Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-18 / 15. szám
Egy fénykép és története Megszűnnek a „fehér foltok” az ország területét televíziós adótornyokkal, a terepviszonyok miatt sok még a „fehér folt”, ahol rossz a műsorvételi lehetőség. Ezért a posta — a IV. ötéves tervben — a szükséges körzetekben, mintegy 3d helyen, 60—70 tv-át játszót szerel fel. Ezeket az egy és húsz Wattos adókat —, amelyek automatikusan, az „anyaadó” sugárzása kezdetével lépnek működésbe — az Elektromechanikai Vállalat gyártja. Mindkét teljesítményű adónak elkészült a prototípusa és a gyár, valamint a posta szakemberei most végzik rajtuk a műszaki méréseket. A vállalat még ez évben megkezdi a kis teljesítményű „fia-adóberendezések” sorozatgyártását, hiszen a hazai megrendelés mellett jelentős tőkés exportra is számítanak. A képen: Nádor László, a posta főmérnöke, Szalai Pálné és Rényi Attila gyári mérnökök, a prototípus műszaki átvételét végzik. (MTI-foto — Bajkor József felv.) 1945. január. Budapesten egyre elkeseredettebb a harc a főváros fel- í.'.q hadi fásáért. Budáról és a Margitszigetről a németek gyilkos tüzet zúdítanak a pesti Duna-partot egyre jobban megközelítő szovjet katonákra. A Duna fehéren nyújtózkodik a „senki föld jón”. A folyó teljesen befagyott, de a jég vékony, még az emberi lábat sem bírja el. A Margitszigettel szemben a pesti oldalon a isötétség takarója alatt szovjet katonák ereszkednek a vízbe, deszkák, matracok, ajtók segítségével igyekeznek elérni a margitszigeti partot. Az első csoport már megveti a lábát a szigeten, ahol a németek tüze fogadja őket. öldöklő éjszakai csata után a németeket, kiíiis- tölik a bunkerekből, lövészárkokból, minden talpalatnyi földért véres küzdelem folyik. Január 19-én a németek zöme megadja magát, a szovjet katonák az elrejtőző fasisztáktól tisztogatják a szigetet. Egyszerié erős tűz zúdul Buda felől a szigetre. Akna robban és Ny. Sz. Tanszkíj, a fiatal, piros arcú, mindig jó- kedélyű szovjet katona véresen hanyatlik a hóba. Sebe súlyos, eszméletlen! Es itj; szakítsuk meg az eseményeket, ugorjunk huszonöt esztendőt. Az elmúlt napokban az APN szovjet hírügynökség közvetítésével levelet és egy fényképet kapott szerkesztőségünk. A feladó: Ny. Sz. Tanszkij mérnök, Murmansk, Knipovicsa utca 15., 9-es ajtó. — a huszonöt év előtti fiatal, szovjet katona, aki magyar földön sebesült meg és a Budapest Felszabadításáért Emlékéremmel tüntették ki. Idézek a levélből: „Már csak a hatvani kórházban tértem magamhoz. Lukács Mária — egy magyar kislány — ápolt. Nagyon figyelmes volt mindannyiunkhoz. messzemenően gondoskodott rólunk. Gyakran beszélgettünk. Megtudtam, hogy édesapja — aki az első világháborúban hadifogoly volt — jól beszél oroszul . .. Amikor kikerültem a kórházból, említőül egy családi fényképet adott, amelyet gondosan megőriztem. Most elküldöm önöknek.’’ Nem volt könnyű Lukács Máriát megtalálnom. 1945- beti Hatvanban több szükségkórházban ápolták sebesülteket, kórháza még nem volt a városnak, Lukács Mária nem volt hivatalos ápolónő, a képen láthatók is alaposan megváltoztak az eltelt huszonöt év alatt. S hogy végül is sikerült találkoznom özv. Vajda Sán- dóiméval, Lukács Máriával es édesanyjával Hatvanban az Apród utca 10. szám alatt, azt Gácsér Istvánjáénak, a hatvani kórház személyzetisének, dr. Hegedűs László körzeti orvosnak. Stiller István nyugdíjasnak, a Csapa- jev utca lakóinak, és még több hatvani lakosnak köszönöm. özv. Lukács József né vei és lányával, özv. Vajdáné Lukács Máriával próbáljuk visz- szaidézni a negyed évszázados eseményeket, emlékeket. Lukács József, Mária édesapja. uradalmi bognár, kerék gyártó volt, áld az 1. világháború alatt orosz fogságba esett, ott tanult meg oroszul. 1945-ben sok szovjet katona járt hozzájuk, többen voltak náluk elszállásolva, nagyon szerették Lukács bácsit. mert szót érthettek, beszélte a nyelvüket. Pedig ebben az időben szomorú kötelességet teljesített Lukács József: az elesett szovjet katonák koporsóit készítette. Emlékeznek, hogyne emlékeznének Nyikolájra. Zsor- kára és Grisára. Lukács Mária — akkor 17 éves — a parókián berendezett szükségkórházban dolgozott, társaival együtt gondozták, ápolták a sebesült, katonákat. Ott ismerte meg Nyikolájt, ezt a víg kedélyű, örökké nevető fiatal katonát, aki állandóan viccelődött és amikor gyógyulni kezdett, társaival gyakran ellátogatott Luká- esékhoz. Nagyon jó ember volt — mondja Lukács néni. Időnként kenyeret, lisztet hoztak, és volt eset. amikor megvédte a kóborló, csapatuktól elszakadt katonáktól. A családhoz tartozónak erezték, ezért is ajándékozták meg a családi képpel. Amióta Nyikoláj, elbúcsúzott tőlük, nem tudták, él-e. halt-e.- Tőlem értesültek arról, hogy Nyikoláj felépülése utón Cegléden teljesített szolgálatot, és 1945. május 1-én IvXo- no.ron ünnepelte az első szabad, magyar május 1 -ét és ma Murmanszkban ' él. mérnök. Lukács Mária és édesanyja nagyon-nagyon örülnek, hogy Nyikoláj túlélte a pusztító háborút és nem feledkezett meg róluk. Mert a huszonöt év nem kis idő. Lukács bácsi 1961-ben meghalt, felesége most Veráéknál a legkisebb lánynál lakik. Verának a férje traktoros, ő maga gyárban dolgozik, fiuk és kislányuk van. Tekla, a nagyobbik lány a fővárosban szövőnő, két fiú édesanyja, József asztalos a hatvani vasútnál, Mária pedig, akinek a férje öt éve halt meg — egyik lánya fodrász, a máÖzv. Vajda Randoms Lukács Mária. sík középiskolai tanuló — a Hatvani Konzervgyárban dolgozik, szakmunkás. Messze, Murmanszkban él egy mérnök, aki nagyon sokat gondol egy hatvani családra. Hatvanban pedig van egy család, amelynek tagjai huszonöt év távlatából is kellemesen emlékeznek egy piros arcú, jó kedélyű, fiatal szovjet katonára. Az emlékek túlélik az időt. Papp János A munkásőrség gyöngyösi járási-városi egysége ünnepélyes gyűlést tartott Gyöngyösön, január 17-én, délelőtt a városi művelődési ház nagytermében, amelyen részt vettek: Oláh György, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei párt- bizottság első titkára. Ármán Aurél, a munkásőrség megyei parancsnoka, valamint a járás és a város párt-, társadalmi és gazdasági vezetői. Virág Károly, a gyöngyösi járási pártbizottság első titkára töltötte be az elnöki tisztséget. Az egység múlt évi munkájáról és a szocialista verseny mozgalom -(eredményeiről Kovács Imre parancsnok számolt be. Bevezetőben a következőket mondotta: — Az 1969-es évben az előző évekhez viszonyítva a követelmények megnövekedtek. Korszerűbb, igényesebb feladatokat oldottunk meg, amik fokozottabban vették igénybe az egész parancsnoki állományt Jelenthetjük a pártnak, parancsnokainknak, hogy a részünkre meghatározott feladatoknak megfelelően elegett tettünk. Ezt követően részletesen ismertette azt a tevékenységet, amit az elmúlt évben ki- - fejtett az egység. Elemezte a különböző feladatok végrehajtásának eredményeit. Értékelted kiképzést. Kiemelkedő munkájukért név szerint említette meg Rudas Lászlót, Kisberdó Ferencet, Chilkó Jánost. Dévai Józsefet, Mihók Istvánt és Berzéki Ferencet. Nagyon eredményesnek mondta azt az együttműködést, amit a munkásörök és a rendőrség között alakítottak ki. Hangsúlyozta, hogy ezután is törekszenek a két Az elmúlt 5 napban 3000 tonna narancs érkezett a DELKER-hez, amelynek ellátási gondjai most már enyhültek. Jóllehet, a vállatat testület kapcsolatainak elmélyítésére, mivel egymásra utaltságuk nem kétséges. Az-egység jó munkáját jelzi az is, hogy négyen részesültek országos, nyolcán területi, tizenketten járási parancsnoki dicséretben és jutalomban. Tízéves szolgálati éimet hat munkásőr, míg kiváló jelvényt 27, különböző beosztású munkásőr kapott. A leszerelő és nyugállományba menő munkásőrök fáradozását Virág Károly értékelte, megköszönve helytállásukat. Nevükben Szemén János adta át fegyverét Farkas Gábornak, aki társai helyett is fogadta. - hogy hűek lesznek a párthoz, a néphez. időben gondoskodott elegendő narancsról, • az influenzajárvány miatt számos hajó vesztegelt napokig megra- kottan a külföldi kikötőkben, s az európai közlekedés nehézségei is késleltették a szállítmányokat. Emiatt vidéken karácsony óta hiányzott a kedvelt déligyümölcs. A DELKER Vállalat tájékoztatása szerint ezen a liciten már vidékre is az igények szerint szállítottak narancsot. Algériai, marokkói hajókban 4700 tonnányi küldemény várja a kirakást • dán. olasz és nyugatnémet kikötőben, s Olaszországból is újabb narancsszállítmány van úton. A jelzések alapján most már folyamatosan látják el a kiskereskedelmet. Március végéig egyébként a tavalyinál 1000 tonnával több, összesen 15 000 tonna narancs kerül forgalomba. Ára változatlanul kétféle. A 25 forintoson kívül az Észak- Afrikából érkező narancsot 21 forintéi'! árusítják; az alig észrevehető minőségi különbség nem indokolná, de mert' a vállalat olcsóbban kapja, mérsékeltebb áron hozza forgalomba. Citromból mind a fővárosba, mind vidékre jut elegendő. Folyamatosan érkéznél? az olasz, a görög, a török és a libanoni szállítmányok. A DÉLKER Változatlanul szá^ mítva az influenzaveszélyre és a megelőzés szükségességére, bőséges tartalékról is gondoskodott. (MTI) 1970, január 18,, vasárnap Ó| nagyközségünk: FÜZESABONY MINT ISMERETES, az Elnöki Tanács rendelete alapján — több, népesebb településünkkel egyidejűleg — Füzesabony is nagyközséggé lépett elő 1970. január 1-én. Tuza Antal r,b-elnöktől hallottuk a héten, hogy a megkülönböztető rangot érthető örömmel és büszkeséggel fogadták a helybeliek, mivel régi vágyukat érezték teljesülni. Ügy vélik, hogy most már valójában „zöldutat” kaptak az erőteljesebb fejlődéshez, a hajdani falu az eddiginél nagyobb léptekkel közeledhet ci város felé. No. persze, az a „zöldút” meglehetősen hosszúnak ígérkezik, s ha gyorsabban is haladhatnak a füzesabonyiak, ugyancsak időbe telik, amíg merész céljaikat elérik, álmaikat megvalósítják. Ugyanis, ahogy a községi tanácselnökkel' folytatott beszélgetésünk során kiderült: a füzesabonyiak elég mesz- szirói startoltak. A helységben igen sok még a tennivaló! S ennek igazolására elegendő néhány alapvető adatot említeni. A mintegy 36 kilométernyi közútból — a 3. számú fővonal áthaladó szakaszát nem számítva — alig öt kilométerre tehető a portala- nított felület hossza, nincs még minden utcában járda: legalább 6—8 ki! m 'teres távolságon hlám , ,i szükséges gyalogjáró! Az ásott és tt mélyfúrású kutak vize többnyire túlságosan vasas, ivásra kevésbé alkalmas. Nemrég ugyan korszerű, emeletes áruház épült a faluban, ám a kereskedelmi ellátottsággal még ma sem elégedettek a füzesabonyiak. Mivel kevés a kisboltok száma, az üzletek általában kicsik, minimális a raktárierük. s főleg a perifériákon korántsem képesek az igények kielégítésére. S a hét- ezernyi ember — több más mellett — nagyon hiányol egy gyermekorvost is. VISZONT: RÉGÓTA ISMERT vasúti csomópontján kívül a kisüzemek egész sorával rendelkezik már Füzesabony — a két helyi hiszen kívül mind számottevőbb a budapesti Konfekció Szövetkezet telepe, jelentős a Herbária gyógynövény-feldolgozója, a tanács költségvetési üzeme — s a Mátravi- déki Fémművek jóvoltából tekintélyes gyára is van. Ismert két tsz-e. nagy állami gazdasága pedig rövidesen hatalmas sertéstelepével jegyzi magát vastagabb belükkel a magyar mezőgazdaság térképére. Nem utolsósorban pedig előnyére válik Füzesabonynak az is, hogy jó a közlekedése! Röviden: ilyen kettősséggel fogadta a község az új esztendőben „kiemelt alsófokú központtá? történt kine~ vezés'ét. Ami érdekesebb: még a nagyközséggé válás előtt hozzáláttak a vezetői e furcsa kettőség hasonlóbbá tételéhez. Tuza Antal, a helyi tanács v'o-elnöke még egy 1963-ban készített részletes rendezési tervet mutatott. Afölött magyarázta, hogy már eszerint épült a gimnázium, a tbcgondozó intézet, a járási irodaház. így készült a hatalmas víztorony' — amihez egyébként eddig három új kutat fúrtak, később pedig harmincöt kilométernyi csőhálózatot kapcsolnak — és az új elképzelések szerint történnek a telekkisajátítások. Modern, mai házak egész sora épül majd a Mátyás király út környékén, a tóparti részen, a Széchenyi és Rákóczi utcában, a Kossuth, illetve Petőfi utcák közötti területen. Nem véletlen, hogy például a centrumba, az állomással szemközti fő utca mindkét oldalára, már csakis többszintes házak építését engedélyezik, s a nagyáruházzal ellentétes oldalon éppenséggel akkora épületet emelnek a fogyasztási szövetkezettel közösen, amelyben a különféle kisebb üzletek, presszó, étterem, lakások mellett egy — szálloda is elfér! Az elképzelések nagyobb része azonban csupán később válik valósággá — egyelőre maradjunk hát a jelennél és a közelebbi . jövőnél. FÜZESABONYBAN napjainkban befejezés előtt áll a 3. számú orvosi körzet új rendelőjének és szolgálati lakásának építése, a telepi részen pedig megkezdték egy új egészségház kivitelezését. Egyidejűleg 4—4 tanteremmel bővítik a község két általános iskoláját. A Kerecsenül úton korszerű sütőüzemet alakítanak ki, új telephelyre költözik a TÜ- ZÉP. tűzoltószertár épül, az ÉMÁSZ-kirendeltség szolgáltatóházat létesít a község közepén, a cipész szövetkezet üzletet nyit. Tovább folytatják a járdaépítést, útjavítást, higanygőzt ámpás világítást kap a Rákóczi utca. S készítik már a község csatornázásának terveit! Ugyanekkor rendezik az állomás közelében ' levő tavat. környékét: megszüntetik a jelenlegi szeméttárolót, sétányokat, játszóteret varázsolnak a helyére, s a víztükör nyáron csónakázóhely, télidőben pedig korcsolyapálya lesz. A szociális jellegű intézkedések során gondolnak az idős emberekre is: a megyei tanács segítségével még ebben az évben létrehozzák a községi öregeik napközi otthonát, , A tanács vezetői jólesően tapasztalják a mind szélesebb körben megnyilvánuló társadalmi segítséget. Apá- thy Sándor borsodi kollektívája a vízhálózat ingyenes tervezésével adott támogatást a füzesabonyiaknak, a füzesabonyiak pedig szüntelenül megtoldani igyekeznek az idegenektől kapott jó szándékú áldozatot. Lehet számítani a lakosságra, újabban a Mátravidéki Fémművek fiataljai külön is 150 órás, a helyi fogyasztási szövetkezet dolgozói pedig kereken ezer órás társadalmi munkát ígértek, s az állami gazdaság gépműhelye a játszótéri berendezés elkészítését vállalta hasonlóképpen. ÜGY VÉLEKEDNEK a községházán, hogy biztatóan haladnak a sürgető feladatok végrehajtásával. Ám az is igaz — toldták hozzá —, hogy még tiszteletreméltóbb eredményeket mondhatnának magukénak Füzesabonyban, ha a község két része — a falu és a telep — a közös ügynek megfelelően gondolkozna, nemcsak a maga területét tekintené igazi lakóhelyének! Ha a legközelebbi tanácsülésen, amelyen végre „hivatalosan”, ünnepélyesen is bejelentik a nagyközséggé válást, sikerülne a két „tábor” érdekeit egyeztetni: bizonyára megrövidülne a ^zöldút”... ........... Gyónl Gyula A távolból érkezett fényképen a Lukács család 1945-ben. Tizenötezer tonna narancs március végéig Munkásőrök ünnepi egységgyűlése Gyöngyösön
