Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-16 / 140. szám

Látogatás Makrisz Agamemnon műtermében A hatalmas műterem ab­laka a Dunára néz, egyik fa­la a hajdani várfalra éipüL: Egy kis birodalom a műte­remhez tartozó kerettel együtt —, de műterem a kert is. Szobrok: két ülő női alak ;kőből. emlékmű vázlata gipszbe öntve, melegít ős lány bronzból, Lenin portréi... Makrisz A ga me mnonndl jártunk, a görög származású neves szobrászművésznél: ő készíti majd el Eger számára a Lerun-emJékművet. Szinte tapintható idebent ez a nyugalom és feszélye- zettséget oldó a derű— azo­nosul az alkotásokkal, azono­sul az idősnek egyáltalán nem mondható mesterrel. Azt mondta, hogy ötvenöt éves. Nevet csodálkozásun­kon. s természetesen jól is esik neki... — Tizenhét esztendeje élek Magyarországon; 1951-ben kiutasítottak Görögországból. Politikai okok miatt — 1930 óta tagja vagyok a kommu­nista pártnak, s ezt nem néz­ték jó szemmel. — Tanulmányok? — Az athéni főiskolán állat, amelynek lábai pár­huzamosak. ÜRTUDOMÄNY — A Holdnak vannak la­kói, ezt bizonyítja az, hogy éjjel ki van világítva. KÜLÖNBÖZŐ FOGALMAK — Az Északi-csillag a Nagy Medve farkán van. — Az egyiptológus az aii ember, aki átkormányozza a hajókat a Szuezi-csatornán. — Sivatagnak azt a síksá­got nevezzük, ahol kőolaj te­rem. — Az örökléstan tudomá­nya magyarázza meg, hogy­ha nagyapánknak és apánk­nak nem születtek volna gyermekei, mi utódok nélkül maradnánk. FIZIKA — Archimédesz törvénye: Első változat: minden víz­be mártott tárgyat elveszett­nek tekinthetünk, ha fél órán belül nem bukkan fel. Máso­dik változat: minden folya­dékba mártott test nedves lesz. emelt karoknak, végüket ökölbeszorított kezeknek lát­tam. Így született. Vasbeton fal helyett emberfal lett be­lőle. Kiejtésén érezhető, hogy még nehezen bánik a magyar nyelvvel, de hát nem is a be­széd a fontos, hanem az a gondolat, melyet az anyagba álmodik — többet mond a kész mű, s érthető mindenki számára. — Most min dolgozik? — A spanyol polgárháború internacionalistáinak emlék­művét készítem. A modellje már kész. és elfogadták. Az­tán nemsokára az egri Lenin szobor következik. — Ezzel kapcsolatban szü­letett már valamilyen elkép­zelése? — Még nem alakult ki a kép, s nem is baj. A jövő hé­ten találkozom Egerben a finomszereivénygyári mun­kásokkal. akiké az ötlet volt. Megkérdezem tőlük, hogy bennük hogyan él Lenin alak­ja, s majd együtt... Egri munkásoké a kezdeményezés, és az lesz a jó, ha ők is ma­gukénak érzik a készülő szobrot. A tudatlanság vására Egy francia újságíró évek óta gyűjti az aranyköpése­ket a tanulók dolgozataiból, s nemrégen A tudatlanság vá­sára címmel kötetbe is foglalta őket. kezdtem, majd hat évig Pá­rizsban tanultam Marcel Ói­mon mesternél. Az „igazit”, az új formanyelvet azonban itt tanultam meg Magyaror­szágon. itt találtam meg ön­magamat. Azelőtt csak a portré-szobrászat érdekelt Makrisz Agamemnon a Magyar Népköztársaság Ér­demes művésze. Nevét szá­mos más alkotások mellett a Mauthauseni emlékmű is hí­ressé tette. Ezt az emlékmű­vet 19G4-ben készítette el. A felemelt öklökkel álló ala­kokból borzalmas vád, és sa­játosan — szinte megfogha- tóan — nagy erő árad. — Hogyan született ez az emlékmű? — A volt haláltáborban minden nemzettek van egy parcellája, a hová emilékfa- lat emeltek; Magyarország­nak is. Gondolkoztam ezen a falon, hogy s mint nézzen ki, milyen anyagból készüljön. Vasbetonra gondoltam, s elő­véve a gyurmát, elkezdtem formálni, A vasszerkezetet gyufaszálakkal helyettesítet­tem. és — egy asszociáció fo­gott meg: a gyufaszálakat fel­— -Művészetében mi a ki­tűzött célja, mi az a vezér- gondolat amit követ? — Az Embert akarom áb­rázolni. De így is megfogal­mazhatnám: a humanizmust vallom, a szocialista huma­nizmust A búcsúzás után is sokáig láttam még magam előtt a műtermet, a szobrokat — a művészt s örültem, hogy ő készíti él Eger számára az emlékművet. Azt hiszem, ugyanezt érzik majd a jövő heti találkozó után a munká­sok is. akikkel beszélget. Kátai Gábor TÖRTÉNELEM — A piramisok a fáraók sírjai voltak. Egy sírterem meg egy étterem volt ben­nük és számtalan folyosó, hogy a későbbi kutatókat megtévesszék. — Mohamed, egy állomás­főnök fia, tevesofőr volt, utána jós lett, új vallást te­remtett, majd 622-ben visz- szavonult a Koránba. — A pápák mindig Rómá­ban laktak, agglegények vol­tak. ez a szokás apáról-fiúra szállt. Az első pápát Romulusnak hívták. FÖLDRAJZ: — Nappal Földünk a Nap körül, éjjel a Hold körül ke­ring. — Angliában az éghajlat és a víz nedves. — New York azért marad el az időszámításban a green­wichitől. mer* Amerikát ké­sőbb fedezték fel. MATEMATIKA — Határozott számnak azt a számot nevezzük, amelyet szabad szemmel is láthatunk. — A kör sarkok nélküli zárt görbe vonal, azért zárt, hogy ne tudjuk, hol kezdő­dik. — A négyzet olyan mérta­ni kép, amelynek minden végében egy egyenes sarok van. — A nyolcszög olyan négy­szög, amelynek nyolc oldala van. — A paralelepipcdon olyan Latin-Amerika lakossága szaporodott a leggyorsabban A világ lakossá­gának száma 196C- tól 1965-ig három­milliódról három- milliárd 395 mil­lióra emelkedett. A növekedés üteme a leglassúbb Európá­ban volt, ahol mindössze 0,9 szá­zalékot tett ki; a legnagyobb Latin- Amerikában. ahol a növekedés ará­nya elérte a 2,S százalékot. Észak-Ameriká­ban és a Szovjetu­nióban egyenként 1,5, Afrikában 2,3, és Dél-Áz.siábon 2,5 százalékos nép­szaporulatot érdek el. Kelet-Ázsiában, ahol általában a legnagyobb növe­kedési ütemre szá­mítottak, a lakos­ság meglepő mó­don mindössze 1,7 százalékkal szapo­rodott. Ezék az adatok az ENSZ legújabb kiadású statisztikai év­könyvéből szár­maznak. Erzsi: Kovács Kati Egy fiatal lány megindító történetét per­geti le az Eltávozott nap című új magyar film, amelynek hősnőjét az egri Kovács Kati alakítja. A film másik megyei érdekessége, hogy a külső felvételeket Sírokban forgatták. Az új magyar film új szerzőt és egyben új rendezőt avat, Mészáros Márta személyében. Bemutató Egerben június 16-tól 19-ig. a Bró- d\/-moziban. „fl szocialista Smanizmiist vallom” Lécoq úr valamennyi hallgatója közül most már vi­tathatatlanul a corbeili rendőr volt a leglelkesebb, noha az imént még ádáz szemeket meresztett rá. Goulard va­lósággal itta főnöke szavait. Egyetlen kartársától sem hal­lott még ilyen tüzes, ilyen komoly beszédet, álmában sem ismerte ezt az ékesszólást, s most kihúzta magát, mitha rá is háramlana valami az arcokon tükröződő cso­dálatból. Megnőtt saját szemében, mikor elgondolta, hogy olyan hadsereg katonája, ahol ilyen tábornokok parancsolnak. Neki már nem volt véleménye, fölöttese véleményét tekintette a magáénak. A vizsgálóbírót, sajnos, nehezebb volt meghódítani és meggyőzni. — De ön látta, miképp viselkedet Guespin — vetet­te ellen. — Ugyan, uram, mit számít és mit bizonyít ez a vi­selkedés? Talán mi, ön meg én, mi tudjuk, hogy visel­kednénk, ha holnap valamilyen szörnyű bűntett gyanú­jával letartóztatnának? Domini úr nem is próbálta1 eplezni sokatmondó hát- rahökölését; a legkevésbé sem ■- ■ ;'Ita helyénvalónak ezt a feltételezést. — Pedig mi, ön és én, közelről ismerjük az igaz­ságszolgáltatás gépezetét. Mikor letartóztattam Lansco-t, a szegény Marignan utcai szolgát, ez volt az első szava: „Na, ezt megkaptam!” S aznap reggel, mikor Tabaret papával megragadtuk az ágyából kiugró Commarin vi- komtot, akit özvegy Lerouge-né meggyilkolásával vádol­tak, a gyanúsított így kiáltott fel: „Végem van!” Pedig egyikük sem volt bűnös. De mindketten, a nemes vikomt és az alantas lakáj, egyformán megrémültek a bírói té­vedés lehetőségétől, egy szempillantással felmérték a rá­juk nehezedő terhelő adatokat, s egy pillanatra szörnyű csüggedés vett erőt rajtuk. —De a csüggedés nem tart két napig — mondta Dó- mim úr. Lecoq úr nem válaszolt, tovább beszélt, s minél megragadóbb példák jutottak eszébe, annál jobban ne- kitüzesedett. Nagy erőfeszítéséért legalább egy-egy helyeslő pillan­tást kapott jutalmul Plantat bácsitól és Gendron doktortól. De Lecoq nem sietett a válaszai. Nyomós oka volt rá. Érezte, hogy most nem erre lenne'szükség. Tényeket kelle­ne bemutatnia, itt, azonnal, kézzelfogható bizonyítékot keil kihozni ebből a helyzetből. De hogyan? S leleményes agya lázasan dolgozott. — Nos hát — sürgette Domini úr. — Ö, hogy miért nem tehetek föl én három kérdést ennek a szerencsétlen Guespinnek — kiáltott fel a detek­tív. A vizsgálóbíró összeráncolta szemöldökét, nagyon me­résznek találta ezt az ajánlatot. Szabály szerint a vádlott kihallgatása titkos, csak a bíró végezheti, s egyedül írnoka vehet részt rajta. Másrészt úgy döntöttek, hogy az első ki­hallgatás után szembesítik a vádlottat a tanúkkal. Továb­bá: kivételt lehet tenni hatósági szervek képviselőivel. Domini úr gondolatban átfutotta a szövegeket, és ha­sonló esetet keresett. — Nem tudom — válaszolta végül —, mennyiben ha­talmaz fel a szabályzat arra, hogy teljesítsem kérését. De — Kénytelen volt rá. Jenny zaklatta, s ő félt tőle. Mihelyt elfogyott a pénze, rosszképű megbízottakat kül­dött hozzá, s a gróf adott. Egyszer megtagadta. Jenny még aznap este személyesen beállított, részeg volt, a gróf csak nagy keservesen tudta kitenni a szűrét. A lány ugyanis tudta, hogy Trémorel Sauvresyné szeretője volt, fenyegetőzött: sióval, szervezett zsarolásról volt szó. A gróftól tudom, mennyi bajt okozott neki, azt mondta, csak úgy tud megszabadulni tőle, ha lecsukatja, de ezt a módszert visszataszítónak találta, — Régen találkoztak utoljára? — Szavamra, nincs három hete, hogy konzíliumra hívták Melunbe — felete Gendron doktor, — s a szálloda ablakában megláttam a grófot és hárpiáját; Trémorel gyorsan vissza is húzódott, mikor észrevett. — Most már semmi kétség... — dünnyögte a detek­tív. Elhallgatott Guespin lépett be két csendőr között. (Folytatjuk) — Mi, uram, ön, mint bíró, én mint egyszerű rendőr, elég vádlottat látunk már ahhoz, hogy tudjuk, milyen csalóka a látszat, mennyire nem szabad vakon bízni benne. Őrültség volna a gyanúsított magatartására ala­pítani véleményüket. Aki először beszélt „az ártatlan­ság sikolyá”-ról, igen ostoba lehetett, éppúgy, mint az, aki bűnös „sápadt döbbenet”-ét akarja kimutatni. Saj­nos sem a bűnre, sem az erényre nincs jellemző hang vagy magatartás. A Simon lány, akit azzal vádoltak, hogy megölte apját, huszonkét napon keresztül makacsul meg­tagadta a választ. A huszonharmadikon megtalálták a gyil­kost. A Sylvain-ügvben pedig ... Vizsgálóbíró kétszer íróasztalára koppantott, s ez meg­állította a detektívet. Domini úr, mint ember, túlontúl ragaszkodik a véle­ményéhez. Mint hivatalnok, szintén igen makacs, de min­dig kész feláldozni hiúságát, ha a kötelesség szólítja. Lecoq úr érvei egy csöppet sem rendítették meg grá­nitszilárdságú meggyőződését, de kényszerítették, hogy azonnal tisztázza a helyzetet, s vagy legyőzze a főkapi­tányság emberét, vagy elismerje, hogy ő maradt alul. — ön mintha védőbeszédet tartana, uram — mondta a detektívnek —, s a vizsgálóbíró irodájában nincs szükség védőbeszédekre. Itt nincs ügyvéd és bíró. Mindkettőnket ugyanazok a nemes és tiszteletreméltó szándékok hevíte­nek. Mindegyikük az igazságot keresi saját hatáskörén be­lül. ön ott látja felcsillanni, ahol én csak sötétséget látok, de ön is tévedhet, éppúgy, mint én. És kissé merev leereszkedéssel — valóságos hőstett, csak egy leheletnyi gúny csúfította el — hozzátette: — ön szerint, uram, mit kellene tennem? mivel lelkemben meg vagyok győződve arról, hogy az igaz­ság érdeke minden rendelkezésnél fontosabb, vállalom a fe­lelősséget, s megengedem, hogy kikérdezhesse védencét. Csöngetett, bejött egy ajtónálló. — Vissza vitték már Guespint a börtönbe? — kérdezte Domini úr. — Még nem, uram. — Helyes. Szóljon, hogy vezessék ide. Lecoq úr alig bírt magával örömében. Nem várt ek­kora hatást ékesszólásától, s főként — Domini úr jellemé­nek ismeretében — nem remélt ilyen gyors és meglepő si­kert. — Beszélni fog, — mondta, és fénytelen szeme kigyul­ladt az önbizalomtól (még az arcképpel díszített cukorkás- dobozról is megfeledkezett) —, beszélni fog. Háromféle módon lehet megoldani a nyelvét, s legalább az egyik hatá­sos lesz. De még mielőtt itt lenne, könyörgök, békebíró úr, adjon egy felvilágosítást. Tudja-e, hogy Sauvresy halála után Trémorel találkozott-e még régi szeretőjével? — Jennyy Fancyval? — kérdeztet Plantat bácsi kis­sé meglepetten. — Igen, miss Fancyval. — Egész biztos, hogy találkoztak. — Többször is? — Elég gyakran. A Belle-Image-ban lezajlott jelenet után a szerencsétlen lány a legszörnyűbb kicsapongások­ba vetette magát. Talán lelkiismeret-furdalása volt az árulás miatt, talán megértette, hogy megölte Sauvresyt, talán sejtette a bűncselekményt, nem tudom. Minden­esetre ettől fogva elkeseredetten ivott, hétről hétre egy­re mélyebben süllyedt a posványba ... — És a gróf hajlandó volt találkozni vele?

Next

/
Oldalképek
Tartalom