Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-28 / 99. szám
Ivóié — erdei gyümölcsből, gomba: (asakokban Új Özem Gyöngyösön Űj létesítménnyel — impozáns megjelenésű emeletes épülettel — gazdagodott a gyöngyösi Kálvária-part: az Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalat hozzávetőlegesen egymillió forintos költséggel korszerű telephelyet alakított ki a Mátra alji városban. Mint Bartucz József üzemvezető tájékoztatta lapunkat, a korábbi, egri székhelyről már megkezdődött a költözködés s a közeljövőben — új munkaerők toborzásával — hozzáfognak a feladatok végzéséhez is. Előreláthatóan tizenöt dolgozót foglalkoztatnak majd az üzemben, csupán a főszezonban emelik a létszámot 25—30-ra. A profil sajátos, elsősorban női dolgozókat igényel. Főleg gyümölcslétárolásra rendezkednek be — innen szállítanak majd a vállalat szörpüzemei — gomba-eló- tartósítást végeznek. A bar gyormányos munkák mellett azonban szeretnének valami újabb cikkel jelentkezni a piacon. Ezért rövidesen tárgyalásokat kezdenek az előtartósított gombák hazánkban egyedüli csomagolására a a mátrai üdülőkörzet ellátását javítandó, ivólevet készítenek, palackoznak majd a sokféle erdei gyümölcsből, a somból, kökényből, vadkörtéből, málnából. Bogárháború Újsághír! A NÍWtoyvédS Állomás előrejelzése szerint óriási cserebogár-invázió várható az egri Járásban, ezért elrendelték az általános vegyszerez védekezést... Nem sokkal pirkadat után kezdődött és a kora délelőtti órákig tartott az első „csata”. A Nagyvisnyót övező erdőrészekben folytatott különös háború hadijelentése: 40—150—200 a négyzetméterenként elpusztult cserebogarak száma... A pusztítás szemmel látható. A falánk bogarak csupasz ágaira vetk őztették a cserfákat, a gyertyánokat éa a tölgyeket. —A májusi cserebogár az egri járás szövetkezeteinek éa erdőgazdaságainak egyik legveszélyesebb kártevője — mondja Balogh Béla járási növényvédelmi főfelügyelő, a Camping vagy kemping...?í Ismét arról győződtünk meg, hogy olvasóink nagyon' fttgyemes újságod vasók, legalábbis ezt bizonyítja az a levél, amelyben egyikük arra „figyelmeztet”, hogy a címben jelzett szó írásában nincs egyöntetűség. Valóban újságjaink cikkeinek, hírednek, hirdetéseinek és reklámjainak nyelvi formálásában szavunknak nem egységes az írásképe. A Nép- szabadság hasábjain pl. «st olvashatjuk: „Megnyílt a szentendrei camping'’ (1968. épr. 28. sz.) A Magyar Nemzet hírei között a szónak már ezt az írásfomáját találjuk: „A szentendrei papszigeti kempingbe megérkeztek az első vendégek.” (1968. épr. 21. szj Mi az oka ennek a kétféle írásformának? Melyik a helyes? Mielőtt a választ megadnánk, szólnunk kell arról, hogy éppen a nyelv egyértelmű és világos funkciója szempontjából a legideálisabb lenne az idegen szávak használatában is az egységes íráskép és az egységes ejtés. Jelenleg még az angol eredetű camping írásformája (camping) és ejtése, hamgalakja (kemping) nem egységes. Minden nyelv törekszik arra, hogy az idegen Szó írása az ejtést közelítse meg. S akkor, amikor a kemping írásforma terjedőben van. valójában a kiejtést tükröző írásgyakorlat megvalósulását érzékelhetjük. Szótárainkban az eredeti angol íráskép szerint olvashatjuk szavunkat, ugyanakkor a kiejtését kemping formában adja meg a szótár. Nem véletlen, hogy újabban többen javasolták, mondjunk búcsút a camping formának, s írásban is terjesszük el az ejtést megközelítő kemping írásképet. Javalltukat azzal is megokolják hogy ez az angol azó mái elindult a magyaro- aiA« a jövevény szóvávál ás útján, így polgárjogot húr és nyer a magyar szavak birodalmában. Ezt mutatja az a tény Is, hogy mind nagyobbá válik szócsaládja is, s a kempingezés, kempingez, kempingsátor, kempingfel szerelés, kempingnadrág, kempingbútor, kempingcikkek stb„ stb. hangsorok leírása valóban furcsának hatna az eredeti angolos íráskép szerint. Az külön probléma, hogy egyáltalában szükségünk van-e erre az Idegen szóra, s a tábor, táborozás, táborhely. sátortábor stb. magyar szavak nem tudnák-e jel helyettesíteni. Erre a kérdésre majd az élet adja meg a választ. S hogy a válasz milyen lesz, az tőlünk is függ. Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár a nyelvészeti tudományok kandidátusa védekezés egyik irányítója. — Fejlődése hároméves, két évig a földben pusztítja a növényeket. Ezek a pajorok például vetésre alkalmatlanná tették a mátraballai szövetkezet elit burgonyáját, Váraszón a szamóca. Egereseidben, Bekölcén a málnások mentek tönkre. Erdőkben a csemetekertek, fiatal fásítások szenvedlek szinte pótolhatatlan károkat A cserebogár pusztítása ezért közérdek. Leghatásosabban a rajzások idején — amikor a bogarak előbújnak a földbői és meglepik a fiatal fákat — tudunk védekezni A sok százezer kártevővel szemben nagy teljesítményű gépek, kitűnő szakemberek veszik fel a küzdelmet. Ezekben a napokban teljes offenzívat indítottak a levegőben és a földön egyaránt. Négy Növényvédő Állomás összpontosította erőit a cserebogarakkal , fertőzött területekre. Tréfán Lászlónak, a Növényvédelmi Szolgálat főgé- pészénék irányításával új módszert próbálnak ki. Az ötlet Győrben született éa eredményes kísérletezések után a KGST-országok is alkalmazzák majd. — Világviszonylatban a legolcsóbb és az eddigi tapasztalatok szerint nagyon eredményes módszernek számít — magyarázta a szakembereiknek a lökhajtásos gépek motorjához hasonló berendezést a szolgálat főgépésze. — Ezzel végeztük a balatoni szúnyogirtásokat. Különösen nagy előnye, hogy a ködként terjedő mérgező anyag néhány perc alatt elszáll és semmi nyomot nem hagy, emberre és meleg vérű állatokra nem veszélyes. Mátraderecske határában kilenc, Fedémes környékén pedig 19 felszállást hajtott végre Kovács Tibor, a Repülőgépes Növényvédelmi Szolgálat pilótája. — Egy-egy alkalommal öt mázsa terhet viszek magammal — mondja a pilóta és mintegy 30—35 hold erdőrészen végzem el a porozást. A legnehezebb feladatok közé tartozik, mert 2—5 méteres magasságban követnem kell a terepszintet. A hegyesdombos vidéken legnagyobb ellenségem a változó lég áramlat, amely egyszer lefelé, máskor fölfelé „dobja” a gépet. A bogárháborúban aTkal mázzák a leghagyományosabb módszert is, amelyre a középiskolásokat kérték fel. A gyerekek csoportokban jár- va összeszedik a bogarakat és állatai. Az egerszóláti Béke Tsz pénzt is fizet és elszállítja lúdjai számára az ártalmatlanná tett cserebogarakat. A falánk bogarak háborúja így csúfos véget ér. P. E. mindennapi kenyerünk Szombaton reggel, tíz perccel nyolc óra előtt — amikor talán legforgalmasabb a piac környéke —• sok ember megbotránkozására, különps^ rakománynyal startolt egy gépkocsi az egri Zalár utcából. No, nem a szállítmány volt a szokástól eltérő, hanem —• a felpakolás módja. A nyitott teherautóm ugyanis — kenyeret „ömlesztettek” az árukihordók. A járókelőket ugyanis meglepte a látvány, mivel esőre állt az idő s addig is, amíg megered, az út pora, szennye piszkithatja, fertőzheti a kenyeret. Jogosan bosszankodtak a szemtanúk, mivel vagy zárt teherkocsiban vagy pedig ponyvával borított autón kellene a kenyeret szállítani — ez esetben pedig a ponyva még a jármű platóját sem borította be teljesen. ............... A mindennapi kenyerünkkel való mostoha bánásmódért méltán marasztalta el mindenki az áruki- hordókat, nem kevésbé az Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalatot, amelynek központi irodáiból a legilletékesebbek is feltehetően jól láthaták a kirívó szabálytalanságot, ám mégsem tettek ellene semmit. Az eset — aligha öregbítette a vállalat jó hírnevét. (—ni) I;. hogy utazni jó dolog, kellemes dolog, és ha a réven, akarom mondani a csalás révén akar valamit behozni a vámon, igazán emlékezetes dolog is. De hát az emberek józan többsége nem azért megy világot látni, hogy effajta emlékeket gyűjtsön, hanem olyan élményeket, amelyeket csak külföldön láthat az ember. Idegen tájakat, idegen városokat, idegen embereket és szokásokat, múzeumokat óhajt megismerni az. aki vagy tengerre, vagy tengelyre, esetleg repülőgépre száll, mert hála- istennek — vagy nem is annak? — kitágult a látóhatárunk. Ki bizony. Mondom. ki az országból tágult ki a látóhatárunk, amivel a világért sem akarom azt mondani, hogy ne menjünk külföldre, csak azt. hogy néha „be” is tágulhatna a látóhatárunk. Ide vízum se kell, útlevél sem, a vámnál sem kell izgulni, nyelvismeret sem szükségeltetik, s bár kicsi ország ez a miénk, de azért benne utazni is jó dolog. Néha elég az utazáshoz egy fél nap, vagy annyi sem, s máris újat látunk, más tájat, más várost, de mindenesetre olyat, amit még nem láttunk. Jót nevettem a minap, amikor egy pesti emberrel szót váltván, aziránt érdeklődtem, hogy milyen is az a szép és modern lakótelep, ott az Árpád-hidnál. Azt mondta nekem, hogy nagyon szép, látta a tv-ben, hogy milyen szép, meg mondták is a tv-ben, hogy milyen szép. sőt olvasta is az újságban, hogy milyen nagyon, de nagyon szép.-— És személyesen, még nem nézte meg? — De uram, én Kispesten lakom — mondta gúnyosan, ezzel is jelezve, hogy élvén életem jobbik felét vidéken, fogai- mám sincs, hogy hová esik az Árpád-híd Kispesttől. Kedves pesti ismerősöm most nyáron Svájcon át Olaszországba készül — világot látni. Szerencsés utazást. Apropó: élvén életem jobbik felét vidéken. Hányán vagyunk kis, vagy nagyobb város lakói, akik még nem látták városuk új lakótelepét. Űj iskoláját. Űj üzemét. Jó néhány kedves és meghitt kirándulóhelyét. Múzeumát. Igen, a múzeumát, mert a valamit magára adó kultúrember idegen országban elmegy az idegen ország múzeumába, hogy megismerje az idegen ország népének múltját, de nem megy el országa Nemzeti Múzeumába, de még kevésbé saját városa helytörténeti múzeumába sem... Sokan vannak, vagyunk, akik bizony, ha kell, foggal-körömmel összespóroljuk az IBXJSZ-út árát, ami nem éppen kevés, hogy elmondhassuk: külföldön jártam és talán még azt is, hogy külföldön láttam, gyakrabban inkább azt. hogy külföldön vettem. Ennek az összegnek a feléért is sírva far kadna nem egy, ha ezt az összeget belföldön kellene utazásra, szállodára, országlátásra, üdülésre költeni. Az élmény csak akkor élmény, ha az külföldi, a belföldi élmény az nem eléggé exkluzív... no... no. belföldön is lehet utazni, de az csak olyan hétköznapi. Az igazi, a vasárnapi, a piros betűs az csak külföldön képzelhető el. Bizony. Pedig a külföldet csak úgy értheti meg valaki igazán ét úgy élvezheti is csak valóban jól, ha ismeri a belföldet is. Ahonnan elindult. Hogy legyen összehasonlítása. Az sem baj, ha még az nekünk hátrányos, mert ha okos és becsületes ember idegrohamot kap, hogy nálunk miért nincs még így, s hazajőve igyekszik úgy tenni, hogy mielőbb úgy, vagy még úgyabbül legyen... Hogy legyen összehasonlítása — s az meg éppen jó, ha ebben az összehasonlításban mi vagyunk az előnyös helyzetben, mert, ha okos és becsületes ember, akkor megelégedés töltheti el: közös munkánkkal elértük, hogy nem vagyunk mi hátrábbvalók egyetlen nemzetnél sem. De mit hasonlít össze az. aki a kertje végéből kiugrik a nagyvilágba világot látni, s a nagyvilágból visszakullog a ház lábához, mint valami hősies grobbentrottler? És egyáltalán: a mi világunk nem része a nagy világnak, a mi Bükkünk, Mátránk, Mecsekünk nem nyújt csodálatos erdei, hegyi tájat, a Balaton, a Duna, a Tisza, kis és nagy vizeink ezernyi meghitt zuga talán nem romantikusan felejthetetlen, új városaink és városaink új részei, múzeumaink és üzleteink — igenis, a még sokat szidott üzleteink is — nem adnak alkalmat csodálkozásra és vásárlásra? Nem, dehogyis van arról szó, sőt a legkevésbé arról van szó, hogy ne utazzunk külföldre. E sorok írója is nagyon szeret külföldre járni, pontosabban nagyon szeret járni, látni, lehetőleg mindent, a Bükköt és az Alpeseket is, a Zwingert és egy helytörténeti múzeumot is, az Éiffel-tomyot és a vison- tai erőmű óriás kéményét is, a Montmartre-ét és az új hazai városnegyedeket is. Mert utazni jó, bizony nagyon jó dolog. És, ha valaki csak akkor érzi szépnek. csodálatosnak ezt az utazást, ha idegen nyelvet hall, menjen ki nyugodtan valamelyik város, valamelyik utcájára és szóljon így: ■— Bitte! Kommen Sie her — és majd németül válaszolnak neki. Kérdezze meg németül, hogy hol van városa múzeuma, azt is megmondják neki németül, s akkor idegen nyelven lehet külföldön belföldön, illetőleg belföldön külföldön, illetőleg németül magyar, vagy magyarul német... Az ördög tudja már, hogy van, de egy van: utazz a világ végére is, de utazz legalább néha a szomszédba is. Nyugalom: papíron a helyzet változatlan Mármint a papirruha-fronton. Tudtam én: hirdetik, dicsérik, lelkendeznek és én írni fogok róla. Hogy nincs. Mert van. Mert, ha nem volna, akkor nem írhattam volna sem én e sorokat, sem más kollégáim más soraikat, hogy a papírruha ami a reklámban van, az nincs. Lám miből él a humorista: papíron papírból. Nagy szellemek és kis papírok, ha találkoznak. De megmondom nyíltan és őszin- tn, én nem is bánom, hogy nincs ez a van, hogy szóval nincs ez a behirdetett papírruha. Gyanúsnak tűnt nekem először is azzal, hogy azt hirdették, hogyha lesz, akkor olcsó lesz és többször is mosható lesz és négy színben lesz. Mondtam magamnak: ha olcsó lesz, akkor először is nem lesz — azt nem gondoltam, hogy nem lesz és úgy lesz először is olcsó —, másodszor, ha lesz, akkor mosható lesz, amit én teljesen abszurdnak tartok, mert papírt miért nem jó a bevált radírral tisztítani, harmadszor, meg mi az, hogy négy szín*. Egy öreg kelmefestő világom sított fel, hogy 23451 féle színt kevert női kelmék számára, de korán kirúgták az állásából, mert ennyi vacakul kevés színnel nem bírt lépést tartani a női igényekkel. És most jövünk mi a négy színnel! Ám, nemcsak ezekért nem bánom, hogy nincs papírruha. Támad egy gyors és fontos gondolatom, toliam van, papírom nincs, de van, mert ott megy előttem egy formás kis papírzacskó, már nyúlok is érte... És aztán magyarázkodhatom. Vagy megyek az utcán az édessel, jön a friss nyári zápor és mehetünk együtt tovább, én az örök Ádám, s ő, az örök Éva, az örök kosztümében. És aztán megint magyarázkodhatom. Vagy ülünk a moziban, én s 6 a papírruhábajában, s egyszer csak hátraszólnak, teljes joggal, uram, ne csörgesse már azt a nyomorult zacskói, ia asnyira szereti az édességet, ne moziba jöjjön. És akkor megint kezdhetném a magyarázkodást, ami ebben az esetben még kínosabb lenne. És nem beszélve arról, hogy esetleg valamelyik nőnek eszébe juthat, hogy milyen szép színe van és milyen sajátos mintázata is a százasnak: öltöztessem papírba. Addig vagyok én nyugodt, kérem, amíg úgy van papírruha, hogy nincs. Uram ég, most jut eszembe, ha mondjuk, pont húsz évvel ezelőtt azt mondta volna valaki: — Figyeljenek, emberek, tudják mi az a szocializmus? Hát én megmondom! A nők, értik, még a nők is papírruhában fognak járni. Bizony, kérem, papírban és csajkával a kezükben. A gazember reakciósának hát nem igaza lett volna, ha lenne papírruha. Azt hiszem, ezért is nincs. Csak csajka alakú műanyag tányér, amit nem kell elmosogatni, hanem el kell csak dobni. Nem úgy mint a van, do még *incs papírruhát. (egrip ÍOv Off*
