Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-11 / 292. szám
Amiről az egriek beszélnek Varoson és falun közügy manapság, hogy hol mit, miért épí tenek, mikor lesz villany és miért nem javítják meg a járdát, hol lesz a buszmegálló, kavicsozzák-e az utat, milyen árukkal bővüljön a boltok választéka és még felsorolni is sok, mennyi ügyben kérdez, aggodalmaskodik, vitázik a lakosság. Például Egérben sok cinikus megjegyzést fűztek ahhoz a hírhez, hogy a bíróság mellett épülő bankház legfelső emelete napozó lesz Találgatták, kik fognak ott flütkérezni: az iroda dolgozói, a járókelők, vagy a leendő pályaudvar utasai, esetleg a közeli általános iskola diákjai? naret, a ciszterciták temploma, balról a főszékesegyház, a líceum, a barátok templomának tornyai uralják a városképet. És ezt az összhatást nem szabad megbontani. Ezért nem lesz magas az új áruház sem, de mégis modem lesz és ez, bármily furcsa, nem mond ellent a belváros védettségének. Mert a modern műemlékvédelem nem azt követeli, hogy újabb műemlékeket építsünk, hanem a környezet stílusjegyeit figyelembe véve, a kor szellemét tükrözzék az épületek. És itt is ez a lényeg. Az áruház tervezői arra törekedtek, hogy az épület tartsa a tér ferde kontúrját és mégis És... talán éppen a reklamálók hibája, gondatlansága miatt. Ugyanis ezek a gépek nem tudják „megemészteni” a vasdarabokat, téglákat, s valószínű, ebből éppen a lakók gondatlansága miatt,, a megengedettnél több került a Kukák „gyomrába”. Éktől kerültek az autójavítóba. De, hogy máskor ne kerüljön ilyen kellemetlen helyzetbe a város, ebben sokat segíthetnek a lakók, akiknek tudniuk kellene... (de mennyien nem tudják), hogy mit lehet Kuka-edényekbe rakni, hogy hasonló panaszokra ne kerüljön sor. Ezekre a kérdésekre tehát választ kaptak az egriek, de azt még mindig nem értik, BánYászhrígádok sikerei (Dobrocsi Pál tudósítónktól): A Mátraalji Szénbányászati Tröszt ecsédi külfejtéses üzemében egyre eredményesebb a munkaverseny. Jelenleg már 68 szocialista brigádban több mint ezer kétszázan dolgoznak az éves tervek teljesítéséért, a közös sikerekért, egymásért. A bányász brigádok idei munkájuk során a IX. pártkongresszus tiszteletére tett vállalásokkal eddig S 024 419 köbméter földet mozgattak meg, egymilliónál több tonna szenet adtak a népgazdaságnak. A kitermelt lignit a szokottnál jobb minőségű, kalóriaértéke 102 százalékon felül van. Az ecsédi üzem dolgozói ebben az évben is igyekeztek eredményesebben végezni feladataikat. A szocialista brigádok együttesen csaknem 1 millió forint értékű különféle anyagot takarítottak meg. Valamennyien azon fáradoztak, hogy napi kötelességeiken túl is újra meg újra adjanak valamit. Eddig 130 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, százötvenen összesen 50 liter életet mentő vért adtak, s a téli felkészüléssel kapcsolatban brigádonként további 6—8 órás társadalmi munkára tettek ígéretet. Olvastuk a Magyar Nemzetben, hogy az élöbárány-szál- lítmány nem vasúton, hanem speciális, pótkocsis kamionban indult Görögországba Gyoméról. A Körös vidékéről „évente” 687 ezer pecsenyebárányt exportálnék”. Végezhetnénk egy kis számítást ezzel a 687 000 pecsenye- báránnyal ... Akármilyen speciális, pótkocsis kamionban szállítják is ezeket a bégetö bárány kákát, igen sok hely kellene számukra. Egy ilyen kamionban — legtöbbet számítva— fcb. 200 bárányka férne el. Így is 3435 kocsi szüksége.s a szállításra... Egy kamion 10 méter, és 20 méter térközt számítva ez a kocsioszlop nem kevesebb mint 103 kilométer. Nagyon hosszú. Így aztán kétséges, hogy ezt a sok báránykát tényleg el tudjuk -e szállítani gépkocsikon? Hol lehet a hiba? Talán ott, hogji ennyi küldeniváló bárányka nincs is azon a vidéken ... A békéscsabai kirendeltség szerint kb. ötezer bárányt küldenek exvortra, de ezt sem mind gépkocsin... Így már más... A 687 ezer és az 5 ezer közt sok a különbség... A többit, ami még még sincs, sürgősen törölni kellene az exportlistáról ... ★ A Népújságban, a Hitler végnapjaiban olvastuk, hogy annak idején az angol kormány rádiónyilatkozatban közölte: ,,... a három tnagy) hatalom között (USA, Anglia, SZU) a legrosszabb egyetértés áll fenn”. ... Nem tudjuk, honnan csúszott bele az angol rádió szövegébe akkor, hogy a legszorosabb helyett a legrosszabbat mondja ... Vagy csak az újságba csúszott bele? A történelemtudomány majd kideríti... • Itt említik, hogy Berlin elfoglalása után az üdvözlések moraja hallatszott a moszkvai rádióban. Gondolom, inkább az üdvlövések morajáról lehetett szó ... (DR. SZEMES) ÚJ MAGYAR APA FILM A tervek szerint így illeszkedik majd az egri állami áruház a Dobó tér képébe. És, hogy megengedhető-e manapság, hogy húsz szobányi térséget ilyen luxuscélra használjanak? Javaslat is született, jobb lenne irodákká, lakásokig, vagy esetleg szórakozóhellyé alakítani ezt a nagy .kihasználatlan” térséget. Azóta már választ kaptunk ezekre a kérdésekre, javaslatokra. Nem. Az ötödik emelet nem napozó lesz a bankház tetején. Éttermet, konyhát építenek oda a vállalat dolgozóinak és a tetőnek csak kis része működik majd napozóként, ahol az ebéd utáni perceket tölthetik a bank dolgozói. (Ellenben a teraszeukrászda ötlete talán mégis megvalósít- aató lenne, ha a bank tetején nem is, de az Eger Szállónál gén, ahol némi átalakítással óis ötlettel Egerben egyedülálló vendégfogadót alakíthatnának ki.) Az egriek örömmel tapasztalják, hogy városuk valósággal reneszánszát éli. Ilyen gyórs fejlődésre nem volt még példa a megyeszékhely történetében, de nincs is olyan terv vagy elkészült épület, amely előtt, közben, vagy utána iné lenne a viták középpontja. Ezek közül most a leendő Dobó téri új állami áruház „léte” formája, helye a vita tárgya. Az aggodalom olyasformán jutott kifejezésre, hogy vajon egy modem épület nem bontja-e meg a tér hangulatát. Javaslat is érkezett, mivel a városban úgyis kevés az üzlet, megoldható-e, hogy közvetlenül a mostani áruház mögött építsék fel az újat, hogy addig is árusíthassanak a régiben, míg megnyílnak az új áruház kapui. Az új áruház makettjét már közreadhatjuk, a tervek már elkészültek, s az egriek elbírálhatják, miként ülik a térbe és korunkba. De ettől függetlenül néhány félreértést el kell oszlatni Eger belvárosának műemléki védettségét illetően Mert való igaz, hogy a belváros védett terület, de ez a védettség azt jelenti, hogy lehetőleg ragaszkodni kell még a középkorban kialakult „útveze- téshez”, építési vonalakhoz (amely Eger esetében nem nyílegyenes, sőt a „rendezetlenség” benyomását kelti). Azonkívül ragaszkodni kell a város sziluettjének védelméhez is. Ezt nagyon könnyű megérteni, ha az ember a várból nézi Egert. Jobb kéz felé a mibeilleszkedjék környezetébe. Nehezen lehetne elképzelni árra a helyre bármilyen régi stílusban épült áruházat. Azonkívül még azt is figyelembe kellett itt venni, hogy a körülötte levő házak magasságát tartsa az új épület, biztosítsa a kilátást a vár felé és hagyjon egy kis teret a patak mellett is. Ezzel el is érkeztünk a kérdés második részéhez, hogy miért a régi áruház helyére, s miért nem mögötte épül fel az új? Előreláthatólag az elkövetkezendő években a belvárosból „kitiltják” az autókat, ezért tehát feltétlenül biztosítani kell az áruház és a patak közötti parkolóhelyet, hogy a vásárlók kocsijukkal megközelíthessék az áru házat. Az egriek már csak ilyenek. Vitatják a sok milliós áruház helyét, stílusát, de nem hagyják szó nélkül, hogy hiányzanak a Kukák, s megint a régi módon szállítják a szemetet a kapualjakból, útszélről. Miért? Mert mind a két Kuka elromlott az utóbbi napokban. hogy miért nem lehet immáron jó évtized óta megoldani a Foglár és a Bródy Sándor utcák világítását, tisztítását, a balesetveszély elhárítását Ahogy értesültünk róla, a Foglár utcánál a járdára hordott sártömeg eltakarítása, a balesetmentes közlekedés biztosítása, az új autóbusz-pályaudvar épí tte tőjének feladata lenne, a járdák többi részének takarítása a lakóké és a városgondozásé. De a jelek szerint eddig senki nem mozdult az ügyben, hogy nyugodtan, balesetveszély nélkül lehessen nappal és este közlekedni ezeken az utcákon. Most ugyanis letöredezett lépcsők, gödrök, helyenként bokáig érő sár és sötétség fogadja a járókelőket, akik között igen sok az iskolába járó gyerek. Erről beszélnek, vitáznak az egriek, s ami a leglényegesebb: várják, hogy kérdéseikre megnyugtató döntést, intézkedést „kapjárnák”. Kovács Endre Az első percekben csupán az apró történetekre figyel az ember, de később egységes egésszé kerekedik Szabó István új magyar filmje. S a gondolat, mint szilárd kötőanyag a mozaiklapot, úgy fogja, szorítja össze az önálló kisfilmeknek is beillő, művészien megfogalmazott etűdszerű képsorozatot. Senki sem élhet eszméli, ideálok nélkül. Ritka fiatal, akinek ideáljai között ne kapna fő szerepet az édesapa. És ha az apa nem volt eszményi hős, azzá teszi a támaszt kereső, gyermeki emlékezet A filmbeli Apa — a fiú szemében hős volt, aki az emberek százait mentette meg az életnek, az Apa partizán volt aki bravúrt« kalandokon át menekült a nyilasoktól. Apa nagy ember volt és erős ember volt, aki egyedül indította első útjára a pesti villamost. Amikor meghalt, Apát gyászolta az egész vüág... A Fiú nem hazudott legalábbis a sző hétköznapi értelmében nem. Keveset tudott édesapjáról s mivel nem tudott megállni a saját lábán, apró emlékképeibői összetákolt magának egy legendát és ahhoz menekült De a realitás mindig erősebb a legendánál. Az évek sarán, amikor a ráhazudott eszményeket szembesítik a valósággal, az Apáról is leperegnek a hősies jellemvonások. Kiderül, hogy az Apa nem volt partizán —> egyszerű orvos volt — ember volt, akinek erényei mellett voltak hibái is és amikor meghalt nem őt, hanem Roosewelt elnököt gyászolták a lobogók. És a film hőse áttör a maga gyártotta legendákon, s megerősödve, feleméit! fejjel indul neki az életnek. Most már az Apa igazi, való emlékeivel, mankó nélkül, a saját lábán... Ezeket a gondolatokat hordozza az író-rendező Szabó István érdekes és egyben nagyszerű új magyar filmje. Még egy jelző kívánkozik ide: okos film. Látszólag egy csa«4 fél mandzsettagomb 1*66. december 1L, vasárnap Azt mondta a feleségem, üljünk le, meg kell beszélnünk a karácsonyi ajándékok ügyét és én vagyok a férfi, akinek mégis döntenie kell az ilyen ügyekben. Felhúztam a szemöldököm, mert nem szerettem, ha asztalnál ülve vagyok férfi, s különben is arra még nem volt példa, hogy feleségem számára asztalnál ülő ügyekben én valaha is férfi lettem volna. — Most nagyon sok a dolgom, esetleg holnap este, vagy inkább holnapután... — próbáltam kibújni a felelősség álól, de hitvestársam, aki a feleségem, leintett: — Ezt már ismerjük ... üljünk le. Leültünk. Papírt, ceruzát vett elő, aztán rám mosolygott. Nem szeretem, ha rám mosolyog: „ hóhér legyen szigorú, sót mord tekintetű, ne próbáljon félrevezetni, hogy semmi az egész, nem is fog fájni, legfeljebb bibis lesz kicsit a nyakam. A mosolygó hóhér, az nekem mindig gyanús: félre akar vezetni. — Nos, Szivem — mondta a szívem —, rád szánunk ötszáz forintot, kabátletét, ing, azt hiszem, nem panaszkodhatsz rám.. — és már írta is szépen az összeget és az ajándék nevét és nemét... — Nekem nem kell semmi, csak... — és írta a számot és az ajándék nemét. Aztán írt tovább, míg én ültem és azon töprengtem, milyen boldogító tudat is, hogy férfinek, sőt férjnek tekintik az embert saját családjában, mert lám a feleségem, hogyan és milyen részletesen beszéli meg ím velem, mit, mennyit és ki kan karácsonyra ajándékot. — Igen, azt hiszem, a kabátbetét nem fog menni... — nézett fel összeráncolt homlokkal, de még mindig mosolyogva. — Kissé tiszámoltam magam, mert ha megvesszük neked a kabátbetétet is, akkor én és a két gyerek, valamint Mali néni és a Gyuri 14- csi... Szóval, marad neked az ing. Jó lesz. Szivem? — Természetesen — nyugtattam meg és elnéztem, amint fürge ujjain hogyan pergeti a megajándé- kozandók számát, aztán hogyan ró neveket számokat különböző cuccok nevei alá— Nem stimmel, sehogy sem stimmel. Te, ugye, most kaptál nemrégen inget? — Most — mondtam tömören, hogy én is kifejtsem álláspontomat a karácsonyi ajándékozás ügyében. — Na látod. Mali néni szemét nem lehet kiszúrni valami kis vacakkal, a gyerekeknek pedig megígértem, hogy megkapják a tejútrendszert, az egészen extragalaktikával. .. Tőlem pedig igazán nem sajnálhatod aat a kis vacakot, ami... — Dehogy sajnálom. Még, hogy én... — mentegetőztem teljesen feleslegesen, mert nejem már kö- { zölte is velem, hogy: — ... kapsz egy szép mandzsettagombot ... Az úgyis kell a most vett ingedhez — hajolt máris a papír fölé és újból számolni kezdett, hogy egy pillanat múlva felkapja a fejét: — Te, fiam — „ajaj, már nem szivem, hanem fiamr — tavaly elvesztetted a mandzsettagombod felét... Azt hiszem, tudok kapni hozzá... Látod, milyen okos feleséged van? Fél mandzsettagomb és te is boldog vagy és más is megkapja, amit szántunk neki... Köszönöm, Szivem, hogy segítettél... — Szívesen — motyogtam és azon tűnődtem, mi lett volna, ha annak idején mind a két mandzsettagombot elveszítem. Rágondolni is rettenetes! (egri) Iád története csupán, de benne a „nagy család”, az egész társadalom, amely ugyanúgy nagy lelkesedéssel kezdi az új életet mint a fiú, akinek édesapja éppen, akkor hal meg, amikor felszabadult Budapest és kezdődik az új élet. Aztán jönnek a nehéz évek. Az ellentmondások, a megpróbáltatások. A Fiú életében és a társadalomban is. Majd lassan reális józanságba csap át a lelkesedés, míg végül minden letisztul. Nem túlzás azt mondani: az elmúlt húsz esztendő keresztmetszetét is megfogalmazza ez az új magyar film, amelynek alcímében ez áll: Egy hit naplója. A film alkotóit dicséri, hogy a hit egyformán, sőt egyenrangúan értendő a Fiúra és az egész társadalomra. Két részletet idézünk csupán a jól jellemzett epizódokból. A Fiú képzelete nyomán a felszabadult Budapesten az ' na egyedül indítja útjára a villamost, de aztán újabb és újabb emberek jönnek fáradtan, megtoive, halottaikat siratva, vagy eltűnt hozzátartozóikat keresve s tolják a sárga villamost. Vitathatatlan a jelkép, az írói szándék: az élet felé. Ugyanígy felejheteLer* szimbolikus jelenet, amikor a fiú végre a maga lábán, egyedül akar tenni valami nagyot s nekiindul, hogy átússza a Dunát. Még nem éri el a túlsó partod, amikor feltűnnek mögötte a többiek — tízen, húszán, százan — úsznak vele együtt, nagyon sokan... Szabó István első filmjéből, az ugyancsak fiatalok problémáival foglalkozó Álmodozások korából is meg lehetett állapítani: a fiatal rendező nem törekszik olcsó sikerre. Szabó Istvánnak van személyes élménye. szuggesztív mondanivalója s mindezt a film nyelvére átköltve érdekes, jó ritmusú képsorokkal ki is tudja fejezni. Ezt igazolja az Apa is. Sajátosan kedves lírája van ennek a filmnek, amely megfogja, magával ragadja nézőit. Ahogyan a múltat és jelent váltják a képsorok, ahogyan mindezt átszövi Gonda János hangulatkeltő zenéje, valóban élményt nyújtó. S mindezekhez a kitűnő Sára Sándor képei, aki kamerájával szinte áthintáztatta az idő múlását, a két síkban játszódó cselekmény stílusos képsorait. Az Apa szerepét Gábor Miklós alakította, a kisfiút Erdélyi Dániel, míg a nagyfiút Bálint András. Az anya szerepében TolvMy Klárit láttuk, Anit Sólyom Katalin alakította. A színészek iól alkalmazkodtak a fiatal, tehetséges rendező egyéni, sajtos stílusához; Márkusa László
