Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)
1966-11-27 / 280. szám
fl kongresszusi munkaversenyröl jelentjük: DConqresjziul Uiildöfteitik VADÁSZ JÓZSEF Az ország 25 autóközlekedési vállalata kongresszusi versenyre hívta egymást. A vándorzászló és a serleg novemberben a 4. számú Autóközlekedési Vállalathoz kerül*. A gépkocsivezetők, a rakodók, a forgalom és a műszakiak most úgy dolgoznak, hogy a végleges értékelésnél is megtartsák elsőségüket. A 4. számú AKÖV dolgozói terven felül egymillió forintos felajánlást tettek. A legutóbbi értékelés szerint 2,5 millió forintot teljesítettek. Ideiében és folyamatosan szállítják a téli tüzelőt és nagyobb fennakadá. sok nélkül lebonyolították a zöldáru-fuvart. A versenytáblára írt adatok szerint vállalaton belül első helyezést a gyöngyösi, másodikat az egri üzemigazgatóság, harmadiK helyet a hatvani főnökség érte eL Sikeres kísérlet Istenmezeién — Túlteljesítés Gyöngvös- orosziban és Felnémeten A Mátrai Bánya és Előkészítő Mű dolgozói a kongresszusi munkaversenyben a valamivel több mint egymillió forintos vállalásukat már a harmadik negyedév végére többszörösen túlteljesítették. Az eredményeket részletezve, a következő adatokat találhatjuk: az önköltségek csökkentésére a bírság jellegű kiadásokat a tavalyi azonos időszakhoz viszonyítva több mint százezer forinttal faragták le. A munkafegyelem fokozásával, a veszteségidők leszorításával mintegy három- százezer forintot takarítottak meg. További hétszázezer forintot nyertek a termelékenység fokozásával, ami a vállalásuknak többszörös túlteljesítését is jelenti egyben. A műszaki fejlesztés vonatkozásában arra tettek Ígéretet, hogy a bánya-homlokfal szélességét növelő sziklafal-áttörést szeptember 1-ig elvégzik. Ehelyett már július 1-re teljesítették ezt a vállalásukat. Az Í6tenmezeji üzemben a kongresszus tiszteletére a korszerű, vastámos frontfejtés megvalósítására végeztek kísérletet, ami teljes sikerrel végződött. A felnémeti mészkőüzem pedig az első féléves őrlemény- tervét a f3 ezer tonna helyeit húszezer tonnára téljesítette. Új eredményt írnak az AKÖV versenytáblára m ' mmmmmm (Fotó: Fazekas L.) AZ ŐSZI SZELEK megtépték már a lombokat, rég szétfújták a színes leveleket a visontai föld hátán. A piszkos- szürkébe fulladt tájon csupán a nagy építkezés elő-előbuk- kanó „csápjai” jelentenek egy- egy üdébb foltot: a hórihorgas daruk, a frissen húzott falak, a vakolt, festett felvonulási épületek, műhelyek. Siető gépkocsik vágják a latyakot a kigödrözött úton, erőlködő lánctalpasok dagasztják a sarat régi kukoricások helyén. Egy fiatal technikus a társam, a szomszédos Abasárra való Mezner András. Az oklevelét a nyáron kapta Debrecenben, a gyöngyösi ktsz-nél töltött rövidke időt nem számítva, itt indul a pályán. Most még ugyan „csak” tervfelbontásokat végez, „prognózist” készít, — de reméli, ennél érdekesebb munkák is akadnak még a számára. Vigasztalanul zuhog az eső, s2árközépig süpped a gumicsizmánk, csípős szél szorítja ruhánkhoz az átázott viharkabátot. — A ktsz irodájában biztosan melegebb volt — mondom az építésztechnikusnak. Sértődötten fordul felém: ugyan, ne képzeljem, hogy megbánta...! Ahová tartunk, oda éjjelnappal féltucatnyi teherautó hordja a betont. Itt készülnek a Heller’—Forgó-tornyok, ameHőerőmű születik lyek majdan a Gyöngyösi Hőerőmű vizét hűtik. 112 méter magasak lesznek, ötven méteres átmérőkkel. Azt mondják, hogy ilyen méretű tornyok még nincsenek az országban... Az egyik alapozását már elvégezték — 1000 köbméter betont nyomtak a gödörbe — s talán mire e sorok megjelennek, befejezik a másikét is. HATVANÖT EMBER szorgoskodik itt három műszakban, egymást váltogatva, akár esik, akár fúj. — Ilyentájt nehezebb-e...? — szólítom meg a Buczkó kubikosbrigád egyik emberét, Holló Andrást. — Valamivel... De most se lenne baj, ha szaporábban horr danák az anyagot. Ha mindig mozoghatnánk. Ha nem kellene várni az autókra. — De hiszen most is hat gépkocsi segít — vetem ellen. — Mégis lassan forognak — makacskodik a vécsi kubikost A körgödör szélén szivattyú zümmög, csuklyás férfi topog a kis gép mellett. — Már megint megszaladt vízzel — magyarázza. — Egy kis zuhé, és máris megszalad. Villanyszerelő Kiss János, a „hűtőtornyok” elektromos berendezéseinek az őre, A betondöngölőre, a vibrátor-motorra, a szivattyúra meg a térvilágításra vigyáz. Megszokta rég a nagy munkát: dolgozott a Dunai Cement- és Mészmű építkezésén is... Hatalmas sárgomolyag a születő hőerőmű, egymással összefogott emberek, gépek megmegújuló, szüntelen, dacos küzdelme. Esztendeje — ha jól emlékszem — alig láttunk még itt valamit. Azóta valóságos kis várost emeltek az építőknek, s szomszédjában magasra szöktek a vasbeton oszlopok. Már látni „valamit” az üzemi főépületből is — s hogy őszi sétánk arra kanyarodik, Kaszás András főművezető magyarázza boldog örömmel: — A kazánház födémét betonozzuk... Ajnott pedig — mutat felfelé — már befejeztük a munkát, éppen az imént tűztük ki azt a kis vörös zászlót. Beemeltük a hetvenedik merevacél oszlopot is. Deák Vladimír brigádja jelesre vizsgázott, december vége helyett mostanra elvégezte a feladatát. 7,5—10,5 TONNÁS oszlopokról beszélnek Deákék, kemény, komisz dolgokról. Akárcsak a Czinege Flórián csapatába tartozó Lengyel György, aki harmincméternyi magasságból mászott le elmondani, hogy legjobb igyekezete ellenére sem tud teljes emberként dolgozni. Az esőben csak félany- nyira halad a hegesztéssel, mert állandóan szárítania kell az anyagot... A szokatlan vállalkozás — az ország legnagyobb hőerőművének az építkezése — azonban nem hagyja nyugton az embereket, megkétszerezett erővel, hallatlan kitartással iparkodnak nap nap után. Munkások, katonák birkóznak a rosszra fordult idővel, esővel, sárral, hogy haladjon a munka, állni tudják a szavukat. — Nem lesz megállás a télen sem — mohdja az építés- vezető —, itt maradunk _ valamennyien. A szokásos fagyszabadság helyett idekinn „télie- sítjük” magunkat. Már elkezdtük a felkészülést, rövidesen be is fejezzük. Hóbam-fagyban is építjük az erőművet...! MALTEROS egyenruhás honvédek mennek el mellettünk. Mezner András építész- technikus megjegyzi feléjük intve: — A télen, vagy legkésőbb tavasszal, közöttük folytatom a munkát. Behívnak engem is katonának, de úgy mondták, hogy itt maradok a visontai határban, az építkezésen kapom meg a szükséges kiképzést... Győnl Gyula sült a két gazdaság, s már az első közös munkanapon a tagság 90 százaléka megjelent a munkában, s a 1 szorgalommal azóta sincs semmi baj. — Legfőbb gondunk, hogy a folyamatos munkát biztosítsuk, hogy mind több munka- lehetőséget teremtsünk a munkaegység értékének csökkenése nélkül — mondja. — E cél vezet bennünket a termesztett kultúrák megválasztásakor is. Sok szövetkezetben kora tavasszal tétlenségre kényszerülnek az emberek, mert nincs munkájuk. A verpelétiek már letették vállukról ezt a terhet, gondot: 60 holdnyi spárgájuk áprilistól májusig 300—350 nőnek biztosít munkát. Üj munkalehetőséget jelent majd az a borpalackozó üzem is, amely a Vendéglátóipari Országos Szövetkezeti Központtal társulva a jövő évben épül Az intenzitás növelésére bevezetik az öntözéses gazdálkodást. Víztárolót építettek, völgyzáró gáttal, s nem kevesebb, mint 300 holdnyi új telepítésű szőlőt táplálnak majd az 52 holdnyi mesterséges tó vizével. Egyszersmind az állattenyésztés új ágát, a haltenyészetet is meghonosítják. 1967 végére 2000-es létszámú szarvasmarha-állományuk lesz, s a ju- hoknál is elérik a 3000-es számot. S még egy terv a szövetkezeti tagság kulturált szórakozásának megteremtésére: tsz- klubot létesítenek, olyanfajta termelőszövetkezeti székházat, amelyben reprezentatív éttermet, borkóstolót és presszót rendeznek be. Nincs elvándorlási szándék itt a fiatalokban, mert biztosítottnak látják jövőjüket a szövetkezetben: szakmát tanulhatnak, s ismereteiket, szer. zett tudásukat érvényesíthetik. Jelenleg 5 egyetemi végzettségű, 4 felsőfokú technikumi és 10 szaktechnikumi képesítésű szakembere van a verpeléti Dózsának. Tizennégyen most járják a technikumot, s 40 fiatalt küldtek szakmunkás- képzésre. — Mennyi időt tölt naponta a szövetkezetben ? — Reggel 6-tól este 6-ig dolgozom, általában. — A szabad idő? — Kevés szabad időmben szakkönyveket forgatok, televíziót nézek, kirándulok a családdal. És vadászgatok... Számtalan társadalmi tisztség viselője. A megyei pártértekez- letem a megyei pártbizottság végrehajtó bizottsági tagjának választották, s küldöttnek delegálták a pártkongresszusra. Fekete-Győr Endre a fontos tisztségekre, megbízatásokra egész eddigi életével, munkája eredményeivel rászolgált. (pataky) fJW 1966. november 27„ vasárnap ről évre egyenletes emelkedést mutat. Az például, hogy elnökségének öt esztendeje során megduplázódott az egy tagra jutó jövedelem. Az eredményele elérésében a természeti tényezőkön kívül, a szakmai irányításom, jobb munkaszervezésen túl fontos szerepe volt annak is, hogy egyre szélesebb körben alkalmazták a premizálást, a termelés szerinti javadalmazást, pótjavadalmazást, amely jelentős hajtóerőnek bizonyult. Sikereiknek elsődleges forrása azonban abban van, hogy bíznak az emberek a nagyüzemi gazdálkodásban, bíznak a szakmai vezetésben. Korábban két szövetkezete volt a falunak, most már csak egy. Idén március 19-én egyeNegyvenkét éves, magas termetű, szőke férfi. Rokonszenves, közvetlen, megnyerő egyéniség. Csöppnyi faluból, a Borsod megyei Csobajról indult. A földtől ívelt útja — a földig. Közben egyetemi végzettséget szerzett, agrármérnöki diplomát, s dolgozott az Ültetvénytervező Vállalatnál, a Földművelésügyi Minisztérium növénytermesztési főosztályán. 1962-ben vállalta a verpeléti Dózsa Tsz vezetését. Családjával együtt költözött a kis Mátra vidéki faluba, s azóta ott él. Van egy 11 éves fia, ő már Verpeléten kezdte az iskolát, s most ötödikes. Szerény ember, soha nem hivalkodó. Mikor a szövetkezetről beszél, az eredményekről, egyetlen egyszer nem mondaná, hogy „én”. Az elismerésben, a sikerben is együtt osztozik munkatársaival. Véletlenül sem tévesztené el a többes számot: „mi”. Keveset mond önmagáról, annál többet a közös gazdaságról. De hát a szövetkezet eredményei, a jövedelemalakulást rögzítő statisztikai adatok is teljességgel Fekete-Győr Endre emberi portréjához tartozók. Az például, hogy a munkaegység-érték, a felosztásra kerülő (összes jövedelem, az állóeszköz értéke évFEKETE-GYŐR ENDRE nyászati Tröszt pártbizottságának titkárává választották. 1964 decemberében pedig, amikor újraalakult a Gyöngyösi Városi Pártbizottság, annak titkári teendőit ruházta rá a pártszerv. Magánéletében az idők során a legfőbb változás az volt, hogy megnősült és ma két fiúgyerek apja. Levelező úton elvégezte az általános iskolát, nemrég pedig a bányagépipari technikusi oklevelet kapta meg. Ha úgy tetszik: magasra ívelt Vadász József életútja, Nagyivántól Gyöngyösig, de ebben sengmi különös nincs — hasonló életsorsról más is beszámolhatna. Hogy az egykori kommenciós ma fontos funkciót tölt be, felelősségteljes munkát lát el: a mi társadalmunk természetes sajátossága, jellemző vonása. De hogy eddig eljutott Vadász József, az akaratának, hűségének, fejlődésének is bizonyítéka. Amikor pártunk IX. kongresszusa megkezdi a munkáját, a küldöttek között ott lesz ő is. Először vesz részt pártunk legmagasabb fórumának munkájában, és ez nemcsak kitüntető megtiszteltetés a számára, hanem kötelezettség és biztatás is egyben a további munkájához. (gmf) ködött, magyarázott, érvelt, hiszen volt élettapasztalata, a cselédsors emléke még égette a lelkét. Szinte természetes, hogy 1949-ben hathetes pártiskolára küldték, és nem sokkal ezután már a Heves megyei Pártbizottságon folytatta ott, ahol tulajdonképpen abba sem hagyta a munkát. Az ágit.-prop. osztály dolgozója lett. ■v Az ellenforradalom idején egy pillanatig sem tétovázott. Megszakítás nélkül tartotta a kapcsolatot az elvtársaival, és amikor az MSZMP megalakulásáról tudomása lett, azonnal kérte a felvételét. Részt vett a pártház védelmében, a karhatalom szervezésében, és annak két hónapig tagja is volt. Aztán feladatként kapta az egri és a hevesi járás területére a pártszervezést. Becsülettel, odaadással, fáradhatatlanul végezte ezt a munkát is. Majd visszakerült a megyei pártbizottságra, ahonnan 1959- ben kétéves pártfőiskolára ment. Ennek elvégzése után, most már elméletileg is jobban felkészülve, ismét Egerben dolgozott, a pártbizottságon. A visontai külszíni fejtés előkészítése idején került erre a fontos munkahelyre párttitkárnak, o K nirí rt "I\ /T n 4" r* n ni n — ta. Jó iskola volt ez a fiatal Vadász Józsefnek, adott tapasztalatot eleget. Amikor a két munkáspárt egyesült, ő is tagja lett az MDP-nek. Agitátorként műA szegénysor- ' ról indult él, ’ egy nyolcgyer■ mekes távirdai ■ mtnkás legidősebb gyermekeként Vadász : József, a Gyöngyösi Városi Pártbizottság titkára, arra az útra, aminek akkor még csak keserves kezdetét ismerte, de folytatását mai beteljesedését még csak nem is sejthette. Nagyiván és környékének lakosságát a nagybirtok fojtogatta valamikor, és egyben ez a nagybirtok adott munkaalkalmat is a nincsteleneknek. Mennyivel másabb volt az a munkaalkalom, mint amilyet ma ismerünk. A verejtékért cserébe kapott kenyér alig volt elegendő. A Vadász család első sarja, József, már tízéves korában megismerte a napszámoséletet Az iskolai szünetben a nagybirtokon fogott kapát a kezébe. És amikor a hatodik osztályt is elvégezte, már kom- menciósként, cselédként szegődött el. Kellett a kenyér a családnak, az egyre népesebb gyerekrajnak. Évekkel később jutott csak el az állami alkalmazottak sokat irigyelt világába: távirdamun- kás lett a postánál. És járta az országot ettől kezdve: hol itt, hol ott szerelték fel az emberi beszédet közvetítő távbeszélődrótokat. A felszabadulás otthon találta, Nagyivánon. Számára is egy új világ kezdődött, aminek jóságában, emberiességében maradéktalanul bízott, aminek körvonalai kezdtek kirajzolódni a MADTRZ-taggá lett ifjú előtt. És minden idegszálával ezért a jobb világért fáradozott. Egy évvel a felszabadulás után kérte a felvételét a Szociáldemokrata Pártba. , Az ifjúsági szervezetben akkdr már vezetőségi tagként dolgozott. Rendez- vénvek sora született meg elhatározásaik nvomán, hogv a nagyiváni fiatalok tanulhassanak és szórakozhassanak. De a politikai munkára is bőven volt lehetősége. A földosztás, a nagybirtokosok, a kulákok megmozdulásai, az osztályharc akkori élezett formái nem hagyták pihenni. Nagyiván lakossága a változó világ vajúdásából megkapta a részén. A négyszáz tagot számláló pártszervezet egy-egy gyűlése az egész falut megmozgatA tanácsi építőipar teljesítette éves tervét A Heves megyei Tanácsi Építőipari és Épületszerelő Vállalat a kongresszus tiszteletére teljesítette éves tervét. Az időjárás kedvező, év végéig még 10—12 millió forint értékű munkát végeznek el. Főleg a kongresszusi munkavenseny tette lehetővé, hogy tsz-istálló- kat, iskolákat, a kékestetői árudát, Egerben a KPM-laká- sokat határidő előtt befejezzék. Az éves műszaki fejlesztési terv keretében a központi beton- és habarcskeverő berendezést üzembe helyezték. Túlteljesítésként az 1967. évi létesítmények közül még az idén hozzákezdenek a zagyva- szántói. a hatvani, a szihalmi és az egerfarmosi istállók, a balatoni iskola és a Füzesabonyi Gépjavító Állomás szociális épületéhez. Az éves terv túlteljesítésében Mészáros Ferenc kőműves, Tóth Lénárd kubikos, Eo- zsik Sándor festő, Fügedi József fűtésszerelő, Bánfi József vízszerelő, és Ruzsinszlcy László villanyszerelő brigádok jártak az óén. De a kiemelkedő eredményekért elismerés illeti a vállalat minden dolgozójátÚj eredményt írnak az AKÖV versenytáblára
