Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-08 / 288. szám
Levelek a távolból „Tisztelt szerkesztőség. Azzal a kéréssel fordulok az elviár iákhoz, hogy rajiam segíteni szíveskedjenek..." — így kezdődik az a levél, amely ... Így kezdődik sok más levél is. amely ... Levelek érkeznek a távolból a szerkesztőség. a szerkesztőségek címére, bizalommal, reménnyel írva. gondban. tanácstalanságban fogan tatva. Így kezdődnek azok a levelek, amelyeknek közös gyűjtőfogalma: „panaszos levél". Nap mint nap géppel címezve, vagy botladozó tollal szinte faragva a betűket hozza a posta a leveleket amelyek emberi sorsokról adnak számot segítséget kérnek. In. tézkedést tanácsot várnak: Jönnek a levelek a távolból a bizalom országúján. Lassan már két évtizede, hogy a toli, vagy inkább az írógép munkaeszköz, szerszám lett a kezemben, hogy szerkesztőségi íróasztal mögül nézem a világot onnan indulok, oda érkezem élményt és anyagot, történeteket és bosszúságot de hitet és erőt la gyűjtve. A két évtized alatt fóllánsokra való írásgyűjtemény fordult meg csak jómagam kezei között az egykori „szervezett” levelek mellett Is emberi vallomásokból okulva, tanulva. Nem tudnám megmondani sem én, sem a többiek, akik ezt a szép, de kegyetlen, szívet és ideget marbangoló, hűtlen és hűséges pályát választották, hány cikk, riport, vezércikk, gl ossza, novella, vagy publicisztika született ezekből a levelekből, vagy e levelek alapján. Nem lehetnénk újságírók, nem lenne újságírás, ha nem jönnének e levelek a szerkesztőségi postával, ha nem írnál te. ő, ha nem írnánk mi az újságoknak: hol beszámolva örömeinkről, büszke eredményeinkről, hol panaszt téve arra, ami panaszra való, ha nem harcolnánk közösen mindaz ellen, ami legyűrni érett már társadalmunkban. Lenin fogalmazta valahogy úgy, hogy minden újságíróra ötezer nem „hivatalos” újságíró essék, s akkor kommunista lesz a sajtó, jó lesz a sajtó;, a dolgozó népé lesz az újság. Volt idő, amikor — miért éppen ebből ne? — e lenini megfogalmazásból ml magunk is és nekünk is doktrínát formáltak, amikor a lenini gondolatból katekizmus! hittételt próbáltunk és próbáltak faragni. Igen, Jöttek akkor Is levelek, sőt azt se mondhatnám, hogy nem voltak azok között a levelek között valóban őszinte, a jót dicsérő, a hibákon háborgó sorok, de többségük túlságosan Is hivatalos, túlságosan Is hivatalból determinált volt ahhoz, mintsem hogy a való életet tükrözhesse, hogy a valóságos és emberi problémákra hívja fel a toll szerény napszámosainak figyelmét S amilyenek voltak ezek a levelek, olyan volt az újság Is — általában. A nemes szándék mellett sok minden a visszájára íordult, köveztük a jó szándék útját csak az út nagyon kacskaringósnak. a kövek nagyon is megmunkálatlanoknak tűntek ahhoz, hogy ficam nélkül és célirányosan vezessenek bennünket előre. Rég volt, igaz volt tanulságos tanú maradt számunkra is. ... és a „nem hivatalos” újságírók, a levelezők, a panaszosok ma is írnak, magukról írnak, spontán írnak, mert úgy érzik, hogy ami velük történt jó. azt jó ha tudják és módját is megtanulják mások, s ami velük történt rossz, azon segítsenek, mert e segítség is tanulságos lehet, amellett, hogy emberi sorsról, gondról, a mi társadalmunk egyik tagjának problémájáról van szó. Olyanok ezek a levelek, mint kicsinyke ablakok, amelyeken nem is ki, de be lehet látni a családok, az egyének, a kisebb közösségek életébe; de olyanok is ezek a levelek, mint valami társadalmunk hóna alá helyezett hőmérő skálája: csalhatatlanul jeleznek, hol kezdődik valami betegség, hol kell segíteni, gyógyítani Aki csak egy kicsit is ért e skálák, e levelek nyelvén, aki csak egy kicsit is figyeli, mit hoz a posta, miről szólnak a sorok, az szinte csalhatatlanul képes nyomon követni a társadalom fejlődését, s e fejlődés kórokozóinak toxintermelését is. Sok örömet és sok gondot jelentenek ezek a levelek. Nyilván kevesebb örömet a levél olvasójának, mint az öröm tulajdonosának és kevesebb gondot is, mint a gondról, bajról pa- naszkodónak. Mégis megható és megtisztelő a bizalom, amely a levelekből árad, az a bizalom, amely már abban a tényben is kifejezésre jut, hogy hisznek, bíznak a kommunista sajtó munkatársaiban, az újságíróban: tudják, hogy tud segíteni, ha az igazságról van szó. Tud, mert ugyan nem varázsló, de tud, mert egy olyan társadalom tagja, amely az igazságot írta zászlajára, még ha szándékkal, vagy szándék- talanul bár. de néha sárral is frecs- keiődik ez a zászló. „Tisztelt szerkesztőség. Azzal a kéréssel fordulok az elvtársakhoz, hogy jelen soraimat, amelyben községünk eredményeiről szeretnék beszámolni, közölni szíveskedjék...” Közöljük. Szívesen, örömmel. Az újság nem az enyém, az újság a miénk. A hivatalos és nem hivatalos újságíróké. És várom jómagam, várjuk valamennyien a leveleket a távolból. „Jónáiam a csaj...“(!?) (A nyelvi ízléstelenség eredőiről és t üneteiről) Egy szó önmagában és hangalakjában nem „csúnya”, nem ízléstelen, s a „csúnya beszédnek”, a „mocskos szá- júságú” nyelvi formálásnak nemcsak a „trágár” szavak lehetnek az előidézői. Hogy elsősorban a nyelvi forma mögötti illetlen, cinikus magatartás, a sértő és bántó szándék a legfőbb eredője a nyelvi ízléstelenségnek ás durvaságnak, bizonyítják azok a hangsorok, amelyekkel a tolvajnyelv, az argó nevezi meg a nőt, a leányt. A leány, a nő, a némber, a hölgy stb. szavak helyett és helyén a bántó ízetlenséget is tükröző szövegösszefüggésben ezek a hangsorok jelentkeznek: csaj, bula (cigány nyelvi szók!), bige, bőr, spiné (német eredetű szó!), spin!tó, pipi, portéka, moha, cuía stb. Nem a hamis érzelmeske- dést, nem a naiv szenvelgést, s nem is a gyengébb nem iránti „elvtelen" tiszteletet kérjük számon akkor, amikor rostára tesszük az érzelmi sivárságot, a tudatosan vállalt cinizmust is tükröző nyelvi túlzásokat. ízléstelen nyelvi formákat Ki a barlangból A penészes, nyálkás falon hatalmas pók mászik felénk. Végig az ablak kőpárkányán, majd fel a plafonra, s onnan a vékony hálófonalon szabadesésben le az orrunk elé. Szerencsés egy pók. Egy évvel ezelőtt fele ekkora szemtelenségért is életével fizetett volna. Száz, ezer pók halt már meg ezeken a falakon. Most már nem kunszt itt póknak lenni Szabad a fal, a plafon. A tenyerek, az öklök nem sújtanak le. A gazda elköltözött Üres a barlang. Szabad. A pókoké lett a nyirok, a hasadék, a penész. A gazda elment Ki a barlangból... — Legszívesebben felrobbantanám. Alfölddé lapátolnám, és bevetném bozótmaggal. Hogy ne is emlékezzek rá! Hogy eszembe se jusson! Olyan volt, mint a pióca. Szívta, marta a véremet Még a telkemet is. Az apámét, anyámét, a testvéreimét Pfúj! A hátamon is elhordanám. A Dunába, a Tiszába. Vigye el a víz! Mossa el! A sárral, az agyaggal. Elegem volt belőle. A harmincnégyből huszonnyolc esztendő. Huszonnyolc karácsony, szilveszter, tavasz, tél. A kő között A barlangban. Belül a pókok, a penész, a hasadék, a kő. Kívül a szó. A fullánkok. Hányszor kellett lenyelnem. Te... te ősember. Te barlanglakó. Nem Is hazudtak. Igazuk vort. Ezért is fájt annyira... — Egyébként az asszony is barlangi. Ide udvaroltam. Innen vettem el. Barlangból barlangba. Nem egy nagy karrier. Neki se, nekem se. De én mégis elvettem az asz- szonyt Vehettem volna hátast is. De nem. Az asszonynál nincs jobb. Az a lila- színű. Az a miénk. Ugye milyen szép? Mint egy palota. A barlang csak odú mellette. Vagy nem is odú, csak barlang ... — Az uramék, meg mi is szegények voltunk. Édesapám korán meghalt, édesanyámmal laktuk a barlangot. Mind a ketten munkába jártunk, ide, a gyárba. Ar kor a Józsi udvarolni kezdett, már volt egy kis pénzünk. De nagyon kicsi. Hétezer forint körül. Az is olyan nehezen gyűlt össze, mint- amilyen lassan a kő kopik a patak vizében. Hisz' • élni is kellett. Józsinak se . olt több. Honnan is lett volna. Miből? Mégis össt .házasodtunk. Én sohase szép, gazdag fiúra vágytam. Egyszerű emberre, aki szereti a családját. Aki megbecsüli, ami van.. — Az asszony kezében egy fillér se folyik el nyomtalanul Spóroltunk. Mindenből csak a legszükségesebbet A többi el, a házra. Nem volt iltönnyű. De hát a hangya is •okáig, nehezen hordja öszsze, építi fel a zsomblkot De mégiscsak felépíti... — Az uram is arra vágyott, amire én. Házra. Nagy ablakokra, tágas szobákra, konyhára. A koszton kívül minden a házra ment És én még sohasem voltam olyan boldog, mint amikor az első követ a helyére tettük, Nem tudtam elfáradni. Pedig mellette három műszakba jártam ... — Az asszony 1300—1400 körűi én meg 1800 forintot keresek. Neki volt hétezer forintja, én meg örököltem a ház helyét Meg az anyósom Is beadta, amit félretett Ügy 150 ezer forintba van a ház. Vettünk fel OTP-köl- csönt is. Lassan majd visz- szafizetjük. Fő, hogy megvan a ház. Megvan. A miénk...' — Az uram a szállításnál, én meg gépnél dolgozom. Tavalyelőtt még csak édesanyámhoz, meg a gyerekekhez siettünk haza. Most már a ház is vár. Sok minden kell még bele. Szőnyeg, bútor, rádió, televízió. Most vettünk rekamiét, meg négy fotelt Apródonként gyűlik ösz- sze. Akárcsak a ház ára. Mert minden pénzt azért mégse lehet rákölteni. A kétéves Józsika, a négyéves Erzsiké, édesanyám, meg mi is itt vagyunk. Ruha, cipó, hús, zsír, liszt is keli Most nagy ajándékot kapott a család. Egy hízót az apósoméktól. Ez sokat segít. Nem kell annyi a kosztra. Ügy elmegy az a pénz. Ebben a hónapban is ezer forintot vásároltam el. De talán tekintse meg közelebbről is, hogy mit építettünk. Tessék csak, nézze meg... Mozaiklapos, tágas konyha. Az éléskamrába két hízó is befér. A fürdőszoba még nincs berendezve. A három szobánál a vitrinbe zárt kehely sem tisztább. Ragyog a parkett, fénylik a csontszínű rekamié, kellemes hangulatit varázsol a négy színes fo- : . i. ülőn a háló. Szép, ízléses. A harmadik szoba a nagymamáé. Meg a Józsika ágya is ebben van, aki a nagymama karjai között alszik el esténként... — Az aszonnyal már el is terveztük: ha majd jut rá, rendbe tesszük az udvart is. A kutat, a kerítést. Ültetünk majd virágokat, szép rózsafát Most már eljöhet ide bárki. Most már lakaton van a barlang. Most már nincs több „te... te, barlangi”. Ez a ház egyiknél sem alábbvaló. Ez a ház a miénk. Ez a legfontosabb ... — Az urammal sokszor szóba hozzuk: elfogynak a barlangok Sírokban la. Bár még most is sokan lakják. De azért egyre fogynak a barlanglakok. .Ebben az évben is ha jól tudom, hat-hét család építkezett Édesanyámék is. Igaz, még nem laknak benne, de már áll a ház. — Nem bánom már én, hogy barlangi vagyok, hogy barlangban születtem, hogy barlangból nősültem. Ez már elmúlt örökre. Az számít hogy Józsika és Erzsiké már ebben a házban nő fel. Hogy nekik már nem kell félniük a vihartói a penésztői a sziklától, a pókoktól. Meg a szavaktól A fullánkoktól, hogy „te... te, barlangi”. Kijutott nekünk éppen elég belőle. A gyerekek talán el sem hiszik, hogy így volt Majd elmondom nekik többször is. Sokszor. Bár, ki tudja? Lehet hogy egyszer sem... Két patak fogja közre a házat Két csendes, jámbor hegyi patak. Vize halkan fürdeti a köveket Mossa, szépíti. És a parton ott áll az új ház. Korszerű magasépületeket tervez a Miskolci Tervező Lakója és tulajdonosa: Ma- Vállalat. A képünkön látható magasépület most még matosiczky József és családja... kcí*\.dc az elkövetkezendő evekben többek között Gyöngyösön is a vállalat tervei alapján készülnek a modern Koos József kor követelményeinek megfelelő, új épület-komplexumok. A szép s hangszerkezetében is dallamos magyar szeretlek és udvarol szavak helyére és szerepébe fülsértő, taszító és tiszteletlen argó szavak furakodnak. Visszaszorulnak a szeret, kedvel, szível, ég érte, szerelmes belé, vonzódik hozzá, vonzalmat érez, szerelmet vall, tetszik, udvarol stb. nyelvi formák, s helyettük halljuk a csajoz a csajnak, fűzi, befűzi, csípi, fűti a bigét, zsongitja a spinét, kamelja és komálja a mohát, jó nála a bőr, bukik a portékára stb. nyelvi képleteket A tíz legszebb magyar szó között emlegetett csók, csókol hangsorokat s egyesek nyelv- használatában felváltják a smár, smárolni, smacizni sivár s minden érzelmi melegséget nélkülöző idegen hangsorok. Bár sokan majd „kinövik" ezt a furcsa nyelvi túlzást, s ahogyan, minden járvány, úgy az argó járványa is lassan veszít erejéből * megszűnik, mégis az a véleményünk, hogy ezt a folyamatot meg kell gyorsítanunk. Ennek a cikknek is éppen e? volt elsősorban a célja. Dr. Bakos József, a nyelvtudományok kandidátusa A, képernyőn valaki közelebb húzza magához a telefonkészüléket. — Szíves engedel- mükkel most felhívom ... É* felhívja. A külpolitikai kommentátor felhívja a Magyar Távirati Irodát, a Telesport vezető riportere felhívja e Sport- csarnokban tartózkodó kollégáját, „A tv je- lenti"-ben is telefonálnak, néha a „Halló fiúk, halló lányokéban is. Ez a telefonálósdi nekem nagyon tetszik, bizonyára még sok néző van így vele. Mert ezek a telefonbeszélgetések a tv-ben felfrissítik, változatosabbá teszik, új színekkel gazdagítják azt a néhány műsorszámol, amelyben rendszeresen telefonálnak. De miért nem terjesztik ki ezt a hasznos kezdeményezést, miért nem telefonálnak minden adásban? Legalább egyszer?! Egy távbeszélgetés mindegyik műsorszámra ráférne. megtörné az egyhangúságát, izgalmassá tenné. Példákkal is szolgálhatok. ISKOLATELEVlZIÓ. TÖRTÉNELEMÓRA, özvegy Pókayné: (Korabeli ágyban, korabeli párnák közt fekszik, az éjjeliszekrényen felcseng a telefon. Felül, megdörzsöli a szemét, a kagylót a füléhez emeli): Halló? Egy női hang: Jó reggelt, itt Fló- risné, a szemközti háztömbből. Elnézést a korai háborgatásért, de talán érdekli a nénit, hogy Báthory István megjött a szentpáli csatából. Most van a felvonulás, tenger nép az utcán. Tessék kitekinteni az ablakon, alighanem a kegyed két szerelmetes fiái viszik éppen rabláncon. özvegy Pókayné: Szép magától, hogy átszólt (felkel és kitekint,). KEDVES VERSEIM Cuzammen Egon: (A kiváló előadóművész gondterhelten álldogál a dugig rakott könyvespolc előtt, majd a nézők felé fordul, fájdalmas mosollyal): Egy. tői egyig a szívemhez nőttek! És most mégis választanom kell közülük! A sok kedves vers közül melyik a legkedvesebb? Talán... (Még gondterheltebben a polc felé forjelzőcédula kunko- rodik az ég felé. Előbbre jön, kinyitja a könyvet, felsóhajt) Márk Tádé: Galaktika mindenütt. Makrokozmosz belül! És kívül a mikro! Szédítő moccanatlan forgás! Szupernóvák! Szem- pernovák! Aba-No- vák! dúl, vajúdik, töpreng, aztán találomra kiemeli azt a könyvet, amelyből félméteres Szaturnusz, Venus, Betacid? Meddig még? És távolodva közelit az űr! (Lassan összecsukja a könyvet, meghajol. Aztán a telefonhoz lép, tárcsáz egy számot): Halló, Különleges Tudakozó? Meg tudnák nekem mondani, hogy miről szól Márk Tádé: Galaktika mindenütt! című költeménye? ESTI MESE Mesélő: ...és akkor a királyfi kivezette s tündérszép pásztor- lánykát a hétfejú sárkány várából... Egy pillanat türelmet, gyerekek, most felhívom egyik kis pajtásotokat és megkérdem tőle, hogy szerinte mi legyen a tündérszép pásztor- lánykával, jó? (Tárcsáz egy számot): Halló, Kovács Pisti? Kovács Pisti: Én vagyok, kezicsókolom. Mesélő: Szervusz, Pisti. Hall. gatod a mesét? Kovács Pisti: Hallgatom. Mesélő: Hát akkor szerinted mi legyen a tündérszép pásztorlánykával? kovács Pisti: t'űnjön el! Én végig a sárkánynak szurkoltam! Kürti András lelete a tévében
