Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-20 / 196. szám
AHILEASZ PILIOTISZ görög költ* Szülőföld em Bejárom földed, elcsigázott földed, keresem érdes rögeid között elveszett nyomait a mosolyoknak. Hol vagytok, mosolyok? Itt téptem le az első margarétát, űztem játékosan galambokat, itt öntöztem meg arcodat első gyermeki verejtékemmel: De most... Mily szögekkel feszítettek keresztre? Hogy’ tűrted a szögek szúrását, meggyalázott szent testeden? Szülőföldem, hogy lettél börtön, bogy lettél börtönöm? Kínpadodra lépek, hazám, haragos kanca, dobd le az Idegen lovast, fond a rab-lószerszámot, szabadulj meg, szülőföld! Mondd meg nekik: — Szabad akarok lenni, termékeny föld akarok lenni, gazdag föld, sűrű-zsíros, teremni az élet bőségét, és mondd nekik: i—'Fel akarok öltözni zöld-lágy pázsit-ruhába, kamilla-koszorúba, és mondd nekik: i— Azt akarom, hogy jöjjenek hozzám falusi lányok, _ lejtsenek vidám táncot, halljam harang zúgását, hadd zengjen a fülembe, és énekeljenek hozzá kacagó lányok, a föld hatalmas dalát, az én régi dalaimat! ö, én földem, egyenesítsd ki vállad! (Fordította: Antalfy István) FARKAS ANDRÁS: Gyümölcs a virágok dolga Pattan a rügy csapatostól, !Napba-szélbe belekóstol. Mintha egyre azt dalolná: így testek színes szirommá. A kósza szél pnha dajka, Takaróját tartja rajta, Ráhajol a sziromkékre, Hogy így is aggódna érte. A vén nap, a Világ nénje Fényt szór a szirom fejére, Csinosítja, félti-óvja, S rászól a füttyös rigóra« A sziromnak énekeljen, Minden veszély, rossz hír ellen, Árnyéknak int, hogy siessen, Érte álljon este lesben, Mert ha eljön az az óra, Váljék minden úgy valóra, Ahogy a rügy elgondolta: Gyümölcs a virágok dolga. Mert a virág önmagának Magány, szépség, néma bánat, Szirma elhull elfonnyadva. Ha gyümölcsre nincsen magja. MolNá* ín; Ax eg&x rokonság megörült, mindenkire rájött ax építkezés, tatarozás, mázolás, A tavasz * hűvös volt, esős, tologatták a munkát, majd ha megjön a jé Idő, végül rászakadt a városra a kánikula. Csak természetes. hogy ezt a döglesztő hőséget várták. amikor az emberről amúgy is ömlik a víz és liheg, mint egy kutya a láncon, • amikor ezek a beton- és üvegskatulyák úgy átsülnek, mint a szardíniásdobo- zok a sütőben. Most boldogok mind, hogy ösz- szetologat hatják a bútorokat, cipelhetik a foteleket* rekamiékat, egyik szobából a másikba, ge- bedhetnek a huszonöt kiló bécsi, meg a nyolc kiló piktortégla alatt, míg felmásznak a negyedik emeletre^ kenhetik a plafont, keverhetik a színt a falhoz. Jenőék is a régi proliházban most fogtak hozzá az etázsfűtés szereléséhez, átvésték a téglát, leverték a vakolatot, s ha már benne voltak, csak természetes, hogy ajtót, ablakot, mindent átmázoltak, lakkoztak, a falak új, modem színeket kaptak, frontátvonulás is volt közben, az idegek pattanásig feszültek, atyák és gyermekeik óránként összevitatkoztak. feleségek féltékenysé- gi rohamokat kaptak, mert hetek óta a földre dobott matracokon aludtak. Hajnalban keltek, éjszaka még surrogott a csiszolópapír, az ajtófélfákon, a hajnal már a frissen szappanozott falakon ragyogott, hogy ml a szakr-'mentumnak kell ez a rohammunka, mért nem ér még rá egy-két hetet, A panasz Káról} oól ömlött* amikor esténként hazaszé- delgett egész napi malterkeverés, fal vésés, ajtómázolás útán, ólommal teleöntött végtagokkal, s elnyúlt a dolgozó- szobája heverőjén. Tavasszal persze könnyedén ígérte, hogy megy majd segíteni, hát hogyne, magátm. értetődik, ha jó az embernek a rokon, amikor mi ni, az három óra. Nem sok idő, de megnézhetjük az emlősöket, a csúszómászókat, a madarakat, az akváriumot, persze csak futólag, a növénykertre már aligha jut idő. Felhívtam a Kiskakast, foglaltam asztalt. Természesen a nevedben. Zuzapörkölt megfelel? A szabadtéri.színpadok programja itt van a másik lapon. A Városmajor... a Hűvösvölgy... Megjelöltem, mit érdemes megnézni. Tehát... Bevallom, csodálom a fiút Honnan van benne ennyi szervezőképesség? Tizennégy éves, és ezt a tizennégy évet úgy viseli, mint a legérettebb férfikort Beszél, mondja a programot, de én alig tudom követni, a fejem még zúg a rossz hajnali alvástól, Ernőké sírásától. Tehát a gibbon az Állatkertben. Ez is furcsa, mindent tud, minden érdekli, mindenhez ván türelme. Kicsit félek is Gyulától. Pedig büszke vagyok rá, hiszen a fiam, az iskolában semmi baj vele, szülői értekezletre nem kell járni, nincs rá panasz. És tisztelettudó is, csak azért 'mégis félek tőle, titokban, mint ahogy egy öreg uralkodó félhet elmés miniszterétől. Tehát nekem, mi a dolgom? Borotválkozni, öltözni, reggelizni. Nelli az étkezőfülkében terít. Mire kimegyek, már kész a reggeli, Gyula ott áll anyja mellett, ellenőriz. — Apának csak kevés cukrot a kávéba, ebben a korban már árt a sok faikor... 'Negyvenöt éves va- 1 Ijrok!) Fejenként egy tojás, lágyan, ez megvan. Jó. A napi ásványisó-szükséglet. -Ernőké, nek méz. Anya, te ne egyél kenyeret, csak pirított zsömlét Hányszor mondjam? Ülünk az asztalnál, fegyelmezetten eszük, mert Gyula szerint nyugodtan, lassan kell enni. Ehhez szükséges az időbeosztás, a kapkodás ártalmas. Ugyanilyen módszeresen, alaposan járjuk végig az Állatkertet, ebédelünk a Kiskakas- ban, vesszük sorra a szabadtéri színpadok legjobb programjait — Emlékszel? — mondom Nellinek — valamikor, gyerekkorunkban ezen a napon Szent István jobb kezét hordták körül a Várban... — Lehet, csak ezért mondom, hogy olyasmiről essék szó, amit Gyula nem tud. Figyelem az arcát. Bólint. — Igen — válaszol anyja helyett — a budavári Zsigmond-kápolnában őrizték. Számos legenda fűződött a jól bebalzsamozott jobbhoz... Feladom a harcot. Kilenckor hazamegyünk, hogy megvacsorázhassunk és tízre felmehessünk a tetőre. Lapos tetejű, modern házban lakunk, a szomszédok is mind fenn vannak már, bámúlják a Gellérthegyet, várjuk á petárdákat. Ernőké türelmetlen. Mindenféle kis történetet találok ki, hogy megnyugtassam. — Ott most. fenn a hegyen, aprócska ólomkatonák szidólozzák a rézágyúkat, és majd meglátod, színes, fénylő golyócskákat lőnek az égre, hogy örömet szerezzenek Ernőkének,- meg mindenkinek ezen az ünnepen. Igaz, ami igaz, megfeledkeztem Gyuláról, pedig ott állt a hátam megett, stoperral a kezében. Hanem most: bumm, bumm! felszállt az első rakéta, aztán a második, harmaditc, színes fényeső hullt az égből. Ernőké újjongott örömében: — Ez a kis rézágyúkból jön? Hiszen ezek csillagok! Az égből potyognak le! — Az, az, micsoda csillageső! — örvendezem Ernőkével. — Persze, nem lett volna szabad megfeledkeznem Gyuláról. — Az ilyen téveszméket, ki tudja, milyen nehezen lehet kiküszöbölni — mondja. — Hallgas rám, Ernőké. Szó sincs ó’om- katonákról. Azok ott fenn a hegyen, szakemberek. Ez is olyan szakma, mint más. A tűzijáték nem csillageső. De a csillagokról majd máskor. A tűzijáték fény- és hanghatások előállítása könnyen égő és robbanó anyagokból. Legismertebbek a rakéta, a szélmalom, a bengáli fény... — Nézi a stoppert. — Igen. Pontosan öt másodpercenként lőnek fel egyet Pikk — pakk — pukk! Robbannak a petárdák. Gyula olyan okos. Nelli büszke a fiára. Én is. De sokszor attól tartok, mindent annyira alánosán ismer, hogy talán nem is örül már semminek. Titokban odasúgom Ernőkének: — Azok ott mégis csillagok. — Ernőké szigorúan néz rám. — Gyula azt mondta, nem! Hát igen. Ernőké is olyan lesz. Az biztos. Nelli, meg én, majd tanulhatunk tőlük. költözünk, amikor nálunk van festés-mázolás, legyen jó akkor is, amikor vissza kell se« gíteni a sok szívességet... De mindez akkor még a távoli horizonton lebegett enyhe, színes felhőként, kicsit szórakozott nyájasság is volt ez a készséges ígéret, nagyvonalú plebejusság a fiatal profesz- szortól, s közben disszertációján járt az esze: „az Elégia rímképlete, a magas és mély hangok váltakozása ebben a relációban és éppen ennél a hangulati elemnél, feltétlenül objektiválható törvényszerűségeket fejez ki, még akkor is. ha a költő elsősorban és magától értetődően a dallamra és ritmusra ügyel, a tartalom adekvát hordozóira” ... Hogyne, Jenőkém, ott leszek feltétlen, csak időben szóljatok, amikor kezditek a munkát. Hidd el. direkt Jól- jön ez a kis kikapcsolódás ... Arra is gondolt akkor, azokon a hűvös tavasza vasárnap- délutánokon, hogy tényleg van valami haláilos, mély unalom abban, ahogy az uszodában nyűvi a perceket oda-vissza, vagy a teniszpályán rohangál az ütővel. Jó lesz ez a megmártózás az eleven fizikai munkában, s mindjárt a sűrűjében ... De hogy ezekre mindre augusztus elsején jön rá... Hű, hát ez észbontó. Jutka felnézett az „örök- ség”-ből. kedvenc írója volt Maupassant, a novella részleteit épp úgy tudta élvezni, mint a maga szakterületén, a a grafikákon, a művész finom ötleteit, amelyekre a laikus fel sem figyel. Többet olvasott szinte, mint a férje, pedig ó nem adott élő „Huszadik századi magyar irodalmat”, igaz, idejét sem őrölték az éjszakába nyúló tanulmány- írások, kritikák, a sok „mellékes”, amivel Karcsika a hiányzó pénzeket összekaparta, ö is dolgozott épp eleget, reklámgrafikát tanított a kirakatrendező-lányoknak. a háztartásba is belesegített anyunak, Illusztrált is könyveket, de mindezt valami finom, nőies ritmussal, s anyás nyugalommal, tépő, roncsoló hajsza nélkül. — Hát mikor csinálják? Mindenki a szabadságából csípi ie azt a kis időt, a szabadságot meg általában nyáron veszik ki — mondta s ismét Maupassant-ba temetkezett, de aztán egy pillanatra visszafordult: — Augusztus húszra mindenki kész akar lenni, tiszta lakással, kisuvic- kolt lélekkel, erről van szó. Ásított, álmatagaa még hozzátette: — Egyszer már írhatnál arról is egy elemzést, miért, hogy olyan jelentős és fontos ünnep ez az augusztus húszadika, hogyan-hogy a nép őrzi ezt. akár István királyra emlékezvén akár az új kenyérre, akár az alkotmányra.'; Itt valami mélyebb áramlásról van szó. talán a termékenység, a betakarítás ősi szent ünnepeit őrzi a tudatalattink ... — Hogyne, egy-két eredeti, finom gondolatra mindig számíthatok tőled, tudom... — húzta el a száját Károly s epésen hozzáfűzte: — A pénz rendkívül szellemes utakat választ magának, hogy eljusson a női retikülbe. Néha még azt is képes elhinni, hogy teljesen a maga szabad akaratából furakodott oda... — Fuj, undok vagy — mondta Jutka. — Szellemiekről nem is tárgyalok veled tovább. Inkább csináld meg a vízcsapot a konyhában, ha nem vetted volna észre, már egy hete á fürdőszobából hordom a vizet, mert a csap teljesen tropára ment. — Nahát, ez övön aluli ütés volt — válaszolta Károly. Végtagjaiban lezajlott az anyag átalakulása: az ólmot valami sokkal nehezebb fajsúlyú fém váltotta a térdkalácsaiban, ízületeiben, a tömegvonzás ereje is fokozódott, ha a reka- mié rugói nem tartják testét, leszívódik egyenesen a magmáig. — Tudod jól, hogy a ; fzvezeték-szereléshez nem érik. Egyébként is a falban leró cső van megszakadva. Menetvágóm sincs... — ... és mindenhez azért te sem érthetsz, tudom. Nem baj. drágám, majd hordom tovább a vizet a vájdlingban a fürdőszobából... — ezzel Jutka végképp beletemetkezett a vaskos Maupassant-kötetbe. Az már maga disznéság volt, hogy Jutka egy hetet mondott, az a csap még valamikor a télen romlott el. ö nekiugrott egyszer-kétszer. de az a menet tényleg meg volt szakadva, akármennyi kócot tekert a csapra, alattomos rozsdás vízcsík szivárgott a csempére. Végül kidobta a csapot, lezárta ezt a csövet, feladta a harcot, ö sem jóisten, hogy mindent megoldjon. Majd Benő bácsi. De Benő bácsi messze lakik, ki kell szaladni érte egy este a kocsival, s az még csak a megbeszélés, hogy mikor ér rá. Aztán egy újabb „kiszaladás” a kocsival. Benő bácsi befu- varozása, aztán hazaszállítása, aztán a kieszelése annak, hogy minek örülne legjobban az öregúr, mert pénzt nem fogad el. hisz rokonról van szó... Közben egy fél napja elment már az egész vízcsapüggyel külön a Házkezeíosé- gen is, ahol megnyugtatták, fél évre előjegyezték mások a kapacitásukat. próbáljon meg szövetkezetei, vagy iparengedélyes kisiparost találni, ha számlával igazolja a kérvényezi, le is lakhatja a csinálta tást Hát így aztán maradt a csap. És most jött elő újra, mert azt Jutka nem bocsátja meg, ha a szürke eminenciást megfosztják méltóságától, s visz- szatessékelik a konyhába. Reggel tehát Károly beült az Opelba és elhajtott. Benő bácsi 110 kilós nyugdíjazott kőműves, amatőr vízvezetékszerelő. az elektromossághoz is ért. a rádiójavításokról azonban a detektoros, fülhallgató« korszak lezárulásával lemaradt. Fő mestersége maga a munka, meztelenül, kedvvel, buzgalommal, derűvel végezve. — s hasznosan is: esténként egy műanyagkészítő maszeknál kerek évtizedig megkereste a másik két darab ezrest. Egész életét a munkába sűrűsödve, belealakulva töltötte, természetes közegévé vált, mint a halnak a víz. A tréfára úgy fog az esze, mint a vizsla orra a nyúlszagra. „Csak azért nem mék föl az állásra, mert félek, hogy leszakad alattam...” — sóhajtja. Szívesen és élvezettel nevet, saját magán is, ilyenkor hátraveti fejét, s látni, hogy egyetlen fog sincs a szájában. Károly egyszer elkezdte biztatni, csináltasson protézist, „Affenét, van abból nekem három is” — hárította el Benő bácsi. Károly elcsodálkozott: „Hol vannak...?" Az öreg szőrös állát kapargatta: „Várjunk csak... Az egyik kint van a sufniban. A másik a padláson, a harmadik az éjjeliszekrényfiókban.,.” Károly hápogott: „De hát... a műfogsort a szájban ...” „A ménkű, aki belevág... Nem szeretem én azt... Jobban rágom a húst az ínyemmel...” — azzal hátra vetette a fejét, nevetett, olyan volt, mint egy óriási csecsemő. Most. hogy Károly elmondta a vízcsapot, B megszakadt menetet, gondterhelten csóválta a ?eiv: „Minden attól <.ugg, hogy a spingli. .. No, megnézzük. Gyere el holnap értem, addigra Összekészítem, ami kell.. Este Károly hamarább abbahagyta a munkát Jenőéknél, egész nap a rozsdás radiátorbordákat drótkefézte és mí- niumozta, azt hitte, leszakad a dereka, kell ez a professzornak aki lakatosinasként kezdte a felszabadulás előtt — • vágtázott az Opelal] Benő bácsiért, és onnan haza. Jutka mindig kiragyog, ha Benő bácsi megérkezik. „Csókolom, drága sógorkám. de jó. hogy elgyütt” — próbálgatja ő is a nép nyelvét. Benő bácsi stílusát. Az öreg mindjárt mtmkáho* lát. közben elégedetlenül düny- nyög: „Elgyütt, elgyütt... Már megint az a maga... Mondtam már. aki magázik, az fizet egy liter bort... „Jutka odasúgja Károlyinak: „Figyeled, egy Colas Bregnom, irtón élvezem az öreget”, aztán hangosan folytatja: „Na jól van, sógor bácsi, mit kíván a bendő-bácsi?” A sógorka a szerszámait készíti, dünnyög: „Előbb dolgozunk. aztán eszünk ... Hol az az istenverte spingli? Bajba leszünk azzal a spinglivel. Nem láttad, Karcsi?* Egy valahai lakatosinasnak Igazán kellene tudni, hogy mi az a spingli. Károly hirtelen kimelegszik, rádöbben: elfelejtette, mi az a spingli. A szituáció egyébként tökéletesen ugyanaz, mint inaskorában, Benő bácsi most is ug- rasztja a harapófogóért, csőkulcsért, s morog, mi lesz már azzal az istenverte spinglivel, nem akar csempét is bontani. Munkához lát az öregúr. Jutka duruzsol körülötte, mit főzzön 6 kis sógorká j ánák ? Hosszú csönd. „Mákos tésztát” — közli végül Benő bácsi. Jutka nagy szemeket mereszt: „Mondta Karcsi, hogy az este is az volt maguknál...” „Már megint az a maga” — méltatlankodott a sógor”. Azzal te ne törődj, hogy az este is az volt. Én a mákos tésztát éjjel-nappal megenném. Egyszer dolgoztam a Flammeréfcnál, azt kérdi az asszony, mit főzzön? Mondom: mákos tésztát. Másnap megint kérdi, mondom neki: mákos tésztát. Két hét alatt megettem nála tizennégy kiló mákot”. — Károlyhoz fordul: „Add már ide a franciakulcsot. Na. most a ttzennégyes fogót, aztán a kócot. De élénkebben mozogjon a fiatalűr. most nem a katedrán süketöl a deákoknak ...” Jutka gyúrja a tésztát, közben kaján szemvillanással odaszúrja: „Benő bátyám, ti miért nem tegeződtök a Károllyal?” Benő mosolyog: „Félpertuban vagyunk... Én már tegezem őt pólyáskora óta... „Jutka tovább forgatja a nyársat Károly szívében: „De hát igazibul, sógorkám... Vélem tegeződsz... Karcsi- kámmal miért nem?” Az öreg kőműves arca morcra zárul, még a keze fejét is meglengeti: »Azt nem lehet”. Károly dereka leszakad, 6 nem avatkozik a vitába. Tudja jól, elmentek az évtizedek, ő Benő bácsinak haláláig az a kisnadrágos kölyök marad, akit egyszer, hogy ne lábat- lankodjék körülötte, beleállított térdig a meszesgödörbe, ki nem húzta belőle. Az öreg mellett ő mindig, tudatlan inas marad, aki verejtékező homlokkal azt mondja, hogy „nem találom a spinglit”, mert igazában nem meri bevallani, hogy elfelejtette, mi is az a... Hát egy ilyen alkalmatlan inassal hogyan tegeződhetne össze a tudós mester? ... Benő bácsi behajt egy kónuszos menetű, duplaméretü közcsavart a falba, arra tekeri a kócot, rá a vízcsapot — kész. Gyönyörű. Jön a víz a konyhában, nem kell vájdling- ban cipelni a fürdőszobából. Az öreg berámolja a nagy lábas mákos tésztát. Károly utálja a mákot, lekvárral eszi a maga tésztáját. Ezek ketten itt élnek, örülnek egymásnak. S ő arra gondol savanyúan: hiába a katedra, az Opel, az alkotmány igazibul csak a nőket szabadította fel..: Mnüisőa, ? 1967. augusztus 30» vasárnap
