Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-24 / 19. szám

A zárszámadási közgyűlésekről jelentjük Javuló eredmények Egerben Közgyűlés a Rákóczi T ermelöszöiietkezetben (Folytatás az 1. oldalról.) Csütörtökön délelőtt Eger­ben, a Fegyveres Erők Klub­jában megtartotta zárszám­adó közgyűlését az egri Rá­kóczi Termelőszövetkezet. Elsőként Czipó Ferencné, az ellenőrző bizottság elnöke terjesztette elő jelentését, majd Bőgős Antal, a szövet­Csontos Mihály: Ha a munkában is ennyien lettünk volna, mint itt a közgyűlé­sen ... kezet elnöke számolt be az elmúlt gazdasági év eredmé­nyeiről. Elmondotta, hogy az el­múlt év időjárása nem ked­vezett a gazdálkod ' ;ra. Na­gyon kevés csapadék esett s ez olyan fejlődési lemaradást: okozoU(;i\, növényeknél, amit Gál Jőzsefné: Jobb mun­kával többet is elérhetünk. később sem tudtak bepótolni, j A szárazság a növényter- ' mesztésben mintegy 400 ! ezer- forint kiesest okozott. A szövetkezet vezetősége a hiá­nyok pótlására intézkedési tervet dolgozott ki, ami a ké­sőbbiekben meg is hozta az eredményeket. A szövetkezet elnöke kifej­tette, hogy a gazdaság egyik legfontosabb üzemága a sző­lőtermesztés. Kezdetben ked­vezett az időjárás a szőlőkre, később azonban az esőzések miatt megindult a rothadás. A szövetkezet vezetői arra az álláspontra helyezkedtek, hogy várni kell a szüretelés­sel. Ez helyes döntésnek bi­zonyult, mert valamennyire javult az időjárás, s javult a szőlők cukorfoka is. Végered­ményben a szőlőnél elérte a közös gazdaság a tervezett átlagterméseket és a bevéte­li tervet is. A jövőben egy- m több új telepítés fordul egyébként termőre s ez je­lentősen növeli majd a tag­ság jövedelmét. Az állattenyésztésről szól­va Bőgős Antal elmondotta, hogy ez az üzemág teljesítet­te bevételi tervét. Emellett az a jelentősége is megvan, fogy a növénytermesztésnek, de különösen a szőlőknek egyre több szerves trágyára van szükségük. Az állatte­nyésztés növelése azonban azzal is jár, hogy több takar­mányra lesz szükség s bizto­sítani kell a megfelelő takar­mánybázist. A következőkben a szö­vetkezet gépesítéséről, jelen­legi gépparkjáról számolt be a szövetkezet elnöke. Elmon­dotta, hogy a közösnek 13 erőgépe van. ami nagyjából elegendőnek bizonyul. A gond azonban az. hogy az erőgépek lassan elavultakká válnak. Ez különösen azért kedvezőtlen, mert a szövetke­zeti tagság átlagéletkora ma­gas s éppen a gépekkel le­hetne megkímélni a gazdákat a nehéz munkától. A szövetkezeti tagok mun­kájáról szólva a közös gaz­daság elnöke elmondotta, hogy minden munkaterüle­ten vannak jól dolgozó, be­csületes. szorgalmas embe­rek. Mégis azt lehet megál­lapítani, hogy a dolgozó szö­vetkezeti tagoknak csak a fele teljesítette az alapsza­bályban rögzített kötelező munkanapokat. A szövetke­zet jövője, a jövedelem emelkedése azt kívánja, hogy a következő időszak­ban a munkákat optimális időben, kevesebb ráfordítás­sal szükséges elvégezni. Kü­lön megszívlelendő a veze­tőség számára az, hogy töb­bet szükséges törődni a tag­ság gondjával, bajával, ki •keli kérni' a véleményüket a szövetkezet ügyeiben. összegezve az elmúlt gazda­sági évet — fejtette ki az el­nök —. azt lehet elmondani, hogy sokat javult a gazdál­kodás, a munkához való vi­szony, a munkafegyelem. Az elkövetett hibák, a gon­dok ellenére is előbbre lépett a szövetkezet. Ez azonban még csak a kezdet, az alap, a nagyobb eredmények el­éréséhez még nagyon sok munkára van szükség. Végezetül a vagyoni hely­zetre tért ki s elmondotta, hogy egy év alatt több mint kétezer forinttal nőtt az egy dolgozóra tagra jutó ré­szesedés. a munkaegység ér­téke pedig 40, illetve 43 fo­rint lett. Az utóbbit azok kapják, akik a prémiumfel­tételeknek is eleget tettek. A legrövidebb út — büntet lenfii... Szabálysértési kategória a parkroiigálás is. Egy esetről, amely UK) forintos büntetéssel végződött, már beszámoltunk la­punkban, — s fogadni mernénk* hogy az illető ezek után még egy­szer nem vág át az új egri fel- szabadulási emlékmű parkján, lerövidítendő útját... Nap mint nap szemtanúi va­gyunk, ahogy az egri jVlÁVAUT modern, szép pályaudvarát öve­ző parkon nyitnak szeszélyes ös­vényeket az utazók; természetes egyszerűséggel tiporják a téli álomban szunnyadó pázsitot, s ahová lépnek, nem nő fű többé. Átvágnak a parkon, és megtor­pannak az alant húzódó járda fölé magasodó kőfal tetején. Mi í jut eszükbe? Természetesen nem az, hogy másfelé is vezet — és j „legális” — út, hanem a köznyelv. ízes, zamatos, kevésbé reprodu-1 kálható elszólásait eresztik meg. szidván az építőket: miért emel­ték ilyen magasra a kőfalat? ... Számtalan ösvényt tiportak el- tornivaló lábak a szép parkon, de nemcsak a buszmegálló mel­lett, hanem a felszabadulási em­lékműt környező parkon át is! Igaz, ott legalább állandóan vi­gyáz á rendre egy rendőr, de emitt is, a buszmegálló mellett, nem ártana igen sok embernek megmagyarázni... Magyarázni?! Nem. Büntetni. Amíg észre nem veszik, hogy milyen nagyszerű betonozott út vezet — több is! — a buszmeg­állóhoz! k. g. Az előadó az emelvényre lép, az asztal felemeli páksamétáját, megköszörilli a tori és körülnéz: — Kedves elvtársak! Előadásom címe témája — kezdi és a hallgatóság jó része gr dósán felírja az előkészített feher papírlap e re, hogy mi az előadás címe, aztán az eloi beszél, a hallgatóság kezében jár a toll, u ruza, telnek a fehér lapok szépen, szerénye Aki messziről látja, megelégedetten bői hat, ez igen, tartalmas előadás, figyelő l* ;<> zetelő hallgatók. Megnézni közelről azon nem ajánlatos — a jegyzeteket! Körök és négyszögek, paprikajanesik házikók, tájak, tornyok, absztrakt vonalak kosnak, sorjáznak a papirokon. Messziről r den rendben. — Igazán érdekes és tartalmas vo!> az adás — gratulálnak az előadónak a pat tan végén, s mindenki megelégedetten távozik . előadó, mert megdicsérték, a hallgatóság, > ezen is túl van. csak az Ésszerű Ert.ekezl . Istene morgolódik az újabb szentser ' miatt. Ügy kell neki! Mi nem vagyunk ám - alisták,.. ' (—o Megtalálták számításukat Bányászból lett vasason Antal Kálmán: A vezetőség is többet tehetett volna. (Foto: Kiss Béla) Ezután hozzászólásokra ke­rült sor. A szövetkezeti ta­gok felvetették az év közben tapasztalt hiányosságokat, javaslatokat tettek s kifejez­ték megelégedésüket, hogy a szövetkezet gazdálkodási eredményei javultak az elő­zőkhöz képest. A magyai- bányászipar át­szervezésével nagyon sokan kerültek „szabad listára” a selypi medencében u. Mi le­gyen velük? Hová, merre me­hetnek? Sokáig gond, problé­ma volt sorsuk. Az elmúlt évben viszont jókorát fordult a kocka. Több budapesti cég szinte ugyanabban az időben tele­pített, szervezett üzemet a Zagyva mellé, és most már Inkább munkaerőhiány van, mint fölösleg. A telepítési „akcióval” került 1967. július 20-án a selypi Vörösmajorba az EVM Csőszerelői pari Vál­lalat üzeme is. Másfél eszten­dő nem nagy idő, de az már­is biztos: a központi vállalat nem fizet rá az üzemre. De erről beszéljen inkább Hege­dűs Sándor mérnök, az üzem vezetője... — 1968-ban az üzemre köl­tött ötmillió 700 ezer forint­tal szemben 16 millió 700 ezer forint értékű munkát végez­□ 44 órás munkahét □ Szakmunkások előnybei □ A nőknek is jutna hely tünk. Ráfizetésről tehát szó sincs, nagyon is gazdaságos üzemünk. Eredményeink már a 44 órás munkahSf-heveze- tését is lehetővé tett«, — A legjobban mégiscsak a fölszabadult bányászok jár­tak az üzemmel. — így van. Dolgozóink 40— 50 százaléka bányász volt. és itt „alakultak át” vasasokká, hiszen a mi munkánk alap­anyaga a vas, a lemez. — Mi készül az üzemben? — Három fő profilunk vans a lakatosmunka, a légtechni­kai csővezetékek és idomok, és a redőnyös nagyméretű csövek gyártása. Valaroeny- nyit rajz alapján és vasból készítjük. Irány: fiz integráció IV. MegbizInKő szállít«?, biztos piac _• világon ma már legalább egymillió féle árut A gyárt a gépipar, s a vegyipar is több százezer termékfajtát állít elő. Elképzelhetetlen, hogy egy tízmillió lakosú kis ország ennyi fajta termék gyártására beren­dezkedjék. Erre még egy közepes vagy annál nagyobb ál­lam sem vállalkozhat. A technikai fejlettség mai színvo­nalán az Egyesült Államok fejleszti. Nagy lélekszámúk, hatalmas felvevőpiacuk, nagy területük és sokoldalúan fejlett gazdaságuk teszi ezt lehetővé. Az árucikkekre azonban a kis országoknak is szüksé­gük van. Mit tehetnek? Ha az adott országok kapitalista társadalmi és gazdasági rendszerben él, akkor beépül va­lamely tőkés nagyhatalom érdekszférájába, s a nagy mo­nopóliumok profitját növelve, vállalva a „kis halra” va­dászó „nagy hal” állandó fenyegetését, igyekszik fedezni szükségleteit. Ha szocialista ország és valós nemzeti, nem­zetközi érdekek vezérlik, akkor a legszélesebb együttmű­ködésre törekszik a testvérországokkal, s olyan gazdasá­gi kapcsolatokat alakít ki, amelyek mótjol adnak az igé­nyek fokozott kielégítésére. S e kapcsolatok révén olyan gazdasági potenciálra tesz szert, hogy a szocialista vilá­gon kívül is megfelelő forrásra talál szükségleteinek ki­elégítéséhez. Az utóbbiak leírásához nem elméleti ismeretek, ha­nem gyakorlati tapasztalatok, sokszorosan beigazolódott módszerek és formák álltak rendelkezésünkre. Magyaror­szág elmúlt húszesztendős tapasztalatai. KGST-tagságunk két évtizede egyértelműen amellett szól, hogy hazánk egyedül a szocialista együttműködés útján juthatott el mai fejlettségi színvonalára. Jórészt magunk mögé uta­sítottuk azokat az országokat, amelyekkel a felszabadulás előtt egy szinten álltunk. 3?r fagyarország számára a KGST-ben kialakult együttműködés mindennapi szükséglet. Első­sorban azért, mert nyersanyagban szegény ország va­gyunk, feldolgozó kapacitásunk viszont nagy. Ahhoz, hogy kapacitásunkat kihasználhassuk, a nyersanyagot külföld­ről kell biztosítanunk. Ebben a KGST játssza a legfonto­sabb szerepet, hazánk legmegbízhatóbb szállítója. A tag államok közötti együttműködés révén a Szovjetunió. Csehszlovákia és Lengyelország kőszénből fedezi szük­ségletünket, vasércbehozatalunk 95 százalékát a Szovjet­unióból vásároljuk. Kohókokszot és hengereltárut is im­portálunk, a legfontosabb 12 nyersanyagból csupán a bauxit fedezi az ország teljes szükségletét. Közismert, hogy hazánk gazdasági növekedése — sok más országtól eltérően — viszonylag nagymértékben függ a külkereskedelemtől, mind a forgalom mennyiségétől, mind jövedelmezőségétől. Éppen az említett okok miatt állandóan növekvő importra szorulunk. De csak az az ország tud rendszeresen importálni, amely évről évre bő­víteni tudja exportját, A magyar iparban már a dolgozók­nak csaknem egynegyede exportra termel. Mindez azon­ban csak akkor ér valamit, ha a megtermelt árut értéke­síteni tudjuk. (Nemzeti jövedelmünk közel 40 százalékát a külkereskedelmen keresztül realizáljuk.) E tekintetben is a KGST a támaszunk, ezúttal nem a megbízható szál­lító, hanem a biztos piac minőségében. A tagállamokkal kötött szerződéseink biztosítják, hogy külkereskedelmi forgalmunk 68 százalékát a szocialista piacon bonyolítsuk le, ezen belül 34,7 százalékát a minden tekintetben legna­gyobb gazdasági partnerünkkel, a Szovjetunióval, 10.'} százalékát az NDK-val. majd Csehszlovákia és Lengyel- ország következik a részesedés arányában. (A tőkés or­szágok közül 1967-ben a legnagyobb forgalmat az NSZK- val bonyolítottuk le, egész áruforgalmunk 5,1 százalékát.) Ääok a hasznunk a közös létesítményekből is. A Íj „Barátság” olajvezetékén keresztül Magyaror­szág eddig több mint 11 millió tonna olajat kapóit. A ..Béke” nemzetközi villamos távvezetéken a Szovjetunió tavaly 1.0 milliárd kilowatt, 1969—1970-ben évente 2.8 milliárd kilowatt villamos energiát szállít Magyaror­szágra. A magyar gazdaság valamennyi ágában naponta tíz- és százezer forintos megtakarítást jelent a KGST-orszá- gok tudományos,, műszaki segítsége. A Dunai Vasmű, a Borsodi és a Tiszamenti Vegyiművek tervezésénél, a 130 megawattos százhalombattai turbogenerator gyártásánál —. hogy csak néhány példát említsünk — döntő fontos­ságú volt a baráti együttműködés. A magyar technikai, tudományos vívmányok, szabadalmak, dokumentációk vi­szont a többi szocialista országban jelentenek hathatós segítséget. A sok jó tapasztalat alapján teljesen érthető, hogy a magyar képviselők a szocialista országok összefogásá­nak fejlesztése mellett szállnak síkra a KGST-ben. Abból indulnak ki, amit az MSZMP Központi Bizottsága éppen a múlt év végén, december 4-i ülésén megállapított: „Szükséges, hogy fokozottabban éljünk a szocialista or­szágok gazdasági együttműködésében, a műszaki-tudomá­nyos kooperáció fejlesztésében rejlő lehetőségekkel...” Az együttműködés hatékonyságának növelésére —. mert most már nem az extenzív, hanem az intenzív fejlődés van soron — a magyar kormány javaslatot is dolgozott ki. Lényege: egyfelől a népgazdasági terveket kell jobban összehangolni, az alapvető problémákra — nyersanyag- ellátás. vegyipar, gépgyártási kooperáció, stb. — összpon­tosítani. másfelől a nemzeti piacokat kell fokozatosan és tervszerűbben megnyitni egymás előtt, szorgalmazni a vállalatok közötti közvetlen együttműködést A magyar dolgozók országépitő munkájukban jó se­gítőtársra találnak a KGST-ben. Erre 20 év és az ors2ág fejlődése a tanú. A következő évtizedekben ezeket a hasz­nos kapcsolatokat még inkább az igények és a lehetősé­gek szintjére kell emelni. Pálos Tamás (Következik: A modern kor szintjén) — Nagy a I eslete a gyártmányoknak ? — A vártnál nagyobb. Ezeket a berend . seket az építőipar rtém ti ja nélkü­lözni. — Jelenleg n -te, hová dolgoznak? — Csak néhán ,t említek: a szolnoki Házg .r, az egri koordinációs iroi ház, a pé­csi Orvostudom íyi Egye­tem. Mi ké.szítjü a soproni tv-adó, s a Fővái si Nagycir­kusz épületének as vázait is. — Jól keresn e a dolgo­zók? Az átlagfizeté C1800—2000 forint Telj útménybér­ben dolgoznak, jó szakem­berek az átlagr 1 is többet keresnek. Ezer ivül bizo­nyos feladatok elvégzésére célprémiumokat is kitűzünk. — Milyen erspeküvája van az üzemnek — Az bízta, amíg eb­ben az országbí i építkeznek, addig mi nei maradunk munka nélküL 'pítkezni pe­dig mindig fog ak. De a jö­vőnket garan Iái ák a beruhá­zások is. A nai okban vettük át az új irodai ázat, benne a fürdőt, mosdót szociális lé­tesítményeket. Ez évben az üzem útjainak korszerűsíté­sére 1 300 >00 orintot fordí­tunk. Tovább korszerűsítjük műhelyeinket, újabb gepeket állítunk munkába. Igyek­szünk anyagilag Is megbe­csülni dolgozóinkat, a jó szakembereket megfizetjük, hiszen a szakma ismerete, szeretete mindenütt előnyt je­lent. Ügy érzem, dolgozóink megtalálták itt számításai­kat. — A férfiak igen, de Sely­pen, Pétöfibányán, s a szom­szédos községekben még na­gyon sok nő vár munkalehe­tőségre. Gondjukon ez az üzem sem segített. — Eddig valóban nem, de lenne lehetőség. Egy nagyobb épületünk rövidesen felsza­badul, s a nők részére be­rendezhetnénk égj műanyag­üzemet. Annál is inkább, mert vállalatunknak is van ilyen profilja. Mi szeretnénk, elgondolásaink. megvalósítása központunkon, a járási és a helyi szerveken múlik. Sze­rintem mindenképpen meg­érné. hiszen nagyon sok nő jutna kereseti lehetőséghez. — k — január 24., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom