Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-27 / 146. szám

Könyvtárak a termelőszövetkezetekben EGY IDŐBEN GYAKRAN találkoztam a panasszal: könyvügynökök rászedik a mezőgazdasági szakkönyv­tárra vágyó termelőszövetke­zeteket. Volt a kezemben olyan kötelező erejű papír is, amely szerint francia—ma­gyar kéziszótárat, a finánc­töke sajátosságait magas tu­dományos szinten elemző müvet és távol-keleti orszá­gok külkereskedelmi szoká­sait ismertető könyveket „rendelt meg” egy olyan tsz (pontosabban megrendeltette a tsz' egyik-másik vezetőjé­vel a járulékra éhes ügynök), ahol senki egy árva szót sem tudott franciául, senkinek sem volt olyan közgazdasági képzettsége, hogy a finánctő­ke természetrajza érdekelhet­te volna, ami pedig a távol­keleti országokkal való keres­kedést illeti, még csak lázál­maikban sem szerepelt Ilyesmi... Azóta az ilyen szervezői manipulációkkal kapcsolatos hírek elhalkultak. így vagy úgy, jól-rosszul kialakultak a tsz-ek zömében a mezőgaz­dasági szakkönyvtárak. Olyan számban alakultak ki, hogy összetételük, sorsuk nem lehet közömbös azok számára, akik munkaeszközt látnak a mezőgazdasági szakkönyvben, nem pedig af­féle „luxuskiadást”, mint ahogy némely helyen emle­getik a könyvtárfejlesztés költségeit. E könyvtárak iránti ér­deklődés figyelemre méltó munkára késztette a magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesületének piac­kutató csoportját. Országos felmérést végeztek a terme­lőszövetkezetek üzemi könyv­tárairól. Az erről szóló jelen­tés szűkszavú. Jobban bízik a számok, táblázatok gondo­latkeltő tulajdonságaiban, mint a kommentárok befo­lyásoló erejében. Nézzük csak a felmérés néhány szembetűnő tanulsá­gát! Tizenkilenc megyében ösz- szesen 184 tsz könyvállomá­nyát vették szemügyre. Kö­zülük 69-ben, tehát az érin­tett szövetkezetek 37,5 szá­zalékában 200 kötetesnél na­gyobb könyvtárra leltek. A 151—200 köteles könyvállo­mányt bíráló tsz-ek száma 42 volt, tehát a vizsgált tsz- ek 22,8 százaléka. A 184 ter­melőszövetkezet közül 16- ban nem találtak könyvre. Elég tekintélyes kötetszámot kapunk, ha összeadjuk a szóban forgó közös gazdasá­gok állományát; kereken 46 ezer könyvet. Némileg meglepő a felmé­résnek az a tapasztalata, hogy az egyes tsz-ek anyagi helyzete és az általuk fenn­tartott könyvtár méretei kö­zött nem erős az összefüggés. Abban a részié tmeg jegy zés­ben viszont, hogy a leggyen­gébb anyagi helyzetű szövet­kezetekben akadtak a leg­több könyvtár nélkülire, to­vábbá, hogy a legmódosabb gazdaságok szerezték be a legtöbb könyvet — végül is az élet egészséges tendenciái­nak érvényesülése tapasztal­ható. EZ A FELMÉRÉS sok te­kintetben korábbi észrevéte­leinket igazolta. Egyebek közt azt, hogy még sok he­lyen nem engedik érvénye­sülni azt az elvet, hogy a termelőszövetkezetekben el­sősorban szakkönyvtárra van szükség. Az esetleg több éve vásárolt 50—100 kötetnyi szépirodalmi és általános is­meretterjesztő anyag több­nyire csak hányódik a tsz- irodák szekrényeiben. A köz­ségi könyvtárnak átadva leg­alább kézbe kerülnének ezek a könyvek. így azonban olyas­féle szellemi lakomát jelent­het 50—100 kötet egy több száz tagú tsz-ben, mintha 50—100 szem sültkrumplival Ki volt a „kunkapitány"? Arany János az 1854—1879. közt írt Toldi szerelme II. énekében, Tar Lőrinc es Rozgonyi Piroska lakodalmán így jeleníti meg a szerelmé­ben csalódott Toldi Miklóst; „Csak Toldi nem eszik, nem is iszik, hallgat; Volt kunkapitánya hátú l egy asztalnak, Messziről az édes méreg-italt nyelte: Gyönyörű Piroskán odaveszett lelke.’