Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-21 / 219. szám
KöfcAm M8zes: A mese vége f 'Az öreg házigazda egész ; este nekem mesélt, a ven- | dégnek; ha valaki az asz- i tálnál ülő, vagy távolabb álló családtagok közül közbe- ' szóit, annak is felém fordulva válaszait — Te csak hallgas, majd ha kérdeznek, felelj. Koccintottunk. Szünetet tartott, gondolkozott. — Elmondok Mózsi bácsinak mindent ahogy volt. A jelenbenvalót már tudja... Most már csak ez a kert a mi nagy örömünk. És a mi nagy bánatunk... Ez a nagy fiú, Kálmi fiam, aki itt, az én kúriámon épített magának, de ő, s a felesége csak hálni járnak ide a modorral... Ezek a kisebbek még tanulnak, de ők is csak este vannak itt, mint valami szállodában. Jolán. a legnagyobb, az itthon van, de bár ne volna... — Miért aláz meg engem, apukám? — Mert nem vagy rendes nő! — Ugyan*.: — A rendes asszony a férjénél lakik, gyermeke apjánál ! Nem mint te... Két napot se töltesz mellette, aztán egy hétig anyád mellett lopod a napot! Tudja, Mózsi bácsi, a férje szerelő, cselédek fia. Mi nem akartuk a lányt hozzáadni, de jött már a gyerek! Én akkor megmondtam: az a tetves soha be ne tegye a lábát az én kúriámba! Erre ő: ne kerüljek a szeme elé. mert összetöri a kulák pofámat!... Nocsak azt próbálja megv. jó, férfidolgok, de az a nő, aki megszerette, hát szeresse, éljen vele! — Hát nem fog élni vele! — kiáltott fel a háziasszony. — Inkább jöjjön haza, vegye át a kert gondját. — Elkésett! — vágott visz- sza Kálmán bácsi, nejét se érdemesítve arra, hogy hozzáforduljon a beszéddel. — Tudja, Mózsi bácsi, aki nem müveit kertet, nem nevelt fákat, az azt hiszi, hogy úgy megy% mint a laskakészítés. Az élő növény, a föld teremtménye, követeli, nem i§ csak az eszedet, de a szívedet is! resse... Szerette is egy darabig. Amikor meghőtt, már csak a város kellett neki. Utána mentek a kisebbek is... Egyedül maradtunk, én és a kert... Egyesegyedül hogy SÍ ne írják 6e RuTáSrnak ... Építhettem, ültethettem ... S ezzel kezdődött a mese... — kiáltott rá hirtelen-hangosan nagy fiára. — Megteszed apádnak, hogy napjában vagy két órára ha- zakocsizol?... Te értesz a fákhoz, velük nőttél fel, segítesz, hogy legalább amíg én élek, ne pusztuljon el? — Túlhangos volt a felszólítás, talán az ital is odahatott már. — Az nem olyan egyszerű, apukám — hímezett-há- mozott Kálmi. — Hát akkor most mért jöttél el? El is mehetsz! — Kálmi a mellette ülő feleségére nézett: elmen jenek-e azonnal, vagy még várjanak valamennyit, — Hát segítek én, apuka, segítek — ajánlkozott Jolán —, úgyis elválok... és itthon maradok. — Te? ... Mit tudsz te? Nem elég az, hogy megismered, melyik a pármen és melyik a batul, de tudni kell, mit kíván mindegyik. A növény szavát érteni kell, még ha néma is! — Sanyi is, ugyebár, eljö- vöget majd, megtanít — mondta Jolán, s a vele szem- benülő bajuszkás vendégre nézett. Az öreg is arra fordult, kíváncsian, mintha csak most értesülne a vendég jelenlétéről. Sokáig hallgatva nézte, lélegzete mind hallha- tóbbá lett. A feleségéhez fordult, őt kérdezte, miközben az asztalra csapott: — De mért is ül ez a lotyó a nyakunkon, s mért szól bele... — Szóval én is elmehetek? — vágott közbe Jolán. — El!... De mindjárt! Majd Kálmi elvisz a kocsijával. A férjedhez! Igen! — s miközben lánya és fia, menye távoztak, a vendéghez szólt, epésen: — Téged nem űzlek... Vendég -vagy, tölts magadnak, ha akarsz. De távozott a vendég és ki- ódalogtak a többiek is. Csak a háziasszony maradt velünk. Magam is a kalapom után nyúltam, de a házigazda nem engedett. Szódát sercen- tett a borához. Félve ivott, mint akiben már kitörésre vár a kártevő ördög. Nehéz lélegzettel, mintha valamit emelne közben, mondta maga elé: — Ez a mese vége, Mózsi bácsi... — És egy más mesének a kezdete — szóltam. Minden vég valami másnak a kezdete. — Ö kapva kapott ezen: — Igen!... És van is egy ember, aki mást kezdhetne vele... Láttam a munkáját..: — Az elnök mondta, hogy megvenné a téesz a hátulsó részt — emlékeztette a felesége felélénkülve. — Azt mondja, az én fáim régimódiak, el vannak ké- - nyeztetve, szeszélyesek meg igen magasak, nincs aki olyan magasról leszedje... Nem! Nem adom oda az én büszkeségemet ... Másra gondolok ... De ... — Feleségére nézett. — Leköptük, elharagítottuk ... S nem mozdul a szájam, hogy visszagörbítse azt, amit elgörbített... — Táncsak nem azt a rongyost gondolod?! — ijedt fel az asszony. — Rongyos huligán ... — Mindenki előtt gyalázott minket... — Gyalázott. De láttam a munkáját! — mondta felém fordulva. — Még nem volt a vőpk. A Kálmi lakását vasalta, a kutat szerelte ... Megnézheti azt a munkát... A nehéz pumpát tízszer is beemelte, százszor is beemelte volna, hogy pontosan álljon ... Aki a munkát így szereti, az a szépet is szereti, az igazi ember ... Felállt, körülnézett, mintha valamit keresne; aztán, szemében valami különös mindenre kész elszántság fénylett. Mit is csinálna, ha amit keres, megtalálná — forgott bennem a kérdés. — Széjjelverne mindent, házát, családját, hogy bejöhessen az az „igazi ember”. — Befogadnám .;: Családjából is családot csinálnék ... De ez sose lesz meg... Akkor pedig magam vágatóm ki a kertemet és magam is odafekszem ..: Engem sem tartóztatott tovább. Felesége kísért ki. — Ne tessék komolyan venni! — mondta. — Mindig '■’yen, amikor többet ivott egy eppct, s az italt megutál - ja... 1 für— Síp-*» vagy. — Ckr~ vmr — Köhentek. »"Hm r&rri — Akarsz valamit mondani? kész) «» «"»onr* — Kt újság merre van? — BaanoMSBnam meg! Ha akarsz, az asztalon van az étel. A szoba rendetlen. A rádió bömböl. Vasárnap van. öcsém. Most faL Almos. ■ — Rwís. k*'A*sz a w«bccibo»í — Nm hiszem. _ Ha a ÍO-rOSet nyer Fehérváron, bejut az NB I. B-be.:. — l«het — folytatja elgondolkozva —. hogy le- tczáOnk a cvrasáról. s ank, a Kerületnek fogok drukkolni. Ull «art)*?, hozzá.? " — TV tudod Lahatvítom a rádiót. — Ja, igaz is — mondja —, keresett a Kati. Egy óra múlva wt---*Orget. wa a fotelban, újságot olvasok. A rádióban z»*n<? szól. Egy óra múlva telefonál majd Kati, akt —- megbeszéljük, hogy mii csináljunk dél- ,t4t Mól nap már hétfő lesz. Erre gondolni «el! Xs kell használni, hogy most még vasárnap van. ÍA szerző A futás című kötetéiből^ Gondozó kell neki, ápoló nővér, igazi ember... Annak aztán hálás is tud lenni, szépségével cirógatja az embert, termését adja oda ... Amikor Jolán még egészen kicsi volt, akkor ültettem az elülső soroltat, a többit kukoricával vetettem be. Sokszor vezettem ott a kislányt, mutogattam a csemetéket, az egész kertet, hogy megszeXSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSS/SSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. v $ Az volt az első halam. Aznap fogtam még vagy tizet. Sj Egy fűzágon vittem őket. Jó messze laktunk. Hazáig elké- ^ regették a felét. $ A halakat kopoltyúsukon keresztül fűztük fel. Az ág ^ véres volt. A keszegeknek kidülledt a szemük. Telefonfülke. $ i ó volna beszélni valakivel. Katáéknak nincs telefonjuk. Anyámék? A sógorom? Valami lány? (Miért hívtál fel? — ^Beszélni szeretnék valakivel. — Különös vagy — nevetés.) — Nem éri meg. Kata.:: Felnézek az égre. A házak magasak, csak keskeny csíkot látok. Harangoznak. Buszra szállók. A kalauznak bajsza van és három fémlap a kabátján. Beszél németül, spanyolul, angolul. Valószínűleg külföldről jött haza. — Do you speak english? — Yes, I do. Why? — Nothing. Kiérünk a Duna mellé. A Duna kicsi. A víz sima, sötétszürke. 1 Az uszoda.' Három éven át hetente ötször két órát töltöttem itt. Este kezdődött az edzésünk, a nyitottba)). Télen esett a hó, magasan fent ködben himbálództak a lámpák. Faltól falig. Egyfolytában másfél órán át. Nagyon szerettem. Volt egy lány. Tetszett nekem. Egyszer, amikor kijött a vízből, fenékre esett. Kiábrándultam belőle. A kalauz engem figyel. — Are You looking for semething? — kérdi. (Keres valamit ">) Feléi« fordulnak; — TKer' «re a lot of things to find them (Sok dolgot keresek ) — (eiMem megfontoltan. Anv*mé> készülnek valahová. Szokás szerint már most kw»*y- vannak Rohannak. — w vb»» hogy vagy? ápolom máig Is. És csak egyedül gyönyörködöm benne ... Tegnapelőtt elestem permetezés közben, nem tudtam felállni... Nem bírom már... — Hát adja el a felit.... Kéri Kántor Laci a fiának ... Megkoccintotta poharamat, elborult arccal hallgatott... Borongásainak, ingerültségének oka pedig az volt, hogy rosszuléte után összehívta gyerekeit, vegyék át a kert gondját, s amíg ő lábon van, ismerjék meg és szeressék ... Hiába. Egyik se kívánt, még szabad idejében se kertészkedni. Annyi szabad idő azonban nem is volt, a 140 gyümölcsfa, s a sorok közti sok drága szőlőtő egész embert kívánt. — Hát ilyen vagyok én, Mózsi bácsi: szeretem a kertemet ... A zöldjéért bolondulok, tavasszal a fák rügyeiért, nyáron a terebélyes lombjáért, az árnyékáért és gyümölcséért. Sajnos már nem bírom a vele való munkát, de hanyagolni sincs lelkem. Ha meg nélküle maradnék, meghalnék attól... Töltött magának, a kelleténél hamarabb kiitta a fenékig. — Lehet, hogy ez túlzás már nálam — folytatta —, talán attól van, hogy legénykoromban, s még később is, vagy tíz évig el voltam tiltva a szép növénytől, ettől a szép munkától. Apám volt az úr, s amit az parancsolt ... Apám — aj-aj, az volt a'Ktán az igazi kulák, Mózsi bácsi! Már megvolt a harmadik gyerekünk, még mindig az ő házában, az ő udvarán raboskodtunk, egy ölnyit se akart rám íratni! „Minek az neked?” — „Fákat telepítenék” — mondom — „testem- lelkem kívánja, az asszonyom is szeretné, s a család...” Megszidott... Csak akkor lett az enyém, ez a rész az apáméból, amikor bejöttek azr oroszok. Építettem rá, fákat, s szőlőt telepítettem... Talán azért is olyan drága nekem... Maga megérti... Én így értettem: szabadu- . iásának. boldogulásának emléke, jelképe ez a kert. — Emlékszem, Tatabányán szolgáltam, amikor meghallottam, hogy ide bejöttek az oroszok. Megszöktem, s elindultam hazafelé. Találkoztam egy bajtárssal, az meg dunántúli volt, a frontról jött, s ment hazafelé ... Hová? — kérdezte. „Megkeresem apámat” — mondtam én. Ek voltam szánva: ha mos. sem enyhül meg, végzek vele! Node nagyon megszeliclü" már ő addigra... Mind::) földjét átíratta reánk, csakFORGACS KAROLY: Tört glória Álom nélkül, varázslat nélkül lángra lobbant és ég. És éget. Égjen. Hogy ennyi év hamuja, üszke, földje nem fojtotta meg parazsát: mély, erős tűz támadt akkor, s hogry most is mintha tegnap s tegnapelőtt s mindig perzselte volna éjjeleim s nappalaim. Az évek köszörűi nem horzsolták le élét, nem fogta rozsda, fénye tiszta, éle« s édes mint ifjú szívek dobbanása. O, kamasz idők csókravágyó, büszke évei! Erős forrás folyója! Hiába rejtett kemény sziklák boltja, ég alá törtél, hogy mutasd: nagy voltál, erős, s ki egykor lángjaid elfojtotta, hogy ne perzselj boldog életre minket, ki nem hányó fénnyel ragyogó éveket dobott be a megsemmisülés vak poklába. S e pokolban míg mindketten elégtünk: őszülő fejünk fölött tört glóriaként ível át a múlhatatlan szerelem. LELKES MIKLÓS: Cfi&wvii egy kíváncsi kakúkhang átkukkantott a lombon a pirosmellü madarak upfürdőztek a fényben iröfétatörzsü fák sasorrú görbülettel haragos görcseikkel a begy szélén megálltak ■se tzelebttrdi kis fenyők messzire elfutottak lovagoltak a szélben fénysüvegü virágok kékbólintású virágok a köböl elszökött zenét a forrás vitte vitte bólogató virágok egymásnak bólogattak a szitakötök szárnya lángot vetett a csöndben a rigók közben itt-ott a forráshoz leszálltak és gyöngyszemek gurultak fekete szárnyukon ANTALFY ISTVÁN: Nem kell már kérdenem... A Iilatetős házban búcsúztunk el, amely előtt I a megriadt fenyők nem tudtak már mit mondani nekem. Kár volt már kérdenem, hogy egy délután hová ér az ember, a vonalak hol metszik egymást, és mi az élet filozófiája.,. ? Akkor láttalak utoljára. Hullt a lomb. Nem! — a könnyek hulltak. Elbúcsúztunk a lilatetős házban — a búcsú perceit kiszabták — és felnőttből gyermekké váltan az éggel hiába vitáztam. ... A nagy úton velem vonultak a hallgatag, a megriadt fák... POLNER ZOLTÁN: TAVASZ Világvégi karámokból hajtanak már a gulyások, terelgető karikásuk csillagfúvó, nehéz fák: kezük alatt Nap bikája zöld hegyeken forgolódik tűz a lába vad vizeken, lapályokon csörgés nyála. All a sugaras mezőkben és fényes tócsákat csinál. TÓTH ÉVA: Tűnődő Ha felébredek ebben a nyugodt őszben mindjárt tudom, hogy nem vagy itt. Végignézem hát félkönyökre dőlten a hegyek vonulásait. Ablakom kínálja a tájat, egy vadgalamb az ég hegyén eltakarja a kaszárnyákat, ring a közelség tenyerén, ám elrebbenti sóhajom — meg is szégyellem magam érte. De visszavonom mosolyom, hisz úgysem venné senki észre. __________________l
