Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-10 / 80. szám
Útépítés a Mátrában r Feiszaggatott úton óvatos- | kodik, bukdácsol a gépkocsi lefelé, Galyatetőről. A pilóta azonban most csodálatoskép- pen magába rojtja Passzusa , gát s igyekszik megértő, jó arcot vágni a kriminális körülményekhez. Tudomásul, veszi, hogy előtte, utána, körülötte minden csak átmeneti, múló akadály, amolyan szükséges rossz, amin mun- denképpen túl kell jutni. Építik a mátrai utat, korrigálják, korszerűsítik a régi nyomvonalat. Óvatosságra, kerülőre Intő lécek, korlátok, amerre elhalad a jármű — s építő- munkások csákánnyal, lapáttal, ásóval, feladatukba beletemetkezve. Az öt részre osztott út felső szakaszán hajdúsági emberek fogadják köszönésünket A debreceni vállalat dolgozói — mondják — s legújabb vállalkozásuk hozta őket a hegyek közé az Alföldről. Egy nagy bajuszú szakszerűbben is magyarázza: — Szabad kapacitásunk volt odahaza, ,,beszálltunk” hát tat is ebbe a mátrai munkába. Egy jó darabig kenyeret ad... Lejjebb, a SZOT „Sport” üdülője közelében nagy dobogással, kompresszor hangoskodik az árokásók felett. A mestere mondja, hogy ők már itteniek, az Egri Közúti Építő Vállalat gyöngyösi dolgozói. 0 maga, Simon Ernő, s kereken másfél évtizede .járja a megyét, a környéket. Legutóbb a verpeléti vonala* hagyta a háta mögött. Csupán az üdülő körzetében 46 embert, napi 500— 1000 tonna anyagot irányít Kerek László szállításvezető. Nem nehéz érzékelni, hogy le, egészen Gyöngyösig még mi mindennel találkozhat mostanában az „úttalan úton” utazó... Súlyos rakományával egy dömper dübörög el mellettünk. A sástói bányából igyekszik — s mint később megtudj ük — fordulója egyike ararak a napi négyszáznál is többnek, amit a zajos kis hegyi üzemben mostanában feljegyeznek. — Jó ideje három műszakban dolgozunk — tájékoztat bennünket Juhász János üzemvezető — s így naponta ezer torunámyi követ adhatunk. A mátrai útra hetvenezret kértek tőlünk, s mi valószínűleg rendben biztosítjuk is majd ezt a mennyiséget, ha hagynak bennünket dolgozni. Ügy hírlik ugyanis, hogy május elsejétől — tekintettel a kirándulókra, üdülőkre — csak kétmüszakos termelést folytathatunk. Ez viszont alaposan keresztülhúzhatja a számításainkat, mivél nekünk még húsz más megrendelő igényeit is teljesítenünk kell.... Mindenesetre reménykedünk, hátha az idei évben kivételt tesznek velünk, eltekintenek a szokásoktól. A kőbánya alatt, a mátrai út miatt: új üzem született A srövetirf^^-^tika »tflSsreru kérdései Az állam és a szövetkezetek A csatornázás — az útépítés nehéz velejárója. az elmúlt hónapokban. Any- nyira új, hogy még csak ezután próbázik s csak később áll munkára. Ez is a debrecenieké. Korszerű berendezéssel itt keverik majd az aszfaltot, innen terítik a kő- ágyra, mint mondják, naponta valami. 200 tonnányi tömegben. A hozzávetőlegesen 100 millió forintos iköitségü útépítésnek egyébként még jóformán csak az elején tartanak. A gyöngyösi részen, csatornáznak, feljebb a szegélyezéssel, padkaépítéssel végeztek, másutt az átereszeket, hidakat készítik s egyes szerpentinek átvágásával bajlódnak. — Olykor nyolc-tizenkét méteres töltéseket is kell emelnünk a korrekciók során — magyarázza Czuczor László, a KPM Egri Közúti Igazgatóságának műszaki ellenőre — de sajnos ezekkel a földmunkákkal a télen kevésbé haladhattunk s ez a mostani esős idő sem kedvez nekünk. Talán májusban tudunk nagyobb tempóval dolgozni... — Mikorra szeretnének végezni a feladattal? — kérdezzük a műszaki ellenőrt. — Kiemelt vállalkozásnak kell tekinteni a mátrai munkát s így a befejezés határidejét korábban, december 31-ével jelöltük. Ha jninden jól megy, addig sikerül is túllennünk a nehezén. Mármint az út aszfaltozásán, a leglényegesebb feladaton. Legfeljebb néhány helyen az árkok készülését, a padkarendezést hagyjuk a jövő tavaszra. Ha bízhatunk az elképzelésekben: jövő ilyenkor ugyanezen az úton már kevesebb bosszúsággal haladhatunk Galyatetőre és vissza — szebb, vonzóbb lesz a Mátra. Addig is: jó munkát, építők . J (Cy. Gy.) A SZOCIALISTA ÄLLAM a szövetkezeteket a szocialista tulajdon egyik formájának tekinti és támogatja fejlődésüket. Számit arra, hogy eredményesen és hasznosan működnek a mezőgazdasági és az ipari termelés, a szolgáltatások, a kereskedelem és az ellátás bővítésében, minőségi fejlesztésében. Az állam és a szövetkezetek viszonyának alapja a szövetkezetek önkormányzatának, továbbá az állami vállalatok és szövetkezetek egymás közötti kapcsolatában az egyenjogúságnak az elismerése és alkalmazása. Az állam hathatós segítséget ad a tagok és a szövetkezet, továbbá a szövetkezet és a népgazdaság érdekének összehangolásában. Az állam álláspontja az, hogy a szövetkezet a tagok vagyoni és személyi társulása. Szocialista üzem, mely az önkormányzat elvei szerint működik, s önálló, szövetkezeti vállalatszerű gazdálkodásit folytat. Szocialista szellemben neveli a tagjait. Az állami szervek a szövetkezet társadalom- és gazdaságpolitikai céljainak megfelelően gazdaságpolitikai eszközökkel befolyásolják a szövetkezet tevékenységét s felügyelettel segítik törvényes működését. A szövetkezetek érdek- védelmi szervei — területi szövetségek, országos tanácsok — egyrészt képviselik a szövetkezetek egy-egy csoportjának érdekeit az állami szervek előtt, másrészt előmozdítják a szövetkezetekben az önkormányzat és az önálló vállalatszerű gazdálkodás fejlődését. A SZÖVETKEZETEK, területi szövetségeik, országos tanácsaik és az állam viszonyainak az új helyzetnek megfelelő rendezése folyamatban van. A mezőgazdasági szövetkezetekről már korábban törvényt alkotott az országgyűlés, a kisipari, fogyasztási, takarék- és lakásÖt új autószerviz-állomás vidéken Még ez évben elkészül az egri szerviz Ma — országosan — mintegy 140 ezer, 1970-ben már 200 ezer, 1975-ig pedig — várhatóan — 400 ezer autótulajdonost foglalkoztat a kérdés: hogyan alakul az autójavító ipar helyzete és fejlődik-e olyan arányban, mint ahogy a gépkocsipark növekszik. Kovács Béla, az Autófenntartó Ipari Tröszt vezérigazgatója a következőket mondotta erről az MTI munkatársának: — Épülnek Budapesten és a megyeszékhelyeken új szerviz-, javító-karbantartó állomások, — így Budapesten májusban átadjuk a Boldizsár útit, ugyancsak az idén elkészül az egri, a salgótarjáni, a szekszárdi, az új miskolci és az új győri állomás. A Balaton-parton a nyáron két mozgóállomást telepítünk, s még az idén hozzálátunk Hajdúszoboszlón egy miniszervíz építéséhez. Ennek ellenére ismételten alá kell húzni, hogy az APIT sem most, sem a közeljövőben kapacitás híján nem tudja vállalni az egyre növekvő javítási igények teljes kielégítését, számol tehát a ktsz- ek, a tanácsi vállalatok és egyéb gazdasági szervezetek vállalkozó kedvével* szövetkezetek jogi helyzetének rendezésére pedig a kormány az idén hozott határozatot. A mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény és az egyéb szövetkezetek helyzetének jogi rendezéséről szóló kormányhatározat új helyzetet teremt az állam, a szövetkezetek, területi szövetségeik és országos tanácsaik viszonyaiban, kedvező helyzetet teremt a szövetkezetekben az önkormányzat és a vállalatszerű gazdálkodós fejlődéséhez. Egyértelműen meghatározza az állami szervek és az érdekvédelmi szervek feladatait, egymáshoz fűződő kapcsolatait. A mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozóan már rendezett, az egyéb szövetkezetekre pedig fokozatosain alkalmazásra kerülő főbb elvek a következők: A szövetkezetek társadalom- és gazdaságpolitikai célját, tulajdonviszonyait, szervezeti, működési és gazdálkodási elveit, tevékenységi körét, az állami és az érdekvédelmi szervek feladatait magas szintű jogszabályokban — törvényben, törvényerejű rendeletben — célszerű megfogalmazni. A törvényszintű rendezés hathatós segítséget ad abban, hogy a szövetkezet valóban a tagok önkéntes vagyoni és személyi társulása legyen, ügyeiben a tagok dönthessenek és élvezhessék a szövetkezés előnyeit, a munkát és a vezetést tagsági viszonyuk alapján a tagok végezzék. Anyagi érdekeltségük az önkormányzat és a vállalatszerű gazdálkodás fejlesztésére, az egyéni, szövetkezeti és népgazdasági érdek összehangolására ösztönözzön. A szövetkezet gazdálkodási rendszere a tulajdoni sajátosságok szerint alakuljon. A tagság maga rendelkezzék szövetkezetével, kapcsolatait a maga nevében önállóan létesítse, alapjait a maga számára képezze. Más szövetkezetekkel és vállalatokkal társulhasson. Szakszerű gazdálkodás esetén bevételei lehetővé tegyék a társadalom- és gazdaságpolitikai céljainak megfelelő fejlesztést. AZ ÖNKORMÁNYZATOT. önállóságot és vállalatszerű gazdálkodást nagymértékben segíti, ha a törvényszintű jogszabály a közgyűlés hatáskörébe utalja a szövetkezet alapvető kérdéseinek eldöntését, körvonalazza a tagok jogait és kötelességeit, a szervezeti és gazdálkodási elveket. De legalább ilyen fontos a törvényszintű jogszabály állásfoglalása abban is, hogy a szövetkezetekre csak miniszteri rendelet és annál magasabb jogszabályok — továbbá meghatározott körben tanácsi határozatok — állapíthatnak meg kötelezettséget, s az ágazati miniszter gondoskodik arról, hogy az ágazatához tartozó szövekezetek társadalmi és gazdasági jelentőségüknek megfelelően fejlődjenek. Lényeges biztosíték a törvényszintű előírások gyakorlati megvalósításában, hogy az állam a szövetkezetek működésének, a működés törvényességének felügyeletét az ágazati miniszter feladatává teszi, s előírja, hogy azt a tanácsok végrehajtó bizottságai és azok szakigazgatási szervei útján gyakorolja. A szövetkezetek önkormányzatának és vállalatszerű gazdálkodásának fejlődését szolgálja az érdekképviseleti szervek helyzetével, föladatai, val kapcsolatos állásfoglalás is. A szövetkezetekre határozatokat nem hozhatnák, a szövetkezetek, szövetkezeti társulások és szövetségek működését. gazdálkodását és szervezetét általánosan, alapvetően érintő miniszteri és államtitkári rendelkezések csak az országos érdekvédelmi szerv egyetértésével adhatók ki, s a tanácsok végrehajtó bizottságainak szakigazgatási szervei és más területi államigazgatási szervek is kötelesek a szövetkezetekkel kapcsolatos általános érvényű intézkedéseiket a szövetkezetek illetékes területi szövetségével egyeztetni. A MEZŐGAZDASÁGI termelőszövetkezetek a múlt évben elkészítették új alapszabályukat, az egyszerűbb mezőgazdasági, továbbá a kisipari és fogyasztási szövetkezetek ebben az évben készítik el. A tanácsok a mezőgazda- sági szövetkezetek törvényes működése felett a felügyeletet a szövetkezeti törvény szerint látják el, az egyéb szövetkezetekkel kapcsolatos feladataikra most készülnek fel. A mezőgazdasági szövetkezetek területi szövetségei és országos tanácsuk már az új helyzetnek megfelelően működnek, az egyéb szövetkezetek területi szövetségeinek és országos szerveiknek munkája átalakulóban van. Helyzetük törvényszintű rendezése 1970-re várható, az eddig kialakult elvek és megjelent jogszabályok azonban számukra is lehetővé teszik, hogy korszerűsítsék tevékenységüket és gazdálkodásukat. Moharos József Figyelem! GAZ 51-es, GAZ 63-as típusú elhasználódott tehergépocsit felújítottal 35 000, 38 000,— Ft-ért erfmuß _ GAZ fődarabok javítását (motor, stb.) csere alapon vállaljuk. Külön kívánságra a gépao- csit új gumiabroncsokkal és új akkumulátorral látjuk el. GAZ 51-es, és GAZ 63-as tehergépkocsi-típusban II. szemlét, középjavítást vállalunk. Mezőgazdasági üzemek részére a 20 százalékos kedvezményt biztosítjuk. Karambolos személygépkocsik javítását, személygépkocsik középjavítását vállaljuk. Kárpitos munkákat, hűtőjavitást vállalunk. Cím: AKIT NI. sz. Autójavító Vállalat Szeged, lolbuchin sgt. 9—11. Telefon: 15-491. ABCUM A RÄK0T Emberek, embertársaim, a szívem csordultig, hadd mondjam el örömöm: vörös bort ittam, szekszárdi kadart — rák ellen. Legjobb tudásom szerint én és hazám fiai már majdnem minden ügyben ittunk. Tegnap még, ha valaki megkérdez, gondolkodás nélkül mondtam volna: már minden ügyben. Ma rájöttem, hegy mégsem. Eddig a következőkről tudtam: pilléiét, halál, dicséret, leiolás, vadászat, horgászat, borverseny, esküvő, szóval: öröm és bú. A felsorolás, persze, egy kissé hevenyészett. De azt még senki sem vallotta be soha, hogy szereti az italt. Igaz, az ivásnak külön lélektana van — mondhatnám úgyis állattana, de miért sértegessem embertársaimat és főleg magam — a szégyellős lélektana ez. Egyébként, hogy Ingóéiul as ivóember bűnnek tartja az ivást, erre bizonyíték, hogy két ivócimbora rendszerint részeg disznónak „lépteti elő” egymást, ha erre alkalom adódik. Szóval kell az ürügy, az ok, mert az menti a helyzetet és az embert, bár, valljuk be, nem jobban, mint a struccot a homok. Éppen ezért ezekre a dolgokra már oda sem figyel, legfeljebb, lelkében egy kis ön cinizmussal, mosolyog. Ma mégis felfigyeltem. Sorsom komoly, tudományos rangú emberekkel hozott össze. Ahogy nálunk illik, a külpolitikáról egyenesen a nőkre tértünk át. Közben, figyeltem, a komoly férfiszemek megpihentek Zsuzsika szép, barnára sült nyakán, sőt, egy elszán- tabb vállalkozó szempár a ruhakivágás mögé próbált furakodni. Szemérmetlen — gondoltam, de később megértettem, hogy igaza van. Mindannyian egy provokáció áldozatai voltunk. Zsuzsika bori szolgait fel a társaságnak, az asztal középé* ülők még a laoszi helyzetnél a Rizsesköcsögbe ragadva ültek, mi már a lelki magasságok felé szárnyaltunk. Amikor a vörös borhoz értünk, azt mondja az egyik borászati professzor: — Kérem a tisztelt vendégeket, hogy ezt farmasszák szeretettel. A tudományos kutatás már megállapította, hogy a szekszárdi kadar jó hatással van a rákmegbetegedés ellen. No, no gyerekek! Itt valami nagyszerű dolog született, aminek mi is tanúi lehetünk. Valaki egészen magas yzinten továbbfejlesztette az ivók nemzetközi ürügyelméletét. E hír, állítom, percek alatt bejárja a világot és egyszerre kétezer hétszázkilencven nyelven, kétszázmillió részeg ezt mondja a feleségének: — Ne haragudj, kisfiam, mindez rákügyben történt. Ugye érted? Mire ezt végiggondoltam, nemzeti büszkeségem jócskán felágaskodott. Hiába, mi, magyarok immáron évszázadok. óta minden témában lerakjuk a világ tudományos asztalára a magunk obulu- sát. Hogy a feleségekkel mi lesz? Az már nem a mi dolgunk. Ez egy másik téma. Talán valahol, egy másik ország tudományos kis összejövetelén, egy tósztnál valaki néhány keresetlen szóval a miénkhez hasonló nagy dolgot mond majd. Mi csak erre vállalkoztunk. Miért vegyük cl mások kenyerét? Helye van ennél a nagy asztalnál minden nemzetnek, kicsinek és nagynak egyaránt. Én, a helyzet komolyságához illően, a tőlem megszokott határozottsággal és szerénységgel megható- dottságomban mindösz- sze ennyit mondtam: — Hajrá, ábcúgoljuk a rákbetegséget. — És csillogó szemem Zsuzsikáról a tudós férfiúra emeltem. Egy konzekvenciát mégis levonnék. A fenti eset arra figyelmeztet: legyünk szerények és optimisták. Ürügyeink épp oly végtelenek, mint maga a barter mő természet. fövha)
