Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-09 / 57. szám
l}M/j februárjában francia llrrU. mtiZSlKUS mutatkozott be a Pesti Nemzeti Bzínházban, saját műveit vezényelte. A hazájában megbecsülést alig élvező művész, Hector Berlioz, kirobbanó sikert aratott. Igaz, e siker nem csupán zenei ihletésű. A Rákóczi-lndulő zenekari változatát mutatta be a zeneszerző ■ a zene forradalmi lángja szította a reformkor hazafias közönségének lelkesedését. „Ha meg akarja hő- dítani a magyar közönséget, ezt az indulót dolgozza fel zenekarra", — e szavakkal ajánlotta Erkel Ferenc Berlioz figyelmébe a Rákócziéi államot. Az induló pedig, amelyet Berlioz Liszt Ferencnek dedikált, a Faust elkárhozása című drámai oratórium egyik nagjr hatásó részlete lett. Berlioz 1803-ban. egy Grenoble környéki kisvárosban született. Szülei orvosnak szánták, bár 6 már gyermekkorától több hangszeren játszott és zeneszerzői kísérletekbe is fogott, 1821 őszén az Ifjút a párizsi orvosi fakultásra küldik, ám Berlioz mind elmélyültebb zenei tanulmányokat folytat a Con- servatoire-ban. Megismerkedik művésztársaival, fiatal romantikus Írókkal és festőkkel, s ez az élmény egész életén végigkíséri, 183<Vban fejezi be első nagyobbszabá- sú művét, a Fantasztikus Hector Berlioz szimfóniát, • — többszöri sikertelen próbálkozás' után — ugyanebben az évben nyeri el a Római dijat, amely három évi gondtalan tanulást és alkotói munkát biztosit Élete legnyugodtabb esztendei ezek. Mert 1833-tól, Párizsba való visszatérésétől fogva Berlioznak voltaképpen semmi nem sikerül. Csődbe megy házassága, művei csekély visszhangot és mérhetetlenül sok gúnyt váltanak ki 1834-től zenekritikusi munkával keresi kenyerét írásai gyakran a szélsőséges elfogultságig szubjektívak, p ártzs nem érti meg. 1 Igazi sikereit Németországban, Prágában, Pesten, Pétervárott és Moszkvában aratja. Hogy megélhetését biztosítsa, 1847-ben operakarmesterként Londonba szer7 ződik, a társulat azonban hamarosan csődbe megy. 1850- ben, Párizs bein zenekart alapít, a Société Philharmo- nie-ot, de a koncertek iránt kicsi az érdeklődés. A legnagyobb kortársmuzsikusok Ismerték csak fel jelentőségét Nagyságát elismerte Paganini, aki nagy pénzösszeggel segítette, Lisz Ferenc, aki weimari éveiben Berlioz-he- tet rendezett éa a zeneszerzővel szoros baráti kapcsolatban állott. Utolsó, magányos esztendeit is Liszt őszinte barátsága tette elviselhetővé. 1867-ben elveszti egyetlen fiát s 1869, március 8-án, a reménytelen küzdelembe belefáradt meg nem értett művész is távozik az élők sorából. Berlioz, a XIX, század zeneszerzői közül egyike volt az utókorra legnagyobb hatással lévő muzsikusoknak. Formálásbeit hangszerelési és tartalmi újításait tömören forradalmi romantika néven foglalják össze. Berlioz valóban a júliusi forradalom eszméivel lép a színre, akárcsak Victor Hugo, vagy Eugene Delacroix. Csaknem valamennyi jelentős alkotását az 1829-es esztendő utáni két évtizedben írja meg g zenéjében benne lüktet a forradalom lendülete és pátosza. Irodalmi, költői program és zenei kifejezés egyesítésén munkálkodott. S mert a zene anyaga nehezen idomult az irodalmi eszméhez, műveiben szüntelen szétfeszítette a hagyománytól öröklött formákat. Hangszerelése ezért oly gazdag szokatlan, merész megoldásokban, amelyek a messzi jövőbe mutatnak. A költői és zenei anyaggal vívott küzdelmét már alkotásainak etate b érzékelteti. Egyik partitúrájára ezt írja: programszimfónia, a másikra: szimfónikus költemény; színpadi műveit esetleg drámai szimfóniának, drámai legendának nevezi el. Ezt a programkoncepciót veszi át és fejleszti tovább Liszt Ferenc is. Zenéjének monumentalitása és megrendítő szenvedélye a mai hallgatót is ellenállhatatlan erővel ragadja meg. A Fantasztikus szimfónia és a Harold Itáliában látomásai, a Faust elkárhozása döbbenetes drámaisága, a Requiem kifejező ereje, a Római karnevál-nyitány önfeledt boldogsághangja a zenetörténet legértékesebb hagyományát gazdagítja, S nekünk különösen kedves a Rákóczi- induló mesteri feldolgozása, feszülő ritmusaival és elementáris fokozásával. Brener János F1NÄLY OLGA: Munkáslány Izmos, akárcsak a sok fiatal munkásfiú, kikké! Együtt dolgozik ő, jöjjön a tél vagy a nyár. Szőke hajára bukik minden fény, s tétova szellő Játszik gondtalanul bőre sötét aranyán. Hogyha nevet, menekül minden gond, oszlik a felhő, Kék szeme kékjétől kékül a nagy, magas ég. Hogyha dalol, nagy házak közt puszták szele vágtat, Amul a kő; fiatal fecske repülni tanul. Nem fáradt sohasem, s mi a bánat, a baj s a betegség, Hírből ismeri csak. Érzi, az élet övé. S mégis néha piciny felhő szürkül szeme tükrén, S szívében suta vágy bontja sziromlevelét. Látja, a réti virág mily gyenge, parányi, törékeny, Mily gyámoltalan és védelemért remegő. Csókolgatja a Nap, széltől meg a barna hegyoldal Védi s a hajnali hús harmat üdíti tövét. S álmaiban nem erős ő sem, gyengébb a virágnál, Es gyámoltalan és védelemért remegő. Grafikai kiállítás a Tanácsköztársaság történetéből busán kezdetét veszi a r-~ Magyar Tanácsköztársaság jA flg /A ff® 50. évfordulójának ünnepség- H H sZP sorozata. A fővárosi Csók István Galéria helyiségeiben 40 fővárosi és vidéki művész 120 mozgalmi tárgyú rézkarcát állították ki, mintegy bizonyságául annak, hogy mai képzőművészeink követve az 1919-es nagy elődöket, Berény Róbertét, Bíró Mihályt, Poór Bertalant, Uitz Bélát és másokat, megörökítik a magyar munkásmozgalom nagyszerű harcait. A kiállított művek egytől- egyig arról tanúskodnak, hogy a ma művészének is van mondanivalója a ma emberének a munkásmozgalom nagyszerű küzdelmeinek egy- egy mozzanatáról. A kiállítók különböző stílusirányzatot képviselnek, mégis egységbe Nemzetközi katonai képzőművészeti kiáiiitás a Műcsarnokban foglalja őket a szándék azonossága: a magyar munkásmozgalom hősi múltjának ihletett ábrázolása. Az ünnepi bemutatón olyan kitűnő művészek szerepelnek, mint: Bálványos Huba, Czinke Ferenc, Ék Sándor, Gacs Gábor, Hintz Gyula, Raszler Károly, Stettner Béla, Würtz Ádám és mások, b. Bolgár festmények, lengyel grafikák, Csehszlovákiából és a Szovjetunióból érkezett szobrok, valamint magyar, román, NDK-beli képzőművészek alkotásai fogadják a látogatót a Műcsarnok termeiben. A téma a haza védelme: mai katonákat, tegnapi harcosokat, történelmi hősöket megörökítő művek érkeztek a hat országból Budapestre, a Tanácsköztársaság jubileuma alkalmából rendezett „.. .Hogy alkothasson az ember” című nemzetközi katonai képzőművészeti kiállításra. A Varsói Szerződte államainak kétszázhúsz művésze fogadta el a meghívást A bolgár művészek termében érdekes művek és érdekes magyar vonatkozások is fogadják a látogatót Ivan Petrov Harkány — 1945 című olajképe, Dimitri Gjud- zsenov égő vörös foltoktól izzó Drávaszabolcs című festménye művészi erővel idézi a hazánk felszabadításában részt vevő bolgár harcosok emlékét a mozgalmas felületű szobrokat mintázó Kiril Szivilov egyik portréjának címe: Sz. Dunov, a magyar szabadságharc részvevője, s ezek után az sem meglepő, hogy Hja Petrov megfestette Kun Béla portréját A csehszlovák gyűjtemény sokfélesége még a nemzetközi változatosságban is feltűnő. Jan Kulich népművészeti mozzanatokat is idéző Jánosik című művétől Oto Sukup emberi formákat elvonatkoztató, mégis megdöbbentően tragikus Sebesültjéig tágul a szoboranyag skálája, míg a festészeti gyűjtemény legfrissebb határát Teodor Rotrakl Légiparádé című, szkafanderben festett szuperszonikus pilótát és valóságos repülőműszereket, géprészleteket összekomponáló „pop art” alkotása jelöli. Bőséges és sokszínű anyagot, vonultatnak fel a LenA román festők gyűjteményében Mihai Mustata képei, Ecaterina Zainescu Marin, Határőrök című csoportja és Angela Pasca Spiridonescu Katonai gimnázium című játékos-komoly kompozíciója mindenképpen említést érdemel. Kiemelkedő a román karikaturisták, Mohr, Ross politikai gúnyra j zsorozata, Pavel Mercea rendkívül eredeti Harcos szobra pedig a jók között is legjobb alkotások közé tartozik. A szovjet együttesben a grafikai műfajok követelik az elsőséget, a sok kitűnő litográfia, linóleummetszet, pa- pírmetsret közül is kiemel— Szervusz — mondta könnyedén. — Szervusz. Ácsai, elvtárs. Az igazgató bólintott. — Letelt? Idegein volt a hangja la. — Igen. Ez az első utam.. — Jól van. Ülj le. A kényelmes fotelek megzavarták. Állni valahogy jobban szeretett Szemtől szembe. Az igazgató hangja is más lett Csendes volt, szelíd, de más, mint ahogy ő képzelte. —- Mi a terved velem? — Majd megbeszéljük. —■ 'Eszért jöttem. — Természetesen rajtad múlik. — Hogy érted ezt? — Az emberek nem szeretnek. Mindent el kellene követned. .. — Eddig is ezt tettem! — De most másképpen. Egészen másképpen. Vagy tényleg nem érted? Ügy nem lehet Nem szabad... — És persze most nehezebb is, hisz már nemcsak ők függnek majd tőled, hanem te is tőlük. Akik együtt dolgoznak, azok nincsenek egymás nélkül. — Hová akarsz küldeni? — A szegecselőbe. — De hisz ott Becs elvtárs a csoportvezető, i.! Az igazgató letette a kezében tartott Iratokat. — Igen. — És én...? — Te szegecselő leszel. Ma már nem emlékszik, lehet, hogy káromkodott. Az Is lehet hogy ganénak nevezte az igazgatót Minden lehet. Bevágta maga mögött az ajtót, s bár minden dühe és megaláztatása benne volt ebben a görcsös rándulásban, az nem csattant: felfogta a hangot a súlyos kárpitozás. Ezt szerette volna elmondani az embereknek, akkor, két éve. Ült az asztalnál, bámulta a színes műanyaglapot, s bár nem érezte a bor ízét, percek alatt kiürített egy hétdecist. Már esteledett, egyre többen jöttek. Zajok vették körüL Poharak ütődtek egymáshoz, gyufa sercent, szavak botlottak egymásba. Valaki megérintette a karját. — Bocsánat. Szabad leülni? Felemelte a fejét. — Hogyne. Tessék. Telepedjen csak le. Szerette volna átfogni ennek az embernek a vállát, akiről semmit sem tudott, bár zavaróan Ismerősnek találta az arcát, mnga me”" akarta húzni a székét, tölteni a poharába, s mesélni neki, elmondani mindent, mindent, mindent — Tessék. Üljön Gmk le..^ , ____ , , „ A * ember azonban arráb húzódott, még a szokásos köszón etet sem morogta eL Arca fehér volt, s neki megint a ❖ bíróság jutott az eszébe, s bár tudta, hogy ez mindennél na- *< gyobb hülyeség, úgy érezte, hogy ez az ember volt a bíró. * Most már bántja a magány. Mióta megvette a kocsit, nincs szüksége arra, hogy hall- gassák, s arra se, hogy szóljanak hozzá. És az sem érdekli, hogy milyen munkát kell végeznie. $ Végigbotarkált a szűk, üres utcán, nézte a gyér fényű* villanyokat, s arra gondolt, hogy ma egy kicsit többet ivott ;? a szokottnál. Talán lassabban is ezért ment, ezért bámész- •> kodott ilyen ráérősen: ismerte magát, tudta, hogy m're vé* gigér ezen a nyomorult sikátoron, mindennek el kell múlnia:* a szédülésnek fa, a bizonytalanságnak is, és az emlékek*;? nek is... ❖ A kocsit minden este a keresztutcában hagyta. Sok »tál-? mérés volt a városban, olyan is, mely elé elegánsan beállha- * tott volna a kocsival, de csak idejött, maga sem tudta miért;* lezárta az ajtókat, s mikor eljött a záróra, végigbotorkált at sötét sikátoron. | Az autót mindennél jobban szerette, és nemcsak azért,;? mert mindene ráment: lakás, bútorok; szigetnek érezte, ahol* azt gondolhatta mindenkiről, amit akart, mert ha becsapta-? maga után az ajtót, kintrekedt minden, am't gyűlölt a világ-? bóL * Mikor az utca végére ért, már nem érdekelték a fények. * Most érezte csalt, milyen nehezek a lábal. Egyedül volt A* sarkon megállt körülnézett. Az utcák sötétek voltak és nép-!? telének. Egészen néptelenek. Most vette csak észre. És ekkor;? meglátta az árnyakat Négy felöl jöttek. Megdermedt figyel-* te, amint közelednek. Keze megszokott mozdulattal farzsebé-* be csúsac it, de eszébe jutott, hogy hiába, nincs értelme. A* kocsihoz szaladt benyomta az önindítót Hatalmas lendület-? tel indult kifordult a mellékutcából, végigszáguldott a vá- ? roson, ■ nem nézett hátra. Tudta, hogy az árnyakat nem le-* hét elhagyni. , £ Lábát nem vette le a gázról. Néha azt hitte, a sebesség? feloldja benne ezeket az évek óta tartó megmagyarázhatatlan •> görcsöket Fülében zúgott a szél. Már a szerpentinen járt, de* nem lassított. A kanyargó útról látni lehetett a várost, a szí- 3 nes neonfényeket és a toronydarukat. A daruk csúcsán vil- * lányok égtek, s üstökösként úsztak az égen, mint fordult a? gém. De 6 csak az utat nézte. A fehér korlátokat, melyekről :• tudta, hogy húszméteres szakadék lapui mögöttük. És a Iá- ? bát nem vette le a gázról. Akkor sem, amikor látta, hogy } a reflektorok fehér csóvája megakad a korlát oszlopain. Ke-?; ze ugyan megrándult, görcsösen a kormányra tapadt, de ek-* bor eszébe jutott, hogy eddig még sohasem érzett szánalmat,? akkor ha ropogtak a csontok, s ettől aksaysdtek az ojjai 4b awgtisijKbW, * Vasas Károly: Harcosok gyei Népköztársaság művészei fa. Sokszínű és mégis kitűnően összefogott — kompozíció például Zbigniew Jaskierski Lengyel szárnyak című képe, amely üde zöldek, eleven vörösek, szépséges kékek — hazai földek — fölött csak a katonai gép szárnyát mutatja a vörös és fehér kockás nemzeti felségjellel. A lengyel nemzeti színek vöröse és fehére sok kép művészi erejét növeli ritmusával. Stanislaw Michalkowski Határ című művének szürke, vastagon felrakott ég- és folyófoltjait csak a nemzeti színű sasos határoszlop teszi elevenné. Komor ereje egyébként rokonítja Marian Nowak Lengyel katona című hegesztett szobrával. A nemzetközi katonai kiállítás nem katonaművészek, s különösen nem műkedvelő katonák kiállítása: a részt vevő országok legnevesebb alkotói is felvonulnak sorra, csupa „civil” művész, akik e téma- és gondolatkörben jelentősét alkottak. Az NDK festészetét például a tekintélyes nemzeti mester, Walter Womecka képviseli két katonai témájú művével, s látható a pesti kiállításon a nagy hírű szobrász, Fritz Crem jt egyik plasztikája fa. kednek DimitriJ Visztyi színes fametszetei, amelyeket Majakovszkij Vlagyimir Iljlcs Lenin című poémájához készített. Nyikolaj Szokolov Híd a Dunán, Az utolsó német erőd Budán című komor litográfiái hazánk felszabadulását idézik. A szoboranyag legértékesebb kincse Nyikolaj Andrejev művészettörténeti jelentőségű, ma már klasszikussá vált Lenin-szob- rainak egyike, s ha válogatni is kell a bőséges anyagból, említsük meg Pjotr Krivono- gov Egyedül című érzelmi sodrással teli festményét A házigazdára kötelező udvariasság szerint a magyar műveket említjük végül: a fiatal Vasas Károly lóról zuhanó, küzdő Harcosokat mintázó kisbronzától Ék Sándor hatalmas, ismert történelmi képéig. Kondor Béla eredeti grafikáitól Kiss Nagy András, Somogyi József plasztikáiig tart a beküldött magyar kompozíciók sora. Mflvésztársadalmunk szinte minden generációja képviselteti magát az impozáns kiállításon, amelynek mondanivalója a három ponttal kezdődő cím első, szóban kimondatlan fele. Valahogy így: Katonák őrzik az életeid hogy alkothasson az emboi Z*. jL
