Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1967-02-26 / 49. szám
Né%y esztendő tükrében A Bartók család Kerekharasztról Ilyenkor négy esztendőre «szokás visszapillantani, számba venni, mit fejlődött az ország, hogyan gyarapodtuk, mivel lettünk gazdagabbak a legutóbbi választás óta. Az ország számadása közismert mindenki előtt. Évfői évre figyelemmel kísértük szűkebb hazánk, Heves megye fejlődését, ismerősek városaink és községeink költségvetéseinek számadatai is... De hogyan gazdálkodott egy család az elmúlt négy esztendőben? Hogyan ment sora például a kerekharaszti Bartók családnak? Válaszért a legilletékesebbekhez, Bartókékhoz fordultam. 127 házban — fele új épület «— 622-en lakják a falut Rákóczi utca 37. Itt laknák Bartókék. A csupasz falú, vakolatlan, új épület két széles, bárom szárnyú ablakkal néz az utcára. Akkor a zavarásért kértem az elnézést, most utólag azért is, amiért így kiteregetjük családi költségvetéseiket 0 Néhány perces beszélgetés «tán kiderült hogy ennél a háznál, noha „közösen gazdálkodnak”, mégis az asszony viseli a pénzügyminiszteri tisztséget Ö sorolja a család bevételét is. — Ketten úgy háromezer forint körül keresünk. Ehhez jön még a családi pótlék, az 510 forint havonta. Mire mentek az elmúlt négy esztendőben, hogyan alakult a család élete? Ismét az asszony magyaráz. — Hát a legfontosabb ott van, ott játszik a heverőn (Három és fél éves dundi kisgyerek gyömöszöli tízéves nővérét.) ö a húszezer forintos gyerek. Ezt il'em értem. — Rosszkor érkezett. Éppen az építkezéshez készülődtünk, nagyon kellett a pénz. Amikor Gyuszika megszületett, több mint egy évig nem tudtam dolgozni és ez majdnem húszezer forintos kiesést jelentett. Ezért viccelődünk így egymással, hogy Gyuszika húszezer forintos gyerek. De az a fő, hogy van. És hogy fiú lett, a két lány után. Gyuszika tovább játszik a heverőn és sejtelme sincs arról, hogy ő már ilyen kicsi korban is részt vesz a választási „előkészületekben”. mert kellett az ára. Pedig igazán sajnáltuk, olyan jó készülék volt. Űj típusú Kékes. De majd veszünk megint, ha futja a keret. — Mennyit költenek ruházkodásra? — Azt így nem tudnám megmondani. De ahol három kisgyerek van, ott a ruházkodás majdnem mindennapi probléma. Nincs olyan hét, hogy ne kellene venni valamit. És nálunk bizony elég drágák a ruhaneműéit. — Kosztra sokat költenek? — Sokat. Mindennap főzünk. De itt a kert, 260 négyszögöles, megterem benne, ami a konyhára kell. Aztán minden évben vágunk. Legutóbb 150 forintért vettünk egy kismalacot, 170 kilós hízó lett belőle. De a disznóhús vagy a sonka csak hétköznapi ebédnek számít, vasárnapra már csirkét követelnek a gyerekek. — Jut-e idő és pénz a szórakozásra? — Nincsenek költségesebb szórakozásaink. Most a tévét is az ismerősöknél nézzük. Amikor időnk van, olvasunk. Nagyon szeretjük a könyveket. — Mit olvasnak? — Jókait, Mikszáthot, Vernét. Már négyszer olvastam az Aranyembert. — És Rejtőt is — egészíti ki Erzsiké a felsorolást, kissé huncut mosolygással. — És rendszeresen jár néhány újság is. A Népújság, a Nők Lapja, a Szovjet Híradó. azt sem, hány esztendőre szol. Talán négyre, de lehet, hogy többre is. A tervek pontosan mutatják, mi hiányzik, de ugyanakkor jelzik a család igényeit is. Csatorna kell az épületre, aztán járda az udvarra, felszerelés a fürdőszobába és természetesen vízvezeték is. Venni kell konyhabútort, meg kombinált szekrényt, de nem maradhat ki a számításból a televízió sem. Aztán itt a kert, érdemes lenne benne szőlőt telepíteni. Nyári konyha is kellene, meg egy kis műhely, ahol fúrni-faragni lehet. Lassan minden sorra kerül... 4. 0 A Battók családnak is vannak tervei. Igaz, nincs papírra vetve, s nem tudják pontosan Miért pont Bartókok? Könnyen vagy nehezen élnek, szegények vagy gazdagok Bartókék — nem ezt kutattam. Kopogtathattam volna olyan családhoz, ahol jobb módot, sőt fényűzést találok. De az is igaz, találtam volna olyan embereket is, akik sokkal nehezebben élnék. Bartókékat választottam. II éve házasok, három gyerekük van. Az asszony naponta kerékpárral jár a Hatvani Konzervgyárba, ott dolgozik a férje is. Szorgalmas emberek, alaposan megdolgoznak a forintokért Igyekvő emberek, rokonszenvesek is. Beosztással élnek, nem bőségben, de emberségesen. Valahogy úgy, mint a legtöbb ember ebben az országban... Márkusz László Amikor az építkezésről kezdünk beszélgetni, a férj veszi át a szót. Az építésügyi „tárca”, úgy látszik, férfimunkát kíván. — Eddig az anyóséknál laktunk. A múlt év szeptemberében lett kész a ház. Májusban kezdtünk az építkezéshez, igazán gyors munka volt. Az anyagiakat firtatom. — 1963-ban kezdtük félrerakni a pénzt. 30 ezer forint gyűlt össze a takarékban. 47 ezret kaptunk kölcsön az OTP- től és volt 20 ezer forint értékű anyagunk. Persze, az építkezésnél mi is segítettünk. — Mennyiben van a ház? — 118 ezer forintban. Két szoba, konyha, előszoba, fürdőszoba és kamra. Még sok minden hiányzik, a homlokzat nincs levakolva, a fürdőszoba nincs felszerelve, de minden sorra kerül. Bartókné arról is beszél, hogyan spórolták össze az építkezés költségeit. _ Nem volt könnyű a három gyerek mellett. Vállaltunk a tsz-től földet, az is hozott valamit, a férjem szabad idejében eljárt segíteni az ismerősökhöz, ez is pénzt jelentett Még a televíziót is eladtuk, Dő úöimty mát aan ... A cím után szereplő három pont jelen esetben nem egy befejezetlen gondolatot jelöl, hanem azt, hogy a bal kezem középső ujjúval, alulról fölfelé hármat koppantottam az asztal lapján. Nem mintha babonás lennék, csak utálom a telet, s ha ezen múlik, illetve emiatt elmúlik, miért, ne kopogjak? Kopogok. Nem beszélve arról, hogy pénteken megjött Mátyás, a jégtörő, s azóta egészen lapzártáig sehonnan sem érkezett jelentés hóról. jégről... Szélvihar volt. megfáztam, de közben azt dúdoltam, hogy „tavasziszél- vizehetárasztt’. Csak egy hiányzott, amihez tavaly ilyenkor hozzászoktatott az önálló programot folytató időjárás. Ugyanis tavaly februárban felhők tornyosultak az égen, villámlott, dörgött, és jégeső esett. A zivatar nyáron inkább átok. De télen?... ‘ Vagy egy másik példa. A legyeket szívből utálja mindenki — mráron. Undorító zümmögéssel ébreszti hajnalban az embert, rászáll a fülére, tönkretéve a madarat csicseregtető. kakast kukorékoltató nyári virradatot S mégis, a csuda tudja... Valami melegséget éreztem a szívem táján, amikor a minap megpillantottam a szobámbam csapongó, zümmögő, dúdoló legyet Ki ne ragadtatná magát ilyenkor a legmesszebbmenő következtetésre? Aztán itt van az idény végi kiárusítás, és végső bizonyítéknak az egri vár Varkoch-ka- pujánál csókolózó fiatal pár. Mire bizonyíték mindez?,.. (UA- rom koppanás, alulról fölfelé, a bal kéz középső ujjával). (k.) Tűnődés. (Kiss Béla felvétele) Az Iskolatelevízió nem pótolhatja a pedagógus Három tanár — három vélemény HÄROM EVE folyik hazánkban a televíziós oktatás, az iskolai tan terv anyagának figyelembevételével. Eleinte akadt a pedagógusok között olyan, aiki a tanári hivatást féltette az Iskolatelevíziótól, s azt hitte, hogy idő múltával a pedagógus és a tanári katedra helyére kerül a tévé-készülék és megszünteti az osztályközösségben folyó, a pedagógus személyéhez kötött bonyolult nevelési-oktatási hivatást. Igaz, Olaszországban és Amerikában szerveznek olyan televíziós tanfolyamokat, amelyek után vizsgát lehe<t tenni, képzettséghez is juttat egy-egy ilyen tévé-tanfolyam a vizsga után. Ez a megoldás azonban ott sem jutott általános érvényre. Nálunk — a háromesztendei tapasztalatok birtokában — senki nem félti a tanárok hivatását az Iskolatelevíziótól. Erről kérdeztünk meg három pedagógust, s arról, mi a véleménye a televíziós oktatás jelenlegi formájáról. Mindegyik hasznosnak, szükségesnek tartja, s inkább arról beszélnek, hogyan kell felhasználni a televízió oktatási-szemléltetési segítségét a mindennapi munkában. Musinszky Pál, az egri IV. számú iskola negyedik osztályának főnöke az álábbiak- ban mondott véleményt: — Az oktató-nevelő munka nehezen nélkülözhető eszközévé vált a televízió iskolai adása. Mint új eszköztől, eleinte sokan idegenkedtek tőle. Ez az óvatosság, idegenkedés elsősorban abból adódott, hogy a megszokott nevelési módszereket, formákat át kellett alakítani, az újnak az útjából a régit, a megszokottat el kellett távolítani. Nem volt könnyű — főképp eleinte — szinkronba hozni a tévé-t a tanmenet beosztásával. A pedagógusnak is meg kellett ismernie, tanulmányoznia kellett a tévé-iskola módszerét, kísérletezni kellett vele. Ma mór tanuló és tanár örömmel vesz részt a tévé-oktatáson, mert a belső elképzel- tetés nehézségeit leküzdhetjük a tévé segítségével. Egy példa: Az ötödik osztályban Egyiptommal kapcsolatban megjelennek a pramisok, a kor társadalmi rétegei korhű kosztümben. Ezt a képi szemléltetést a televízió nélkül megoldani lehetetlen. A televíziónak ez a többlete óriási segítség az új téma megszerettetésében, megértetésében. Az Iskolatelevízió elviszi tanulóinkat üzemekbe, bányákba, s az ilyen tévés oktatás többet ér, nagyobb hasznot jelent a tanuló számára sok-sok rosszul sikerült és fáradságos tanulmányi kirándulásnál. Azok az adások különösen hasznosak, am kor a tanuló nemcsak csendes szemlélője az oktatásnak, hanem ügyes kérdések feltevése bekapcsolja őt is az adásba. Ilyen volt az alsó tagozatos tanulóknál a kőolajról, vagy a közlekedésről szóló adás. Persze, még jobb lenne, ha a tanár részletesebb tematikát kapna a tévé iskolai szerkesztőségétől. Pöltl József, a megyei művelődési osztály szakfelügyelője ugyancsak a hasznosság kérdésével kezdi: — Az Iskolatelevízió jelentőségét elsősorban nem is abban jelölöm meg, hogy életszerű közelségbe hoz a tanulókhoz távoli, vagy éppen elvont dolgokat, ismereteket, hanem abban, hogy a nevelés eredményességéhez, a tanulói személyiség kialakításához nyújt nagy segítséget. Az adások fejlesztik a figyelem koncentrálását, felkeltik a tanulók érdeklődését, megfelelő alapot adnak a tudatos észleléshez, megkönnyítik a logikai emlékezést, a reproduktív és alkotó képzelet fejlődését. r 4 NmüsőM 1*67. február 26., vasárnap A legtragikusabb az oktalan halál. Hogyan is történt? jr Az Egri megyei Bíróság Átányban tárgyalta az ügyet. A kultúrház nagytermét szemelték ki erre a célra, ahol talán a tárgyalás előtti este lelkesen tapsoltak a falubeliek valamely kultúrműsornak. De most csend volt, csak egykét szék roppant, amikor valaki feszengve, nyakát nyújtogatva akarta megnézni a vádlottat, a 20 éves Krusper Józsefet. A vád: emberölés. A háttér: mulatozás, régi sérelem, egy kis ürügy, s a fűzfabot nagy csattatlássál lecsap. Amúgy istenigazából. Otrös Istvánt eltemették, a szép arcú, csendes beszédű 22 éves legényt. Édesapja mutatta meg a fényképét a tárgyalás előtt. El akarta mondani, hogy milyen volt a fia. de nem tudta.. A bíróság kihallgatta a tanúkat. Látszólag minden igen egvszerű. mert egvszeríí maga a falusi mulatozás, egyszerű lehajtani a kevertet, és egyszerű megfelelő vastagságú botot találni. — Bűnösnek érzi magát? — hallatszott a bíró kérdése. — Igen... Mert nem akarMegöltek egy legényt. •• tam annyira megütni Pistát... A tanúvallomások alapján mind tisztábbá vált az a kép, amely 1966. október 9-én fekete színekkel festetett. Tánc- mulatság volt az átányi presz- szóban, majd a KlSZ-helyiség- ben folytatódott. Tizenegy óra felé ért véget, a fiúk még beszélgettek az épület előtt. Ketten valamin vitatkoztak. Ötvös István szólt nekik, hogy késő van, ideje már hazamenni. Krusper Sándor, a vádlott barátja — akinek meglehetősen csúnya szerepe van az ügyben — szintén közelebb lépett, és a szokásos szavak: — Miért szólsz bele? stb... Viselkedése a provokátoré volt. Természetesen Krusper József is a közelben tartózkodott. Szavak, lökdösődés, amire nem figyelt fel senki, a többiek csoportokban beszélgettek. Aztán a két Kruspet elment, de kisvártatva „a” Sándor visszatért, majd kerülővel a vádlott. Krusper Sándor újra provokálta a helyszínen maradt két fiút. Barátja „védelmében” lendült át az árkon a vádlott, és lecsapott a botja. A csattanás borzalmas volt, messzire hangzott. Aztán futottak, és kiábáltak: — Gyertek utánunk, ha mertek! Kihallgatták az orvosszakértőt. Többszörös koponyacsord- törés, erősen megsérült agyburok, s a meglódult agy bepréselte a nyúltagyat az „öreglyukba”. Megsérült a légzőközpont, tüdővizenyő és tüdőgyulladás lépett fel. Semmilyen beavatkozás nem menthette meg ötvös Istvánt, aki a kórházban — anélkül, hogy eszméletét vlszanyerte volna — 1966. október 13-án meghalt. ★ — 1965. nyarán együtt dolgoztunk Krusper Józseffel — mondta az egyik tanú. — Egyszer azt mondta, hogy ne:n szereti Ötvös Istvánt, mert mindig olyan lekezelően visel kedik vele szemben. Egyszer megveri... 1966. tavaszán egy összetűzés folytán Ötvös István megpofozta. Ezt a pofont Krusper József nem felejtette el. A vallomásában is megemlíti, hogy arra gondolt, „megad mindent” a pofozkodást is... A tárgyaláson kiderült, hogy valóban csak jól meg akarta verni ötvös Istvánt, nem megölni. .. De más is kiderült. Ezt a bíró fogalmazta meg az ítélethirdetés után. Aki ilyen bottal üt, annak számolnia kell a következményekkel. És a vádlott mégis ütött. Indokolatlan, oktalan halálról van itt szó. A testi sértések abban az időben elszaporodtak nemcsak Átány községben, hanem a hevesi járásban is. Sőt, mostanában sem ismeretlen a . kocsmai virtus, az ital hatása alatt „többszörös magyar fiúvá” váló, kötekedő típus. Következmény? Az átányi példa, ötvös Istvánból embert neveltek, s az életbe indult volna, amikor a küszöbön a mérhetetlen emberi butaság halálra sújtotta. Az ítélet: emberölés bűntettében bűnösnek mondta ki a megyei bíróság dr. Kamarás tanácsa Krusper Józsefet s 10 évi szabadságvesztéssel sújtotta. a közügyek gyakorlásától nyolc évre eltiltotta. (Az ítélet nem jogerős). ★ A tárgyalás színhelye kiürült, újra kultúrteremmé alakult át. Maradjon örökre kultúrterem! ___ | _ (katai) — Mindehhez nélkülö"he- tetlen azonban a pedagógus tudatos irányító szerepe. A tévé-adás önmagában nem biztosija az említett pszichikai folyamatok helyes irányú fejlődését. Az a fontos, hogy éppen a lényeges mondanivalóra irányuljon a tanuló figyelme. A tévé-adások fel- használása tehát a pedagógusoktól is komoly előzetes felkészülést kíván. Akad a tévé-iskola ügyében szervezési kérdés, didaktikai jellegű probléma is. Gondosan meg kell szervezni az iskolai munkát ahhoz, hogy egyetlen tévé-készüléket az egész iskola jól kamatoztasson. Van olyan veszély is, hogy egyes iskolákban túlzottan alapoznak a tévé-oktatásra. Azt világosan kell látni, hogy a tévé csak egyik eszköze annak a hatásrendszernek, amely sok más együtthatóval segíti a szocialista ember nevelését ' A megye 167 iskolája közül 115 iskolában 132 tévé-készülék teszi elmélyültebbé, eredményesebbé az oktatás-nevelés munkáját. A tévé-készülékek elosztása nem egyenletes és még mindig a kisiskolák, a várostól távolabb esők nem rendelkeznek sokszor tv-vel. Ahol pedig a szemléltetésnek ez a formája igen szükséges lenne. Dr. Nagy Andor, az Egri Tanárképző Főiskola adjunktusa doktori értekezésében is a televíziós kérdéssel foglalkozott. Nemrég vett részt országos konferencián, ahol éppen az Iskolatelevízió problémáját is behatóan tárgyalták. — Az Iskolatelevízió adásai a szemléltetésben jelentenek óriási többletet. A tanulók számára többek között a „túl kicsi”, „túl nagy” fogalmát érzékletesen tisztázhatja, edviszi olyan helyekre őket (robbanás- veszélyes üzemek stb.), ahová gyermekkel a pedagógus nem juthat el. Különösen a gyengébben felszerelt falusi iskolák, számára nyújt nagy-nagy szemléltetési segítséget. — A tanácskozáson is felmerült az a kérdés, vajon jól felkészítettük-e pedagógusainkat, tanulóinkat a tévés iskolai adások fogadására. Ez a kérdés ma sem tekinthető megoldottnak. Itt vetődik fel a tanárképző főiskolák felelőssége: fel kell vértezni a fiatalabb tanárokat az Iskolatelevízió felhasználásának módszerbeli ismereteivel. A felsőfokú oktatási intézmények képezzék ki a tanárjelölteket a tévéoktatás módszereire. Az Országos Pedagógiai Intézet pedig a már gyakorló tanárok továbbképzésének keretében tegye meg ugyanezt. A tévé-adást elő kell készíteni, fel kell kelteni az érdeklődést a téma iránt, az adás alatt sem lehet passzív a tanár, míg az adás után a „kapott anyagot” fel kell dolgoznia a tanárnak a tanulókkal együtt. Mennyi kérdés, mennyi vélemény, pedig „csak” a tévé legszürkébbnek tartott programjáról, az Iskola televízióra1 esett szó, háromszor négy szemközt (farkas)
