Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-08 / 238. szám
Bß if szerelem három éjszakája ÚJ MAGTAR FILM „Hazám, hazám, te mindenem...” Egy kezdeményezés elindul • • • Már maga az a puszta tény is szokatlan, hogy a vérbeli drámaíró, Hubay Miklós, a2 európai irodalmat kitűnően ismerő műfordító és lírikus Vas István, a balladai hangulatot árasztó zenét filmre költő Ránki György „csak” versből, filozófiából és tragikus állapotból tudott színpadon lírai tragédiát alkotni. Az még talán szokatlanabb — és ha úgy tetszik — izgalmasabb, hogy egy ilyen téma átkerül a film- szalagra: színek, arcok, tájak tormái váltakozásában annak a korszaknak apró epizódjai kelnek életre, amely annyira meggyötörte a háborús fiatalságot testben-lélekben egyaránt Júlia és Bálint szeretik egymást Nemcsak a test teljes odaadásában, de a lélek minden dallamával, a nagyszerű vallomások erejével te. „Nem is láttam, amíg téged nem láttalak, Minden álmom, ébredésem csak te vagy!” Ennek az egymásba kapaszkodó nagy és szent önzésnek, ennek a félelmetes eírejű ragaszkodásnak vet véget a behívó, az azt követő szökés és a marhavágómba vakon berobbanó hálák Ezt az egy lélegzetvételre elmondható sorsot ketten élik meg, s közben mindent megtudunk a háborúról: „Hiába itt a tiszta szó. Akármi szépet sütsz ki, Csak szúmi-vágni- ütni Marad ultbna ratio.” Ebben a tragédiában mindén arc ugyanarra a félelemre, ugyanarra a szorongásra rímeL A fiatal művészek a háború felfuvalkodó rémeitől és plan- tateás ostobaságától félnek gúnyolódva, míg az ország akkori rémed — a besúgók, a nyomozók, az értelmetlen katonai drill és gőg ural — gúnyolód-* nak a szerelmen, félve azoktól, akik emberek tudtak és akartak maradni. És még ebben a kettős félelemben is értéke, rangja, hatalmas szépsége támad a búcsúzkodásra szánt Apoll inaire-versnek: „Letéptem ezt a hangaszálat, Már tudhatod, az ősz halott— E földön többé sose látlak — Ö, idő. illat, hangaszálak — És várlak téged, tudhatod.” A film szövegkönyvéből szándékosan idéztünk ennyit, mert songok, lírai szövegek és a Melitta-dalok válnak itt színekké, képekké. Révész György, a film rendezője, valamiféle lélektani beosztás szerint teremt harmóniát a hang, a szín, a látvány között. Nemcsak az időt állítja meg néhány képsora, hogy az örök emberi dolgokról, a szépségről vallomást tegyen; futásukban féltartóztatja a képeket is, példáid Szentendrén, is leszi ezt azért, mert az emlékező Bálint egyá- ban-lelkében úgy. azokkal a színekkel és mozdulásokká! maradt meg a levelet kézbesítő postás Szentendrén, mint a Duna-part látványa, vagy a rác-templom ikonja, vagy a szentendrei sikátorok fényes pásztája. Miért van mindez? Azért, mert a boldogság és a vallani akarás nemcsak átélni kíván, de megtartani is. így tartotta meg magának Bálint a táncoló Júliát, abban a bizonyos lakásban, lobogó hajjal, pasztellszínek pászmájától már-már elfedetten, de fényesen. Mert a boldogságnak a legtisztább emberi látványok felelnek meg és azok mindig testvéri közösségben vannak a fénnyel. A rendező .fölényes szakmai tudása és a téma iránta érzékeny szeretete kitűnő képsorokat „dramatizál”: Bálint és Júlia a pislákoló fény mellett, a sötét szobában egymásnak mondják a frissen fordított vers vallomását, de mondják a nyomozó előtt is, amikét mát le kell tagadniuk egymást. Hátborzongató az a tragédia elején ránk törő képsor, amikor „a három királyok” táncolnak-énekel- nek-fellépnelt, s közben a ha- hotázó tiszt parancsként int a kivégző osztagnak: nagyszerű rendezői látás, döbbenetes kontrasztok egymásmellettisége. Somló Tamás operatőri munkája jól szolgálja a rendezői elgondolást: minden gondolatot árnyaltan, színekben is aláfestetten látunk megjelenni a vásznon, mert a vagonok utasai, Bálint, „a három királyok” és a többi, lélekben megnyúzott ember — mindig kifejeznek valamit, akár megszólalnak, akár csak odafigyelnek arra, amit más mond magának. nekik és a csak úgy, a levegőbe. Ránki György zenéje észrevétlenül egészíti ki az arcok képek, hangok és színek lírai harmóniáját. Venczel Vera főiskolás és Tóth Benedek rokonszenves fiatal szerelmespárja emlékezetes pillán« tokát ajándékoz a nézőnek. Sinkovvts Imre, tati- novits Zoltán és Darvas Iván „mesterhármasa” fanyar ízt ad ennek a tragédiának. Egy- egy epizódban Makiári Zoltán, Kállai Ferenc, Béres Ilona, Major Tamás, Greguss Zoltán és Bodrogi Gyula tűnik fel, míg a Melitta-dalokat Sennyei Vera énekeli. Ezt a lírai tragédiát képei, színei miatt nehezen lehet elfelejteni. Farkas András m"..'. Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet, minden gondolatomat, minden csepp véremet...” Dobó Istvánnak, Eger hős várkapitányának Gárdonyi irta esküjét választotta mottóul az a nagyszerű kezdeményezés, amelyik most elindul a megvalósítás útján, hogy évről évre visz- szatérve, más és más oldaláról vizsgálja kenunk egyik izgalmas témáját, a hazafiságot. Bár történelmünk harcokkal kísért dicső napjaira joggal emlékezhetnek más városok is, mégis úgy érezzük, keresve-kuiatva sem találtatott volna Egernél méltóbb hely arra, hogy falai között fogadja a ha- zafiságáról éneklő költőket, írókat s mindazokat, akiknek mondanivalójuk van e gondolat körében. Egy kezdeményezés elindult... A Magyar írók Péva Ibolya a Johanna éjszakájában Cilit, a főiskolai hallgatót játssza. Pedig nem végzett főisikólát. Az egri közönség az elmúlt évből már ismeri, amikor Németh László Csapdájában Natalját, Puskin feleségét, az egyik főszerepet játszotta és megkedvelte a Szerelmes Robinsonokban. — A Szerelmes Robinsonok utolsó előadásán csokoládét küldtek nekem. Néhány nyugdíjas, öreg néni kedveskedett ezzel. Nyolcszor, tízszer is megnézték az előadást, néha meglátogattak, bejöttek a színészbejárón. Betéve tudták a jeleneteket, mindig elmondták, ahol egy kis változtatáson, új ötleten, csíptek rajta. A pálya szeretete, kitartás és küzdelem kellett ahhoz, hogy a könyvelőből színésznő lehessen. A Néphadsereg Művészegyüttesénél négy évig konferált, verset mondott és Szövetsége, a Honvédelmi Minisztérium és Eger Város Tanácsa október 24-én és 25-én Korszerű hazafisúg címmel kétnapos országos tanácskozást rendez Egerben. A tanácskozás az irodalom tükrében vizsgálja majd a hazafiság gondolatát. írók, költők történészek és pedagógusok cserélnek majd véleményt a korszerű hazafiságról, az ifjúság neveléséről, múltunkról, jelenünkről. A múlt emlékeit híven őrző s a jelenben egyre gyarapodó Eger méltó keretet ad a kétnapos tanácskozásnak. Az egykori vár- védők harcainak, emlékeinek közelsége pedig újabb alkotásokra, a hősiesség, a hazaszeretet megéneklésére, ábrázolására inspirálhatja majd mindazokat, akik e két napra a város vendégei lesznek. négy darabban játszott. Még a pálya elején tart Jelenleg a Bankrablás olasz módra című modem olasz darabot próbálja. Azt mondja, hogy az egriek közül sokan Fontos Magdához hasonlítják külsőre — a nyugati filmesek szerint olyan, mint Rock Marika. Csak nevet rajta, még nem látta Rock Marikát —, de játszott színes, szélesvásznú kalandfümen, osztrák—francia produkcióban a nyáron. A film címe: Szuzanne és Pascal Petit alakította a főszerepet. A ívben a Ti férfiak című Tabi- esten láttuk. A rádióban egy ifjúsági játék főszerepében hallhattuk és a Velence című kétszereplős kisfilmiben is megjelent már a vásznon Mécs Károllyal. Férje, Velenczei István, a Nemzeti Színház tagja. a ★ ★ Lendvai Ferenc igazgató, a Johanna éjszakája premier jéMagyar életraizi lexikon Az Akadémiai Kiadó októberi tervében a legjelentősebb helyet a Kossuth Könyvkiadóval közös kiadásban készülő „ötven év — a nagy október és a magyarországi forradalmak” című tanulmánykötet foglalja el. A kötet tíz tanulmánya történetírásunk új eredményei alapján mutatja be a nagy október történelemformáló erejének messze sugárzó hatását. Ugyancsak ebben a hónapban jelenik meg a Kenyeres Ágnes főszerkesztésében készülő magyar életrajzi lexikon ezeroldalas első kötete az A- tól K-ig terjedő címszókig. A kétkötetes mű mintegy 12 ezer címszóban számos olyan adatot tartalmaz, amely semmiféle más könyvben föl nem lelhető. Megtaláljuk majd mindazoknak a ma már nem élő személyeknek az életrajzát, akik az államalapítástól napjainkig szerepet vittek hazánk életében, vagy valamilyen okból akár pozitív, akár negatív értelemben érdekes, híres alakjai voltak országunknak. neüc szünetében belátogatott Csikós Sándor öltözőjébe és megdicsérte, bátorította a fiatal színészt, aiki az egyik főszerepet alakította, Henry! Jurka Lálszló, a Johanna társrendezője i^atottan figyelte Csikós Sándort. „Ugye jó?1* — kérdezgette és megelégedetten. bólogatott. Csikós Sándor meséli: — — Ügy érzem, első igazi lehetőségem ez a szerep, amióta a pályán vagyok, harmadik éve. A figura rendkívül összetett. Szereppéldányomban különböző vonalakat húztam a szöveg közé, ahol úgy éreztem, hogy Henry jelleme változik. S bizony nagyon sokszor változik a darab folyamán. Rendkívül sok segítséget kaptam partneremtől, Margittay Ágitól, aki nagy tehetségével és tapasztalatával a buktatókon átsegített. —berkovits— NYIKOI AJ AMOSZOV: mssassssmsm fordította® radó GYöRey 25. Gyima készséges. — Nem tudom, de azt hiszem, Igen keveset. Tán egy-két másodpercig. Lenya: — A szembogara mindjárt összeszűkült, mihelyt Gyima masszírozni kezdte. — Mérjék meg az összes mutató- számokat. Vegyenek vért analízisre. Okszana, mi van? Mereven figyeli az ernyőt. Nagyon oda van. Vörös. Számol. — Semmi különös. De... Percenként száznegyven. — Az adrenalintól. Ez elmúlik. Eltelik vagy két perc... Megmérik. Jelentik: kielégítő. Nem örülök különösképpen. Persze az a jó, hogy él. Egyelőre é! Ámde, először is, nem tudom menynyi ideig állt a szíve. A jelentéseknek csak félig hiszek. Nem hazudnak, csak nehéz felmérniük. És mindegyik szeretne mindent jobbnak látni. Saját magáért. Ha a szív öt percnél tovább áll, akkor az agykéreg elhal. És hát mit ér Szasa agykéreg nélkül? Sőt hibás kéreggel? Megjegyzem ez ritka eset. Én egyszer sem láttam még. De az értelem megváltozik. Fájdalmas. .Másodszor. Igen kevés betegünk élte eddig túl a szíve megállását. Majdnem mindegyiknél sikerült újra elindítani, de csak rövid időre. Azután megállt másodszor, harmadszor is. És örökre. Ez a billentyű jól tart, a megállás reflexjellegű volt nem a szívizom gyengeségéből eredt. Kevés a remény. De remény. 4 Néms aa ~ 1961. október K, vasárnap — Felnyílt a szeme! Ennek mindenki örül, de lelkesedést már nem kelt. Túl nagy a veszély. Csak Gyima ásít elégedetten. Lehet, hogy hibát követett el, de most mindenki látja, hogy helyrehozta. Majdnem helyrehozta. És valóban ő vette észre, még idejében, hogy a szív megállt. Ellenőrző készülékeket kellene beállítani, nehogy az emberek figyelmén múljék az élet. És miféle figyelemre számíthatunk, amikor Gyimka hét órája dolgozik ilyen feszültségben? Külföldön már vannak ilyen készülékek, nálunk még nem készítik. Bosszantó... Megint csak a halál. Hiszen tu- dóm: kevés a remény. A szív azonban jól működik, látni, amint remeg a melle. De nem, nem kell vigasztalnom magam. Ez az adrenalin hatása. Kevés az esély. No és mi lesz azután? Lefekszem a pamlagra, iszom egy pohárkával és majd száraz könnyekkel fogom elsíratni? Meddig megy ez? Hová menjek? Hová? Ha itthagyom az egészet, akkor sem leszek boldog. Hisz ez azt jelentené, hogy meghátráltam. Igazán nem tulajdonságom az álszerénység, de hogy a fenébe szökjem el mindettől, ezektől az emberektől, akik így néznek rám? A sebészet helyett semmit sem tudok nekik felajánlani. Nem abban a korban vagyok és a fejem is gyenge. Nem vagyok Szasa. És Szasa sem less már? Furcsa. Emberek és könyvek oltották belém ezeket a viselkedési programokat, a társadalmi kötelezettség modelljeit, és lám, annyira gyökeret vertek bennem, hogy természetemmé váltak, mint az ösztönök. Ezektől nem futhatok meg. Elhiszem Szásának, hogy mindez merő mechanika, de ez az én számomra lelki fájdalom, könny. Nem vagyok hős. Félek a testi fájdalomtól. A haláltól nem, de a fájdalomtól félek. Fitogtatod magad, komám? Nem, nem fitogtatom magam. Szasa él, most törjük azon a fejünket, hogyan tartsuk életben. Minden áron. Lázas sietséggel veszem sorra a lehetőségeket. Mintha gép volnék, csak persze sokkal rosszabbul. A bolygóideg-izgalmat már lecsillapította az adrenalin. A szív-összehúzódásokat kell erősíteni. — Adjatok be neki digitálist. Azután ellenőrizzétek az összes mutatószámokat. A lányok sietnek. Minden gyorsan és pontosan történik. Jólesik nézni ezt a jó munkát. Valóban jó? Ha mindez korábban jutott volna eszükbe! És abban bizonyos vagy-e, hogy neked eszedbe jutott volna? Szó sincs róla. De az bizonyos, hogy az én „modell-alkotó berendezésem” jobb. Váljék egészségemre! Most csak egy a teendőnk: várni. Itt is ülünk mind. Okszana szeme az ernyőre tapad. Gyima vagy Lenya ötpercenként méri a vérnyomást. A szívóberendezést a dréncsőhöz kapcsolták, amelyen át már kifolyik a mellkasüregből. Addig nem volt vérzés, most azonban mindenre kell számítanunk, hiszen összenyomkodtuk a mellét és a szívét. A varratok is meglazulhattak. Különösen a „foltozáson”. Az ampullába egyszerre százöten köbcenti került és utána is sűrűn csöpögött, percenként majdnem hatvan. Ez igen sok. — ömlesszetek át vért ugyanilyen ütemben. Hogy az egyensúly megmaradjon. Lám, még egy veszedelem. Mi lesz, ha nem szűnik meg? Feltárni a mellkasát és ellenőrizni az összes varratokat? Általában ez veszélyes, s a történtek után különösen az. Most erről ne is beszéljünk, csak lessük, hogy a szív nem áll-e meg ismét. Vérzéselállító szereinknek egész fegyvertárát be keil vetnünk. — Gyerekek, mindent beadni, ami vérzésnél használatos. Mozgás támad. Én szomorúan ülök. Ilyen csapás! Senki sem távozik, vagy egy tucatnyi orvos gyűlt össze. Pedig már esti hét óra. S nálunk nincs étkezés. — Nyissatok ablakot! Fülledt a levegő. És mit ültök itt mindnyájan? Hazamehettek. Csend. Gyakran szoktak írni a kommunizmusról. Hogy már majdnem megvalósult És, valljuk meg, még gúnyolódnak: „Az ám, a kommunizmus! Amikor ma még itt egy trükk, ott egy lopás...” Ezek a kispolgárok. De ha olykor egy pillantást vetünk az orvosainkra, egyszeriben meleget érzünk a szívünk körül. Sokuk nős. családos. Bizonyára szívesen menne móriba, játszana a kisfiával. És mégis itt ül héttől-tízig, vagy akár reggelig — amiért nem kap sem külön pénzt, sem külön szabadságot. Másnap ismét úgv jön be, mini mindig, kezdésre. És soha egyetlen zokszót sem hallottam. No persze, előfordul, hogy elfelejtenek, elmulasztanak valamit. „Maflák, ostobák!” Mint ma Sztyopa. Érdekelne, hazament-e. Nem, hiszen láttam ott ülni. A napokban többször sakkozott Szásával. Mit tegyek vele? Hiszen az a kisfiú mégsejn őmiatta halt meg, és Onyipko is még... No igen. a kommunizmus. Jártam én Amerikában, klinikákon. Sokat dolgoznak az orvosok, reggeltől késő estig. És úgy láttam, szívükön viselik betegeik sorsát. Akárcsak mi- nálunk. És mégsem ugyanúgy. Nem felejtek el egy jelenetet. Felülről láttam, így, a kukucskáló-ablakon át. A műtét súlyos és fárasztó műtét, mesterséges vérkeringéssel — véget ért. A beteg, még félholt állapotban, ott volt a műtőben. És ugyanott, a sarokban, összeültek a sebészek meg az érzéstelenítő orvos. Suttogva tárgyaltak, egy papírra jegyeztek valamit. Megkérdeztem tol* mácsomtól, egy derék legénytől, hogy mit csinálnak. A lenti mikrofon nem volt kikapcsolva, ő odament a hangi erősítőhöz, hallgatta, aztán közölte! „Elosztják a pénzt, amit a műtétért kaptak1*. (Folytatjuk)
