Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-28 / 72. szám

A munkásifjűság gondjai Hazánkban az utöbbi évtizedekben bekö­vetkezett gazdasági fejlődés nyomán a munkásosztály nemcsak társadalmi szerepét, hanem létszámát tekintve is a társadalom legnagyobb osetátyávtá lett, után pótlásának fő forrásává pedig a fiatal nemzedék vált. A társadalmi-gazdasági változások következté­ben az elmúlt másfél «évtizedben a munkás­ifjúság létszáma mintegy 25 százalékkal nőtt és ma eléri a 480 ezret Az ifjúmunkás réteget a tnlajdoövlszo' ^yok azonosságán túl az alapvető vonások egész sora kapcsolja a munkáaaaztálytooz. AzoKos helyet foglal el a munkamegosztás rendszerében és a társadalom etoőrendó fon­tosságú fermeíő területein dolgozik. Szemé­lyes érdekei m^tegyeznek az idősebb mun­kásnemzedé&évet, A KISZ központi bizottságának a közel­múltban „A munkaA ifjúság helyzetéről” szőlő határozata ezzel kapi^otaíbon kimondja: „ács ifjúmunkások életkor*ktoől adódó problémái — a felnőtté érés, felkészülés az életre, pár­választás, otthon taemtéa, — hasonlóak a többi ifjúsági réteg gondjaihoz. Társadalmi tevékenységük, termelőmunkájuk, politikai és gazdasági érdekeik azonban mindjobban meg­különböztetik őket as ifjdság más rétegeitől. Elsősorban azért, *ert életűk egyre inkább azonosul a munkásosztályéira* és a termelő­eszközök fejlődése őket érints a legintenzí­vebben. a legtömegesebbe*^ a legközvetla- nebbül”. A tapftsriafertok azt rauBatjgk, hogy á munkásifjúság e fontos helyét és szeriét! tekintve nincs kellően megbecsülve az üze­mekben. Gyakori jelenség, hogy a fiatal szak­munkások ugyanazért a munkáért jóval ke­vesebb pénzt kapnak, mint a* idősebbek. Nem arról van sző, hogy egyenlőség! jelet te-« svunk az idősebb, a tapasztalt és kevésbé to- oásztaít szakmunkások közé, de feszültséget keltő állapot, hogy ugyanazon a mtmkán a in tál szakmunkás 6—7 tortotoe órabért kap, ■U idősebb plédig 16—12 forintot Az ilyen irányú különbség elveszi * kedvét a fiatal s/,: nmünk ásóknak. Külön is érdemes foglalkozni a szakmun­kásképzéssel, az Utánpótlás nevelésével. A munkába átlő képzett Ifjúmunkások mintegy üli—65 százaléka szakmunkásképző iricolá- Dan tanuk Ä szakötünkástarmlók évi létszáméi állandóan emelkedik, és jelenleg 212 ezer fő. ^ÁAW<v«S«V^«^»iW>ASAAA^^A<>«WVVVWV^SIVMVI<VlllS^ »<««< Amíg korábban minden 160 általános iskolát ■ végzett tanuló közül 22, addig az elmúlt tan- • évben már 44 fiatal tanult szakmát Az utób- ■ bi tíz év alatt csaknem megkétszereződött a ; szakmunkásképzésben részt vett érettségizett : fiatalok száma. ; A szakmunkásképzés számszerű növeke- ; dését és a minőségi követelmények emelke- ! dését az elmúlt évben nem követte hasonló : ütemben a képzési feltételek javulása. Az I ipari tanuló tanintézetek rendkívül zsúfoltak, • és többségükben kétműszakos oktatás folyik, j Az egy tanteremre jutó tanulók száma a ko- ■ rábbl 45 főről 141 főre emelkedett. A délutá- ■ ni műszakban tanulók aránya megközelíti a ; 40 százalékot. Jellemző adat, hogy amíg; 1960—65 között a középiskolákra fordított be-; ruházások értéke 75 százalékkal, addig a; szakmunkásképzésre fordítottaké csak 13 szá-: zalékkal emelkedett, miközben a szakmun-; (kásképző intézetekben a tanulólétszám nőve- ! kedése már ez idő alatt Is nagyobb volt, mint: ■|,a középiskolában. A szakmunkásképzésben rendkívül kevés; ; a kollégiumi férőhelyek száma. A kollégiumok , csak a tanulók 11,3 százalékának biztosítanak« elhelyezést Jelenleg ötezerrel kevesebb Ifjú- ' munkás számára jut hely a kollégiumokban, mint 1950-ben. Az ipari tanulók 4,3 százaléka! albérletben lakik, több mint 40 százalékuk! -pedig 50 kilométeres körzetből jár oktatásra.! ‘ A tanműhelyek sok vállalatnál nincsenek .kellően felszerelve, A fiatalokat a gyárakban (gyakran a legrosszabb gépekre rakják, hasz-; «ált, elavult szerszámokat kapnak. Így nem csoda, hogy nehezen illeszkednek be a kollek- •fívába. Keresik a helyüket, azt a munkahe- slyet, ahol jól érzik magukat. Ezért gyakori 9 '’vándorlás, a munkahely változtatása. ’ ' Figyelmeztető, cselekvést sürgető jelek; ezek. A munkásifjúság gondjainak feltárá-; se, e gondok megoldása, társadalmunk alap-: vető érdeke. Amikor a közösségi élet külön-! böző fórumain ismételten napirendre kerül-! nek az ifjúság körében tapasztalható nyugtu-! nító tünetek, akkor az ilyenkor szokásos ítél-! kezéasel járjon együtt azoknak az okoknak« tárgyilagos és sok oldalú számbavétele 1*, me-< ilyek a nemkívánatos tüneteket kiváltják.« Csak ez az alapéllé» vezethet azoknak a mó-s dósatoknak a felkutatásához, és megtalálá-^ sóhoz, amelyekkel a munkásifjúságunk hely­zetén is éoezhetően változtatni lehet, l I Lukács Vince Tiszai hajós Sötétkék egyetumrajáí . aranygombokkal” díszítették, kabátja „hajtókájára” hor­gonyt varrtak csillogó zwlnár- ból, sapkája koszorús Jelvé­nyén bólya vörösük. Vízi ember.,. Megbámul­ják kiskörei óliomáshelycn n Utáíia fordulnak Egerben is, ha hivatalos Ugye éppen­séggel arra viszi. Már hogy­isne, amikor egész Heved megyében talán csak ő, meg a felesége dolgozik hivatá­sos hajósként! , Tisza vidéki, úgyszólván be­leszületett a vízi életbe. 1953-ben, gyerekfejjel szegő­dött matróznak a „Kllián”- ra, az első Vízlépcső építőit hajdan, kiszolgáló vontató­hajúra. Takarított, főzött az itteni személyzetnek g ***• ap­ránként elleste, megtanulta a mesterségüket. Katonako­ra ra mér oktatóként tisztel­hették a flottlllások, akiktől visszatérve természetesen még további ismeretek meg­szerzésére törekedett. A csó­nakvezetői, gépkezelői vizs­ga utón Így kapott aztán pa­pírt a hajóvezetésről Is... Kiss Imre hajóvezető ma is az Országos Vízügyi Fel­ügyelőségnél. Két nagyobb motorcsónak parancsnoka. Az egyikkel a „hivatali” em­bereket szállítja, a másikkal pedig különféle rakományo­kat vontat A felesége — a segédvezető. Sokáig hajón laktak) — egyszobás összkomfortban — de legutóbb már vikencihaz* ban pihenték át a telet is, kinn, a kiskörei parton ... Már amennyire pihenésnek lehet nevezni a jég elmúltát váró „hajók’! javítgatását, festegetését; Különben — mint vallja — nem túlságosan nehéz a munkájuk: csupán a vízál­lást, a vízjárást kell mindig tudniuk, a Tisza apróbb, na­gyobb titkait szükséges is­merniük. Viharba sohasem kerülhet­nek — legfeljebb zátonyra futhatnak, mint például leg­utóbb Záhonynál, az egyik óvatlan pillanatban. Kiss Imre nem tengerész — érmé'fogva a kalandjai is fjajátosak. Néhány gátszaka- mentés, izgalmas, óráira emlékezik fi aaf őrz? érdekesebb élményei között, amikor egyszer a Tárnán motorcsónakjával egészen Jászdózsa középeo házáig „besétált” .ZS Még nem látott tengert —■ csak a Dunát hajózta végig a magyar szakaszon, a Tiszán jutott le Szegedig, a Fekete- Körödön, a Berettyón, a Ke- letí-főcsatomán és a Bodro­gon járt. Legtöbbször azon­ban csupán a Tisza két part­ja között utazik, — Hej, pedig a »agy uta­kat jobban szeretem! — só­hajt. *— Mikor vdft legutóbb nagyobb úton? — kérdem a tiszai hajóst. — A tavalyi nyáron. Fel­mentem egészen Tokajig, sőt a Bodrogon még tovább, Er- tíőbényéig! Követ hoztunk onnét,.. Persze, voit már s'dolga” nagy hajóval is. Ma is emle­geti, hogy valamikor a csó­nakjával elhúzott a „Debre­cen” tengerjáró mellett — s tisztelgéssel köszöntötte. Kabátja ujjén két vasta­gabb „aranystréf” egymás fölött. Ez a hajóvezetők rangjelzése. A kapitányok — mondja sóvárogva — néggyel járnak. Nem titkolja: ő is olyan négy wIratról, a tengerről, meg nagy hajókról álmodik néha éjjelente.— No, azért szere« a Tiszát is! Különösen, májustól. S arra is esküszik, hogy ami­kor Június közepe táján „ki­virágzik” a folyó, néhány órára díszbe borul — csodá­latosabb az a legszebb ten­gernél isi (gyóni) Alapozzák a megye első magasépiiletét Tizenkilenc emeleten százhatvan lakás Két hónap alatt állnak a falak — Átadás 1970-ben Több szempontból is érde­kes munkához kezdtek már hozzá az állami építők Gyön­gyösön. A régi vásártér he­lyén, ott, ahol az új 3-as út eléri a déli városrész cent­rumát, áll majd a megye el­ső magasháza. Már meg­kezdték a földmunkákat, az alapozás előkészítését. Az is új dolog, hogy a 19 emeletes épületet tulajdonképpen né­hány hét alatt húzzák fel: a szó szoros értelmében. A csúszózsaluzásos módszer se­gítségével. Ennek a technológiai el­járásnak az a lényege, hogy a munkaállványt, a zsaluzást hidraulikus emelők segítsé­gével mozgatják felfelé meg­határozott ütemben, és ahogy emelkedik a magasba a zsa­luzat, úgy csúszik ki alatta az épület fala. Méghozzá na­ponta 2.7 méteres „sebesség­gel”. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat már ko­rábban is végzett munkát a csúszózsaluzásos módszerrel. A megyénkben így épült meg a hevesi és selypi siló, de Székesfehérváron, Komá­romban és Szombathelyen is végeztek így építkezést. Az eddigi tapasztalatok sokat segítenek majd a Gyánti- és az Udvari-brigád­nak az első , gyöngyösi ma­gasház elkészítésében. Maga a csúszás tulajdon­képpen csak az épület héját adja majd. A különböző szinteket, a födémeket úgy kell majd külön beépíteni. Az első födém zsaluzásához csak akkor fognak hozzá, ha már az épület eléri a hato­dik szintet. Egy 72 méter emelőmagasságé daru szol­gálja majd ki a munkásokat, ezt a darut csupán erre a célra béreli a vállalat, A közeli napokban befeje­ződik az alapozást előkészítő földmunka, és akkor azon­nal hozzáfognak az alapozás­hoz. A csúszást május elején indítják meg, júliusban pedig már a födémek is készen lesznek. Magának az épületnek a felhúzása tehát nagyon rö­vid időt vesz igénybé. A belső munkák viszont jóval tovább eltartanak majd, hi­szen a 19 emeletes magasház átadásának határideje a szerződés szerint 1970, decem­ber vége. De már most azt mondta Racskó Gyula építés- vezető, hogy a kötelező ha­táridő előtt szeretnék a műszaki átadást megtartani, hiszen mindazokat, akik en­nek az érdekes, újszerű mun­kának a részesei, fűti a becsvágy, presztizs-kérdést csinálnak a megye első, csú­szózsaluzással készülő ma­gasházának megépítéséből. lAÄÄf%(IAIfV\A/VVVVVVVV\A/V'w*yVVVVV\A/VVSAAA/VVVVV Figyelem magam: Egy nap. Semmi! Két nap. Semmi! Negyedik nap. Semmi! Tís napja, hogy itt a tavasz és semmit nem érzek. Vagy nem a napokkal lenne a baj? Túl a negyedik ikszen, rövid versezelet ír­tam önmagamhoz. íme: Megérted mily szerencse, hogy megérted?! És megérted, hogy megélted? Tudományos jelenet hajnaltájtt — Édes, egyetlen anyucikám, ez nem ré­szegség... A, dehogyisazarészegségez. De nem ám. Ez édesanyucikája apuciké jónak tavaszi fáradtsága. Rettenetesén nagy tavaszi fáradtság, • (—ól /lás, árvíz, m óráir a virágot a síromra En rögtön tudtam! A sétányon peregtek az őszi levetek, Már ebből is sejthettem vol­na, de én már előbb is tudtam. En már akkor tudtam, amikor ők hár­man megjelentek a sé­tányon, amelyre pe­regtek a kora őszi le­velek és bágyadt su- gárt öntött a nap a kavicsokra, a pergő le­velekre és ő hármuk­ra. Ha még egyáltalán lett volna kételyem, ekkor már biztos lehet­tem a dolgomban. Oszt Pergő falevél! Haldokló napsugár! És ók hárman! — VJuj, itt én már temetve leszek a ter­mészettel együtt! — mondtam magamban és gyorsan a mellemre kulcsoltam kezeim, mert kora gyermekko­rom óta arra neveltek, hogy illedelmes halott legyek. Nincs csú­nyább a hanyag halott­nál! A levelek peregtek és 6k jöttek. Apuci, anyu­ci és a futkosó kis le­ányzó, aki időnkint kézen fogja édesanyu­kája kezét, hogy aztán ide-oda ugrabugráljon, virágot szedve. Késő őszi virágot, apucika sírjára! Mert apucíka sírjára lesz az a virág, csak az ugrabugráló kislány nem tudja, meg apuka nem tudja. Csak az anyuka tudja. Mert anyukának tud­nia kell, hiszen... Szóval, jönnek hár­man, ott a képernyőn, az őszi sétány pergő le­velei között, anyuka hozzábújik apukához, aki férfias méltósággal, a szikla megrendíthe- tetlen biztonságával tartja a hozzá simuló anyukát, aki tudja, hogy... Mert apuka nem tudja! Mert, ha apuka tudná, akkor fe­lesleges lenne ez a kis filmecske, amellyel apuka és anyuka és a kicsike boldog családi harmóniában, önfeled­ten, bízva az öröklétig tartó közös boldogság­látszik, meg a kicsi lát­szik, meg a kopasz ágak látszanak, az el­múlás látszik és termé­szetesen apuka nem látszik. Mert apuka meghalt. Mert az Álla­mi Biztosító filmjein mindig apuka hal meg, s mert az Állami Bíz­ói­ban, sétálnak az álmos leveleket pergető őszi verőfényben. Aztán vált a kép. És már csak az anyuka tositó filmjei olyanok, hogy aki nem akar meghalni, az is frászt kap a rémülettől, oly bájosak a biztosítás»t biztató, művészei múlás-alkotások. Mondom, én már rögtön tudtam. Meg- éreztem. A magam el­múlását. Mert mindig én múlok el, az apuci, az anyuci soha. És még mondják, hogy az állami biztosítós bá­csik önzők. Hoplál Állj meg, kislány, félreér­tettél! Nem azon pa­naszkodom én, hogy neked mindig apuét sírjára kell virágot szedni és anyuci sírjá­ra soha. Én azon mor­golódom, hogy miért kell egészséges, élő em­berre, a boldog családi harmónia propaganda­falován ráhozni a frászt: „Csak ne ug­rálj, mire észbekapsz, már csak annak örül­het a feleséged, hogy volt neked életbiztosí­tásod". Ha virágot látok, már borsódzik a hátam: én még nem is tudom, csak az Állami Bizto­sító, meg az anyuci tudja, hogy ezt a virá­got nekem szedték. Köszönöm! Meg­nyugtat, ha életemben már a halálomra gon­dolnak. (egri) Mindenesetre érdekes lát> vátiy lesz, ahogy ez az épü­let a szemünk láttára, szinte gomba módjára nő ki a földből és emelkedik a ma­gasba olyan „sebességgel’, amire eddig még nein volt példa. (gmf) Van egy aknám Mit csináljon az a szeren­csétlen halandó, aki talál egy aknát? Hősünk is csak állt a vá­ratlan lelet előtt, amit a kertjéből fordított ki az ásó. Aztán eszébe jutott: el kell vinni az ilyen furcsa jószá­got a rendőrségre, utóvégre nincs fegyverviselési enge­délye. A rendőrség — mint kiderült — nem „illetékes” aknaügyben. Akkor a hon­védség! Jutott eszébe az újabb gondolat. Mégiscsak — az akna a katonák fegyvere. De a laktanyában sem volt szerencséje. Mi van még? Ahá, a tűzoltóság. Hiszen, ha az akna felrobban és tfiz keletkezik ebből, az már tűz­oltósági ügy. Akit viszont egyszer ver a sors, annak semmi sem sikerül. Az ügye­letes a tűzoltóknál sem ka­pott az akna után. Viszont hozzájutott egy ta­nácshoz: vigye el a városi ta­nács igazgatási osztályára, mert minden vitás jogi eset ehhez az osztályhoz tartozik. Az akna pedig most ilyen vitás esetnek bizonyult. — Van egy aknám — ál­lított be az igazgatási osz­tályra. — Mije van? — Egy aknám. Tessék! Csi­náljanak vele, amit akarnak. A rozsdás akna odakerült az íróasztal közepére. — Mit csinál, jó ember! Aknát az íróasztalra? — Akta, akna: nem mindegy? — Mit kezdjünk mi egy ak­nával? — Azt nem tudom. De mit kezdjek én vele? És most megkezdődött a körtelefonálás. A sor ugyanaz volt, mint amit bősünk be­járt. A rendőrség nem megy az aknáért, a tűzoltóság hoz­zá sem nyúlhat, a honvédség sem viheti el, de majd érte­sítik a tűzszerészeket, azok majd lejönnek Budapestről. — És mi legyen addig az aknával? — Tegyék valahová, ahol nem férhetnek hozzá. Nehogy szerencsétlenség legyen be­lőle. Az Igazgatási osztály veze­tője már se holt, se eleven nem volt. Valahová? A ta­nácson? Senki sem nyúlhat hozzá az aknához, mert nem „illetékes”, de a szerencsét­len „megtaláló” véglgkerék- pározhatta vele az egész vá­rost, a tanács „elhelyezheti”, rakhatja ide, rakhatja oda. csinálhat vele bármit, az nem számít. Az aknát kitették az er­kélyre. Őrt ugyan nem állí­tottak mellé, mert erre nincs pótkeretük. A rozsdás, de a gyutaccsal élesített, rozsdás akna ott pihen a Gyöngyösi Városi Tanács épületének er­kélyen, várva, hogy történ­jen vele valami. Az biztos, ha ennyi kínló­dással jár együtt egy háború­ból visszamaradt aknán túl­adni, most kezdek örülni an­nak, hogy nincs egy négy­szögölnyi kertem se. Ügy látszik, nálunk nem­csak az akta útja göröngyös, hanem az aknáé is. (g. mól—)-MMmütm 3 1969. március 28., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom