Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-30 / 25. szám

Hátís^ KOSSUTH 8.U Nicolai: A Windsor! víg Bűk, Hároíetvonásos opera I9.3B Hol történt? 10.40 Lukács Pál játszik tu» Iskolarádió 11.40 Operettfelvételek 12.50 Tánczene 13.13 Népek zenéjéből 13.45 Riport 14.00 Róka Móka bábszínháza 14.33 Iskolai noagnótárosok öt perce 14.30 Iskolarádió 15.10 Mai témák — mai dalok 15.31 Riport 15.50 Kóruspódium 10.05 Dokumentum játék 17.30 Versenymüvek 13.15 Mikrofórum 18.30 Gigli művészi pályája 13.35 Egy óra dzsessz 20.25 Rádiószínház-bemutató: Kora esti látogató 31.19 Láttuk, hallattuk ... 21.39 Beszélgessünk zenéről 23.30 Népi zene 23.00 Jcan Fournet vezényel 0.10 Filmzene PETŐFI 8.05 Népdalcsokor 3.00 Ezeregy délelőtt 11.45 Elbeszélés 12.00 A hét műsoraiból 13.33 Kórusok H.00 Mindenki kedvére kettőtől — hatig ... 13.10 Nótafelvételek 18.30 Sorshúzás 120 lakáa- kulcsra 19.00 Dallda énekel 19.85 A romantikus dal mesterei 20.58 Kár lenne elmulasztani. .. 21.40 Jegyzet 21.55 Tánczene £3.17 Századunk mesterművei- bőt 23.15 Könnyűzene MAGYAR 8.05 Iskola-tv 17.58 Hírek 13 «5 Vidám műsor óvodásoknak 33.35 Joan Baez-show 4.05 Esti mese 3 9 15 Vendegasztul 9.45 Ajándék. (Kisfilm) 20.00 Tv-hiradó 20.20 Szélnél sebesebben. (Ma­gyarul beszélő angol bűn­ügyi film) L rész 21.15 Parabola U.35 Szülők, nevelők egymás közt. . . 23.13 Tv-hiradó POZSONYI 17.20 Zenés musical gyermekek­nek 18.15 Háborús napló 19.00 Tv-híradó 19.30 Tudósítás a Magas Tátrá­ból 20.40 Grönlandi fümriport 21.05 Öten egy poliá-r mellett 21.55 Tv-híradó Egerben, este 1 órakor : JANOS VITÉZ (Bérletszünet) EGRI VÖRÖS CSILLAG1 (Telefon: 22-33) Helga délután fél S órakor My Fair Lady este 6 órakor (Dupla helyárral) GYÖNGYÖSI PUSKIN: Szeressétek Odor Emíliát GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Betyárok bosszúja HATVANI VÖRÖS CSILLAG Isten hozta őrnagy úr FELNEMET: Kleopátra I—II. (Dupla helyárral) FÜZESABONY: Egy örült éjszaka HEVES: A 24—25-ös nem. tér vissza. P&TERVASÁRA: Rejtély a stadionban GYEIÉT Jgerben: 19 órától szombat reg- £ 7 óráig 3 Bfojosy-Z^illnsr.ky utcai rendelőben, (^alefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is. v U. l*ortr@wäzlatoBc A sokféle élmény nem mindig áll össze kristály- szabályosságú rendszerbe. De hiszen nem is ezért ér­keztem Vietnam földjére Híradást, üzenetet szeret­tem volna hozni arról, ho­gyan élnek, gondolkodnak I960. őszén a tegnapról, a máról és a holnapokról. S ehhez, úgy érzem, nemcsak a nagyívű kérdések elösoro- lása tartozik, hanem sok­szor beszélni kezdenek a látszólag jellegtelen hétköz­napi apróságok; mintha ho­mályos üvegen át ismerőst vélnénk felfedezni. A vezető. Sokan, nagyon sokan már az első lépések­nél ott voltak, a párt ala­kulásánál bábáskodtak, vagy hamar vonzáskörébe kerül­tek, s egy életre elkötelez­ték magukat. Megjárták a börtönöket, barátságok így is szövődtek. Megfontolt sza­vú vezetőkkel találkoztam. Ehhez valami csodálatos mély élet- és emberismeret • társul. A megyei vezető nem csak az országos hori­zontig lát el, hanem elemzi a világpolitikai helyzetet, a várható fejleményeket. A központi bizottság egyik tagjával is volt alkalmam találkozni. Halk szavú, az esti órákban már láthatóan fáradt, de semmi szünetet nem tart, míg gondolatlán­colatát végigjárja. Egyszerű ember, türelmes bölcsesség­gel — minthu a vietnami párt politikája öltött volna testet. A kulturális kapcso­latok bizottságának egyik vezetője arra a kérdésre, járt-e már nálunk (mert asztalszomszédját gyógyke­zelték hazánkban), moso­lyogva jegyezte meg: még nem elég beteg ahhoz, hogy ilyenfajta pihenésre, kikap­csolódásra sor kerüljön. Tré­fás megjegyzés volt, nem kevés igazsággal: a vietna­mi nép vezetői hallatlan szívóssággal — és egyszerű­séggel — bizonyítják, hogy feladatuk teljesítésében nem a kiváltságokra ügyelnek, egyetlen gondolatuk a nép szolgálata, a nép érdekei­nek lehető legjobb képvise­lete. ­Egy férfi — fényképpel. A vinhi falusias szállodában mindig az ajtóban állt a férfi, aki behozta az enni­valót, elém tette a tálcát. Először nagyon udvariasan cserélgette is előttem az üres tányért a következő fo­gással, de intettem, hogy majd kiszolgálom én ma­gam. Így csak állt az ajtó­félfának támaszkodva, az udvar. homokját nézegetve. Egy ízben, áruikor a tálcát odébb toltam, s cigarettára gyújtottam, nem vitte el nyomban a holmit. Alit az asztal sarkánál, s mivel tol­mácsom tlyeukor nem volt velem, kézzel-iábbal mutoga­tott, amiből én azt vettem ki: Van. gyereke? Mututlam fiam fényképét. Megnézte, mosolygott, megszorította a karomat. Aztán ő is elővett egy képet, s az enyém mel­le tette. Hároméves forma, bájos, dundi kislány mo­solygott ram. A vékony, madárcsontú férfi ekkor nyi­tott tenyérrel közelített az asztal fölé, repülőgép búgá­sót utánozva, majd a robba­nás hangját idézte. S rámu­tatott a pici lányra. Akkor csak néztük egymást, s su­ta együttérzésként én szorí­tottam meg a karját. Nem tudom, ki volt, kevés szavát sem értettem. Mégik, ma-is itt hordom a szorongást ma­gamban: hogyan mondjam el a vietnami apák, anyák, árvák keserveit? . Fekete hajú lányok. Szé­pek a vietnami nők. Kecse­sek, ragyogó szeműek, hosz­szú hajuk összefogva, hátul a csípőjükig ér. Nem csak az iskoláiéban, a gyárakban állnak helyt, hanem a haza Védelmében is példát mutat­tak. A Thong Nhat hotelben a felszolgálók valamennyi­en tagjai a milíciának. Aki a bombázások idején ott­járt, mesélte, hogy a sziré­nát! hangjára villámgyorsan foglalták el helyüket a vé­delmi állásokban. A brigádvezető. Nincs harminc esztendős. Exkavá­tor-brigádot bíztak rá, s ő az eső utáni nagy. latyak­ban is hosszú léptekkel ke­resi fel a gépeket a Deo Nai bányában. Kurta feke­te haja van, szabályos, nap­barnított színű arca. a sze­me mosolyog, míg neki nem veselkedik, hogy társaival együtt néhány nehéz vas­darabot eltakarítson az út­ból. Int a hatalmas teher­autó vezetőjének, hová áll­jon. Ismét jelez: felbúg a markoló motorja, s már reped az antracit, térül a kocsi, másiknak adja át a helyét. Gumicsizmáját a kő­falhoz veregeti, haját hátra­túrja, fúj egyet, s már me­gint mosoly bujkál a sze­mében. Ha itthon látnám, valamelyik bányában, meg se lepődnék. Fiatal munkás — s a munkásember min­denütt hasonló. (Következik: A holnapról — egyszerűen) Jenkei János /órórszoígef/otro indu'nak különös megbecsülés és tisztelet övezi. A katonaélet egész embert kíván, különösen vonatkozik ez a határőrökre, hi­szen az & éber vigyázásuk a mi nyugalmunkat is óvja. A kemény tél különösen próbára teszi és sok feladat elé állítja a határszéleken szolgálatot teljesítőket. Igen sokoldalúnak kell lennie a határőrnek, nem elég jól kezelni a fegyvert, lovagolni Is tudnia kell, de a sítalpon is biztosan kell áll­nia. Sok gyakorlás, komoly felkészülés előzi meg azt az időt, amikor először járőrszolgálatba mehetnek. Képünkön: a nyugati határszél egyik őrsének néhány határőrét mutatjuk be: járőrszolgálatra indulnak a határőrök. (MTI foto — Hadas János telv.) jégfcefyefe a Dunán — qőzhajó a gáton A Duna Budapestnél ezen a télen is „megúszta'1 a je­get, nem fagyott álló jégme- mezővé a víz tükrére. Utol­jára 1964. január 10-én állt be a folyó fővárosi szaka­sza. Megismételte rekordját, azt a befagyásmentes hatéves sorozatot, amelyet még nem is olyan régen, 1957 és 1962 között ért el. iMintdössze két „fagyos” tél ékelődött a tu­catnyi meleg év közé, pedig a statisztikai átlag szerint Budapestnél rendszeresen, majdnem minden második évben befagyott a Duna. Volt idő, amikor 60 centiméter vastagra is meghízott a fo­lyó jégpáncélja és nem jég­törő , hajók, hanem jégtörő Mátyás repesztette fel ezt a kemény burkolatot. A jégmező felszakadozását kísérte mindig a legnagyobb veszély, a folyó medrét el­záró jégdúgók kialakulása. A dugulással felduzzasztott fo­lyó gyakran a partra nyom­ta a torlaszt és 6—10 méte­res, tehát két emelet magas jéghegyeket épített. Paksnál 1900. január 26-án a jégtáb­lák közé fagyott „Alföld" vontató gőzöst és nyolc uszá­lyát jegestől, aszályostól a gát tetejére emelte. A bor­zalmas erővel partra nyomu­ló jég útjában mindent el­pusztított, simára gyalulta a talajt és könnyedén nyírta el a derékvastagságú fák tör­zsét. Veszélyes tehát a jég, hi­szen a XX. évszázad legna­gyobb hazai árvízét is jégdu­gó okozta 1958 telén. A meg­előzésben, elhárításban most már sokat segítenek a jég­törő hajók, hanem jégtörő szabályozás ad végleges megoldást. Benei Gézáné, Hort: Panaszát kivizsgáltatjuk. Kérjük szíves türelmét. A kivizsgálás eredményéről ér­tesítjük. Szarvas János, Eger: A Petőfi Termelőszövetke­zetben rendezett találkozóról szóló levelet közöltük Pos­tánk című rovatunkban. Vár­juk újabb leveleit. Dr. Kövér Ferencné, Aba- sár: Panaszával egyetértünk, s továbbítottuk az illetékesek­nek. Kérjük szíves türelmét, a válaszról levélben, tájékoz­tatjuk. „Hevesi” jeligére: Az Állami Biztosító janist fiókja nem járt el szabályta­lanul, amikor elutasította a baleseti kártérítést kérelmet. A háztáji biztosítás után csak annak jár kártérítés baleset esetében, akinek a nevére a biztosítást megkö­tötték. A házastáirs után ilyen esetben nem fizetnek Bazaaznzí kártérítést. Kivétel az az eset, ha új háztartási bizto­sítási kötvénnyel rendelkez­nek, — ennek díja 375 forint. Az ilyen biztosítással rendel­kezőknél a kártérítés joga a házastársra is kiterjed. A C-SEB szintén csak a biztosí­tott részére fizet kártérítést. V. J. Gyöngyös: A szóban forgó cikk arról számolt be. hogy egyes ter­melőszövetkezetek a szociá­lis alapból kiegészítik az ala­csony nyugdíjakat, járadéko­kat. Ez azonban nem törvé­nyes előírás, erre a szövet­kezeteket kötelezni nem le­het. Bizonyos, hogy ha a szö­vetkezet gazdasági ereje en­gedi, apjáék szövetkezetében is megteremtik ezt a segítsé­get. Ügy tudjuk, a szociális alapnak eddig is jelentős ré­szét fordították az idős já­radékos termelőszövetkezeti tagok segítésére. Országos ér­vényű intézkedés ebben az ügyben még nem született; mindössze annyit írhatunk, hogy vizsgálják ezt a prob­lémát országos szinten is, s reméljük, — az országos gazdasági erejétől függően — előbb-utóbb ez is orvoslásra talál. K. L. „Mátra": Olyan ügyekben, melyek­ben a bíróság már jogerős ítéletet hozott, nem tudunk intézkedni, a bíróság bizo- nvára körültekitően megvizs­gálta a körülményeket. Amennyiben az ítélettel nem ért egyet, s úgy érzi, tör­vénysértés történt, módjában áll a Legfőbb Ügyészségtől törvényességi óvást kérni. Ha a törvénysértés valóban fennáll, az ügyészség megte­szi a szükséges intézkedése­ket. Szerencsés történetek: A számok és a pénz varázsereje Kit ne foglalkoztatott vol­na már a gondolat: hogyan lehetne könnyen, gyorsan és főleg sokat nyerni? S aki egyszer már nyert, az első, meggondolatlan per­ceiben nagy hangon kije­lenti: Elég! Többé nem lot­tózom, nem totózom. — Másnap pedig megtízszerezi a korábbi szelvények szá­mát. Mert a nyeremény az sohasem elég. Nincs az a nagy összeg, aminél na­gyobbat ne tudnának kíván­ni és — természetesen — elkölteni a Fortuna kegyelt­jei szerte a világon. A szerencse hajszolásának és a pénz fogadásának ezer s egy módja, vidám, vagy éppen szomorú története van... O O O O A szokásos módon kezdő­dött ennek a dél-dunántúli lottózónak is a szeren­cséje. Mindössze 3,30-at fektetett be az üzletbe, és azonnal nyert 589 forintot. Ezért r— mindért — újra csak szelvényt vásárolt az üvegablaknál és a követke­ző pénteken már nyolc, nap szabadságot kért. Felvette a 36 000 forintot a négytalála- tosért és most már úrnak érezte magát, írnokokat toborzott. Olyan embereket ■ keresett, akik hajlandók órabérben szelvényeket kitölteni, Hár rom éjszaka kellett hozzá, hogy a 10 909 szelvényt be­dobhassák. A nyereményből csupán 30 fillérje maradt. Azt elvitte Szent Antal per­selyébe. A négy írnokkal pedig olyan szerződést csi­nált, hogy majd az öttalá- latosból busásan megfizeti a munkájukat. A szelvénytömeget pedig zsákban cipelte be az OTP- fiókhoz. Csak a fiókvezető­nek volt hajlandó átadni a zsákot, de annak Is a lelké­re kötötte: Vigyázzanak a tartalmára, benne van azöt- találatos szelvény. Öten várták a pénteket. Öten értékelték a szelvé­nyeket. Minden nyeremény­nél felkiáltottak: Kettes! Megint egy kettes. Hármas már csupán egy akadt. Né­gyes pedig egy sem... Az összes pénz — amit a pár kettesért, az egy hár­masért kaptak — nem volt több hatszáztíz forintnál. Azt is oda kellett adnia a négy írnoknak. Híre kelt, hogy még egy év múlva is a szelvényeit böngészte a hoppon maradt legény, hátha annak idején rosszul a szel­vényeket a nyertes lottó­számokkal. Mindhiába! o o o o A Mátra vidéki város ét­termében egy totószelvény járt körbe, kézről-kézre két évvel ezelőtt. Nézegették és — csókolgatták. Tabu volt és ereklye és — természete­sen biztos valuta, csekk a pincérek között. Amit csak rendelt a kedves vendég, azt azonnal és fizetés nélkül hozták. Másnap, kiderült: a med­ve bőrére fogyasztott Cin­zano, Martini árának a fe­lét sem fedezi a 13+1-es nyeremény. Már soKkal szerencsésebb volt az a baranyai totózó, aki félmilliót vehetett fel az OTP-nél nyertes szelvé­nyére. Mondták neki, kér­lelték. hogy legalább a felét hagyja a takarékban. Makacs volt. Kosárban szállította haza a százas-kötegeket Kibérelte a legnagyobb termet, meghívta az egész rokonságot, barátokat, jó ismerősöket. Szombat és va­sárnap folyt a bor, durrog- tak a pezsgősüvegek A pincérek szakadatlanul szol­gálták fel a legjobb étke­ket. A szerencsés ember pe­dig a fő helyen büszkélke­dett és fúnek-fának oszto­gatta a pénzt. Másnap még maradt any- nyi a nagy nyereményből, hogy elköltözhettek a város­ból. A szégyen miatt. O O O O Sajnálat kísérte a hétszám könnyező Tisza menti csa­ládot. Nagy család volt: hat gyerek és a legnagyobb lányra bízták a szelvénye­ket. Mikor az iskolába megy, dobja be a ládába. Négyesük lett. Nyolcvanezer forintot nyertek, éppen elég arra, hogy a család új házba köl­tözhessen. Meg is alkudtak egy épületre — ötven­ezerért. (A többi pénz kell a berendezésre.) Kölcsönt is vettek fel, hogy tízezer fo­rinttal megelőlegezzék a há­zat. Amikor szei-ették volna a birtokukba venni a 80 000 forintot, kiderült: a szel­vény rém érkezett be a központba. A kislány elfe­lejtette bedobni, már észrevette ugyan, de mindvégig hallgatott róla. Még most is emlegetik előt­te, pedig azóta már férjhez ment, gyönyörű fia van, de leánykori botlását nem tudja neki megbocsá­tani a család. o o o o Egy idős néni a meg­mondhatója, hogy bizony érdemes lottóügyben rekla­málni. Azzal lépett be a lottózó­ba, hogy két találata van. — Tessék kifizetni! Keresték a szelvény szá­mát a listán. Nem talál­ták. A néni pedig nagyon türelmetlen volt. Egyre csak azt hajtogatta, hogy holnap lesz a kisunokájának a szü­letésnapja. Csokoládét sze­retne venni a húsz forinton. Neki most adják oda a pénzt, mert ő bizonyosan nyert. Nézték a hármasok kö­zött. Nincs. Végül megtalálták a szá­mot: négy találat volt a né­ni szelvényen. Hatvanezer forintot kapott érte. Mikor — végre felvette a pénzt, megkérdezték tőle: mit csi­nál a nagy halom százas­sal? Veszek a kisunokám- nak egv nagy' tábla mogyo­rós csokoládét. Azt nagyon szereti.... GáMoagi Bél* « JlíBfl ViETMAMBÚl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom