Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-10 / 34. szám
KOSSUTH 8.20 Romantikus zongoraművek 9.00 Gyermekrádió 9.35 "' 'nczene 10.09 l iiekari muzsika 11.00 Iskclarádiő 11.33 Magyar operákból 12.30 Melódiakoktél 13.58 Vincze—Innocent Vlncze: Pacem in terris 14.06 Grant kapitány gyermekei 15.10 Rádióiskola 16.05 Rossini—Leniem énekel 16.20 Az élő népdal 16.30 Beszélgetés egy vidéki körzeti orvossal 16.50 Suppé: Könnyülovasság 17.03 Svédország és Európa 17.20 Zenekari muzsika 18.13 Könnyűzenei híradó 18.43 Zongoramuzsika 19.25 A Szabó család 19.55 Népdalcsokor 20.26 Puccini-áriák 20.46 Benny Goodman együttese 20.59 Esti beszélgetés 21.29 I,emezek közt válogatva 22.20 Beszélgetés 23.24 Tánczene 0.10 Kórusmüvek PETŐFI 8.05 Operett 9.05 Olasz muzsika 12.00 Murán túli magyar népzene 12.22 Mozart-szonáták 12.45 Törvénykönyv 13.03 Händel operáiból 14.00 Kettőtől — hatig .. • 18.10 Mi a filozófia? 18.35 Fúvószene 18.45 Verbunkosok 19.35 Kovács Dénes hegedflestje 21.30 Az újjászülető esszé 22.00 Könnyűzene 22.20 Népi zene 23.15 Daljátékrészletek 23.28 Kamarazene MAGYAR 9.20 A tv politikai tanfolyama 17.58 Híreik 18.05 Hókusz-pókusz 18.35 Jégtörőhajók a Dunán 19.05 Esti mese 19.20 László király 20.30 Tv-híradó 21.50 Család és társadalom 22.15 Tv-híradó............................. . POZSONYI 17.35 Ifjúsági magazin 17.55 Az irodalom nagyjai: Anatole France 19.00 Tv-híradó 19.49 Sztálingrádi csata 20.10 Telekvízműsor 21.20 Vidám farsangi műsor \Fiffto i EGRI POROS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadás kezdete í órakor. My Fair Lady (Dupla helyárrall) EGRI BRÖDY: (Telelőn: 14-07) Az előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor. Célpont a híd GYÖNGYÖSI PUSKIN: Ha... GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Talpalatnyi föld (Évfordulói filmhetek) HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Oltárfal HATVANI KOSSUTH: Gyöngyvirágtól lombhullásig HEVES: Varázsló FÜZESABONY: Szeressétek Odor Emíliát ÜGYELET Egerben: 19 órától szerda reggel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is. Az 1970 es nyár drvatszemihegei A MOM esztergomi szemüvegkeret-gyárában sorozatban készülnek az idei nyár divatos napszemüvegei. A hazai és exportigényeket kielégítő gyár tervező kollektívája 15 féle modellel lepi meg a vásárlóközönséget. (MTI foto — Bajkor József felv.) Honnan erednek a hatvani helynevek ? Mint arról lapunkban a közelmúltban beszámoltunk, a hatvani Bajza József Gimnázium és Szakközépiskolában már tíz éve működik helytörténeti szakkör. A sók ágú tevékenység mellett egy ideig ennek tagjai foglalkoztak helynévkutatással is. A kutatási terület érdekessége, valamint az újabb jelentkezők differenciált érdeklődésköre arra késztette a gimnázium vezetőségét, hogy speciális feladatkörrel helynévkutató szakkört Indítson. A csoport nemrég i tartotta első foglalkozását I Lestyán Pálné tanárnő vezetésével. A szakkör programjában szerepel Hatvan, és környéke helységneveinek gyűjtése, valamint e nevek eredetének kutatása. A munkában részt vevő tanulók mind a gyűjtőutak, mind az elemző munka során gyarapíthatják nyelvészeti, történelmi ismereteiket, (i) Három hete már, hogy felírja a naptárral, a határidős naplójába, minden kis keze ügyébe kerülő cetlire: „Február 28!” És zárójelben: „Házassági évforduló! Ajándék!” Szólt a titkárnőjének is, Írja föl ő is. És legyen szíves figyelmeztesse majd! Csak ennyit mondjon: február 28-a van! Február 27-én, délután négy órakor tizennyolc darab cetlit rakott az asztalra, a többi elkeveredett valahogy. Minden cetlire ez volt írva: „Vigyázat, február 28.!’’ Egy kissé elszégyellte magát, hát erre így kell emlékeznie? Jó, jó, a huszonegye- ki. De akkor is! Huszonegy év? Az ám, huszonegy! „De hát mennyi az ő munkája, mennyi határidővel küszködik, mennyi programot kell kitűznie és végrehajtania?!” Vigasztalta mamagát. Azután a jobbik énje: „Akkor is, nem így kéne tán...” Aztán: „Mit vegyek? Minek örülne?” — érezte, hogy ez sem jó. Ezzel csak önmagát ámítja. Még akkor is, ha halványan felderengett, hogy valami értékes aranyholmit kéne most... „Á... !” Megérezte, önmagát nem tudja becsapni, hiszen most a saját életéről van szó, illetve annak „feléről”. A másik féléről, amely, aki „ő!” Akit gyakran elfelejt, aki csak akkor van, ha nincs! Mint a napfény, mint a levegő. Taxit kért, hazarohant. Furcsa az üres lakás. Mise előtt a templom. Szégyenkezve matatott az asszony holmijai között. Végre. „Házassági anyakönyvi kivonat ...” olvasúa réveteg szemmel: „Kelt N.N.-ben, 1948. február 28-án. A vőlegény: Bartusek József gépla- katnesegéd, római katoliku". Született N.N.-ben, 19... november 15-én. Lakik,.| Szüleinek családi és utóneve.:; A menyasszony: Kosaras Anna, háztartásbeli, római katolikus.” És a többi adat, majd a tanúk neve. Azután: „Dr. Pálinkás József anya- könyvezető, mint polgári tisztviselő, az itt nevezett és előtte együttesen jelenlevő házasulókat... a törvény nevében házastársaknak nyilvánította.” Huszonegy év. A papír még fehér, a lila tintával írt betűk olvashatók. „Igen ...” „Igen ...” Ezt mondták, akkor ő csak 24 éves volt. Anna 19. Fogalmuk sem volt, mire mondták, biztos azt gondolták akkor, hogy azt kérdezték tőlük szeretik-e egymást. Persze! Illetve: „Igen...” Az élet? Ki ismeri azt? Huszonegy év, ki tudta előre? Jó volt? Szép volt? Most sem könnyű a válasz. De hát miért kell erre válaszolni? ö biztos érzi és most sem morfondírozik. Igen, a géplakatosból igazgató lett, a fiatal, a feszes bőrű, csillogó szemű arcból vésőfaragta kőarc. És a tekintet csillogása áthatóvá fakult. . Ekkor cezéte jutott egy olasz film, amelyben a férfi Hát Zöld Marciékról már senki se beszél?... A történet vele kezdődik, mert először csak egymaga volt. Bár amikor egymagában volt is, négyen voltak, mivel hogy négy néven tisztelték a népek. Nevezték Tóth Pistának, hívták Gyu- laynak, szólították Betskere- ki Petinek, de az igazi neve Palatinszky Istvány volt, „országszerte elhíresedett haramiák vezére”. Ki volt ez a haramiavezér, elmondja a Heves megyei Levéltár másfél kilós, vastag papirosú, megfakult téntájú iratcsomója, abban is „retski Retski László feő szolgabírónak” Törökszentmiklóson 1816. december 9-én kelt vádlevele, amit már csak azért is érdemes szó szerint ismertetni, hadd tudják meg a jelenvaló törvény- és rendeletírók, nemkülönben vádiratszerkesztők, hogy már abban az időben is tudtak szépséges szép körmondatokat fogalmazni ebből a gyönyörűséges magyar nyelvből. „Tekintetes Csongrád vármegyében neveltetett, de tekintetes Nyitra vármegyébe helyheztetett Salgó helységi születésű nemes Vacquant ezredbeli szökött katona, aki minekutána azonfelül, hogy Eő Cs. Királyi Felsége zászlóját több ízben hitetlenül elhagyta volna, számos gonosz tetteiért a Katonai Juris- dictio által a temesvári sánt- zokra 8 esztendei súlyos rabságnak el szenvedésére ítéltetett, de a helyett, hogy életének meg jobbulása ösztö- nébül hozattatott idvességes büntetések által legkevésbé is megtőrettetett volna és az ebből származott erköltsiség- nek, vagy megrögzött gonosz élete megjobbulásának legkisebb reménységét nyújtotta volna, midőn a katonai strá- zsának felvigyázása alatt a szokott munkára küldetett, strázsáját kegyetlenül megölvén, magát szabadságba helyeztette, ahonnan azonnal megugrott.” Tizenhat esztendőt kellett volna eltöltenie — ennyi volt akkoriban a katonai szolgálati idő — egy kutya-nevű (Vasquant, ejtsd: vakkant) egy halott ágyánál sírni akart és nem ment, de hogy lássák együttérzését, erőltette a sírást, mimikáit. Fájt, hogy pont ez jutott az eszébe, bár telitalálat volt. Akarta, de semmilyen meg- hatódottság nem vett rajta erőt. És akkor kiesett a „Házassági anyakönyvi kivonatból” egy papír. Felemelte a kis cetlit: „Idéző végzés...” — olvasta. „Kosaras Anna felperesnek... Bartusek József alperes ellen házasság felbontása iránt indított perében ... 1965. május 25-én, 14 órakor ...” Azután még egy papírt emelt föl a parkettről. Azt már extázisbán olvasta. „A bíróság a pert Pp. 285. §. (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel megszünteti, mert a felperes nem jelent meg.. Nem jelent meg! De miért nem? E gondolatnál szép csendben visszarakott mindent a fehérnemű közé. Már semmit sem kellett erőltetni, mindenre emlékezett, mindent tudott, mindent érzett, már terhes is volt az a súly, amely lelkét nyomta. Milyen rövid és milyen keserves az élet... Igazgató lett, ez könnyű. Ez ezer és ezer embernek sikerül. De embernek lenni, ez csak Neki, Őneki sikerült. Nem ment vissza a hivatalba, vett egy szál rózsát a mosolygós öregasszonytól és a mellékutcában várakozott ... Jött. í . — Otthon voltam, kezembe kerültek a papírok, teljesen véletlenül. Örülök, köszönöm, hogy akkor nem mentél el... — És kérlek, ne haragudj a szarkalábakért... Tudom, hogy én rajzoltam őket (.. És tudod, ezentúl... Átnyújtotta a szál rózsát ............. äsuiui AnüM r egimentben ráadásul nyolcévi várfogságot lehúzni, nem csoda, ha Palatyinszky nem találta elég idvességesnek ezt az állapotot és megugrott. Kenyeret, lovat Először Pál József zsi- vánnyal állt öszve, aki már előbb megszökött, Makó város pusztájára mentek és a Maros vizén levő malomból egy zsák lisztet hoztak ki, mellyet egy gulyásnak házához vittek és ott helyben annak felét kenyérnek megsüt- tették, másik felét a gulyásnak adták. Pál Józsefet nem sokkal ezután elfogták a pandúrok, de Palatinszky kivergődött a fegyveresek közül, majd a ráckeresztúri pusztán összetalálkozott Kádár Ferenccel, s minthogy mindaketten még gyalogjában voltak, az ottani ménesből négy lovat elrablottak. Később Molnár Gyurka, majd a meggyesi pusztán Csillag Fekete Péter is hozzájuk csatlakozott. így már öten voltak és az egész országban esméretes haramiabandát állították fel. A ka- kuszi pusztán szekeret szereztek, rátörtek egy kocsmá- rosra, egy akó pálinkáját, fekete lovát elvették, egy másik kocsmárostól 300 forintot raboltak el. Volt úgy, hogy 18 lovat is elhajtottak egy ménesből, mígnem a kaszaperegi csárdában a perzekú- torok megnyomták őket, menekülniük kellett és egyedül Palatinszky talált maradást — Heves megyében. Zöld Marci a színre lép Egy betyár nem betyár. Palatinszky rövidesen újjászervezte „társulatát”. Először Palitz Pállal „találkozott”, aztán átugrottak tekintetes Szabolts megyébe, ahol is Zöld Martzival találkozván nemsokára már nyolcán voltak. Nevezetesen: Palatinszky, Zöld Márton, Kováts Imre, Kotzka Peti, Bóbis. Posta András, Kóródy Gyurka és Báli, vagyis Palitz Palkó. Húsz oldalon sorolja fel a vádirat a bűneiket. „Tartózkodás nélkül, úton-útfélen, pusztákon és városok mellett pusztítottak és raboltak. Csak nevük hallatára is nemcsak a gyermekek, hanem még az idősebb korú emberek is rettegtek. Nem volt az a kalmár, legyen az zsidó, vagy örmény, akit kine fosztottak volna. A lovakat Gyöngyösön meg Debrecenben adták el, Bihar, Szabolcs, Szatmár, Arad, Békés, Csongrád, Temes és Heves vármegyékben dolgoztak, meg a jász és kun kerületekben. Az elhajított tarisznya Az meg úgy történt, hogy amikor átcsaptak Szatmár- ból az aradi földekre, az út- széli csárdában négy örményre bukkantak, akik az aradi vásárra igyekeztek. Csárda előtt kocsi, kocsi előtt két szép pej. — Ide bemegyünk — mondta Kovács Imre. Odabent először alkudozni kezdtek a két lóra, jámbor emberek módjára, de mikor az örmények rosszat sejtve kifelé igyekeztek, megtámadták őket, elvették órájukat, zsebbeli pénzüket, tarisznyájukat. Bétskereki már lóháton ült, Szeged felé tekintgetett, valami nem tetszett neki, mintha valami kis ielhőt látott volna közeledni a szegedi puszták felől. Le is szólt, a lóról: —Az istrángot! De Palkó már szaggatta az istrángot a két pej mellől, magától, nem kellett annak mondani. — Jaj, hogy megyünk Aradra — siránkoztak az örmények. — Tán nincs lábuk kenteknek? — förmedt rájuk Kotzka Peti. — Lenni éppen vóna, csak nagyon messze van még a vásár. — Hát akkor messze men nek. Vagy tán ölöt yegyerg kenteket? A szóbeszédre kijött a csárdásné, az is könyörögni kezdett: — Jaj, lelkem, betyár uraimék, legalább a tarisznyájukat adják vissza szegényeknek, az útravaló kenyerük van benne. Zöld Marci odaintett Kóródy Gyurkának, annak a kezében lógott a tarisznya. Mocskos, zsíros, köpnivaló piszok tarisznya volt, ránézni se lehetett undorodás nélkül. Hogy az isten fenéjébe lehet az ilyenben kenyeret tartani. — Hajidd oda nekik. Kóródy odahajitotta. Olyan megvetően hajította oda, hogy majd kiverte a szíjával az egyik örmény fél szemét. Azzal elnyargaltak, vezetéken az új lovakkal, sűrűn szállt fel utánuk a por. Dehogy bánta volna a fél szemét is az örmény, még a földre is leborultak, a kezüket csapkodták, a csaplárosnét majd megették, hogy így kitalálta. Mert abban a tarisznyában negyvenezer forint volt A négyük pénze, jó bankókban. Ha ezt tudták volna Zöld Marcziék! De hát akkorra már a por is leszállt a nyomukra. Az a kis felhő pedig egyre növekedett a szegedi határ felől. Pandúrok bontakoztak ki belőle. A betyárok után eredtek, el is kapták őket csak Palatinszky, meg Zöld Marci tudott elbújni a gazban. A fegyvernek! lakodalom Azontúl már csak ketten betyárkodtak, de egyre vakmerőbben, pedig az általános „generális persecutio” mellett már katonai segédletet is adtak a hatóságok a kézre kerítésükre. Egyszer az egyik csárdában vőfényekkel találkoztak, akik lakodalomba hívták őket Fegyvernekre. Két lakodalom is volt a fegyvernek! pusztán. Egyik báró Orszy őurasága cselédeinél, másik a gróf Zerdahelyi őnagysága hodályában. Bu- lovszky komisszárius megszimatolta a vendégséget, átevezett hat emberével a Tiszán és az éjszakai setét- ségben lábujjhegyen lopóz- va meglepte őket. Palatin sz- kyt elfogták, de Zöld Marci megugrott megint egy Kapus Mihály nevezetűvel, akit még a tiszaföldvári csárdában vettek maguk mellé. Hanem a feketehalmi Cser- gető csárdában már nem volt mentség. Onnan ugyan még kiugrottak, de az üldözők mindenütt nyomukban. Kapust Vásárhelyen, Zöld Marcit egy öcsödi ember tanyáján kerítették kézre 1816. november 6-án. Heves és Külső Szolnok vármegye Büntető ítélő Széke halálra ítélte őket. Az ítéletnek „a kiszabott huszonnégy órák eltelése alatt való végrehajtása” december 6-án déli egy és fél órakor történt meg — a fegyveme- ki lakodalmas pusztán. Mint a régi papiros mondja: „Az élők számából mind a hárman kitöröltettek.” Egyik se volt több huszonöt évesnél. Ezeknek utána a lányok, asszonyok valami nótafélét dúdolgattak, ilyenformán: Fegyverneki pusztán fúj a szél Három betyár hosszú útra kél Fújja a szél, el nem engedi Szegény betyár testét lengeti. Ez a betyárbanda volt a" első komoly veszedelme f múlt század közbiztonságának. Utánuk következet! Rózsa Sándor, aki akko- még csak öklöm gyere’, volt. Három esztendős. Dr. Kapor Elemér 1910. február 19., kedd
