Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-16 / 189. szám
Filmfórum Mint garázs nélküli kocsitulajdonos, (az elvtelen, részrehajlás tehát kizárva) Hadnagy úti lakos szeretnék néhány mondatban hozzászólni a Népújság 1969. augusztus 13-i számában megjelent ,,Helyet a gyerekeknek’’ című cikkhez. A szóban forgó garázst a Hadnagy úti B-épületek által körülzárt, s egyetlen szabad parkrész közepére kívánják felépíteni az illetékesek. így az épülő bölcsőde egyik oldalát a patak, a másikat pedig a garázsok határolják majd. Arról aztán nem is beszélve, hogy városesztétikai szempontból hogyan néz majd ki a földszintes garázs. a szép, négyemeletes épületek között! Az öt házban 210 család, közel 630 ember él, és egyetlen lakó sem ért egyet azzal, hogy a garázst a tervezett helyre, a házak közötti egyetlen szabad helyre építsék. Kocsitulajdonos mivoltom ellenére én sem! Több száz gyerek él az említett házakban, az utcán kívül nincs más lehetőségük a veszélytelen játszásra. Ha az illetékesek ezt nem hiszik el, sétáljanak le egy este a telepre, és meggyőződhetnek igazunkról. És ha ezekhez még azt is hozzávesszük, hogy a garázs nemcsak kocsitároló, hanem kis műhely is, ahol benzint, olajat tárolnak, kocsit javítanak, akkor bárki megértheti, hogy a 60 garázsnál fontosabb 210 család nyugalma, békéje. Építsék meg a garázsokat, de ne a házak közé, a lakók és a gyermekek rovására. B. J. garázs nélküli kocsitulajdonos, Hadnagy úti lakó Ez a film a jó vígjátékok sorából való. Nemcsak azért, mert megnevettet és a néző őszintén derül az emberi csetlés-botlásokon, hanem azért is, mert megszívlelendőbben mond el sok igazságot. S az igazság még a nevetést is megéri. Nino Gulotta könyve — ebből készült a film — igazolja a magyar költő sokszor idé- 1 zett tételét, hogy ugyanis szívet kell cserélnie annak, aki hazát cserél. Az új hazát kereső a mi esetünkben Nino. aki újságíró és azt hiszi, hogy neki könnyen fog menni az új honalapítás, hiszen a családja mindent előkészített számára. Ninót meglepetések érik, és mert becsületes, elkezdi az életet — alulról: segédmunkás az építőiparban. Becsületessége, jókedélye és élni akarása átsegíti minden akadályon, a boldog befejezésig. A kitűnő humorérzékkel megírt könyvben és filmen jól megfigyelt emberek és jellemek tűnnek fel. A legelső, amit észre kell vennie a nézőnek, az a rokonszenv, ahogyan az író hőseit szemléHozzászólás a „Helyet a gyerekeknek" című cikkhez Művelődve szórakozás — Most pedig a Pipacs-bár Iro dalmi Színpada következik..; lluguszlus 15-én „Apollo 11.” elnevezésű bélyegblokkot és nyolc címletből álló bélyegsorozatot bocsátott forgalomba a Posta. (MTI) 5. Munkához láttak. Egymás után jöttek a szekerek és kezdődött az alkudozás a gazdákkal, mert valamennyien első osztályúként akarták átadni a portékájukat. Az ötödik szekér gördült az átvevőpajtához. A kocsisarog- lyából demizsont emelt le a gazda. — Igyékl Ügy jobban fog a ceruza, — kínálta Korom- pait. — Na, egy kortyot — mondta. Amikor a szájára vette a nagy, fonott üveget és megízlelte, akkor kívánta meg rettenetesen. Az első korty után érezte igazán, menynyire ég a tegnap begyújtott pokol. Alaposan meglqcsolta hát. Ettől elmúlt az eddig érzett, másnapos fáradtsága. Gyors egymásutánban gurultak a szekerek a hídmérlegre. — Ez a dohány mi? — magyarázta dicsekedve az egyik paraszt. — Kérdés: mi van alul? — jegyezte meg Korompai. — Alul? — lepődött meg a paraszt, és Korompaihoz lépett. Egészen közel, úgy súgta: — Ne nézzen akármilyen embernek... A Krisztus koporsóját se őrizték ingyen... Ugye. tudja. — és kacsintott hozzá, amiből minden beszédnél világosabban lehetett érteni. 8069. augusztus 16., szombat Jött a pénz. A lavina elindult Korompai lába alatt. Este hiába várta a felesége. A Fácán amolyan második otthona lett. Kocsis után jöttek a többi barátok, akik valamennyien és kitartóan segítették elverni a könnyen szerzett pénzt. Az átvirraszKorompai a másnapos em■ berek bambaságával levetette zakóját, és szemügyre vette a V-alakú hasadást amely a zsebtől húzódott felfelé. Valamibe beleakadhatott az éjszaka, de nem vette észre. ! Az asszony megvarrta a ~ ruhát. Ián? — kiabált tovább Ko- i rompai. Érezte, hogy idegei * feszített húrként remegnek fejében. A régóta tartó vajúdás és félelme, az éjszakai fáradtság, és a tehetetlen düh együttes erővel robbant ki belőle. — Még szép, hogy nem ütlegelsz — emelte fel hangját az asszony is. — Nem elég, a rettegés. A magyarázkodás a gyerekek előtt nap mint nap. Vagy ha kérdeznek, mondjam azt, hogy az apjuk kocsmatöltelék lett?! — Hogy beszélsz? i — Az igazságot mondom. — Akkor, hogy legyen okod rá! — és hatalmas pofont adott feleségének. Az asszony megingott, ide nem sírt. Arcán inkább dac és elszántság látszott. S a gyűlölet, amely régóta érett mgr, s most egyetlen pofon hatására világossá vált előtte: nem él így tovább. Gyűlölete elkeserítette. Torkát szorongatta a fájdalom, <ie csak nézett szótlanul. Szemével kitessékelte a lakásból a férjét. Korompai azt várta, hogv felesége valamit mondani fog A konyhaszekrényhez fordult, s az egyik fiókban matatott, miközben a hatást figyelte. S minthogy felesége néma maradt, elindult otthonról, becsapva maga mögött az ajtót. Amikor egyedül maradt Korompainé, akkor tört k> belőle a fájdalom. Anyja temetésén zokogott úgy, mint most. Tudta, hogy temet. Férjét, aki számára meghalt. Többé nem az övé. Belenyugodni azonban nem tudott. Nem talált választ a miértre, hiszpn semmiféle okot nem szolgáltatott férje pálfordulá- sára. (Bolytatjuk.) tott éjszakák után nehéz volt az ébredés. Egyre erősebbek lettek a reggeli szóváltások a családban. Korompai szesztől püffedt arcában karikás szemei fenyegették az asz- szonyt aki tűrt, ahogy csak embernek tűrnie lehet. Egyik reggel már felöltözött Korompai, indulni akart, de megállította a felesége. — Így akarsz bemenni? Nem látod, hogy elszakítottad a kabátod? Vesd le, megvarrom, ___.__ _ — Máskor varrass ott, ahol az éjszakát töltőd! Korompait megütötte a megjegyzés. Először szégyent érzett, aztán mosolyogni próbált, majd végül káromkodva kifakadt. — Azt hiszem, a fizetésem leadom. Sőt. többet is! Nem elég? — üvöltötte. — Hozzam le talán, a, jó istent is? — Hogyan beszélsz, te durvaság? — válaszolta remegve a felesége. — DurvaShBantottalak-tali, ahogyan az ausztrál életet bemutatja. Látjuk Sydneyt, a hárommilliós várost, ahol ugyancsak nyüzsögve élnek az emberek, de úgy. hogy az egyivásúak egymásra találnak. És jó szívvel találnak egymásra. Van azonban a filmnek egy nem lényegtelen jelenete. A kompon az ausztrál őslakó észreveszi, hogy körülötte egy egész család olaszul beszél. Felháborodik, hogy elszívják a „digók”, ezek a jöttmentek a levegőt a valóban valódi ausztrál állampolgárok elől. A bevándorlók szótlanul szemlélik a részeg férfi erőszakos kötekedését, de amikor az már tűrhetetlenül viselkedik, kézen-közön a tengerbe repül a fickó. Michael Powell rendező tiszteletre méltóan a teljes sikerrel törekszik az igazmondásra, jó hangulatú filmjében. Néha percekig futnak részletező képsorok, hogy minél jobban megismerhessük az ausztrál emoerr es életszemléletét. Nagy, faragatlan, eszes, jószívű és félelmetes fickók ezek a férfiak, akik körül tiszteletet elváróan forgolódnak az asz- szonyok. Az alapárok kiásásának ötletes képsora ellenállhatatlan humorral teli. A film hősét Walter Chiari alakítja, aki az olasz jellemszínészek rokonszenves fajtájából való. Nem sztár, hanem esendő ember, aki úgy fél az élettől, hogy harcol is érte. Clara Dunne, Chips Rafferty, Alidé Chelli játsszák a főbb szerepeket Walter Chiari mellett. Dicsérjük Arthur Grant képeit, Lawrence Leonard és Alan Boustead zenéjét, valamint azt a művészi őszinteséget, amellyel a XX. századi népvándorlás egyik epizódját és lelki gondjait ez a film elénk tárja. Nevetve és okítva is! (farkas) _ Jelenet a „Térden állva jövök hozzád” című filmből. (A tv augusztus 23-i [szombati] műsorához.) Ballada a katonáról_____ ( Kedd, 22.05) A közönség kívánságára. Magyarul beszélő szovjet film. Grigorij Csuhraj filmje közel 10 éve készült, s első nagy sikerét — világsikerét — az 1960-as cannes-i film- fesztiválon aratta. A kritikák felső fokon beszéltek a műről -t- s méltán. A film megrázó költemény a háborúról, a háború embertelenségéről. Valóban ballada. Pedig a történet, az egyszerűnél is egyszerűbb: egy fiatal katona, Aljosa Kvarcov a harctéren szembetalálja magát két német tankkal. Egyedül van, megijed, s megpróbál elfutni előlük. A harckocsik — fasiszta kedvtelés: a kiszolgáltatott menekülőt nem lövik le, utolérik es eltapossák — üldözik, s ő amíg bírja, fut. Elesik, a földön kúszik tovább, s ekkor kezébe akad egy páncéltörő kézifegyver. Lő, sikerül! A gyávából harcos lesz, aki — tudjuk, érezzük — többé nem fog elfutni. E tettéért Aljosa szabadságot kap. A fenti néhány képen kívül nem látunk csatajelenetet a fűmben, s mégis az egész mű a háborúról szól. A félelemről és a bátorságról, az örömről és a bánatról, a gyűlöletről, e végletes érzelmekről, amelyet miliők éreztek á háború poklában. A film első képe Aljosa anyját mutatja, aki fiát várja az úton, s az utolsó képen is az anyát látjuk — s bár Aljosa halálát nem mutatja semmi, tudjuk —■ az, anya hiába vár, az anyák milliói hiába várták haza fiaikat. A két főszerepet Vlagyimir Ivakov és Zsanna Proho- renko játssza. Gazdag programot kínál a tv-nézőknek augusztus 20-án, alkotmányunk két évtizedes ünnepén a televízió. Már délelőtt 9 órakor virágkarnevállal jelentkezik Debrecenből, majd tanúi lehetünk 10 órakor a Kossuth Lajos téren sorra kerülő tisztavatásnak, amelyet első ízben rendeznek meg ott és ilyen nagy nyilvánosság előtt. 11 órakor a dunai víziparádéról ad helyszíni közvetítést a televízió. Az ünnepi sport- program keretében a Magyar Népköztársasági Kupa döntőjében az Újpesti Dózsa és a Budapesti Honvéd labdarúgó-csapata küzd a győzelemért a Népstadionban, 16.25-ös kezdettel. Végül este 20.20-kor Kodály Zoltán Háry János című daljátékát közvetíti. Heltai Jenő: Lunpácius Vagabundusz (Szombat, 20.20). Mesejáték .3 felvonásban, a pécsi Nemzeti Színház elő- adasának közvetítése, felvételről. Heltai Jenő csaknem hat évtizede írta meg művét Nestroy bohózatos, verses mesejátékából. A történet a mese és a valóság világába visz el: három szegénylegény megpróbáltatásait ff szerencséjét meséli el, a soí sok bonyodalmat, mígneí mindhármuk sorsa rendező- tűk* ____A, Cy. Ú T A POKOLBÓL
