Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-02 / 177. szám

ősi wnlnnáli — Hrcgmcrterek KOSSUTH 8.20 Lányok, asszonyok .. # 8.40 Nóták. 8.56 A torinói rádiózenekar hangversenye. 10.05 OiÖkszép áriák. 10.27 Rádiószínház: Elveseztt levél. 12.20 Melódiakoktél. 13.45 Várkonyi Endre írása. 13.55 Kóruspódium. 14.0b Csárdások. 14.06 tJj Zenei Üjság. 15.20 Tánczene. 16.05 Szombat délután Sopronban. 17.27 Köszöntjük a 70 éves Sza­bolcsi Bencét. 18.21 Minden héten Szilveszter! BUÉK 1960. *1.20 Táncdalfesztivál, 1969. III. elődöntő. 22.50 Á lovag, aki nincs. PETŐFI ».05 Mindent a hallgatóért l 1.10 A „Kék Duna” harmonika- együttes műsora. 9.29 Orsi napló, 9.45 Válaszolunk hallgatóinknak! 11.35 Térzene. 12.05 Zenekari muzsika. 14.00 Casals gordonkázik. 14.20 A napfényes Adria. Előadás. 14.35 verbunkosok, katonadalok. 15.10 A hét műsorából. 16.34 Életmentés. Rádiójáték. 17.30 Közvetítés a Vasas- Tatabánya bajnoki mérkőzés I. félidejének végéről. 17.50 Táncdalokból. 18.10 Operettrészletek. 18.30 Vasas—Tatabánya II. félidő vége. 18.50 Operarészletek. 19.20 Magyar nóták. 19.34 Egy olvasó naplója. 20.06 Oleg Kagan szonátaestje. 22.20 Cigánydalok. magyar ».oo Lélekben erősek. (Szovjet film.) 11.50 Az öltözködés művészete. 12.10 Varázslatos szigetek. (Szovjet filmsorozat.) 16 S3 Korszerű hütőházak bemutatása. 17.10 Olaszországi útijegyzet. 17.30 Hírek. 17.40 A Tv Jelenti..; 19.25 Cicavízió ... 19.33 Mindenki újakra készült... 20.00 Tv-híradó. 20.20 Angyal kalandjai, öld meg az Angyalt! (Angol film.) 21.10 Küzdelem a kővel. (Jugoszláv kisíilm.) 11.20 Táncdalfesztlvál. 1989. III. elődöntő. 22.50 Tv-hlradő. EGRI VÖRÖS CSILLAG1 (Tfleton; 12-33.) (Az előadások kezdete: ‘/a 6 és 8 árakor) A halál 50 órája (Dupla helyár!) EGRI BRODY: (Telefon: 14-07.) (Az előadások kezdete: Vs 6 í és '/„ 3 órakor) ! Traiánus oszlopa I—II. (Dupla helyárl) EGRI KERT MOZI: (Az eloaaas kezdete: t órakor ) A halál 50 órája (Dupla helyári) HATVASI VÖRÖS CSILLAG: A beszélő köntös HATVANI KOSSUTH: A tékozló fiú GYÖNGYÖSI PUSKIN) Oszkár GYÖNGYÖSI KERTMOZI: Epri csillanok I—U. rész (Dupla helyári) FÜZESABONY: Hűtlen asszonyok HEVES: Egy zsák arany egy fejért PÉT ÉRV AS ARA: Egy ember kétszobás lakással Egerben: Szombaton délután 2 órától hétfő reggel 7 óráig a Baj- csy-ZsilInszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Gyermekorvosi ügyelet: Szom­baton 16 órától 17.30 óráig, vasár­nap délelőtt 9 órátől 10.30 óráig, délután 16 órától 17.30 óráig az Alkotmány' utcai rendelőben, (rendelés! Időn kívül az általá­nos orvosi ügyeletcn: Bajcsy­ZsiUnszky utca). Hétfőn 19 órá­tól kedd reggel 7 óráig a Bajcsy- ZslHnszky utcában. Gyöngyösön: Szombaton 14 órától hétfő reggel 7 óráig, a Il-es számi) kórházban. (Jókai utca. Telefon: 16-38. 16-44.) Gyermekorvos) ügyelet: Vasár­nap délelőtt to órától 13 óráig a IT-es számi" kórházban. (Sas ut­ca Telefon' 10-06, 16-44.) Hatvanban: szombaton 12 órá­tól hétfő reRgel 7 óráig a ren­delőintézetben. (Telefon: 10-04.) Rendelés gyermekek részére le. A kovács ható orrszarvú a budapesti állatkertben. A közelmúltban az igazgatóságnak sikerült egy fiatal pédányra szert tennie. Tecu, az 5—G mázsás „csitri” most naponta egy órás viselke­dési tanfolyamra jár, hogy elfogultság nélkül fogadhassa látogatóit. Az eredmény íme nem késik: a kezdeti tartózkodás után az állatkert legújabb lakója is kimerészkedett kifutó­jába. (MTI Foto) Árpád kori jobbágytelepülés maradványaira bukkantak A „D" ház titka □ Régészeti kuriózum A súlyos pörölyt ugyan rég félretette már, nem ver vele pattogó szikrákat az izzó acélból — de fogyó erejéből telhetőén most is változat­lan kedvvei pengeti, kopog­tatja a vasat füstös, kormos kis műhelyében. Szerszámai között regge­lente, négy óra tájban kezdi a motoszkálást s általában munkával tölti az egész na­pot. Ügy vallja, hogy a munka tartja benne a lelket, kovácskodásá élteti. Kovács- kodást emleget, pedig jól tudja, hogy hosszú ideje in­kább lakatosság az, amit mü­vei —, de hát könnyebbségé­re esik neki. ha tanult szak­máját, ősi szakmáját emle­getheti. Három esztendeje — eskü­szik rá! — még megpatkol­ta a tojást, sötét műhelyé­ben megcsillogtatta hajdani művészetét, ám mostanában tagadhatatlanul szívesebben vállalkozik egy-egy balta, wsákány, heveder, sarokvas elkészítésére, esőcsatorna „vasalására”, vagy uram bocsá’: lyukas fazekak fol- dozására. Mert hiába, akár­hogy is veszi, csak a 84. évébe lépett már, nem neki való a szekér, a ló..! Meg aztán — úgy tartja — az eltelt hatvan esztendő alatt, amióta az iparát kivál­totta Hevesen, csinált már éppen elég szekeret, hintót, megpatkolt éppen elég lovat —, folytassa most már, ügyeskedjen velük más! Ahogy csoszog, ahogy ko­pog az öreg Gyarmati István, akaratlanul is előszökik be­lőle történelemszerű múltja: — Pusztacsászon kezdtem valamikor, Szabó mester­nél ... Négy évig voltam a tanonca, merthogy akkoriban még így dukált, s hat eszten­deig kellett segédként ipar­kodnom, hogy önállósíthas­sam magam. Szerencsére, mindig elegendő munka akadt, még akkortájt is, amikor hetedmagammal vol­tam mester a „városban”. Mert hát, népes vidék volt ez, kérem, mindig is jöítek- mentek a gazdák, kerül-íor- dul, szóltak az uraságok, a tekintetesek nagyságosok . . Bizony, abban az időben még én ébresztettem a környék­beli kakasokat s előfordult olyan is — csillan fel szeme, a régi virtust emlegetvén —• hogv kedden hajnaltól pén­tek délig egyfolytában dol­goztam a műhelyben! Utána, persze, két napig úgy alud­tam odabenn a házban, hogy az orvos azt hitte, talán meg is haltam... A szekereket, bricskákat, hintókat együtt csináltuk a kerékgyártókkal. Én. magam, nagyon sokáig csak Vona Illésnek dolgoz­tam és erre büszke is vol­tam, mert őt emlegették ak­koriban a legjobb kerékgyár­tóként . . . Régmúlt időket emleget az idős hevesi kovács, arról be­szél ma is csillogó szemmel, hogy hajdan nagy becse, tisztelete volt a magafajta iparosembernek, mindjárt a kerékgyártók után következ­tek a „sorban”. Poros, megsárgult okleve­let keres elő a padlásról — bizonyságként — egy régi iratot, amelyet 1937-ben kel­teztek Szolnokon, öt, a he­vesi kovácsmestert dicséri az írás, huszonnyolc éves be­csületes munkálkodásáért. S különös módon, erre büsz­kébb — mint a fél évszáza­dos mesterségét igazoló, ké­sőbbi elismerésért. Malomgépész volt az édesapja, ő maga, három testvérével együtt szintén a vasas szakmában maradt s a fia, az unokája is kitanult egy-egy rokon mesterséget. Most már csak annak örülne igazán, ha tudná, hogy még sokáig lesz őrzője a családi tradíciónak. Akkor bizony még kikalapáLná az üllőn, hogy jól választott, érdemes volt dolgoznia eddig, érde­mes élnie! Kikalapálná, de úgy ám, hogy ne csak a szomszédok, hanem a távo­labb lakók is hallják ..! Gyóni Gyula „ABC* az egri várban Több mint száz évvel eze­lőtt — 1862-ben — kezdték először az egri vár vérrel ön­tözőit földjének megvallatá- sát. A művészettörténész Henszlmann Imre, s a ma­gyar néphit anyagának első gyűjtője és feldolgozója, Ipo­lyi Arnold püspök nevéhez fűződik ez a legkorábbi ása­tás. Hosszú-hosszú, hatvan­három évnyi szünet követke­zett ezután; csak 1925-ben folytatódott tovább, immár tudományos igénnyel és az idegenforgalmat is fellendítő eredményekkel az ásatás. Két lelkes egri tanár — Pataki Vidor és Pálos Ervin — veze­tésével 13 évig tartott az a régészeti feltáró és műemlék­védő munka, amely a vár föld alatti építményrendsze- rének kitisztítását és többek között az Árpád kori székes- egyház romjainak feltárását eredményezte. 1938-tól ismét szünetelt az ásatás 1957-ig, akkor indította meg az Or­szágos Műemléki Felügyelő­ség a vár tervszerű régészeti feltárását, műemléki helyre- állítását és konzerválását. Ez a munka napjainkban is tart. Elkészítették a kegyelettel őrzött romok műszaki meg­óvásának pontos programját, a kisebb mértékű helyreállí­tások tervét, s ugyancsak át­fogó terv készült a teljes fel­újítási munkálatokra is. E tervek és programok kereté­ben konzerválták a déli fg- lat, a Varkoch várkaputo­rony falcsonkját; a Föld-bás­tya és a Tömlöc-bástya után eredeti pompájában helyre­állították a gótikus püspöki palotát. Régészásók forgatták meg a Baldigara-bástya föld­rétegeit, s a templomromok műemléki helyreállításával és konzerválásával egy időben, most végzik a Szép-bástya régészeti feltárását. Nehéz, ugyanakkor rop­pant érdekes, rendkívül iz­galmas munka színhelye az egri vár. A szerszámok mind­untalan kövekbe, csontokba ütköznek. A földben magyar, török, lengyel, francia várvé­dők s várvívók csontjai töre­deznek. Titkokat fejt fel a csákány, titkokat takar és tár napfényre az ásó. Mert az egri vár még min­dig rejteget titkokat. A vár egyetlen török kori építménye területén, a Török­kertnek nevezett kapuvédő erődben is serényen dolgoz­nak. Mélyülnek a munka­gödrök, fogy a föld a vastag falak kőcsonkjai körül. Egé­szen a föld alatt erre kígyó­zó kazamaták boltozatáig ás­nak. Meredek kaptatón, falma- ríuivéayok. kővein kapaszko­dunk a folyondárral benőtt felső „teraszra”. Egy bolto­zatos nyíláson kilépve máris a Baldigara-bástya tövében állunk. Tizenkét méter ma­gasságra emelkednek a falak. Lábunk alatt, a törmeléktől kitisztított gödör négyzetében — a legfrissebb titok. Szabá­lyos rendben és alakzatban különböző bemélyedések, lyukak. A bástyafal tövében rész­ásatásokat folytattak, s ősrégi település nyomaira, marad­ványaira bukkantak. Négy (A, B, C, D) „épüle­tet” ástak ki, érdekes és érté­kes leletekkel. A feltárás so­rán különböző cserépdara­bok, égetett agyagkorsók ke­rültek elő, kereszt alakú fe­nékjellel; sőt egy egészen jó állapotban levő szárnyas fúrót is találtak. A cserepek Árpád koriak, de akad közöttük vandál cserép is, amely nép- vándorlás kori eredetű Teljes épségében sikerült feltárni a „D” házat, ahonnét ugyancsak gazdag leletanyag jött elő. Láthatni a tufába vájt „kunyhó” tartócölöpei- nek nyomát, kivehető a bejá­rat helye. Régészek véleménye sze­rint a leletek Árpád kori jobbágytelepülésre utalnak, % feltehetően az 1100-as évek­ből, a XII. századból. A tu­fába vájt kunyhók téli szál­láshelyek lehettek. Bár a részletesebb vizsgá­latok, a feltárt anyagok ala­pos tanulmányozása még ezu­tán következik, egy dolgot már most bizonyossággal ál­líthatunk: a Baldigara-bás­tya tövében, a földben rejtő­ző 800 éves maradványok a régészeti kuriozitások köze tartoznak, mert a XII. szá­zadból származó épület nyo­mait eddig a várfalak között korábban még nem sikerült feltárni. (A várat XIII. szá­zadban kezdték építeni, s a most feltárt „építmények” jóval előbb készültek.) A leletek remélhetően fon­tos adalékokat szolgátatnak az egri völgy településtörté­netének, s az itt élő ősök éle­tének megismeréséhez is. Pataky Dezső 1969. augusztus 2„ szombat VSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSStS&SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSWSSSSSSSSSS/SSWSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. GRIGORI] GORIN: Az étterem megle­hetősen kihalt volt. Leültem az egyik ab­lak melletti asztalhoz és vártam a pincér­re. Jó öt perc múlva méregető tekintettel közeledett és odaérve hozzám, udvariaskod- va kérdezte: — Étkezni fogunk? Étkezni? — Igen, — felel­tem. — Igen. Emlék­szem, — mondta. — Mindent megcsiná­lunk, amit csak óhajt. — Köszönöm, — szóltam. — Legyen kedves legelőször egy sört hozni... — Értettem, — szakította félbe. — Hideget? — Hideget. — Pohárba? — Pohárba. — Meglesz, — mondta határozottan, és jobb szemével rámkacsintott. Kacsintása pajkos és titokzatos volt. Ezzel tudtomra ad­ta, hogy sör dolgában most rosszul állnak. Nagyjavítást végez­nek a sörgyárak. Az egész városban ösz- sze lehetne számolni, hogy hány pohár sört szolgálnak ki a szom- jazóknak. De nekem azért egyet hoz... — Egy borscslevest is kérek, — mond­tam. Emberem elsápadt. — Támogatom —. mondta, és most bal szemével kacsintott rám. — Tehát borscs? — Igen. — Meleget? — Lehetőleg... — Tányérban? — Feltétlenül. — Tejfölösen? — Ügy szerelném. — Teljesítjük, — suttogta. — Legyen türelemmel! Ez alkalommal még ravaszabbul ka­csintott rám. Ily mó­don pedig azt adta értésemre, hogy a borscsleves itt már a legnagyobb ritkasá­gok közé tartozik. Az itteni szakácsok már nagyon régóta nem főzik. Egyetlen em­ber, aki ma még fő­zi a borscsot, az a titokzatos specialista, egy öreg nénike Pol- táva környékén. Az én rendelésemre külön repülőgépet küldenek, hogy meghozzák eme különleges ételt. — Második fogás­ként bélszínt szeret­nék hagymával, — mondtam bátortala­nul. A pincér erre fog­csikorgatva kérdezte: — Bélszín értelem­ben? — -Pontosan, abban az értelemben. — Húsból? — Igazi húsból! A hagymát meg igazi hagymából. Bárdiunk szeme meredezett, elegáns módon teleszívta ma­gát levegővel és mondta: — önnek megcsi­náljuk! Ünnepélyesen cset- tintett nyelvével. Ez­zel pedig azt jelentet­te, hogy vegyem tudo­másul, ami ezután ér­tem történik, az nem mindennapi. Bélszint már réges-régen nem sütik. Speciális arche­ológus bizottságot kell szervezni, hogy ásatá- tok segítségével fel­tárják őseink kultú­ráját, megfejtsék a régi Írásokat, és azok alapján összeállítsák 2 bélszínt. De énértem termé­szetesen nem sajnál­ják a fáradságot. — Kér még vala­mit? — Köszönöm, nem, — mondtam félén­ken. — Már így is hihetetlenül sok fel­adatot róttam önre. — öt perc múlva itt is leszek az egész­szel — mondotta ha­tározottan. Az emberek itt éve­ket is várnak a ren­delésre, mondta tekin­tetével, Van, aki még itt is alszik, és mégis eleped az éh­ségtől, meg a szom­júságtól. Az egész várás közepette az emberek szerelmes­kednek, összeháza­sodnak, van, akinek közülük várakozás közben már a gyere­ke is megszületik. A gyerekek közben megnőnek, és az ét­lapról tanulják meg 2z ábécét. Azután ők maguk rendelik ebéd­jeiket, és ismétlődik -az egész elölről. A-z irántam tanúsí­tott bizalom jegyében ettem. Aztán felálltam az asztaltól. — Nem tudom, ho­gyan is köszönjem meg messzemenő fi­gyelmességét, — mondtam a pincér­nek. — O, semmiség — mondta látható za­varral. — Nem úgy van az, — tiltakoziam en. — ön nagyon nagy szolgálatot tett ne­kem... Ilyet nem le­het elfelejteni hálá­lunk órájáig sem... A számlám végösszege? — Egy rubel, hu- szenegy kopejka, — felelte. — Értem, — ka­csintottam rá. Leszurkoltam az egy rubel huszonegy kopejkát, és kezet nyújtottam neki. Ez­zel a kézfogással nyo­matékosan tudomá­sára hoztam, hogy ez is egy hihetetlenül rendkívüli dolog. A pénzzel egyéb­ként is szűkében va­gyunk. Köztudomású a sajtóból, hogy az Állami Bankjegyki­bocsátó Hivatal nem nyom elég pénzt. Az is előfordul velem, hogy fizetés nélkül távozok. Ilyenkor a rendőrség keres. De ÉRTE én min­den áldozatra kész vagyok. Ezért fize­tek pontosan. Számla szerint! A kijáratig köve­tett lángoló tekintet­tel. Több mint való­színű, hogy nagyon sokáig fogunk emlé­kezni egymásra. Fordította: 6'tgér Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom