Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-22 / 250. szám
-igen! Ha nem láttam Tolna, el sem hinném. Történt Gyöngyösön* a Mátragyöngye cukrászdában. Az egyik vevő gesztenyepürét kért Már csomagolta volna be az eladó a műanyag tá- lacskába kimért csemegét, amikor belépett az ajtón a cukrászda vezetője, odament a pulthoz, elvett egy tálacs- kát, ráhelyezte a mérlegre. Négy dekával kevesebb a gesztenyepüré súlya, mint amennyinek lennie kellene, mutatta a mérleg nyelve. Az intézkedés azonnal megtörtént. Az üzletvezető ennyit mondott: — A kettő együtt egy adag. A vevő négy adag gesztenyepüréért fizetett és elvitt magával nyolc tálkával. Igaz, az eredeti összegre néhány fillért még rá kellett fizetnie. A nyolc tál összsúlyának megfelelően. Eddig a történet. Ez olyan szép, hogy elhinni sem lehet. Pedig igaz tanmesét produkált az élet. Ezután már csak egyetlen sóhajnyi mondat marad hátra: mikor jön el az idő, amikor minden üzletben, minden cukrászdában a vevő forintjának megfelelő értékű árut adnak el, szolgálnak ki? Ne legyünk maximalisták? Nem tudom. Az a gyanúm, az igazság útjának ide kell egyszer elvezetnie. fe. mól—) A G yön gyös-domoszlói Állami Gazdasághoz tartozó atkán üzemegység vezetője, Balogh Pál jegyezte meg: — Vállaltuk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulójára, november 7-re teljesítjük tejtermelési tervünket. — Nem volt ez túl merész dolog? — Minden a tetteken múlik. — És a tények szerint? — A vállalásunkat túl is teljesítjük. ★ A gazdaság központjában nézzük a kimutatásokat Az at- kári üzemegység éves tejtermelési terve 980 ezer liter. Szeptember 30-ig ebből 880 ezer litert teljesítettek. Ha most, októberben tudják tartani az eddigi átlagot, akkor már a hónap végére kitelik náluk az esztendő. Ezek szerint az atkári üzemegység dolgozói nem hamar- kodták el a vállalásaikat. Legyünk azonban egy kicsit túl precízek. Nézzük csak meg, hogyan állnak a minőséggel és az önköltséggel! Mgct a meny- nyiség még nem minden. Ismét a kimutatás fölé hajolunk, aztán rövid számolgatás és az eredmény: eddig a tervezett 3.6 százalékos zsírtartalom a tejnél a valóságban 2—3 tizeddel lett magasabb. Az egy literre jutó önköltség is várhatóan 8—10 fillérrel lesz kevesebb, mint amennyit előzetesen megszabtak. ★ Megálltunk a szüretelők mellett is Balogh Pállal. Nem volt valami lelkesítő látvány a penészes fürtök sota. — Még néhány héttel ezelőtt is úgy látszott, hogy ebben a táblában elérjük a holdanként! hatvan mázsás átlagot. Sajnos, a hosszan tartó esőzés miatt a penészedés tetemes kárt okozott De a tervezett mennyiséggel még így sem lesz baj. — Minden szőlőjük ilyen? — Szerencsére nem. Ez á legtöbb kárt szenvedett tábla. De ebben sem egyenletesen Jelentkezett a penészedés. Most már olyan részhez értek a munkások, ahol a fürtök egészségesebbek. ★ Az üzemegységnek a szőlő- területe 156 hold. Ügy tervezték, hogy összesen ötezer mázsa szőlőt szednek le róla, ami 32 mázsás átlagnak felel meg. Üzemi találkozások Az óriás kotró gépmestere Valamikor, a Hajdúságban aligha gondolt arra, hogy egyszer kapitánya, parancsnoka lesz majd annak a gépnek, amely most Visonta határában harapja a földet óránként lél- ezer köbméteres „étvággyal”. Aztán a sorsa mégis az óriás hátára segítette, s manapság messzi földön nincs talán boldogabb, elégedettebb ember Kovács Lajosnál! S ezt onnan tudom, hogy nem rég maga a gépmester vallotta: „én már ebben a bányában, ezen a dimbes-dombos, hegyes vidé. ken akarok megöregedni.- Az egészen pontos nevén, RS 560-as merítéklétrás kotrógép, alkatrészenként érkezett az NDK-ból s most már próbamunkáját végzi a külszíni fejtés nyítóárkában. Német és magyar szerelők, a majdani kezelőgárda tagjai szolgálnak „fedélzetén”, figyelik minden mozdulását, ellenőrzik teljesítményét amely „laza talajon elérheti óránként a 740 köbmétert is.« Hányadik lépcsőfoka lesz ez pályájának...? Nem tudja megmondani. Tizenegy év alatt ugyanis sok minden történt vele, sokfelé járt Az érettségi után elején kezdte a kotrósiskolát: talpfahordó volt a Keleti Főcsatornánál. Aztán egy VM 2-es „kis” gépre került, később pedig DG-kotróra. Két éve jött le róla, hogy kevés Ideig aknász is legyen. Tavaly érkezett Vispntára, jó hónapja nevez- ték ki mechanikus gépmesternek. Közben elvégezte a gépipari technikumot is s így jelenlegi beosztásában már két érettségire alapozza újabb ismereteit Mert, hogy még mindig tanul természetesnek tartja... Most még — újságolja — vi. szonylag könnyű a dolga: letelik a nyolc órás műszak s utána búcsúzik a géptől. Nincsenek különösebb problémák, a próbaüzem alatt nem kötelező a folyamatos gépmunka Ám — fűzi hozzá —, ha vége a kísérleti időnek, termelés« szorítják, tervhez kötik az óriást, mindjárt „kötetlenné válik a munkaidő”, a legkisebb hiba esetén még éjjel, ünnepnapon is érte szólnak, berendelik majd munkahelyére. No ezt korántsem mondja panaszkodva, éppen csak megjegyzi A gép a mindene. Szereti. Gyöngyösön lakást kapott az új városnegyedben, végre együtt élhet a családjával. Egy kisfia van, első osztályba jár. Ha annyira szereti a gépeket — kérdezem Kovács Lajostól — egyetlen fiát szívesen látná e a műszaki pályán? a gyerek még kicsi, nem nyilatkozott —j mondja — én sem beszéltem még vele effélékről. Nagyon örülnék, ha egyszer ő maga hozná ezt szóba, vonzalmat erezne a gépek világába, kedvéből választana az enyémhez hasonló pályát. Mérnökember is lehetne... A mechanikus gépmester többszörös kiváló dolgozó, régi szocialista brigád tagja. Abbahagyta az országjárást — re- mélli, hogy már csak emlékei kötik a Tisza-vidékhez. Ecséd- hez, Bántapusztához — végleg megtelepedett a Mátra alján: Visontán. (győní) ... hogy igazán nem kell különöseib tudás ahhoz, hogy mafiftf- ra nőjön a tök, uborkaformájú legyen az uborka, de ahhoz sem, hogy a tehén tejet adjon, a hízó sonkát és kolbászt, az almafa pedig almát teremjen és ne gumipitypangot. Nem mondom, akkor kissé bonyolultabb lenne a helyzet, ha tököt akarnánk termeszteni és mire észbekapnánk, már ecetes uborka csüngne az indáján, Az meg egyenesen nevetséges, miszerint ahhoz valami különleges tudomány kellene, hogyan és hová és mikor menjenek dolgozni a traktorok, hová és mikor az emberek, meg hogy mennyi benzin, olaj kell egy holdra, mennyi munkaegység a juhok nyírásához. Kell, amennyi kell! Nyilván a traktor olaj nélkül a szövetkezeti tag munltaegység nélkül nem dolgozik. Mindezeket a bölcs és megdönthetetlen tényeket onnan szűrtem le, hogy van olyan termelőszövctkezetünki ahol a vezetés legmagasabb iskolai végzettségű tagja nyole általánossal dicsekedhet — mind a nyolccal! És mégsem rossz termelőszövetkezet ez. Nem a legjobb, de nem is a legrosz- szabb... Ezek után tökéletesen megértettem, miért nines szükség a megyében egész sor mezőgazdasági szakemberre, akinek egy része íróasztal mögött, vállalatoknál dolgozik, más része meg segédmunkán, vagy az autóbuszjegy kezelésének rendkívül fontos és mezőgazdasági szakismeret nélkül egyszerűen elvégezhetetlen feladatkörében. Nyilvánvaló, hogy János és Sándor, Ferenc és Ödön bátyám reumája hasogatásáből megállapítja, mikor kell vetni, vagy betakarítani, nem beszélve arról, hogy még viccből sem lehet azon az igaz tényen gúnyolódni, miszerint évtizedeket dolgoztak a mezőgazdaságban, a maguk annakidejénti hat —tíz holdján... A kisujjukban van tehát az egész mezőgazdasági tudomány: a bal kisujjukban a szántóföldi, a jobb kisujjukban az állattenyésztési tudomány, s igazán nem ők, ha- nem■, a teremtő tehet róla, hogy az embernek csak két kezet adván, nem lehet a harmadik, vagy a negyedik kisujjukban a mezőgazdaság többi tudománya... Na, de arra meg ott van András sógor, vagy az ezermester István szomszéd! Hát persze, hogy így és ennyire tréfa az egész. Mert annyira igaz az egész, hogy sok, nagyon sok parasztember dolgozik a szövetkezetekben, akiknek évtizedes tapasztalata, rátermettsége, emberi magatartása tette és teszi lehetővé, hogy mint eddig, úgy ezután is, legalábbis még egy ideig, fejlődjenek, erősödjenek szövetkezeteink, gyarapodjanak pénzben, hitben a szövetkezetek tagjai. Sok helyütt valóban ők tették és teszik lehetővé a félszáz, vagy annál is több forintos munkaegységet, a húszezer forintos évi jövedelmet, a gépekben, jószágban, épületekben gyarapodó szövetkezetek létét és jövőjét. Az imént azt írtam, hogy „egy ideig”, most meg azt, hogy „jövőjét”. Nem is véletlenül. Mert az a véleményem — csak nekem? —, hogy egy ideig ilyen tudással lehet tartani a jövedelmeket, sőt talán még növelni is, de a jövőben már aztán aligha. Az iparban is sokat ér a tapasztalt, nagy gyakorlatú szakmunkás — nincs nélküle termelés, nincs nélküle árubőség, a nép gyarapodása. De lám, mind több és több technikus — a szakmunkásokból képezvén is —; mind több és több mérnök tervezi, szervezi, irányítja a munkát, a gépeket, dolgozza ki azokat a módszereket a gyáron belül, amelyeknek gyümölcsöző hatását az egész ország látja és érzi, a gyáron kívül is. Nehezen hihető, hogy ami az iparban jó és helyes, az a mezőgazdaságban céltalan és felesleges; hogy ami előbbre viszi a gyárak munkáját, az nem vinné előre, sőt uram bocsá’, hátravetné a szövetkezetek életét. A szakember, a tudás hasznos egy üzemben, de káros lenne, vagy legalábbis felesleges fényűzés egy mezőgazdasági üzemben — ki hiszi ezt és ki állítja? Nos, elég sokan: hiszik is, állítják is. Hiszik, mert úgy vélik, hogy a tíz, avagy éppen húsz holdakra elegendő tapasztalati tudás elegendő lehet a száz és ezer holdakra, a néhány jószághoz való értés pótolhatja a többszázas áillatlétszám korszerű és olcsó tartását, szaporítását. Így kell ennek lennie, mégha esetleg mást is mondanak a szövetkezeti tagok, így, mert alacsony az igény a szövetkezetben dolgozó szakemberek, technikusok, mérnökök iránt, sőt ahol vannak, ott is ferde szemmel nézik őket... Nem dolgozik az, aki nem kapál! Így aztán megyénkben is, országosan is százakra, sőt ezrekre tehető azoknak a mezőgazdasági szakértelemmel rendelkező, az állam által nem kis pénzért kiképzett emberek száma, akikre látszólag semmi szükség sincs, éppen tudományuk szakterületén. Az igaz: a tök helyett nem terem uborka... De, hogy ugyanannyi, vagy kisebb földterületen több és olcsóbb és jobb minőségű teremjen, ahhoz bizony tudomány kell. Mint ahhoz is, hogyan lehet több és olcsóbb búzát termelni, tejet és szarvasmarhát, sertéshúst előállítani, avagy a gépeket irányítani, s mindezt úgy, hogy olcsón, egyre olcsóbban állítsa elő egy-egy gazdaság. A tapasztalatok aranyat érnek, de a szakmai tudást se ócskavassal mérik, sőt az aranynál is drágábbal: a szövetkezeti tagság és rajtuk keresztül az egész ország jólétével. Hiszek én, hogyne hinnék a reumának ... Egyébként azonban az a véleményem, hogy ha csúfolják is a meteorológiát, annak azért mégis jobban. Mert az tudomány! _ \H FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK Amikor Sebastien lejött a hegyről, Rosi- nante hátán, így szólt hozzá dr. Schlüter: — A batiszkáfot egyelőre négyszáz méterre engedjük le.... — Helyes — bólin- ott Don Quijote, majd lásvártatva hozzátétel — de találok én ott szélmalmot2 — Természetesen — nyugtatta meg Frédi, a kőkori szaki és megveregette a farkát csóváló Bellt, aki az előbb kapott egy darab csontot Ivanhoe-tól, aki... — Én vagyok Sancho Pauza! — ugrottam fel üvöltve és rögtön keresni kezdtem a béka-. ember-felszerelésemet, hogy annak a nyomorult SS-ből vedlett személyzetisnek az arcába vágjam, aztán elszégyelltem magam és visszaroskadtam délutáni fekhelyemre. Mi van velem? Hogyan lehet ilyen szamárságokat álmondni? Minden bizonnyal sokat ettem a tengeri algákból, ami még Rosi- nanténak sem ízlett... Na, mi van, már megint kezdem? Igen, ez a kora őszi idegfáradtság, amely kihat a hu potalamuszra,, amelyről annyit olvas az ember a folytatásokban, s minden bizonynyal ez lehet az oka. hogy így összekeverem a televízió műsorait. Mert teljesen nevetséges lenne egészséges hipotalamusz mellett összetéveszteni néhány folytatásos filmet egymással, csak azért, mert folytatásosak, és mert gyakran váltják egymást. Logikus, hogy Don Quijote, a bús képű■ lovag, az egy éppen olyan önálló folytatás, mint Ivanhoe, avagy mint Bell és Sebastien, avagy, mint az olasz tengerfilm, avagy, mint doktor Schlüter, avagy mint a kőkorszaki szaki története, avagy, mint Ro- sinante egyenes folytatása a hosszú farkú cápának, amely éppen ezért rokona Belinek... Érdekes, vajon a cápa tudja csóválni a farkát, ha csontot kap? Na, na, vigyázzunk, ne keverjük össze a dolgokat. Bell az Bell és nem Rosinante, a cápa az cápa és nem őskori tűzoltó őslény, Schlüter az orvos és nem Sebastien, bár egyszerűen nem értem, hogy egy ilyen kisfiú, mint Sancho Pauza, hogyan tudott már orvos lenni, aki batiszkáffal képes leszállni a tenger mélyére Richárd király ügyében, hogy folytassa... Te jó úristen, ki folytat itt és mit és mi folytat itt kit? Megvan, a hipotála- musz folytat valamit, de hogy mit folytat, azt majd később folytatom. mert fő a folytatás ... Majd én is folytatom. (Folytatás következik.) (egri) i-Wi gű (?!) előhasi kocák beállttá- sával (?!) stb., stb. Ez a fogalmazás szinte érthetetlen, s egyáltalában nem gazdaságos. Alikor is így fogalmazott volna a hirdetés szövegének megfogalmazója, ha saját zsebéből kellett volna fizetnie. Azt hiszem, nem! A világos, az érthető nyelvi formálás nem tűr ennyi felesleges elemet! A hirdetés szövege meg különösen nem! Dr. Bakos József tanszékvezető főiskodai tanár a nyelvészeti tudományok kandidátusa A nyelvhiba, a nyelvi vétség elnevezés szélesebb körben elkövetett hibákra utal. Olyan hibázásokról van sző, amelyeket a nyelv szabályai, illetőleg a helyes nyelvhasználat ellen követnek el azok, akiknek hiányos a nyelvkultúrájuk. Sajnos a helytelen, a szabálytalan, az érthetetlen nyelvi formák példatára ma is csak egyre bővül. A Népújság hasábjain (1967. szept. 3.) megjelent egyik hirdetés nyelvi formálásában szinte hemzsegnek a nyelvi igénytelenséget is tükröző helytelen nyelvi képletek. „A süldő-értékesítési lehetőségekről” tájékoztató szövegben olvasható nyelvi formákat nem tekinthetjük egyéni nyelvi hibáknak, illetőleg nyelvbotlásoknak. A nyakatekert kifejezésekben, a logikai bukfenceket is tükröző nyelvi formákban oly „gazdag” hirdetési szövegből csak néhányat emelünk most ki elrettentésnek. Az egyéni és a háztáji gazdaságok süldőiket miért csak az állam felé ■(?!) értékesíthetik; A „szerződött süldők" (?!) jelzős szerkezet furcsa asszociációkra adhat alkalmat. „A termelők süldő db-onként 50 kg takarmányjuttatásban részesülnek” mondat nyelvi formája mind a nyelvi igénytelenségre, mind a hivatalos fontoskodásra szomorú példa. A hirdetés szövegének elterpeszkedő és felesleges nyelvi formáiból is tegyük rostára a legjellemzőbbeket: az egyéni és háztáji gazdaságok... fokozottabban „tartsák te nyésztésben (?!) a meqlev' (?!) kocaállományukat”, — „növeljék megfelelő mennyisé Gyakran találkozunk olyan nyelvi formákkal is, amelyek - előadók, a felszólalók ajkát • eyéni hibaként, nyelvbotlás- Ként hagyják el. A szótévesztések nagy része is nyelvbotlásként jelentkezik először. Ha azonban általánosabbá válik akkor már a helyes nyelvhasználat ellen elkövetett hibának minősül. Az alábbi mondat szokatlan szórendjét is még egyéni hibának, nyelvi botlásnak minősíthetjük: „Be alcar- juk őket is folyásolni”. A befolyásol, befolyás, befolyásos szóalakok ilyen szórendi formákban nemigen funkcionálnak. A nyelvbotlás és a nyelvhiba közötti átmeneti kategóriákra is fel kell hívnunk a figyelmet. Azokról a szóalakról van szó, amelyek nem illeszkednek be a helyesein, a szabályosan képzett és a nyelvhasználatban megszokott származékok szócsaládjába. Újabban többször Is megütötte a fülünket a következő igealak: lezajlít. „Mi akarjuk lezajlítani ezt a rendezvényt is” (?) — „Tavasszal fogjuk lezajlítani az ifjúság tudományos ülésszakát” (?!) A zaj szavunkból szabályosan képzett igék családjából emeljük ki a következőket: zajlik (körülöttünk az élet), zajául (lármában tör ki a tömeg), zajog. zajong (zajosan viselkedik, lármáz, zúgolódik, zajt csap) stb. Ebbe a sorba sehogy se illeszkedik bele a zajlít, lezajlit ■zármazék, s reméljük, hogy (Wn is válik általánossá. Nyelvbotlás, nyelvi vétség...?! tisztaság, a higiénia. A* étlapon töltött hús szerepelt ízletesen elkészítve. Kívánni sem lehetett volna jobbat Persze, nincs állandóan töltött hús, de a szakácsok, a konyha személyzete igyekeznek kitenni magukért Még egy „apróság” Találkoztunk olyan középkáderral, aki hosszabb időt töltött Ausztriában Lenz—Mosernél. A forrásnál merítette a szakismereteket Hogy itthon kamatoztassa. És nem ő az egyetlen „fehér holló” a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságban. Különben nem sorakoznának bent a központban a kiváló eredményekért kapott kitüntetések, oklevelek, a különböző versenyeken elért arany- és ezüstérmek. Az atkári üzemegység csak egyik üzeme a gazdaságnak. A többi is hasonló szintet képvisel. ★ Az állami gazdaság eredményei az elmúlt években is a jó példa erejével hatottak, és arról sem feledkeztek meg a gazdasá- vezetői, hogy segítsék a város két mezőgazdasági technikumának oktató-nevelő munkáját, valamint a környező termelőszövetkezetek törekvéseit Q. Molnár Ferenc A szeptember elején lefolytatott utolsó becsléskor a teljes termést 6300 mázsának ítélték meg. Hát igen: az időjárás! Pedig milyen szép lett volna, ha nincs az a kellemetlen esős időszak! Talán már természetesnek tűnik az előzőek után, hogy az üzemegység búzából is túlteljesítette a tervét Méghozzá nem is akármilyen mértékben. Több mint húsz százalékkal. A 197 holdon összesen 4100 mázsa búzát termeltek. Sikerült a szálas takarmányt is úgy begyűjteniük, hogy a kaszálás után nem kapott esőt Ott állnak a kazlak, lesz mivel jól tartani a teheneket télen is. / ★ A felsorolt eredmények önmagukért beszélnek. Jó lenne kikutatni a titkukat. Mi van a mázsák mögött? Az ember# a maga szorgalmas munkájával. Csak ez lehet az ok, ez világos. De honnan a szorgalom? Csak az öntudatból? A gazdaság dolgozói havi fix bért kapnak. Ez biztonságot ad nekik. Az üzemegység sok dolgozója a munkásszálláson él. Fehér bútorok, rend és ; tisztaság mindenütt a szobákban. A környezet tehát már ismét megmagyaráz valamit. : Az étteremben is a viszonyokhoz képest maximális a A jó példa erejével
