Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-07 / 4. szám
t Két vállalat helyett egy Alig néhány napos az új eréig, a Heves' megyei Állat- - forgalmi és Húsipari Válla- r lat Ezért kerestük fel Tóth Sándor igazgatót, hogy fel- világosítást kérjünk tőle: mi indokolta,az új vállalat meg- alakítását, milyen körűiméig nyék jellemzik a kezdést és mik a jövőre vonatkozó ter- ä veik? •:.ji Kényesen ügyelt arra A'-Tóth Sándor igazgató, hogy ,ne Összevonást említsünk, :mert riem arról van szó, hogy akár az állatforgalmi, akár a húsipar olvadt volna belé a másikba, hanem ar- ipl, hogy január 1-vel új | vállalat jött léti-e. Formailag .a Gazdasági Bizottság határozata indította el ezt a folyamatot. Külsőleg tehát adminisztratív ok. De annak önmagában, hogy a korábbi »két vállalat egy legyen, az állatforgalmi szolnoki székhelye megszűnjön, nem sok értelme vblna. A lényeget ott kell keresnünk, ahol a cél fogalmazható meg: közelebb hozni egymáshoz a .mezőgazdasági üzemeket és fa húsfeldogozó vállalatot. Egyszerűsíteni kell az utat, megkönnyíteni az érdékelt felek egymással való érintkezését Ezért az új vállalat to- \ ábbra is ellátja mindazokat -a teendőket, amelyek az ál- lafcforgalmi feladatok teljesítését biztosítják. Jogutódaként minden kötelezettséget •magára vállal. . Segít a mezőgazdasági üzemeknek szaktanácsadással az állatok nevelésében. Felkutatja a lehetőségeket, " szerződéseket köt és lebonyolítja a felvásárlást, majd a feldolgozás után az áru értékesítését végzi el. Megmaradt a három felvásárló ki- , rendeltség Egerben, Gyöngyösön és Hevesen. Ezeknek az irányítását a vállalat gyöngyösi központja látja el. Tulajdonképpen az új vállalat létrejöttén már hónapokon keresztül munkálkodott az előkészítő bizottság. Minden gond az ő vállukát nyomta. Szakemberek kellettek. Az osztályvezetőktől elvárták, hogy agrármérnöki képesítéssel rendelkezzenek. Szolnokról lényegében nem jött át senki, az a három Egyszerűbb, közvetlen kapcsolatok Jogutód — minden következményével Évi termete*i érték 700 millió személy, akik korábban az állatforgalminál dolgozott, azelőtt is itt élt a megyében. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok adták tehát a káder-utánpótlást. Lakás-kérdések szerencsére nem merültek fel, mert az új dolgozók szinte kivétel nélkül gyöngyösiek, csak eddig máshol volt munkaviszonyuk. Az összl étszám mintegy száz fővel emelkedett. Az irodák kevésnek bizonyultak, még az állami építőipar közelben lévő üzemének egyik részét is bérbe kellett venniük. Senkinek sincs azonban olyan teher a vállán, hogy két ember feladatát is el kellene látnia. Legfeljebb az új munkakörrel való ismerkedés okoz átmeneti nehézséget egyeseknél A szerződő partnerok, a mezőgazdasági üzemek tehát semmi kellemetlenséget Sem érezhetnek az új vállalat megalakulása nyomán. Ez megnyugtató. A vailalat vezetői, már személyesen keresték meg a megye két tsz-szövetségét, a megyei tanács mezőgazdasági osztályát, hogy tájékoztatást adjanak, terveikről beszéljenek. Ahhoz, hogy az idei 700 milliós termelési érték tervüket teljesíteni tudják, minden feltétellel rendelkeznek. A dolgozók hangulata eddig sem volt rossz, hiszen az új vállalat megalakítása létszámcsökkenést nem vont maga után a húsiparnál sem. Fgvelőre értékesítést nehézségeik vannak, mert a hús és a töltelék áru iránt lényeges mértékben cspkk.ent a kereslet az utóbbi napokban. Sok árut ad vissza a kereskedelem. (g. molnár) (7MIASZOL AZ ILLETÉKES A Népújság január 3-i számában megjelent Ünnepi meglepetés című cikkre a következőket válaszolta a Mátravidéki Sütőipari Vállalat: Megvizsgáltuk a szerkesztőségbe bevitt kenyérdarabot és megállapítottuk, hogy a kenyér aljában levő idegen anyag a berakó lapátról letörött és a kemencében elszenesedett fadarab volt. Nagyon sajnáljuk, hogy az egyébként jól sikerült ünnepi ellátást ilyen esemény zavarta meg, és ezzel kellemetlenséget okoztunk kedves vásárlónknak. Mentségünkre szolgáljon, hogy a vetőlapát anyagának minősége nem felel meg a követelményeknek, amit már több esetben szóvá tettünk. A gyenge minőségő vetőlapátról letört fadarabot munka közben nem, lehetett észrevenni. Kedves vásárlónk szíves elnézését kérjük. R kulturális beruházások rendiéről Egységes elvekre épül, az eddiginél gördülékenyebbé válik a kulturális beruházások rendje a művelődési miniszter most megjelent utasítása alapján. Ésszerűen enyhül a beruházások régebben oly szigorú jóváhagyási rendje. Korábban kötelező volt a hárommillió forint érték fölötti beruházási progA Dunán kialakult jegesedéi miatt a folyam alsó .. , _ _ szakaszára irányították a fővárosban állomásozó jégtóro-jlottilla négy hajóját. Képünkön: induláshoz gyülekeznek a hajók és a legénység. (MTI foto — Bajkor József felvétele KS) ramot beterjeszteni az Országos Tervhivatalhoz. Most új kategóriát jelent az egyedi nagy beruházások csoportja, ide a 100 millió forintnál nagyobb összegű építkezések tartoznak, s csak ezeket kell a kormány elé terjeszteni jóváhagyásra. A 100 millió forint alatti beruházásokat az illetékes felügyeleti szerv hagyja jóvá. Önállóság és felelősség — e két tényező érvényesül mindjobban a beruházási gyakorlatban is: egy-egy beruházás mikéntjéről többnyire azok döntenek, akik a tervezett létesítményt majd használni fogják. A jogszabály kapcsán a Művelődésügyi, Minisztériumban elmondták, hogy 1969-ben 444 millió forintot biztosítottak a művelődés- ügyi tárca beruházásaira központi keretből. Az összegből tekintélyes hányad jut fontos új létesítményekre, s már megkezdett beruházások befejezésére. A többi között elkészül a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem kémiai tömbje, a Budapesti Műszaki Egyetemen a villamosmérnöki kar 2-es épülete, s befejeződik a tanreaktor építése. (MTI) ÜLJ ÉK, szemetes!... Az óesztendőt búcsúztató és az új évet köszöntő hangulat teremtette miliőben mindent másképper, ítél az ember: könnyen nyílik meg bárki előtt a szíve, és eseten k int — a pénztárcája is. Talán — a ] pénztárcára gondolva — egy kis üzlet is van a dologba, amolyan Valamit j Valamiért üzlet, amelyben az ünnepi hangulat nem talál kivetnivalót. Már csak azért sem, mert ez az üzlet, a jókívánságok vására némi hagyományra tekinthet vissza. Jön a szemetes, és boldog új évet kíván, Nem mellékesen, nem esc’: úgy munka közben veti ; oda a ház lakóinak, hogy „boldog új évet", hanem munka után (vagy helyett) bekopog, illendően köszön, elmondja jókívánságát az új esztendővel kapcsolatban, aztán vár ... Valamit Valamiért. Ha az ember megköszöni, és hasonló jókat kíván a bekopogtató- nak, majd becsukja az ajtót, biztos lehet benne, hogy elátkozzák. De- erre kevés a példa, kevés köszöntő távozik üres kézzel. Ez az üzlet! December 30-án és is adtam egy húszast a jókívánságokért. (Ma már minden pénzbe kerül). Azóta kerek egy hét telt el, s napról napra aggódva nézem a szeméttől dagadó kúkaedéiiyeket. a kapu alatt, meg számos más kapu alatt is. Nem jön a „kuka"!... Ja igen: csináljunk hasonló üzletei! Most kívánok boldog új j évet, nagyon boldogat, de ára van. Vigyék el végre a szemetet. Másképp visszavonom. k. g. IMPORTHUMOR Meg is tenné! Salvador Dali, az ismert szűrrealista spanyol festő nem bírja elviselni, ha a nők nadrágot hordanak. Amikor a felesége hosszú estélyi nadrágot akart felvenni, kategorikusan kijelentette: P, fcEJTO JENŐ —- Az könnyen meglehet. De addig is fogja be a száját. Egy faház előtt felsorakoztatták őket. — Most beszélhet a vezérről, — mondta Higgins és a házból kilépő férfire mutatott. Bradley volt Egyenesen Teddy elé lépett. — Mit óhajt? Earl of Cunningham nem óhajtott semmit. Nyelt, hallgatott és mintha vizet öntöttek volna a gallérja mögé., végigborzongott. Bradley ellepett előttük és közömbösen nézte végig őket. — Maguk most hosszabb időre ’tt maradnak. Higgins i jjlmüséu W69. Január ?•> kedd még ma elindul Marokkóba Lord Flatherryhez és ötvenezer fontot kér. Ha egy hónapon belül nem tér vissza a pénzzel, végzünk mindannyijukkal. Senki sem birt szólni, de nem az ijedtség vette el a szavukat, hanem a meglepetés, hogy Bradley Tamással állnak szemben. — Ez az ember —mutatott az egyik rablóra, — elvezeti magukat a barlanghoz, ahol a férfiak fognak lakni. Megmondja majd, hogy kinek mit kell tennie. Engedelmességei tartoznak neki. Még mindig nem volt ura egyik sem a szavának. Csak az a rabló, akinek engedelmességgel tartoztak, düny- nyögte rosszkedvűen: — Tartoznak neki... tartoznak neki... Most már fegyőr lettem, finom dolog... Becsületszavamra. — A nőket itt a házban helyezzük el, — folytatta Bradley és az egykori talajkutatók faépületére mutatott. — Maga... maga... — szólalt meg most végre rekedten Dalton. —• Maga az a mérnök... — Fogja be a száját. Itt csak az beszél, akinek megengedem. Mérnök voltam. Azután nem kaptam munkát. Nem tudom, miért. Maga talán tudja. így lettem katonaszökevény és rabló! ■ Váratlanul Mary állt elébe: — Értem! Bosszút áll’ Egy csomó bérenccel gyáván, orvul ránk támadt. Rajta! Álljon bosszút! Bradley közömbösen végignézte. — Semmi dolgom önnel, kisasszony. — Ha nincs velem semmi dolga, — kiáltotta Mary, — akkor is tudja meg, hogy hitvány, gyáva, gyalázatos fráternek tartom... — Mary édes, könyörgöm. .. — rebegte a hegedű- művész. Tisztában volt azzal, hogy a lány eljárása miatt valamennyiüket a földdel teszik egyenlővé. — Figyelmeztetem, Miss Dalton, hogy viselkedésévfl csak a helyzetet súlyosbítja. Nem szívesen kötöztetek meg nőket Mary még feleni akart valamit, de a körülötte állók kétségbeesését látva fékezte magát. — A barlangot — folytatta Bradley, — úgy, ahogy lehet, tegyék lakhatóvá. Itt sokat kell majd dolgozniuk, ha nem akarnak nagyon nyomorultul élni. Mindent maguknak kell csinálni. Elsősorban a férfiak vágjanak ki egy-egy fát, hogy legyen mire leülni. A mérges rovarok miatt nem ajánlóm, hogy a földre telepedjenek. — Kérem, — szólt Thomas, — nekem nem szabad fát vágni. Én hegedűművész vagyok. — Az természetesen más. akkor magának megengedem, hogy a földön üljön. De ezen a szigeten mindenkinek csak önmaga helyett szabad dolgoznia. Baltákat majd kapnak Bilitől, — szólt a bilincstörő felé, akire a depó felügyeletét bízták. Csüggedten álltak egy kopár szigeten, rablók között... .. .Azután valamennyien á part fel4 néztek. A vitorlás elindult Higinsszel., Itt maradtak ezen az elhagyatott helyen, egv vérig sértett ellenséggel, védtelenül, kiszolgáltatva és most már bizonyos, hogy hetekig itt kell maradniok... Nyolcad k fejezet A MUNKA NEM SZEGYEN, DE UNALMAS. BRADLEY TAMÄS VISZSZAÜT, AZONBAN MEGFELEDKEZIK EGY NARANCSHÉJRÓL. AZ v3 FŐTÁRGY AT, AS UTÁN A TANŰK EGYMÄS ELLEN VALLANAK ÉS MEGTUDJUK, HOGY KI HÖL VOLT A HÁBORÚ ALATT. EGY EDDIG NÉMA ÉS TÜRELMES SZEREPLŐ BELESZÓL A JÁTÉKBA ÉS EKKOR KIDERÜL, HOGY ELLY ROSZ- SZUL GORDONKAZIK. 1. Az első napon még tragédiájuk súlya, szenvedésük és aggodalmuk a jövőért, valahogy testvéries hangulatba hozta a társaságot. A rossz szagú, férges, barátságtalan barlangban gubbasztottak. Odújukból egyenesen arra a házra nyílt kilátás, ahol asz- szonyaikat őrizték és így láthatták, hogy hozzátartozóikkal, ha nem is udvariasak, de nem is bánnak gorombán. És békében hagyják őket a kunyhóban. A lJgio- nisták sátrat vertek „bardá- j ükből” és abban laktak. Edna a fivére mellejt állította fel a sátorát. <■ — Uraim! — mondta Clayton drámai hangon, — e nehéz órában fogjunk ösz- sze testvériesen, férfiasán. — Azt hiszem, — mondta Burton képviselő úr —, hogy csupa olyan ember van itt együtt, akik eddig is barátok voltak és e nehéz helyzetben még inkább azok lesznek. Azonban nem így történt. Ez elsősorban munka köz- .ben derült ki. Reggel még dacos megadással indultak neki fát vágni. Kjörgson ta-„ nította meg őket erre a műveletre. Ketten kerültek egy- egy törzshöz. Drámai elszántsággal lendültek a fejszék, de sajnos Relling rövidesen rájött, hogy itt mindenki amerikázik. Hohé! Ezt talán mégsem lehet! Ahhoz semmi köze, hogy Gordon állandóan a fejsze nyelét igazítja és ezért percekre teán, de itt az ő fá jánál ne nézzék hülyének. Ez a Burton csak emelgeti a fejszét, meg leereszti. Lihegve szólt rá: — Mit simogatja azt a iát? Azt hiszi, hogy majd én ütök, maga csak emelgeti a fejszét? — Visszautasítom ezt a hangot! — kiáltotta kipirultat! Burton. A rabló úr a tanú, hogy amíg maga egyszer emeli fel a kezét, addig én hatott ütök. — Gyerünk, gyerünk, a mindenségit! — mondta a „rabló úr”, ebben az esetben Jarosics, aki éppen a foglyok feletti őrszolgálatot látta el. I Thomas összeveszett az öreg Daltonnal, mert déli pihenő közben elcserélte az ő fejszéjét, amely a hegedű- művész szerint jobb volt. — Nem valami úri eljárás ilyen módon eltulajdonítani az ember baltáját! — Csak hagyjuk, Thomas úr. Nem fogok magától úri eljárást tanulni, — felelte I Dalton és miközben visszarántotta fejszéjét, a könyöke véletlenül Clayton gyomrának ütközött Az ügyvéd üvöltve ugrálta körül a fát. Az asszonyok kétségbeesetten ültek a faházban A légionáriusok nem nyilvánítottak különösebb tiszteletet irántuk, de nem is alkalmatlankodtak nekik. — Ki hitte volna, — mondta Claytonné, — ezt merészelje egy ilyen alak! Hát miért van az angol királyságnak hadiflottája, ha iyesmi megtörténhet? — Nem gondolod, szívem. — vetette fel Rellingné, — hogyha visszakapná az állását a férjedtől?... — Ugyan, néni! — mondta kedvtelenül Mary és szomorúan nézte a távol feltűnő Bradleyt A tengerészeti bál botránya óta sokszor jutott eszébe Bradley. (Folytatlak) „Ha te nadrágot veszel fei, én estélyi ruhában jelenek meg vendéglátóinknál”. Barátnők egymás között — Tudod, hogy én már kétszer titkos menyasszony voltam? — Az semmi, én már háromszor titokban nászúton is voltam. Ki a hibás? Zsuzsa, egész testében remegve, könnyes szemmel vallotta be az anyjának: — Mama, gyermeket várok. — Az isten szerelmére! — kiáltotta az anyja. — S ki ez apa? — Honnan tudhatnám? Sohasem engedted meg, hogy egy fiúval járjak... Viszonzási szándék Hlavsa úr így szól a feleségéhez: — Novák már három feleségének az -elhúnytárói küldött gyászjelentést... Ide jé lenne, ha mi is viszonoznánk, drágám! Másodlagos szándék — Ma este jól fogjuk érezni magunkat, drágám, — mondja a fiatalember kedvesének, amikor a szülői ház ajtajában üdvözli őt. — Három jegyem van a színházba. — De minek nekünk három! — jegyzi meg a leány — Mi sem egyszerűbb: egí a mamádé, egy a parsáé egy pedig a bátyádé.
