Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-28 / 303. szám
Egy csendes centenárium IJármene járunk is mos- tanában, legyen az nyomda, gyár, város vagy kereskedelmi vállalkozás, sok helyütt ott a' bűvös szám: 100-as. Százéves az Atheneum nyomda, a Láng Gépgyár, a Goll, s MÁV, a Posta. Valóságos történelem határolja ezt a csendes centenáris évforduló-sorozatot. Ez a „százas" nagy időnek látszik, bár nem ritka, hogy egy-egy ember is megéri ezt a kort, s amikor az ország „szeme előtt" kérdezte a minap a televízió riportere az egyik századik születésnapját tartó hajdúsági anyókát: hosszú volt-e ez az idő, az csak legyintett, mondván: bizony, nagyon hamar elmúlt. Nemzeti éltünk tudatában legalább ilyen gyorsan múlott az idő. hiszen a szó valódi értelmében vett magyar gyáripar aiig száz éve született Az 1867-es kiegyezés, egy bukott forradalom késői kompromisszuma nyitott utat a hazai kapitalizmus és gyáripar megszületéséhez. Üzemek alakultak sorra, s ezek közül soknak ma már nevét — mint az óbudai Filatö- riumnak a Filatori gát — csak egy-egy dűlő, vagy utcanév jelzi. Tragikus és sikeres sorsú gyáralapítók neve és emléke fűződik a magyar ipar hőskorához. Kuny Domonkos, kinek nevét szintén csak egy kis utca őrzi a budai Vár tövén, ahol az első porcelángyárat megalapította, nem érhette meg második vállalkozása, Herend világhírét. Láng László, Ganz Abrahám, a két Goldberger, Weiss Manfréd, Csonka, Rökk viszont a szerencsések közé tartozott, hisz nevűket ma is őrzi az általuk alapított gyárak márkája. A száz év előtti iparosodási láz szinte egyik pillanatról a másikra söpört végig azon a földön, ahol a középkorban fejlettebb ipar virágzott, mint a korabeli számos nyugateurópai fejedelemségben. A Duna és Maros völgye, a Ga- ram felső folyása, a hegyi hámorok, bányák, ércöntők híre! már akkor ismert volt Euró- j pában, amikor a- Ruhr-TÓl még nagyon kevesen tudták,! hogy vajon merre is folyik. I Azután jószerével minden el- ! pusztult Mohács után. És év- | századok múltak el. mire e , gazdag ipari hagyományokkal rendelkező tájon újra fel- j támadhatott az ipar. Többnyire cseh és német ] munkások kezdtek el száz esztendővel ezelőtt a magyar gyárakban dolgozni és egy emberöltő múltán, a MAVAG gvár munkáskórusából a „Stahl tonból" már Acélhang lesz. Egy nemzedék során a „pusztai magyarok" megtanulták a modern ipar ezer új mesterségét és a századforduló táján, még a németül ! beszélő ipari központokat is ] elárasztotta az olcsó, de az új iránt fogékony magyar mun- | kaerő. S hogy milyen fogékony volt ez a nép az újra, a korszerűre, mi sem bizonyítja Jobban, mint az, hogy tanító mesterei vele együtt 1905- ben: az elnyomóival vívóit első véres összeütközésekor jogot, kenyeret, emberséget. Éljen as alkalommal ÜJ ÉVTŐL — JANUÄR 31-IG patyolat akció 10 százalék árengedmény! 100 forinton felüli vállalási érték eseten 0 SZÁZALÉK irengedmény lakossági vegy tisztítás és festési szolgáltatásra. HEVES MEGYEI PATYOLAT VÁLLALAT magyarul követelt. És ez a proletárszolídarítás. amely nem a nemzetiségi hovatartozás szerint ítélte meg az embert. 1919-ben már egy akarattal teremtette meg a világ második munkásállamát, a Magyar Tanácsköztársaságot. Egyedi és tömeges sorstragédiák tömkelegé jellemzi a magyar ipar fejlődését. Idegen tőkével kezdődött, s gyarmati méretű kizsákmányolással folytatódott ennek az iparnak fél évszázada. 1924-ben, amikor Nyugaton már réges-rég 8 órás munkaidőben dolgoztak, nálunk a herbergről herbergre (korabeli munkásszállások) vándorló iparossegádek még így köszöntek: „Háromszor nyolc az huszonnégy”. A 8 órás munkanap több évtizedes követelése volt e köszönés, hogy ne felejtsék: a Tanácsköztársaság elbukott ugyan, de a harc folyik tovább. A 30-as években újra jelentkezett a gyarmatosító német tőke. Bal ás Jenő geológus professzor Gánton bauxi- tot talált. Az új erőre kapott és közben fasizálódott német tőke azonban nemcsak Balást fojtotta meg, de elfojtotta a magyar ipar nemzeti önállóságra való törekvését is. Igaz, új gyárak sorát építi ez a tőke és Péten megveti alapját a hazai nehéz vegyiparnak. A háborús konjunktúra idején fellendíti a gépgyártást, de a fejlődés hasznát nem az látja, aki az értéket megtermelte, hanem a magyar munkás- osztály kétszeres kizsákmányolásából hasznot húzó hazai és német burzsoázia. Ellentmondásoktól terhes, háborútól tépázott gyáripart örökölt a felszabadulás után a magyar nép. Elavult gépek, a nemzetközi versenj'ből kiöregedett üzemek, ez volt a kép, az 1948-as államosításkor. A háborús károkat ugyan hamar kijavították az üzemek új tulajdonosai — a munkások, ám a nehezebbje csak ezután következett. Új ipart, korszerűen termelő gyárakat kellett — csaknem a semmiből — máról holnapra teremteni, és a régiekből a szocialista fejlődés követelményeinek megfelelőeket kiépíteni. Az államosítás pillanatában 80 esztendős volt ez az ipar. Azóta 20 év telt el és ez a két évtized annyit épített, mint amennyit az ezt megelőző nyolc. Mindenből volt itt valami, ám ebből a valamiből a szocialista Magyarországnak kell „igazit” csinálnia. Ez a folyamat napjainkban is tart. s hogy a késésért, a korábbi évtizedek gyarmati sorsáért, az elszalasztott lehetőségekért mennyit kell egy tízmilliós népnek „fizetnie”, küszködnie. hogy önálló — ám a nemzetközi munkamegosztásba eredményesen kapcsolódó, — az ország gazdasági virágzásának alapját jelentő nemzeti gyáriparát megteremtse, azt a mi nemzedékünk még nagyon is érzi, hiszen immár milliók „filléres” tőkéjéből i alapozzuk meg iparunk most j kezdődő második évszázadát. Szamos Rudolf Kiváncsi folóhamera Jack Morrison dúsgazdag, londoni üzletember a világhírű Sotheby-árvercsen 22 000 fontért (52 800 dollárért) megvette az aukció sztárját, az 1709-ben, Cremónában készült eredeti Stradivárius-liegedüt. Fe'űj'iiáh a Petöfi-isázat Elkészült a szalkszentmár- toni Petőfi-ház részletes felújítási terve. Az ,.L" alakú épület rekonstrukciójára — amelyben 13 helyiség van — egymillió forintot költenek. Eredeti formájában állítják helyre azokat a szobákat, ahol a Petrovics család lakott és Petőfi Sándor oly gyakran tartózkodott. Rendbe hozzák a pincét, s feltárják azt a föld alatti folyosót | is, amelyen egykor a betyá- í rok tűntek el a pandúrok I elől. Megóvják a pusztulás- ! tói az udvaron álló postako- j csiszint és a mészárszék fala ra feltett fali cégért is. Oh vagy Hevesebb jár? Közös nevező nélkül! Levelet kaptam az egyik vállalat igazgatójától, s arra kért benne, hogy postafordultával kiildjem vissza a még áprilisban „kölcsönkért" beszámolóját, amelyben az 1967-es esztendő eredményéről adott számot a vállalat dolgozóinak, a nyereségelosztással egybekötött ünnepélyes termelési tanácskozáson. Szerencsére megtaláltam a beszámolót, de mielőtt az elnézést kérő levéllel együtt borítékba tettem volna még- egyszer elolvastam. Ismerve a vállalat ez éves eredményeit, majdnem, hogy derültségnek hatott az a néhány sor, amelyet nemcsak az igazgató, de én is aláhúztam, amikor az áprilisi ünnepség után először elolvastam a beszámolót. Idézem: „Erőnkhöz, lehetőségünkhöz mérten mindent elkövettünk, hogy e feladatainknak eleget tegyünk. A 107 százalékos éves tervteljesítés, a 23 nap nyereségrészesedés mögött erőnk teljes kihasználása áll, ennél többet nem is várhatnak tőlünk.” S mi ebben a derültség? Három hete sincs, hogy a szó- banforgó vállalat igazgatója az utcán megállított, és nagy örömmel hívta fel figyelmemet arra, hogy soha ilyen eredményeket nem értek még el a vállalat fennállása óta. Csak a tíz hónap eredménye alapján nem kevesebb, mint négyhavi nyereségrészesedést tudna osztani. Igaz. arra nincs lehetőség, de a jövő év elején új gépsorokat vásárolnak, felújítják a műhelyeket, és ettől függetlenül is maximális nyereség- részesedés „üti” majd a dolgozók markát. A tavalyi évhez viszonyítva változott-e a vállalat munkásgárdája — kérdeztem tőle, mire határozottan válaszolta, hogy ez évben mindössze hárman hagyták el a vállalatot és csak öt új embert vettek fel. És a műszaki gárda? Az is a tavalyi? Semmi nagyobb minőségi, vagy mennyiségi létszámváltozás, csak az eredmények duplázódtak meg — kaptam a precíz választ. Ugyanazok a feladatok. Ugyanazok . a munkások, ugyanazok a műszakiak, ugyanaz a profil és gépek. Az eredmények mégis megduplázódtak. Dehát az áprilisi beszámolóban maga az igazgató mondta: „Erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten mindent elkövettünk, hogy feladatainknak eleget tegyünk. A 107 százalékos éves tervteljesítés. a 23 nap nyereség- részesedés mögött erőnk teljes kihasználása áll, ennél többet nem is várhatnak tőlünk.” Itt van a beszámoló előttem, egyetlen betű sem hiányzik a sorok közül. Sehogysem tudom közös nevezőre hozni a tavalyi beszámolót és az idei eredményeket. Változatlan a műsza- szaki, a munkásgárda, s mégis akár négyhavi nyereséget is oszthatna az igazgató. Mi történt? Okosabbak lettek a vezetők? Ügyesebbek lettek a munkások? No, de ennyivel? Vagy talán mégsem követtek el tavaly mindent? Talán többet is tudtak volna dolgozni. termelni. De hiszen a vállalat kollektívájának a becsület, a lelkesedés is régi tulajdonsága. Hát akkor mi történt? Hagyjuk a kérdőjeleket! Ne bántsuk tovább azt a jó öreg mechanizmust, amikor van már tőle jobb. Ahogyan az eddigi eredménye"k, és a nagyobb nyereségosztás- sal egybekötött igazgatói beszámolók bizonyítják majd. — koós — • Gyakori téma a termelőszövetkezeti tagok körében: mennyit keresnek a közös gazdaságok vezetői? A vélemények gyakran túlzóak, a gazdak egy része úgy gondolja, hogy az elnök, a főmezőgazdász vagy énucn a főkönyvelő többet keres, mint amennyi járna neki. Sok esetben úgy vetik fel a kérdést, hogy könnyít a vezetőknek szaladgálni, vendégeket fogadni, utazgatni. de próbálnának csak k’nt a határban dolgozni. Akkor majd rájönnének, hogy melyik munka a nehezebb. S akkor nteg is tudnák állapítani, hogy miért kell többet fizetni. Általában mégis azt lehet mondani, hogy a szövetkezeti vezetők döntő többsége megkeresi azt a fizetést, eléri azt a jövedelmet, ami munkája után indokoltan jár neki. Ez azt bizonyítja, hogy a gazdák zöme ha nem is látja tisztán a vezetői munka nehézségeit, feladatait, mégis indokoltnak tartja, hogy az elnök. vagy éppen a brigádvezelő fokozottabb anyagi elismerésben részesüljön. miill egy traktoros, \agy állattenyésztő. Sajnos azonban olvan probléma is akad. hogy éppen a tagság akadályozza meg. hogy néhány szövetkezeti vezető a munkájának megfelelő juttatásban részesüljön. Egvik termelőszövetkezet elnöke például évek óta kevesebb fizetésért dolgozik, m' ‘ a liason- ló adottságokkal, anyagi erővel rendelkező szövetkezetek elnökei. Egyéni sérelem — mondhatja bárki. Pedig sokkál több annál, a vezetői munka meg nem értése. lebecsülése. Pedig a ló gazdálkodás egyik alapvető feltétele a jó vezetés. A gazdálkodás nődig már az egész közösség ügye — s ezért nem lehet szótlanul elmenni az egész közösséget érintő egyéni problémák mellett. (kaposi) A y a ra t cfl>íickm*k $rly|Mkn llárritisiiaii kezdődik — Olasz gépek — I .TO fi j ■■■ un kuli oly A lakásépítésekhez, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok területeinek öntözéséhez, valamint a varosok és községek vízhálózat-bővítéséhez az utóbbi években nehezen lehetett nyomócsövet kapni. Ezen a gondon iparkodik minél hamarább segíteni a Selypi Cementgyár. új azbesztcement- cső-gyárat építenek a Zagyva-parti üzemben. A gyártáshoz szükséges alapanyag a cement és az. azbeszt. Selypen elegendő és kiváló minőségű cementet m-m m~ m1 Párhuzam kis hibával Néztem a lányt és Dickensre gondoltam. Az én helyemben mindenkinek Dickens jutott volna az eszébe. Pontosabban: ,,A karácsonyi ének", a nagy angol realistának ez a megrázó erejű elbeszélése. Amelyikben a megfagyott gyermekről van szó. Akkor is karácsony este volt, nagy. puha pelyhekben hullott a hó. az utcán emberek arca kipirult a hidegtől, amint siettek haza, hogy meghitt családi körben töltsék el a szeretet ünnepét .. . Ez a másik történet pedig most pereg éppen a szemem előtt és a szerencsétlen teremtés, akinek látványa ..A karácsonyi ének” megható tragikumát idézi fel bennem, nem fiú, hanem lány. Húszévesnek saccolom, a ruhája nem rongyos, de az évszakhoz képest túlságosan lenge. Deltát mindez nem gyengíti a párhuzam indokoltságát. Most is karácsony este van, az utcán az emberek arcát most is pirosra csípi a hideg, most is mindenki siet haza, hogy övéi körében töltse a szeretet ünnepét. Es közöttük most is ott éviekéi egy árva lélek, akit nem vár haza senki, akivel a kutya sem törődik. A lány fázósan álldogál, vagy fel-alá sétálgat. Lóbálja a táskáját, hogy egy picit felmelegedjék. A vak is látja. hogy szenved a hidegtől és nyomasztja az egyedüllét. Egy kis emberi melegségre vágyik, egy kis kuckóra, ahol meghúzhatná magát, ahol neki is jutna néhány kedves szó, egy kis meleg étel, talán még valami aprócska ajándék is a fenyőfa ülői, ...... Leküzdve természetes félénkségét, rámo-\ solyog egy-egy magányos járókelőre, még meg is szólítja némelyiket. A szája mozgácukrászda üvegablaka mögül és gyűlik bennem a keserűség. Szegénykének semmi sem sikerül. Nyájas kérdésére vagy bosszús felhorkanás a válasz, vagy határozott fejrázás, a többség pedig úgy tesz, sáról leolvasom, az iránt érdeklődik kedvesen, hogy az illető nem vinné-e öt magával? Félórája figyelem a mintha süket volna, gyorsított menetben halad el mellette. Ha ez igy folytatódik, mire éjfélt üt ez óra, ez a leánygyermek is meg fog fagyni! Mit változott, menynyit fejlődött, szépült, gazdagodott az emberi lélek, az emberi természet a száz évvel korábbi állapotokhoz mérten? Megértőbbek lettünk a mások szenvedései iránt? Jobb. nemesebb a szívünk, mint dédapáinké? Legalább az év egyetlen napján, a szeretet ünnepén befogadunk-e fedelünk alá egy didergő kislányt, megosztjuk-e vele kenyerünket? A példa azt mutatja, hogy e tekintetben bizony nem sokat fejlődtünk! Szerencsére akadnak azért kivételek is! Jómagam például elhatároztam. hoqy még Hz percig várok, és ha ez alatt sem akad g"á- molitója' s-egényké- nek. kimegyek hozzá és meginvitálom. töltse nálunk a mai estét. A te1^s‘'anm i*í biztosan örülni fog neki. K L L1 rXllVÄX c*o gyártanak, azbesztet pedig a Szovjetunióból be tudják szerezni. A Selypi Cementgyárnak a megfelelő terület, a víz. az elektromos energia, a gőz és az iparvágány rendelkezésére áll és nem kell a cementtárolásához külön si-. lót építeni. Mindez olyun előny. hogy a beruházás rendkívül előnyös, az országos vállalat salát feilesztési alapjából fedezi a 196 millió forintos költséget. A beruházást 1969. március .elsején kezdik és 1970. december végére a próbaüzemeléssel együtt elkészül az új csőgyár. Érv nagy csarnokot és kisebbet is építenek. Olaszországból szerzik be a korszerű csőgyártó gépeket. Üzemvezetőt, művezetőt, a technikusokat és a különböző szakembereket a cementgyár létszámának átcsoportosításával biztosítják. Daruke- zelökre. gépkezelőkre és betanított segédmunkásokra, összesen mintegy 130 új munkaerőre lesz szükség az új csőgyárban. Rendkívül elönvös, hogy az úl munkahelyekre főleg nőket vesznek fel. Az aláírt beruházási programot december 23-án kapták meg. Ügy vélittk. gazdag karácsonyi aléndék ez. a Selypi Cementgyár és a környező községek elhelyezkedni vágyó fiataliainak. 19S8. december 28., szombat
