Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-08 / 238. szám
BöttZ JENO: MÉLYRŐL JÖNNI Valami sehogysincs Itt rendjén. Felforgatott lomok MM «Jármit paróka bormije a ofl. — ■ míg virágot bont a valaki gyönyörűre gondol Nem Iga* a« hogy nekem a fitt* a cigarettázni bor mellet* hajnalig* Értsd meg, «aga la nádorit « azt látom én la watt csak elkereszteltem igaaabbnak, hiányodat tt mépnsh. — csak tétova szándékaimból valamit óssxetettem. a kuporgottam, vigyázva, saét na ensen, — tadtam, hogy nem ősapán May vMgtt utat matatni idegen szobákig, — • mire Jutottam Csak aat hogy megmcavedtem érte, — emberié I hogy iszonyán mélyről annyira gyönyöréi »» Édes nőném, mi jo a földön járni!” MIKES KELEMEN „EGRI” LEVELESKÖVYVÉXEK KETTŐS ÉVFORDULÓJÁRA földre. Érmek az eseménynek papírra vetésével kezdi Mikes a „Törökországi levelek” írását Első levélét 27 esztendős korából keltezi, az utolsót, a kétszázhetediket 68 éves korában írja, E zek az „édes néném” vagy „kedves néném" megszólítással kezdődő levelek sohasem kerültek postára, Konstantinápolyban éló „címzettjük" csak Kitalált személy. Tulajdonképpen szorosan ösz- szefüggő tartalmú, egységes irodalmi alkotás ez a mű: Mikes és a bujdosók életének krónikája. A „Törökországi leveleid’ jóval az író halála után került haza Magyarországra, és 1794- ben jelenik meg először nyomtatásban. De hogyan jut a könyvnek Mikestől származó kézirata később Egerbe? A nevezetes kéziratot 1867-ben, tehát éppen száz évvel ezelőtt vásárolja meg Toldy Ferenc Irodalomtörténésztől az akkori egri érsek. Azóta őrzik Egerben Mikes Kelemen kéziratos könyvét. Az üveg alatti polcon kiállított vaskos kötet ma Eger város legértékesebb irodalmi emléked közé tartozik. atiWü-' A könyv éppen ott van kinyitva, ahol az első levelet olvashatjuk Mikes jellegzetes betűivel, szépen folyó kézírásával. „Gallipoliból, anno 1717. 10. oktolrls” (az 1717. évben, október 10-én) evvel a dátummal kezdődik a pontosan harmadfél évszázaddal ezelőtt keletkezett levéL Leírja benne Mikes, hogy aznap érkeztek Rákóczival Törökországba. Három és fél heti hajózás után végre megint szilárd földet éreztek a talpuk alatt. „Édes néném, mi jó a földön járni!" — örvendezik levelében és megvallja, hogy bizony féltek a tengeren, amidőn hajójuk „olyan nagy habok között fordult egyik oldaláról a másikra, mint az erdélyi nagy hegyek.” Meghatottsággal látjuk e kétszázötven éves beszámolóból, hogy az írónak még a Földközi-tenger hatalmas hullámairól is hazája, szülőföldje jut eszébe: „az erdélyi nagy hegyek?. Sajátos szóalkotással „vízképp”-nék nevezi a tengeri vihar által félkorbácsolt hullámokat, s a székely ember jóízű humorával így beszéli él hajójuk hánykódását a nagy habok között: „mémely- kor azoknak a tetején mentünk el, némelykor pedig olyan nagy völgyien estünk, hogy már csak azt vártuk, hogy reánk omoljanak azok a vízhegyek; de mégis olyan emberségesek voltának, hogy többet nem adtak innunk, minisem kellett volna * M ikes könyve valóságos * ■ történeti és nyelvi kincsesbánya, Megtudjuk belőle, milyenál voltak az akkori magyarországi és európai viszo- ! nyok, és milyen lehetett a két és fél századdal ezelőtti magyar beszélt nyelv. Ennek a legelső levélnek is olyan köz- : vetien a stílusa, mintha magát Mikes Kelement vagy szabadságharcos társait hallanánk beszélni. Egy-egy latin szóval és igen sok szemléletes népi kifejezéssel színezett elbeszé- | lése a maga régies, első személyi! nyelvén többet mond a mai olvasónak, és hitelesebb képet tár elénk a XVIII. század első feléről, mint akárhány későbbi tudós történelmi aiuiáta. Mfcóei*neA 1» W séges követőinek Gallipoüb* érkezését is milyen érzékletesen, mennyi közvetlenséggel írja le Miké*: ,A fejedelmünk » hajóból még nem szállott vala le, hogy egy tatár hám (kán), aki itt exiliumban (száműzetésben) vagyon, holmi ajándékot külde és a többi között egy szép lovat nyergeivé. Itt a fejedelemnek jó száll&st adtak, de mi ebül vagyunk szállva, de mégis jobban szeretem itt lenni. mintsem a hajóban ” Aztán megint tréfásra fordítja a szót: „Édes néném. « kéd (kegyelmed) kedves levelit, vagyon már két esztendeje, hogy vettem." Igazat mondok hogyha az esztendő egy holnapból állana." Persze, sem két évvel, sem két hónappal azelőtt nem kapott ő levelet ettől a csupán képzeletbeli, nálánál épp csak valamivel idősebb „nénjétől”. Kiváló irodalomtörténészünk, Vajthó László találóan jegv^ meg, hogy Mikes eleven képzelete saját mostoha sorsával szemben hozta életre ezt a kedves, agyondédelgetett ala- kot: „Védőangyala lesz, akihez állandóan cseveghet, aki előtt feltárhatja egész szívét, olyan bizalommal, ahogy a fejedelemhez s legközelebbi társaihoz sem fordulhatott soha. A kor legmeghatóbb párbeszéde ez, e tekintetben a világirodalomban is alig van párja." r allipoll nem egészen há” romszáz kilométerre fekszik Konstan tinápol ytől, Mikes „édes nénjének" lakóhelyétől. Első levelét így végzi az fró: „Reménlem. édes néném, hogy már ezután, minthogy egy áerrel (levegővel) élünk, gyakrabban veszem kedves levelét De minthogy egynéhány száz mélyfölddel közelebb vagyunk egymáshoz, úgy tetszik, hogy már inkább i* kell kidnek (kegyelmednek) engemet szeretni. Én pedig ha igen szeretem is kédet (kegyelmedet), de többet nem irhatok, mert úgy tetszik, mintha a ház keringene velem, mintha most is a hajóban volnék." Ez csak egyetlen lap a gazdag törökországi leveleskönyvből. Az egri könyvtárban járva, meghatottsággal olvassuk a régi-régi lapon Mikes első levelének mélyen emberi tartalmú, kedves sorait A mostani kettős évforduló alkalmával szeretettel emlékezünk a „Törökországi levelek” írójára, akinek könyve XVIII. század magyar irodalmának ma is figyelemre méltó, légértekesebb alkotásai közé tartozik. Dr. Pásztor Emil Megütődve néztem rá. Csönd lett. A lány arca rák pirosra gyűlt. Kivett a retiküljéből egy gyötrelmeaen összegyűrt zsebkendőt. Félrefordult és kifújta az orrát kínjában. A furcsa az volt, hogy nem találtam a dologban semmi frivol ízt A lány úgy említett te a „kitartó barátot”, mintha az is csak állás lenne, amelyet el lehet foglalni. Rosa- szabb állás, mintha varrónőinek mehetne valahová, de mégis állás, végső szükség esetén. Meg én is belezavarodtam: — Csak nem engem gondol?... — kérdeztem savanyú tréfálkozással. A lány, ha lehet, még pirosabb lett. Gömbölygette a zsebkendőt a tenyerében, a cipője orrát nézte: — 0, dehogy, hogy téted't gondolni?!... Ügy' értettem, hogy ha valakit tetszene ismerni, akinek tetszene szólni. Világosan azt tartalmazta az ajánlat, hogy legyek szíves: — adjam el, kerítsem el, mint jő földi. Én még csak meg sem sértődhettem. A lány nyilvánvalóan nem volt tisztában vele, hogy mit mondott, mit kínált? Zűrzavaros beszéde csak vigasztalan helyzetéből fakadt, azon a ponton, amikor valaki még egy végsőt próbált a Duna előtt. Nagyképű kegyetlenségnek 'Treztem. hogy erkölcsi prédi- tációt tartsak ennek a szegény tudatból lánynak az erényről és az ártatlanságról. Inkább, ahogyan 6 maga pendítette meg, belementem a* ügy üzleti oldalának megbeszélésbe: — Ne tegye, fiam, az sem Jó. Az emberek most szegények, nines pénzük barátnői tartani A lány arra azt felelte, hogy ő nagyon szerény. A cipője orráról le nem véve a szemét, halkan mondta: — öt pengőből ki tadok jönni egy héten. A fülemhez tartottam a kezem, mintha nem jól hallottam volna: — Mennyiből? Most már rám emelte «ötét szemének űzött pillantását: — öt pengőből! — mondta hangosabban, de nagyon ijedten. — Soknak tetszik találni? — Hogy az ördögbe találnám soknak! — mérgelődtem. — Ne meséljen nekem ilyen butaságokat, hogy egy felnőtt embernek elég legyen egy hétre öt pengő! Erre aztán megmagyarázta, hogy neki mégis elég. Pontos számadatokkal szolgált Az ágyhelyért heti két pengőt fizet egy nyugdíjas vasutaspárnál. Otthon főz magának a vasutasék kis spórherdjén. Tizenhat fillér két kiló krumpli, tíz deka vaj huszonhat fillér, tizentöt fillér egy kiló fagyott alma, tíz fillérért egész sapka búrmogyorót adnak a kofák. Fillérek, fillérek. Még a kctt metikai szerek amortizációja is benne van az öt pengőben. Ennyi jut egy héten a szappanra, ennyi a fogpasztára... Nem engedtem magam meggyőzni: — És a ruha? — kérdeztem ellenségesen. — öltözködni is kell valahogyan. Megrezzent, mint akit ralta- csíptek, és bűnbánóan fölemelte a költségvetését: — Akkor hat pengő, hatöt- ven. Az egyötvenet félre teszi az ember minden héten. Szép pénz gyűlik össze hamarosan. Valami lelkifurdalás kezdett szúrni az orromban. Eszembe jutott, hogy fel évi kosztpénzét remiztem el az éjszaka ennek a lánynak. Kimásztam az ágyból, a nadrágzsebemben összekapartam, ami apróm maradt. Volt tizenöt pengőm. Hatot odakínáltam belőle vendégemnek. Nem akarta elfogadni. Erre erővel betétettem a retiküljébe. és körülnéztem, mit adhatnék még neki? Volt egy üveg kölnivizem, amit nem tudtam használni mert túlságosan szagos volt, azt is megkapta, meg kapott három zsebkendőt, meg egy kénes színházi újságot, pedig ezt nagyon sajnáltam, mert felibe tartottam benne a keresztrejtvénynek. Sírni kezdett. Erre elküldtem. Aztán, amikor elment, letelefonáltam a portásnak, meg a szobaasszonyt is becsöngettem; meghagytam mindenütt, hogy máskor jobban nézzék meg, kit engednek be hozzám, nem szeretem, ha zavarnak. De sehogy sem éreztem jól magam, motoszkált bennem, hogy ez a sötét szemű Lány nem tartozik a professzioná- tus, lakásjáró pumpolók csoportjába, akiktől olyan végtelenül irtózom . Írtam a história elején, hogy a lány január végén vizitelt meg. Hát most folytatása lett a dolognak. Tegnap a reggeli postával együtt gusztusos kis csomagot küldtek föl a szobámba. Selyempapírba pakolt apró skatulyát, amelyre aranyspárgával egy kis csokor hóvirág volt kötözve. Húsz deka vegyes szalmiák, hat darab, külön-külön fluszpapírba csavart, fényesre smirglizett egypengős, meg egy összehajtott levél volt a skatulyában. A fagyott kezű lány hagyt» lent a portásnál a kis csomagot. Megírta a levélben, hogy szerencsét hoztam neki. Mindjárt másnap kapott állást egy automatabüfében. Azóta is ott van. Pompás hely. Máris sikerült összespórolnia a hat pengőt, hogy megadhassa az adósságiát. Különben már egy hét előtt együtt volt a pénz. Személyesen akarta átadni, járt is háromszor a szállodában, de hát sohasem engedték be hozzám. Ami pedig a szalmiákot illeti, csak próbáljam meg, meg fogom látni, hogy jót fog tenni a köhögésemnek. Forgattam a levelet. Sehol sem cím, sem név. Ez a jelleme» kis nő nem akart választ a szalmiákj ára. Kamat volt, kedvesség. Mit vonhatott meg magától miatta filléres viszonyai között 7... Persze, az ember kénytelen vele, hogy megvédje az életét, próbáltam mentegetőzni önmagam előtt. Nem is annyira a pénzét, ami nincs, hanem inkább a magányát. De azért mégis cudarul éreztem magam, amikor elképzeltem, hogy küldték el a lányt az ajtóm elől, hogy ment le a harmadik emeletről, a díszes lépcső réz- rudak alá szorított szőnyegén. Szegényben bennrekedt az egész mondanivaló. Amint az enyém most, neki is nehéz lehetett a szíve, amikor mű bársony kabátjában kifelé forgott a porta üvegajtaján. JttftrfMMpBVfe " knU épületében mükW Főegyházmegyei Kínyv- MH)m őrzik a régi magyar emlékét. Mikes ..Törökország) lerv«lej"-n«k eredeti él telje* kéziratát A hatalma« könyvtárterem közepén áll az a vitrin, melyben a látogatók más felbecsülhetetlen értékű régi könyvek és kéziratok mellett Mikes leveleefcönyvét 1« megtekinthetik. Mikes Kelemen 1990-bem született az erdélyi, székely- földi Zágonban. Tizenhét, éves korától kezdve II. Rákóczi Ferenc fejedelem spmódja, később „kamarása”. Rákóczi mellett van a szabadságharc éveiben (a fejedelem kísérőiéként Egerben is Járt!), sót. végi vele marad az 1711. évi szatmári békekötés titán is. Elkíséri a fejedelmet Lengyelországba, Angliába, Franciaországba, majd Törökországba Is véle megy, a rodostói száműzetésbe, Franciaországban, ahol Rákóczival és a szabadságharc bukása után külföldre kényszerült bujdosótársaival csaknem öt évet tölt, nagy hatással van rá a francia irodalom, amely Jóval fejlettebb és virágzóbb. mint a töröktől és némettől dúlt Magyarország irodalma. 1711-ben, amikor Franciaországból a szultán hívására Törökországba költözik a „fejedelmi udvar'’, a Földközi-tengeren át vitorlás hajón teszik meg odáig a hosszú utat. Manseüle-ből Indulva, huszonöt nap alatt Jutnak el GaUipollba (mai nevet Gelibolu), ott lépnek török
