Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-07 / 102. szám

Räa&f­KOSSUTH 8.20 Könnyűzenei híradó 9.00 Életem, találkozásaim 9.23 Népi zene 10.05 Krúdy Gyula publicisztikájából 10.20 Gluck operáiból 11.00 lskoiarádió 11.30 A Szabó család 12.30 Tánczene 13.15 Népdalcsokor 13.45 Nőkről nőknek 14.15 A csehszlovák kultúra hete 14.45 Válaszolunk hallgatóinknak 15.10 Pol-beat 15.20 Plautus: A hetvenkedő katona 16.05 Stokowski vezényel 16.33 Próbaüzem a Rába-MANN motorgyárban 16.51 Dubrovay L.: öt darab 17.20 Női kamarakórus 17.31 Visszhang 18.01 Magyar nóták 18.16 Üj lemezeinkből 19.25 Slágerstaféta 19.55 Komlós Juci és Ráday Imre előadóestje 20.40 Népi zene 21.03 Alom és valóság . . . 21.32 Emil Sauer zongorázik 22.20 A dzsessz világa 23.10 A XX. század zenéjéből 0.10 Furulyaszó PETŐFI 8.05 Bartók: I. szvit 8.45 Tallózás a világsajtóban 9.00 Ezeregy délelőtt 12.00 Kamarazene 12.40 Falurádió 13.05 Barokk muzsika 11.00 Kettőtől — hatig . . . Zenés délután 18.00 Közvetítés az Inter Bratislava—Vasas KK-mérk. II. félidejéről 18.10 Életem, emlékeim 18.50 Fúvószene 19.00 Népdalok 19.18 Verdi: Szicíliai vecsernye. ötfelv. opera 22.49Régi táncok 23.10 Zenés játékokból MAGYAR KK 16.20pintér Bratislava—Vasas élődöntő labdarúgó­mérkőzés közvetítése Bratislavából 18.25 Hírek 18.35 Tizen túliak társasága 19.25 Esti mese 19.10 Dzsesszpódium ’69. 19.35 Othello. (Magyarul beszélő tv-filmváltozat) 20.05 Tv-híradó 22.45 Hírek POZSONYI 17.10 Középisk. műsor 17.55 Virágok között 19.35 Az aranycsinálók. Történel­mi dráma IFÍI*** EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Betyárok bosszúja EGRI BRÖDY: (Telefon: 14-07) A San Genna.ro kincse EGRI BÜKÉ: Rablók között GYÖNGYÖSI PUSKIN: A Pál utcai fiúk GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: * Az örökös HATVANI KOSSUTH: • Vasárnap 6-kor Mi a véleménye ? Vasárnaptól kezdődően több ezer lakásba kopogtat­nak be a Magyar Rádió és Televízió közvélemény-ku­tatói, hogy megkérdezzék a hallgatókat, mi a vélemé­nyük a műsorokról. A Ma­gyar Rádió és Televízió ve­zetősége arra kéri az érin-* tetteket, hogy a kérdezőbiz­tosokat fogadják bizalom­mal, segítsék elő a felmérés sikerét. Gyilkosság éjidkor... Egy szörnyű bűntett története Még hallom lépteiket az ügyészség folyosóján, össze­hajtom az iratcsomót, s mindegyre az jár a fejem­ben: miféle emberek ezek...?! Már a ..nacionáléjuk” is sokat elárul. A sziráki Nagy József novemberben tölti be 22-ik évét, a gyöngyössoly- mosi Godó Margit pedig egy hét múlva éri el a 20-at. Bűnözők. A fiatalembert két­szer zárták börtönbe tulaj­don elleni bűntett miatt, s utóbb fogolyszökésért szab­tak rá ítéletet. Az ifjú hölgy lopott és sikkasztott. Egyformán kedvelték a fe­lelőtlen. könnyelmű, csa­vargó életet. Véletlenül ta­lálkoztak a gyöngyösi va­sútállomáson, s a kölcsönös bemutatkozás után már börtön-tapasztalataikat cse­rélték. A hölgy január 29-én, a fiatalember február 13-án szabadult. Szövetkez­tek a bűnre és az „ismerke­désüket” követő harmadik napon — 1969. február 27-én — végre is hajtották közös akciójukat. Gyilkoltak. Meg­ölték az idős, 64 esztendős özv. Tassi Ferencnét. A bűntényt előre kitervelt mó­don, különös kegyetlenség­gel és aljas nyereség- vágyból követték el. A fiatalember azt mond­ta: — Járjunk együtt. Kere­sünk majd olyan embere­ket, akik öregek, egyedül élnek és pénzük is van elég. Megszerezzük a pénzüket és szépen megleszünk ... Az ifjú hölgy aat mond­ta: — Én tudok egy jó he­lyet. öregasszony, egyedül lakik, ismerem, tegnap ná­la aludtam. Tudom, van annak pénze is ... Mikor beesteledett; Nagy József és Godó Margit „hely­színi szemlét” tartott a gyöngyösi Balázs Béla utcá­ban. Özv. Tassi Ferencné házát figyelték. „Jó hely...” — mondta a fiatalember, s erről suttogott hölgye fülébe is. két éjszakán át, a sze­retkezés szüneteiben. Kidol­gozta a haditervet, gumi­kesztyűket, bőrkesztyűket, rossz cipőket, ruhákat kell . beszerezni, szemüveget meg álarcot... árnyak lopakodtak. Megáll­tak, hosszan figyeltek, hall­gatva az éjszaka ítészéit. Szót sem váltottak, némán is értették egymást. A fia­talember nekirugaszkodott, s átlendítette testét a töppedt, alacsony deszkakerítésen. A kiskapuhoz sietett, elhúzta a reteszt és beengedte a „hölgyet”, az udvarra. Mély csend borított mindent. El­haladtak a körtefák, a ró­zsabokor mellett. A fás­kamrában előszedték a sportszatyorból a bűncse­lekmény kellékeit, és „be­öltöztek”. Godó Margit figyelt, Nagy József pedig a kö­pönyegajtóhoz lépett. ' Egy rántással felszakította. Nem került különösebb fárad­ságba — a külső ajtót az idős özvegy, szokás szerint, csak rafia szálakkal kötöz­te be. A zajra felriadt. . ,,Ki az?... Ki jár itt?!” „Csó­kolom, én vagyok...!” — válaszolta Nagy József a kendő-álarc alól. Betaszí­totta a gyenge kaHantyúval lezárt belső ajtót és a kö­vetkező pillanatban már ütött is. Az idős asszony földre zu­hant. Kiáltott. Nagy József szájára szorította kesztyűs kezét. A fogak ujjaiba mé- lyedtek. Felszisszent. „Gye­re, segíts! Nem báróik vele egyedül!” — szólt ki az udvarra. Ketten estek neki a védtelen, életéért küzdő asszonynak. Ütötték, verték puszta ököllel. Rászorítot­ták a dunnát is, ne tudjon kiabálni. Rugdosták, tapos­ták a földön vergődő em­bert. — „Ne bántsatok, kedves gyermekeim...!” — könyör- gött az idős asszony. — „Hol a pénze?!" , Választ nem kaptak. A kendő-álarcot Nagy József leoldotta magáról és az asszony szájára kötötte. Egyik oldalról Godó Margit, a másik oldalról Nagy Jó­zsef húzta a kendőt. ,,Te hülye, meg fog halni...!” — mondta a lány. „Nem baj, most már mindegy...” — mondta a fiatalember. S a legyűrt test nem mozdult többé. Véresen, zúaottan he­vert a konyha hideg köve­zetén. Fejénél egy demizson állít, borral tele. Nagy Jó zsef jóízűen kortyolt az ital­ból, majd tartalmát a te­temre locsolta. „Ne kapjon szimatot a rendőrkutya...!’’ Lázas sietséggel fogtak hozzá, hogy megkeressék a pénzt. Felforgatták az ágyat, szalmazsákot, szekrényt. Pénzt nem találtak sehol. A szoba fehérnémús szekré­nyében két lapos tányéron süteményre bukkantak. Egyik tányéron herőce, a mási­kon pogácsa állt. Nagy Jó­zsef zavartalanul falatozni kezdett. Margitott is kínál­ta. A lány nem fogadta el. A fiatalember a kamrába is benézett még. Szalonnát, kolbászt, kenyeret csoma­golt a sportszatyarba. Ki­csit elrendezte a helyszínt, kívülről bezárta a köpö­nyegajtót — és távoztak. Gyöngyöspata, Szurdok- püspöki felé haladtak. Át­öltöztek. A kellékeket — ci­pőket, kesztyűket, ruhákat stb. — az útjukat kereszte­ző patakba dobálták. Hajnalban értek a szur­dokpüspöki kőbányához. Megpihentek. Ettek a zsák­mányolt kolbászból, szalon­nából. Kínálták a kőbánya éjjeliőirét is, nem fogadta el. A bűntényt február 28-án. délelőtt, az idős asszony 15 éves unokája fedezte feL S huszonnégy óra sem telt el, a rendőrség — bravúros nyomozással — kézre kerítet­te a tetteseket. — Miént ölték meg öz­vegy Tassi Ferencnét? — kérdezte a vizsgálótiszt. — Mi csak a pénzét akartuk megszerezni...! Cinikusan, közömbösen válaszoltak minden kérdés­re. Fegyveres őrok között ha­ladnak. Még hallom lépteiket az ügyészség folyosóján, ösz- szehajtom az iratcsamót, s mindegyre az jár a fejem­ben: miféle emberek ezek.;.?í Fataky Dezső „Aranygyár” az Uraiban A folyók hor­dalékából kézi erővel, hallatlan türelemmel járó aranykitermelés kor­szaka már régen lejárt. Ám a különösen gazdag arany­tartalmú kőzeteket, parányi aranyszemcséket görgető fo­lyók medre mégsem hagyható kihasználatlanul. Ezen a véleményen voltak a szovjet szakemberek is, amikor az Ural-hegység aranyat rejtő völgyein áthaladó Miassz-fo- lyón megépítették a képen látható kotróberendezést és a hoz­zá tartozó aranymosó üzemet. A tökéletesen gépesített és automatizált „aranygyámak” csak néhány dolgozója van, ezek is főként gépkarbantartást végeznek. A kitermelést és. a mosást végző berendezések irányítását egyetlen em­ber gondjára bízták az épület tetején elhelyezett vezérlő- teremben. Eközben a folyó egyenletesen szállítja értékes hordalékát a kiemelő berendezés kanalai alá, de a kotró­mű közeli partszakaszokra is ellátogat a hordalék kieme­lése céljából. Lesz-e az idén árvíz a Dunán ? Késve ugyan, de megkez­dődött végre a tavaszi felme­legedés, és nyilván bősége­sebb csapadék is megöntözi földjeinket. Kézenfekvő tehát a kérdés: lesz-e árvíz a Du­nán? A statisztikák szerint lehetséges, mert a századfor­duló óta átlagosan négyéven­ként pusztított árvíz, s az év­század legnagyobb áradása, az 1965. évi nagy víz óta ép­pen négy év telt el. A való­ság azonban messze eltér az átlagolás szabályos elméleti ütemétől, mert több olyan so­rozat volt, amikor három, sőt öt egymás utáni évben ki­áradt a Duna. A statisztikai átlagtól tehát nem várhatunk határozott feleletet. A vízügyi szakemberek sem vállalkoztak jóslásra, de né­hány fontos jelből következő következtetést vontak le. A tavaszi-nyári zöldár legfon­tosabb alkotó eleme a magas hegyekben, elsősorban az Al­pokban felhalmozódott hóré­teg. Az 1965. évi nagy árvíz előtt tíz köbkilométernyi, vagyis 10 milliárd köbméter vízzel egyenértékű hó takarta a hegyeket. Ez a téli csapa­dék nemcsak az átlagot, ha­nem sok helyen a maximu­mot is túlszárnyalta. Ezt kö­vette március közepétől jú­nius végéig a sok évi átlagot másfélszeresen meghaladó „melegvízű” esőzés, amely a felolvasztott hólével ontotta a vízözönt. Jelenleg viszont — a nemrégiben kapott hó­utánpótlás ellenére — a kö­zepesnél is jóval kevesebb a a hó az Alpokban, s csak a körülmények szerencsétlen összejátszása — egy nagyon gyors olvadás rendkívüli eső­zéssel párosulva — szerezhet­ne kellemetlen meglepetést. A száraz és nedves évek pe­riódusainak tudományos vizs­gálatai szerint azonban az idén megkezdődik a csapa­dékszegény esztendők soroza­ta. Minden valószínűség te­hát amellett szól, hogy az idén nem várható nagy árvíz a Dunán. VVVVVVVVNa»A/VV\AA/VVV\AA/VS/\^A/VVA/VVAAAAAA/\AAAAAA/^A/^AA^AAAAAAAAAAAAA/\AAAAAAAAAAAAA^^^\*AAAAAAAAAAAAAA/>AAAA/V»AAAAAAA/VV\AA/VSA/V* lasztotta el a házastár­sakat. Az indokolás: • • • KRÓNIKA A szörnyű bűntett napja: 1969. február 27 ... Sötét este volt már, éj­fél felé járt az idő. A vá­rosszéli Balázs Béla utcán Tiltakozás Blaiberg már dolgozik! l’lső páciens — a felesége Dr. Phillip Blaiberg, a vi­lág legrégibb újszívese, akin Barnard professzor 1968. ja­nuárjában hajtott végre szív- átültetési műtétet, kitűnően j érzi magát, olyannyira, hogy visszatért — legalábbis alkal­milag — eredeti, fogorvosi teendőinek gyakorlásához. Dr. Blaiberg egy fogászba­rátjának rendelőjében saját- kezűleg minden segítség nél­kül kihúzta feleségének két fájós fogát. A foghúzás után kijelentet­te, elég erősnek erezné magát ahhoz, hogy folytassa régi hivatását, de mégis úgy gon­dolja, hogy 35 évi fogorvosi gyakorlata végeredményben elég egy életre. (MTI) A minap négy férfi vonult fel Brüsszelben, kezükben hatalmas táblát cipeltek a kö­vetkező felirattal: „Til­takozunk!” A kérdésre, hogy még nem sejtette, hogy ehhez hozzájárul majd a „legfiatalabb” jelző is. Befejezésül kifejezte reményét, hogy a tévé­reklám még jobban fel fogja lendíteni falato­zója forgalmát-.. miért tiltakoznak, ezt felelték: — Mindmáig a mi falunk volt a legkisebb az országban. Most azonban a szomszéd faluhoz akarnak csatol­ni bennünket. Ha ez megtörténik, soha töb­bé nem keresnek fel bennünket a turisták... Harmincéves nagymama Egy argentínai tele- viziótársaság pályáza­tot hirdetett. Nyertes: az ország legfiatalabb nagymamája. Néhány héttel később a be­mondó jelentette, hogy a képernyőn látni fog­ják a pályázat győzte­sét, és megjelent „egy bájos kis nagyanyó”, aki éppen akkor ünne­pelte a harmincadik Rádió-szerenád születésnapját. A tévé­nézők elképedésére egy miniszoknyás, di­vatosan fésült nagy­mama mosolygott a képernyőn, be is mu­tatkozott: Elida Ibara a neve, és dióhéjban elmondotta önéletraj­zát. Paraguayban szüle­tett harminc esztende­je. 14 éves korában férjhez ment és hama­rosan megszületett el­ső gyermeke. Férjének halála után anyjával — aki most 47 éves —. és négy gyermekével Buenos Aires mellé költözött, ahol egy jól menő falatozó társtu­lajdonosa. Amikor el­ső gyermeke férjhez ment és megszületett Claudio, az unoka. Elida kijelentette, ő a világ legboldogabb nagymamája. Akkor — Ha jóváhagyom a válást, holnap legalább ezer férj keresne fel, hasonló magnetofon­nal. Martin Einacker így vallott szerelmet vá­lasztottjának, a tizen­hat éves Marionnak, akinek kedvenc éneke­se az osztrák Udo Jür­gens volt. Hans Martin Eina­cker rádióleadója négy Szórakozott hónapig működött, . ­amíg a posta végül is elektron-agy felfedezte es a bíróság a szerelmes fiatalem­bert egy havi fogház­ra ítélte, szerencséjére feltételesen Bizonyítás Kamen nyugatnémet város hallgatói nagy meglepetésére, minden előzetes bejelentés nél­kül, új rádióadó szó­lalt meg esténként, nyolc órakor. A gya­korlatlan bemondó kö­zölte, hogy hanglemez­műsor következik, slá­gerek, mégpedig „ki­zárólag Marion kíván­sága szerint”. A kalózállomás el­készítője és bemondó­ja, a húszéves Hans Magnetofonnál a hó­na alatt állított be a bíróságra Frank Ford tisztviselő, s kértet hogy válasszák el fele­ségétől. Magyarázat he­lyett bekapcsolta a ké­szüléket. A hosszú sza­lag a harcias asszonyka nem éppen szelíd szem­rehányásait örökítette meg. Noha a bíró feje alaposan megfájdult a pergő nyelvű feleség mondókájától, nem vá­~A brit légierők nem­régiben félmillió font sterlinget érő elektro­mos agyat vásároltak. Hamarosan kiderült azonban, hogy a masi­na szórakozottabb, mint egy öreg profesz- szor. Egyik nap ugyan­is azt ajánlotta, hogy az egyik öreg pilótát bocsássák el, mert —- másállapotban van... R. T. Több mint 5000 pár női szandál és papucs közül válogathat! Árusítás Egerben a volt szakszervezeti székház földszintjén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom