Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-28 / 49. szám

ÚJ MÉRCE JJosszü időn át vallót- ““ tűk és ez volt a min­dennapi gyakorlat is; az üze­mi pártmunka hatékonyságá­nak, eredményességének mércéje mindenekelőtt az, miként teljesítette a gyár a központilag előírt tervmuta­tókat. Ha most arról beszélünk, írunk, hogy sok tekintetben megváltozott a pártszervezeti munka eredményességének a megítélése, nem azt állírjuk: a tervmutatók teljesítése vagy nem teljesítése most már semmit sem mond a pártszervezeti munka haté­konyságáról. (Annál kevésbé, mert ezeket a mutatókat már erre az évre is a vállalatok dolgozták ki.) Mivel azon­ban az üzemek vezetői az eddigihez viszonyítva lénye­gesen nagyobb önállóságot kaptak, átfogóbb az üzem életének egészét érintő kér­désekben kell dönteniük és gyorsabban kell alkalmaz­kodniuk a piac igényeihez, szükségszerűen megválto­zott a pártszervezeteknek a termelést, a gazdasági mun­kát segítő, ellenőrző szerepe, feladatköre is. Nem kapcso­lódhat az operatív jellegű, napi tevékenységhez. A párt- szervezetnek az üzem egész munkáját érintő, a holnapot meghatározó feladatok elem­zéséhez, meghatározásához kell elsősorban segítséget nyújtania. Most már nem­csak azt kell figyelembe ven­ni, hogyan teljesítették a tervmutatókat, hanem azt is: helyesen határozták-e meg azokat, maximális eredmények elérésére késztetik-e a veze­tőket és a munkásokat? A pártszervezetnek figyelem­mel kell kísérnie: tud-e és hasznosan tud-e élni a gaz­dasági vezetés a nagyobb önállósággal ? Harmonikusan össze tudta-e kapcsolni az üzem érdekét a társadalmi érdekekkel? Felhasználta-e gazdálkodásában a modern technikát, technológiát? Meg tudta-e találni a gyorsan változó igényeket, tudott-e ezekhez gyorsan és megfe­lelő szinten alkalmazkodni? Figyel-e a távlatokra, vagy mindent elborít a napi prak- : tikum? ! Csak néhányat soroltunk ' tnost fel azok közül az átfo­gó jellegű feladatok közül, amelyekkel a pártszerveze­teknek a gazdaságirányítás új rendszerében elkerülhetet­lenül foglalkozniuk kell, s amelyek jó vagy rossz telje­sítése végső soron nemcsak az üzem gazdasági vezetősé­gének munkájára vet fényt, , hanem á pártszervezetére is. D e beszélnünk kell olyan jellegű fclada- ! tokról is, amelyek megoldá­sánál — bár szervesen ösz- szefüggnek a szorosabb ér­telemben vett gazdasági te­vékenységgel — az eddiginél nagyobb szerep hárul a po- ] litikai-erkölcsi nevelő tevé- j kenységro. S hogy miként álltak helyt ezekben a fcl- ' adatokban a kommunisták, — ez ma sokkal többet nyom a latban a pártszervezeti munka értékelésekor, mint korábban. Ismét nem a teljesség Igé­nyével, mint inkább jellem­zésként említünk meg né­hány ilyen területet. Az üzemi demokrácia, a vezetők és beosztottak viszo­nya sok tekintetben új mó­don vetődik fel a gazdaság- irányítás új rendszerében. Utaljunk például arra, hogy miközben nőtt a vezetők fe­lelőssége és hatásköre, nem­hogy gyengíteni, hanem erő­síteni akarjuk a munkások, beleszólásának lehetőségét, Á. nagyobb önállóság és á döntés gyorsaságának szűk sége a kollektíva vélemé­nyének mellőzésére csábít­hatja az üzemi vezetőt, s ezt megelőzni a pártszervezet feladata. Persze, nem úgy, hogy késlelteti a döntések időbeni meghozatalát, hanem éppen politikai munkájával, a dolgozókkal fenntartott ál­landó és szoros kapcsolata révén felszínre hozza, a dön tésnél megfontolásra ajánlja a doleozók véleményét. Poli­tikai munka ez a tavából, próbája a párt és a tömegek kapcsolatának, amely az új körülmények közt a múlthoz képest fokozott jelentőseget kap. ¥ smeretes, hogy koráb- ban erénynek számí­tott, ha a pártszervezet pél­dául a hó végi hajrára a kommunisták példamutatá­sával mozgósítani tudta a dolgozókat Ennél azonban sokkal jobb. minősítést állít ki magáról ma az a pártszer­vezet, amely javaslatokkal, kritikával segíti a gazdasági vezetést a szervezetlenség, a kapkodás megelőzésében. A kommunisták példamutatá­sa, áldozatvállalása változat­lanul fokmérője a pártszer­vezeti munka eredményessé­gének, de magasabb szinten. Értve ezalatt, hogy a példa- mutatásnak elsősorban a hi­bák megelőzésében, a jó munkahelyt légkör kialakítá­sában, a nagy eredmények­kel kecsegtető, új, merész fel­adatok vállalásában kell ki­fejezésre jutnia. Említsük példaként az anyagi ösztönzést. Nem csu­pán a termelést közvetlenül befolyásoló tényező ez, ha­nem igen fontos szerepet kap a dolgozók tudati és erkölcsi nevelésében, fejlődésében is. Helyes alkalmazása ugyanis nemcsak növelheti az üzem munkájának eredményessé­gét, hanem segít felismerni az egyéni és közösségi érde­kek közötti közvetlen össze­függést. Hogy helyesen érvé­nyesülnek-e egy üzemben az anyagi ösztönzés elvei — ezért nemcsak a gazdasági vezetés, hanem a pártszerve­zet Is felelős. S beszéljünk a káderekkel való foglalkozásról, a sze­mélyzeti munkáról is. Ennek alapvető célja: a legmegfele­lőbb, a legalkalmasabb em­berekkel dolgozni a megfelelő posztokon, megkövetelni és segíteni politikai, szakmai fejlődésüket, a vezetői eré­nyek kifejlesztését. Olyan munkaterület ez, amely a pártszervezetek figyelmének középpontjában kell, hogy álljon a gazdaságirányítás új rendszerében, hiszen az önállóság és a nagyobb ha­táskör birtokában a vezetők egyéni szerepe összehasonlít­hatatlanul megnőtt a múlt­hoz képest A pártszerveze­teknek ezért is segíteniük kell néhány olyan alapvető fontosságú vezetői erény ki­alakításában, amelyeket a múltban kevésbé követel­tünk meg, mint például az emberekkel való helyes bá­násmód, a bátorság, a koc­kázatvállalás, a kezdeménye­ző készség, a gyorsaság, a leleményesség. Munkájuk eredményességének ez is fon­tos fokmérője lesz. t* követelmények uusz­** ta felvázolása ts elég­ségesnek látszik bizonyítani: a pártszervezetek munkája összetettebb, bonyolulté” — gazdasági Irányítás új rend­szerében. Ennélfogva bonyo­lultabb, összetettebb a párt­munka eredményességének, hatékonyságának az elbírálá­sa is. Faragó Jenó A magyar ipar — nemzetközi összehasonlításban Első ízben készített a Köz­ponti Statisztikai Hivatal olyan kiadványt, amely a magyar ipar helyzetét 35 más ország és országcsoport ada­taival összehasonlítva vizs­gálja. Hol tart jelenleg ha­zánk ipara? Erre a kérdésre csak úgy lehet helyes választ adni, ha az ipar népgazda­ságon belüli aránya, az ipar és a külkereskedelem kap­csolata, valamint az Ipari termelés és a termelékeny­ség színvonala tekintetében összehasonlításokat teszünk hazánk és az egyes országok között. A könyvben közölt adatok megfelelő tájékoztatást ad­nak az eddig elért eredmé­nyekről, majd a növekedési ütem különbségeit veszi szemügyre a kötet, összeha­sonlítja az ipari termelés alakulását a nemzeti jöve­delem, a külkereskedelmi forgalom és a beruházások nagyságának változásaival. A termelés növekedésében milyen szerepet játszott a termelékenység és a lét­szám? Ezt különösen részle­tesen, ágazatonként (bányá­szat, villamosenergia-ipar, gépipar, élelmiszeripar stb.) vizsgálja a kiadvány. Közel 60 termékre és 35 országra vonatkozóan tanul­mányozhatjuk a kiadványból az egy lakosra jutó termelés adatait. A szöveges részen kívül igen sok diagram te­szi szemléletessé az érdek­lődésre különösen számot tartó, a magyar Ipar helyze­tét különösen jellemző ada­tokat Ez az új kiadvány Egerben, a Központi Statisz­tikai Hivatal Heves megyei Igazgatóságán is beszerez­hető. Tramini, Olimpia, Narancsíz s- A győngyöstarjánl Győzelem Termelőszövetkezetben az Idén 1 400 000 forint bevétel­re számítanak szölőoltvány-tcrmelcsből. Az oltványok készítéséhez február 18-án fogott hozzá nyolcvan szövetkezeti gazda, és március végére készülnek el az 1 200 000 vessző fel­dolgozásával. Képünkön Szecskő Mátyásné és társai nagy szorgalommal rakják a homok­kal teli ládákba az oltványokat. (Foto: Kiss Béla) Automatizálási konferencia Nagyszabású szakmai ta­nácskozásra készül a Mérés- technikai és Automatizálási Tudományos Egyesület: áp­rilis 16—20. között, több más tudományos egyesület közreműködésével, a Techni­ka Házában megrendezi az V. országos automatizálási konferenciát A konferencián — Kiss Ár­pád miniszter, az OMFB el­nökének megnyitója és dr. Benedikt Ottó akadémikus, az MTA Automatizálási Ku­tató Intézetének igazgatója bevezető előadása után — három szekcióban mintegy hatvan előadás hangzik majd el e jelentős tudomány, az automatizálás problémáiról. A hazaiakon kívül több kül­földi szakember is tart elő­adást. A nagyszabású tanács­kozáson az előadásokat tu­dományos, oktató és gyárt­mányismertető filmek vetí­tésével is kiegészítik. A kon­ferenciával egy időben, ugyancsak a Technika Házá­ban, a MIGÉRT-tel közösen automatizálási kiállítást nyit­nak. Még egyszer Bátorról „EGY FALU HALALRA ÍTÉLTE ÖNMAGÁT?” cím­mel riport jelent meg Bátor községről lapunk január 28-i számában. A szóban forgó cikk azt elemezte, hogy a köz­ségben egyre kevesebb gyer­mek születik, s ebben az esz­tendőben valószínűleg egyet­len első osztályos tanuló sem lesz a község iskolájában. A riport arra is választ keresett, hogy vajon miért nem akar­nak Bátorban a szülők egy gyereknél többet, miért lett divat a faluban az „egyke”. Az említett írás nagy vissz­hangot váltott ki a községben, szinte napokig ez volt a köz­ponti téma. A bátoriak érvel­tek. vitatkoztak, gyűrűztek a vita hullámai, önmagában ez rendkívül hasznos, hiszen a riport célja is nyilvánvalóan az volt. hogy érdeklődésre, vitára serkentsen és hatást gyakoroljon a falusi közvéle­ményre. Az írás ebben a vonatkozás­ban elérte célját A vitáknak Reggel csúnyán ösz­Kekoccant feleségével, Berkenyo LajosnémL Nelli a vita hevében kijelentette; Lajos „kö­nyörtelen vadállat”, ezért visszaköltözik a ■mamához. És maradtl De Lajos érezte, lesz még folytatása és a napot azzal töltötte, hogy alaposan felké­szült az esti „második félidőre’’. Lassította a lépteit és azon fantáziáit, hogy milyen szép volna eb­ben a ragyogó hóesés­ben sétálni valakivel a Dum-parton. Fogni a kezét és beszélni mindenféle csacsiság- ról. Ügy mint öt év­vel ezelőtt, amikor ép­pen ilyen idő volt és bellikének megvallot­ta, hogy halálosan szereti, megkéri a ke­zét és ami vele jár... A meglepetés csilin­gelő leányhang formá­jában jelentkezett. — Nicsak. a La­jos... — Nicsak, Rózsi­ké.... Rózsikát egy érte­kezlet unalmában is­merte meg és jobb hí­ján randevúra hívta- Az csak Lajos sajnála­tos feledékenységével magyarázható, hogy a megbeszélt randevúra nem ment el. — Hát maga még él? — tette fel a bölcs kér­dést a lány. ' Felelet helyett La­jos bevallotta, hogy a múltkori randevún ezért nem jelent meg, mert meghalt a nagy­nénikéje, különben is vidékre kellett utaznia, egyébként pedig a kór­házban feküdt 40 fo­kos lázzal. — De most, ha vol­na kedve, sétálhatnánk egyet— mondta. — Ilyen időben? — szólt a lány, de bele­karolt a fiúba. — Most a legszebb. Nézze, milyen szépen esik a hó. Figyelje azt a lámpát, mintha fe­hér kucsma lenne raj­ta. Verset tudnék írni róla Elindultak. A Duna- parton leültek egy kőre és Lajos tovább ecsetelte a tél szépsé­geit. a lány pedig egy­re jobban nekitüzese- dett­— Igaza van, La­jos... tényleg milyen szép egy ilyen téli es­te — és közelebb húr zódott a fiúhoz. Lajos füle rettenete­sen fázott. Egyik kezé­vel átölelte a lányt, a másikkal vadul dör­zsölte a fülcimpáit. Aztán a lába hült ki, de menekülni már nem lehetett, mert Ró- zsika olyan jól érezte. Havas szerelem megát, mint egy fűtött szobában. Csókolóztak, de Lajosnak ez sem esett jól, mert a hó a nyakába esett és a je­ges lé a hátán csordo­gált. A lányhoz bújt egy kis melegért, de hasztalan, fázott és var Lajos pedig hallani vélte az éles hangú kis csengős csilingelését, amely tudvalevőleg a fagyhalál megelőzője. Mikor Rózsika végre úgy vélte, ideje lenne hazamenni, a Mirelité Rómeó, összefagyott ta­gokkal kísérte haza a lányt a város másik végére. — Gyönyörű este volt. Remélem, holnap újra sétálunk — mond­ta Rózsi. Lajos fürge léptek­cogott, mint a jégre zavart macska. — Reszket a vágytól... kis c*r: Hiába. tudtam, k maga igazi férfi... kel indult hazafelé, mert rájött, hogy vég­eredményben mégis jobb egy meleg szó bibén v _ '-~dni­Nellike, a felesége sugárzó arccal fogad­ta. — Szervusz, kies' szívem, ne szólj egy szót sem! Gondolkoz­tam a dolgon és rájöt­tem, hogy reggel igaz­ságtalan • voltain. Ki­néztem az ablakon és ezt a gyönyörű hóesést látva, eszembe jutott, hogy öt évvel ezelőtt ugyanilyen idő volt. amikor a Duna-parton sétáltunk... Emlékszel, drágám? _— Mintha ma tör­tént volna... — Tudom, szeretsz ilyen időben sétálni és elhatároztam, elmegyek veled. — Nellikém, olyan jó vagy hozzám, meg- érdemiem én ezt?... Odakint mintha hi degebb lett volna. Nel­li vígan csevegett: — Emlékszem, öl éve azt mondtad egy lámpáról, hogy olyan, mintha egy fehér kucsma lenne rajta ér. még verset is akartál erről írni. Lajos hallgatott és vacogott. — Üljünk le erre a kőre, mint a fiatal sze­relmesek — javasolta Nelli és már le is ült. — Lajos!... Hiszen te sírsz. Nem is tud­tam, hogy így szeretsz — kiáltotta elragadot- tan Nelli és h”vas ha­ját Lajos arcához dör­zsölte. Ősz Ferewé azonban volt egy sajátos mel- lékzöngéjük is, amiről feltét­lenül szólnunk kell. Mégpe­dig az, hogy bár a község la­kóinak nagyobb része helye­sen ítélte meg a cikkben fel­sorakoztatott tényeket, s ezek­kel a tényekkel vitatkozott pró és kontra —- akadtak olyanok is, akik nem a riport­hoz fűzték véleményüket Nem a riport megállapításait mérlegelték. hanem vala­mennyien helytelen szemlé­letből kiindulva azokat hi­báztatták. akik segítséget nyújtották az újságírónak cikke megírásában, konkré­tan fogalmazva: adatokat szolgáltattak. Sokszor elhangzottak olyan megállapítások, hogy miért éppen Bátorról kellett írni s hogyan lehet olyan dolgokat elmondani, amilyenek a cikk­ben napvilágot láttak MINDENKINEK JOGA van ahhoz, hgy önálló véle­ményt alkosson a* élet külön­böző eseményeiről, jelenségei­ről és joga van ahhoz is. hogv véleményének hangot adjon. A vitának — a fejlő­dést segítő, a dolgokat elóbb- revivő vitáknak — rendkívül nagy szerepük és létjogosult­ságuk van. Jogunk van tehát önálló véleményt kialakítani és en­nek hangot is adni. Ez a jo­gunk viszont azzal a kötele­zettséggel jár, hogy mi is tisz­teljük mások véleményét és azt a tényt, hogy másnak is joga van véleménye elmondá­sához. y Bátorban a község lakóinak zöme tisztában van ezzel. Né- hányan azonban elfeledkeztek arról, hogy másnak is joga van a vélemény-nyilvánítás­hoz, s elítélték azokat, akik segítséget nyújtottak a való­ság megismeréséhez, a falu problémáinak feltárásához. S ez semmiképpen sem he­lyeselhető. Hiszen a fejlődést csak úgv lehet elősegíteni, ha előbb tisztázódnak a gondok, a problémák, s kirajzolódnak a fejlődésnek gátat vető aka­dályok. FÖLÖSLEGES SZÓCSP.P- LÉSRE, mások elítélésére — haszontalan, de káros is az energiát pazarolni. Helyesebb, ha ez az energia úgy haszno­sul. hogy segít a helytelen szemléletek, a régi, megcson­tosodott szokások, a fejlődést gátló tényezők felszámolásé­ban. (kaposi) 1968. február 28., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom