Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-23 / 172. szám

A.% orsxággyülés után Interjú Tiliexki JcSzsef ^ opixággffűléii kén¥i§<e!őfel A bányászokat érintő kérdé­sekkel, és a Mátra aljt bányá­szok jelenlegi helyezetével s jövőjével foglalkozott felszó­lalásában az országgyűlés leg­utóbbi ülésén Tiliczki József országgyűlési képviselő. — Több ok miatt is szüksé­gesnek és aktuálisnak tartot­tam, hogy az országgyűlésen ismét szó essék a Mátra alji bányászokról. A nevükben is ki­jelenthetem, hogy valameny- myien örömmel és megnyug­vással vettük tudomásul Ká­dár elvtársnak a IX. párt- kongresszuson elmondott be­szédében a bányászokra vonat­kozó bejelentéseit és azokat a kormányrendeleteket, amelyek a magyar bányászok érdeké­ben születtek. Korántsem ilyen megnyugtatóak azonban már azok a részintézkedések, ame­lyek a kormányhatározatokat végrehajtják, amelyek konkré­tan is érintik és foglalkoztat­ják a Mátra alji bányászokat. Ezért kértem szót az ország- gyűlésen s ezekkel foglalkoz­tam interpellációmban, — Konkrétan mire gondol? — Eddig már öt mélyműve­lésű mátrai bányát zártak be: a Petőfi-altárót, a rózsaszent- mártond üzemet, a két szűcsi bányát és a gyöngyösi XII-es aknát, így több száz dolgozót kellett más munkahelyre áthe­lyezni. A törvényes lehetőségeken belül a Mátra aljai szénbányák igazgatósága, párt- és szak- szervezeti bizottsága maximá­lis humanitással, körültekin­téssel, a mélyművelésből kike­rült dolgozókat külfejtése® üzemeknél ugyan elhelyezte, de amíg egy mélyművelési bá­nyász évi átlagkeresete 26 ezer forint, addig a külfejtéses bá­nyász a húszezret is alig tud­ja megkeresni. Ez az egyik probléma. A vájár, mivel ez mélyművelési szakma, a kül­fejtésen fele keresettel csak se­gédmunkás lehet. Nem is be­szélve azokról az idősebb bá­nyászokról, akik szinte egész életüket a föld alatt töltötték s már nem nagyon van idejük, lehetőségük, hogy új szakmát tanuljanak. A Nehézipari Mi­nisztérium 400 ezer forinttal már hozzájárult 175 bányász fizetéskiegészítéséhez, de ez még korántsem oldott meg mindent. Az áthelyezett bá­nyászoknak nagy része lénye­gesen kevesebbet keres, mint azelőtt. — ön szerint milyen megol­dás lehetséges? — Ugyanazt mondhatom, amit az országgyűlési felszó­lalásomban: emberségesen kell az ügyet elintézni. Javasoltam, hogy a nehézipari miniszter vizsgálja felül és méltányosan rendezze a föld alatti munka­helyekről a külszíni fejtések­hez került bányászok munka­bérét. — Milyen választ kapott ja­vaslatára? — Fock elvtárs vitazáró be­szédében megígérte, hogy a kormány még ebben az évben megtárgyalja a bányászokkal kapcsolatos határozatok vég­rehajtását — Hová kerültek, s mi lett a csökkent munkaképességű és a közvetlen nyugdíjazás előtt ál­Vló bányászokkal? — Velük — 290-en vannak —, jelenleg nincs különösebb baj. Korengedéllyel nyugdíjba mentek. De kicsit mégis ag­gódnak, talán nem is alaptala­nul. Attól félnek, hogy az or­vosi bizottságok esetleg egy­két év múlva ismét felülvizs­gálják egészségügyi állapotu­kat és újra munkaképesnek nyílvánítják őket Ezért java­soltam az illetékes főhatósá­goknak, hogy időben és végle­gesen tisztázzák a korkedvez­ménnyel nyugállományba ke­rült bányászok sorsát — Már bezárták a Petőfi-al­tárót a gyöngyösi, a rózsa- szentmártoni és a szűcsi bá­nyákat Pár év múlva meg­szűnik a Mátravidéki Hőerő­mű s vele az ecsédi külfejtés is. Gyakorlatilag minden je­lentősebb munkalehetőség megszűnik Petőfibányán. Mi lesz az ötezer emberrel? — Sajnos, még nincs meg­nyugtató válasz, igaz, hogy Vi- sonta sok új munkaerőt fog­lalkoztat majd, már megindult az oszlopgyártó üzem, néhány ktsz is bontogatni kezdi szár­nyait Petőfibányán, de ez még mindig kevés. Ha egy jelentő­sebb üzemet ide telepítenének, minden megoldódna. Az osz­lopgyártó üzem már öröm az ürömben, de sürgősen tisztázni kellene kapacitását, jövőjét, mert jelenleg 'meglehetősen távlat nélkül dolgozik. Java­soltam a Nehézipari Miniszté­riumnak, hogy véglegesen köl­töztesse Petőfibányára az üze­met, s távlatokban is tisztáz­zák jövőjét. Ügy gondolom, még időben szóltam, van mód és alkalom a közeledő gondok, nehézségék elkerülésére. — ön évek óta együtt dolgo­zik azokkal a bányászokkal, akikről most szó van. Hogyan látják ők a problémákat? — Hangsúlyozni kívánom, hogy a mátrai bányászok meg­nyugvással, megértéssel vették tudomásul pártunk és kormá­nyunk intézkedéseit Vala­mennyien érzik és tudják, hogy a központi döntésekben szocialista társadalmunk jövő­jéről van szó. Nincs baj a han­gulattal, a munkakedvvel, ugyanúgy dolgoznak, mint ed­dig. Viszont a sorsukat, életü­ket érintő emberséges dönté­sekre joggal igényt tartanak. Nem alaptalanul, elvégre a mátrai bányászok az ország többi bányászaival együtt a mindennapi/ nehéz munkáju­kon kívül a munkáslhatalom kivívásában, megvédésében, és szocialista társadalmunk épí­tésében is érdemeket szereztek maguknak. Koós József Évforduló a Nílusnál T izenöt esztendővel ex- * előtt, 1952. július 23-án forradalmi változás történt az ősi Egyiptom életében. Haza­fias érzelmű fiatal katonák, az úgynevezett szabad tisztek csoportja vette kezébe a ha­talmat. Mozgalmuk legismer­tebb alakja az a Gamal Abdel Nasszer volt, aki ma az Egye­sült Arab Köztársaság elnö­ke. Híz a tiszti szervezet — az illegalitás ‘körülményei kö­zött — már 1939 óta műkö­dött. Tagjai nem tartoztak Egyiptom uralkodó ezer csa­ládjához, s a Faruk király ud­varában tivomyázó magas rangú katonai vezetőkhöz. Többségük közép- és módos paraszt, köztisztviselő fia, hiszen a tiszti pálya zárva volt a legszegényebb dolgozó rétegek fiai előtt. őszintén áthatotta őket a gazdasági és társadalmi reformokra való törekvés igénye, ugyanakkor származásuk és helyzetük kö­vetkeztében nem mindig vol­tak következetesek. Ne feled­kezzünk meg arról sem, hogy másfél évtizeddel ezelőtt más­ként festett a világ politikai arculata, különösen Afrikában és Ázsiában. Július 23-a mindenképpen megteremtette a változások le­hetőségét. De meg kellett küz­deni a gyarmati múltból adó­dó elmaradással, a belső- és külső nehézségekkel, az el­lenség aknamunkájával A fejlődés korántsem volt töret­len, előadódtak válságos na­pok, voltak gondok, sót, belső meghasonlások is. A világban és a Nílus mentén bekövetke­ző változások azonban átsegí­tettek az akadályokon, s az el­múlt néhány évben Egyiptom egyike volt azoknak az orszá­goknak, amelyek legkövetke­zetesebben haladtak a nem kapitalista fejlődés útján. U’airó nagy erőfeszítéseket tett a földreform vég­rehajtása érdekében, több mint egy millió feddant (1 feddan=0,42 hektár) osztottak fel, a művelhető földterület jó egyhatodát. Mivel Egyiptom nagy kiterjedésű területének 95 százaléka sivatag, megkezd­ték a termőföldek elhódítását a homoktól. Az asszuáni nagy­gát — 17 piramis kőanyagát foglalja magában! — ugrás­szerűen növeli majd a művel­hető területeket. Államosítot­ták a nehézipari üzemeket, a bankokat, a biztosító társasá­gokat, a könnyűipar jelentős részét, és a külkereskedelem­nek csaknem kilenctizedét Először Afrikában társadalom- biztosítási törvényt hoztak; polgárjogi törvénnyel szabá­lyozták a nők helyzetét; sike­resen léptek fel a pusztító népbetegségek ellen; 2000 kul­turális-tájékoztatási közpon­tot létesítettek a falvakban. Ebben a nagy munkában — ez ismét az utóbbi évek eredmé­nye — sikerült mindinkább egységbe tömöríteni Egyiptom belső haladásának erőit. Kairó tevékenyen részt vett a nemzetközi események formálásában is. Antiimperia- lista ‘külpolitikájával megbe­csülést és tekintélyt szerzett világszerte. Élharcosa az arab népek összefogásának, erre utal az ország megváltozott neve: az EAK is, jóllehet az arab egységtörekvések nem­csak sikereket, hanem kudar­cokat is hoztak. Érthető, ha az imperialista ellenlökések olyan gyakran vették célba az EAK-ot. 1956 őszén, a szue­zi agresszió idején angol—fran­cia—izraeli támadás érte. Ké­sőbb a gazdasági zsarolást al­kalmazták, kihasználva a fej­lődés, a növekedés követkel­tében előállott problémákat Néhány alkalommal, nyugati sugallatra, belső összeesküvé­seket szőttek. Ezek a kísérle­tek azonban elbuktak, s így néhány héttel ezelőtt ismét a nyílt agresszió került előtérbe. Az Egyesült Államok és a NATO rokonszenvét élvező Izrael rátámadt Egyiptomra, s megszállta területének egy részét. Az imperializmust azonban megint csalódás ér­te: az egyiptomi nép a nehéz órákban ismét kifejezte aka­ratát, hogy tovább halad az eddigi úton. A "z új Egyiptom és a szo­cialista országok között ben­sőséges baráti kapcsolatok alakultak ki. Hazánk is min­den tőlünk telhetőt megtett az antiimperialista és nem ka­pitalista utat járó EAK tá­mogatására. Ott állunk most is mellette e nem könnyű időszakban. A nevezetes év­fordulón ennek szellemében küldjük jókívánságainkat és szolidaritásunkat a Duna mentéről — a Nílushoz. R. CL Új műhelyben a festők A futó szorgalmasan rója a köröket. Ritmikusan lendül a kar, a láb, viszi előre az atlé­tát. Aztán hirtelen nagyon ne­héz pillanatok következnek. Ölmos fáradtság tör a futóra, lába elnehezül, tüdeje zihál. Minden azon múlik, hogy van-e ereje töretlenül tovább futni, vagy lelassul, lemarad. Furcsának tűnhet a hasonlat, de jelenleg a tarnaörsi Dózsá Termelőszövetkezetben is az a legfontosabb kérdés, vajon a közös gazdaság át tud-e len­dülni a huzamosabb ideje tar­tó gazdasági, vezetési holtpon­ton, lesz-e elég erejük a szövet­kezeti vezetőknek, a tagoknak ahhoz, hogy megteremtsék azt a gazdasági alapot, amely a megerősödés alapfeltétele. Csökkent a tagok részesedése A szövetkezet gazdasági adottságai közepesek. Mégis, ha visszatekintünk az elmúlt néhány évre, nem a fejlődés egészséges tüneteit láthatjuk, hanem a visszaesés vitathatat­lan jelei tűnnek szemünkbe. 1964 óta a gazdaság bevétele állandóan csökken, hasonlóan a tagok részesedése is. Ha a tagság 1964. évi részesedését száz százaléknak vesszük, ak­kor 1965-ben a részesedés már csak 81 százalékos, tavaly pe­dig — a több mint 500 ezer fo­rintos állami támogatás ellené­re .— 69,5 százalék. Vajon mi okozta ezt a nagy­arányú visszaesést? Az okokat kutatva elsősor­ban a szövetkezet volt vezetőit lehet elmarasztalni. Nem a tagsággal egyetértésben, ha­nem egyéni utakon járva akar­tak eredményeket elérni, s nemegyszer saját érdekeiket a közös elé helyezték. Ennek következtében meglazult a ve­setők és a tagok közötti jó vi- fcsony, amelynek természetesen Kitörni a terhes örökségből... Lesz-e változás a tarnaörsi Dózsa Termelőszövetkezetben gazdasági kihatásai is hamaro­san jelentkeztek. A szövetke­zetben sokfajta elosztási, bé­rezési forma volt divatban, s a jövedelemből általában a ta­goknak jutott a legkevesebb. Megnövekedett az alkalma­zottak száma, akik készpénz­ben és biztosan megkapták jö­vedelmüket, — s nyilván a tagság ezt nem nézte jó szem­mel. A vezetőségi ülések nem voltak rendszeresek, sokszor egymásnak ellentmondó intéz­kedések születtek. A volt elnök — Szitáé Elek — egy kicsit sa­ját tulajdonának tekintette a gazdaságot, ezt mutatja, hogy még ma is mintegy hatezer forint tartozása van a szövet­kezettel szemben. Nem volt jó az emberekkel való bánásmód sem, a vezetők nem a megfe­lelő hangnemben tárgyaltak a tagokkal. S a helytelen veze­tési és gazdálkodási módszerek a termelőszövetkezet gyengü­léséhez vezettek. A múlt nem kötelezhet Az elmúlt év tavaszán új elnök, Csömör János került a közös gazdaság élére. A tagok azt remélték, hogy végre he­lyes irányba terelődnek a szö­vetkezet ügyei, lassanként megerősödik a gazdaság. Vajon mi történt az elmúlt több mint egy esztendő alatT? Sajnos, a szövetkezet még ma sem olyan, mint kellene. Ennek egyik fő oka az volt, hogy a volt főmezőgazdász és főkönyvelő, bár nem volt al­kalmas feladata elvégzésére, továbbra is a szövetkezetben maradt, s csak nemrégen ke­rültek el a közös gazdaság­ból. A gyenge szakvezetés nem tudott megbirkózni a felada­tokkal. Az új elnök, Csömör János is, inkább az egyszemé­lyi vezetésben bízott és bizo­nyos tekintetben átvette a volt elnök helytelen vezetési mód­szereit Nem rendeződött kellőkép­pen az egyik legfájóbb pont, a bérezés sem. Az elosztási mó­dok még ma is igen különbö­zőek,, s ez továbbra is az ellen­tétek egyik forrása. Helytelen, nek bizonyult az is, hogy az új elnök és az új párttitkár jó ideig nem tagja, csak alkal­mazottja volt a közös gazda­ságnak, s ebben is csak nem­rég következett be változás. Kinek a véleménye szánrt ? Nem csökkent jelentősebben az alkalmazottak száma sem, ami továbbra is bontja az össz­hangot. Külön gondot okoz még ma is, hogy a közös gazdaság mintegy 90 asszonyt időszakos bedolgozóként foglalkoztat, akik készpénzfizetést kapnak. Közülük húszán valamikor beléptek a termelőszövetkezet­be, később pedig bejelentették távozásukat, de ezt a közgyű­lés nem is tárgyalta, nem is fogadta el. Ezeknek az asszo­nyoknak ügye jogilag most a levegőben lóg. Tagok is, meg nem is tagok. Nagy gondot jelent az is, hogy az időszakos dolgozók megjelentek és még ma is meg­jelennek a szövetkezet közgyű­lésein, s nem a közös, hanem egyéni érdekeiket nézve káro­san befolyásolják a közhangu­latot. A vezetők pedig tehetet­lenül szemlélik az eseménye­ket. Gazdasági téren sem úgy mennek a dolgok, mint kel­lene. A szervezetlenség egyik bizonyítéka, hogy például há­rom tehergépkocsinak még ma is van egy függetlenített irányítója, s az egyetlen dará­lóhoz hárman vannak beoszt­va. Az intézkedések kapko- dóak, sokszor megalapozatla­nok. Csömör János elnök az el­múlt esztendőket mérlegelve arról panaszkodik, hogy a tag­ság nem becsüli semmire a munkaegységet, és nem bízik a jelenlegi vezetőkben sem. — Bizonyítani kellene, ak­kor talán megjönne az embe­rek kedve, visszatérne a biza­lom — mondja. Igen, a hosszú évek után bi­zonyítani kellene. De hogyan? Nézegetjük a szövetkezet ter­veit. Az intézkedési terv sze­rint az irodai dolgozókat ez­után csak tagként alkalmaz­zák, rendezik a bérezést is. A jövőben az időszakos dolgozók is csak tagként dolgozhatnak. Rendezik a háztájival kapcso­latos problémákat, rendszere­sen megtartják a közgyűlése­ket, vezetőségi üléseket. Az ál­lattenyésztés fokozatosan elő­térbe kerül, s ezzel együtt nö­vekszik a takarmánytermelő terület. Különösen a szarvas- marha- és sertésállományt nö­velik. A közösség érdekében Ezek a tervek. Ha mindez megvalósul, akkor talán végre rendes kerékvágásba zökken 4 termelőszövetkezet élete. Ez azonban nem megy könnyen. A szövetkezet vezetőinek, elsősor­ban a közös gazdaság elnöké­nek, változtatni szükséges a helytelen gazdasági, vezetési módszereken, s a fejlődés meg­követeli az elmúlt évek hi­báinak kiküszöbölését is. Rend­kívül lényeges, hogy a vezető­ség és a tagság végre egy­másra találjon és közösen dol­gozzanak a tervek valóra vál­tásán. A termelőszövetkezet gazdasági lehetőségei adottak, s a tervezés fő feladata az adottságokhoz alkalmazkodó helyes gazdálkodás kialakítása. Ezt azonban kapkodó intézke­désekkel nem lehet megvalósí­tani, csak következetes munká­val. Hiba lenne azt állítani, hogy a szövetkezet vezetőinek, tag­jainak könnyű dolguk lesz. Ez nem fedi a valóságot, hiszen a volt vezetők gazdasági, erköl­csi vonatkozásban nem a leg­jobb örökséget hagyták az utódokra. S az is biztos, hogy jelenleg az új vezetés sem ura teljesen a helyzetnek. Mégis, a közös gazdaságért érzett fe­lelősség arra kötelez minden­kit, hogy változtatva a régi, helytelen módszereken, meg­próbáljanak egészséges légkört, egészséges gazdálkodást kiala­kítani. Ezerötszáz embernek ad je­lenleg a termelőszövetkezet kenyeret. 1500 ember bízik, re­ménykedik, hogy végre egész­séges változások lesznek a tar­naörsi Dózsában. Ezt a hitet nem lehet figyelmen kívül hagyni, ez a hit árra kötelez mindenkit — vezetőket, tago­kat egyaránt —, hogy munkája és tudása legjavát nyújtsa. , j Kaposi Levente A Parádsasvári Üveggyár világszerte híres termékei sok elismerést szereztek már a gyárnak. A régi üzemet most több millió forintos beruházás­sal felújítják. E beruházás so­rán kaptak új modern világos (Kiss Béla felvételei.) műhelyt a festők is, ahol a szebbnél szebb poharak, vázák készülnek. Ügyes kezek rajzol­ják a mintákat a termékekre, ahonnan az égetőbe kerülnek. Képeink is az új festőüzembe«» készültek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom