Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-19 / 91. szám

asámap délután.

'*—>csó Illés bá- ..amal üldögélünk a szövetkezeti major előtt, a lócán.

Ö a majorságot vigyázza. mivelhogy kapuör, én pedig hazakészülődve, az autóbuszra várakozom. S míg a lócát nyergel- jük, addig a mostoha időjárás miatt kesergünk, miközben a falu felől egy bősz motoros hajt megveszekedett sebességgel.

A majorhoz érve azonban váratlanul lelassul a robo- gás. Köhögni, fuldokolni kezd a Pannónia, mint akit fojtogatnak, aztán váratlanul leáll. A legényke pedig, kinek az orcáján kinn ül az első motorozás öröme, ideges sietséggel ugrik le a nyeregből. Gyors, kapkodó mozdulatokkal lábára állítja a járművet, elékotorja a szerszámokat, s elsőnek a motorgyertyát veszi szemügyre. Aztán, amikor végez a szik- * rávető megkapirgáláséval és tisztogatásával, nekirugaszkodik az indításhoz: rugdalja a berúgókart, megszalajt- ja az egész behemót alkotmányt, s amikor az nem hajlandó indulni az istennek se, akkor az erőlködéstől pihegve támasztja a kilométerkőhöz.

Kancsó Illés, a majorság mindenható főkapusa, föltá- pászkodik mellőlem a pádról, s nagy szuszogások közepette odakaptat a verejtékben úszó legénykéhez.

— Az a gyanúm — pillog ki kaján mosollyal a kalap alól —, hogy nem abrakoltad meg ezt a pléhparipát, amikor elindultál hazulról.

Erre aztán beszaladt a madzag.

— Ide figyeljen, maga tudós tatus! — csatolja ki bukósisakja szíját az ifjú motoros. — Ha azt hiszi, hogy a motorkerékpárom olyan mint a régenvolt gebéje, akkor maga összetéveszti Vi- segrádot a viselt nadrággal. Mert itt aztán nem segít a Jézus segíts! Még a Jézus, Mária sem. A technika, az technika, amihez szakértelem szükségeltetik. Máskülönben ...

Abbahagyja a hittérítésnek is beillő győzködést. Villámgyorsan lecsavarja a benzin- tartály kupakját, s amikor azt tapasztalja, hogy a tartályban nincs üzemanyag, elvörösödött orcával odébbáll Kancsó Illés bátyánk pedig, látva a megfutamo- dást, visszalépked hozzám, gangosán.

— Látod?! — húzza ki magát a kakaskodó hangulattól. — Ez a zsendült eszű azt hiszi — int a tovaiszko- ló után —, hogy ő az iparos.

Dohogva telepedik ismét mellém. Néhány szóval még fölhánytorgatja a mai fiatalok viselt dolgait, majd amikor megbékél az általa tapasztaltakkal, egy másik indítási históriával hozakodik elő.

★

Ezerkilencszázharmincegy márciusának derekát jelezte a naptár. Március első hetében már megjártam Pestet, hogy munkát keressek, de egyhetes tiblábolás után gyalog jöttem haza. Egész úton magam előtt löktem a taligát, s úgy mutatkozott a helyzet, hogy nagyon soványak a kilátások a keresetet illetően. Odahaza, legtöbbjük már csak őgyelgett a ház körül, vagy csapta lábaszárán a legyet, s ha akartuk, ha nem, tudomásul kellett vennünk: kubikosokra, földesztergályosokra szükség nincsen. A választék csak any- nyira futotta abban az ínséggel bélelt világban, hogy a munkanélküli vagy fölkötötte magát az első fára, vagy megpróbált lassan éhenhalni.

Akkoriban már ötödma- gammal ültük körül az asztalt. Szaporodott a család, nem kellett attól tartani, hogy magva szakad a Kancsó famíliának. (Szegény feleségemmel akkor voltunk a

Í07O. április 19-, vasárnap

legszebb éveinkben. Rugdalt bennünk a vér, jólesett az enyelgés, még a vékony koszt mellett is, s ha visszagondolok arra a szép időnkre, mindig azon kesergem, hogy miért is nem csikartuk ki mindazt, amit a fiatalságunkból ki lehetett volna csikarni. Mert ami igaz, az igaz: fenemód szemérmesek voltunk életünk virágzásában.)

Eltűnődve vette elő Illés bátyám a Miskapipát, majd amjkor rágyújtott, folytatta.

Azt mondja egyik reggel az oldalbordám, ahogy a gyerekekkel kacérkodtam a

összeeikerítettünfe szazpen- gőnyi készpénzt, amivel aztán, adandó alkalommal, elmentünk a hatvani lóvásárra.

Jó néhányszor végiglófráltuk a vásárt. Óvatosságból szemügyre vettünk minden eladásra szánt jószágot. Már harmadszor környékeztük meg az egyik kiszemelt pej- színű, kicsit roskatag tartá- sú lovat, úgy gondolván, hogy zsebünknek és igényünknek megfelel, amikor a gazdája, ravasz nézésű jász atyafi, ránkszólt a pipa mögül.

— Isten az atyám —húzta a szót jászosan —, a saóTuspoki Mihály /

tálban gőzölgő főtt krumplival.

— Illésem, te drágalátos éhenkórászom! Ha még nem gondolkodtál el azon, hogy immár három csemetéd kapaszkodik a szoknyámba, akkor sürgősen gondolkozz el rajta. S ha az érzéseim nem csalnak, már a negyedik is jelentkezik. Ez pedig azt jelenti, hogy sokasodunk, s illő a további sorsunkról valamiképpen gou; doskódnunk.

Mit szólhattam erre? Azt mondtam: — Jól van, Rozá- lom — pihent el a tenyerem a hátsó fertályán —, gyagyás éppen nem vagyok, de azt azért szeretném tudni: hová szándékozol kilyukadni?

Kipakolt erre az asszony.'

— Nézd, kedvesem, a verejtékedért már nem adnak egy lyukas petákot. A kubikos-taligát nyugodtan hanyatt fektetheted a ház végén, az eresz alatt Legalább a Tessék kutyánknak is lesz szállása. És a gyere; kék is elmalmoznak a kerekével.

Tudtam, hogy a feleségem vidám teremtés, de az a magatartás, még a legnagyobb gondoknál is, ahogy_a dolgokat felfogta, meglepett.

— Próbáljunk a saját lábunkra állni! — biztatott. — Az összecsukorított pénzecskénk megtoldásához adjuk el mindazt, ami csak eladható a háznál. Hogy venni tudjunk egy nem híres, de használható lovat, hozzá egy tingli-tangli szekeret, hiszen kezdődik a köves út építése — keresztkománk lett az útkaparó —, s őmajd beszerkeszt a fuvarozásba. No meg ott van a két hold proletárföld is, amit kopor- sóba-juttató áron adtak né- künk, mivelhogy vitézség! kisezüsttel jöttél haza a háborúból. És ezért, ha a ma- gasságos Mennybéli megsegít írünket, akkor vergődünk valamire. Máskülönben, ha nem próbálkozunk, éhenha- lunk.

Negyvenhárom pengővel rendelkeztünk. Ennyi volt az összes pénzünk, amit, hogy kellően felhizlalhassuk, eladtuk hozzá az ólból a két süldőt, padlásról az összes kukoricát, sőt még az asz- szony is megvált néhány ünneplő holmijától, s így

gőték az én vacskámra, a lyáznak! Úgy

aranyos lo- Dajkára pg; látszik, örök;

be akarják fogadni.

A jász-sógor egy-kettőr« észrevette rajtam, hogy nem sokat értek a lovak felbecsüléséhez. Minden elődöm munkásember volt, s a kubikosszerszám is úgy maradt rám, mint szamárra a legelő, S ezért, hogy alul ne maradjunk az alkuban, az asz- szonyra hárult az ócsárlás mestersége.

— Olyan szalmahasa van— Mert igénytelen!

— És a szemei is olyan álmosak.

— Nem aludt az éccaka ám, lelkem! Egész éjjel jöttünk, JánoshidáróL

Elnnél a magyarázatnál meghökkent az asszonyom. Igaz is: a tompa nézés álmosságról is árulkodhat (Ámbár másnap megtudtuk, hogy a Dajka miért volt álmos.)

A jánoshidai atyafi, hogy

teljes legyen a bizalmunk

befogta lovat a szekér elé, kötéllel gúzsba köttük mind a négy kereket s mindanynylan, néhány bámészkodóval egyetemben, fölilleszked- tünk a saroglyába, és aztán Jézus segíts!...

Uramisten, úgy húzott az az átkozott dög, hogy öröm volt nézni. A feleségem még meg is jegyezte a tenyérbecsapás előtt

— Mondja, bátyám, semmi hibája nincs ennek a jószágnak?

— Már hogyne volna! — bazsalygott az öreg. — Hiba mindenben van. Például a Dajkának az a hibája — kacsintott ravaszul a lovára —, hogy nem szeret kender között járni. De hát ha ezt a hibáját elnézik, jól meglesznek vele.

Ügy belebolondultunk a

jószágba, hogy amikor elhangzott a vételár, kilencvenöt pengő, cakk-pakk az egész fogatra, alig alkudtunk le három-négy pengőt máris fizettünk. Mentünk haza boldogan, ültünk a rozoga jász-szekéren, kezemben a madzaggyeplő, s meg-meg- csattogtattam a szíjostort.

Fanyar mosoly rajzolódott ki Kancső Illés bátyám barázdás ábrázatára.

Másnap reggel, amikor megraktam a szekeret kővel, akkor világosodott meg előttem annak az égetnivaló jász-sógornak a kétértelmű mondása. A Dajka, amikor indítani kellett valóban bebizonyította, hogy nem szeret a kender között mármint a kenderből font istrángok között járni. Ügy táncolt a szekér előtt, mint az elkényeztetett kisasszony: csak

illegett-billegett majd végül ráült a hámfatartóra. Én pedig szinte elsüllyedve a szégyentől, megfordítottam az ostor boldogabbik végét és csép... ügy kiabrikol- tam a Dajkát, hogy az végül is nekidurálta magát, s kiugrott a hámból. Azazhogy : szétroppantotta az

összemadzagolt hámot, leszakította a fürhéc elejét, s félórás hajkurászással tudtuk csak elfogni a megtáltosodott paripát.

A történet befejezése előtt visszanézett a mögöttünk magosodó majorság épületeire, majd a következőket mondotta:

Az a régi lóvásárlás úgy agyonvágott, hogy többé nem bírtam föltápászkodni. A lovat egy minden hájjal megkent lókereskedő adta el, féláron, no meg a cenzár- pénzt is kikövetelte a köz benjárásért, s indulni csak 1945-ben tudtam újra.

A kék álmok városa

Chikán Bálint, az egri Gárdonyi Géza Gimnázium IV. oaztályos tanulója, alábbi dolgozatával a KISZ- kb pályázatán az első dijat nyerte.

Életét mindenki gyermekként kezdi. A gyermekkor, gyermekség idővel elmúlik, de gyermekkori élményei mindenkiben benne élnek. Van, aki szégyellt, s letagadja; van, aki nem törődik vele, s úgy hiszi, elfelejtette. De vannak olyanok, akik szívükben mindig gyermekek maradnak: az életet mindig azzal a gyermeki naivitással nézik, mely- lyel 6—10 éves korukban tették. Ezek közé az emberek közé tartozik Gross Arnold is.

Tőlünk függ, mit látunk a minket körülvevő világban: a növekvő, egyre gyorsuló fegyverkezési hajszát, a természet rovására egyre növekvő iparvárosokat, vagy (mint azt Gross Arnold teszi), a városokban a játékboltokat, a virágüzleteket, a könyvesboltokat.

Gross sajátos belső látásmódja mindenki számára közérthető, hiszen abból a látószögből vizsgálja a világot, mely egyszer mindegyikünké volt. Képén Budapest úgy jelenik meg, ahogy álmodja, amilyennek szeretné látni azt. Nemes, emberi érzésre vall, hogy álmainak városát nem valami távoli, sohasem látott világban találja, hanem életének közvetlen színterén.

Mindenkinek azt mutatja meg a Belvárosból, amit az „álmok városá’-ban is feltétlenül szükségesnek érez. Ezért sorakoznak a játékboltok és virágboltok mellett a művészeti alkotások publikálására szolgáló intézmények: a képzőművészet, zeneművészet, irodalom termékeit bemutató és árusító Zeneműbolt, Könyvesbolt és a kiállítási terem, amely remekművek eladását hirdeti; az ajtó fölött, a művész álmaként, saját neve olvasható. De az „álmok városa” nem egyéni álmainak vetülete. Hiszen mindenki azt szeretné, hogy embertársai békések, türelmesek, „angyaliak” legyenek; ezt érezzük a sok kedves, szárnyas figurában. A mindent benépesítő virágok gyakorta ember- arcúak, leveleik szív (amely a szeretet jelképe) alakúak; a kedves bohócfigurák, amelyek éppen úgy táncolnak az álombéli Erzsébet-hídon, mint a háztetőkön; a madarak, amelyek a házak ablakaiból és a levegőből, a földről és a felhőkről figyelik a békés életet, mind a boldogság képviselőd. Az „álmok-városa” tehát a boldogság városa is. A gyermekek boldogsága a játék, a felnőttek öröme a művészet-képzőművészet, zene, irodalom, Így jobban ^megérthetjük, miért olyan fontosak ezek a részletek a művész számára. A játékvásár játékvonatja elválaszthatatlan eleme Gross képének.

S mivel „Aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet”, ezért a játékvásár mellé virágüzletet álmodik a művész. Az élet örömei az utcán és a házakban egyaránt együtt vannak az emberrel ezen a képen. Mindenki nyugodt, boldog, kiegyensúlyozott. A teljes békét a technika rohamos fejlődése sem zavarja: hiszen kerékpáron, sőt, lovon közlekednek a város lakói, s az úttest közepén háborítatlanul dolgozik a festő. Az emberek teljes egyetértését az állatok békés egymás mellett élése is kiegészíti: a Gyógynövényüzlet előtt egy kutya-madár barátság tanúi lehetünk.

Gross biztosítani akarja, hogy senki sem érti úgy ezt a munkáját, hogy ő el vágyik ebből a könyezetből: ha valaki nem ismerné fel Budapestet a várról, a Mátyás-templomról, a Párizsi-udvarról és a többi jellegzetes épületről, biztos lehet mégis, hogy fővárosunkat látja. A hídnál a folyón a DUNA felírás látható. A KONDOR B. MÜTE- REM-mel pedig csak még jobban konkretizálja a helyszínt, és azt, hogy a teljes boldogság nem képzelhető el alkotó művészek, ezek munkái nélkül.

Körülbelül ezt meséli el Grossnak ez a remek rézkarc- lapja^ A művész jól él a rézkarcolás technikája által adott lehetőségekkel. A karc nyomatán a lemez széle akaratlanul is keretet szolgáltat az alkotásnak. Ezt nem hagyja kihasználatlanul Gross: erről a keretről „égi hintákat” lógat le, mélyeken apró figurák élvezik a népes, de harmonikus földi élet, és az égi társaság boldogságát. A keretről lecsüngő szívek és díszek a szeretet egységét és nagyságát mutatják. A lemez adta keretet a kép szélein is kihasználja a művész, s így ez nem zárja le a képet. Az alkotást mégis határozott egységnek érezzük, amelyet a kidolgozott részletek csak még kifejezőbbé tesznek. A vonalnak uralkodó szerepe van ebben a műfajban, s Gross Arnold éppen ezekkel a vonalakkal bánik mesteri módon: nincs a lemezen egyetlen fölösleges karcolás sem. Az apró, részletekig menő vizsgálódásnál éppen olyan stabil, biztos formákat és alakokat találunk, mint amikor globálisan szemléljük az alkotást. A parányi részletek (a madarak, az emberarcú virágok, a szárnyas emberkék), és a nagy egész (a virágos, díszített város a fölötte elterülő égbolttal) mind-mind az öröm játékos kifejezője lett Gross Amoldnaik ezen a lapján.

A művész munkájához a kék színt választotta, amely a bélke színe. Béke és boldogság egymástól valóban éppen úgy elválaszthatatlan fogalmak, mint amilyen elválaszthatatlan a művész álmától a boldogság, a szeretet, a játék.