Népújság, 1966. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-11 / 240. szám

A Heves megyei Múzeumok Igazgatósága, a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya és a Hazafias Népfront rendezé­sében vasárnap délelőtt a fő­iskola dísztermében tartották meg az idei múzeumi hónap nyitányát. Páti Jenőnek, a Hazafias Népfront megyei titkárának megnyitó szavai után dr. Or- tutay Gyula akadémikus tar­tott előadást a műemlékvéde­lem társadalmi feladatairól. Ma már a legkörültekin­tőbb, igen eredményes, szerve­zett munka folyik a műem­lékvédelem területén. Nem­csak egyes műemlékeket nyil­vánítanak védetté, de egész műemlékegyüttesek — a bu­dai vámegyedre, a soproni, pé­Demiutaio óta taoias nazaK előtt játsszák a My fair Lady-t Egerben. Vasárnap új Elizát is­merhetett meg az egri közön­ség, mert a londoni virágárus­lány szerepét Komáromy Éva vette át Margittai Ágitól. Érdekes és jellemző a szín­házra, a színpadra az a hangu­lati változás, amelyet egy, az eddigitől eltérő karakterű szí­nésznő okoz. Margittai Ági rob­banékony stílusú, a játékban minden idegszálával részt ve­vő, az intellektuális mozzana- ' tokát kihegyező stílusával szemben megjelenik most egy érzelmekre épített Eliza, egy olyan virágárus kislány, akit érdekel ugyan a karrier az ut­Néprajzi szakkör alakult az új gyöngyösi gimnáziumban csi, veszprémi és természete­sen az egri óvárosra, azok épü­leteire, alkotásaira gondolunk —, egész városrészek gondozá­sát, konzerválását eredménye­sen végzik. Lényeges szem­pontként kell figyelembe ven­ni ennél a gondozásnál, hely­reállításnál azt, hogy a mű­emléket. művészi alkotást a megtalálás időpontjának álla­potában őrizzük meg és ne en­gedjünk a történelmietlen ro­mantikának. Nemzetközi ta­pasztalat bizonyítja annak cél­szerűségét is, hogy a műemlé­keket be kell kapcsolni a meg­lévő, élő környezetbe és an­nak szerves részeként kell sze­repeltetni. Különösen fontos az épületeknél, hogy valami­lyen hasznos funkciót töltse­nek be. Nemcsak azért, mert így látványként is igazabb a műemlék, hanem az állagmeg­őrzés is biztosabb, eredménye­sebb. Sok gondot kell fordítani a paraszti múlt emlékeinek fel­kutatására is. Ez az irányzat Heves megyében jó utón ha­lad. A szabadtéri múzeumok jelentősége, az irántuk meg­nyilvánuló érdeklődés Európa- szerte növekszik. Az egyes; magukban álló, szabad téren hagyott múzeális értékeket ne­hezebb védeni, nagyobb fele­iartitúrában — a „gaz Higgins” efejeztetéséről, annak óhajtá­sáról szóló dalt, de lágyan, az ■érzelmektől át- fűtötten, mint aki tudja, hogy a szerelem eb­ben a nagy- nagy és szokat­lan vállalko­zásban nem késhet soká. A rendezői­karmesteri irá­nyítás határain belül így lí­raibbá válik a játék. A nyelv­leckék tortú­ráin itt is átes­tünk, de a pro­fesszort és a lányt egybekö­tő érzelmek itt jóval hamarabb és intenzíveb­ben jelentkez­nek, mert ez az Eliza mindig a férfit és néma professzort lát­ja az agglegény Higgins-ben. A dekoratív megjelenésű Komáromy Éva énekesként is kitűnően mutatkozik be. A My fair Lady fülbemászó és első hallásra énekelhető melódiáit lírai hatásokra törően adja elő. (farkas) PÁRBESZÉD A HÍDON — Viszont én sem. De meg­állapíthatjuk, hogy valóságos lényeg vagyunk-e?... — S le­kent egy pofont Adolfnak, — Fájt? — kérdezte. — Igen... És ez? — csat­tant most a valóságbizonyító pofon a szakállas arcán. — Fájt... Akkor ezek sze­rint nagyon is a valóságban va­gyunk. mert tudjuk érzékelni önmagunkat. Akkor viszont azt is tudjuk érzékelni, hogy ez a patak visszafelé folyik? — Tudjuk. — Na látja. De a pofon he­lyett mást is kitalálhatott vol­na. —■ Ezek múlt időre vonat­kozó feltételezések. és semmi jelentőségük nincs. Mert nem pofoztuk volna fel egymást, ha történetesen a patak nem visz- szafelé folyik... De biztos, hogy a patak visszafelé folyik?!... Egy ideig csendesen szem- lélgették a vizet, aztán, mint­ha bekapcsolták volna őket, egyszerre rohantak át a híd másik oldalához, onnan bámul­tak a vízre. — Hűha... — nyögte a sza­kállas, és kissé bután nézett Adolfra. — Igen bólintott Adolf szomorúan. — Innen már nem visszafelé folyik a patak... Mindez azért van. mert a híd másik oldaláról néztük a vi­zet. .. így álltak néhány percet, majd a szakállas kezet nyúj­tott. — Nem baj..: Azért jól ki­beszélgettük magunkat. Szer­vusz. i ■ Kátai Gábor ilen szalagján... leg mennvi az autó. Érdekes; valahol Szentes környékén lát­tam én süldő kölyök karom­ban a porosán tikkadó eperfák alatt így vonulni szikkadt arcú. csálé kalapos embereket, előt­tük a magas ívű kubdkostalics- ka. Még számoltam is: vagy százötvenen ballagtak a mesz- szire kanyargó országúton va­lahonnan, valahová. Szemük száraz volt, csak a talicskájuk sírt. — Legalább szalonnával ken­nék meg, az anyjuk... De ah­hoz nincs eszük ezeknek — ezt a szomszéd mondta; jómódú gazda a javából... — Hátha nincs szalonnájuk.j — Buta vagy, fiam... Szalon­na az mindig van. Zsírzónak lenn ie kell... Vajon kenőolajuk van-e ezek­nek, akik itt száguldanak el mellettünk Budapestről fel a Mátrába, vagy a Bükkbe? Ne­vetséges. Kenőolajnak lennie kell. Az autó nem megy anél­kül. Besül, tönkremennek az alkatrészeik. És jönnek, jöm­■ nek, mint valami valódi béke­hadtest, a C-rendszámú hadse­reg motorizált egységei ... Megpróbálom számolni. Szinte lehetetlen, összekeverem, há­. rom-e, négy-e, ötszáz-e? — ki tudja számon tartani? Meg kit is érdekel. Utóvégre azért épít- . jük a szocializmust, hogy a dol- , gozó népnek autója is legyen. Kát persze nem mindenkinek telik még rá, de mind többnek; ' így aztán természetes, hogy ez ! a „mind több” beül a volán \ mögé ezen a pompás októberi t vasárnapon, és huss ki a sza- 1 badba! A kubikosok akkor voltak^ . ezek a kocsik meg most van­■ nak. Ennyi az egész. 1. Ennyi az egész? i (gyurka) i i — '< Cikkünk nyomán: [ Elköltöztették az építési [ csoportot Augusztus 27—i számunkban " „Dráma az udvaron” címmel :t foglalkoztunk az egri Alkot­mány utca 13. szám alatti la- f kosok panaszával. A cikkre a n Tiszántúli Földgázszolgáltató • és Szerelő Vállalat igazgatója ^ közölte: a Heves megyei Üzem- vezetőség építési csoportját az Alkotmány utcából elköltöztet- ték. Intézkedtek, hogy az épí- '■ tési csoport részére végleges előkészítési munkahelyet ala- “ kitanak ki. Ugyanakkor figyafc- '■ meztették az üzemvezetőt és • művezetőt az alaposabb d- teiőaaaásoB, ..... Ez országút »égte — Sok... — Sok... — ásítottam, mert a kocsi ringása mindig elálmo- sít. Az országút is ismert, az októberi vasárnap fényében fürdő táj is és a forgalom is. Már unalomig. — Ügy mennek sorban, mint valamikor a kubikostalics­kák ... — Tényleg úgy — mormo­gom, mert mi van azon csodál­koznivaló, hogy: országúton, autók, sorban. Ha már egyszer van autó, az igazán nem köz­lekedhet másutt, mint az or­szágúton, s miután a budapest —miskolci országutat még nem áldotta meg a sors négy sáv­val —, hogvan mennének más­ként, mint sorban. A fene egye meg, morfon­dírozok magamban, tényleg itt van ez a sok autó, itt van ez az országút, amely az ország két legnagyobb városát köti össze, óriási a forgalom még vasárnap is, és ilyen divatjamúlt utakon kell közlekedni. Felháborító! Nem is értem. Fél szemmel azért az utat figyelem. A mindenségit, tény­jon minden dolog csak elkép­zelés, amely egy szubjektumból ■ indul ki. Tegyük fel, hogy ez ■ a szubjektum maga. Maga fog­ja magát és elképzeli, hogy én ■ itt állok. Csak úgy elképzeli. , S ahogy elképzelte, hip-hop, már itt is állok és beszélgetek -, magával. Pedig valójában nem is állok itt, nem is be­szélgetünk, nem is tudom, hogy hogy hívják... — Örvendek. Adolf... és tu­lajdonképpen nem is vagyok, csak a maga képzelete életre hívott. Egyszerű, mi? Tehát maga elképzelte, hogy ez a pa­tak visszafelé folyik, és elkép­zelte. hogy én majd errefelé jövök, és nagyszerűen elbeszél­getünk erről a furcsa jelenség­ről. — Ha ez így van, akkor a je­lenség — emelte ünnepélyesen a hangját a szakállas — nem is furcsa. Mert a képzeletnek mindent szabad, a képzelet előtt furcsa dolog nincs. A kép­zelet esetleg első látásra fur­csának gondolhat dolgokat, de aztán addig gyakorolja, amíg beveszi, s akkor már nincs is benne semmi különös. — Túl messzire mentünk. Arról volt szó, hogy maga el­képzelte ezt az egészet. — Fordítva nem lehet? Hogy maga képzelt el engem, aztán azt, hogy visszafelé folyik a patak?... — Ez is lehetséges ... azaz, mégsem, mert én nem képzel­tem el semmit, amikor, erre jöttem, ....... >. i, .. t-----­me rni. Ezek után keresünk olyan törvényszerűségeket, amelyek részenként vagy egé­szében alkalmasak a vizsgált dolog meghatározására. — Na jó. Akkor itt van ez a visszafelé folyó patak. Látjuk, ugyebár? — Természetesen, látjuk. —■ Azt, hogy visszafelé fo­lyik? — Azt. — Akkor keressünk tör­vényszerűségeket. A víz pél­dául szereti betölteni a rendel­kezésre álló teret. Az egyrészt adódik a molekulák közötti ke­vés összetartó erőből, másrészt pedig a ráható erőkből, mint például a nehézségi erő. — Nagyon helyes. Azért fo­lyik lefelé, mert a nehézségi erő megakadályozza, hogy föl­felé folyjon. Ez világos, nem­de? — Igen ám, de a baj ott kezdődik, hogy ez a patak éppen fölfelé folyik! Mi ezt látjuk, s ha már látjuk, el kell hinnünk. Mert esetleg annak a biológusnak a sorsára jutunk, akinek egyszer mutattak egy nagyon érdekes állatot, ő is­mert valamennyit fejből, de amikor meglátta ezt az érde­kes élőlényt, csak ránézett, s azt mondta: ilyen állat nincs. De ilyen patak van, mert lát­juk. Igaz? — Ezek szerint a fejtegetés megdőlt. De van más lehető­ség is. Például volt egy ember, aki azt mondta, hogy a vilá­M­az éjszaka folyamán lehetett. Ha, mondjuk, éjfél után kettő­kor zárták el a medret, ak­kor ... — Ez így nem jó — mondta a szakállas. — Magának volt igaza, nem építhettek gátat, tehát ezen kár is elmélkedni. — Tulajdonképpen az is elő­fordulhatott, hogy valahol fent egy nagy gödröt ásott valaki a mederbe, s most oda folyik vissza a víz. — Ez rendben is volna <—. könyökölt a korlátra a szakál­las. — Akkor viszxynt megint csak alacsonyabbnak kellene lennie a vízszintnek. Márpe­dig én semmi változást nem látok tegnap óta. — Elképzelhetetlennek tart­ja? — A gödröt igen. Azt viszont nem, hogy árad a folyó, s így magasabb lett a szintje. Na- mármost: a patak eszerint nem tud belefolyni. De a pataknak valamerre folynia kell, így föl­felé folyik. — Ez metafizikailag lehetet­len. — Pedig a saját szemével láthatja. Amit lát, azt el kell hinnie. Ez pedig már egy filo­zófiai kategória lenne. — Gondolja, hogy filozófiá­val meg lehet magyarázni ezt'. — Megpróbálhatjuk. Abbó indulunk ki, ugye, hogy a meg­ismeréshez elsősorban látni szagolni, tapintani kell azt t valamit, amit meg akarunk, is? Reggel valami dolga akadt Adolfnak a városban, s emiatt át kellett mennie a patakhí- don, ott, ahol tegnap egy ré­szeg ember dúdolva álldogált. Most is volt valaki a hídon, s elgondolkozva bámulta a vi­zet. Szakállt viselt és farmer- nadrágot. — Figyelje csak — nézett fel rá, amikor mellé ért. — Nem vesz észre valamit?... — Nem. Hol? — Nézze csak a vizet... Megnézte. Nyomban valami furcsát érzett, valami megma- gyarázhatatlant. Ezt csak érez­te, de nem vett észre semmit. — Visszafelé folyik ... Fi­gyelje meg. Jobban megnézte és meg­döbbent. Valóban. A víz visz- szafelé folyt! Évszázadokon át követte a déli irányt, s most egyik napról a másikra meg­fordult. — Hihetetlen — morogta, s még egyszer alaposan szem­ügyre vette. Semmi kétség, a pátak visszafelé folyik! — Na, mit szól hozzá? — kérdezte a szakállas. Megva­karta a fejét, s tanácstalanul nézett a vízre. — Egyenesen érdekes. Talán valahol gátat építettek az útjába? — Az lehetetlen — rázta meg a fejét Adolf. — Mert akkor sokkal magasabb lenne a víz­szint és sokkal lassabban foly­na. Attól függ, hogy mikor épí­tették a gátat. Az pedig csak (Tudósítónk, Kiss Erika ír­ja.) Az új gyöngyösi gimnázium­ban megalakult a néprajzi szakkör, amelynek vezetője dr. Fülöp Lajos. az iskola igazga­tója, akinek kutató tevékeny­ségéhez már eddig is szép eredmények fűződnek Tulajdonképpen örökösnek tekinthető a most megalakult szakkör, mivel a Vak Bottyán Gimnáziumban ezelőtt tíz év­vel már létrejött a néprajzku­tatók köre, és ennek munká­ját folytatják majd az új gim­názium diákjai. A gimnazisták közül 6okan érdeklődnek a Mátra vidéki hagyományok és szokások iránt, ezt lehetett megállapíta­ni az alakuló ülésen. Ezen az első foglalkozáson dr. Fülöp Lajos a Gyöngyöspatán végzett gyűjtésének eredményeiről adott tájékoztatót. Ismertette azokat a népszo­kásokat, amik ma is élnek még a gyöngyöspataiak körében a születés, a házasság és a ha­lál esetén. A néprajzi szakkör tagjai a jövőben maguk is végeznek gyűjtőmunkát, és azok ered­ményét fel is dolgozzák majd. dozó kislány, aki szeretni akar és azt akarja, hogy őt szeres­sék. Komáromy Éva is veszi a nyelvleckéket a módszereiben zseniális, kitartásban már-már kegyetlen Higgins professzor­tól. Átkozódik ő is emiatt, el is énekli mert bent van a cai árusítástól a boltos kísasz- , szony irigyelt „státus”-áig, de ő mindig és elsősorban álmo­i My fair Lady az egri Gárdonyi Géza Színházban SLiza: Dtöuiárenuj £aa VIRÁGZÓ NÓTAFA Nem tudom,-miért ezt a ne- i vet adták; honnan származik 1 a „nótafa” .:. Talán megszán.!- < lálhatatdan dalt tud, mint a fa levele? Tény: így hívják őket, így nevezték az abaújszántói ' találkozást — a nótafák talál­kozója. Közöttük volt id. Po- zsik István is, aki egyébként Bükkszéken lakik, a falu szé­lén, takaros kis házban. Egyedül volt Otthon, éppen ebédet készült főzni magának, ■ mert az asszony kint dolgo­zott a mezőn. Alacsony, véz­na ember, szemüveggel, és vál­lán hetvenegy esztendő örö­mével — bánatával. A bánat a betegség, de az öröm mind­járt gyógyír is rá: az öröm a zene — a dal, a csapongó han­gok. Lám, a bükkszéki gyógy­forrás sem „fiatal” már, s mégis ömlik belőle, szinte ki­apadhatatlan ul a csobogó egészség. így ömlik a dal, ha a maga faragta furu­lyát a szájához emeli öreg ke­zével. — Fújta az apám is, fújom én is. Ez a legkedvesebb hang­szerem. Először hatéves korom­ban fújtam bele..., s azóta nem tudom letenni.' Egy kis asztalon tíz furu­lya. Ö faragta fűzfából, meg — műanyagból. Kinyitja a fiókot, abban is rengeteg furulya! De Pozsik bácsi játszik klarinéton is, tárogatón is. — A kotta is­meretét úgy lopkodta össze. Valamikor egy fúvószenekart szerveztek a faluban. Ö az ab­lakon át figyelte, mint tanít­ja a karmester a zenekar tag­jait. Nagyon akart tudni, és mindig ott állt az ablaknál. Később Ózdon tanult egy kar­mesternél. Közben dolgozott. Volt kondás, gulyás, pásztor, summás és summásgazda, me­zőkerülő, majd béres, Duna- pentelén (ma Dunaújváros) a kastély kertésze. Rácalmáson zenekart is tanított, és sokfé­le zenekarban játszott. 1954­;ől nyugdíjig az ózdi vasgyár- Hn dolgozott. S a dal min- ienütt követte, amerre járt. Amikor a kórházban feküdt, nagy betegen, akkor is vele rolt a furulyája, s néha elővet­te, halkan játszotta kedves da­lait. — 1961-ben volt a tv-ben a Mezei csokor című műsor. Én is részt vettem benne. Nem sokkal később felkerestek az akadémától dr. Sárossy Bá- linték. Sokat énekeltem, mu­zsikáltam nekik. Amikor má­sodszor is eljöttek, négy mag- nótekercset töltöttek meg. Két- három éve meg egy nemzet­közi találkozóra vittem el a fu­rulyámat. Pozsik bácsi xilofont is ké­szít. A néprajzi múzeum ren­delt nála kettőt, s mihelyt gyertyánfához jut, meg is csi­nálja. — Nem könnyű dolog fel­hangolni egy ilyen hangszert. Aztán előveszi a furulyát és játszik. „A víg egri fegyhá: kőből van kirakva”... Ujja fürgék, s a hang szinte csil­log. „Illik a tánc a magyarnak’ — ezt játssza most, ez az < szerzeménye. Víg a furulyt hangja, csapong, s fülbemá- szóan kedvesek, mosolyra de­rítők a „variációk”. Bükkszéken örülnek, ha di­csőséget, hírnevet hoz a falu­nak, amikor hallják a rádió­ban —, sok lemeze van! — vagy a televízióban nézik, d< aztán többre nem jut a meg­becsülésből. — Szeretnék egy citerazene kart is szervezni a faluban. Ré­gi hangszer, jó lenne újra élet re kelteni. Amit magának kíván? J( egészségben és a zene oltalmá ban élni.., (K. G.) A múzeumi hónap nyitánya Egerben A műemlékvédelem társadalmi feladatairól tartott előadást dr. Ortutay Gyula akadémikus lősiséget jelent. Gondolni kell arra, hogy ezeknek az érté­keknek — mint a sikeres finn­országi példa is mutatja — egy, a főváros mellett, Szent­endrén létesítendő 100 holdas szabadtéri múzeum tud majd otthont nyújtani. Nemcsak esz­tétikai értéket és élvezetet je­lentenek a műemlékek, az el­tűnt századok által emelt épü­letek, népművészeti tárgyak; de honismeretre is tanítanak; — ez is komoly haszna ennek a munkának. A műemlékvédelem — sző­kébb idegenforgalmi érdekeken túl — a patriotizmus érzését erősíti bennünk. így kapcsoló­dik a múlt a jelennel, a törté­nelmi örökség a mával. A műemlékvédelem sokrétű társadalmi feladat. Ezt a mun­kát azonban az állam óriási anyagi támogatással segíti, mint történelmünk folyamán soha — fejezte be előadását dr. Ortutay Gyula akadémikus; Az idei múzeumi \hónap gaz­dag programot ígér. Egerben,- Gyöngyösön, Bélapátfalván) Gyöngyössolymoson és Heve­sen előadások hangzanak el; kiállításokat rendeznek. Az ér­deklődés érthetően nagy az események iránt. (f. M

Next

/
Oldalképek
Tartalom