Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-06 / 287. szám

Koszlgln sajtóértekezlete Párizsban Szombaton Párizsban a fran­cia diplomáciai tudósítók tár­sasága villásreggelit adott Alek- siej Koszigin szovjet«- minisz­terelnök tiszteletére. A villás­reggelin mintegy 450 francia és külföldi újságíró jelent meg. A szovjet kormányfőt Georges Leroy, a társaság el­nöke üdvözölte. A szónok ki­jelentette: az egész világ saj­tója nagy érdeklődéssel kíséri a párizsi szovjet—francia tár­gyalásokat, s ezért a sajtó, a rádió és a televízió itt össze­gyűlt képviselői hálásak a szov­jet miniszterelnöknek, hogy ta­lálkozhatnak vele és meghall­gathatják értékelését a nem­zetközi helyeiről, a szovjet- francia kapcsolatok fejlődésé­nek távlatairól. Ezután Koszigin emelkedett szólásra. Tisztelt elnök úr, tisztelt hölgyeim és uraim! Valamennyi találkozásunkra jellemző volt, hogy meggyő­ződhettünk róla: a francia nép, a francia államférfiak szívü­kön viselik a béke fennmara­dását, gondoskodnak arról, hogy elkerüljenek minden olyan konfliktust, ami kiélez­hetné a nemzetközi helyzetet, szorgalmazzák, hogy megtalál­ják az utat a jelenlegi feszült­ség enyhítésére — jelentette ki többek között. — Ha az adott szakaszon összefoglaljuk a szovjet—fran­cia tárgyalásokat, tökéletesen elégedett vagyok azok mene­tével, elégedettek vagyunk De Gaulle tábornok, köztársasági elnök" megnyilatkozásaival olyan nemzetközi problémák­ról, amelyekben a Szovjetunió és Franciaország nézete közeli vagy azonos. Természetesen országaink társadalmi berendezkedése kü­lönböző. Mi azonban abból in­dulunk ki, hogy országaink a békés együtt­élés politikáját követve tár­gyalások útján oldhatják meg a felvetődő problémá­kat, minden téren, közte politikai síkon is. fejleszthetik a békés együttműködést. Ez az együtt­működés jó hatást gyakorolhat az általános nemzetközi hely­zetre, előmozdítja a nemzet­közi problémák megoldásának keresését. Hubert Rodier (Nation): — Az ön véleménye szerint a Né­met Szövetségi Köztársaság gyakorlatilag hogyan mozdít­hatja elő a nemzetközi fe­szültség enyhítését? — kérdé­sére Koszigin többek között hangsúlyozta: A két német állam létezése az első körülmény. A második pedig az, hogy az európai ha­tárok, amelyek a második vi­lágháború után alakultak ki, sérthetetlenek. Ezenkívül Nyugat-Németországnak örökre le kell mondania az atomfegyverekről. Ha az NSZK elismeri ezeket a körülményeket, jelentősen hoz­zájárul az európai feszültség enyhítéséhez, az európai biz­tonság szavatolásához. Az atomsorompó kérdését érintettük beszélgetéseinkben. Meggyőződésem, hogy De Gaulle tábornok, a francia kor­mány, épp úgy, mint a szovjet kormány, nem akarja, hogy az atomfegyverek az egész vilá­gon elterjedjenek. Tehát, ha elvi szempontból vizsgáljuk ezt a kérdést, akkor a francia és a szovjet álláspont abban fog­lalható össze, hogy az atom­fegyvereknek nem szabad el­terjedniük. Ezután a francia—szovjet kapcsolatok fejlesztéséről fel­tett kérdésekre válaszolt Ko­szigin, s hangsúlyozta, hogy Franciaországgal való kapcso­lataik nem irányulnak valami­lyen harmadik fél ellen. Más kérdéssel kapcsolatban, melyet arra vonatkozóan tet­tek fel, hogy Franciaország ki­vonta csapatait az Atlanti Szer­vezetből, Koszi gin rámutatott: A Szovjetunió és más szo­cialista országok úgy vé­lik, hogy a katonai tömbö­ket fe! kell számolni. Ha Nyugaton felszámolják a NATO-t. amely agresszív tömb és amely a szocialista tábor el­len irányul, mi és szövetsége­seink hajlandók vagyunk fel­számolni a Varsói Szerződést Mi a francia csapatok kivo­nását a NATO-ból úgy érté­keljük, mint a francia kor­mány gesztusát az európai fe­szültség enyhítésére, mint bé­keszerető lépést, amely meg­erősíti az Európában élő em­berekben a reményt, hogy csökken a háborús veszedelem és rendeződik a helyzet kon­tinensünkön. Raymond Hubert (France Presse) kérdésére: Vannak-e komoly akadályok, ha a viet­nami háborút leszámítjuk, a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok jó kapcsolatainak kiépí­tése útjában? Koszigin ezt vá­laszolta: Mondhatom, hogy bármilyen külpolitikai kér­dés, amely az általános nemzetközi helyzettel függ össze, megtörik a vietnami események gyújtópontjá­ban. Mit mondhatnék most arról, hogyan alakulnák a Szovjet­unió kapcsolatai az Egyesült Államokkal, ha véget ér a viet­nami háború? Ügy látszik, hogy a kérdés feltevője éppen erre vár választ. Először is meg kell monda­nom: mindenekelőtt véget kell vetni a vietnami háborúnak, és attól, hogyan vetünk véget, sokban függ a Szovjetunió kapcsolatainak alakulása az Egyesült Államokkal. Véleményünk szerint a vietnami háborút azok­nak a feltételeknek az alapján kell befejezni, amelyeket Pham Van Dong, a VDK miniszterel­nöke. valamint a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadí- tási Front vetett fel. A Szovjetunió támogatja ezt a programot és úgy véli, hogy ezen az alapon kell véget vetni a vietnami háborúnak. Ebben az irányban folytatjuk mun­kálkodásunkat és a jövőben is ezt tesszük. Hogyan alakulnak kapcsola­taink az Egyesült Államokkal a jövőben, azt most megmon­dani nem tudom. Jelenleg nem lehet jóslatokba bocsátkozni. Nem tagadjuk, hogy elvileg szeretnénk jó kapcsolatokat az Egyesült Államokkal, olyano­kat amilyenek sok más tőkés országgal vannak a békés együttélés elved alapján. Faure (Aurore): Nem gon­dolja-e ön, elnök úr, hogy a kínai politika, amely gyakran a „vörösgárdisták.nak” a Pe- kingben tartózkodó szovjet ál­lampolgárok elleni erőszakos cselekményeiben jut kifejezés­re, fenyegetést jelent a békére nézve? — kérdésére A. N. Ko­szigin válasza ez volt: Ami Kí­nával fennálló kapcsolatainkat illeti, a sajtó képviselői előtt nyilván ismeretes az a nagy cikk, amelyet nemrégiben kö­zölt pártunk központi lapja, a Pravda. Ügy gondolom, ehhez a cikkhez nem kell hozzáfűz­nöm semmit sem, minthogy az kimerítően rávilágít a dolgok állására Kínában és a kérdés­sel kapcsolatos álláspontunkra. Ami a „vörösgárdistáknak” a szovjet állampolgárokkal kap­csolatban elkövetett cselekmé­nyeit illeti, ez más kérdés, amelynek nincsen közvetlen kapcsolata a nemzetközi biz­tonsághoz”. Arra a kérdésre, hogy van­nak-e reális kilátások a közel­jövőben a KGST és a Közös Piac együttműködésére? — A. N. Koszigin kijelentette: Nem történtek olyan konkrét lépé­sek, amelyek alapul szolgálná­nak ahhoz, hogy pozitív vá­laszt adjunk e kérdésre. El kell azonban mondanom, hogy sikeresen fejlődnek kereske­delmi és gazdasági kapcsolata­ink számos olyan országgal, amelyek a Közös Piachoz tar­toznak. Törekedni fogunk ar­ra, hogy továbbra is fejlesszük a gazdasági •együttműködést valamennyi országgal, közöt­tük azokkal az országokkal is, amelyek a Közös Piachoz tar­toznak. Az ilyen együttműködés teliességgel lehetséges és szükséges, minthogy előse­gíti valamennyi európai or­szág gazdaságának fejlődé­sét. R. Elie Maissi (UPI hírügy­nökség): A háború csapásai sok zsidó családot szétválasz­tottak, e családok tagjainak egy része a Szovjetunióban él, más része külföldön. Reményt tud ön nyújtani ezeknek a csalá­doknak a találkozásra, mint az megtörtént számos görög és örmény család esetében? A. N. Koszigin: egyes szemé­lyek időről időre felvetik ezt a kérdésit. Néhányan egyenesen arról beszélnek, hogy a Szov­jetunióban antiszemitizmus van. Országunkban semmi ha­sonló nincs és nem is lehet. Ez azok képzeletének szüleménye, akik megfelelően akarják tá­lalni ezt a kérdést, egészen ol­csó eszközökhöz folyamodva, úgyszólván a közvélemény ha­tározott hangulatára célozva. E kérdés felvetését természete­sen nem lehet komolyan venni. Ami a családok egyesülését illeti, ha ilyen családok tagjai találkozni akarnak, vagy ki akarnak utazni a Szovjetunió­ból, úgy nyitva áll számukra az út és semmilyen probléma nincsen. Ha beszélünk országunkban a nemzeti kérdésiről, akkor rá kell mutatnom arra, hogy a vi­lág egyetlen országa sem mondhatja él, hogy a nemzeti kérdést olyan sikeresen oldotta meg, mint ahogy azt a Szov­jetunióban megoldották^ Ügy gondolom, hogy egyszer majd sajtóértekezletet rendezünk, amelyen részt vesznek a Szov­jetunió valamennyi nemzetisé­gének — márpedig országunk­ban igen sokféle nemzetiség él — a képviselői, akkor ott ők önöknek igen jól elmondanák, hogy mi is az a nemzetiségi kérdés és miként oldották azt meg a mi soknemzetiségű álla­munkban. Továbbiakban Koszigin a szovjet ipar új terveziési rend­szeréről feltett kérdésekre vá­laszolt Végül Serge Fridgersnek (Mutual-rádió, Egyesült Álla­mok): Szándékozik-e ön a kö­zeljövőben az itteni látogatásá­hoz hasonló látogatást tenni az Egyesült Államokban? — ér­deklődésére rámutatott: Az Egyesült Államokbeli látogatá­som lehetőségéről sehol sem tárgyaltak, s ennek a kérdése nem vetődött fel. Ezért ezzel kapcsolatban nincs mit mon­danom. A sajtóértekezlet vé­gén A. N. Koszigin köszönetét fejezte ki az újságíróknak fi­gyelmükért. (MTI) Finnorsság ünnepén Finnország népe ma ünnepli szabadsága születésének negyvenkilencedik évfordulóját. A kis észak-európai ország függetlensége csaknem egyidős az Októberi Szocialista Fórra- dalommal: a több évszázados svéd királyi, majd orosz cári elnyomás után a szovjet népbiztosok tanácsa, Lenin elnökle­tével elismerte Finnország önállóságát. A Szovjetuniónak ez a lépése megmutatta a világnap, hogyan kell értelmezni és tiszteletben tartani a népek önrendelkezési jógát. A Finn Köztársaság vezetői a második világháború után, józan realizmussal felismerték, hogy országuk függetlenségét csak a Szovjetunióval való baráti együttműködéssel őrizhetik meg, és semlegességet hirdető külpolitikával járulhatnak hoz­zá a nemzetközi helyzet enyhítéséhez, Észak-Európa békéjé­nek biztosításához. Ehhez a politikához kapcsolódott az 1948 áprilisában megkötött szovjet—finn barátsági és segélynyújtási szerződés, majd az azt követő más egyezmények. A Szovjet­unió nemcsak a finn háborús jóvátétel összegét csökkentette, hanem 1956-ban visszaadta Porkkdla-Udd-i támaszpontját,' s ötven esztendőre bérbe adta Finnországnak a Saimaa-csator- na szovjet területen húzódó részét. A finn tavak, amelyek fontos szerepet töltenek be a belvízi közlekedésben, ezzel kapcsolatba kerültek a tengerül. A baráti együttműködés es a békés egymás mellett élés tanulságos példája, az európai biztonság érdekében tett kez­deményezés világszerte, s nálunk is elismerést, rokonszenvet vívtak ki Finnország iránt. Országaink szélesedő kapcsolatában népünk nemcsak az ősi rokonságból eredő barátságot ápolja, hanem együttműkö­désünk új tartalmát is. A magyar—finn viszony fontos állo­másai közé tartozik 1960, amikor a két ország nagyköveti szintre emelte diplomáciai kapcsolatát. Három esztendővel ez­előtt, 1963 májusában Urho Kekkemen elnök tett baráti láto­gatást hazánkban, s járult hozzá ezzel is népeink hagyomá­nyos barátságának elmélyítéséhez. Kapcsolataink a legutóbbi esztendőkben tovább fejlődtek, s remélhetően így lesz a jövő­ben is. Finnország nemzeti ünnepén a szorgalmas finn népet és vezetőit köszöntjük, amely fejlődő iparral és korszerű mező- gazdasággal rendelkező országot teremtett. A művészet militarizálása Kínában . Mao Ce-tung felesége „a hadseregben folyó kulturális munka tanácsadója" Kína négy központi művész- együttese — a Zenei Dráma Első Pekingi Együttese, a Pe­kingi Zenei Drámai Színház, a j Központi Zenei Együttes, a Központi Opera- és Balettszín­ház balettcsoportja és zeneka­ra — a „vörösgárdisták” mel­léjük rendelt művészi kollek­tíváival együtt a kínai népi fel- ! szabadító hadsereg állományé­inak katonai egységévé lett. Ezt a határozatot hozta a Kínai KP Központi Bizottságának a ..kulturális forradalommal” foglalkozó csoportja a KKP Központi Bizottsága katonai bi­zottságának rendeletére. A ha­tároz;; : ot a kínai irodalmi és művészeti munkások novem­ber 2íi-án Pekingben tartott gyűlésén hozták nyilvánosság­ra. A gyűlésen felszólalva Csou En-laj, a Kínai Népköztársa­ság Államtanácsának elnöke kifejezte azt a reményét, hegy „a jövőben még több művészi kollektíva lép be a kínai népi felszabadító hadsereg köteléké­be”. A gyűlés részvevőivel közöl­ték Mao Ce-tung feleségének, Csien Csi asszonynak ,,a had­seregben folyó kulturális mun­ka tanácsadójává” történt ki­nevezését. A gyűlés szónokai tömény­telen bókkal halmozták el Csien Csi asszonyt. Hszie Tang- csu kijelentette, hogy a kine­vezésben „kifejezésre jut leg- szeretettebb, legnagyobb vezé­rünk, Mao elnök és legköze­lebbi munkatársa, Lin Piair elnökhelyettes legodaadóbb gondoskodása a hadseregünk­ben folyó kulturális munka iránt”. Csen Po-ta felszólalásában azt mondta, hogy Csien Csi „rendkívüli mértékben hozzá­járult a reakciósok, ellenfor­radalmárok és revizionisták el­len folyó harchoz”. Csou En-Iáj beszédében rámutatott arra, hogy „az irodalomban és a mű­vészetben végrehajtott forra­dalom terén elért sikerek el­választhatatlanok Csien Csi elvtársnő vezetői tevékenységé­től”. (MTI) Pit'ermann az osztrák—magyar gazdasági együttműködésről Az osztrák sajtó vasárnap részletesen ismertette Bruno Pittermannak, az Osztrák Szo­cialista Párt elnökének pártja hivatalos kőnyomatosában megjelent, feltűnést keltő cik­két az osztrák—magyar gazda­sági együttműködés lehetősé­geiről. Pittermann hangsúlyozza: ma 'mindkét államnak érdeke, hogy az egyéb különbözőségek ellenére, a kormány és a par­lament megfelelő intézkedések­kel támogassa az árucsere emelkedését. Az osztrák gaz­daság számára, amely egyes ágazataiban kezdi érezni az európai méretű visszaesés első jeleit, életfontosságú, hogy kü­lönös gonddal törődjék a du­nai államok piacával. .A ma­2 Vpjiűism 1966. december 6., kedd gyár kormány- és pártfuhkeio- náriusok beszédei a magyar kommunista párt kongresszu­sán megmutatták, hogy a szom­széd országban is hasonló el­képzelések vannak a kölcsönös gazdasági együttműködésről. Az árucsere ápolása és kiépí­tése minden érdekelt ország számára előnyöket hoz. A siker mindenesetre attól függ, hogy bizalmon alapuló viszonyt tu­dunk-e kialakítani, tekintet nélkül a politikai, mindenek­előtt gazdaságpolitikai ellenté­tekre. Az osztrák államosított ipar­ban szerzett személyes tapasz­talataim alapján ezt feltétlenül lehetségesnek tartom. Ausztriá­ban ezért előítéletek nélkül figyelni kell a szomszéd ma­gyar köztársaságból érkező hangokra és meg kell vizsgál­ni, hogy azok alapján milyen, mindkét ország számára elő­nyös lehetőségek adódhatnak” — írja cikkében Bruno Pitter­mann. (MTI) ►\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\vsw^\\\\\\\\\\\\\^^ Ha valakit, hát Récis Gäbet Mátyást gazdagon megáldotta a teremtő rafinériával. Nincs is már olyan ember a Nyíri-ta­nyán, de még bent a faluban sem, aki ne tenné Récis mellé a vén betyár rogadékot. Egy időben ravasz Récisnek is hív­ták, de a kajlakalapos szám­adónak jobban ráállt a füle a vén betyárra, így aztán a falu szája is ezt tette, már Csak azért is, mert még ma sem ajánlatos a Récis szájíze ellen beszélni. Pedig a Récis-szájízt nehéz ám elkerülni, ha valaki eay szer betér a Nyíri-tanyára, aligha fordul onnan üres fejjel, mert az öreg, ha csak úheti, jól tele rakja azt mindenféle dalnokkal, csak úgy, válogatás nélkül, Récis módra. Sokan megbánták már, hogy szóba keveredtek Récis Gáber Má­tyással. Mert legyen az akár­mifajta ember, az öreg bizony nem szokta véka alá rejteni beszédjét, de nem ám. — a ta­nya, meg a falu ennek a meg­mondhatója —, mert a vén be­tyárnak tán még az étel sem esne jól, ha úgy néha-néha nem mondhatva oda egv-eoy idegennek akivel a, tors hozza össze ott kinn n Nviri-ta'nván. AW meg egnszer felvágja az öreg nv”1rót. az vessen magá­ra. mert könnyebb a Tiszát kétszer átúszni, mint Récis Gáber Mátyástól egyszer meg- srabadvlnl. Meg aztán nem könnyű csak úgy zsebre vágni az öreg sza­vait, olyan az mint a csalán, csíp, meg mar, megvörösíti az ember bőrét, ha meg emberére is talál, az már bizony sohasem felejti el a vén betyár foga fe­VÉN BETYÁR hérét... — Annyi itt az ember szava, mintha a viharnak azt monda­nám, hogy álljon már el. Meg­hallgatni ugyan meghallgat­nak, de mit sem ér az, semmit sem ér. Azt szeretnék itt már nagyon sokat, ha lakatot ten­nék a számra, ha befognám, mert emiatt vagyok én vén be­tyár, emiatt. A víz se mossa ezt már le rólam, tán már a tenger sem bírná, de én meg úgy vagyok vele, hogy én is be­szélek, hát beszéljenek ők is. Csak ám nem mindegy az, hogy mire megy a szó. nem bi­zony. Nem féltem én az urada­lomban sem. akkor meg miért ne beszélnék most. Nem tet­szik? Hát nem tetszik, legu^n csak vén betyár, de a szám ak­kor is járni fog. Itt van mindjárt ez a közös. Hát már nem a harmadik we- rekef küldik el juhásziskolába, erre adiák ki a dráoa pénzt, erre. Minek ez az oskola, áll­jon mellém az a gverek, maid' meatav.ítom én egy krajcár nél­kül is. Annirifajta oskola va-n mán itt nálunk, hogy minden­kire jut egy. De van még itt más is, aminek a kára sokkal na­gyobb, mint. n haszna. A mi­nap úgy délfelé odaállít elém egv sánadt arcé barna hajú úri ember, aztán azt. kérdezi TPP.vniri. n mrarf^O^ÓF n. láttam ranfa yomi v^m, ideva­lóul a közeibe. Kérdezem, hói szvle+f'+t. azt movdja T*ndar>0$. ten. No, mondom magamban, te is érthetsz c. juhokhoz, de mint elkezdtem a szót, már odébb is ment. Nincs nap láto­gató nélkül, jönnek a járásiul, a vármegyéiül, aztán jön az agronómus, az állatorvos, a bri­gádvezetők, meg az isten tud­ja., még honnan nem jönnek. Ez is mond valamit, az is kér­dezget, meg együtt is beszél­nek. Hát valc.ha ez nem vöt, nem jött énfelém a kutya sem, mégis oda mertem állni a gaz­dám elé. Nem teiszik ez nekem, sehogy sem tetszik. Annyi fö- dönfutó éllenőrző van most, mint égen a. csillag, ha nem több. De a csillag legalább ra­gyog. ezek meg semmit sem csinálnak. Inkább dolgoznának, mint fuikározvak. nagy ezek­nek a munkájuk, a kutyafá­ját. hát könnnen jutnak a. ke­nyérhez. Fokba vannak ezek, nacmon sokba. Az elnököt ma- gunknak választottuk, aztán meg nem, a. miónk. Akárhánst- szor csak keresem, varvi éri rr+ov. VflV. tNVPf VQVVPlf. VH.~ la. Hát mondja mán meg vala­ki, hogy tudva vay r~ az em­ber dolgozni. Fchoav. Hát ez így nem mehet soká. rossz vé­ge lesz még ennek, mgvon rossz... A Récis-szájfz, amely örökre hozzá szegődött gazdájához, ohjan mint a. tűz. melegít, de néha füstöl, csip is... — De szúrja az én szememet a falu is. Urak lettek már a pa­rasztok is. Tovább alszanak, mint valaha a tekintetes úr. Kipihenik magukat, aztán meg nem csinálnak semmit. De szit­kozódni, káromkodni, azt tud­nak, hogy ilyen ez 'a rendszer, olyan ez a rendszer, ez vöt, meg ez nincs. Nem értem, mi lett a parasztemberrel, hát mán ezeknek elment az eszük? Egyebet sem csinálnak, csak utazgatnak, gyógyíttatják ma­gukat, fogat, meg szemüveget csináltatnak. Hol vöt ez vala­ha. hát csak . a pásztorember marad meg réginek. Aztán meg megint itt van ez a közös, ez sem jól van. A sokholdasok leadták a földet, itt van a kö­zösben, az dolgozza, akinek egy darab sem vöt. ők meg keresik a pénzt a gyárban, viszi, hozza őket az autó. Szévítgetik a por­tájukat, ezt vesznek, azt vesz- nek, mi meg túrjuk a földjü­ket. Hát ez nagyon rosszul van, valamikor egy barázdáért is veszekedtek. akkor most mért nem jönnek bele dolgozni. Mert így most is a szegényember járt rosszabbul. Nem azt mon­dom. hogy nem szépen élünk, hazudnék, ha ezt mondanám, de élhetnénk még jobban is, szebben is, meg könnyebben is. Nem bánom én. ki mit mond rólam, lehetek én Vén betyár, mea ravasz Récis is, de nekem ezek nem tetszenek, ezekkel én sohasem békítők ki. FI is mon­dom úton, útfélen mindenki­nek. boon hallják, hátha érne valamit. Pedity én még vem is tudok mindenről, hogyan is tudnék.. * Ha valakit, hát Récis Gáber Mátyást gazdagon megáldotta a teremtő rafinériával, de nem fukaroskodott ésszel is ellátni a vén betyárt... Koós József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom