Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-15 / 191. szám
A Petiifi-xtlsslóal/ Huszonöt évvel ezelőtt, amikor Jugoszlávia népeinek legjobbjai élethalálharcukat vívták a hazájukat leigázó fasiszták ellen, Horváthországban, a partizán seregek második hadtestének parancsnoksága hírül adta: Szlavóniában megalakult és a közös célért harcba indult a Petőfi Sándor nevét viselő magyar szabadságharcos zászlóalj. Tagjai már a korábbi hónapokban is részt vettek különböző partizánalakulatok küzdelmeiben, de e naptól kezdve Kiss Ferenc, jugoszláviai magyar kommunista parancsnoksága alatt (a politikai biztos Geri Károly, a parancsnokhelyettes Peleskó György, az alakulat törzsének főnöke Käufer Sándor volt) önálló egységgé szerveződtek. A zászlóalj, amely kezdetben kilencven főből állt, a Dráva menti községekben önként jelentkező magyar antifasisztákkal egészült ki, létszámát hamarosan megkétszerezte. Az egység tagjai, a legszebb magyar forradalmi hagyományok folytatóiként azt vallották, hogy ha a fasizmus elleni harcban a testvéri népek oldalára állnak, megrövidítik saját népük szenvedéseit is, közelebb hozzák felszabadulásának napját. így történt, hogy a későbbiek során Jugoszláviába külföldről is érkeztek magyarok, akik felvételüket kérték a Petőfi-brigádba. A következő év elején Magyarországról kommunista ifjúmunkásoknak tizenegy tagú csoportja ezer veszélyen át, sok viszontagság után eljutott Ojverbász- ra, majd a Dunán át Szuszekba, a partizánok által felszabadított faluba. A Fruska- Gora nehéz útjait már felfegyverkezve járta a csoport, mígnem eljutott a vajdasági partizán-parancsnoksághoz, ahol megkapta beosztását. E csovorthoz tartozott Nagy Ilona, budapesti ifj úkommunista — a szép „Nagyica” —, aki a nácik elleni harcokban hősi halált halt. A Petőfi-zászlóalj létszáma 1944 végére, mintegy 1200-ra nőtt. Ekkorra már mint a jugoszláviai népfelszabaditó hadsereg rohamdandára, négy zászlóaljjal rendelkezett, s jelentékeny harci vállalkozásokat hajtott végre. A Petőfi-zászlóalj híre eljutott Magyar- országra is. Először az Üj-Somogy című lap, később több vidéki újság ts hírül adta, hogy a jugoszláv partizánok a Papuk-hegységben magyar fiatalokat fegyvereztek fel, akik sapkájukon ötágú vörös csillagot viselnek és Kiss József a parancsnokuk. Amikor a jugoszláv népfelszabadító hadsereg támadásai már az ország nagy részében kibontakoztak és a szovjet hadvezetőség segítségével sok győzelmes ütközetet vívtak a fasisztákkal, a Petőfi Sándor-zász- lóaljon kívül más magyar harci csoportok is létrejöttek. A hírhedt Borból és a fasiszták más koncentrációs táboraiból megszökött foglyok, munkaszolgálatosok, a Horthy-had- seregből átállt katonák, mind több helyen csatlakoztak a harcosokhoz. Ejtőernyősként érkezett a jugoszláv erdőkbe a többi között Szalvai Mihály is, a spanyolországi nemzetközi brigád kiváló harcosa, néphadseregünk későbbi tábornoka, aki néhány évvel ezelőtt hunyt el. A jugoszláv partizánok bizalommal, testvérként fogadták be soraikba a magyar antifasisztákat, akik bátor, önfeláldozó helytállásukkal megbecsülést szereztek népünknek. hozzájárultak a fasizmus fölött aratott győzelemhez, vérükkel pecsételték meg a közös célért küzdő népek, internacionalista testvériségét. V. F. A jubileum tiszteletére Búcsúsorok a palackon ' A NAPOKBAN a kiváló dolgozó kitüntetés mellé — stílszerűen — egy kecses kis palackkal lepték meg búcsúzó munkatársai Zachar Józsefet, az Ü. M. Parádi Üveggyára korongos csiszolóműhelyének nyugdíjba vonult dolgozóját. Néhány sort írtak arannyal az üvegre, s az a pár szó az öreg nevét, meg az utolsó munkadarabját őrzi. Szokatlan volt az ilyenfajta ajándék. — de még szokatlanabb. hogy valaki 60 éves korában rokkantság nélkül ment Sasváron pihenőre, ' „Fenn”; az irodaházban rögtönzött kis ünnepségen sokáig nem is beszélgettünk másról, mint erről a ritka, hosszú szolgálatról kitartásról. — Poros, szennyes, egészségtelen volt mindig a korongos csiszolók műhelye — emlékezett az idős ember. — a szilikózis sok munkást -idő előtt’ tönkretett. Az én koromat már otthon nyugdíjban élték meg. nálamnál jóval hamarább megöregedtek. így mondom — fűzte hozzá nyomatékosan —. mert én még most sem érzem magam olyan korosnak hogy nem bírnám, ha szükség lenne rám. Bejövök szívesen ezután is, ha hívnak, ha kell a segítségem. 1929-ben kezdte a munkát, ugyanitt. Párád sasváron, de nem ugyanott, ahol abbahagyta. — A régi műhelynek már hült helye van. eltűntek a vályogfalak, fagerendák, amelyeket valamikor egy istállóhoz emelték, még az öreg gyárban. Ahol annak ideién a vízszintesen forgó kő elé álltam. s kelyhek peremét csi- szolgattam napi 14—16 órán át, összesen 80 fillérért, ott már új helyiségben dolgoznak a festők. Modern üzem- résziben. mint már mi is az utóbbi két esztendőben, s most körülöttünk mindenki. E 7 persze természetes is. legfeljebb mi. a régiek csodálkozunk még mindig egy keveset. .. POHÁRKA bor oldja az emlékeket, szaktársak segítenek visszapergetni a tovatűnt idő különféle eseményeit. — Igen. alaposan megváltozott a bejárás is — jut eszébe az öregnek —, merthogy, mi még Öhutáról csak úgy, gyalogosan jöttünk, s úgy mentünk haza is. télen, nyáron. az erdőn keresztül. Jó tíz kilométernyit minden nap... Most meg? Kényelmes autóbusszal utazhat aki messzebb lakaik a teleptől Persze. — fűzi hozzá —. meglehet, hogy akkoriban hiába iött volna az autóbusz, hiszen a pénzünket erősen kellett fogni, szívesebb ben gyalogoltunk mintsem fizessünk a kocsizásért. Még amikor a ..parádsasvári kényszerszabadság-’ tartott. Salgótarjánból is csak az apostolok lován vágtunk keresztül a Mátrán, mert így volt a legolcsóbb. — Salgótarján? — kérdezte a művezetője. — Tarjánról más nem jut az eszedbe? — nevetett. Félkacagott Zachar bácsi is. — Már hogyne jutna — kuncogott.. — Ott történt meg hogy valamelyiktek telerakta kővel a tarisznyámat, s én azt észrevétlenül hazáig cipeltem ... Igaz. keménynek elég kemény volt. hogy az oldalamhoz ütődött. de hát azt hittem, a kenyerem. Mert néha az a tíznapos: kenyérke sem volt sokkal puhább amit magammal hordtam kosztolni a hagvma mellé. Aztán hagyjuk a múltat — mondta az öreg, éppen elég volt belőle. Inkább azt emlegette, hogy a hatvanas évektől különösen szép feladataidat kapott mindig: jöttek az ólomkristályok is, időről időre újabb formák, minták kerültek a műhelyébe. Főleg a négysarkú Decan- ter-palack tetszett neki. mivel csupán egymagának másfél órányi munkája akadt rajtuk... Szolgálatának utolsó szakaszában 2100 forint körül keresett havonta s így tisztességes nyugdíjra számíthat most. — Persze, még többet is hozhatna r> postás — iegyezte meg —. ha a régi gazdámék 1930—32-ig nem ..lopnak el” tőlem három teljes évet. Nem jelentettek be a? OTI-nál. így most a nyugdíjintézet kevesebbet fizet... AMIKOR a pihenésről beszélt, nagy családját, öt gyerekét és kilenc unokáját is emlegette. S legbüszkébben arról a fiáról és unokájáról szólt — akik ugyancsak ezt a gvárat választották munkahelyül. Üvegfúvók lettek... (gyón!) sgglcalccirítMis értéke : másfél millió forint □ Negyvenezer forint jutalom A szócialista munkaverseny első féléves eredményeit a vállalásokat s azok teljesítését- a napokban értékelték, hozták nyilvánosságra a Mátravidéki Fémművekben. A verseny, akárcsak megyénk más üzemeiben, vállalatainál, Sírokban is a történelmi évforduló, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére, gnnak méltó megünneplésével indult, s bontakozott ki. A gyár szocialista, munkabrigádjai az elsők között csatlakoztak a jubileumi versenyhez, s határozták el, hogy munkával ünnepük, köszöntik a fél évszázados évfórdulót. Akárcsak a korábbi években. s ezt már siroki hagyománynak is nevezhetjük, a vállalásokat tettek követték. Valamennyi brigád teljes „gőzre” kapcsolt, igyekezett maximálisan eleget tenni ígéreteinek. így született meg az újabb kollektív siker, a másfél millió forint értékű megtakarítás. Valamennyi brigád munkáját. eredményeit nem áll módunkban felsorolni, csak példaként említünk néhányat. amelyek a legtöbbet Egyetlen az országban Kigördül az udvarról egy elkészült Prága. Bodnár János átvevő és Pető Imre szerelő ellenőrzésre viszik a kijavított gépkocsit. öt évvel ezelőtt, amikor a Heves megyei Finommechanikai Vállalat kápolnai javítóüzeme átkerült Kerecsend- re, még csak 15 fő volt az üzem létszáma. Ma már ez a létszám tízszeresére nőtt, éves tervük pedig tízmillió forint. A volt téglagyár helyén egy nagy javítóüzem létesült. Szucsik Jánossal, az üzem vezetőjével beszélgetünk. — Az országban ez az egyetlen Prága típusú gépkocsik szervize. Szükség volt rá, mert 6—800 ilyen gépkocsi fut az országban, amelyek javítását mi végezzük el. Ez évben eddig 130 gépkocsit javítottunk, de ez a szám év végére 250—280 lesz. Az öt év alatt egy kiváló törzsgárda is létrejött az üzemben, amit bizonyít az is, hogy néhány szerelő tapasztalatcserére menne Prágába, mivel ezeket a gépkocsikat ott gyártják s így tökéletesebb, jobb munkát tudnánk megrendelőinknek biztosítani. — Van-e további fejlődési lehetőség? — Igen. Egyre több üzem, vállalat vásárol ilyen terepjáró gépkocsikat, s ezeknél ugyancsak mi végezzük majd el a szemléket és a garanciális javításokat. K. B. adtak a másfél millió forintos megtakarításhoz. A Zrínyi Ilona brigád 8500 tubust gyártott társadalmi munkában, a Bánki Donét szocialista címért küzdő brigád nem kevesebb, mint 1,3 százalékkal csökkentette a selejtet. A brigád három újítást készített és egy műszak értékét elküldte Vietnam megsegítésére. A Petőfi Sándor szocialista brigád ismét megerősítette a már korábban munkával kivívott ió hírnevét: a használt csőszerelvények felújításával 60 ezer forintot takarított meg. Egyetlen késés. hiányzás, baleset sem volt a brigádban. Ugyanez mondható el a Vosztok szocialista brigádról is. A brigád a vállalását jelentősen túJMiesítette, a a tervezett villamosenergia- felhasználácbói mn ezer lavórét takarított meg. Állták a szavukat a Május 1 és a Béke szocialista brigádok is. Több mint 600 tonna szén megtakarításával, hulladék és használt anyag felújításával 20 ezer forinttal járultak hozzá a közös „kasszához”. A Bornemissza Gergely szocialista brigád határidő előtt készítette ~ Tubomatic gépsor üzen téséhez szükséges technr.,>- giát. A dobozgyártásnál kísérletezték a korábbi nológiánál lényegesen o'- csóbb gumírozást. A ko on -, dugó gyártásához szűk import-tömítőanyagot rr- gyár anyaggal váltotta A brigád egynapi kerr ajánlotta fel, küldte el a Vietnam megsegítésére tott csekkszámlára. A Vasvári Pál szocie brigád 14 ezer forint ér e ű anyagot újított fel. Két tást készített % brigá s mindkettőt elfogadták. Jelentősen túlteljesí féléves vállalásait az Endre szocialista br 0,55 százalékra csökken a selejtbázist, s lényeg < javította a minőséget. / Thi Rieng szocialista gád több mint 60 ezer f értékű táblalemezt takai meg. A legjobbak közé tozik a Munkára fel! szocia lista brigád is. Féléves vét 103.2 százalékra tel tette. Hosszan lehetne még f rolni az eredményeket, szén a megtakarított m. millió forint mögött na; komoly munka áll. amel valamennyi brigád kp részét. A brigádok megtették - telességüket, teljesített"-, vállalásaikat. A munka iu- talma sem maradt el. A gyár vezetői 40 ezer forint jutáimat osztottak szét a félé i munkaversenv legjobb br: gádjai között. — k. — Mit mond a tudós — as ország legnagyobb halommese jenek 99titkairól99 ? Á Magyar Tudományos Akadémia megbízásából másodszorra láttak hozzá a két- egyházi halomsírok „vallatásához”. Az idei eredményekről és a tervekről a következőket mondotta dr. Gazdapusztai Gyula, egyetemi tanszékvezető docens, az ásatás vezetője: — Az országban egyedülálló halomcsoport a kétegy- házi: félkör alakban 2,45—3 kilométer hosszú területen 40—50 halom látható. A régészeknek sok értékes „ti- tok”-ról vallanak a felszínre került leletek. Találtunk például az időszámításunk előtti 2300—2000-ből származó halomsírokat. Ezek egy részét sírrablók fosztották ki. Felfedeztünk a halomépítők előtti időkből rézkori településről származó leleteket is. Aíjöttünk, hogy a halom fWrnyékét érdemes feltárni. A halmoktól távolabb áldozati edények kerültek felszínre, sőt bolygatatlan szarmata sírokra is bukkantunk. Egyik szarmata sírból pikkelyes páncél és 30 centi- méteres kard került elő. Jelképes sírt is feltártunk az idei ásatásnál. Valószínűleg a távolban elesett vitéz emlékére rendeztek jelképes temetést, és szokás szerint áldozati tárgyakat raktak a sírboltba. — Az a célunk, hogy több éves munkával feltárjuk a halmokat és környéküket. Felkutatjuk a rézkori települést s a későbbi népek településeit. Nem tudjuk, hány nemzedék élt itt, hogyan éltek, mivel foglalkoztak. Kevés a fennmaradt tárgy, amely bemutatná az életkörülményeket, de sokat várunk a későbbi ásatásoktól. (MTI) Pepita nem utazik kulcsot, amiből ő majd kapukulcsot reszel magának. A főnökömnek az a kívánsága hozzak neki egy-két 9 Voltos lapos elemet a zsebrádiójába. A kilövőpálya személyzetének főnöke igen testes ember, kijelentette nekem, he nem hozok neki néhány ext ra méretű konfekciós holmit legközelebb felrobbantj< alattam az űrhajót. De eleg, elég, nem is folytatom tovább. Lapunk munkatársa felháborodottan kiáltott fel; — Hallatlan. Megértem önt! Egy ilyen hatalmas, kockázatos, zseniális vállalkozásra indul, és akkor ilyesmikkel zaklatják? De miért? Pepita Vince megadóan felelte: Rendszerint jól tájékozott körökből kiszivárgott hír szerint elkészült a legeslegelső magyar Hold-űrhajó. Már startra készen állt, amikor Pepita Vince kijelentette: nem utazik. Ez a konok visz- szahúzódás végzetesen keresztezi ennek a nagy magyar meglepetésnek megvalósítását. Más ugyanis nem utazhat Pepita Vince helyett. Ö az egyetlen szakember, akit erre a célra kiképeztek. Megindult a pletyka, a találgatás és a suttogás. Egyesek azt állították: Pepita azért nem kel útra, mert kevesli a 31 forintos napidíjat, és fütyül rá, hogy ezért szemtelennek meg anyagiasnak nevezik. Mások azt mondták: azért nem mer nekivágni a Hold-utazásnak, mert gyáva, ámbátor nem a kozmosz viszontagságaitól fél, hanem attól, hogy mire visz- szaérkezik, átcsoportosítják az építőiparba. Volt, aki azt híresztelte: Pepita Vince nem bízik a hazai űrruha minőségében, de ez kizárt, mivel azon még a gombok is importból származnak. Kaján elemek szerint Pepita Vince azért nem utazik, mert féltékeny a feleségére s nem is oktalanul; állítólag még itt, a Földön is hiába tartja erős megfigyelés alatt, hát még mekkora baj támadna abból, ha a kozmoszban elkallódna a távcsöve? Lapunk munkatársa azonban nem nyugodott bele a mende-mondákba. Felkereste Pepita Vincét, hogy személyesen kérjen magyarázatot tőle. Pepita már a kérdéstől dührohamot kapott, és egy kék fedelű füzetet lobogtatott. — Ezért, csakis ezért nem utazom! Amikor egy kissé megnyugodott, munkatársunk megkérdezte: — Megtudhatnák olvasóink, mi van ebben a füzetben? — Igenis, tudják meg. Nézze, a start előtt sok jó rokon, barát és ismerős szerzett tudomást erről a teljes titoktartással előkészített Hold-utazásról. És amint ez már szokás, mindenki rendelt valamit, hozzak neki ezt, hozzak neki azt. Ez a füzet sok megrendeléssel van teli. — Például? — Tessék. A feleségem arra kért, vegyek neki egy doboz fogvájót. A legjobb barátom eny magnószalag-tekercset óhajt. Az öcsém megbízott, vegyek neki egy nyers — Mert, hogy ezeket a dolgokat jelenleg csak a Holdban kapni... H. J. 1968. augusztus 15., csütörtou
