Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-19 / 142. szám

Ágytröszt a vállalatnál r A polihisztorok kora le­járt. Nem érthet az ember mindenhez. Temérdek isme­ret és tapasztalat halmozó­dott fel egy-egy tudományos és gyártási ágban. Ezért a tudomány és a gyakorlat napjainkban szándékainktól függetlenül egyre inkább specializálódik. De vajon a szakemberekkel szemben mi­lyen követelményeket tá­masztunk? A sokoldalú mű­veltségre. ez univerzális ké­pességre helyezzük-e a hang­súlyt, lemondva a részletek alapos ismeretéről, vagy a nagyfokú specializálódást te­kintsük követendőnek? Az eszményi szakember fo­galmát nem alakíthatjuk ki a konkrét feladatoktól s az egyéni képességektől függet­lenül. Mindkét típus — a részletekbe mélyedő specia­lista és az összefüggéseket is­merő széles látókörű vezető — mint szélsőség s a közbe­eső megannyi árnyalat a ma­ga helyén indokolt lehet Az alkotó kutató jobban kell, hogy ismerje azt a témát, a kapcsolatos szakirodalmat módszereket, amelynek meg­oldására hivatott, mint köz­vetlen felettese. És minél fel­jebb megyünk a vezetés hierarchiáján — a főosztály­vezetőn, a főmérnökön, az igazgatón át a miniszterig — annál kevésbé várható el az adott szakkérdés részleteinek mély Ismerete. Annál inkább szükséges viszont az átfogó képzettség és az összegző mű­szaki-gazdasági gondolkodás­mód, a társadalmi ismerete­ket igénylő vezetőd, irányítói, sőt politikusi képesség. A szakmai részletek tudó­sa, az alkotó specialista, il­letve az átfogó tudású és a szélesebb skálán tevékenyke­dő vezető, irányító sportkife­jezéssel élve más és más súlycsoportba tartozik, s így munkájuk társadalmi hasz­nossága egymással pontosan össze nem hasonlítható. Ezt azért is szükségles hangsú­lyozni. mert volt idő, nem is olyan régen, amikor a beosz­tást tekintették a munka ki­zárólagos mércéjének. A jó konstruktőr és technológus, a tehetséges kutató és szervez«' érvényesülésének útja ki­zárólagosan az előléptetés volt Ám a különböző vezető beosztásokban elvesztettük őket, mint alkotó specialistá­kat. A növekvő műszaki-gazda­sági feladatok mindkét súly­csoportban fokozták a köve­telményeket, s mindenekelőtt megkívánták az önálló alko­tómunkára képes specialis­ták tevékenységének nagyobb anyagi és erkölcsi megbe­csülést. Néhány év óta ki­emelt fizetést kaphatnak a legjobb szakemberek, s így anélkül, hogy kiemelnék őket, megtalálhatják számí­tásukat. (Azért használunk feltételes módot, mert sok­felé ma sem élnek még e le­hetőséggel, illetve nem a mindenkori feladatok elvég­zésére ösztönöznek vele. ha­nem valamiféle hivatali kor­pótlékot látnak a kiemelt fi­zetések rendszerében.) A különböző műszaki-gaz­dasági tanácsadók, az igazga­tók (illetve a miniszterhelyet­tesek) közvetlen munkatár­sai. Fizetésük magas, noha beosztottjuk nincs, mégis a főosztály- és a gyáregység- vezetők fizetésével azonos. (Premizálásukat, jutalmazá­sukat tekintve szintén a ki­emelt vezetők egyes részese­dési kategóriájába tartoz­nak.) Feladatuk: pontos mű­száki-gazdasági kérdéseket készítenek elő döntésre. A magasan képzett szakembe­rek fejlesztő, beruházó, mű­szaki-gazdasági-elemző mun­kát végző specialisták szük­ség esetéi a gyáregységek és a szakfőosztályok részre­hajlását is ellensúlyozva ké­pesek a vállalati érdekeket mérlegelő tárgyilagos dönté­sek előkészítésére. A tanács­adó specialisták közreműkö­désével feloldható tehát az a dilemma, amely elé a növek­vő önállóság állítja az egy- személyileg felelős vezetőket A tanácsadók, mint a vállalat agytrösztjei, az igazgató irá­nyításával tulajdonképpen specialisták elmélyült alapos­ságát egyesítik az átfogó gon­dolkodásmóddal ás a széles látókörrel. Az év elején kinevezett szakértők és tanácsadók elő­zőleg többnyire osztályt és főosztályt, üzemet és gyár­egységet vezettek. Tegyük hozzá, hogy bár nagy részük jó vezetőnek bizonyult, még­sem adhatta tudása maximu mát. mert nem hasznosíthat­ta kellően speciális ismere telt, nyelvtudását, a vállalat egészét érintő javaslatait, magas fokú elemző-alkotó ké- pességeit. De a tanácsadók egy másik része — kár volna tagadni — kifejezetten rossz vezetőnek bizonyult Nem tudott például a beosztottak­kal bánni, vagy közel járván a nyugdíjkorhatárhoz, húzó­dozott n nagyobb távon gyü­mölcsöző befektetésektől és kockázatvállalástól. Az új be­osztás lehetóvé tette, hogy anyagi és presztízsveszteség nélkül olyan munkakörben tevékenykedjenek: tovább, amelyben a legtöbbet produ­kálhatják. Mindez már ma is ösztönzést, perspektívát je­lent a beosztott munkakör­ben dolgozó specialistáknak is, hiszen műszaki-gazdaság tanácsadóként képességeiket akkor is gyümölcsöztethetik, ha a hivatali ranglétrán, egy lépést sem tesznek előre. ÍK. J.) Tetszik nekem az új női cipődivat: ez a karmantyús, sarkantyús, bokafixes cipellő, A nőknek még jobban. S azoknak a nőknek legjobban, akik fél évvel ezelőtt mély undor­ral és megvetéssel háborogtak volna, ha ilyen cipőt kellett volna felvenniük. Mert, ha jól emlékszem — igen: mindig néztem a női lábakat —ez a divat vagy húsz éve már divat volt. Nincsen új — cipő a nap alatti ★ Ma, ez a harmadik ember az, aki megkér­dezte tőlem, hogy vagyok. Az elsőnek vidá­man, derűsen és örömmel mondtam azt, ami igaz, hogy jól vagyok. Mert jól vagyok! A má­sodiknál egy kissé meghökkentem, de azért neki is őszintén, nyíltan kifejtettem ama ál­láspontomat, hogy jól vagyok, bár... ugye... az ember, soha se tudhatja... Most aztán megkérdezte a harmadik is —, hogy va­gyok ... Ülök a tükör előtt és nézem az arcom, fo­gom a pulzusom, öltögetem a nyelvem, elég­gé kutyául érzem magam. Előre félek, ha megkérdi a negyedik is, ágynak dőlök és fi­i-ó) Fiatalok a nyeregben Olyan óva­tosan lépked Gömör, a 12 éves kanca, mintha tud­ná, hogy a fiatal legény­ke tele van izgalommal, ha ért nem is mutatja a többiek előtt. Hiszen most ült először ló­ra Molnár Fe­ri. Társai — egy tucatnyi fiú, alig né­hány akad köztük tőle idősebb — azt figyelik, mit fejez ki a „zöldfülű” ar­ca. Szálkái Ist­ván edző már szólítja is a következőt. Köz­ben kivezetik az istállóból azokat a lovakat, amelyek már ugróedezést tartanak. Benépesül a homokos lovar­da. Mindez Gyöngyösön, a vá­ros közepén történik, az ál­lami gazdaság központjának udvarait ★ — Nyolcéves koromban ül­tem először lóra — mondja Takács Zsolt, hetedik osz­tályos tanuló. — Kétszer le­estem már, mert megugrott a ló. Váratlanul felturáztart- ták a teherautó motorját, at­tól ijedt meg. Csak huppant egyet a ho­mokban. Meg sem kottyant neki. — Komolyan veszed a lo­vaglást? — Szeretnék aktív sporto­ló lenni. Már ugrattam is alacsonyabb akadályt. Fé­lek-e? Nem. Kisebb karom­ban még féltem. Kisebb korában...? Persze,; Zsolt már 14 éves! Óvatosan kérdezem a bi­zonyítvány felől, de kiderül, nincs szükség az óvatosko­dásra. Négyes az átlaga. Jó tanuló. Hegedűs Sándor a lovag­láshoz az édesapjától kapott kedvet. — Én még futószárázok. De amikor leszállók a lóról, húsz centivel kisebbnek ér­zem magam. Ügy kivagyok. — Miért szőrén ülitek meg a lovat? — És kengyel nélkül! Mert ugratás közben előfordul, hogy elveszítjük a kengyelt. Meg kell hát szokni ezt is. ★ Mezőgazdasági technikum­ba jár, agronómusnak készül Kósik Laci és Takács Zsolt mutatja be ügyességét. Monológ lépcsőfokonként '.'..mert mi az ma­gamfajta embernek, a hatvannégy lépcső? Abban a korban va­gyok már, amikor hat­vannégy lépcső nem késztet hebehurgyaság- ra, oktalan futkározás- ra, vehemens nekiru­gaszkodásra, de még ennyi lépcsőfok meg sem kottyan az ember­nek. Hatszor tíz, plusz négy lépcső: férfi va­gyok, nem hitvány, gyenge báb, mi az ne­kem. Ha öreg, totya- kos, vén királyok po­dagras lábaikkal fel tudtak mászni a trón­hoz vezető jó néhány lépcsőn, akkor én, aki fütyülök a királyokra és javakorabeli férfi vagyok, nos, akkor én egyszerűen felszökke­nek a hatvannégy lép­csőn. Illetve, szökkenni azért nem kell, elég, ha könnyed, ruganyos lép­tekkel, a tőlem meg­szokott és nálam oly annyira szeretett és is­mert harmonikus moz­gással megyek, hala­dok, vonulok fel a hat­vannégy lépcsőfokon. Hát akkor kezdjük... Hopp, várjunk csak egy pillanatra még, számoljuk meg azért pontosan, hogy való­ban hatvannégy lép- ttüfok-e a hatvannégy lépcsőfok. Csakis a tervszerű, arányos, gondosan, taktikailag is megszabott léptek ve­zetik el az embert a célhoz. Ha véletlenül a hatvannégy lépcsőfok csak hatvanhárom, ak­kor egy teljes lépcső­foknyi feleslegem ma- i adna, amivel nem tudnék mit kezdeni, mert ha visszalépnék egyet, hogy behozzam a felesleget, rögtön ket­tő lépcsőfok állna előt­tem, így aztán nem­hogy egy feleslegem, de éppen hogy egy több­letem lenne. De az sem lenne okos dolog, ha mondjuk hatvanöt lép­csőfok lenne és én ott állnék a hatvannégyre tervezett beosztásom­mal, a hatvanötödik előtt.., Még rágondolni is rossz, hová vezethet egy ember meggondo­latlan hebehurgyasága. Tehát számoljunk... igen... hatvan... hat­vanegy ... hatvanket­tő ... hatvanhárom... hatvannégy. Pompás! Ruganyos léptekkel, fel... fel a végső célra, hurrá! Az ember nem is gondolná, hogy meleg­ben milyen sok tize*■ egy lépcsőfok. Még jó hogy kellő bölcsesség gél, férfiúi előrelátás­sal előre beosztottam lépteimet, energiámat, lélegzetem — az iz­mokban felszaporodha­tó tejsav mennyiségét és a szív tervszerűen emelkedő lüktetésének ütemét... Harminckettedik láp­alant, a messzi távol­ban húzódik meg. Va­lamikor arra tettem rá elsőként a lábam, on­nan lökött tovább izomrendszerem és el­szánt, kemény, férfias akaratom a másodikra, ián jutottam el a harminckettedikig ...és még bírom. Ha leülök egy kicsit. Ide ni, a n csőfok. Visszatekintek megtett útra és meg c"apítanom, hogy j új férfias tett volt. Az első lépcső ott, lent, lépcső sarkába. Nézegetem a tá' szépségét, egy kies'.: lozofálok magamban az élet értelméről, s majd ha megint levegőhöz jutottam, tervszerűen haladok tovább. Az idő: délután 4 óra. In­dultam: pontban 3 óra­kor, ebéd után. Más ember fel se tudna már állni. De én, én már állok is, mert én ruga­nyos férfi, igazi, ke­mény, elszánt és ed­zett férfi vagyok. S ha így, szépen, megka­paszkodom a falban, már megy is... megy ... sétálunk ... sé­tálunk, egy kis lépcső­fokra lecsücsülünk... hupp ... Érdekes, a kö­zelgő, lírai szépségű al­konyaiban csak úgy, egyszerűen elájul... Nagyon érdekes. Ha megérem a hatvanne­gyedik lépcsőfokot, fel­tétlenül írok egy ta­nulmányt e témakör­ben ... Este hét őral Hu... huhuuu ... hurrá! Fenn vagyok a csúcson, fenn a hatvannegyediken. Ez igen. Más már meg­futamodott volna, más már a tizediknél rá­nézett volna a hőmérő­re és a pulzusára és le­feküdt volna őszig a lépcső aljában... De én nem, én itt vagyok, fenn a lépcsőfokon, amely mögött ott van az a hivatal, amely... A fene egye meg: az hivatal ott van lenn. lépcső aljától balra! (egri) Pataki Balázs, ezért tanul lo­vagolni. — Nehezen egyeztek bele otthon a szüleim. Féltettek. — Kit sikerül előbb meg­győznöd? Édesapádat? — összeült a családi ta­nács és közösen hozták meg a döntést. A beleegyezést apu írta alá. De anyu volt a ke­ményebb dió. ö már 16 éves, tehát r' talembernek számít. A bizo­nyítvány sem volt rossz fél­évkor: 4,3 volt az átlag. Persze, az edzés nem vesz el sok időt a tanulástól. ű már csizmát húzott, lo­vaglónadrágban jár, míg a kisebbek csak melegítőt vesz­nek fel az edzésekre. ★ — Mikor kezdte az edz«5s­ködóst? — kérdeztük Szálkái Istvántól. — Majdnem húsz éve már. Ezalatt legalább százhúsz lo­vast neveltem fel. — Kikre emlékezik vissza örömmel a régiek közül? — Diósi Sándor nyolcszor nyert egyéni országos baj­nokságot. Sollár István több külföldi versenyen volt győz­tes. — A mostaniak közül? m — Nagy Laci. Tizennyolc éves, háirom éve lovagol, de tavaly már hetven induló kö­zül lett első Debrecenben. Tehetséges. — Mi a legnehezebb a lo­vaglásban? — Az alapelemek megtanu­lása. Ha ez nem megy. ello- vagolgathat az illető, de igazi lovas soha sem lesz belőle. ★ A sportkörnek pillanatnyi­lag 24 tagja van. Közülük 17 a növendék, ök valameny- nyien tizenévesek. És nagyon» lelkesek. Mi viszi ezeket a városi fiatalokat a lovasok és a lo­vak közé? Hiszen ott az autó, a gép. A technika századá­ban mi lehet vonzó a lovon? Éppen az, hogy — állat Az autó már nem „érdekes”. Egyre több van belőle, né­hány tízezer forintért bárki hozzá juthat. De kinek telik ma lóra? És hogyan tarthat el egy lovat? Hiába: a ló a technika századában igazi érdekesség. No, arról sem szabad meg­feledkeznünk, hogy a Gyön­gyösön egyre gyakrabban megrendezésre kerülő lovas- versenyek is sok fiatal kíván­csiságát keltik fel és serken­tik az elhatározásban: ők is nyeregbe akarnak ülni. És Gömör. a 12 éves kanca szelíden veszi a hátára őket, ^ óvatosan sétálgat velük, akár *» egy — elnézést a hasonlatért — gondos óvónéni. Harminc gyereket tanított már meg lo­vagolni. Gömör is megérdemli a di­cséretet. G. Molnár Ferenc Felhívás a mezőgazdasági balesetek megelőzésére A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium és az érdekelt szakszervezetek vezetői együttesen megtár­gyalták a minisztérium fel­ügylete alá tartozó mezőgaz­dasági üzemek, élelmiszer- ipari vállalatok, erdőgazda­ságok és faipari vállalatok munkavédelmi tevékenysé­gét. Megállapították: annak ellenére, hogy a munkavé­delem az utóbbi években je­lentősen fejlődött, 1937-ben mégis 43 186 baleset történt és a mezőgazdasági üzemek­ben 232, az é’elmiszeripari vállalatoknál pedig 16 volt a halálos kimenetelű balesetek száma. A munkásvédelmi helyzet javítására, a balesetek meg­előzésére a MÉM a szakszer­vezetekkel egyetértésben fel­hívást adott ki a nagy mező- gazdasági munkák kezdetén. A felhívás leszögezi, hogy fe­lül kell vizsgálni a munkavé­delmi szervezeteket és azok tevékenységét. Mindazoknál a szerveknél, ahol munka- védelemmel foglalkozó sze­mélyt ez idő szerint nem al­kalmaznak, illetőleg az e fel­adatokkal megbízott dolgozó kellő ismeretekkel nem ren­delkezik, ott a munkakört megfelelő képzettségű szak­emberrel kell betölteni. Tovább kell fejleszteni a munkásvédelmi őrmozgal­mat. A felhívás szerint a válla- lalatok munkásvédelmi tevé­kenységüket a balesetvédel­mi szabályzatok felülvizsgá­lásával, kiegészítésével, ille­tőleg módosításával is javít­hatják. Kívánatos az is, hogy részletesen meghatározzák az új gépek és berendezések munkásvédelmi minősítésé­vel és üzembe helyezésével kapcsolatos vállalati felada­tokat. A mezőgazdasági üze­meknek fokozott gondot kell fordítaniuk a növényvédelmi vegyszerek kezelésével és felhasználásával kapcsolatos óvóintézkedések részletes szabályozására is. E felada­tokat úgy kell végrehajtani, hogy 1969. január 1-én több évre szóló munkásvédelmi szabályzat kerüljön kiadás­ra. (MTI) Nyolcezer reklamáció a ros*z cipők mialt Még egyetlen évben sem vittek vissza annyi lábbelit Komárom megye cipőboltjai­ba, mint az utóbbi hónapod­ban. A jelenségre felfigyelt a Komárom megyei Népi El­lenőrzési Bizottság, s az egész megyére kiterjedő vizsgála­tot indított. Megállapították, hogy az elmúlt öt hónapban csaknem 8000 pár cipőt vett vissza minőségi kifogások miatt a kereskedelem. A ra­gasztott műtalp gyakran le­válik, a pántok kiszakadnak, | a cipők felső része a kis alá- hajlás miatt kidől, a lakkci­pők a megengedettnél sok­kal előbb kitörnek, mázuk le­pereg. A legtöbb panasz a Duna Cipőgyár termékeire érkezett, de kifogásolják a vásárlók a Tisza és a szom­bathelyi, sőt a Minőségi Ci­pőgyár termékeit is. A jelzések alapján a KNEjd elhatározta, hogy országi) vizsgálatot indít az ügyben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom