Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-17 / 166. szám
Domonkos Zsuzsa is utazik a f'Jl-re Kedd délelőtt a Heves megyei KlSZ-bizottságon kisorsolták az 1968. évi tömegsport-akció 196 első helyezettje közül annak a fiatalnak a nevét, aki Heves megyei sporttársait képviseli a IX. VIT-en. A megrendezett sportversenyek legnagyobb érdeme hogy az olimpia évében ezrek kapcsolódhattak be a rendszeres testnevelésbe s tevékenységükkel elősegítették a megyei sportélet fejlődését. Ezután került sor arra az izgalmas pillanatra, amikor kisorsolták a Szófiába utazó VIT-küldött nevét. A boldog nyeites: Domonkos Zsuzsa, az egri Gárdonyi Gimnázium III. éves tanulója. aki az Egri Dózsa Sport- Iclub tagjaként első helyezést ért el a távol- és magasugrásban a területi versenyen. Falusi népművelés — összefogással „Az új termelőszövetkezeti törvény a termelőszövetkezetek fontos feladatának tartja, hogy emeljék a termelőszövetkezeti tagság szakmai, politikai és kulturális képzettségét”. — így kezdődik a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnökségének és az Országos Népművelési Tanács felhívása, amely a közelmúltban jutott el a termelő- szövetkezetekhez. illetve a tsz-szövetségekhez és a falusi népművelés munkásaihoz. A felhívás alapgondolata: a termelőszövetkezeti parasztság és a falu lakosságának művelődését hatékonyabbá teheti az, ha a falun tevékenykedő szervek és intézmények összefognak, s a művelődésre fordított anyagi-szellemi energiákat koncentráltan használják fel. Lényegében ezt az alapgondolatot tartalmazzák az új tsz-törvény népműveléssel foglalkozó fejezetei, is. sőt. erről szól az a rendelet is, amely lehetőséget ad a nép- művelési intézmények közös fenntartásba vételére. — Sajnos. eddig ezzel a lehetőséggel — szórványos kivételektől eltekintve — kevés községben éltek. Heves — bár szerényen — a szórványos kivételek közé tartozik. A járási művelődési ház például évente több mint tízezer forintot kap a helyi Rákóczi Ttsz-től. Ezenkívül díjmentesen különféle fuvarokat is végez a tsz a művelődési háznak, amely szintén néhány ezer forintos támogatást jelent évente. A hevesi tsz-szövetség titkára szerint a járásban valamennyi községi művelődési otthon kap bizonyos mértékű anyagi támogatást a helyi Szálloda a tenger alatt Holland tudósok kidolgozták egy 1800 személyes szálloda tervét, amelyet az Északi-tengeren építenének. A nyolc oszlopon álló épület étterme és sétafolyosói a víz alatt lennének, innen szemlélhetnék a tengeri állatok és növények életét. Innen négy lift. szállítaná fel a vendégeket a hotel húsz méter magas tenger feletti részébe. termelőszövetkezettől. A támogatás mértéke attól függ, hogy ellenértékként mit nyújt a művelődési otthon az átutalt összegért. Ez természetes. s a járás népművelői sehol sem ..kéregetéssel” kezdik az együttműködést. Igyekszenek felmérni az egye« tsz-ek kulturális szükségleteit. s annak alapján kész programokat javasolnak. Ennek a módszernek köszönhetők az eddigi eredmények: az utóbbi hónapokban, hetekben a járás 22 termelőszövetkezetéből már nyolc közös gazdaságban megalakultak az oktatási és kulturális bizottságok. Négy tsz-ben pedig — a régi formában — szociális és kulturális bi zottságokben végzik a kulturális munkát. Ezek a bizottságok rendszeres kapcsolatot tartanaik a községi művelődési otthonokkal: segítenek a népművelési tervek, programok elkészité- sében, tervékeny részt vállalnak az előadások, rendezvények propagálás ában és lebonyolításában. Különösen gyümölcsöző együttműködés alakult ki Tarnamérán a tsz és a művelődési otthon, között. a járásiban a legtöbb a tsz-tagság igényeit és szükségleteit figyelembe vevő — rendezvényt tartottak ebben az évben Természetesen az ilyen községben fel sem merül az a kérdés, hogy mit nyújt viszonzásul a támogatósért a művelődési otthon. A hevesi járásiban a felhívás szellemében már megtették az első lépéseiket. Igaz: a művelődési otthonok közös fenntartásba vétele még egyik községben sem valósult meg. a kezdeti lépések mégis biztatóak. Ezen az úton. kölcsönös segítséggel elérhetők az együttes érdekeknek legjobban megfelelő eredmények. Ehhez azonban még az is szükséges, hogy a termelőszövetkezeték mellett minél élőbb létrejöjjön a közeledés a földművesszövetkezetek, a kisipari szövetkezetek, az állami gazdaság és a népművelési intézmények között is. (faluéi) HALSZERELEM — Látod, szerelmi bánatában partra vetette magát... (Kallus rajza) A% első vörös sássió Pest-Budán lS31-ben a Kelet-Európa felől betörő kolerajárvány Magyarország határait is átlépte. A járványnak 230 467 magyar- országi áldozata lett. Pest városa — az első megbetegedések hírére — egészségügyi zárlatot rendelt el: megtiltotta a város határán való ki- és belépést, a Budára vezető hajóhidat pedig szétbontotta. A vesztegzár alá vont városban temérdek vidéki ember — egyetemi hallgató, vándor iparoslegény, vásáros falusi rekedt benne. Az egyetemet bezárták, azonban a zömében vidéki diákság nem tudott hazajutni. A békésnek induló július 17-i diáktüntetést —, amely a híd megnyitására irányult — még aznap tömegmegmozdulás váltotta fel. Bukovits Mihály orvosnövendék vezetésével egy dunai hajóról szerzett vörös zászló alatt csoportosultak s e zászlóra több százan esküt is tettek. Az éhező tömeg szembeszállt a kivezényelt katonasággal s szétverte a városi hajdúkat. Végül Vernhardt tábornok két csapatteste iüzet nyitott a tüntetőkre. 12 halott és 9 súlyos sebesült lett az ún. „koleralázadás” áldozata. 176 embert tartóztattak le. Bukovitsot, aki a tüntetők élén „a Haza és az Alkotmány veszélyben létét” hirdette, kétévi — nehéz vasban, hetenkint kétszeri koplalással súlyosbított — börtönre ítélték. A kor osztálybírósága csak elítélően emlékezett meg erről az eseményről. A bírósági jegyzőkönyvek azonban egyikmásik tüntetőről feljegyezték: „Egyéb vagyona a testén levő öltönyön kívül nintsen” — „egy ingen s egy avitt nadrágon kívül egyebe nintsen” — „szükséges fejérneműjén és vándorló tarisznyáján kívül egyebe nints”. Az első pesti vörös zászlós megmozdulás valódi, szociális rugóinak tisztázásával még adósunk a történetírás. „Infraíül" A csend hangja Az UNESCO szomorú adatai szerint évente mintegy 15 ezer ember pusztul el csak a földrengések következtében. Joggal tehető fel tehát a kérdés, hogy mikor ajándékozza meg már a tudomány az emberiséget olyan megbízható műszerrel, amely előre figyelmeztet a közeledő elemi csapásokra. Az máris bizonyos, hogy egyes állatok viselkedéséből kell kiindulni az elemi csapásokat jelző bionikái műszerek megalkotóinak. Tudjuk például, hogy a medúzák 10—15 órával korábban megérzik a vihar közeledtét és a part menti vizekből a tenger mélyére húzódnak. A mélytengeri halak pedig éppen ellenkezőleg viselkednek: földrengés előtt felúsznak a vízfelszínre. A japán házaknak elengedhetetlen. tartozékai azok az akváriumok, amelyekben a földrengést nyugtalanságukkal előre jelző halacskák úszkálnak. A földrengésjelző állomások naponta rengeteg talajrezgést regisztrálnak. Hogyan tudják az állatok ezeket megkülönböztetni a földrengéseket megelőző, vészt jelző rezgésektől? A szeizmikus rezgések közül egyesek a légkörben és a vízben továbbítódnak, mások pedig csak a földben terjednek. Az állatok eddig még utánozhatatlan képessége éppen abban rejlik, hogy a földrengést hírül adó, meghatározott arányban keveredett rezgésekre reagálnak. Az bizonyos, hogy az infrahang tartományba tartozó olyan rezgésekről van szó, amelyek az emberi fül számára lyallha- tatlanok. Az infrahang-tartomány- nyal kapcsolatban érdekes felfedezést tettek. Egy szovjet pszichiáter megfigyelte az orgonahangok által kiváltott epilepszia-rohamokat. A zenei hangok mellett mindig keletkeznek nem hallható rezgések is, s ezek a pszichikumra kisebb-nagyobb mértékben hatást gyakorolnak. A szovjet kutatók biztató kísérletei arra engednek következtetni, hogy a földrengéseket előre jelző infrahang- szolgálat rövidesen megvalósulhat. A hallhatatlan hangokat is felfogó készülékeket máris „meduzafül” vagy„inf- rafül” elnevezésekkel illetik. Siklót és a mésodosztál? Ásatások Olymp iában 3. | Ahogy csökkent az ókori görög városállamok hatalma es fénye, úgy romlott az olimpiai versenyek szelleme is. Már nem az olajfa-ágakból font koszorúért, hanem pénzért és más anyagi előnyökért léptek porondra a részvevők. Előfordult, hogy a 'győztest# küldöttség fogadta 'szülőföldje határán és diadalmenetben vitték városába, ahová a város falán tört résen át vezették be. Nem kellett adót fizetnie, a színházakban és az ünnepélyeken díszhely járt neki, a költők pedig verseket írtak erejéről és ügyességéről. Egyre többször fordult elő csalás és megvesztegetés. Elpusztult az ókori görög világ és vele együtt az olimpia is. Megőrizték az írások az utolsó győztes nevét: a 291. olimpián, az ökölvívást Varazdatesz nyerte, aki egyébként később Armenia királya lett. Több versenyt azután már nem is rendeztek. Időszámításunk kezdete után 393-ban Theodosius császár rendeletet adott ki: „Megszüntetem az olimpiai játékokat”. A császár ugyanis „pogány ünnepekének nyilvánította a versenyeket. Elnéptelenedett az olimpiai liget. Senki és semmi nem tudta feltartóztatni a pusztulást. 395-ben a gótok vonultak végig a görög félszigeten és ledöntötték, kifosztották az olimpiai épületeket. Ami még megmaradt, azt a földrengés pusztította el 522-ben és 551-ben. Többször kiáradt a közeli Kladeosz folyó és több méteres iszappal temette be a romokat. 1B$8. július szerda Hosszú századokon át, temetői csend honolt az egykori nagy erőpróbák színhelyén és mintha a világ el is feledkezett volna az egykori Zeusz-szobor talpazatát és a főisten tiszteletére emelt k: „ . V . Ifr. , 1 ... '■ •- - .1 . Pierre De Coubertin javaslatára újították fel az olimpiai játékok gondolatát. Olimpia dicsőségéről. Csak néhány szobor, dombormű és néhány ókori költő, író fent- maradt sorai őrizték meg hajdani küzdelmek emlékét. Pindarosz például így énekelt az egykori versenyekről: „Miként a világűrben nincs ragyogóbb csillag a napnál, ugyanúgy az olimpiánál fenségesebb versenyt is hiába keresnénk...” Sok sikertelen kísérlet történt később, hogy az olimpiai eszmét újra felelevenítsék. A német Guths-Muths is megpróbálkozott vele a XVIII. század végén. De indítványát nem támogatták. Ernst Cur- tius német történész 1852-ben nagyobb energiával lépett a nyilvánosság elé: — Tárjuk fel az ókori Olimpia romjait — ezt indítványozta a világ történészeinek és régészeinek. Curtlus fáradhatatlanul tevékenykedett azért, hogy felhívja a világ figyelmét az ókori Olimpia romjaira. Szavai a legnagyobb visszhangra éppen Görögországban találtak, ahol a törökök elleni diadalmas szabadságharc után nagy lelkesedéssel kezdtek hozzá az egykori dicső múlt felidézéséhez. Athénben 1359- ben megrendezték az első újkori olimpiát és ugyanúgy, mint kezdetben az ókorban, csak görögök versenyezhettek egymással. 1875-ben pedig Curtius professzor huszonhárom esztendős fáradozásának eredményeként megkezdődött az olimpiai romoknál az ásatás. Megtalálták az egykori templom 38 oszlopainak darabjait Kiásták az atlétabejárót, amelyen keresztül a versenyzők a föld alatt, a stadionba vonultak. Sport jeleneteket ábrázoló domborművek is előkerültek, néhányat viszont megvásároltak az angolok, amelyek a British Múzeumba kerültek. Csodálatos világ tárult a kutatok ele. A páratlan kis* tek nagy szenzációt keltettek és megmozgatták a képzeletet. A görögök 1875-ben, 1888- ban és 1889-ben újabb versenyeket rendeztek. Az olimpiai eszme ébredezni kezdett sok évszázados tetszhalálból. Döntő a francia Pierre Coubertin szerepe, aki kezdeményezésére később így emlékezett vissza: — 1889-ben megbízást kaptam a francia kormánytól, hogy tanulmányozzam az egyetemes testnevelés kérdését. Kérdőíveket küldtem a világ minden államába és adatokat kértem arra vonatkozóan, hogy milyen az egyetemek és a gimnáziumok testgyakorlatainak az anyaga. A válaszokból megállapítottam, hogy a XIX. században újjáéledt atletizmus (akkoriban ez volt a gyűjtőneve i a sport különféle ágainak)! hanyatlóban van. Civakod- j nak egymással a sportolók: j a tornász ellensége az evezősnek, a vívó a kerékpárosnak, a lövész a teniszezőnek. (Folytatjuk) Sok mindent megért az ember. Még az elektromosságot is. De, hogy önteltségtől mentesen élje életéi, éppen az élet, vagy a felelős szervek produkálnak mindig valami olyasmit, hogy megelégedetten sóhajthat fel: „Hál’ isten, ezt megint nem értem ...” Mint például —, de hogy kinek hála, ezt most ne firtassuk — jómagam nem értem, hogyan lett váratlanul, indokolatlanul 11. osztályú a síkfőkúti turistaház étterme? A turistaház vezetői akarták? A Turistaházakat Kezelő Vállalat akarta? A turisták akarták? Az utóbbit hiszem a legkevésbé. Mert a gyanútlan kiránduló beül a turistaétteremnek ugyan rendes, de másodosztályú étteremnek még hencegésből is aligha nevezhető ebédlőbe, valamelyik hosszú, közös asztalhoz és kinyitja a kézzel írt étlapot, hogy azt mondja — mármint az étlap: Párizsi szelet 15,40 (lehet, hogy 17,70!) Ekkor az égre néz, de közben végigsiklik tekintete az étlapon is, aztán megnyugszik, nem az égtek csalárdsága van a dologban: másodosztályú lett a turistaétterem. Miért? Mitől? Minek? Töprenghet rajta az ember, amíg fizet, vagy amíg kor- gó gyomorral távozik és leül valahol az éppen víztől üres tóparton —, mert a közelben se égen, se földön más étkezési lehetőség nincs. Ha csak nem hozott magával. Mert ez is meg* oldás. Harmadosztályú, dl biztos és olcsó, (gyurkő)
