Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-10 / 266. szám
Falu és kultúra A2 z utóbbi években sokat változott, formálódott a laki. A televízió, a rádió ma már úgyszólván - nélkülözhetetlen tartozékai a vidéki házaknak. A mozit, a presszót, a könyvtárat igényli a falu és az itt élők öltözködésében is utolérték, talán el is hagyták a várost. Üj igények fogaima- Bódnak meg, a tegnap még népszerűtlen napközi otthonok, óvodák szűknek bizonyulnak, a legkisebb utcák lakói is járdát kérnek, az újonnan épült házakból nem hiányzik a fürdőszoba. Heves megye az ország 19 megyéje közül második helyen áll a rádióelőfizetők számát illetően, az ötödikek vagyunk a rangsorban a televíziósűrűség szempontjából. Hevesben ezer lakosra 250 rádió és 78 televízió jut. A vidéken végbemenő változások gondolkodásra késztetik az embert, különösen akkor, ha arra a kérdésre keres Választ, hogy milyen mérvű, milyen jellegű és tartalmú ez a bizonyítható fejlődés. A járművek gyors elszaporodása, a viszonylag jó és olcsó közlekedés közelebb hozta egymáshoz a falut és a várost. Ma már mindenki tudja, hogy a falu nem azonos a parasztsággal, hogy a falu nagy ütemben urbanizálódik és egyre nő azoknak a száma, akik falun laknak ugyan, de az iparban, a bányászatban, vagy éppen a tudományos élet valamelyik területén helyezkednek éL A falu mai problémái, gondjai nem azonosak a korábbi évekével, nem elsősorban paraszti problémák. A vidék arra. törekszik, hogy helyzete, életszínvonala, viszonya; minél gyorsabban a városi szinthez formálódjanak. Érdemes megvizsgálni a falun élő emberek művelődési problémáit, gondjait, azt, hogyan fogadják be a műveltséget, az új ismereteket. A vidéki televíziónézők, különösen a téli időszakban, válogatás nélkül megnéznek minden műsort, a rádió adásai közül legjobban a könnyed, szórakoztató számokat választják. Szemtanúi lehettünk, milyen gyorsan terjedtek el falun a tánedal- fesztivál díjnyertes számai. Elgondolkodtató, hogy a .,Szabó család”-ot ma is tíz- és százezrek hallgatják és különösen az idősebb korosztály beszédtémája e műsor. Ugyanakkor felmérésekből tudjuk, milyen kevesen hallgatnak ismeretterjesztő előadásokat, olyan mű- sorszámokat, amelyek elsősorban oktató-nevelő jellegűek. Y/annak, akik azt mond- ? ják, hogy a falu elké- nyelmesedett és tálcán kapja, otthonába szállítva mindenki a műveltséget, a szórakozást. Jó lenne ehhez a megállapításhoz hozzátenni, hogy lényegében a városokban is ez a helyzet, hiszen a városok még jobban élvezik a technika előnyeit. Folyton fejlődő, átalakuló életünket vizsgálva arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a kutúra „fogyasztóivá” váltunk. Ez önmagában is örvendetes, nagy jelentőségű fejlődés, hiszen csak örülhetünk annak, hogy modern világunkban a kultúrát tolmácsoló eszközök nagyüzemi módon tesznek eleget hivatásuknak. Feladatunk ugyanakkor, hogy a kultúra áldásait nem teljeséggel élvezőket fokozatosan bekapcsoljuk abba a mozgásba, amelyet népművelésnek nevezünk. Az otthon ülő és a kultúrát házukba befogadó emberek körében tovább kell tevékenykedniük népművelőinknek. Harcos, nagy feladat bekapcsolni a közművelődésbe az embereket, amely meggyőzés kérdése még a fiataloknál is. ]Vía még gond a felújított 1 és újonnan épült kul- túrházak hasznosítása, bár a törekvés, a jó szándék megvan arra, hogy mind pezsgőbbé, elevenebbé tegyük a vidék kulturális életét. A népművelési munka forradalmi átalakuláson megy át, új formákat keresünk és ezeket a formákat igényeinkhez méltó tartalommal kívánjuk megtölteni. A kultúrházakba, a klubokba elsősorban azok az emberek jönnek, akik okosan, kellemesen kívánják eltölteni szabad idejüket., Azokon a helyeken, ahol a kultúra munkásai érdekes, a közérdeklődésre számot tartó, színvonalas programot dolgoznak ki, mind kevesebb gond van a közönséggel'. Azoknak van igazuk, akik felismerték, hogy nem lehet parancsszóra a kultúrházakba vezényelni az embereket, főleg nem lehet ezt tenni tartósan és folyamatosan. Az emberek érdeklődési körét kell megkeresni, kíváncsiságukat kell felkelteni ahhoz, hogy szívesen látogassák a rendezvényeket, hogy szívesen részt vállaljanak a falu sajátos kultúrájának formálásában. Érdemes visszagondolni néha a múltra, és annak néhány helyes gyakorlatából következtetéseket levonni. Sokan emlékeznek még, hogyan szerveződtek, formálódtak ki a régi falusi dalárdák, színjátszó csoportok, zenekarok. Legtöbbjük azért volt sikeres és tartósan működő, mert tagjaik kedvtelésből, szívesen vállalták az elfoglaltságot. Ma az emberek csak arra'' szánnak időt, amire feltétlenül szükséges, szabad idejükben pedig azzal szeretnek foglalkozni, amihez kedvük, hangulatuk van. Éppen ezt a kedvet, az érdeklődés irányát szükséges kipuhatolni, okosan befolyásolni. Jó tudni, hogy mind több művelődési ház kultúrprogramjában mindenekelőtt a lakosság, különösen az ifjúság érdeklődési köréhez igazodik, a modern világ ezernyi csodájához kapcsolódik. Czámos példa van arra, ^ hogy községeinkben nemcsak befogadják, de újra is termelik a kultúrát, bár ez aktív tevékenységet, önálló gondolkodást, szorgalmat, akadályleküzdést igényel. Azok a népművelők, pedagógusok teszik a legnagyobb szolgálatot a népművelés ügyének, akik nemcsak a kultúra passzív befogadására, terjesztésére vállalkoznak, hanem kialakítják falujuk, városuk önálló kulturális életét is. Szalay István A fogyasztó krimije Az újságolvasónak bizonyára feltűnt, hogy a legutóbbi hetekben gyakrabban találkozik olyan írásokkal, amelyek a vásárolás, a fogyasztás, a szolgáltatás köréből származnak és főként ezek kirívó vonásainak vizsgálatából merítik témájukat. Olyasmi került az eddiginél nyomatékosabban napirendre, ami mindennapi életünket érzékeny oldalról befolyásolja, s hogy e tekintetben minél kevesebb nyugtalanító fordulhasson elő, az a fogyasztó, a lakosság, mindannyiunk elsőrendű érdeke. A családi költségvetésekben minden forintnak megvan a maga helye és rendeltetése. Nem mindegy, hogy pénzéért mit, mennyit vihet haza a háziasszony a piacról, az élelmiszerboltból, hogyan alakul a leltár a ruhás- szekrényben, mennyi ideig tart ki a vásárolt holmi, vagy mennyit gombol le a mesterember, ha megjavítja a televíziókészüléket. S afelett sem ritkán kell tanakodni, vajon a néha bizony szoros otthoni kalkuláció kibírja-e a szombat esti vendéglői kiruccanást, nem éri-e ott kellemetlen meglepetés az embert. A lakosság természetszerűleg rendkívül érzékenyen reagál mindarra, ami ezzel összefügg. Bántja minden hiba, minden mérési tévedés vagy baklövés, hát még ha tudatos visszaélésnek, minőségrontásnak, rászedésnek a kárvallottja. Az emberek nyugodt munkájához, tehát az ország fejlődéséhez nélkülözhetetlen a minden irányú biztonság, a rend, amelyhez az is hozzátartozik, hogy a fogyasztót ne „ejtsék át”, s a vendég ne váljon bűnös manipulációk áldozatává. Ez merőben ellenkeznék pártunk, kormányunk politikájának alapvető vonásával, a dolgozó emberek életkörülményeinek javításával. Egy pillanatra sem engedhető meg, hogy ellankadjon a figyelem, az ellenőrzés a fogyasztóközönség érdekeit sértő, megkárosító jelenségek felett. Már A jövő hét műsorszámai közül a következőkre hívjuk fel olvasóink figyelmét: NÉGYKEZES SZOMBAT, 20.20 Karinthy Ferenc két játékát a Madách Kamaraszínház előadásában mutatja be a televízió, amelyben négy magányos ember élete elevenedik meg Ám az író a Bösendorfer és a Duna-kanyar hősein keresztül hangsúlyozza: az emberi természettől idegen egyedüllét így vagy úgy feloldást keres. A Négykezes négy szereplője: Garas Dezső és Simor Erzsi, illetve Mensáros László és Dómján Edit, Rendező: Vámos László. EMBERI HANG VASÁRNAP, 20.20 A Jean Cocteau novellájából készült angol tévéfilm főszereplője Ingrid Bergman.; Az egyszereplős darab nem mindennapi lehetőséget nyújt a színész számára, amit a kitűnő művésznő ki is használ. Ingrid Bergman magyar hangja Ruttkai Éva. NAGYVILÁG-EST | CSÜTÖRTÖK, 20.20 A műsor szerkesztői az idén tízesztendős népszerű világ- irodalmi folyóirat, a Nagyvilág bemutatására vállalkoztak: megelevenítik a képernyőn azokat a novellákat és színdarabrészleteket, amelyeket már közölt a folyóirat. A műsorban az összekötő szöveg helyett a szerkesztők és a munkatársak szólalnak meg és a velük folytatott beszélgetések betekintést nyújtanak a nézők számára a szerkesztőség műhelygondjaiba, terveibe is. Elhangzik a műsorban több olyan költemény is, amelyek még nem kerültek nyilvánosságra hazánkban. Szerkesztő: Sípos Tamás. Gobbi Hilda a Nagyvilág- műsorban. Rendező: Horváth Tivadar. Szereplők: Gábor Miklós, Sin- kovits Imre, Psota Irén, Bánki Zsuzsa, Kálmán György, Gobbi Hilda, Molnár Tibor és még sokan mások. Agya az ajtöval SZEMBEN áll, és amikor a szobában, a folyosón eloltják a villanyt, akkor sincs sötétség. Az utcai lámpák fényhullámai áttörik az éjszaka kárpitját, s szürkeségbe mosnak mindent. Pedig különben minden fehér, az ágyak, a székek, a falaik, a lepedők és a párnák is. Olyan ré- . misztő, félelmetes az éjszaka — még így rágondolva, nap________ 1967 . november 10., péntek pal is — nem látni a nagy udvart, csak az elmúlás ultrahangjait fogja fel a fül: zizegve zúg az akác, fürtös hüvelyeit tépdesi a szél; nincs kegyelem az utolsó fonnyadt levélnek sem. Csíkos kabátot hord, mint a többiek. Senki sem figyel őrá, az orvos is csak a pléh- tokba erősített fejlap lázgörbéit vizsgálgatja vizitek idején. Egy beteg ő a többiek között, semmivel se különb, mint más. Mindene beteg. Csak a szeme nem. Arcának dióhéj vésetei között a szeme kék. Ma látogatási nap van. Olyan izgatottak körülötte az emberek. Kinn az épület előtt soikan várják, hogy megnyissák az ajtót. Fürtökben a lépcsőn, a járdán a látogatók. Mindenkihez jön valaki. Őhozzá senki. Meg is próbálja, hátha sikerül el- szenderednie, amikor úgy tűnik, valaki a nevét szólítja. Magas, nyurga fiatalember, pedáns, jólöltözött. — Fiam... eljöttél? — akadozik a nyelve. A nyurga leül ágya szélére, lábát kinyújtja s kezével megigazítja a vasalás csíkját. — Nem vágyóik a fiad! Nézz meg jobban... Furcsán, idegesen rebben a szeme. — A szakszervezettől# úgye? — kérdi tétován. — Ugyan — legyint a nyurga —, akkor hoztam volna ajándékot. Tudom, hogy szereted a bort — Nagyon... ZSONG A SZOBA, minden ágy körül ketten-hárman álldogálnak, ülnek. Edények csörrennek, papírlapok zizegnek, ahogy bontogatják a jóízű hazai ételeket. Mindenki elfoglalt, senki sem figyel rájuk. — Nem akartam mást küldeni magam helyett — mondja a nyurga. — Legjobb, ha a sürgős dolgokat nem bízom másra. — Sürgős dolgokat...? — Beszélnem kell veled! — Beszélni? — Gondolkozz és felej! Könnyíts magadon. Gondolkozz: mit tettél életedben többet, jót vagy rosszat?! — Gyónató pap vagy? — Ne kérdezgess, felelj-..! — Ki vagy te? A fiam? Vagy... — Nem kell hangosan kimondanod. Senkinek sem kell tudnia, ki vagyok; Én tehozzád jöttem. Csak tehoz- zád jöttem. — Ilyen öltözékben? Másnak képzeltelek... — Nincs sok időm, felelj! — Nem tudok felelni... — Valami jóra csaik emlékszel, nem?! — ... Amikor otthagytam a családom, a fekete nagykabátomat a fiamra hagytam, hogy ő viselje. „ — Szép. — Nem, nem volt szép kabát. Még esküvőről maradt meg... Húszéves volt már... — A fiad? — A kabát... — Mást is mondj még! — ... Négy- vagy ötéves volt a fiam, vettem neki egy játéktankot. Nagyon örült neki a fiam. A tank körbe- körbe forgott és lőni is lehetett vele, apró szikrákat vetett a csöve... — Csak a fiadat emlegeted?! — .„A többi gyerekemet is szerettem. Amikor egyik lányom eljött hozzám nyaralni, vettem neki ruhát. — Ajándékba? — Ügy-úgy... — NEM AJÁNDÉK VOLT. A ruha árát beszámítottad a tartásdíjba. — Rosszul kerestem... — Háromezret. Nagy pénz volt akkor! Azt mondd, mP lyen volt a fiad? — Olyan, mint te. Azért tévesztettelek össze vele. — Ne arról a nagycobbról beszélj, hanem a kisebbikről! — Csak fényképről ismerem... — Láthattad volna, amikor akarod. Nem voltál rá kíváncsi?! — Miért gyötörsz?!... — Sok embert tönkretettél! — Nem túl sokat... — Három asszonyt. Azt is, aki a második fiadat szülte! 1 — Belefeküdt az ágyamba... — önző ember voltál, aki csak magával törődött, másokra pedig nem is figyelt! — Beteg vagyok... — Nagyon egészséges ember voltál! — öreg vagyok... Beteg vagyok... — És mit akarsz még?! — Élni még...! ELŐSZÖR HALK NYÖGÉSEK, azután artikulátlan hangok törtek fel a torkából, amelyek hörgésbe halkultak. Hozzáfutott mindenki, s némán, megborzadva álltak az ágya körül. Arcának dióhéj- vésetei között a kék szem vérbe fordultán lecsukódott. Keze, lehanyatló mozdulattal is, az ágy széle felé mutatott. Nem ült ott egy teremtett lélek sem. Csak a fehér lepedő gyűrődött össze azon a helyen, s amikor az orvos odatámaszkodva föléje hajolt, tenyerével még érezte a melegséget ( nemegyszer hangzott e! intelem a parlament ülésein és közéletünk más fórumain, hogy a törvény szigorával lépjenek fel az indokolatlan áremelések, a fogyasztókat megkárosító spekulációs törekvések ellen. Ez az álláspont tökéletes összhangban van a lakosság kívánságával. Nem szorul hát bővebb magyarázatra, hogy politikailag is milyen fontos, a lehető legtöbbet, a maximumot tenni ennek az elvnek az érvényesüléséért. Igazságtalanság volna azt állítani, hogy a sok, gyakran igen hangsúlyos figyelmeztetés falra hányt borsó volt eddig. A legutóbbi esztendőkben a kontroll alaposabb, körültekintőbb lett, a boltok és vállalatok nagy. többségének a vezetői megértették, miyea felelősség hárul rájuk. Helyén volt a felügyeleti hatóságok egész sora is, ez nagyon, hasznosnak bizonyult, elvégre ßzen szinte a „vesébe látnak”, alaposabban kiismerik magukat az üzleti könyvek, számlák, leltárak útvesztőiben. A helyzet mégsem rózsás. Ha akárkivel beszélünk, krimibe illő történeteket tud elmondani vásárlási viszontagságairól, ■ vendéglői „megvágásokról”. szolgáltatási szemérmetlenségről. Hovatovább a magyar kereskedelem és vendéglátóipar presztízsét és hitelét tehetik tönkre azok a nyerészkedők, akik — mint a legutóbbi időben a lapokban szellőztetett esetek bizonyítják — próbálkoznak valamit hozzácsípni a számlához, felkerekíteni a pénztári blokkot. Külön fejezetet (nem is fejezetet, vádiratot!) kíván a minőségrontás sok fortélya, a technológia, előírások semmibevevésétől kezdve a ravasz és önkényes anyagtakarékosságig. Azt mondtuk, hogy a néhány szervezet, amelyet az ellenőrzés végett hoztak létre, eddig sem ült tétlenül, s a maga észrevételeivel rendszeresen megtetézte a lakosság jelzéseit, így tehát a kereskedelem, a vendéglátóipar, a gyártmányok minősítése érdekében folytatott harc nem volt hiábavaló. Mégis újba elő kell ezt venni; még szigorúbb eljárást követelve szóvá tenni, mert ebben nincs pardon. Ehhez az új mechanizmus előszele szította társadalmi közhangulat kedvező feltételeket teremt. Ügy tudjuk, nemcsak az újságok, a rádió, a televízió ásta ki a harci bárdot az említett jelenségek ellen, hanem a hatóságok, az ellenőrző szervek is foglalkoznak a hatásosabb fellépés lehetőségeivel. Az eredmény azonban csak akkor lehet teljes, ha a fogyasztóközönség segíti őket, a becsapás# a csalás, a lopás elleni küzdelmet megvívja a maga frontján. Mert az emberektől; mindannyiunktói függ, hogy az említett szakmákban, területeken megtisztuljon a légkör, megemlegesse, aki mégis megpróbálkozik, hogy túltegye magát a törvényeken és az erkölcsi normákon. Ez legáltalánosabb érdeke az ország építőinek, a fogyasztóknak az érdeke. Vető József Mentő ötlet.
