Heves Megyei Népújság, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-29 / 151. szám

A feJvéte!it I jrerent>'iik Néhol a 18 pont sem, máshol a 13 is elég A biológia—mezőgazdas ági szakon felvételiző leány arca gondterhelt, a felvételi bi­zottság nem, adja ingyen a po ntokat. (Foto: Kiss Béla) *A felvételi vizsgákkal meg­kezdődött a jövő tanév az Egri Tanárképző Főiskolán. r Dr. Nagy József igazgatóhe­lyettes tájékoztatása szerint az idén kevesebben jelentkeztek áj főiskolára, mint az elmúlt évben, ötszázhatvanan adták be kérvényüket, de így is öiször annyian, mint ahányat felvehetnek. A felvételi bizottság tagjai a tanulmányi hivatalban meg­kapták a szigorúan lepecsételt ífásbeli matematikai tételeket. Az ember nem is gondolná, hogy mennyi terhet ró a vizs­gáztatókra is a felvételi, meny­nyire kell ügyelni, nehogy a szabálytalanságok rontsák a vizsga hitelét. Mert ez a néhány nap és né­hány óra több száz fiatal jö­vőjét, sorsát .döntheti el. Koncentrálnak a vizsgáztatók és koncentrálnak a vizsgázók A légkör izgalmas és feszült, mintha egy alacsonyabb osztá­lyú csapat éppen osztályozót játszana az élvonalba jutásért: nagy a tét. A biológia—rajz felvételin éppen a kónsavtól a tortáig és az új gazdasági mechanizmusig széles skálán „zongoráztatják” a felvételező fiatalembert. A kénsav még megy, a tortából kirajzolandó a tortaszelet és annak perspektivikus szakma­gyarázata már kevésbé. Vagy­is, aki megfelel biológiából, az nem tud rajzolni vagy for­dítva. Aki viszont mindkettő­ből rátermettséget mutat, az közel áll a sikerhez. De ahhoz még feleletet kell adni arra, hogy hogyan magyarázná meg égy 8. osztályos tanulónak, mondjuk az új gazdasági re­formot, úgy, hogy az meg is értse. A vizsgabizottság elnöke, Blaskó János rajztanszékvezető szerint, a mai délelőttön na­gyon kevesen rendelkeztek megfelelő' rajztudással. A sötét ruhás fiatalember hangja remeg, idegességét pa­lástolja, de azért izgatott. A bizottság tagjai sokat tudnak róla, akkor is, ha először lát­ják, mert előttük van érettsé­gi bizonyítványa, önéletrajza és a középiskola jellemzése is. Sőt, néhány órás együttlét a főiskolai KISZ tevékeny tag­jaival és egy teszt-vizsgálat, még többet is elmond a fia­talemberről. A teszt-vizsgálat újdonság. Az idén vezették be. így a kérdések alapján igyé- keznek megbizonyosodni a fel­vételező gondolatairól, a peda­góguspályára való alkalmassá­gáról. A pedagógiai tanszék dolgozta ki ezt a lélektani vizsgálatot. A felvételi előtti és utáni néhány árában a főiskolai hall­gatók egy csoportja városné­zésre viszi a felvételizőket és esténként klubestet tart szá­mukra. Mindezek a kötetlen programok a kikapcsolódást, a felvételi eredményesebbé téte­lét célozzák. így ismerik meg a leendő hallgatót is: hogyan viselkedik a közösségben? A folyosón két táborra sza­kadtak a felvételizők: akik már vizsgáztak és akik még nem. Az előzőek csendesen, az utób­biak élénkebben magyarázzák, hogy szerintük sikerült-e vagy sem? A magyar—orosz szakra je­lentkezők nagyobb része még a folyosón várja, hogy szóbe- lizhessen. Azt mondták, hogy nem volt nehéz az írásbeli. A KISZ irodája előtti hirde­tőtáblára kifüggesztették a fő­iskolai újságnak, a Fórumnak néhány oldalát. A lap ripor­terei megkérdeztek néhány fel­vételizőt, hogy miért jelentkez­tek. pedagóguspályára. A nyi­latkozatokból kidérült, hogy többen már másodszor, har­madszor és negyedszer is pró­bálkoztak. Szeretnék pedagó­gus szüleik vagy kedvenc ta­náruk pályáját tovább folytat­ni. Néhány an — rajz- és ének­szakosok — a művésztanár tí­pusát választották élethivatá­sul. Dr. Nagy József igazgatóhe­lyettes elmondta, hogy ebben az évben már előfelvételivel betöltötték két szakot, a magyar—törté­nelmet és a biológia—mező- gazdaságit. Ide nem is fogad­tak el jelentkezést, és ez az egyik oka annak, hogy keve­sebb a jelentkező. Ugyanis az elmúlt évben éppen erre a két szakra mintegy 300-an pályáz­tak. Legtöbben matematika— fizikára jelentkeztek, viszont érdekes, hogy matematika—ké­miára sokkal kevesebben. így megtörténhet, hogy az előbbire 18 ponttal sem, az utóbbira már 13 ponttal is bekerülhet­nek. A pontszámok értékelé­sénél egy-két ponttal alacso­nyabb pontszám esetén is előnyben részesítik azt, akinek emberi magatartása, politiky képzettsége és aktivitása, va­lamint a pedagóguspálya iránti rátermettsége és vonzódása ki­egyenlítheti ponthátrányát. — berkovitc — Űj bérleltipusoL magyar sorozat Az Operaház igazgatósága az új évadra — a hagyományos bérletek mellett — két újabb bérlettípust b' . át ki. Ezúttal első ízben: 6 őadásból álló balettbérlet 10 zázalékos ár- kedvezményt biztosít vásárlói­nak. A bérlet műsorán sze­replő darabok: a Csipkerózsi­ka, a Hattyúk tava, a Giselle, a Bahcsiszeráji szökőkút, Cop- pelia és három egyfelvonásos- ból álló balettest (Bartók: Táncszvit, Johann Strauss: Térzene és Kacsaturján: Ga- jane című művének szvitvál­tozata). A másik bérlettípus az Ope­raház régi adósságának tör­lesztése, ugyancsak 10 száza­lékos kedvezménnyel, a ma­gyar szerzők műveinek megte­kintésére ad alkalmat. Ebben a bérletben szintén 6 előadás lesz: Szokolay Vérnász, Bar­tók A kékszakállú herceg vá­ra, A fából faragott királyfi ér n Csodálatos mandarin, Ko- Háry Jánosa, Erkel Hu­nyadi László és Bánk bán cí­mű alkotása, valamint Mihály András Együtt és egyedül cí­mű operája. Az új bérletek árusítását augusztus 7-én kez­dik az Operaház előcsarnoká­ban és a közönségszervezők­nél. Ugyancsak augusztus 7-én kezdik árusítani a Székely Mi­hály kombinált bérletet is, amelyet egyévi szünet után a közönség kívánságára bocsáta­nak ki ismét. | hjv'renfóraadóm mitósverelés JOfciores építik az egri autőszenvízt munkák miatt bent kellett tartani a részlegvezetőt, a szakmunkást és a számlázót — s mindez így nem mutatko­zott kifizetődőnek. Így aztán ezt a túlórás szolgáltatást megszüntették a Finomme­chanikai Vállalatnál. Mi van most? Az idegenforgalom azért nem állt meg és szakadatlanul árad Eger felé motoron is. Ha Ide „nforgalom és autósze­relés! Ügy tűnik, mintha kis­sé ferdén állnának ezrit a szavak így, egymás mellett. Pedig csak kisebb magyarázat kell hozzá, és ... Eger idegenforgalmi mére­tei egy-egy túlzsúfolt vasár­napon óriásiak. A környékről és messzi vidékről érkeznek ide vonaton, autóbuszon, de sok százan, ezren jönnek autón, motorkerékpáron is. A jó autós, a jó motoros meg­vizsgálja otthon járművét, de valakinek „problémája akad”, az ördög sohasem alszik sem emberben, sem motorban, s ezért gyakran előfordul, hogy az Egerbe érkező motorosnak, autósnak szerviz, vagy szere­lő kellene. Mit tesz ilyenkor egy hazai, vagy pláne egy külföldi? Elkezdi a keresést, kutatni kényszerül megoldás után, mert... Négy-öt évvel ezelőtt Ennél a „mert”-nél álljunk meg egy szóra. Ma sincs Eger­ben olyan vállalat vagy ktsz, amely ezeket a hét végi, szombat-vasárnapi igényeket kiszolgálná. Mert nem éri meg nekik. Négy-öt évvel ez-, előtt a jelentkező forgalmi igények miatt ta'rto tak ugyan vasárnapi ügyeletet a Finommechanikai Vállalatnál, de ez a túlórás foglalkoztatás nem érte meg: az alkalmi Vasárnapi panass Az SZTK rendelőintézet rheumatalógiáján sok beteg kap fürdő jegyet az egri gőz­fürdőbe. Bizonyára nem az­zal a céllal, hogy államkölt- ségen jót lubickoljanak a betegek, hanem azért, hogy a gyógyhatású víz segítse javulásukat. Vasárnap elmaradt a für- feés... A fürdőben ezen a napon délelőtt úgynevezett ,,fcrfi- félnap” van. Többen meg is érkeztek a kellő időben, ám — zárt ajtókat találtak! Kiderült, miért nem gyó­gyított vasárnap a fürdő. Hatalmas tömeg volt a strandon, kevésnek bizo­nyult a 680 kabin és az 1700 vender Hltözését biztosí­tó „fogas”. így a gőzfürdő öltözőit is a strand vendé­geinek utalták ki, kizárva ezzel a gyógyulni vágyó be­tegeket. Már régen közis­mert, hogy nagyobb forgalom idején milyen nehézségekbe ütközik az öltözők biztosítá­sa. A vállalat gondjait meg­értjük, de az olyan megol­dást, amely a betegek rová­sára történik, nem. A hoppon maradt fürdo- jegy-tulajdonosok elkesere­désükben a panaszkönyvhöz folyamodtak. Miközben pa­naszukat írták, a fürdő egyik vezető beosztású dol- gozőia megtervezte, hogy ír­janak nyueodtan, majd vá­laszt kapnak rá Fzt a. vá’aset mi Is türel­metlenül várjuk! k. g. az érdeklődjék a benzinkuta­soknál a város két végén, mert máshol aligha kap felvi­lágosítást arról, hogy két magánszektor autószerelő is működik Egerben. És nem is rosszul, amint azt az Egri Vá­rosi Tanácsnál az ipari elő­adó elmondja nekünk. Ne­künk, de ki mondja el az ide­érkező motorosoknak-autósok- nak, hogy két kisiparos szere­li az autókat és a motorokat, vasárnap is, túlóraigény nél­kül. Mi lesz ezután? A megoldás — mármint az egri autószerelési kérdés vég­leges rendezése — küszöbön áll. Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó Autófenntartó Ipari Tröszt kapta meg a feladatot: építsen egy modern, a mai igényeket kielégítő autószer­vizt. Ennek az új létesítmény­nek a vasútállomás bejárójá­val szemben, a volt BEL- SPED-telepen kell megépül­nie. Kapacitása a jelenlegi gyöngyösi autószerviz kétsze­rese lesz, így megoldódik a város, az egri, a füzesabonyi és a hevesi járás autói nak­mo torosainak szervizgon dia. A nyolcmillió forintos építkezést 1968-ban kezdik és a követ­kező évben már üzembe is he­lyezik az új szerviz-állomást; Ha az üzembe helyezés két­éves messzeségben lévő táv­latát tekintjük, önkéntelenül felvetődik a kérdés: vajon nem kellene-e erre az időre is a belvárosban valamilyen megoldást találni, hogy eny­hítsük a városba érkező autó­sok és motorosok szervizgond­jait. (farkas) 10. Klára még hátra van. Ne­héz lesz, Istenem, Ernő, nem engedem el! Hirtelen a bőrö­mön érzem forró lélegzetét. Ez ä legkeservesebb az egészben. A szép Surándy Klára, meny- jöyit nyüzsögtem körülötte egyetemista koromban, a Kör báljain, meresztettem a sze­mem, mint egy párzó túzok, a jégpályán rohantam felcsatol­ni a korcsolyáját, majd össze­törtem magam. Semmi. Észre se vett. Áprilisban hóvirágért másztak meg a Gyapát vagy harmincán, én meg bottal ka­paszkodtam felfelé, kíméltem a lábam. Klára egyszer csak hátraszólt, jaj istenem, Ernő, magával senki se törődik, és belém karolt, és gondjaiba vett anyásán. Ördög tudja, ho­gyan, mitől kezdődik s vál­tozik az ilyesmi, három nappal később a feltámadási körme­neten is mellém lépett, ne a botomra támaszkodjam, nem áll jól nekem, inkább őrá. Olyan tűz lobbant köztünk, mire észrevettük, csak faltuk egymást, növő éhséggel, a tisz­teletteljes, régi rajongást elé­4 rlümüsőM 1967. június 29., csütörtök gette bennem az élő hús mele­ge, ilyen nőhöz még nem nyúl­tam életemben, egy tapadás­sal, egyetlen csókkal robbaná­sig tud forralni. Remek teste van, isteni melle, micsoda vál­la, gőgös-szép nyaka, a mellét úgy ismerem, álmomban meg tudnám húzni döfő, meredek, ingerlő két kúpjának vonalát: de lejjebb soha sem nem en­gedte a kezem. Ernő, értse meg, én azért úrilány vagyok. Klára ebben hajthatalan, ma­gát is épp elv gyüretlenül akarja őrizni az esküvőig, mint a kelengyéjét. Karácsony he­tére tűztük ki az esküvőt. Kis­karácsony, nagykarácsony, hol van az még, de messze iökő- dött... Az eljegyzés náluk volt. Anyám óriási tortát sütött, mint a malomkerék, a segéd cipelte utána, drága kosztümöt csináltatott, rendbe hozatta a körmeit, a városi ügyész lá­rva lesz a m~nye. i"azi őri csa­lád, nem afféle elsőgenerációs, már a nagypapák és dédpapák is urak voltak, a s/aga is űri mindnyájának, de a tortát le­tették a konvhában. nem szel­ték fel. a Gerbeaudtól hoza­tott süteménvekkel szolgáljak, anvámat néninek szólították, anámat mester úrnak. Egész délu+án. Csak én voltam Ernő. kivált Surándvnak. aki hang­súlyosan tegezett. Apám, ijedt kis öreg, az asztalt simogatta, hiába, a diófa az diófa, annak nagyon szép munkája van Szólnom kellett volna? Ne né- nizzenek, mester uramazza- nak? Fene tudja, nem is jutott eszembe. Apám valahogy né­kem is mester úr, és ez már rég kezdődött, talán egy régi­régi bittai búcsún. Gyerekkoromban többször átrándultunk Bittára, rácok laknak ott, búcsú előtt Gáldot rs mindig végiglármázták, ro­bogó szekérről kurjongattak be az udvarokba, állva nya- kalták a bort, tamburáztak, szívesen látunk mindenkit a bittai búcsún. Nagyszerű bú­csúk estek ott, kólót tanultunk táncolni forróvérű rác lánvok. kai, egy víg zsivaigás volt az eaész falu. csupa harsány sze- retetreméltóság, estére azon­ban a rácok berúgtak, bottal estek neki annak, aki nem odavalósi volt, szaladt az egész vendégsereg kifelé a sötétbe, mint a bolondok, ez volt az igazi mulatság, a szaladás Síi­táról. síkon gás, lihegés. majd elpukkadtunk a nevetéstől, pe­dig aki hátul maradt, kicsap­kodták a port a nadrágiából Egyszer arám égetett cukrot vett a búcsún, letört belőle egy darabkát, a szájamba dug. ta volna kedvesen, de én már akkor is undorodós voltam, csak apám páctól rozsdás uj­ját láttam, fekete szélű kör­mét, és elkaptam a fejem, nem kell. Semmit se szólt, nem olyan ő, hogy akár a gye­rekének is szólni merjen, csak remegett a hegyes kis álla so­káig, aztán eldobta az egész égetett cukrot, nehéz mozdu­lattal, mint aki roppant súlyt taszit odébb. Klára az eljegy­zési; uzsonnán egy süteményt dugott a számba. Amikor ro­pogtatni kezdtem, már késő volt, hiába jutott eszembe az égetett cukor, apám rám né­zett, elfakadt sírva. Bolond dolog ez. Egyszeri, egyetlen, ijesztően fogyó életünkből ilyen fordulók maradnak meg bennünk: égetett cukor, süte­mény. Mégis, a szép Klára tö­mör mellét a mester úr fia markolászta. Már nem látom a műhelyt. A Törökpiac felől rakéta szök­ken a felhők hasa alá, füstös fényt lobbant, utána annál sű­rűbb a szürkület. Fél négy, a Gyapa busa lösz-fejéről nehéz géppuska dörmög alá a város­szélre, a nyomjelző lövedékek izzó barázdákat húznak a ho­mályban, az oroszok nem vá­laszolnak. Surándyéktól kijön a cseléd, jesszusom, cégvezető úr, mit fog szólni a kisasszony! Mennék befelé, a cseléd szét­tárja karját, azt tetszett mon­dani tegnap, úgy hét óra körül tetszik jönni, a nagyságos asszonyék a félhatos vonattal jönnek haza Pestről, de tessék bejönni, a nappaliban meleg van... Állok, nem tudom, mit mondjak. El se búcsúzhatok? Dühítő hülyeség, épp most kell lett bemennie Pestre, Klára nedves, nagy szemét egy pilla­natig oly élesen látom, mintha ott volna valóban, az öreg­városban elcsattan egy akna­vető, a becsapódásra figyelek, aztán semmire se, a cseléd di­dereg a kertajtóban. Írni kel­lene pár sort. De mit? A túlsó járdán Bartal Géza siet a Cseresznyés felé, vastag Jó- denkabátban, csálére álló ka­lapban, vékony lábait kacsáz­va dobálja egymás mellé, ke­zében orvosi táskája. De iga­zán, tessék, bejönni, ne íesslk itt kint álldogálni. Nem, kö­szönöm, mondja meg a kis­asszonynak... hát igen, azon­nal be kellett vonulnom, de a napokban okvetlenül jelentke­zem. Atkozott história. Nem tudok belenyugodni, Klára, hát itt a front a nyakunkon, nem gondolsz rá, hogy valami köz­bejöhet? Ha nem szégyellném magam a cseléd előtt, vissza­mennék. Beülni a meleg nap­paliba, legyen ami iesz, azt kellene csinálni, és fütyülni az egész rohadt világra. Utolsónak érkezem. A Cse­resznyésen túl a kastély tömör sziluettje. Deső szótlanul ci­garettázik, csak a kezét nyújt­ja. Gallai idegesen röhög. Bartal Gézát ugratja, nőgyó­gyász létére most majd férfi­szerszámokon próbálhatja ki a tudományát, de nagyon erőlte­tett az egész, mindenki tudia, hogy voltaképpen most vetet­tük el a kockát. Sorki elvigyo­rodik, amint egyenruhámat meglátja. Alázatosan jelentke­zem, hadnagy úr. Hazafelé a vonaton, míg civilben voltam, bujnyik szemmel méregetett. Süppedt, mély üregű, komor szeme van, ennek a Sorkinak: gödör fenekére búit két mér­ges, fekete bogár. Tarba hall­gat, ipég idáig egyszer sem hallottam a hangját, szép arca kövesen merev, valami nem emberi hidegség dermedt rá. Menjük hát. Géza a présház kulcsát zör­geti. fütyülni kezd, hamisan és taktus nélkül, fene tudja, mit fütyül. A kastély előtt az úton lovas áll keresztbe, mozdulat­lanul. Az istenit. Megállunk, egymásnak verődve, Deső pisz­tolytáskájába nyúl. Te vagy az, Ernő? Megismerem a bárót. Szivar­ja felszikrázik a homályban, arrább lépteti lovát. Tisztele­tem, méltóságos uram. Két nyáron át, tanáraim ajánlásá­ra, matematikát, fizikát kor­repetáltam a fiával, anyám megparancsolta, ne merjek tiszteletdíjat elfogadni, többet ér a kitüntetés, a kastélyba mindennap bejárni, a báró azonban nem maradt adós, egyik nehéz ezüst cigarettatár­cával ajándékozott meg, a má­sik nyáron egy pár remek, angol rackettel. Avult szimbó­lum lehetne, Gáld kegyura ló­háton, szemközt a fronttal'. ............ r (Folytatjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom