Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-14 / 217. szám

Gyermekvédelmi napló Sorsa néhány sor: „Az apa fazakossaga miatt a gyermek veszélyeztetett.” ­December 11. „Az apa nem adott haza pénzt. Javasoltam, hogy a nőszövetség közbenjá­rásával küldjék a férfit elvo­nókúrára. Az anyával beszél­tem, mindent elkövet a családi élet egyensúlyba hozására.” Január 28: „A férfi sokat változott. Ha a gyermekek megvetését említem, azok „rosszaságára” hivatkozik. Hú- zamosabb ideje nem rúgott be” Március 2: „Kecskemét mel­leit dolgozik az apa. Rendesen hazaadja a fizetését. Fia szé­pen fejlődik.” Április 10: „Állás nélkül csavarog, iszik. Átmenetileg itt és itt dolgozik.” Bejegyzés ugyanez év őszén: „A nyáron az apa jelentősen megváltozott Állandó munka­helyen dolgozik. A veszélyez­tetettség a jelen pillanatban nem áll fenn.” Bejegyzés a következő év észén: „Az apa iszákos. Mun­kahelyét gyakran változtatja. Az apa rendőrségi felügyelet alatt áll. Jelenleg minden szó­rakozóhelyről kitiltották. Jú­liusban a tilalmat megszegte, kocsmában ivászaton kapták. Augusztus 1-től szeptember I-ig börtönben ült.” A jelen állapot: „Ifjúság el­leni bűntett miatt másfél évet kapott.” Egyetlen gyermek több éves sorsának krónikája... ★ Kék könyv. Gyermekvédel­mi napló. 1963. óta vezeti az iskolában egy ősz hajú peda­gógus. Négy éve húsz nevet írt be a napló első oldalára.. Azóta sokat elbocsátottak és új nevek is íródtak. Húsz kü­lönböző korú kisfiú és kislány sorsáról írt, akinek közös tu­lajdonságuk, hogy az otthoni sebek nem engedik gondtalan fejlődésüket. Ideges, hallgatag, vagy rabiátusan hangoskodó, hazug, vagy tolvaj gyerekek sorsa kezdett íródni a napló lapjára. A veszélyezte ttetteké! Négy éve „életregények” in­dultak a kis könyvben. Hetek teltek él, és újra és újra bekopogtatott az idős pe­dagógus a húsz gyermek szü ­leihez. Végighallgatta problé­máikat és bizony sokszor a szidalmakat, hogy miért avat­kozik az életükbe. Aztán egy hónap múlva mégis újra el­ment. Kilátástalan helyzetben a gyámügytől kért segítséget, segélyt járt ki a gyermekell­nek. És boldogan konstatálta a legapróbb sikereket is, ha új cipőt vettek a gyermeknek, ha uzsonnával látták el. Ha rosszabbra fordult a sor­sa, újra ment. Tanácsokat adott. Esténként aztán a kék könyvbe jegyezte a tapaszta­latokat. Nem bőbeszédűen, munkája nagyságát fitogtatva, hanem pár tőmondatban. Azonban minden rövid mon­datban feszültség, aggódás vib­rál, és egy-egy kis gyermek sorsának féltése... ★ Az apa 1963. nyarán el­hagyta a családját A három gyerek az anya gondjaira maradt Munkája miatt kevés ideje maradt a gyermekneve­lésre. Legnagyobb lánya magas nö­vésű, még koránál is fejlet­tebb. Szorgalma, tanulása igen gyenge. Osztálytársai közül senkivel sem érintkezik. Rossz társaságba keveredett Estén­ként későn tér haza, fiúkkal csavarog, sőt az anya távollé­tében, a lakáson is fogadott fiúkat... Bejegyzés a naplóba: „Édes­anyjával beszéltem. Türelmes, megértő bánásmódot javasol­tam. Kértem, ne engedje má­sokkal barátkozni, bírja rá* hogy osztálytársaival értse meg mgaát. Este ne küldje és ne engedje az utcára”. A lány túlkorosság miatt ki­maradt az iskolából. A bejegy­zések a naplóban félbeszakad­tak... ★ Az ital, a válás és az erkölcs­telenség. Híz a három íródik váltakozva a nevek alatt. Ez a három okozza a legnagyobb kárt a gyermekekben. Magába zárkózó, céltalan, koravén gye­rekeket formál. „És sajnos, ne­héz mindhárom ellen tenni”, mondja a napló írója, „a szülő­ket olyan nehéz szülőkké ala­kítani. A beszéd lepereg ró­luk, az eredmények részered­mények és rettegni kell, hogy mikor csapnak ellentétükbe. A gyerekeknél talán többet el le­het érni. Mindhárom oknál a szeretet hiánya taszítja őket a céltalanságba. Szere tetet kell adni nékik és akkor olyan bol­dogok. És a szeretet mellett mindig ki is buggyan belőlük az elfojtott jó”. ★ A gyerekeken lehetett észre­venni, hogy valami nincs rend­ben otthon. A szülők többször voltak már külön, és iszáko­sak. Két éve volt először a csa­ládnál. Megnézte a két nagyszo­bát, amiben azonban már alig voltak bútorok: „Este látogat­tam meg a családot. A villanyt kikapcsolták, mivel nem tud­ták az áramot űzetni. A be­szűrődő fénynél jegyzeteltem. Az apa gyertyafény mellett kártyázott egy másik férfivel. A szülők nem dolgoznak”. Másfél hónappal később: „A szülők már dolgoznak, csak az apát találtam otthon. A laká­suk piszkos, rendetlen. A vil­lany még mindig nincs bekap­csolva”. A tanév elején újabb bejegy­zés került a naplóba: „A szü­lők a tanév elejétől munkavi­szonyon kívül állnak. Körül­belül három hónapig egyálta­lán nem, vagy csak alkalmi munkát végeztek. A gyerekek­nek ennivalójuk sem volt. A gyámhatóságtól segélyt kértünk a számukra, és ebből napközi otthonban kaptak minimális térítés ellenében étkezést és tanulószobát”. Kezdődik az új tanév. Va­jon lesz-e probléma ezekkel a gyerekekkel? A pedagógus örömmel mondja, most már mindkét szülő dolgozik. Re­ménykedik a változásban. De azért segítőkészen érdeklődik: van-e a gyerekeknek könyvük, iskolaköpenyük? Nem kell-e újabb segítség? ★ Az idős pedagógus a városi gyermek- és ifjúságvédelmi al­bizottság tagja, idén újra írja a veszélyeztetett gyermek éle­tének naplóját. Tanácsot ad, és segít. De ebben a munkában nem lehet egyedül. Segítik ta­nártársai, de a többieknek, mindenkinek segítenie kell. Nem lehet egyedül ebben a munkában, hiszen veszélyezte­tett gyerekek életéről, a jövő­jükről van szó. Fóti Péter 7-£r'/* /5T^V * KÉMI XXVI. A taxit két­szer is megelőz­te egy gépko­csi, amelyből — Rowers azon­nal felismerte foglalkozásu­kat — a biz­tonsági szolgá­lat emberei fi­gyelték* hogy ki ül a bér­autóiban. Alig­hanem teljes a készültség; vá­gy ázni kell, ne­hogy avatatlan személy a kö- saelébe jusson, 10. Éjjel Rowers jelentkezett Khelton ezre­desnél. A parancsnok álmos nagyobb hatósugarú, hanem bi­tvolt, látszott rajta, hogy zalomgerjesztőbb is. Megvizs- eddig le nem hunyta a gálhatnám magam is a gépet? »zemét. Rowersnek azonban si- Az ezredes megrázta a fejét, került aludnia: frissen ébredt, — Nincs már idő, s külön- *> miután lezuhanyozott, pom- ben is felesleges. Nyugodt le- pásan érezte magát. hét. Mondtam, hogy mindent Khelton kezet nyújtott Ro- személyesen ellenőriztem. A wersnak. biztonsági szolgálat emberei — Hajnali fél ötkor indul, pedig őrzik nemcsak az ön re- herátom! Itt vannak a meteo- pülőgépét hanem az egész re- rológiai jelentések, rendkívül pülőteret is. kedvezőek ... Khelton az órájára nézett. A pilóta gondosan tanulmá- — Szalad az idő, nemsokára Oyozta a gépírt papírlapokat, indulnia kell. Közölnöm kell amelyeket Khelton átnyújtott önnel egy rendkívül bizalmas Beki. Aztán bólintott. értesülést. Három héttel ezelőtt — Oké! egy felderítő repülőgépünk, Khelton folytatta az eligazí- természetesen szintén U—2-es, tást. átrepülte a Szovjetuniót, légi — Személyesen vizsgáltam fényképeket készített, egyszó- lelül a gépét. Kitűnően elő van val sikerrel végrehajtotta azt készítve. A szokásos J—57 ti- a feladatot, amely most önre pusú reaktív hajtómű helyett is hárul. Az oroszok észre sem Pratt—Whithey-vel repül. vették. Tessék, itt a pilóta je­— Örülök neki, ezredes úr. lentése. Ez a motor nemcsak erősebb és Khelton az asztalán heverő akták közül biztos kézzel vá­*- lasztotta ki a jelentést és átad­ta Rowersnak. A pilóta átfu- boltottek. de maga a történet , ,, , , ,, tóttá. Elődje azt jelentette, hogy a Szovjetunió felett si­került mindvégig észrevétlen­nek maradnia, sem vadászgé­peket, sem a hagyományos lég- fj védelem, vagy a légvédelmi ra­kéták működését nem észlelte. 1966. szeptember 14„ szerda Minden bizonnyal sikerült ész­A tavasszal készült el, a második tanév fizikaoktatásában segít a gyöngyösi Vak Bottyán Gimnázium és Szakközépiskola 160 ezer forintos költséggel létesített korszerű elő­adóterme. Felvételünk a 11/d osztály fizikaóráját örökítette meg: Firkó János éppen a mágne­ses indukciót ismerteti. (Foto: Szendxőváry György) Orvnézők és orvhallgatók nyomában Rádió a kályhalyukban, az ágyban és az abrakostarisznyában, — televízió a beépített szekrényben Igaz. rNmüsőii revétlen maradnia: a magne­tofonszalagok. amelyeket a szovjet lokáoiós állomások rá­dióhullámairól készített, szin­tén arra vallanak, hogy az oro­szok nem sejtettek semmit. Rowers visszaadta a jelen­tést az ezredesnek. — Nos, tetszik? — kérdezte a parancsnok. Rowers elvigyorodott: — Mint a happy end egy jó filmben. Kitűnő! — Nos, az az érzésem, az ön szereplése sem végződhet más­ként. Jöjjön, megbeszéljük a részleteket... Az ezredes a tárgyalóasztal­hoz lépett, s kiterített rajta egy 1:2 000 000 léptékű navigá­ciós térképet: — Tessék, a színhely! A térképen különböző szí­nes vonalak jelezték az útvo­nalakat. Khelton ceruzájával követte az előre berajzolt vo­nalat: — Tessék, Pakisztánból az Arai-tón, Szverdlovszkon, Ar- hangelszken, Murmanszkon át a norvégiai Bodőbe repül. Nem kérdezem, isméri-e az útvona­lat, mert nem ismerheti. De lesz alkalma rá! Hiszen éppen ez a feladata... — Értem — felelte Rowers. — Ez mintegy 8000 kilomé­ter — magyarázta Kheltga. — Majdnem hárommillió rá­dió- és kálencszázötvenezer te­levízió-előfizető van az ország­ban: mellettük azonban vannak olyanok is, akik készülékeik után nem fizetik az előfizetési díjat. Kik ezek? — Vannak „csavaros észjá­rású” emberek, akik különbö­ző fordulatokkal igyekeznek .megtakarítani” a rádió-, il­letve tv-díjat — mondotta a Budapesti Postaigazgatóság rá­dió-ellenőrzési csoportjának ve­zetője, Nagy Ernő. — Előfordul persze, hogy valaki nem isme­ri a rendelkezéseket és így lesz orvhallgatóvá, vagy orvnézővé. — A legtöbb rádióhallgató, vagy tv-néző fed sem tételezi, hogy vannak olyanok, akik a rádió hallgatásáért az egy hó­Az Aral-tó körüli térség, kü­lönösen Aralszk érdekes... A számítások szerint valószínű­leg ebben a körzetben vannak a szovjet rakéták kilövőhelyeL Ceruzájával a térképre bö­kött, ahol egy piros ceruzavo­nás jelezte a hely fontosságát — Általában ott lesz külö­nösen fontos dolga, ahol a tér­képen piros jelzést lát.. — Értettem! — A műszerek kezelésér® nem kell bővebben beszélnem. A légifényképező berendezése­ket is alaposan átvizsgálták, hi­szen valóban bosszantó lenne, ha valami hibájuk miatt hiá­ba hajtaná végre a vállalkozást. A rádiólokációs berendezés is kifogástalan. Az a készülék, amely a szovjet légvédelem rá­diótechnikai berendezéseinek jelzéseit rögzíti, önműködő, nem lesz semmi dolga vele. De mindezt tudja, csak a tel­jesség kedvéért ismételtem el. — Mindent értek — mondta Rowers. — Nincs kérdése? — Nincs. — Megemlítem, hogy a fel­adat végrehajtása után termé­szetesen esedékessé válik a fi­zetéséből visszatartott összeg — folytatta az ezredes. Kihúzta íróasztala fiókját, s egy pisztolyt adott át a főhad­nagynak. — Minden eshetőségre, sa­ját védelmére! Rowers 6zemügyre vette a pisztolyt. Jól ismerte ezt a tí­pust, gyorstüzelő, hangtompitós rendszerű, használatát alapo­san megtanulták még a kikép­zés során. Kétszázötven töl­tényt talált mellette a pisztoly- táskában. Az ezredes fiókjából egy tőr is előkerült. Azt is átadta a főhadnagynak: — Bizonyos esetekben ez még jobb szolgálatot tesz, mint a lőfegyver! — tette hozzá. — Remélem, nem lesz rá szükségem — mondta Rowers, miközben zsebre dugta a tőrt. — Reméli? Biztos lehet ben­ne! Kheiton ismét az órájára né- oeUs napra jutó 10 forintot minden eszközzel meg akarják takarí­tani. Az is elég valószínűtlen, hogy aki 5—7 ezer forintért televízió-készüléket vásárol, tudatosan orvnéző legyen. Mégis, vannak ilyenek! Ugyan­akkor megállapíthatjuk azt is — folytatta a csoportvezető —, hogy ezek az esetek mindin­kább csökkennek, s főként a rendelkezések félre­magyarázása folytán nem fize­tik a díjakat. — N yomozásainkor talál­tunk kályhalyukban, ágyban matrac alatt, éjjeliszekrénybe beépítve, sőt, abrakos tarisz­nyában is rádiót, és beépített szekrényben televíziót. Az ügyeskedőnek nemcsak vissza­menőleg kell megfizetniük a — Rohan az idő..; Egy fél­óra múlva indulnunk kell, hogy elvégezhesse az oxigén- belégzést... A repülőgépen egy tartályt helyeztünk ed. Az ab­ban az esetben, ha önnek va­lamilyen oknál fogva mégis el kellene hagynia a repülőgép fe­délzetét. automatikusan, ejtő­ernyő segítségével földet ér. Horgászfelszerelést, felfújható gumicsónakot, konzerveket, fő­zésre alkalmas berendezést és villanylámpát talál benne. Lesz benne egy öltözet meleg ruha is, olyasfajta, amelyikről mesz- sziről úgy tűnik, mintha fris­sen leszerelt orosz katona len­ne, aki leszerelés után is meg­tartotta egyenruháját. Termé­szetesen vízről sem feledkez­tünk meg. A villanylámpa se­gítségévéi adhat fényjelzéseket azoknak a repülőgépeknek, amelyek az ön keresésére in­dulnak. Azt hiszem, a jelzése­ket ismeri... — Ismerem — felélte Ro­wers. — Bár jobban szeret­ném, ha nem lenne szükség erre a tudásomra ... — Mondtam már, ezek csu­pán amolyan túlzott biztonsá­gi intézkedések — mondta az ezredes, s szükségesnek tar­totta újra kijelenteni: — A re­pülőút teljesen veszélytelen! — Ezredes úr, akkor indul­hatunk? — Várjon még. fiatalember! Ne olyan hevesen! Látja, ez szép az ifjúságban, a lelkese­dés. Tudom, ég a vágytól, hogy nekivágjon. De van né­hány percünk. És még nem végeztünk. Üjabb asztalfiákot nyitott ki. Különböző bankjegyeket nyújtott át Rowersnak: — Szintén a legrosszabb eset­re, amolyan túlzott elővigyá- zatból. Rubel, s egyéb valuta. Rowers kíváncsian nézegette a bankjegyeket. — Most tegye el — mondta az ezredes. — Lesz ideje Bődé­ben megnézegetni. Különben, ha visszatér, akár el is látogathat a Szovjetunióba a földön, mint turista. Elkelthet egy pár ru­belt. amit az úton keresett! {Falytatyuií) díjakat, hanem a szabálysérté­si előadók elég borsos pénz- büntetésre is ítélik őket. — Egy előfizetési díjért hány rádiót, vagy televízióit lehet működtetni? — Egy ingatlanon, illetwe egy lakáson belül a közös ház­tartásban élőknek rendszerint csak egy rádióengedély diját kell fizetniük — mondotta a csoportvezető. — Tehát, ha va­lamelyik család egy rádió után már fizet, úgy több rádiót is üzemeltethet. Kivételt képez a beépített autórádió. Ha viszont valaki a lakásban nem tart rádiót, de ugyanakkor tran­zisztoros készüléket hord a zse­bében, azután is fizetnie kell. — Más a helyzet a televí­ziónál. Elvileg minden televí­zió vevőkészülék engedélykö­teles. Egy kivétel van, ha egy család két készülékkel rendel­kezik, de csak akkor használja, ha a másik elromlik. Ez eset­ben a tartalék készülék után nem kell fizetni. — Mi a helyzet az albérlők­kel? — Ha az albérlő vérségi leg nem tartozik a családhoz, s külön rádiója, vagy televízió­készüléke van, az bejelentés­köteles. Azt sem árt tudni, hogyha valaki a tv-készüléke a hónap első felében vásárol­ja, úgy meg kéü fizetnie a di­jat arra a hónapra is. Ha a vá­sárlás 15-e után történik, arra a hónapra fizetnie nem kell. — Javult-e a fizetési morál az ellenőrzések hatására? — Feltétlen javulást tapasz­taltunk. Voltak olyan körze­tek, falvak, amelyekben 30 rá­dióelőfizető volt és ennek tíz­szerese az orvhallgató. Ma már fordított az arány. Az erősödő morál, a véletlen, no meg az eredményes vizsgálat állandóan csökkenti a visszaélők szá­mát — mondotta befejezésül az ellenőrzési csoport vezetője Zs. L. A% Egri Városi Tanács felhívása Az Egri Városi Tanács legutóbbi ülésén megtárgyalta a közterüler teken elhelyezett létesítmények vér eleimének helyzetét. Megállapított ta, hogy az elmúlt időben a város sokat szépült. Eyer lakói ma már jobban megbecsülik a közterülete* ken elhelyezett szobrokat, padokat, középületeket, szeméttárolókat, a parkokat és a virágokat. Mindezek ellenére még mindig találkozhat tunk felelőtlenséggel, nemtörődöm* séggel. Előfordul, hogy az utcák kanyarulatait a parkok átvágásé* val „egyenesítik ki”, ellopják a vi* rágokat a parkokból, rátelepszenek a felállított szobrokra, a napraforgó* mag héjával teleszemetelik a várős egyes helyeit, eldobálják a cigaret* tavégeket és a papírhulladékokatt letörik a szemétgyűjtőket. Ezért felhívja és kéri az Egri Vá* rosi Tanács a lakosságot, hogy még gondosabban vigyázzon a város tisztaságára, s csinosítása érdeké­ben tegyen meg minden tőle tel­hetőt. Figyelmeztessük azokat, akik akár „szórakozásból”, akár nent* törődömségből rongálják a közös» ség tulajdonát, hogy a város képt még szebb és tisztább legyen. FIZIKAÓRÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom