Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-19 / 268. szám
A klisék önálló élete A címadó sor egy osztrák Szatirikus író, egyáltalán nem szatirikus mondatából származik. A gondolat teljességében így hangzik: „Meggyőződésem, hogy az események mar nem megtörténnek, hanem a klisék maguktól dolgoznak tovább. A világ rothadni kezd a frázisoktól. A kor már bűzlik tőlük .. .'• önálló éleire keltek a klisék — a gr . .datban, a társas kapcs n. a véleményalkotásba : sok-sok helyen a vulgaíizmus, a megszokás szabványa, az üres sztereotípia hat — rejti el, vagy leplezi az egyéniséget, az értelmet. Súlyosan károsítja ez az embert és az emberi közösséget. Kérdések — kíváncsiság nélkül Az ember kielégíti a társas kapcsolatok igényeit. Röpkén érdeklődő, szíves, kedveskedő, együttérző, meg- botránkozó — gondolati klisékkel. „Hogy vagy?”, „Kedves feleséged„Munkád?”, „A gyerek?” — tesszük fel a jól összegyűjtött és tárolt kérdéseket* kíváncsiság nél-~- kül. A válasz érdektelen; íriszen ezek is előre tudott szavakból állnak össze: „Köszönöm jól.”, „Megvan”, „Kedvesebb is lehetne”, „Aranyos”. Aztán megyünk tovább, és ha kell. újra szólunk, mert megy rutinból, nem adunk és nem kapunk a szavakkal. Néhány tucat szó. néhány tucat klisé ,,gondolataink'’ egy részét lefoglalja. Napjaink már része a munka — kliséké. Ilyenek az értékelő klisék — szavakból!: „Megüti a mérté-. két”, „Az előrehaladás megfelelő”, „A munkastílus javuló”, y,As igényeket jobban, kielégítjük''. Ezek aa értékelő klisék soha semmit sem fejeznék ki. Ne bólintsunk hát helyeslőén,' ha ilyet fiallarríc, még igazsága esetén sem. Az „előrehaladás” megérdemli, hogy élőén. gondolatgazdagon fejezzék ki; mert így válik tartalmassá.’ Aztán dffr-vannwfc a műn-- kastiluskli&ék, jelentésklisék, a beosztottakk a! való bánás kliséi, az elöljáróikkal való viselkedés kliséi, amelyek felsorolásától is eltekinthetünk — sajnos annyira ismerjük ezeiket. A szőkítsék rendkívül felszínes — inkább probléma- felvető — ismertetése utam hadd szögezzük le: ntí -nemcsak nyelvészeti szempontból ítéljük él ezt. A szavak lejáratásán tül ezek a klisék as embert is lejáratják. Súlyos veszélyük, hogy- lehetóséget adnak a gondolat nélküli életre, az üresség elrejtésére. Boldogan megállapítják : egyetértenek A gondolati klisék egyik típusát S&rtre így definiálja: ill „az emberek azzal töltik az idejüket,, hogy kinyilatkoztatják, boldogan megállapítják, egyetértenek. Istenem, milyen fontosságot tulajdonítanak annak-, hogy mindnyájan ugyanazt gondolják ...” Gondolati klisék az állandó, a kierőszakolt egyetértés. Először is. sem ma, sem később a helyes, a hasznos nem fogalmazódik meg egyből. Másodszor. az egyetértés akkor lép a gondolati klisé „rangjára”, amikor elemzés nélkül használjuk: átgondolatlanul mondjuk, útjára indítjuk és a klisé önálló életet kezd — meggyőződésünk nélkül, vagy annak ellenére. Harmadszor, az állandó egyetértés megfosztlöáy. november 19-,. szerda hat az új keresésének igényétől, hátha más majd nem ért egyet vele. és egyébként is könnyű beleszokni más egyetértő értékelésébe. Gondolati klisét szül a beszűkült érdeklődés. Ha a tájékozódás csak a szakterületre korlátozódik, gyorsan feltöltődik az ember egy ág gondolataival. Csak egy területen mozogva, akaratlanul is kialakítja azt a néhány tucat gondolati sablont. amivel munkájában elvegetál. Kimondás nélkül is a gondolati klisék belső mechanizmusa szabja meg tevékenységét. A széles, vagy szélesebb érdeklődés megteremti az asszociáció tág lehetőségét. A sokszínű ismeret áthatja egymást, az egyik gazdagodik a másikkal és korlátozza a gondolat, a kifejezés egyhangúságát. Az anakronizmus, a korszerűtlenség nagy gondolati klisétermelő. Évszázadok sok-sok elavult nézetét adjuk át egymásnak, sokszor a benfentesség magabiztosságával, A megcsontosodott elvek, távoleső kérdések megítélésekor is dolgoznak* :áthathatja®a-gondolatí müve, leteket is. Végső lehetőségként: ős anakrern klisék, anakton embereket teremtenek. A gondolati klisék romboló területe: a gondolkodás, A gondolkozás bátorsága Sok minden „segít” a klisék kialakításában: a tömegkommunikációs eszközök, a hivatalos élét megcsontosodott formulái, egyes emberek pozícióból fakadó hatása stb. A klisék ellen karcolni kell. Érdemes úgy beszélni, hogy annak értelme is legyen. Jó lenne elérni, hogy fájjon a közhely, a szócsép- lés, az üres puíogtatás, amely semmi újat nem ad az életről, a munkáról. Ne értékeljük le, és ne tegyünk súlytalanná a szavakat. Ne elégedjünk meg magunk és mások sablonszövegével, vigyünk ötletet. gondolatot mindennapi életünkbe. A gondolkozás bátorsága — bátorság? szükségesség! — megment bennünket írttól, hogy ..mértékre szabott- emberek” legyünk. Nem ritkán, rossz mértékre szabott emberek. Megment attól, hogy játékszer érzése legyen a személynek — az elemzés, a töprengés, a vizsgálódás áz alkotás valóságával ajándékoz meg. A gondolkozás megment, hogy valamikor is szó-, gondolati klisékben bízzunk, higgyünk. Mindezek ellen- a legjobb orvosság: az ismeret. Igyekezzünk minél több eredeti ismeretet szerezni, amely még nem ment át a gondolati kliséalkotók ..boszorkánykonyháján'’. Tanuljunk meg látni a gondolati klisék között. Az elemzés, az értékelés hozzásegít bennünket ahhoz, hogy több felszínes Misé mélyebb összefüggéseket tárjon fel. A klisék ellen harcolni kell, mert nem kiesi a veszélyük. így összegezi ezt Ernst Fischer a neves marxista filozófus-esztétikus: „A séma, a megszokás tovább hat a. külvilági funkciónál, az Én kiürül...” Fóti Péter Statisztikai felmérés a filmszínházakról Hazánk csaknem valamennyi településének van már mozija, s az ország népességének alig több mint egy százaléka lakik olyan helyen, ahol nincs filmvetítés — állapították meg a statisztikusok. 1960-ban országosan 4560 filmszínházban vetítettek, s a közönség száma elérte az évi 140 milliót. A televízió térhódításával azonban az érdeklődés megcsappant, s az 1960-as „csúcs- forgalmat’’ követően a mozi- látogatók száma évente átlagosan hétmillióval, csökkent. A televízió konkurrenciaja- nak kiegyenlítésére megindult az elavult filmszínházak fokozatos megszüntetése, illetve korszerűsítése. Jellemző, hogy tavaly a korábbinál mintegy ötszázzal kevesebb moziban vetítettek, ugyanakkor az utóbbi években számottevően nőtt — országosan mintegy kétezerre emelkedett — a szélesvásznú filmszínházak száma. Ezek közül csaknem hétszázat az elmúlt évben korszerűsítettek. A holt ágban lovakat fü-. rösztöttek. Prüszkölő hor- kanásuk, meg a kísérő emberek kiáltozása felhallatszott a magas partra. Dobat a takaró fűben he- ..ven. Gyönyörűséggel -nézte, ahogy a feszes bőrű állatok; kirúgták magukat a vízből, s az eleven fényben száradtak. Szerette a déli nyuc~’- mat, a pihenő csendjét, i a csak tehette, elhúzódott a Csinnadratta nélkül.., Dokumentumaim készül Heves megye felszabadulásáról A tájfelvételek már készek, hátra van még a műtermi munka egy része, s a stáb egy kiruccanása a megyébe. Alig egy hónap, s a forgatócsoport elkészül a megyei megrendelésre formált 15—20 perces színes dokumentumfilmmel. ' Erről beszélgettem Budapesten Szurdi Istvánnéval, a MAFILM Dokumentumfilm- stúdiójának vezetőjével és Németh . István rendezővel, aki írta és rendezte ezt a filmet. Tctifilmből — jubileumi alkotás Nézem a forgatókönyvet. Rendezői elképzelések sora. Olvasom a szöveget, meglepőitek tűnik számomra, mert a megye műemlékeit, legszebb tájait törekszik megjeleníteni. A stúdió vezetője oszlatja el zavarom: — Lényegében két éve készül. Először idegenforgalmi propagandát szolgáló táj- filmnek terveztük. Az utóbbi időben változtattunk a koncepción, most amikor a tájanyag már kész. — Nem jelent ez átformálást nehézséget? — Aligha. Stúdiónkban pillanatnyilag 17 jubileumi film készül, ezek közül egyedi lesz a hevesi, nemcsak azért, mert színes kópia, hanem azért is, mert indirekt emlékeztető lesz, szájbarágós helyett montázsok sorával idézi a múltat, az eltelt negyedszázadot. Erről beszél a rendező is: — Nem részleteiben, hanem a film anyagába beépítve sugalljuk az emlékezés, a jubileum hangulatát. Maga a már kész anyag adta az alapgondolatot. Műemlékek sorát mutatjuk be. Épületeket, amelyeket az elnyomatás századai pusztítottak el. Aztán az újjáépítést, a restaurálást érzékeltetjük, az alkotó új embert villantjuk fel. Ezek a képsorok asszo- ciatíve adják a jubileum hangulatát, késztetik értékelésre a nézőt. Ember, történelem, táj — három tételben Az alkotók bemutatják a készülő filmet. — Elégikus, patétikys első tétellel indulunk. Ez tulajdonképpen az egyedi szépségű hevesi táj, és a műemlékek, s ezek kapcsán a történelem érzékeltetése. Ehhez a motívumhoz kapcsuké’, majd a felszabadulási dolat dokumentatív rés Néhány !• : aboli felvétel. zékelteti mrd a hás pusztítást. Ernőit • történelem és táj sajáio •, :apcs< tát jelezzük majd. — Mit ígér a másik tétel? — Az egyik alcíme: a: . kotás, a másiké: Az ő;ü . Hogy konkrétan érzékelősem: Kőfaragók dolgozrt . műemlék-restauráláson vékenykednek. Ez a képre- teremtő, az építő, az újjá« tő embert mutatja be. s . szimbolikusan reprezentál 5 az eltelt negyedszázad lényegét. Az öröm tétel az ért várat mutatja. Kirándulók turisták hada „rohamozza", amolyan második hohfogla- lás hangulatát szeretném idézni, a békéset, ahol s mozgatóerő a tudásvágy, az életöröm. Lényegében ezzel zárulna a film. Nemcsak Eger, a vidék is Lapozom a forgatókönyvet, azt vizsgálgatva, hogy milyen teret kap a hevesi vidék. A bükki táj. Szilvásvárad varázsa ver maid visszhangot a képsorokban Vidéki műemlékek sorát villantja fel a nézők előtt a kamera. A vidék filmje is lesz ez a dokumentumjm- dukció. Majd arról faggatom a rendezőt, milyen érdekességeket ígér a felhasznált megyei anyag. — Szélesebb körben nem ismert metszetekre, reliefekre bukkanlak a kutatás során, sok újat nyújtott anyásban az érseki levéltár is. — Mi lesz a film sorsa elkészülte után? Csak hevesi használatra szánták? — Lényegében megyeinek készült, de Heves ügye - tekintve festői tájait, országhatárokon túl is ismert műemlékeit — országos ügy is. Sajnos, a megyei megrendelésre készült filmeknek csak egy részét forgalmazzák országosan. Azt hiszem, liofl a sajátos tematikájú álkor« erre a sorsra lenne jogosait (pécsi) fafaragó, a népművészet mestere. A kihaló, ősi pásztorfaragást még bojtár korában tanulta számadójától. Motívumaiban a bakonyi betyár-történetek figuráit, a pásztorélet kedves romantikáját örökíti meg. Igen tetszetősek a művészi kiképzésű dobosai, kupái, vázái és pásztorbotjai. (MTI Foto: — Jászai Csaba felvétele.) többiektől, feküdt, nézelődött, gondolkozott. Nem is halottá a közeledő lépéseket, az oldalról ráve- tödö árnyékra figyelt fel. — Szép jószágok, mi? —• kérdezte valaki. A hangjáról felismerte Kovácsot. Bosszankodott, hogy a pihenőjében megzavarta. Azt is tudta, hogy egyköny- nyen nem rázhatja le. Dör- mögve válaszolt, —■ Azok. — Még így a közösben is fejlődnek. Szívós fajta! — mondta nevetve Kovács. Dohai behunyta a szemét, maga elé képzelte a másik lilás szájszélet, barnás fogait, cserzett bőrét. A legszívesebben felugranék. De. máskülönben jó itt a fűben, s a lovak látványa is köti. Kováccsal óvatosan Jehet beszélgetni. Az efnber annyit mondjon csak: esik az eső. Másnapra ebből már az kerekedhet, hogy az igazgatót gyalázta. Hirtelen kinyitotta a szemét. Kovács mellé 1 guggolt. — Na, mi az, elállt a szavad? — Most éppen a csöndet szerelném. Te még sose kívántad? — Majd a sírban. No, meg most is. Pontosan azért kerestelek meg itt. S nagyon jó, hogy megtaláltalak. Dobai felfigyelt. Mit akarhat tőle Kovács, ami eny- nyire sürgős, fontos lenne? — ezen tűnődőit. Kovács lehasalt mellé, sut- togóra fogta a hangját. — A sógorom üzent érted-— Értem? — Tudod, a sógor nem fukar ember. Mindig a szíve volt a legnagyobb! — Cigarettát kotort elő a zsebéből, rágyújtott. — Kétezer tégláját kellene elfuvarozni. Dobai nem felelt. A csöndben jól hallatszott a lovak dobbanlása. Kovács várakozással nézett rá. — Megdolgozok egész nap, meg is fizetnek. Nincs szükségem a külön munkára! — mondta Dobai. — Csak a bolond veti el a pénzt! — Az ilyen fuvar nem tisztességes ügy. A magad véreid akarod megcsalni? — Az én véreim? — kuncogott Kovács. — Véreim, amióta az én véremet magukba szívták! — Keressetek más valakit! — mondta haragosan Dobai és elindult. — Gondolhattam volna! — dohogott Kovács. — Mondtam is a sógornak: nem vagy te Tóth Ernő! Dobai villámgyorsan felpattant, s nézett le a fekvő emberre. — Tóth Ernő? Hogy jön ide a neve? Kovács elsápadt, a szája mosolyra húzódott, aztán remegve meggörbült, ráncokba szaladt a homloka. — Nem tudom — mondta kínnal. — Csak úgy eszembe jutott. Dobai elölt, mintha képen látta volna, hirtelen minden megvilágosodott. Két hónapja Tóth Ernő Kovácsék tanyája közelében felborult a vontatójával, s meghalt. Megállapították, hogy pálinkát ivott. Egyébként nem volt szokása az italozás, i felesége azt vallotta, hogv bizonyára ráerőszakolta rílak». De ki? Sohasem dent fény arra sem. mit kereti:i Kovácsék felé? Kovács, « sógora, meg a két asszon) jajveszékelve mondták, hon ők csak a csattanásra figi/el- tek fel, futottak kifelé, i látták szegény Ernőt a /elborult vontató alatt. Akárhányszor kérdezték őket mindig ezt mondták. Tóthnci semmi keresnivalója nem volt arrafelé. Senki sem küldte oda, különben is: lejárt a munkaideje. — Szóval hozzátok inda!’’ — kérdezte keményen Dobd Kovács is felállt, ruháéról leszedegette a bogáncsot, s a rátapadt fűszálak:: — Nem tudom, miről beszélsz, testvér — mondta be- rátságos hangon. Már inda': is, néhány lépés után megállt, visszafordult. — A fuvar, az semmi Csak tréfáltam. — Várj! — kiáltott utón: Dobai. Kovács, mintha nem bni- lotta volna', ment tovább, go-- nyedten, akár a íerftet f; pelök. Dobat tehetetlen: nézte. Visszafordult a viz felé. A lovakat már elhajtó ták, teljes lett a csend, s« nyugalom. Akkor arra go" dőlt, hogy amíg fel nem deríti az igazságot, nem heteket a fűben a déli szünetben, nem nézegethet gönc- talonul. Egyszerre meglódult, s rohanni kezdett fr üács után. V
