Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-14 / 295. szám
( Budapest—Moszkva: 2000 kilométer 53 maratai futás - egyhuzamban > Egerben járt Sehirilla György Nem 02 emberek a hibások Teljesítméményéről riportok, inter m juk százai számoltak m már be, megkk-rkr-v:.: hívásának száma ismeretlen, ahány helyen szeretnék hallani élménybeszámolóit Szerdán Egerbe •átogatott Sehirilla György, akinek Pavlov, a Komszomoi központi bizottságának első titkára ezt mondta: — Teljesítménye a magyar nép legszebb ajándéka. A Budapest éa Moszkva közötti több mint 2000 kilométeres távolságot futva tette meg. Ez volt a felajánlása a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére a Fővárosi Taxi Vállalat KISZ- paervesetében. Hogy jutott eszébe ez a Hagy feladat? Gyerekkorában két évig bénán“ feküdt. Ügy kellett ölben cipelni. Sokáig nézte a mennyezetet, s arra gondolt: egyszer azért is nagy távolságot fog befutni! Később, amikor már tudott járni valahogy, a gyermekkor kegyetlenségével egy fiú kicsúfolta, és pofonütötte! Akkor ugrott le elkeseredésében egy hídról a Dunába. Aztán — kiúszott... és nem lett semmi baja a világon. Január 12-e volt az a nap. S minden év január lé-én átússza a Dunát. — Olvastam Zatopckről, h azon túl minden ősszel futottam mindig többet, mindig nagyobb távolságot. Aztán elérkezett az az idő, amikor megtehettem a felajánlásomat. Munkatársaimon kívül kevesen bíztak a sikerben. Én igen. (Talán a rajtnál ezért nem volt ott a Filmhíradó, vagy éppen a televízió.) A búcsúztatás mégis szép volt, ahol egy pillanatra elfelejtette, hogy milyen nagv feladat vár rá. Aztán elindult. Sokan úgy vélték, hogy két nap a’att „bedobja a törülközőt”. Nem dobta be. Napi átlagban 70 kilométert futott, s kísérői, dr. Prófiay László, az öttusa válogatott orvosa, meg Krailich József idegileg hamarabb kimerültek. — Törökszentmlldóson egy néni felháborodva szidta a kísérőimet, akik gépkocsin jöttek utánam. „Micsoda kegyetlenség — mondta —, hogy én futok, ők meg a kényelmes autóban ülnék! ..” Tisztelegtek a határőrök, aztán Sehirilla György már a Szovjetunióban futott. KíKIKÜLDÖTT TUDÓSÍTÓNK RIPORTSOROZATA: •> Fúr TH — szép Párizs Nagyvárosok átka? Nem! A civilizáció büntetése az autó. És egyre több száguld belőle. Az ember olykor negyedóráig m;c' nni sem ké- . pes tőlük. Csak áll a já 'dán. .vagv valahol a Champs Ély- aécs közelién és egy tapodtat sem jut előbbre. . Végre! Fgy úrvezető meg4 tíénímm <•67. december 14., csütörtök sérte busz és motorkerékpáros rendőr, s a karavánhoz nemsokára a mindenütt ünneplő szovjet emberek virágaival megrakott kocsi is csatlakozott. Volt egy százkilométeres szakasz, ahol nem esett útba település. Sátorban aludt a hosszútávfutó. A környező erdőség medvéiről. farkasairól volt hires ... És egyszer a sötétben zörgött a haraszti... Egy fiú volt. aki — autogram mot kért. Majd szétszedték a legkisebb faluban is a magyar futót. Hát még a moszkvai fogadtatás! Azt nehez lenne leírni. amikor befutott, két oldalán a két szovjet marat- honi futóval ScHrilla György, aki a 34 nap alatt 53 marathoni futást produkált! Három pár cipőt nyűtt el az út, ezek mind emlékké váltak. Találkozott az űrhajósokkal, beszélgetett velük. —* A felkészülés és a táplálkozás érdekelte nagyon őket. — Kikkel találkozott? — Tyereskovával, Belja- jewel és NyikoJajewel. A moszkvai taxisok — szakmabeliek! — egy karórát ajándékoztak neki. De az ajándékok számát nehéz lenne felsorolni. És itthon? A további tervek? Erről még nem nyilatkozik. Dolgozni akar, és folytatni kísérleteit a mozgásszervi betegségek speciális gyógyításában, ahogy ő maga is meggyógyult — hihetetlen akaraterővel, és szívóssággal. A gyógyulásra a koronát ez a 2000 kilométeres teljesítmény tette fel — egyelőre ... * (kátai) Az „ismeretlen" Corbusier Esztétikai felmérés Hatvan környékén — Szomorú eredményre vezettek vizsgálódásaink: képzőművészeti kultúránk elmaradott — mondja rosszkedvűen Bánszky Péil. a Népművelési Intézet munkatársa. Nemrég Hatvanban. Boldogon. Horton, Nagykökényesen és Lőrincin végzett szociológiai felmérést a Népművelési Intézet, művészettörténész és filozófia szakos egyetemi hallgatók segítségével. A kérdőívek Kérdőíveket állítottak ösz- sze. És ötletszerűen járták végig a lakásokat. Az emberek véleményére voltak kíváncsiak és néhány száz vélemény alapján — amikor összesítették a kérdésekre adott válaszokat — bizony nem derültek jókedvre. Néhány kérdés, amelyeket feltettek: Látott-e már képzőművészeti kiállítást? Mit vár egy kiállítástól? Milyen ma élő művészekről hallott? Mi a véleménye a modem művészetekről? Meg van-e elégedve lakásával és annak berendezésével, díszítésével? És még néhány ehhez hasonló kérdést tettek fel. A válaszok A kérdések között szerepelt húsz világszerte ismert képzőművész neve. Rendkívül jellemző képet ad az emberek képzőművészeti tájékozottságáról, ha az erre adott feleletek alapján sorrendbe állítjuk az ismertség foka szerint ezeket a művészeket. A megkérdezettek közül szinte kivétel nélkül mindenki ismerte Munkácsy Mihályt (237-en). Ezután a következő sorrend alakult ki: Szinnyei- Merse Pál (140), Picasso (135), Leonardo da Vinci (117', Der- kovits Gyula (114), Székely Bertalan (110). Michelangelo (108), Remrandt (97). Benczúr Gyula (95), Rippl Rónai József (83). A legkevésbé tudtak Chagállról (20). Kan- dinskyról (21), Le Corlusier- ről (23). Monet-ről (29). De- lacroix-ról (34). Rodin-ről (39). Cezann-ról (41), Egry Józsefről (49), Dürer-röl (55) és Goyáról (65). A következtetések Az emberek megrekedtek Munkácsynál. a nagy realista klasszikusoknál, vagy még előbb, a reneszánsz nagy mestereinél. A XX. század képzőművészetéről nagyon keveset tudnak A második világháború utáni és a kortárs festészetről, szobrászatról pedig szinte semmit sem. Le kellene már számolnunk azzal, hogy egy művészt akkor ismerjenek meg és akkor értékeljenek, miután már meghalt — fejti ki Bánszky Pál. Természetesen az embereket senki nem akarja arról lebeszélni, hogy ne ismerjék és értékeljék Munkácsyt, a nagv magyar festőt. Csakhogy a közvélemény népes tábora a festészetben azt a látásmódot és kifejezési formát követeli ma is. és ugyanúgy mint ahogy azt a múlt században Munkácsy csinálta. De hogyas követeljen mást? Hiszen másokat, kor- társ modem művészeket alig ismer. A rég letűnt imoresz- sziornistákat. például Cezan- ne-t és Rodin-t (!) rendkívül kevesen ismerik — a felmérés szerint — és a ma már modemnek nem is számító Chagallt és Kandinszkyt pedig csupán a beavatottak. (Picasso előkelő helye nem újság, őt most már mindenki emlegeti, a tömegkommunikációs eszközök, a tv. a rádió, a sajtó is felkapta). Mindezek mellett talán mégis az a legszomorúbb, hogy századunk leannavol b építőművésze. Lei Corbusier az előbb említett húsza» rangsorban a 18,. helyet foglalja el. szán bennünket, fékez, megáll. Kesztyűs kezével int, tessék átsétálni. Oldalra pillantok. Udvarias autósunk mögött ezer kocsi fékez, stopppol. Néhány pillanatra befagy ennek a száz méternél is szélesebb, örök áradatnak az egyik fele. Sokan az órájukat lesik, mennének már tovább. Négy óra felé jár az idő. Ilyenkor kezdődik a másod.k párizsi forgalmi csúcs. Észrevehetően csökken a tempó, egyre nehezebben jut előre a sohasem fogyó autósor. A mellékutcákban vesztegelt kocsik beletülekednek az óriás hömpölygásbe. Duzzcd az áradat. Szerencsés, akinek csak kis kocs ra futotta a pénzéből. Könnyen manőverezhet. Kibúvik az országúti cirkálók közül» máris hat méter előnyt szerzett. Még náluk is leleményesebbel: azok akik motorkerékpárral járnak. Feltűnően sok „Kondás” húz el mellettünk. A ja-- pánok a bicikli első kerekéig szerelték a kicsi, de erős Honda-motort. Vessünk még egy pillantást a közlekedésre! A nagy forgalmú kereszteződéseknél figyeltem meg: a gyalogos egy ideig tör,;mcsen elnézte a kocsiáradatot. Aztán az órájára majd a zöidülhi r.em szándékozó közlekedési lámpára pisiantott. Elfogyott a türelme. Odalépett a lámpához, megnyomott rajta egy gombot. Három másodnerc múlva zöld utat kapott. . A járókelő beavatkozott az elektronikusan vezérelt utca! közlekedés-irányításba. Éha- ját (vagy parancsát?) gombnyomással közölte a központ br.n működő elektronba igyál. Hárem másodper« gondolkodási idő elegem’ volt ahhoz, hegv a számit gép kénvelm-'sen és biztc Sággal psszehrngolja a kö nyező utcák forgalmát ír nyitó lámpákat... ★ * Cipőpasztát, föl tisztítót, mindent ragasztót, nylon harisnyát — ki mit akar — árusítanak a párizsi utcán. Egy asztal, az áruk és egy jó torkú férfi a kelléke az alkalmi boltocskának. A jó torkú embert kellett volna elsőnek írnom mivel nélküle rá sem f gyemének a sietős párizsiak. Benéztem a Primtemps (Tavasz) áruházba. A választék kialakításéban tanulhatunk a Primtemps tulajdonosától Mivel éppen azokban a napokban kezdődött az iskolaév, az egész berendezés ezt a célt szolgálta. Azaz: hadd foggyon minél több iskolacikk, ruha, cipő tanszer. Szóba elegyedtem az egyik eladóval, mons'eur Pierre Cha- mant-nal. Huszonöt éves fiatalember. Sötét ruhát visel, fehér inggel, nyakkendője és díszzsebkendőie azonos mintájú selyemből. Sóiét keretes szemüveg. A Chaillot-palota a toronyból — Mióta dolgozik az áruházban? — Hetedik esztendeje. — Milyen iskolát végzett? — Tizenkét évig jártam iskolába, természetesen az utolsó esztendőket, a kereskedelmi szakma tanulmányozásával töltöttem. — Milyen nyelven beszél a francián kívül? — Az iskolában angolul tanultunk, abból vizsgáztam. Az alkalmazottaknak egy világnyelv ismerete kötelező Ezenkívül még olaszul és németül is beszélek, bár nem olyan jól, mint angolul... Elbúcsúzunk. Inkább a gyermekruhák osztályán néztem szét. Nagyon szépek és micsoda változatos kreációk1 Hadd lám, mennyibe kerülnek? Rugdalózó csecsemőnek... Dé hisz ennyiért akár délutáni ruhát vehet magúnak az édesanyja! Apró üzletek utcája a Roquette. A Bastüle térről nyílik, hangulata a pesti Váci utcát idézi. Üzleteiben viszont nem számolnak Váci utcai árakkal. Reggel nyolctól délig, délután fél háromtól este fél nyolcig vannak nyitva. Azt szokták mondani, hog- Párizs a kozmetka: cikkek fővárosa is. Az egyik drogéria tulajdonosnője készségesen tájékoztat az őszi divatról: — Újra a természetes színek hódítanak — mondja madame Bornes. — Elegáns rúzsszín a velencei koráll Körömlakkjaink közül a nem irivó bordótól a téglaszínig ’ínlanák egyot-kettőt. — És mely’k parfőmöt? — Kérem, azt bízza a höl ekre, majd ők választatnak s ön, uram, fizet Kulcsár László Következik; Mars mező — EiffeJ-torony. A jó példa Egyetlen pozitívum van ebben a rangsorban — (és itt még egyszer hangsúlyozzuk, hogy nem az ellen tiltakozunk. hogy Munkácsyt 237-en ismerik, hanem az ellen, hogy egy Michelangelót csak 108-an, Egri Józsefet csak 49-en, Rodin-t 39-en és Chagallt 20-an) — az, hogy Derkov. es Gyula a nagy proletárfestő az 5. helyen áll, bár csupán 114-en (ezt is kevésnek tartjuk) ismerik. Vajon miért ismerik Der- kovitsot, ezt a modem művészt a többiekhez képest számosabban? Gondoljunk csak arra. hogy az általános iskolákban már jó néhány évé mivel is díszítik a folyosókat. az osztálytermeket, vagy mivel is illusztrálják a történelemkönyveket? Hát' Derkovits híres fametszetsorozatával — Dózsa Györgyről. Már az ötödik — vagy hatodik osztályos gyerekek is jól ismerik Derkovitsot. Csupán ez a titka. Valahogy ehhez hasonlóan kellene népszerűsíteni több más haladó és korszerű művészt is. Ki nevelien ? Vajon miért ritka a lakásokban a jó festmény, vagy grafika? Vajon miért kevés a kitűnő művek reprodukciója a falakon? Vajon miért szinte „fehér holló” a modern alkotások reprodukálása?^ A kérdőívekkel házról házra járó egyetemi hallgatók a lakásokban azt látták, hogy még mindig túlsúlyban vannak a szentképek és a családi fényképek a falakon, vagv a giccsfestők alkotásai (s ezek egyáltalán nem olcsóbbak mint a kitűnő reprodukciók. Sőt!) Ezekhez bizonv köny- nven hozzá lehet- jutni búcsúban, vásárokon vagv házaló „festők” révén. Annál nehezebb különösen kisvárosokban és falvakban — így Hatvan környékén is — jó képhez vagy reprodukcióhoz jutni. Egyszerűen rossz hatásfokú a terjesztés. (Miért ne lehetne a városokon vagy búcsúkon jó reprodukciókat vagy festményeket árulni?) Vagy mit felelten az a hatvani diák, akitől megkérdezik, hogy milyen szobor tetszik neki, vagy egyáltalán látott-e már szobrot a főtér első világháborús katonaemlékművén kívül? Bizony, a válasz csak lehangoló lehet akkor, amikor Hatvanban, nem is beszélve a környező falvakról, egyetlenegy igaz! művészi színvonalon álló szobor sem található. A kiállítás rendkívül kevés. És nem is csak a községi művelődési házakon múlik, hogy kevés, hiszen önerejükből még egy reprodukciós kiállítást megcsinálni sem nagyon képesek. Örsz&aos — és sok! — vándorkiállítás kellene. A korszerűt kellene bemutatni, a kortárs művészetet propagálni. Mert nem az emberek a hibásak — h'szen ki neveli őket megfelelő és ú’szerű képzőművéiszeti látásmódra? Rerkovits !lvorg\ S?ínfuízi vendégek az AiOK-ból A Színházművésze’.: Szövetség vendégeiként Budapesten tartózkodik Hans Rainer John, a berlini Deutsch s Theater Í5.: ~ma- turgja és Walter Wogt, az NDK színházművészeti szövetségének vezető titkára. A vendégek a két szövetség közti csereegyezmény keretében tartózkodnak Budjr* pesten; tanulmányozzák • pesti színházakat, előadásokat néznek, és szakmai megbesz^ léseken vesznek részt.