* Mivel e „kunkapitány" el. nevezést — úgy vélte Arany — sokan nem ismerik, műve •gyík jegyzetében hozzáfűz­te: „Kunkapitány... Bizony­talan eredetű népszokás, hogy lakodalmakon azt, aki az asztal alsó végin ül (s rendszeresen élezek és tré­fák mestere, vagy czéltáblája) kunkapitánynak nevezik”. A pár éve elhunyt Rexa Dezső történetkutató egyik hátrahagyott munkájában akadunk rá e „bizonytalan eredetű” elnevezésnek egy 300 esztendővel korábbi előz­ményére! Ugyanis 1554 áp­rilis 23-án Nádasdy Tamás- né. Kanizsai Orsolya Léka várából, félig tréfás üdvözlő levelében ezeket írja Po zsonyba, férjének, az ekkor nádorrá választott Nádasdy Tamásnak; a nádorsággal já­ró tisztségek közül (a nádor ti. egyben a kunok főkapitá­nya is), azok egyike elég én­nekem ... az kunbírÓ6ágot kívánom, mert tudja kegyel­med, hogy én nem iszom bort...” A kunbíró, kunkapitány — tehát a vigalmas asztalnál a bornemissza neve — úgy véli Nádasdyné levelének fel­fedezője, Rexa Dezső — a ré­gi főemberek lakomáin az a férfiú volt, akinek tiszte a nem ivás vala. Ügy látszik, főként hivatalos ügyeket kö­vető vigalmak során a régi főemberek súlyt helyeztek ar­ra, hogy közülük legalább egy valaki józan maradjon. Persze ez még mindig csak a „kur.kapitány” szerepét tisz tázza, ám azt nem tudjuk, miért éppen kunbirónak, kunkapitánynak nevezték hajdanvolt, 4—500 év előtti dáridóknak egyetlen józa­nét.... Értesítjük a gépjármű-tulajdpnosokat és üzemeltetőket, hogy a szerviz és karbantartó állomásunk munkáját Salgótarjánban megindítottuk. Mun­karendünk: bármely munkanapon reggel 6 órától 14 óráig. AFIT. XVI. sz. Autójavító Vállalat 6. sz. Üzemegysége Salgótarján, Rákóczi u. Telefon-előjegyézés: Salgótarján 10-81. 13 mellék. akarnánk jóltartani egy zár- számadási vacsora egybe- g.VÜlt vendégseregét. Változatlanul szerény mér­tékben használják a tsz szakkönyvtárát a szakmun­kások. vagy a brigádtagok. Márpedig egy baromfite­nyésztőnőre legalább annyi­ra ráférne a szakirodalom ta­nulmányozása, mint az egye­temet végzett főállattenyész­tőre. Egyelőre a főállatte­nyésztők sokkal többször fo­lyamodnak a könyvekben tá­rolt tudományos és gyakorla­ti tapasztalatokhoz, mint pél­dául a szakmunkáslányok. DICSÉRETES, hogy mind több helyen oly mértékben tekintik munkaeszköznek a könyvet, hogy állandó hasz­nálatra adják ki azoknak a tagoknak, akiknek erre szük­ségük van. Kevésbé meg­nyugtató, hogy igen sok he­lyen nem tartják nyilván, hol, kinél, mióta van ez vagy az a könyv. Ha nem is tu­dós könyvtárosra, de felelős gazdára minden tsz-szak- könyvtámak szüksége van, hiszen helyenként már több tízezer forint értéket jelent. És a felelős gazda abban is segítene,, hogy a tsz ne azt a könyvet szerezze be, amit el akarnak adni neki, hanem azt, ami szükséges. Máris számos jelét tapasz­taljuk: mind gyakrabban vá­lik nyilvánvalóvá a felelős tsz-vezetők előtt, hogy ez vagy az az új könyv nélkü­lözhetetlen ahhoz, hogy a korszerű termelési eljáráso­kat eredménnyel alkalmaz­hassák. Talán belátható időn belül addig is eljutunk, hogy a legszükségesebb 100—110 kézikönyv megtalálható lesz az ország valamennyi közös gazdaságában. B. N. E. Ők hárman Pályakezdő ifjú szakmunkások Egyikük lakatos, a másik kőműves, a harmadik eszter­gályos. Mindhárman két nap­ja tettek szakmunkásvizsgát, mindhárman tervekkel, am­bíciókkal telt fiatalok. Vágyaikról, jövőjükről kér­deztem. őket... Török József: — Húrom évvel ezelőtt még mindenki tovább akart tanulni. Azzal mit sem tö­rődtek milyen az általános iskolai tanulmányi ered­mény. Ha felvették őket. mentek. Én önkritikus a1 kát voltam s leszek is mindig. Éppen ezért tudtam, hegy 3,7-es átlageredményem nem lehet biztos fedezete a közép­iskolai évek sikerének. ÍElzért mentem ipari tanuló­nak. Az is igaz, hogy vonzott a szakma, a lakatossúg. Színt, érdekességet, fantáziát láttam benne. Már gyerekko­romban figyeltem ezt a mun­kát. Ügy éreztem ez tud tel­jesen lekötni. Most három év után, a szakmunkás-bizonyít­vánnyal kezemben csak azt mondhatom: nem csalódtam. A VILATI-nál tanulóskod- lam, itt megkaptam minden szakmai segítséget. A vizsga sikerült, s ennek legalább annyira örülök mint egy ran­gosabbnak számító érettségi bizonyítványnak. Egyébként ez sem elérhetetlen számom­ra. , Nem vagyok követelő-1 ző: elégnek tartom kezdésnek a 6 forintos órabért. Később ez megugorhat, de csak ak­kor, ha bizonyítani tudom azt, hogy többre vagyok ké­pes. Én ezt akarom. Kalmár Gábor: — Nem kevesen fanyalog­nak a kőművesszakmától. Egyébként Is az építőket szokták legtöbbet csipkedni. Adomák forognak közszájon arról, hogy milyen csigalas­súsággal dolgoznak az épí­tők. Mindezt hallottam, min­derről tudtam, amikor ezt a pályát választottam, mégis emellett döntöttem, mert en­nél színesebb, érdekesebb szakmát nem tudtam volna elképzelni. Szüleim, akik Pé- lyen tsz-tagok, egyetértettek döntésemmel. A Megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalathoz kerültem tanulónak, s mivel ott magamra találtam, nem változtattam helyem. Itt akarok szakmunkásként is dolgozni. Ügy érzem nincs szebb mint tudná, hogy a modern épüle­tekben az én munkám is benne van. Jó érzés látni, hogy nőnek a falak, 4,5-es át­lageredményemmel én Is mehettem volna továbbta­nulni. Mégsem teltem, mert először szakképzettséget akartam szerezni. Jelessel tettem le a szakmunkásvizs­Indián ceremónia Hollandiában Erre az indián ceremóniára a hollandiai Groningenben került sor, ahová Fekete Ló törzsfőnök vezetésével indián tánccsoportot hívtak meg Kanadából, hogy megünne­peljék a helyi dohánygyár fennállásának 150. évforduló­ját. (Telefoto: — AP—-MTI—KS) gát. s természetesen érettsé­gizni akarok. Utána építőipa­ri felsőfokú technikumot szeretnék végezni, hogy en­nek az érdekes szakmának minden csinját-binját elsajá­títhassam. Egyhónapi sza­badság után kezdek majd' dolgozni a képzettséget adó vállalatnál. Hétforintos órabéremmel elégedett va­gyok s igyekszem úgy dol­gozni, hogy ez évek múltán egyre több legyen. Nem kö­vetelni, nem okvetetlenkedni, hanem bizonyítani akarok s hiszek abban is, hogy sike­rülni fog. Kovács Lajos: — A szakmát csak szeretni érdemes. így lehet csak alko­tómunka a napi nyolc óra. Miért lettem esztergályos? Erre csak egyszerűen tudok válaszolni: elbűvölt a mun­ka szépsége. Előttem egy formátlan, nyers munkada­rab. Számomra mindig új él­mény, mindig érdekesség, amikor ebből az idomtalan tömegből hasznosítható mun­kadarabot formálok. Sógo­rom volt esztergályos, ő sze­rettette meg velem ezt a szakmát. Nem agitált, csak engedte, hogy nézzem amint dolgozik. A Fínomszerelvény- gyárban taiuilóskodtam. Nem csalódtam sem az oktatókban sem a munkatársakban. Sőt az Itt töltött évek csak nö­velték szakmaszeretetem. Itt is akarok majd tovább dolgozni. " Igaz engem is von­zott a gimnázium és a szak- középiskola, de ennél sokkal erősebb volt a szakma iránti rokonszenvem. S nem vesz­tettem csak nyertem. Ke­zemben a jó eredményű szak­munkáslevél, s augusztusban különbözetizem. Utána? Fel­tétlen elvégzem a felsőfokú gépipari technikumot. Ha mindez sikerül, hol a vesz­tesség? Mindhárman kétnapos szakmunkások. Mindhárman bizakodók, tervekkel teltek. Szimpatikus bennük a szak­maszeretet, s különösen von­zó reális világszemléletük, ök nem követelnek mind többet, hanem bizonyítani akarnak, hogy érdemesek le­gyenek erre. Ha elképzelé­seikhez társul a kitartás, nem csalódnak ... (Pécsi) ÍMOLNÁR KÁROLY#:) w. Bir Hakeim védői Fokozott erővel folytatódott az intermezzo után a küzde­lem. Rommel ugyanúgy, mint korábban Gott-el—Qualeb melletti csatában személyesen irányította a támadást. Nyi­tott kocsijában száguldozott a harckocsioszlopok előtt és erélyesen biztatta a katonáit, főleg az olaszokat: — Avanti! Avanti! üllőre, gyorsan előre! Kombinált hadműveletet indítottak a tengelycsapatok Bir Hakeim ellen. Támadtak a repülők, a harckocsik és a tüzérség. A gyalogság is ké­szenlétben állott, hogyha már előzőleg sikerült megpuhíta­ni a védőket, akkor ha kell rohammal foglalják el a tá­maszpontot. Nehéz órák kö­vetkeztek. A korábban is­meretlen arab falu nevét ek­kor kezdte megismerni a vi­lág. Bir Hakeim egyformán szerepelt a németek és a szö­vetségesek hadijelentéseiben. A csata egyes fázisairól Rom­mel pontos naplót vezetett. Június 6-án 11-kor ezt je­gyezte fel: — A kilencvenedik hadosz­tályunk új támadást indít fsacaáz»--el­len. A támadás pontjától nyolcszáz métert haladunk előre. Itt azonban az ellenség megállít. A franciák ördögi módon harcolnak... Nem fé­lemlíti meg őket a tüzérségi tűz és a Luftwaffe sorozatos támadása sem... A védőket állandóan tűz alatt tartjuk. Ellenállásuk regénybe illő. Június 8-án a védők to­vábbra is makacsul ellenáll­nak. Rommel ekkor már be­veti a gyalogságot. A védők vesztesége egyre nagyobb. Nincs most már szünet, ne­héz megállapítani, hogy Rom­mel mindenféleképpen fon­tosnak tartotta a további elő­renyomulás szempontjából Bir Hakeim elfoglalását, vagy pedig tévedett és azt hitte, a támaszpont már csak órákig tarthatja magát. Elfogyott a védők vize, mert a legnagyobb tartályt a németek bombája elpusztítot­ta. Minden katonának csak néhány korty jutott. Már tizedik napja tartott az ostrom, amikor König : i- bornok döntött. Ügy gondol­ta, hogy Bir Hekeám védői nem kockáztathatják a to­vábbi -eilsnaüást. Elérték az elsőrendű célt, hosszú ideig feltartották a németek előre­nyomulását az Egyiptomi ha­tár és Szuez felé. A tábor­nok az ostrom tizedik napjá­nak éjszakáján kiadta a pa­rancsot: — Csapataink az éj leple alatt elhagyják állásaikat. Így is örtént. Éjszaka, a gondosan előkészített kivonu­lás viszonylag gyorsan, de ami még ennél is lényege­sebb, észrevétlenül megtör­tént. A légió történetének egyik legnagyszerűbb szakasza ez­zel véget ért. A franciák a második világháború egyik legnagyobb fegyvertényének tartják Bir Hakeim hősies vé­delmét. — Egyaránt elismerik az angolok és a németek, Külö­nösen Rommel — írják a francia katonai szakírók —, hogy Bír Hakeim katonái ki­tűnően harcoltak. Bátran szembeszálltak Rommel csa­pataival. Az angolok csapatai Gott-el—Qualeb állásait mindössze két napig tartot­ták. Ezzel szemben Bir Ha­keim tizenegy napig védeke­zett. Ez stratégiai jelentőségű volt. A hetedik angol hadse­regnek ideje nyílott arra, hogy megszervezze az ellen­állást a yarbató nónaettöma­dással szemben és hogy ké­sőbb megállítsa Rommelt El- Alamein-nél. Mindez a 13. félbrigád lé­giósainak köszönhető. Bir Hakeim után az alaku­lat később részt vett a Szabad Franciaország első hadosztá­lyának többi katonájával együtt a tuniszi hadművele­tekben. Ez 1942 novemberé­ben történt. Közben más légiós csapa­tok is megváltoztatták kez­deti tartózkodó magatartásu­kat, mert egyre több tiszt csatlakozott De Gaulle tábor­nokhoz. A légiósok negyven­négy áprilisában Olaszország­ba kerültek, ahol újra szem­bekerültek a németekkel. Felszerelésük és fegyverze­tük ebben az időszakban ala­posan megváltozott, moder­nebb lett. Motorizálták a zászlóaljakat és jelentős mennyiségű páncélkocsit is kaptak a légiósok. Ezeket stílusosan a mexikói csatára emlékeztetőén, Cameron-nak nevezték el. A 13. félbrigád 1944-ben részt vett a dél-franciaországi harcokban is. Előnyomulásá­nak fontosabb állomásai, Toulon, Avignon, Lyon és Autun. Néhány egysége a né­metek katonai összeomlásá­nak.utolsó szakaszában elju­tott Stuttgartba és Will im Schönbuch-ba is. Az egyik ezred a második világháború utolsó óráiban Ausztriában nyomult előre. Itt érte őket a fegyverszünet híre. Nagy utat tettek meg tehát a légiósok, óriási földrajzi és politikai kitérőkkel, kacsika- ringókkal, Narviktól, Br| Hakiemen út a Dunái*.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom