Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-11 / 106. szám

Négy évig öntudatlanul John Brockhouse chicagdi ablaktisztító, miután három emelet magasból lezuhant létrájáról, fennakadt egy fán. Tisztában volt vele, ha a 30. emeleten csúszik ki lába alól a létra, egy egész erdő sem menthette volna meg a biztos haláltól. Miután ezt még egy Daleset követte, el­határozta. hogy más foglal- kozást választ. Munkát vál­lalt egy taxiválialatnál. Csa­ládja most már azt gondol­hatta. hogy n'rcs többé ok az állandó aggodalomra. Ek­kor még nem sejtették, mek­korát tévedtek. Egy reggelen a bűnügyi rendőrségről hív­tak telefonon a taxisofőr fe­leségét,. és. közölték vele, hogy férjét leütötték. Eredménytelen gyógymódok A taxisofőrre egy járókelő talált rá, aki azonnal értesí­tette a rendőrséget. A rendőr­ségen elmondotta, az tűnt fel neki, hogy két férfi gyanús sietséggel távozott a taxitól. A sofőrt megoperálták, azonban nem- tért magához. Mereven, tágra nyitott szem­mel feküdt kórházi ágyán, s nem reagált sem szúrásra, sem érintésre. Sőt még az éles kiáltásokra sem, ame­lyekkel orvosai a mély ká­bulatból fel akarták ébresz­teni. A rendőrség hiába várt arra, hogy magához térjen és hozzákezdhessenek a ki­hallgatáshoz. Orvosok utaz­tak a világ minden tájáról Chicagóba, hogy konzultál­janak gyógyításának lehető­ségeiről, azonban egyetlen gyógymód sem hozott ered­ményt. , A rendőrség a taxiban vé­res övét talált, amivel való­színűleg hátulról próbálták megfojtani a taxisofőrt. Egyébként ezt a nyakán ta­lált nyomok is bizonyították. Súlyos fejsérülése pisztoly- aggyal végrehajtott nagy ütéstől származhatott. Ennél többre azonban nem jutott a rendőrség. John Brockhouse 1318 nap után tért magához — írja a Schweizer Illustrierte. Meg­értette amit mondtak, de beszélni nem tudott. Állapo­ta azonban szemmel látható­an javult. Amikor orvosai naptárt mutattak neki, amelyből kiderült, hogy négy év telt el kórházba szállítá­sa óta, egész magánkívül volt. Azt hitte ugyanis, hogy csak néhány órát töltött ön­tudatlan állapotban. Lassan­ként visszatért emlékezőké­pessége. Reszketeg betűkkel 1969, május 11.» vasárnag írta fél egy cédulára élmé­nyeit, arról a bizonyos négy évvel ezelőtti éjszakáról. Kábítószer­csempészek nyomában Akkor éjjel egy utast vett fel a kikötőnegyedben, aki­nél bőrönd volt, és a város központjába vitette magát. Űtközben még egy utast vet­tek fel. Azok ketten a taxi utasrészében Izgatottan be­szélgettek. Bár csak szófosz­lányok jutottak el a vezető­ülésig, azt azonban kivette beszédjükből, hogy az első­nek beszállt utas szemrehá­nyást tett a másiknak, amiért nem volt időben a megbe­szélt helyen, továbbá, hogy az árut már el kellene osz­tani. Brockhause azt gyaní­totta, hogy az áru nyilván kábítószer és kábítószereizé- rek nyomára bukkant. Mivel nem jutott más az eszébe, utasainak azt mondta, hogy azonnal a kórházba kell te­lefonálnia, mert felesége szül. Az utasok azonban — átlátva a szándékon —, övét dobtak a nyakára és ütlegel­ni kezdték. A személyleírás, amelyet négy év múltán adott támadóiról, elég volt a rendőrségnek ahhoz, hogy általános razziát rendeljenek el a kábítószercsempészek között és a két támadót rövidesen elfogták. Az orvosok-most arról vi­táznak, hogy a sokféle gyógy­mód közül vajon melyik hóz­ta vissza a taxisofőrt a tuda­tos világba. John Brock- hause-nak újra meg kell ta­nulnia beszélni, de hogy ezek után vajon milyen munkát vállal majd; azt még nem tudta eldönteni. (—sb—) Pályázati folfiíiás A HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS TANÁCSA ÉS AZ ORSZÁGOS NÉPMŰVELÉSI TANÁCS HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK 35. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE PÁLYÁZATOT hirdet olyan tanulmányok, dolgozatok, krónikák elkészí­tésére, személyes élmények, epizódok megírására, kiállí­tási dokumentációk elkészí­tésére stb., amelyek a fel- szabadulás eseményeit az az­óta eltelt időszak történe­tét, gazdasági, társadalmi, művelődési és egyéb ered­ményeit mutatja be. A pá­lyázat legfőbb célja az ün­nepi megemlékezés erősíté­se, a történelmi, helytörténe­ti ismeret gyarapítása. A dolgozatok és tanulmá­nyok megbízhatók, hitelesek. legyenek, helyi adatokra, ku­tatási eredményekre támasz­kodjanak. A pályázók utal­janak a felhasznált forrá­sokra (okmányokra, határo­zatokra stb.). Ha családok­tól, egyénektől szerzik a fel­világosítást, akkor tüntessék fel az adatközlőket (név, foglalkozás, életkor, cím). A tanulmányhoz szemléltető fényképük, rajzóik csatolha­tok. A pályázaton bárki részt vehet. A dolgozatokat ké­szítheti egyéni pályázó vagy munkaközösség. A pályamű terjedelme az egy sízerzői ívet lehetőleg ne haladja meg. Minden dolgozatban, tanul­mányban közölni kell a szer­ző (vagy szerzők) nevét, leg­magasabb iskolai végzettsé­gét, életkorát, jelenlegi mun­kabeosztását és lakcímét. Ha a benyújtott dolgozat valamilyen pályázaton már szerepelt volna, akkor fel kell tüntetni, hogy mikor, milyen pályázaton vett részt nyert-e díjat, jutalmat, to­vábbá, hogy a pályázó kiegé­szítette-e pályamunkáját (mi­vel, hogyan). A pályamunkákat a pá­lyázatot meghirdető szervek képviselőiből alakított bizott­ság bírálja'él megyei, majd országos szinten, Pályadíjak: 6 I. díj egyenként 5 000 — Ft 10 II. díj egyenként 3 000,— Ft 20 III. díj egyenként 2 000.— Ft 25 jutalom egyenként 1 000 — Ft Ballagás TTirágpor illatú ragyogó május. A tulipá- nők, a nárciszok, az orgonák javában nyílnak és az erdő bokrai alatt, mint apró kalárisszemek, bimbóznak a gyöngyvirágok. A tanterem, ahová belépek, ünnepélyes. A vén, fekete tábla, az öreg padok virágmhát öltenek és nektárra vágyó méhecskék döngi- csélnek be a nyitott ablakon. A padok tete­jén szirmokból kirakott nevek, Magyaror­szág térképe körül orgonajűzér. A folyosón megszólal a csengő. Először tétován, csilingelve, aztán cseng-bong egyen­letesen, hosszú perceken át. Búcsúznak a végzősök. Megilletődve áll­nak sorba, aztán kéz a kézben bejárják az egész iskolát. Még egyszer, utoljára. A régi dallam kilopódzik az ajtón és a szelíd, lágy hangokra megállnak az utcai járókelők. — Ballag már a vén diák... Sohasem szerettem búcsúzni. E hangsor puszta kiejtése is szomorúvá tesz, de a bal­lagó diák búcsúzása valahogyan mégiscsak más. Itt a búcsúzás egyben öröm és boldog­ság is. A végzés a befejezés és ugyanakkor az újrakezdés öröme ragyog az arcokon. A könnycseppek, amelyek a matrózruhás lányok szemeiben ragyognak, hálát boldogságot is rejtenek. A szülők hosszú sora állja körül az ud­vart a folyosót. A ballagás napja az ő szá­mukra is felejthetetlen élmény. Egyik isme rősöm felém fordul: — Nézzél A fiam. Mérnöknek készül... — Ballag már a vén diák, tovább to­vább ... Száll a dal, hol közelítve, hol távolodva, vi­rágillatban pompázik az egész iskola. Aztán egyszer csak elhallgat a csengő, elhalkulnak a dallamok. Vége a ballagásnak. A végzősök és a szülők hazamennek és csak az öreg osztályfőnök marad a teremben. Bú­csúzik ő is, a maga módján, úgy, mint har­mincnégy éven, át W&utíg ezen $ napon. A darus A behemót gépóriás itt áll a járda szé- « lén a készülő házak között. Reggelen­te, amikor munkába megyek, mindig megbá­mulom vékony gémnyakát, a drótkötélen himbálódzó acélgerendákat. A darutest kö­zéptáján a parancsnoki fülke, ahonnan a sok ember munkáját megkönnyítő masinát irá­nyítják. _ A napokban leintegetett valaki a fülké­ből. Később észrevettem, hogy valamit kia­bál. Aztán már rendszeresen integetett és kiáltott. Láttám ai kézlengetést, de a szavak már nem jutottak el a fülemig. Biztosra vet­tem, hogy nem is nekem beszélt. Szombaton délután mozdulatlan volt a da­ru. önkéntelenül is feltekintettem a magas­ba, a piros acélnyílra, amely így mozdulatla­nul is érdekes látvány itt, néhány méterre a járdától. És ekkor valaki megérintette a karom. — Nem tetszik megismerni? Csinosan öltözött fiatalember termett mel­lettem. Meghökkenve bámultam rá. — Én vagyok Végh Jóska. A darus. Min­dennap kiabálok, integetek, de csak egy-két bátor lány köszönget vissza. A név említése nekem semmit sem mon­dott ,hanem az arc mégis ismerősnek tűnt. — A Jóska vagyok. Régi tanítványa. Min­dig ott ültem az első padban a katedra előtt... Hazakísért. Ki nem fogyott belőle a szó egesz délután. Elmesélte, hogyan került el hazulról, hogyan lett darus. — Nagyon szép mesterség. Tessék elhin­ni. Onnan fentröl egészen más a világ. Mint a törpék, olyanok a sétáló emberek, és egyet­len kézmozdulattal több tonna súlyt emelek a magasba. Hétfőn reggel munkatársammal haladtam el az építkezés előtt, integető kéz lendült a magasból. — Végh Jóska. Régi tanítványom, — ad­tam magyarázatot és bevallom, egy kicsit büszke voltam hogy onnan, fentröl megismert es köszönt a darus ... — -öí- r—. A pályaművet a Hazafias Népfront megyei titkárságá­ra kell megküldeni 3 pél­dányban. Beadási határidő: I960, de­cember hó 31. Eredményhirdetés: 1970. április hó 2-án. A pályázattal kapcsolat­ban bővebb felvilágosítást a városi és járási művelő­désügyi osztályok, népfront titkárságok, művelődési há­zak és könyvtárak nyújta­A dunai arany­mosás története Kiállítás Győrött Szombaton kiállítás nyílt Győrött a Xantus János Mú­zeum aranykincseiből. A ki állítás képekkel illusztrálja a dunai aranymosás történe­tét, amelynek technikája a római kortól a legutóbbi időkig. — amíg a Felső Du na-szakaszon aranyásznk dolgoztak. — semmit sem változott. A tárlaton többek között lát­hatók Nagy Sándornak az időszámításunk előtti ne­gyedik századból származó — aranya is: a cyreneicai aranypénz. Kiállították Juli­us Caesar aranyát is, amely az első olyan pénz, amelyen az imperátor portréja meg­jelent. A bizánci pénzverés kezdetét, fénykorát harminc aranypénz szemlélteti, t (MTI) Eladják,.« a tiagiuot-vonalal Megszületett a döntés, hogy Maginot-vonalaf — a nagy kina. fal után a leghíresebü és iegmo- numentálisabb cródépíunen: • rendszert — elárverezik. Nem azért, mintha használhataUan.ia vált volna azóta, hogy a francia államhatártól 10 kilométernyire felépült. A Mginot-vonal ma ts „üzemképes" állapotban van. Minden objektumát állandóan; e;i nagy körültekintéssel karban­tartják es őrzik, ugyanúgy, mint 30 évvel ezelőtt 1939-ben. amikoi felépítettek, bár nem sikerül' teljesen befejezni a hitlerista csapatok franciaországi betöré­séig. A Maglnot-vonal építése akkor ü milliárd francia - frank­ba került. . , Andre Maginöt egyszerű kato­na volt az első világháború ide­jén. Akkor született az a gondo­lata, hogy erődítményekből álló vonalat kell építeni, amely meg­akadályozná, hogy az „ősi ellen­ség" — Németország — Francia- ország földjére lépjen. Magino 1920—1930 között 26 francia kor­mányban volt miniszter. Védo- vonaltervét tekintette az egyet­len olyan rendszernek, amely „sebezhetetlenné” teheti Fran­ciaországot. Két, gyökeresen el­lentétes vélemény alakult ki ar­ról. hogy a Maginot-vonal mi­lyen szerepet, játszott a hitleris­ták betörésekor. Az egyik véle­mény szerint a Maginot-vonal egyáltalán semmit sem használt, és még annyira sem tudta fel­tartóztatni a német csapatok előrehaladását, hogy a francia parancsnokság átcsoportosíthat­ta volna erőit. Mások véleménye szerint a Maginot-vonal legj'ő- zetlenül került ki a háborút*- Ennek az állításnak az igazolá­sára azt a tényt idézik, hogy Maginot-vonal helyőrsége még tíz nappal Franciaország Icapi- tulálása után. vagyis a Német­országgal való fegyverszüneti egyezmény aláírása után is to­vább harcolt és az akkori ál­lamfőnök, Pctáinnak küldöttekei kellett menesztenie a helyőrség­hez, hogy rábírják az ellenálló­kat a harc beszüntetésére. A Maginot-vonal ma Is bár­melyik pillanatban többezer ka­tona rejtekhelyéül szolgálhat, ér legalább fél éven át módot ad hat az ellenállásra, még ha a katonákat elvágják Is a külvi­lágtól. A Maginot-vonal föld alatti 14- , tesitményeinek legtekintélyesebb vásárlójelöltje ma egy banán- nagykereskedő, akinek tárolóhe­lyiségre van szüksége. Merz kör­nyékén, a helyi gazdák már ki­néztek maguknak néhány föld alatti csarnokot, amelyek ideális gomb a tény ész tő pincék lenné­nek. A Maginot-vonal egyes fel­színi létesítményeit már koráb­ban iotharingiai gyárosoknak adták el. . ov (A Tempóból» \vári készülődés A Központi Meteorológiai Intézet Siófoki Viharjelző Obszervatóriumában megkezdték a felkészülést a nyárra. Hozzáláttak a technikai berendezésék ellenőrző üzempróbájához. Üzembe állították a korszerű rádióberendezéseket, amelyek segítségével Európa bármely meteorológiai hírközpontjából kaphatnak adatokat. Képün­kön: Kozma Anna beállítja a napfénytartam-mérő műszert. (MTI-foto — Bara István felv.) !\yoleszáznapos világ lörüli vitorlázás VARSÖ: Leofid Teliga, a lengyel haditengerészet volt kapitá­nya, újságíró, nyolcszáz napos világkörüli tengeri utazását befejezve a napokban befu­tott a casablancai kikötőbe. Teliga 1967. januárjában indult el világ körüli útjá­ra. Opty nevű saját készítésű vitorlásán a marokkói kikö­tővárosból. Hazájából a „Slupsk'’ tengerjárón ment Casablancába, ahová több Joint kétéves kalandos és fá­rasztó vitorlázás után érke­zett vissza. A lengyel sajtó- öan érdekes tudósításokban 68 Jegyzetekben számolt be útjáról, amelyek egyes viha­ros szakaszai alaposan igény­be vették nemcsak a hajóst, hanem hajóját is. Leonid Teliga Marokkóból most az orvosok tanácsára azonnal Varsóba repült, mi­vel gyomorbántaimai miatt sürgős kezelésre van szüks«' Se; T£>

Next

/
Oldalképek
Tartalom