Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-04 / 209. szám
POOQACS Uütouri Ami megemel A lángok lobogását perzselt levelek Fegyvereim a falon kemény szegre akasztva Terveim papírra vetve erős zsineggel átkötve Állok az ugrások helyén túl egy araszra Még visszaléphetnék startolni erőm Lenne elrugaszkodni a döngölt agyagtól A lendület röpítene talán rekordhoz is De belül a lehetőségek alján szőrös kényelem dorombol Le kell ülni a kényelmes fotelbe elnyújtózva Szundítani és simogatni a kényelem villamos pHimril Figyelni a súrlódástól sercegő szikrákat Melyeknek tüze kezemből pattan de engem nem hm It Ülök egy vakondtúráson közel a vízszintes síksághoz Azon a talajon melyen millió ember harcol vagy vegetál Alig kiemelkedve csak én tudom hogy valami van alattam Ami megemel de a többi közül ki nem átkoz Egy kis dombon mely összeköt a többivel h«f*“n Es vézna kátáng fogam zik hogy fehérgalléros sárga fis kék ég-szlgettd bámuljon bele a folyton változó állandóságba Nem akarok egy Jottányival se több lenni mint ember Sokat harcoltam már ezért a kevésért, de eddig még nem sikerült Talán a hátralévő idő kegyesebb lem és megterem Bennem a gyermek jósága mellé a férfi okossága S ha'valaki becsülésből kezet fog nem kell elhúzni A nyár gyümölcsei sápadtságom megpirosftják A fésülő szellők felborzolják a tikkasztó an meleg napok estjét Az új kenyér harapása erőre serkenti állkapcsaimat A vadvizek pocsolyáiban talpra áll a bódult elesettség Érzem a hűs nyári éjek után a meleg September Üj rügyeket hajt a gyümölcsök mellett új szirmok fakadnak Az ájult napok karja mozdul kidagadnak az Izmok Feszül a húr s megpendül a búr mely most hallgat, KARÁCSONYI REZSŐ: TÉTOVA Csak Jeleket frnAe a lassú nyárt port» csak mormolnék oly aemnd, félbetört szavakat fölöttem csendben egy árnyék áthajolna a tükrös estében megnézném arcomat Csak állnék én íves Jegenyék alatt és nézném a délután szín és forma kompozícióját ahogy a tájba belép a csendköpenyű este és semmibe úsznak a páraszínű érák. fis ősszel, ha újra kezdődik az ér lehajtott fejjed a hegyekbe mennék hűvös tenyerem rejtené még soká a kék-szürke vizek lassúszámyú csendjét, POLNER ZOLTÁN: HŐSÉG Kőkorszak forró nyár. A mezőkön vízágyúk színes pávái, nézd! Lomha vashüllő hajlik a folyóra és szürcsöli langyos vizét Világítanak a bazalt nyárfák s a szél méregzöld páfrányai közül egy-egy izzadó traktor fojtott szívdobogását hallani. Kék szilváiák: kilométernyi kozmosz a szpútnyikjuk egy sötét darázs. Dinnyék gyújtózsinórján fut a hőség és robban a kukoricás. Az isten rég valamelyik templom mélyén hűsöl. Itt most már csak én bontogatom, hogy teremtést Idézzek sárga szoknyádat könnyedén. Napkeltekor egy néger, tűd éppen a nagy istállóba tartott, hogy megetesse az öszvéreket, beszólt Henry Maxwell ezredesnek. Maxwell ezredes telefonált a seriffnek. A seriff bevitte Jknet a városba, bezárta a börtöncellába, azután hazatért, hogy megreggelizzen. Jim körüljárta az üres helyiséget Begombolta ingét majd lekuporodott a prices re és megkötötte cipőfűzőjét Reggel minden olyan gyorsan történt ahhoz sem volt ideje, hegy egy pohár vizet felhajtson, Felkelt, odalépett a Bárokban álló vödörhöz, de a serif! elfelejtett abba vizet tölteni. Ekkorra már nagy ember- csoport verődött össze a börtönnél. Jim az ablakhoz ment és kinézett, amikor meghallotta a zsivajt Épp abban a pillanatban egy autó állt meg az épület előtt és hat vagy hét férfi szállt ki belőle. Özönlöttek az emberek a börtön felé mindenfelől. — Mi történt nálatok ma reggel, Jim? — kérdezte valaki Jim a vasrácsok közé dugta ez ál lát * végigpillantott a tömegen. Minden arcot ismert Mielőtt kitalálta volna, miként tudhatnak arról az emberek, hogy ő itt van, valaki más is megszólította, — Ugye, baleset volt, Jim? —■ Nem tetszik nekem, hogy az államnak baja van veled — mondta a másik. A seriff bukkant elő, bádogcsajkát hozott. Utat tört a tömegen keresztül, kinyitotta az ajtót, és beadta a csajkát Mögötte, a válla fölött többen bekukucskáltak a cellába. — Itt a reggelid, Jim, a feleségem csinálta. Jól tennéd, ha ennél valamit, fiacskám. Jim a csajkára nézett, majd a seriffre, s a nyitott börtönr ajtóra. és a fejét rázta. — Nem vagyok éhes — mondta. — A kislány, az éhes volt, borzalmasan éhes, A seriff kihátrált az ajtón, megragadva pisztolyát. Oly gyorsan hátrált, hogy a mögötte álló emberek lábára lépett — Csak ne légy elővigyázatlan, fiacskám — szólt. Ülj le, és nyugodj meg szépen. Becsukta az ajtót, rázárta a lakatot. Néhány lépést téve az utcán, elővette pisztolyát és megbizonyosodott róla, hogy hány töltény van a tárban. Közben a tömeg egyre közelebb nywnatoodott ax attakhoz. Valaki odament s megkopogtatta a rácsot mire Jim odalépett és kinézett — Hogyan történt a dolog, Jim? — kérdezték sürgetően, — Bizonyára baleset volt ugye? — Nem — felelte Jhn, a ujjait a rácsra fonta. — Felkaptam a puskámat és megtettem. — Wo, nyugodj meg Jta, fiacskám — szólt a seriff, aki éppen odanyomakodott a cellához, de a következő pillanatban valaki a könyökével eltaszította. — Üjra meg újra félébredt ax éjszaka kellős közepén, és hajtogatta, hogy éhes. Egyszerűen nem állhattam tovább. — Ugyan, Jim átjöhettél volna hozzám, hogy adjak neki valami ennivalót Tudod jót azt utolsót is odaadtam volna. A seriff ismét megpróbált * ceüaablakhaz jutni. — Ez nem lett volna helyes — mondta Jim. — Egész évben keményen dolgoztam, a kerestem annyit, hogy eltartsam mindnyájunkat — Megállt, végignézett a hullámzó tömegen — részesarató voltam, a kerestem éppen eleget, csak Majd homlokodon túl puszták, felhők a sugárhajtású madarak s végül minden szavunkban a kőkorszak forró nyár, amely ránk maradt. el vették tőlem. Nem mehetek koldulni azok után, hogy megkerestem a magunknak valót ök meg jöttek és elvették. A kislány meg felébred és mondja, hegy éhes, én meg nem állhattam tovább. — Az azért mégsem megy, lelőni egy kislányt, csak úgy — vetette közbe valaki. — A kislány azt mondta, hogy éhes. Mást se mondott ax nttbM hónapokban. Hf* nem bírtam tovább. — At kellett volna küldened mi hozzánk. A feleségem meg én, majd elláttuk volna valahogyan . Az mégsem helye», megölni egy ilyen kicsi kislányt — Megkerestem a magunknak valót, s már nem bírtam tovább. — Aztán egyszer csak felkaptad a puskádat és lelőtted? — Igen. Amikor ma reggel felébredt azzal, hogy éhes... — Ax államnak most meggyűlt veled a baja, Jim — mondta valaki —, de nincs igazuk. — Nem tehetek róla — mend- ta Jim. — A kislány ma reggel már megint úgy ébredt A környék hemzsegett a fiáktól, meg a fiatalabb fiúto* tói. Mindnyájan tolakodni próbáltak, hogy hallják Jim szarvait Elterjedt a híre az egész városban, hogy Jim Carlisle lelőtte nyolcéves kislányáéi darát — Kinek a birtokén veit *■ lészesarató? — Henry Maxweö ezredes»® — válaszolt *Rf férfi a tömeg* bői — Maxwell ezredesnél dolgozott Jim már küene—tt* éve. — Nem rendes (Mag Henry Maxwelltől, hogy elveszi Jta* részét Van neki bőven magá- rtiir ja. Nem tisztesség axi A seriff megpróbált beavat? tani. — Ülj le aaépen a priceare®f pihenj egy kicsit, Jln\ öoreg fiú - mondta. - Dobd le a cfc pádét éa nyújtóra egyet, ßacst Icám. Am a tfimeg újra ess® elb* Ú* sz ablakból. — jtm, máért vette cl Bta»í well ezredes a te részedet M — Azt mondta, jár oek% mert az egyik öszvére megdöglött egy hónappal exelőtt — De nem te ölted öszvért, ugye? — Nem. Összeesett * lóban - felelte Jim. — A tfcä Jékán se voltam az istáBónaik, mikor ea történt A tömeg egyre jobban «Ute kedett. Az elöl állóikat egésze» odaszorították a rácshoz, meri a há túlsók is megpróbáltak hallótávolba kerülni. Azokat, akik középen voltak, annyira egymáshoz szorították, hogy lépni, fordulni se tudták. Jim a rácsok közé szorította arcát« ujjait oly szorosan kulcsolta a vasrudak köré, hogy a vér is kiszállt belőlük. A tömegben egyesek kiabálni kezdtek. Egy férfi utat tört magának kifelé, beült az autójába, és elhajtott. A kiabálás erősödött. A szemközti üres telken egy férfi felállt az autója tetejére és torkaszakadtából üvöltött, hogy ráfigyeljenek. — A kislány ma reggel megint azzal ébredt, hogy éhes — mondta Jim maga elé. Gyapotszállító kocsik jötte® az úton. A tulajdonosok, a mini meglátták a csoportosulást, leszálltak a bakról, átadták a gyeplőt az ott őgyelgő négereknek és maguk is csatlakoztak a kiabáló, visítozó, lüktetve hullámzó tömeghez. Ebben a pillanatban visszaérkezett az a férfi, aki autójával oly gyorsan elhajtott. Kiszállt, felnyitotta a csomagtartót és kihúzott egy feszítővel sat, amely olyan hosszú volt, mint ő maga. — Feszítsük fél a cellát, és engedjük ki Jimet — kiáltotta el valaki. Az üres telken álldogáló tömeg is megmozdult. A férfi, aki az autó tetejéről beszélt, leugrott a földre, s az egész csoport csatlakozott a börtön előtt állókhoz. Valaki, aki éppen a legközelebb volt, felkapta a hat láb hosszú feszítő- vasat A seriff hátrálni kezdett. — No. no, csak vigyázz, Jin* fiacskám — mondta. Aztán megfordult és sietően elindult az úton a háza felé. Fordította: Zilahi Judit Erskine Caldwel amerikai író, lS03-ban született. Alkalmi munkásként bejárta az egész országot, és bőséges Ismerete* szerzett a hétköznapok életéről. Fanyar humorral és olykor már naturalisztikus eszközökkel ábrázolja az amerikai Dél parasztjainak, mezőgazda- sági proletárjainak sorsát, támadja a fanatikus vallásosságot, a fajgyűlöletet. Dohány, földek és Isten földecsltéje d- mfl regényei nálunk M Iára népszerűek. A seriff ismét megjelent, hogy lássa, minden rendben van-e. Jim a vasrácsok közé fúrta a fejét, úgy tűnt, már csak a füle gátolja, hogy egészen kiférjen. — A kislány azt mondta, hogy éhes, és én már egyszerűen nem állhattam tovább. Nem bírtam tovább, hogy folyton ezt mondja. \AAAAövAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAX ban, de sohase gyalog Jártak, > csak az az egy gond árnyalta | nyolcéves agyamat: ? „Hogy vehetem akkor majd5 feleségül Ugrin Terkát?” Des Toldi ezt a gondot is legyőzte.! Lemondtam a papságról, s né-S hai jó Arany János uram jó-5 voltából nem lett vöröshaskö-s tős prelátus belőlem azóta sem.5 Jó ideig Toldi Miklós 6zeret-5 tem volna lenni, de az sem si-5 került. Három erősebb cimbo-5 ra is élt felénk, bárhogyan! köptem a markomat, lebirkóz-5 tak. Csak a Toldi György tar; fejévé kinevezett tökök törtek ; darabokra a botom alatt, s aj naptár üres oldala hasalt szó-J fogadóan a ceruzám alá, hogy! ráírhassam az első, Toldi-ih-J lette versemet... \ Janurikot sokáig visszavár-; tam, de nem ugattatta meg a< kutyánkat soha többé. Ügy hírJ lett, hogy ő lett volna az az; ismeretlenné ázott halott, akit; a kákái gulyakútból kihalász-; tak. Mások szerint házasságtö-; résre vetemedett, s átalszökött; a választottal a Dunán... ; Ha ez, ha az, az emlékét a! szívemben őrzöm azóta is. Va-; lahányszor Toldi Miklósnak! kéne lennem, mindig eszembe; jut topa Janurik, a kaskás ván-! dorkalmár, aki akaratán ki-; vül a tollforgatásra csábított! engem, nyugodjon békében,; ha holt, ne verje, de áldja a! sorsa érte, ha élne... \ Ki ismeri be azt, hogy gyáva? Lemásztam az ágyról, négykézláb közelítettem a Janurik kabátját, s Szent Antalnak tíz miatyánkot ígértem, ha sikerülne a vállalkozásom... Reccsentek az ágyak, a kémény torkában dudorászott a szél, egér mocorgott a padláson, s bennem vacogott a lé- lek Végre! Itt a kabát... itt a könyv... nem, nem, ez bu- gyelláris... de ez már Toldi! Milyen kicsike, és mégis menynyi minden belefér... Libabőröztető izgalommal a szekrény alá rejtettem a zsákmányomat, és visszamásztam az édesapám háta mögé. El is aludtam egykettőre. Igaz, hogy csendőrök kísértek álmomban, méghozzá vasra verve ... Reggel Janurik olyan sokáig tekergette a kapcáját, mig megszolgálta a reggelit, utána adott három rákszem cukrot, elköszönt, égzengető kutyazene kíséretében kibicegett az udvarról ... Ettől a naptól kezdve éjjel : is nap sütött a fejem fölött. Arany János Toldiját olvas■ tam, egyszer, kétszer, ötször. ■ A disznók legeltetése közben, a , déli pihenő idején, még mor■ zsolva a tengerit Í6, hiszen i odatűztem a kas oldalára. S ) amikor a sötétség elvámolta a : szemem elől a betűket, izgal- - más története, csengő rímei, t nyelvének nemes zöngéje zsongott a fejemben, csiklan— Aki teremtette, már tizenegyre jár! — mondta nem titkolt ingerülettel. — Reggel lucernát kaszálunk... harapja el a végét, szomszéd! — Egykettőre befejezném, — védte a jussát Janurik —, most lenne a legérdekesebb ... — Majd ha legközelebb Itt éjszakázik. Nem lesz az akkor sem kurtább, inkább hosszabb, hiszen azért mese... Annyira elkeseredtem a vámolt sorsú Toldi miatt, hogy a könnyeim is eleredtek a dunyha alatt, pedig az édesapám háta mögött háltam ... A lámpát két fúvás megfojtotta, az asztalban percegve munkálkodott a szú, s a kanapé nagyokat nyekkent a forgolódó Janurik súlya alatt... — Nem mese ez, szomszéd, hanem história — mondta álmosan. — Rigmusba is van szedve, ott lóg a fogason a kabátom belső zsebében ... — Akkor meg várhat az alkalmára nyugodtan — zárta le a vitát édesapám egy „Nyugodalmas jóéjszakát”-tal... Félig az övé voltam már, mégis hűtlenül elkerült az álom, s valami bitófán holt betyár lelkét küldte hozzám önmaga helyett, aki egyre a fülembe sugdosott: „Mi lenne, ha kilopnád a Janurik zsebéből a Toldi históriáit? Nem is lenne az lopás, legközelebb visszaszerezhetnéd a helyére észrevétlen, s addig elolvasnád. Persze, ha mernéd! Dehá' gyáva vagy. te,.,* dozta képzeletvilágomat, szürkének ítélte kimondatlan szavaimat, mielőtt a nyelvem hegyére telepedtek volna ... Hűtlen lettem én Toldiért még az anyaszentegyházhoz is. Szüleim ugyanis papnak szántak, ami ellen nem is lett volna ellenszavam, hiszen a tisz- telendők férfiként is szoknyád
