Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-20 / 192. szám
4 Áz Alföld születő tengerénél Bármennyit is járjon az ember Kiskörére, újra és újra meglepődik a táj rohamosan formálódó arculatán, a mindennapok változásain. Az épülő vízlépcső monumentális méretei ismét ámulatba ejtik, s mindig újabb csodát jelent: a hatalmas munkagödörben hangyának tűnő emberek miként birkóznak a földdel, a vassal, a betonnal. Aki itt dolgozik, az persze nem ér rá csodálkozni, s előbb-utóbb már a hatalmas méretek sem tűnnek szokatlannak. Füzesi Pálnak, a DUNA- BER-kirendeltség helyettes vezetőjének szavai higgadtak, tárgyilagosak. — Jelenleg a hajózsilip földmunkái folynak, a duzzasztóműnél továbbra is az alaplemezt betonozzuk, az erőműnél viszont már a vasAz építkezés — a daru irányítófülkéjéből. Kováé»* Bél a mindössze 18 éves is máris egy hatalmas darut bíztak gondjaira. beton alaptest készül, amelyre a turbinák kerülnek. Néhány hónapja megkezdődött a Nagykunsági főcsatorna építése is, a Jászsági főcsa-j tornánál pedig a beeresztő zsilipet alapozzák. Folyamatosan halad a víztároló töltésének erősítése, a Tisza al- vízi átvágásához most vonul fel egy óriás kotrógép. letelepszem — itthon. Az erőmű a későbbiekben is sok embernek ad majd munkát. Vidáman rám hunyorít, s megkérdezi: i — Tudja, mi a legjobb az egészben? __ 777 k edő betonkockák ezek, amelyek megtörik a magasból lezúduló víz erejét — „Vegyes társaság’' a miénk — mondja a művezető —, az ácsoktól a vasbetonszerelőig minden szakma megtalálható.1 Aztán elmondja, hogy régi vágya teljesült, ' amikor Kiskörére jött dolgozni. — Idevaló vagyok a faluba, de eddig szinte az ország minden részén dolgoztam, csak itt nem. Bejártam az Alföldet, a Dunántúlt, de most már nem megyek innen sehová. Végleg Ennyi a tárgyilagos hely-, zetjelentés, de talán érdemes megemlíteni a munka nagyságának érzékeltetésére, hogy a hatalmas építkezésen egy 'kisebb falu lakossága dolgozik, ezerötszáz ember szereli a betont, gyalulja, lapátolja a földet, irányítja a darut, vagy éppen tervrajzzal a kezében vezeti a munkálatokat. Naponta nem kevesebb, mint 200 köbméter betont építenek be, s az idén végzett munkák értéke meghaladja a vesbe, mindjárt 170 millió forintot. Lemegyünk a munkagödörbe, megállunk a duzzasztómű építkezésénél. Körülbelül ötvenen dolgoznak itt, Kiss Lehel művezető irányításával. Most éppen az úgy- nevezett energiatöltő fogakat evvel ezelőtt készítik. Az aljazatból kiemel- nehezen lehetett elképzelni, hogy a legelő helyén vízi ________ erőrű, duzzaisz-' £ jatök augusztus 20., szerda, ^ — Az, hogy délben kiállók a töltésre s hazakiabálok a feleségeimnek: beleteheted a lebbencset a lemegyek. Aztán komolyra fordítja a szót: — Néhány Számukat százezrekben lehet csak mérni, s ahányan, annyi félék. Van közöttük halk szavú, hosszú hajú, ravasz, suta, őszinte, furfangos, ügyes, bohém, okos, eszes. Színes tarka sereget alkotnak, de megannyi közös vonásuk, ismertető jegyük is van: fiatalok, pályakezdők, eszükkel, s kezükkel keresik a kenyér, a ruha, a gitár árát. A nagy, közös panaszukat is száz-, ezerféleképpen fogalmazva hallottuk ajkukról: „Üres zsebekkel életet kezdeni?” „Kifizetem az albérletet, a kaját és írhatok apámnak: legalább bagóra küldjön egy kis pénzt.” „Mindenkit egy kalapba tesznek: azt is, aki éppen csak átcsúszott a vizsgán és egy reszelőt se tud becsületesen a kezébe venni, és azt is, aki repülve vitte az akadályokat és már gépeket tervez.” „A szamárlétra fokain paragrafusok szabályozzák a sebességet.” „Szép is, okos is lehet az ember, de ha órabéremelést kér, azt mondják: Pajtás, várjál sorodra! Még a bajszodról se kopott le a tejföl.” Röviden, s magyarul fogalmazva: nem értettek egyet az egyenlősdivel, azokkal a törvényekkel, szabályokkal, amelyek nem vették kellően figyelembe az észt, s tehetséget, az akaratot, a munkát, amelyek nem különböztették meg a mínuszt a plusztól, az (Foto: Kiss Béla) most már az is elhiszi, aki akkor kételkedett benne. Ebédidő van, Kovács Béla, a fiatal darus lemászik a vezetőfülkéből. Nem régen töltötte be tizennyolcadik évét. — Néhány hónapja dolgozom darun, először Miskol- | con házat építettünk, s július közepén kerültem ide. Ott I mindössze egy daru volt, itt négy. S nekem csak azt I mondják, hogy a „kisdarus”, mert az én gépem eltörpül a lengyel óriásdarúk mellett. Perszé, ez a „kis” daru is azt jelenti, hogy harminc méter magasban dolgozik; — Szeretem a munkám, ér- | dekes, izgalmas, meg látványos is. Fentről belátom az egész építkezést a falut, a Tiszát. Az idősebbek azt mondják rá: szerencsés ember. I Tizennyolc éves korában az ország egyik legnagyobb építkezésén dolgozhat, s nem | is akárhonnan, hanem felülről szemlélhet mindent. A déli napsütésben szinte I izzik a munkagödör. A hőségben sem lehet azonban pihenni. Jönnek a teherautók a rakományokkal, gépek gyalulják a földet, emel- | kednek a betonnal telt konténerek. Az emberek és gépek hadserege dolgozik — j az Alföld születő tengerénél. ! Kaposi Leventeértéket az ügyetlenségtől, a tehetségtelenségtől. A kérés, a panasz meghallgatott, és ma már mindez a múlté: Ez év július 1-ével megszületett s törvényerőre emelkedett az új határozat: nincs egyenlősdi, nincs fiatal, nincs idős, csak munka, tehetség, szorgalom, becsület, hűség és kitartás van. Érthető tehát a lakodalmi fogadtatás, s hogy az örömtől a Mátravidéki Fémművek szerszámüzemében is összedörzsölték tenyerüket a fiatalok ... Forinttal mérik a tehetséget Korával, lelkesedésével Sulyok Zoltán, az üzem vezetője is a fiatalok közé tartozik, de ami a tapasztalatait, a munkában eltöltött éveit illeti: már nem éppen' mai gyerek. — Maximálisan elfogadom, s jónak tartom az új bérezési rendszert. Mert mi volt a gyakorlat eddig > Szigorú szabályok, rendelkezések védték a határokat. Vagyis: hiába volt egy olyan fiatal, aki jó eredménnyel végezte el az iskolát, nagyszerűen elsajátította a szakmát, kiváló képességei voltak, mindezek azonban az órabér megállapításakor mit sem számítottak. Egy született szerszám- készítőnek is csak annyi pénzt adhattunk, legfejebb Ketten - a munkáról A munkához vezető utat világosan olvasható jelzések mutatják. Többek között ilyenek, mint: Tudás — a Felfedezés öröme — Alkotás — Egzisztencia — Kiegyensúlyozott élet — a Család biztonsága... és még nagyon sok más jelzés. Van, aki észreveszi ezeket, van, aki nem. Az utóbbiak száma kevesebben, de — mégis több, mint kellene. megkaphatnám a regényemet. Itt bent lenne időm befejezni. Az a címe, hogy A pokol lovagja. Mai fiatalokról szól... MINDIG ÚJAT! HERCEG, A KÖLTŐ..'. Romorek János ács, Sass Jenő mérnök és Kiss Lehel művezető a duzzasztómig egyik részének terveit tanulmányozza. Mindkét elnevezés jól hangzik. Valódi nevét fölösleges is leírni. Neve gyakran szerepel. Legutóbb egy egri betörés kapcsán írtunk róla. Illusztris példánya a heretípusnak, intellektuális, jól fésült munkakerülő. Viselt dolgairól természetes egyszerűséggel beszél, s időnként tanúnak hívja a költészetet, minthogy időnként — költő... — Van szakmája? — Nincs. — Sokszor büntették már. Miért?, — Lopás, csalás, tiltott ha- ^ tárátlépés kísérlete... most meg legalább három évet betörésért. Eddig nyolcvannyolc hónapot ültem. — Hány éves? — Huszonhat. — Amikor „kint" van, miből él? — Szüleimtől is szoktam kérni... de főképpen a lányok tartottak... Azért hívnak Hercegnek, mert sikerem van a lányokkal. — Elfogadta a pénzüket? — El. Szerintem ez természetes. — Követelte? — Nem. De elvártam, hogy fizessenek. Volt úgy, megmondtam a lánynak: csak akkor találkozhatunk, ha fizetést kapsz. — Nemrégen szabadult legutóbb büntetéséből. Azóta dolgozott-e? — Vagy másfél hétig, mint vonatfékező. De el kellett jönnöm, mert okirathamisítás miatt eljárás indult ellenem. — Alkotott magának valamilyen fogalmat a Munkáról? — Hát... szerintem a mindennapi munka az, ami egyensúlyban tartja az embert. Erre akkor jöttem rá, amikor nyolc hónapig a kis- kernél dolgoztam. Ezt a gondolatot versben is megírtam... — Az életmódja erősen eltér attól, amit megénekel. — Ez benne a pro f án. Ez a kettősség. Amikor elvezetik, még visszaszól az ügyésznek: — Szeretném», ha-otthonról Kiss Mihály fiatal idomszerész a Mátravidéki Fém- művekbem Hat éve kapta meg a szakmunkás-bizonyítványt. Szakmájának nemrégiben „ifjú mestere” is lett. — Kezdetben még nem tudtam, mi is ez a szakma, amit választottam. De amióta „megismerkedtünk”, úgy érzem, „jó társaság” vagyunk egymás számára... S minél jobban megismertem, annál inkább igyekeztem tovább tanulni. Ösztönzött. — Mit érez munka közben? Vagy mire gondol? — Ha sablonos a feladat, más hangulatom van. Ila^ valami újat kell csinálni, lelkesít, jól érzem magam. Az első mintákat mindig eltettem emlékbe. — Ha szabadságon van...? — Egy idő után már hiányzik a munka, hiányoznak a munkatársak, a szerszámok. — Tudom, nem vagyok egyedül ezzel a gondolattal: a jó munkakörülmények, a jó szerszámok, a ió „munka hangulat”, s a tiszta munkahely szinte sarkallja az embert, hogy szakmai tudását tovább fejlessze. Ezért is irat koztam be a felsőfokú gépipari technikumba. Ha mindig ugyanazt, és ugyanúgy kell csinálni, elfásulhat az ember. — Ügy „házi használatra” megfogalmazta már magának a munka lényegét? — Nehéz, ha az ember nyakig benne van... Olyan, ami nélkül lehetetlen élni. Ha megtaláljuk benne a Jót, ha érezzük, hogy munkánkra szükség van, színessé, érdekessé teszimz életet. Csak saj nálni tudom azt az embert aki nem találja meg munká ja értelmét. — Mit tenne, ha „beugrana” a lottón kétmillió? Élete végéig gondtalanul élhetne — Ez a veszély nem fenyeget... Ha mégis? Beíratkoz nék nappalira az egyetemre, aztán — tovább dolgoznék, Elutaznék nagy külföldi tú rákra, aztán — tovább dől goznék. Szerintem mindenki ezt felelné, bárkitől kérdezi.. ★ A sok millió között ők ketten szintén elindultak az ösvényen. De csak egyikük vette észre a Munka felé vezető jelzéseket. Istenkém — mondhatná valaki — emberek vagyunk... (7 10—20 fillérrel többet, mint annak a másiknak, aki éppen csak hogy kezébe tudta venni a kalapácsot. — S hogyan lesz ezután? — Nagyon alapos, emberi, szakmai vizsgálatok alapján mérlegelünk: ez ügyes, okos, tehetséges, ennek adjunk 6,40 forintos órabért. A másiknak közepes tehetsége van, 5,60 forintnál egyelőre nem érdemel többet. Tehát: „gesztenyesütés” ki-ki alapon. Az új rendszer csak azt szabja meg, hogy mennyinél nem lehet kevesebb a kezdő órabér, de hogy mennyi lehet, az már a végzett munka mennyiségétől, minőségétől, az illető szakmai képzettségétől, emberi magatartásától függ. Lehet versenyezni, megugrani, de lesznek, akik lemaradnak, akik majd nem tudják az iramot tartani. Az az érzésem, hogy nagyon egészséges versenyzés alakul majd ki, és a tehetséget, a munkát forinttal mérjük, s jutalmazzuk. — Hány forintos órabérrel kezd egy általuk ügyesnek, tehetségesnek tartott ifjú szakmunkás? — 6,60 forinttól 7 forintig. — Lehet, hogy már nem is emlékszik vissza: ön hány forintos órabérrel kezdte? — Ha jól emlékszem, 4,40 forinttal... — Én mint technikus kerültem ide (Radics István, az üzemi KISZ-alapszervezet titkára) és a havi fizetésem nem volt több, mint 1100 forint. Ezek a fiatalok akár 1600—1700 forintot is megkereshetnek. Még úgy is, mint kezdők. Tudás és akarat kérdése az egész. Versenyképesek még az idősebbekkel is. Néhányan nem is esélytelenül. Mit fütyül cr rigó? Még a tavasszal történt: az egyik vállalat ifjúmunkásainak parlamentjén szót kért ' egy tizenkilenc éves fiatal-®* ember és röviden -követke-! r zőket mondotta: „Pár lépés az erdő, bárki meggyőződhet róla, hogy még a rigók is azt fütyülik: ne akarj okosabb lenni a többinél, úgysem kapsz több pénzt”. Nos. vajon most mit fütyül a rigó? A „mikrofon” előtt: Nagy Sándor esztergályos, Pifkó István idomszerész, és Lipkovics János szerszám- készítő. Mindhárman ez év júliusában kapták meg a mesterlevelet... — Az ér.' nótám nem éppen a legvidámabb (Nagy Sándor), illetve pontosabban és őszintébben: az én óraibérem csak 5,60 forint. És egyelőre nem ér többet a bizonyítványom s talán a munkám se. De ez r.'em azt jelenti, hogy mindent feladtam. Erősen „alapozok” és majd bebizonyítom, hogy többet is érek. Egyébként még az 5,60 se rossz. — Ha egy évvel ezelőtt végez, talán egy fillérrel sem kapott volna kevesebbet, mint Pifkó és Lipkovics, akik kitűnővel végezték el az iskolát és az üzem vezetői szerint is kitűnő szakemberjelöltek __ — Ez így igazságosabb. Ne a szabályok határozzák meg a forintot, az anyagi megbecsülést, hanem a munka Várjanak csak világbajnoki küzdelem lesz itt a pénzért, a megbecsülésért. És ebbe én is beszállok ... — Azt hiszem, a János nevében is mondhatom — (Pifkó István), hogy nekünk szebben fütyül a rigó. Mindketten 6,60 forintos órabérrel kezdtünk (napok kérdése az újabb béremelés), s ha ráhajtunk, többet keresünk, mint egy kezdő tanár, vagy orvos. Szóval, egy szavunk se lehet. És nem a szánkat fogták be, hanem lehetőséget kaptunk. Aki állja a sarat, aki szeret és tud dolgozni, az halad. Kitűnő a hangulat. Nagy derbvre van kilátás. S azt hiszem nemcsak nálunk van ez így, hanem szerte az országban. Most már mindenki magára véssen. Amit kértünk, megkaptuk. A többit majd meglátjuk. Remélem, hogy a mi rigónk sokáig fütyül még, vidáman... . Koós József. I Uj bérrendszer a fiataloknak ..Gesztenyesütés" ki-ki alapon
