Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-21 / 43. szám

Kétmillión felüli deficit után 0 n ­Uj vezetőséggel új reményekkel kezdenek munkához a kerecsendiek f " A műit év második felében toár előrevetette árnyékát a gond a kerecsendi Arany Ka- ! láez Termelőszövetkezetben. Pontosabban, akkor már lát-, i szott, hogy a több éve tartó i „mának élés”, a megalapo- ( rat.lan gazdálkodás ezúttal a szokásosnál is súlyosabban üt ( vissza, s már ez időben egy- f millión felüli veszteséggel [ számoltak. I A mérleghiányról hivatalo- j san akkor még nem nagyon I esett szó, de az alacsony ter- í mésátlagok és a növekvő termelési költségek már ve­szélyt jeleztek. A 14 mázsás tervhez képest őszi búzából csak 11,80 mázsát sikerült j betakarítani, hasonlóképpen í gyengén sikerült az őszi, tar ! vaszi árpa, mák, a lucerna, a kukorica. S most a zár- j számadó közgyűlésen azt i hallhatta a tagság, hogy nem I volt egyetlen olyan szántó• } földi növény sem, amely meg­hozta volna a várt termést és ; « jövedelmet ! Ráadásul nemcsak a határ- '( ban, de az istállókban is i mindegyre elkeserítőbb szá- ; sasokat jegyeztek fel a brigád- i vezetők. Ügy gondolták, hogy : nyolc és fél milliónál többet tudnak értékesíteni tejből, tűsből, sajnos, ez az összeg a ; hatmilliót se érte eL összes­ségében 6 800 000 forinttal tudtak kevesebbet produkál­ni, mint ahogy év elején ter­vezték és ez a nagyarányú kiesés szinte törvényszerűen ; kozta magával, hogy a szövetkezet fizetésképtelen lett. ' Xz utolsó hónapokban már csak a megyei tanács ségít- Bégpénzével tudott gazdál­kodni, fizetni a szövetkezet, ‘ g az új évet — ahogyan'mon­dani szokás — üres zsebbel kezdte. g tápunk 1968. november Sffl-i számában részletesen ír­tunk arról, hogy miként ju­tott a kerecsendi közös gaz­daság ebbe a nehéz helyzet­be, mivel nemcsak keveset, de drágán is termelnek. Ezt most újból megerősítették a zárszámadás adatai. Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen kö­zös gazdaságban, mint a ke- aecsendi, csak a gépek üze­meltetésére, javítására több mint hárommillió forintot költöttek. És bár ezek a gé­pek nem.végezték el a terve-, zett munkákat, mégis túllép­ték az üzemanyag-felhaszná­lási tervet, s majdnem egy­millió forint értékű alkat­részt használtak fel javítá­sukhoz. Fővárosi * művészek felléptével üzállóbau 1968. febr. 23-án vasárnap este 7 órakor * Ez a tény te jelzi, hogy bár a termésátlagok messze . el­maradtak az év elején re­méltektől, s az állattenyész­tés sem hozta a várt jövedel­meket, annak ellenére a szö­vetkezet termelési költségei nemhogy csökkentek volna, de meghaladták a tervezettet. Amikor * Fodor József, a termelőszövetkezet főkönyve­lője beszámolóját tartotta a zárszámadó közgyűlésen, még .csak” 1 666 000 forintot mu­tatott a veszteséglista. Akkor adtak át neki egy borítékot, amelyben a bank közölte, hogy felmondta a szövetkezet hitelét és így a szociális és egyéb célokra szánt — illetve hiányzó — összeggel együtt több mint kétmillió forintra nőtt a szövetkezet .deficitje” és az év elején tervezett 40 forint helyett csak 31 forint 30 fillért tudnak fizetni mun­kaegységenként. * A szövetkezet tagsága ért­hetően, haragos zúgással, tü­relmetlen közbekiáltásokkal fogadta ezt a tényt. A beszá­molót követő vitában évekre visszamenőleg kíméletlenül feltárták, hogy a vezetők hi­bái, az időjárás viszontagsá­gai mellett mi járult hozzá a sorozatos kudarchoz. A tagság keményen bírálta vezetés hibáit, de sokkal gyengébb kifejezéseket hasz­náltak, amikor önmagukról volt szó. Pedig az sem ártott volna, ha őszintén feltárják, mennyiben járult hozzá a rossz gazdálkodási eredmé­nyekhez a fegyelmezetlenség, a kedvetlenség, a sértődött­ség. A tagság mindenesetre megelégelte a civódást, a ku­darcot, és tíz nappal a zár­számadás előtt úgy döntött, hogy ezt az éret új vezetőséggel kezdik. A titkos szavazáson így ka­pott megbízást az elnöki funkció ellátására Détár Mi­hály, aki korábban az osto- rosi közös gazdaságban dol­gozott. Lévai József, a ter­melőszövetkezet főmezőgaz­dásza benyújtotta lemondá­sát, amelyet a vezetőség elfo­gadott, s helyére Tóth Tibor agrármérnököt állította. A szövetkezet főkönyvelője már korábban megvált tiszt­ségétől, s megvonták a bizal­mat az elnökhelyettestől is. A zárszámadó közgyűlésen ezért nem volt olyan parázs hangulat, amelyet Kerecsen- den megszoktak, s várták az idén is. A tagság ugyanis, mi­közben kíméletlen alaposság­gal feltárta az eddigi gazdál­kodás hibáit, most már a je­lent nézte és a jövőbe tekin­tett. Első feladatként hagy­ták jóvá, hogy alaposan vizs­gálja meg a vezetőség: miért kerülnek a gépek olyan sok­ba? Megbízták az új vezető­ket az eddiginél hatékonyabb prémiumrendszer kidolgozá­sára és kérték, hogy szakem­berek bevonásával tartsanak alapos vizsgálatot annak ki­derítésére, hogy miért ala­kult ilyen katasztrofálisan évek óta az egyébként jó adottságokkal rendelkező sző- vetkezet gazdálkodása. Ezt különben nem is kel­lett volna kérni, mert a me­gyei tanács szanálási bizott­sága rövidesen kiszáll Kere- csendre és felderítik a veszteség okait, s nem utolsósorban javasla­tot tesznek a felelősök meg­büntetésére. A vizsgálat eredménye né­hány hét múlva nyilvános­ságba kerül, ám jó lenne — miként a kerecsendiek új el­nöke mondta: ha addig is az Ögszes erőt, energiát, időt és figyelmet már az idei felada­tok megoldására fordítanák a szövetkezet gazdái, nehogy megismétlődjenek a tavalyi hibák. Az elmúlt évek kudarcai minden bizonnyal jó tanul­ságul szolgálnak nemcsak a kerecsendieknek, de más ter­melőszövetkezetek vezetői.- nek, tagjainak is. Éppen ezért ha a vizsgálatok befeje­ződnek, okulásként közread­juk: miként jutott el egy kö­zös gazdaság a szanálásig, s milyen módon lehet ebből a reménytelennek látszó hely­zetből viszonylag rövid időn belül kilábalni. Kovács Endre Tanácskozás I a mezőgazdaság fejlesztéséről a MÉM-ben Csütörtökön a MÉM-ben a megyei tanácsok vb-elnök- helyettesei és mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályveze­tői a mezőgazdaság technikai fejlesztésének feladatairól ta­nácskoztak. Dr. Gergely István minisz­terhelyettes előadásában rá­mutatott: elsősorban azokon a területeken koncentrálják az erőket, ahol a legkisebb rá­fordításokkal a legnagyobb gazdasági eredményt lehet elérni. A fejlesztés általános irányelvei között igen' fontos az a szempont is, hogy a jö­vőben a népgazdasági és az üzemi érdekeltséget még job­ban összehangolják. A miniszterhelyettes a töb­bi között elmondotta, hogy 1971—72-re megkétszereződik a műtrágyaellátás, ami azt jelenti, hogy 3,5—4 millió tonnányi talajerő-pótlószert használ majd fel a mezőgaz­daság. Idén tovább folytatják a több éves nagy adagú mű­trágyázás! kísérletet, több mint 15 000 parcellán. Jelen­tős változás várható az új ta­lajművelési rendszer és a hozzá tartozó eszközök kiala­kításában, illetve elterjeszté­sében. Fokozottabban előtér­ben kerülnek a függesztett és félig függesztett, váltva forgató ekék, valamint a kü­lönféle könnyű és nehéz kom- binátorok. Bűnvádi eljárást indítana!« a répcelaki robbanás fő felelősei ellen A répcelaki robbanással kapcsolatos szakértői vizsgá­lat eredményéről Kreffly Gá­bor, az Országos Bányamű­szaki Főfelügyelőség elnök- helyettese, a vizsgáló bizott­ság vezetője, — a Miniszter- tanács üléséről kiadott hiva­talos közleményen túlmenően — a következő részleteket mondotta el az MTI munka­társának. — Amint a vizsgálat ered­ményeiről nyilvánosságra ho­zott közlemény is megálla­pítja, a robbanás legfőbb oka az volt, hogy 1961-ben, a most felrobhant két tartályt a Dunántúli Kőolajipari Gép­gyárban az eredetileg terve­zett ötvözött acél helyett kö­zönséges szénacélból készí­tették el. Ez az acél ugyanis csak fagypont feletti hőmér­sékleten képes nyomós alatt a rugalmas alakváltozásra — természetesen ebben az eset­ben is csak megadott határo­kon belül —i, fagypont alatti hőmérsékleten azonban „el- ridegedik” és rideg állapot­ban egyetlen mikroszkopikus repedés is kiinduló pontja le­het a további törésnek. Már pedig a szénsav tisztí­tásának szükségszerű velejá­rója a fagypont alatti hőmér­séklet. Annak tehát gyakorla­tilag alig van jelentősége, hogy — amint kiderült — a szénsav nem egyszer befa­gyott a tartályokba, ami felté­telezi a mínusz 80 fokos hő­mérsékletet, mert az anyag alkalmatlansága folytán a robbanást az engedélyezett 15 atmoszféránál jóval kisebb nyomás is már a megenge­dett mínusz 30 fokos hő mérsékleten kiválthatta. — A helytelen szerkezeti anyag alkalmazása miatt a felelősség — hivatkozott Kreffly Gábor a bizottság megállapítását a — a Dunán­túli Kőolajipari Gépgyár 1960-ban volt termelési cso­portvezetőjét és a répcelaki vállalat akkori főmérnökét terheli. Ellenük az Országos Bányaműszaki Főfelügyelő­ség a bűnvádi eljárás megin­dítását javasolja. — A tartályrobbanásban szerepet játszhatott a búvó- nyílás lemezanyagának meg nem felelő hengerelése is, ami azonban szorosan össze­függ az alkalmatlan acélféle­ség felhasználásával. Viszont a búvónyílás helytelen konst­rukciójáért a tartály tervező­je, a hegesztési varratok fe­szültségmentesítő hőkezelésé­nek elmulasztásáért' a gép­gyár termelési és ellenőrzési osztályának vezetője a fele­lős, azért pedig, hogy a tar­tályban az üzemi nyomás ese­tenként túllépte a megenge­dett értéket, a szénsavterme­lő vállalat termelési és üzemfenntartási osztályának vezetőjét, továbbá négy mű­vezetőjét, a tmk főműveze­tőjét és művezetőjét terheli a felelősség. Ellenük az Or­szágos Bányaműszaki Főfel­ügyelőség egyelőre szabály­sértési eljárást indít, de ha büntető jogszabályokba üt­köző cselekménynek vagy mulasztásnak gyanúja merül fel, természetesen megtesszük a lépéseket a bűnvádi eljárás megindítására is. Répcelakon egyébként — fejezte be tájékoztatását Kreffly Gábor — a részleges, a gyár korábbi kapacitásának harmadát elérő termelés elő­reláthatólag az első félév ve­ién megkezdődik és remény van arra, hogy az év végéit helyreáll az üzem teljes ter­melési kapacitása. (MTI) lói halad a hatvani KiSZ-lakások építése Kulcsátadás júniusban Minden kezdet nehéz. Az első hatvani KISZ-lakásépitő akció ■ megszervezése, előké­szítése is közel három eszten­deig tartott De most már egyenesbe került az akció, Juhász Ferenc, a KISZ Hat­van városi bizottságának tit­kára örömmel újságolta: — Végre jól halad az épít­kezés is. A kőművesmunka jelentős része már elkészült. Az első épületen már a tető szerelését is megkezdték. — Hány lakás épül? — Huszonnégy kétszobás és tizenkét két és fél. szobás. — Mennyibe kerülnek a la- kásök ? — A kétszobás 178 000. a kettő és félszobás 192 000 fo­rintba. — Mennyit kellett induló­nak befizetni? — Sajnos sokat. 50—58 ezer forintot. — A KISZ-lakásépítő akciót elsősorban azért hívták élet­re, hogy a fiatalok olcsóbban jussanak lakáshoz. — Így van, de hiába pró­bálkoztunk : olcsóbban nem tudtuk az akciót megszervez­ni. Nagyon drága az építke­zés. — Hol épülnek a lakások? — A Balassi Bálint úti tel­ken. — Mikorra tervezik átad­ni? — Ez év júniusában. Ha továbbra is ilyen ütemben megy a munka, akkor nem csúszik el a határidő. Remél­jük, így lesz. — Körülbelül hány lakásra váró fiatal él, dolgozik Hat­vanban? — 'Nagypapa, ml az, hogy emberfeletti erő? —*• Elcsépelt frázis. Legalább húsz éve nem hallottam. — És Krampendruck alhercegre emlékszel? — Nem én. Miért is emlékeznék? — Hát mert éppen ötvennégy éve, a vi­lágháború kitörésének napján megölte a sze. retőjét. Most olvas­tam a Divat és Textil­ben. Te már éltél ak­kor? — Élni éppen éltem, de talán felületesen olvastam aznap az új­ságot. Gondolod, hogy éppen a herceg érde­kelt? — Pedig az vált az évszázad gyilkossága. Nézd ezt a képet. Krampendruck alher- cég megitatta Simák Rózáit tömény hiper - mangánnal, aztán le­öntötte forró veronál- lal, és emberfeletti erő­vel a robogó gyorsvo­nat alá kötözte. Értem már. Az alherceg hét. venhat éves púpos tör­pe volt, és emberfeletti erő kellett hozzá, hogy a robogó vonat alá kö­tözze a szeretőjét. — Na lám, magad is rájöttél. De nem olvas­Dessewffy László Miért megy a lap? hatnál valami haszno­sabbat? % — Ugyan, nagypa­pa! Ez roppant érde­kes, mindenki erről be­szél. Nem szeretném, ha műveletlennek tar­tanának. — Nem olvashatnád inkább a Virágtenyész­tést? — Azt is olvasom. Irtó izgi! Már ötödik hete hozzák, hogy Bregovács ulánusör- mester, meg egy szép virágáruslány, Pitlik Bella, feldarabolták Pruszlikovics Zénót, és egy faliórába rejtve be akarták csempészni a Főpostara. Ez már csak híres esemény volt. Erre sem emlékszel? — Én mindig azt hit­tem, hogy Pruszliko­vics darabolta fel Bre- govácsot. Tudod, ak­kor éppen a disszertá­ciómon dolgoztam. Lám-lám, hát erről hi­res az a nap? Nem ol­vashatnád inkább a Nyolc Világrész Hír­adóját? — Az előbb tettem le. Nézd! Huszonöt éve, hogy ártalmatlanná tették SmaSszer Döméi, a félvilág rémét, aki megszökött az Alagút­ból. Nyolcvan mester- detektív rohant a sár. kában, de egérutat te a perjelt, hogy a há­tán cipelje. Aztán elő­került a második szén­égető holtteste... , — Nem érdekel! Annyi becsületes em­bert elfelejtettek, nyert a nagy tolongás­ban, és bemenekült a Vigadó romjai közé. Megfojtotta a fősza­kácsnőt, aztán felro­hant a tetőre, és be­ugrott a zajló Dunába közben eltörött az orr­csontja. Később erről ismerték fel, mikor re­volverrel kényszerítőt^ Smasszer Dömét nem tudják elfelejteni? — Nagypapa, téged semmi sem érdekel, csak az egyetemi elő­adásaid. Arra sem em­lékszel, mikor Klocsek- né sorra beolvasztotta a szeretőit a libazsiros bödönbe? Le se bukott voi»A h# mm pinán rendszerető, és rá nem ragaszt a bödönökre egy-egy cédulát az ál­dozat nevével. Az adó- végrehajtó vette észre, hogy az eltűnt főpol­gármester neve lóg az egyik bödönön. Látod, ez itt Klocsekné az Adóügyi Közlönyben. — Ez? Ez Palánki Szilviának, a prima­donnának a fiatalkori képe. Klocsekné olyan ronda volt, hogy el­vitte az ember álmát. — Én se tudtam há­rom napig aludni, mi. kor elolvastam, hogyan kell felismerni a hul­lát. — Kíváncsi vagyok, hogy ezt hol olvastad? — A Tudományos Hírmondóban. — Micsoda? Az nem lehet! — Te nem olvastad? Pedig te vagy a fő­szerkesztője. Itt van ni, hogyan agnoszkálták Lajtántuly táborszer­nagyot, miután Bluzos Lidi meggyilkolta, hogy ellopja tőle a boszniai okkupáció haditervét, és a kémek a vízbe dobták. Látod, ez itt a Biúzos Lidi képe blúz nélkül. Vagy mit gon­dolsz, miért fogy újabban a Tudomá­nyos Hírmondó száz- ötvenezer példányban? — Több százan vannak, így mindenképpen újabb ak­ciót kell szervezni. — Tervezik is? — Igen, most készítünk egy felmérést. Megkérdezzük a fiatalokat, hogy mennyi pénzük van és milyen lakást szeretnének építeni. A felmé­rés után azonnal munkához látunk. — A közelmúltban jelent meg a rendelkezés, amely serkenti, bátorítja és lehető­séget ad az üzemek, válala- tok vezetőinek, hogy a nyere­ségből segítsék a lakásépítke­zést. Hatvanban is több üzem. vállalat van, anyagi se­gítségüket kamatoztatni le­hetne. — A városi pártbizottság a napokban hívta össze az üzemek, a vállalatok vezetőit, és a tanácskozáson azon folyt a vita, hogy az üzemek mi­lyen formában, módon tud­nának anyagi segítséget adni az építkezéshez. ígéret azon­ban csak a MÁV központjá­tól hangzott el. Ezt a lehető­séget azonban továbbra is napirenden tartjuk, és akár társulva, kooperálva is, de mindenképpen kamatoztatni kívánjuk az üzemek segítsé­gét. — Győrben. Miskolcon, Debrecenben 120—130 ezer forintba kerül egy KlSZ-la- kás, a gyöngyösi, az egri és most a hatvani is jóval drá­gább. Valami módon talán Heves megyében is csökken­teni lehetne az építkezés költségét. — Egy tippem nekem is van: városunkban is nagyon sok fiatal villany-, vízveze­ték-szerelő él, dolgozik, így a lakások víz- és villanyhálóza­tának szerelését KlSZ-szer- vezéssel, társadalmi munká­ban is el tudnánk végezni. Ez pedig jelentős megtakarítást jelentene. De ez nem az épít­tetőkön, az akció szervezőn múlik, hanem a kivitelező vállalaton. Sajnos eddig még mindig az építők győztek, az építtetők ellen. Mindentől függetlenül: ez a téma egy nagyon alapos vizs­gálatot érdemelne, mert a KISZ-lakásépítési akció je­lenleg annyi kedvezményt ad a fi italoknak, hogy sajá' pénzükért építkezhetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom