Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-13 / 86. szám

Lengyelországi emlékek I. Bazár Sukienicében és Zakopanéban — Mágyár, mágyár? — Igen — felelem büszkén egy vékony fiatalembernek, hogy rögtön meglátta rajtam, nem is lehetek más. Aztán ugyanilyen hamar elmúlt a büszkeségem. Körülöttem szin­te minden sporttáskás ember magyar volt. S én is ilyen tás­kával voltam. Cimcsere a főtéren A fiatalember rögtön elme­sélte: háromszor volt Buda­pesten, rengeteg barátja van ég sorolta: Iliéi út, Kispest, Lenin utca... — Körút — mondom. — Körút, körút — s elkérte *z én címemet is, mert nyáron újra jön Magyarországra, s Egerben még nem volt. Kicse­réltük címeinket, segített ren­delni egy kawiamiában (esz­presszó). Mindez a XVIII. századiban épült gótikus (később barokk szárnyakat építettek hozzá) Szent Mária templom tövében játszódott le Krakkóban, a ve­lencei Szent Márk tér hatását keltő Rynek Glowyn. A tér sze­líd galambok és türelmes vi­rágárusok tanyája. A madár­szerető emberek gyengéden etetik a galambokat. Átme­gyek a nagy lengyel író, Sien- kiewicz hatalmas szobra mel­lett, a másik oldalra, a Sukie- nicébe. Ez a XVI. században épült reneszánsz kalmárház (a múlt században restaurálták), ma is bazár. A hosszúkás alap­rajzú épület belsejében, mint egy alagútban, helyezkednek el a pavilonok, kétoldalt és kö­zépen a vevők szemlélődnek. A reneszánsz bazár A bazárban a pavilonok egy­formák: lengyel népi faragá­sokkal gazdagon díszített, fá­ból készült elárusítóhelyek so­rozata ez. Elöl egy pultból, há­tul egy polcból és a kettő közt egy eladóból áll a pavilon. Szí­nes lengyel népművészeti ka- valkád az egész. Valódi bazár ez, de nem a keleti értelemben. Ez európai, szabott árakkal. Alku nincs. Emléktárgyak, lengyel bun­dák, szipkák, levelezőlapok, fé­sűk, ceruzák, pipák, golyós­tollak, pénztárcák, szőnyegek, cigaretták, térítők, zsilettek, függönyök, lengyel hímzett szőttesék és bőrpapucsok, ék­szerek... ajándékbolt, dohány­bolt, bizsubolt és illatszerbolt, egyveleg az egész. S egy pillanatra a keleti ba­zárban éreztem magam: az egyik pavilonnál, ahol bizsukat árultak, szemlélődtem, aztán ellenállhatatlan vágyat érez­tem megtapintani a csillogó holmikat. Akár egy óráig is vá­logathattam nyugodtan és za­vartalanul. Paradicsomban éreztem magam, ahol nem sür­getik a vevőt, hanem szelíd mosollyal kivárják az alkalmas pillanatot, hogy eladjanak. Szinte reneszánsz életöröm ön­tött el. S akkor megkérdezték kedvesen: — mágyár™. — Igen — mondtam, s gyor­san választottam egy láncot, nehogy azt higgyék, hogy hatá­rozatlanok vagyunk. Amikör néhány óra múlva újra visszamentem a Sukieni- cébe, — a falakon levő összes lengyel város címerén kívül — még néhány ismerős arcot újra viszontláttam. Egész dél­előtt if* nézelődtek a bazár­ban, nem tudták eldönteni, hogy mit vegyenek, rájuk zú­dult az áruk tömege. Zakopanéban a főutca végén egy nyüt piactéren másfajta bazár van. Négyszögletes kis terület ez. Messziről hullámzó embertömeg, közelről árujukat kezükben tartó, lassan ide-oda sétálgató emberek, aikik fenn­hangon kínálják a portékát a hófödte hegyek lábánál. Ha egy magyar meggondolja ma­gát és észreveszi, hogy már nincs zlotyja, levetheti a nylon- ingét és eladhatja, ha tudja. Ilyen is van... Kézben az áru De vannak lengyelek is, akik nemcsak vásárolnak, ha­nem eladnak. Ezek környékbe­liek, akik vastag birkagyapjút vagy az ebből készült meleg pulóvereket és női téli kötött sapkákat árulnak. A kettős ünnepen szinte csak magyar rendszámú gépkocsit lehetett látni Zakopanéban. So­kan felkeresték a piacbazárt, mert ez valóban látványosság: alcárki adhat és vehet. S hely­pénzt is csak annak kell fizet­nie, aki letelepszik s maga elé rakja az áruját. Aki jöm-megy és járkál, áhhoz nem megy oda a pénzbeszedő. Persze van, aki a krakkói Sukienicéből nem látja a XVI. századi épületet, csak a benne levő, árut, aki nem né­zi meg a Wawelben Báthory sírját, vagy nem ’ megy fel mondjuk a Gubalowkára na­pozni, vagy síelni, és megre­ked a hegyek lábánál a piacon. De ezek vannak kevesebben. Berkovits György (Következik: A Gubalowka nem Kékes) Megjelent a Jelenkor áprilisi száma Gazdag és változatos tarta­lommal, jelentős szépirodalmi alkotásokkal, közérdekű tanul­mányokkal, cikkekkel, kriti­kákkal jelentkezik a pécsi iro­dalmi és művészeti folyóirat új száma. A versanyagból kiemelked­nek Csorba Győző költeményei, figyelemre méltók Vasvári Ist­ván és Sikó Zsuzsa versei. Űj költőt is bemutat az áprilisi szám: Orsovaí G. Emilt. A prózai írások sorában Thiery Árpád Nyár c. elbeszé­lésének befejező része mellett figyelmet érdemel az első íz­ben jelentkező Deregán Gábor novellája. Érdekes műfajú, szubjektív hangú naplójegyze­teket olvashatunk Proustról Granasztói Pál tollából. Békés Sándor irodalmi riportot irt, Mázai változások címen. A folyóiratban Kolozsvári Grandpierre Emilről Pomogáts Béla írt riportot, és Lóránd Imre esszéje az irodalmi ízlés mai problémáiról elmélkedik. Építészeti, képzőművészeti és zenei tárgyú cikkek, értékes kritikai írások, folyóirat- és tv-szemle olvasható még a gaz­dagon illusztrált, műmellék­letekkel bővített áprilisi Je­lenkorban, Víkendház a magántelken Tanuljunk nyaralót építeni — i minisztérium tanácsai Huszonhárom milliárd forin­tot tart a lakosság az OTP fő­városi és vidéki fiókjaiban, és e nagy összeg jelentős részét hétvégi házakra, nyaralókra szánja. Gombamódra nőnek, szaporodnak az új épületek az ország legszebb tájain: a Ba­laton partján, a Velencei-tó mellett, a Duna-kanyarban, a Mátrában, a Bükkben, a Me­csekben és csaknem valameny- nyj város zöldövezetében. Az új épületek jelentős há­nyada azonban nem szép és nem is praktikus. Az ízléstele­nül épített nyaralók és hétvégi házak nem értékesek és elcsú­fítják az ország szép tájait. Pe­dig a táj szépsége is „nemzeti kincs”, óvni kell! Az Építésügyi Minisztérium szakemberei megállapították, hogy a jelenlegi kedvezőtlen helyzet előidézéséért felelősek a sok helyen tevékenykedő kontárok, akik rossz irányba befolyásolják az építtetők ízlé­sét és elképzelését. Ezek a „mesterek” vagy „mini-kasté­lyok” építésére, vagy a har­mincas esztendőkben divatos, fellengzős, hivalkodó, drágán létrehozható családi házra be­szélik rá azokat, akik már ősz- szegyűjtötték a pénzt. Ez a helyzet késztette az Építésügyi Minisztériumot, hogy többféle módon is segítse a lakosságot; gyakorlati taná­csokat ad, hogyan lehet ízlése­sen és praktikusan építkezni. Igyekszik helyes irányba te­relni az emberek érdeklődését az építészet köznapi kérdéseit illetően, növelni a lakosság igényességét és emellett nép­szerűsíteni a legjobb tervező- művészek közreműködésével készült tervsorozatot. Az ÉM Építésügyi Tájékoz­tatási Központ Filmstúdiója erről a gyakorlati szempontból különösen fontos témáról fil­met is készített. A film mellett más gyakor­lati tanácsot is kapnak azok, akik új nyaralókat és hétvégi házakat akarnak „felhúzni”. A minisztérium a legjobb magyar tervezőművészek közreműkö­désével térvsorozatot állított össze és adatott ki. Ez 52 féle, 20—90 négyzetméter alapterü­letű hétvégi házat, illetve nya­ralót mutat be. (A tervek az ÉM Építésügyi Tájékoztatási Központ terjesztési és értéke­sítési osztályán — Budapest, VII., Dob utca 24. — kaphatók.) íme, néhány az 52 féle hét­végi ház és nyaralóterv közül: a „Boróka” elnevezésűnek 21 négyzetméter az alapterülete. Lapos teteje van, előre gyártott vasbeton födémből készíthető. A „Világos” elnevezésű hétvégi házat elsősorban ott érdemes felépíteni, ahol könnyen lehet követ beszerezni. Alapterülete 24 négyzetméter. Négy része van: a lakótér, a kamra, a zu­hanyozó és a terasz. Az „őz­láb” elnevezésű hétvégi ház viszonylag egyszerű eszközök­kel felépíthető. A falakat tég­lából, a födémet deszkahulla­dékból képzelte el a tervező. Alapterülete 30 négyzetméter. A tágas lakótérhez főzőfülke és tornác tartozik. A tervezők gondoltak arra is, hogy esetleg két család egymás mellett akar pihenni, nyaralni, ezért a terv­sorozatban ikerházak is sze­repelnek. Ilyen például a „Sze­der^ elnevezésű hétvégi ház. Egy-egy lakrész alapterülete 20—20 négyzetméter. Hasznos segítséget ad a sok­féle rajz. Minden építtető meg­találhatja a sorozatban a telke és környéke tájképéhez leg­jobban illő, a családjának leg­megfelelőbb nyaraló vagy hét­végi ház tervét. M. K. Sok a természetjáró, és a turistaházakban kevés a férőhely! A TERMÉSZET EZERNYI SZÉPSÉGE, a vadregényes, ro­mantikus tájak, az erdős ma­gaslatok, tarka flórájú tisztá­sok és rétek, a szelíd völgyek, amelyek áhitatos nyugalmát és csendjét csak a madárhangok, csörgedező patakok zenéje fes­ti, sokakat vonzanak. A ter­mészet menedéket nyújt az embereknek, megnyugtat, megpihentet, frissít és felüdít. Ezrek és ezrek töltik szabad idejüket a természetben, hogy napi és heti fáradságukat ki­pihenjék, gondjaikat felejtsék; hosszú kirándulásokat tesznek, bebarangolnak nagy távolsá­gokat, élvezik a napfényt és a tiszta levegőt. Megyénkben háromezerre tehető azok szá­ma, akik „hivatásos”, szerve­zett turisták, s még többen vannak — számukat sem tud­ni pontosan —, akik szervezet- lenül ugyan, de rendszeresen hódolnak természetjáró szen­vedélyüknek, kedvtelésük­nek. A hegyekben turistahá­zak, menedékházak állnak a természetjárók rendelkezésére, ahöl megpihenhetnék, meg­szállhatnak. Április füvet nö­veszt, lombot fakaszt, s hozza a kirándulásra való jó időt. Hogyan várják a turistaházak a kirándulási idényt, felké­szültek-e kellően a kulturált vendéglátásra, s egyáltalában biztosítani tudnak-e elég férő­helyei a természetjáróknak? — erről kérdeztük Csépány Fe­rencet, az Idegenforgalmi Hi­vatal megyei vezetőjét. —- A helyzet egyáltalában nem mondható derűsnek, ösz- szességében, megyei szinten, kevés a férőhely a turistahá­zakban, nem éri el a félezret sem. A központi irányítás ugyan biztosítja a jó kihasz­náltságot, de néhány turis­taház működtetése még ennek ellenére sem gazdaságos, ki­fizetődő. A téli hónapokban legtöbb helyen kevés a vendég, s csak hét végén, szombaton és vasárnap van nagyobb for­galom. Különböző módon igye­keznék megtölteni a turistahá­Dokumentum-regény XX. A titkárnőjét még az írógép mellett találta, de azon már ott feszült a fekete viaszosvá­szon takaró. A lány ahhoz tá­masztotta kis kézitükrét, sza­porán dolgozott a púderpama­csával, — Mi van, szivi. randevúra készülsz? — érdeklődött Höttl. — Nem. Ügy gondoltam, hogy elmegyek egy moziba. Megesz az unalom. Mostaná­ban te is alig foglalkozol ve­lem. Annyira a munkádba te­metkezel ... — Nos, ma este ráérek. Tu­dod mit? Elmegyünk együtt moziba. De semmi háborús film, ma este békét akarok. Utána megvacsorázunk a Gel­1967. április 13., csütörtök mondhatni nagy elánnal kez­dett el, 1939-ben, megtorpant. Viselni kell a háború elveszté­sének következményeit. Nem válhat valóra Horthy álma, hogy olyan országban uralkod­jék, amelynek tengeri kikötő­je van. Csengettek. Bornemissza ma­ga nyitott ajtót. Mindenkit ha­zaeresztett, hiszen nem lett volna jó, ha a tárgyalásnak ta­núja akad. ,A horvát érkezett. Szívélyesen lekezeltek, Bornemissza pedig bevezette őt a dolgozószobájá­ba. — A kormányzó úr egy óra múlva érkezik: — közölte ve­le. —' Addig helyezd magad kényelembe, kérlek szépen. A mai nehéz időkben, eigentlich, nem árt egy kis pihenés ... Régi szép időkről beszélget­tek. Bornemissza kifogyhatat­lan volt élményekben, anxsiye- ket harminc esztendővel előbb jugoszláviai kikötőkben szer­zett. A horvát maga is K.U.K. hadseregbeli élményeivel vála­szolt, azt mondta, hogy a mo­narchia hadseregében főhad­nagy volt, még abból az időből beszél olyan kitűnően néme­tül. Egyébként azt állította ma­gáról, hogy civilbe» ügyvéd Zágrábban, de már két eszten­deje a partizánok szolgálatá­ban áll. Ügy fél kilenc félé, ahogyan a találkozó időpontja közele­dett, Bornemissza türelmetlen­kedni kezdett Elővették a két­ségek, gyötörte a bizonytalan­ság. Végtére is nem minden­napos dolog, hogy Horthy kor­mányzó késő este palotája hát­só ajtaján távozva titokban el­autózik egy vállalat egyszerű irodájába. Azelőtt, ha a kor­mányzó bárhová is indult, rendőrök sorfala sorakozott fel jó előre az útvonalon. Ha mo­ziba ment. ha fogorvoshoz, ha a Parlamentbe, mindegy. Most pedig a kormányzónak legfel­jebb egy civil ruhás testőr és a gépkocsiveze­tő védelmére kell hagyatkoz­nia. S ráadásul a németek által megszállt fővá­rosban kell köz­lekednie. Ö ilyen titokzatos útra a kor- mányzó azelőtt ' legfeljebb gá­láns kaland ügyében vállal­kozott. Bornemissza hallotta azokat a pletykákat, amelyek a már hetvenéves kormányzóról, meg egy erdélyi származású fiatal színésznőcsltéről szóltak. Igaz, a színésznő ott vett id lakást valahol a Várban, he­lyesebben ott biztosított számá­ra lakhelyet a kabinetiroda va­lamelyik, a kormányzó férfiúi bizalmát bíró tisztviselője. Hozzá látogatott esténként, va­dászruhába öltözve, a kor­mányzói palotát a hátsó kijá­raton elhagyva Horthy Miklós. {folytatjuk) zakat, hogy a pangás idejét leszűkítsék: Bánkútan az egri főiskolások sítáboroznak, Sík- főkúton pedig ilyenkor rende­zik a mezőgazdasági teli tanfo­lyamokat. A VARHEGYI és a bélko alatti Telekesy menedékházat idén is hiába keresik fel a ter­mészetjárók. A várhegyi léte­sítményt évekkel élőbb lezár­ták a turisták előtt, merthogy a favázas, régi épület életve­szélyessé vált. A „gazdának”, a Turistaházakat Kezelő Válla­latnak nem sürgős az épület rendbehozatala, mert a lezá­rás óta semmit sem tettek azért, hogy újra a természet- járók rendelkezésére álljon. A Telekesy menedékház ajtajára három éve, hogy a lakatot rá­tették, magára- hagyottan áll, bizonytalan kimenetelű szám- kivetettségében. A két turista­házban mindennap mintegy 100 turista lelhetne pihenő szállásra. Lelhetne, ha tettek volna valamit is ezért. — A Mátraháza Vörösmarty turistaházra sem számíthatnak eztán a természetjárók. A me­xikói olimpiára itt tartja majd felkészülését a magyar olim­piai gárda. A megyei építőipari vállalat vezetői felajánlották egri és gyöngyösi munkásszállásaikat idegen-forgalmi célokra. Hét végi napokon, szombaton és vasárnap, több száz ember kaphat majd itt „átvonuló" szállást, ami enyhítheti vala­mennyire a várható turistain­vázió adta gondokat. A turisták rendelkezésére áll az Idegen- forgalmi Hivatal falusi fizető- vendég-szolgálatának hálózata is, amely 12 községben, kb. 1200 férőhelyet jelent. Idén megszervezik a fizetővendég­szolgálatot Noszvajon és He­vesen is — emitt a Bükk festői vidéke, amott a gyógyító vizű strand vonzza a turistákat. Májusban átadják rendelteté­sének az idegenforgalom új szarvaskői turistaházát, ahol a kulturált pihenéshez a legvá­lasztékosabb igényeket is ki­elégítő körülményeket terem­tettek. Tavaly megkezdték az egri, Setét-wlla melletti autós- camping építését, s lehet, már jövőre az átadásra is sor ke­rülhet. Űj turistaszálló épül majd a szilvásváradi festői környezetű Szalajka-völgyben És Egerben is; előbbi 120, az utóbb« pedig 140 turistának biztosít kényelmes, kulturált szállást és étkezési lehetősé­get is. — A MEGVALÓSULÁSRA váró tervek bizonnyal megold­ják majd a turizmus problémá­ját. Addig azonba»- szembe kell nézni a való helyzettel: sok a természetjáró és a tu- ristaházakban kevés a férőhely — mondotta befejezésül Csé- pány Ferenc, az Idegenforgal­mi Hivatal megyei vezetője. tpataky) Mindent megbeszélt a fiatal i Horthyval. Délután fent járt ná- < la a Várban, ott állapodtak ' meg. S még egy érdekes hírt í hallott: a kormányzó megbízó- ’ sából Náday István nyugalma- 1 zott vezérezredes, Howie angol ; ezredessel, akit mindaddig a ; Várban rejtegettek, repülőgé­pen útnak indult Caserta, az i olaszországi angol főhadiszállás : felé. Lám, a kormányzó most már i nem tűri tovább, hogy orszá- , gát a németek továbbra is : megszállva tartsák. Kivezeti a ' nemzetet a háború poklából, i Bornemissza boldog és büszke volt, hogy ebben a történelmi feladatban neki is része lehet. S elszánta magát, hogy ha kell, életét áldozza, csakhogy a kor­mányzói család segítségére le­gyen. Igaz, valójában a volt hajóskapitány nem számolt semmiféle életveszéllyeL Na­gyon biztonságban tudta ma­gát is s a kormányzói család férfitagjait is, akiket Eskü téri irodájába várt illegális rande- vúra. Hiszen a partizánok kül­dötte maga mondta, hogy min­den úgy ment, mint a karika­csapás, útján senki nem tartóz­tatta fel, s nem tapasztalt sem­mi gyanúsat. S ha most, az ő irodájában sikerül megállapod­nia a jugoszláv partizánok küldöttének a kormányzóval, akkor talán már holnap béké­ben él Magyarország. Bornemissza arról ábrándo­zott hogy kétszeresére növeli majd a Duna-tengerjáró hajók számát. A kormányzó bizonyára támogatja majd elképzeléseit., hiszen végeredményben hono­rálni kell, hogy ő teremtett 1 kapcsolatot. Egyébként úgy . látszik, továbbra is a Csepeli ■ Szabadkikötő marad az ország : egyetlen „tengeri” kikötője. Az i országgyarapítás, amelyet . Horthy olyan szép sikerrel, Iértben.a — Én a szigetet jobban sze­retném ... Mindkét szálló étterme csak kizárólag német tisztek rendel­kezésére állt. —• Rendben van, ahogy aka­rod. Szóval, mozi után megva­csorázunk, s aztán pedig... Doris Höttl ajkára tapasz­totta a kezét. Bornemissza Félix meglehe­tősen bosszúsan igyekezett meggyőzni a feleségét — Nem, szivem, dehogy nőcskéről van szó... Ugyan ... Az én koromban .. a Hogyan képzeled __Hazafias ügy • •. Ne m mondhatok többet... Mondtam már, hogy nem nő­ügy ... Az az úr, aki tegnap este nálunk járt — Nem tele­fontéma . a. Hallgathatják a be­szélgetést ..: Éjfélre biztos otthon vagyok ... Mondtam éj­félre ... Jól van szivem, tud­tam, hogy megértesz... És ha mégsem jönnék haza, a vég­rendeletem ott van a széfben... Szervusz drágám, csókollak... Visszaakasztotta a helyére a kagylót Ott ült az Eskü téri irodájá­ban, a partizánok küldöttét várta. Azt a fiatalembert, akit előző nap hozott a határtól Bu­dapestre a testőrség egyik gép­kocsija. „Milyen rendes ember ez a Petries, beváltotta az ígéretét” — gondolta az ex-hajóskapi- tány és jelenlegi vezérigazgató. S a partizánok küldötte, akit Pejacsevich intézője küldött, ; szintén megnyerte Bornemissza tetszését. Haza is vitte, vele is ' brúdert ivott, amint néhány nappal előbb Petriccsel. S meg­állapodtak. hogy tárgyal majd a kormányzóval, s a fiával. Most ezért várja őt ide, az iro­dába. Fél nyolc, a horvát nyolc órára ígérte az érkezését. A kormányzó és fia kilencre jön,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom