Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-25 / 227. szám

Csodaasszony Egerből Pőtvádirat butaságügyben ■ Közlemény Egerben intézik a családi pótlékok ügyét r Eewet, hogy naivnak és hihe­tetlennek tűnik a fenti cím: Csodaasszony Egerből. Hol vannak már csodák? Helye­sebben: hol vágyónk mi már B csodáktól! Népműveléssel foglalatosko- Öó egyik ismerősöm csaknem kinevetett, amikor afelől ér­deklődtem, tartanak-e a kul- túrházban előadásokat a babo­nás hiedelmekről, a kuruzslás veszélyeiről. Ugyan — mondta. •Figyeld a háztetőket, sorakozr- nak a tv-antennák. Több ezer kötetes a könyvtár és alig van ház, ahol ne lenne motorkerék­pár. A kuruzslás szinte elkép­zelhetetlen. Van orvosunk, nem fa egy, kettő a faluban. Ki hinne ma már egy kuruzsló- tnak, egy csodaasszonynak!? Tévedett, mert van. aki Írisz. Vannak, akik még ma is Hisznek, sőt fizetnek isi, ne- tiéz forintokat. A televíziók ár­nyékában njég meghúzódik a babonás hiszékenység, de ne­vezhetjük egyszerűen butaság­nak is. A történet, ami itt len­tebb kerekedik, nem is olyan légi, a bíróság ítéletén még »Hg száradt meg a tinta . .. Egy darab középkor ötven éves, kerek arcú. egri asszony áll a bíróság előtt. Felsorakoznak tucatnyi tanúk. Mintha a sötét középkor egy darabja támadna fel a tanúk elbeszélései nyomán. Aki fi­gyelmesen hallgatja a hiszé­kenységek e bő zuhatagát, ön­kéntelenül kacérkodik a gon­dolattal: ki bűnösebb vajon, aki kihasználta az emberek hiszékenységét, vagy az, aki gondolkodás nélkül leszámolt ezer forintot a csodaasszony nagyon is egyszerű kezébe, azért hogy a szellemek segít­ségével a távolból gyógyítsa meg kórházban fekvő, beteg (érjét. A jog dönti el a kérdést: a csalást a kuruzslást bünteti a •örvény, de a butaságra nem szól paragrafus... Az egri piacon kezdődött... Két borsodnádasdi asszony hallotta valakitől, hogy van a ▼árosban egy halottlátó csoda­asszony. Nem is kellett sokáig keresniük, a város szélén gyor­san ráakadtak a házra, ahol Róza, a csodaasszony lakott. A két asszony az elhalt szülőktől szeretett volna szerezni egy-két túlvilág! információt, de Róza asszony szívesebben foglalko­zott az élőkkel, mint a holtak­kal: — Pünkösdkor nagy volt a búcsújárás a halottak között, nagyon fáradtak mostan. Nem lehet velük társalogni. De kö­szönik szépen a misét, amit ér­tük mondattak. — Ennyi üze­netet közvetített csupán a túl­világról s máris a földi dolgok­ra tért át: átvett harminc to­jást és egy jókora tyúkot. Aztán híre ment a környé­ken . . Néhány nap múlva ismét egy borsodnádasdi asszony zörget­te a kis ház kapuját. Nem eszik és nem alszik a gyerek. Utazzon ki, segítsen rajta. Megfizetik a fáradságot. Róza asszony néhány nap múlva ki­utazott Borsodnádasdra, „meg­vizsgálta” a fiúcskát, lekente a homlokát egy spiritusz szagú gyógyszerrel”, felvett fárado­zásáé^ 500 forintot és haza­utazott. A gyerek pedig néhány nap múlva meggyógyult. No, per­sze. nem a csodától, hanem az orvos gyógyszereitől —, mert az is kezelte. Csakhogy a ro­konok. ismerősök és sokan má­sok a faluban, meg a környé­ken nem az orvos javára, ha­nem az egri csodnasszony számlámra írták a gyógyulást. Es a hír még tovább gyűrű- eöt* Ejfé1' áldozat Egyszer motorral is jöttek érte. Egy borsodi kjs faluból, Arlóból. “ MßjiSifn§ 1966. szept. 25.. vasárnap — Nagy beteg van a háznál, csak a csodaasszony segíthet — így szólt az üzenet. Fel is ült gyorsan a motorra s meg sem álltak a betegágyig. öreg nénike a derekát fáj­lalta. A vizsgálat gyors volt és magabiztos a „diagnózis”: — Rontás van rajta. Ismét előkerült a spiritusz szagú folyadék, jól megkente vele a néni derekát, aztán át­adott egy fehér papírba cso­magolt gyógyszert — apróra tört Zizi volt, a gyerekeik ked­vence — azzal az utasítással, hogy szórja a beteg ágyába. Beleszórták! De a rontás még nem múlt el. — Egy pár tyúkot kell ál­dozni pontban éjfélkor a teme­tőben. A háziak persze nemigen merészkedtek éjfélkor a teme­tőbe, megkérték a csodaasz- szonyt, mutatná be ő az áldo­zatot. Ezután átvette a két tyúkot s ezer forintot a gyó­gyításért. Az udvaron motorkerékpár, a konyhában mosógép és rá­dió, a szoba sarkában televízió díszük... És gondolkodás nél­kül kifizették az ezer forintot'. Sőt. A motoros útközben el­panaszolja, hogy kancsal a menyasszonya, mire a csoda- asszony 600 forintért vállalja a gyógyítást... Másik alkalommal, amikor Borsodnádasdon járt „beteglá­togatáson”, az egyik udvarban meglátott egy kancsal kisfiút. Ezer forintért vállalta a gyó­gyítást. Előkerült ismét a spi­ritusz, jól bedörzsölte vele a gyerek fejét, — és kifizették az ezrest! Két hét múlva ismét eljött, akkor volt még egy be- dörzsölés — négyszáz forintért! Még szerelmi ügyben is . . . Nemcsak a betegségeknél, de még szerelmi ügyekben fa „hasznos” volt a spiritusz. Egy asszony sírva panaszol­ta: hűtlenkedik az ember. Spi­ritusz, fehér por — 600 forint volt az ára. Két özvegyasszony is fölkereste az egri csodát. Férjet szeretnének, ki is néz­ték már a megfelelőt. — Ha is­tent ismer, segítsen. Segített. Adott kétféle port, és kapott 600 forintot. — Az egyik port a férfi ita­lába kell keverni, a másikat szórják a lakás ajtajába. De nem szabad összekeverni ám! Veszni hagyják a forintokat A tanúk egymás után teszik meg vallomásaikat. Van, aki nem kéri a vádlott megbünte­tését, „hiszen meggyógyult a gyerek”. Olyan is akad, aki belátja saját butaságát, nem kéri vissza a pénzt: „én is hi­bás vagyok, hittem benne és saját akaratomból adtam". De sokan vannak olyanok is, Borsodban, de Hevesben is, akik inkább veszni hagyják a gyógyítás árát, de nem tesznek feljelentést. Sőt, tagadják, hogy valamikor is jártak a cso­daasszony házánál. Most már nagyon szégyellik... Az Ózdi Járásbíróság 15 rendbeli csalásért, háromévi szabadságvesztésre ítélte az eg­ri csodaasszonyt. Az ítélet jog­erős. (Teljes nevét nem írjuk ide —, nagy családja van, fér­je, gyerekek és a rokonság, mind becsületes, dolgos embe­rek, akik őszin ten restellik, szégyellik ezt a csodaügyet). A bíróság egy vádirat alap­ján ítélkezett s törvény szerint csak a csodaasszonyt vonhatta felelősségre. Hadd legyen ez az írás a második vádirat eb­ben a3 ügyben, pótvádirat a butasággal párosult hiszékeny­ség ellen. Egyébként az egri csodaasz- szony nem fa hitt a csodákban, ö maga fa gyakran betegeske­dett, de mindig igazi orvoshoz járt és valódi gyógyszert sze­dett. Igaz is, mindezt ingyen. Tehette, ha már SZTK-tag... Márkasz László A SZOT Társadalombiztosí­tási Főigazgatóság Heves megyei Igazgatósága felhívja a családi pótlékra jogosult dol­gozók és a munkáltatók figyel­mét, hogy 1966. október 1-től a nem üzemi kifizetőhellyel rendelkező munkáltatóknál foglalkoztatott dolgozók csalá­di pótlékának ügyét egysége­sen Egerben, a Társadalombiz­tosítási Igazgatóságnál intézik. Az átszervezés következtében a gyöngyösi társadalombiztosí­tási kirendeltség területén mű­ködő nem üzemi kifizetőhelyű munkáltatóknál alkalmazott dolgozók családi pótlékát, az egri társadalombiztosítási igaz­gatóság intézi és fizeti (például termelőszövetkezetek, községi tanácsok, földművesszövetke­zetek stb.) A, családi pótlék igénybeje­lentését, az ezzel kapcsolatos iratokat, panaszokat, észrevé­teleket október 1-től az egri igazgatósághoz keE beküldeni. Ugyanez vonatkozik a gyön­gyösi társadalombiztosítási ki- rendeltség területén működő összes munkáltatokra is. A Szót Társadalombiztosítási Főigazgatóságának Heves megyei Igazgatósága A Népszabadságban olvastuk (aug. 10.), hogy a Román Népköztársaság hat és és fél MILLIÁRD dollár értékben ren­delt ipari objektumokat Angliából __ Ez ek a felépítendő gyárak, amiket rendeltek, bizonyára nagyon drágák. Azt fa tudjuk, hogy a Román Népköztársaság anyagi ereje jelentős, de mégsem hihető egykönnyen, hogy hat és fél milliárd dollárt csak úgy a mellényzsebből ki tudna fizetni egy rendelésért... Ez az összeg egész Közép-Európá- nak is megnyomná a büdzséjét. Itt valami tévedés lesz néze­tünk szerint. S a tévedés legalább ezerszeres lesz. Mert dollár­ban a hat és fél millió is sok, hát még a milliárd... ★ A Magyar Nemzet a Velencei-tő jövőjével foglalkozik (aug. 26.). Mint írja: „Szép a sok megvalósításra váró terv, de nagy részük létesítését meg fogja előzni az egészséges ívóvíz idevezetése a Velencei tó partjára”. Ebben már meg is egyeztek az illetékesek. Az Ercsi Cukorgyár szállít majd táv­vezetéken „m ásodpercenként nyolcvanezer li­ternyi” jó ivóvizet a tópartra... Magunk részéről az előrelátható költségek csökkentésére azt ajánlanánk, hogy egyelőre kevesebb ivóvíz odavezetése is elég lenne. Ugyanis félő, hogy ebből a mennyiségből sok kár­ba fog veszni... Vagy a felesleget majd a Velencei-tóba kell vezetni, pedig a tónak úgyis veszélyesen emelkedik a szintje. Mert másodpercenként nyolcezer liter víz naponta már 691 egész két tized millió literre szaporodik. Ki issza meg ezt a rengeteg vizet?... Ha meg a tóba öntik, akkor kb. 3 és fél naponként 10 cm-rel fog emelkedni a víz szintje! Ez veszé­lyes lehet! De, ha mégis így döntenének az illetékesek, akkor egy másik aggályunk lesz. Honnan veszi az Ercsi Cukorgyár ezt a ménkű sok ivóvizet? ... Hiszen Budapesten a Széchenyi- fürdő nagy artézi kútja is csak 15 litert ad másodpercenként. A nemrégen fúrt tatai kút is csak 12 litert tud produkálni másódxtercenként... De tegyük fel, hogy Ercsiben valóban 8000 literes kutak vannak, ha mindet elvezetik, miből él majd a cukorgyár? ... Azt javasolnánk, hogy felül kellene vizsgálni még egyszer a terveket. Nehogy viz nélkül maradjon valaki, vagy min­dent elöntsön a víz... (DR. SZEMES) Alapos felkészülés a vetélkedőre A vetélkedőre a rádió köz­beiktatásával kerül sor októ­ber 21-én este A Tiszán innen, Dunán túl című műsor kereté­ben, amikor Pest és Heves megyei versenyzői mérik ösz- sze a tudásukat, 6aját és egy­más szükebb hazájára vonat­kozó ismereteik mélységét és sokoldalúságát összevetve. En­nek a versengésnek egyik rész­vevője lesz Gyöngyös csapata is. Miután presztízsről van szó. a vetélkedő minél eredménye­sebb lebonyolítására szervező bizottságot hoztak létre, és a bizottság már meg fa tartotta első ülését, ahol összeállítottá« a népes csapatot. Mintegy öt­ven tagja lesz ennek a csapat­nak valamennyien az érintett szakág legjobb ismerői. Zöm­mel tanárok szerepelnek a név­sorban, de muzeológusok, mér­nökök fa szép számmal akad­nak köztük. Nem feledkeztek meg a „segéderők” számbavé­teléről sem: felkérik azokat a Pesten élő, valamikor gyön­gyösi lakosokat, akik a stúdió­ban tudnak majd segíteni a hazai vetélkedőknek, ha éppen erre is szükség lenne. A fővá­rosban élő „gyöngyösi” csa­pat tagjai között a tervek sze­rint még országgyűlési képvi­selő fa lenne, de az egyetemi előadók száma sem kevés. Per­sze, mindez még csak a szerve­ző bizottság elképzelése, de remélik, a fővárosban dolgozó, valamikor Gyöngyösön élt sze­mélyek elfogadják a kérést, és lelkesen közreműködnek a ve­télkedésben. Az csak természetes ezek után, hogy a technika legmo­dernebb eszközei fa szerepet kapnak majd az október 21-i erőpróbában. A tervek szerint a honvédség és az MHS szak® köre rövidhullámú rádiós kap­csolatokat létesít a legfonto­sabb intézmények és a vetél­kedő színhelye között hogy a féltett kérdés1 megválaszolá­sát ilyen módon is minél ered­ményesebben segíthesse.«. Az esemény jelentőségét hangsúlyozza az a körülmény, hogy a verseny Idejére a város és a járás párt- és tanácsveze­tőit a díszelnökségben való részvételre kérik fel a rendező bizottság. Gyöngyösön kívül a járás ti­zenöt községe is bekapcsaló- dik az erőpróbába, Nagyréde és Mátraszentimre ultra-rövid­hullámú rádió összeköttetés­ben lesz Gyöngyössel. Az előkészületek tehát olyan mértékűek Gyöngyösön, hogy ezt követően a sikernek sem szabad elmaradnia. (—ár) JELEN A RZSEVSZKAJA: HITLER VÉGNAPJAI MÍTOSZ NÉLKÜL Fordította: KIS TAMÁS c Az utolsó feladat Az irányjelző táblákon, a tankokon, a lövegéken és az ágyúcsöveken ez a felirat ol­vasható: „Irány a Reichstag”. Azokban a napokban Berlin­ben mindenki erre gondolt. Irány a Reichstag — a német államhatalmat megtestesítő épület! A Rechstagot elfoglal­ni, kupolájára kitűzni a vörös zászlót — ez azt jelentette, hogy hírül adjuk a világnak a fasizmus és Hitler fölött ara­tott győzelmet. Április 29-én Kuznyecov ve­zérezredes csapatai behatoltak arra a térre, amelyre a Reichs­tag szürke épületének hatosz­lopos homlokzata nézett. Még­is azok figyelme, akik a hábo­rú utolsó feladatával, Hitler elfogásával lettek megbízva, nem a Reichstagra, hanem a Wilhelmstrasse, a birodalmi kancellária felé előrenyomuló egységekre irányult. Nekünk akkor még nem vol­tak hiteles értesüléseink arról, hogy Hitler vezérkarával a bi- ••odalmi kancellária óvóhelyén tartózkodik. A rendelkezésünk­be álló adatok szegényesek, za (A Zrínyi Katonai Kiadónál ez év őszén megjelenő könyv rövidített szövege.) varosak, bizonytalanok és egymásnak ellentmondóak vol­tak. Április 23-án a berüni rá­dió hírül adta, hogy Hitler a fővárosban tartózkodik. Az áp­rilis 27-i „Berlini front-röp­lap” szintén tartalmazott erre vonatkozó utalásokat. — Mi — érthetően — nem adtunk hitelt e közlemények­nek. A fogságba esett német katonák szintén nem nagyon hitték bennük. Néhányan kö­zülük feltételezték, hogy Hit­ler Bajorországba, vagy talán valamilyen más helyre repült. Általában közömbösek voltak minden iránt, annyira elkábí­totta és kimerítette őket mind­az, amit átéltek. „Nyelvet” fogtunk, egy ti­zenöt éves fiút, aki a Hitler­jugend egyenruhájában, vörös­lő szemmel és remegő szájjal várja sorsát. Az imént még ve­szettül lövöldözött, most pedig itt ül zavartam, sőt némi kí­váncsisággal tekinget körül — hiába, csak kölyök még. El­mondja, hogy hadosztályuk, amit Axman, birodalmi ifjúsá­gi vezető irányit, Hitler védel­mét szolgálja. A parancsnokai­tól hallotta ezt. Feltartóztattunk egy ápoló­nőt, aki átjött a tűzvonalon, hogy az anyját megkeresse. Az oolónő előző este sebesülte­ket kísért a Voss-Strasseról a közelben lévő. egyetlen épség­ben maradt biztonságos helyre — a birodalmi kancellária bombabiztos óvóhelyére — és a katonáktól, meg a személy­zettől azt hallotta, hogy Hit­ler ott tartózkodik a föld alat­ti helyiségekben. Április 29-én a Reichstag el­foglalásáért folynak a harcok. A harcoló szovjet egységek tá­madásai a Reichstagra össz­pontosulnak. Ez köti le a moszkvai és a frontújságok fi­gyelmét fa. Harcosainkat már csak öt­száz méter választja el a bi­rodalmi kancellária épületé­től. Éjjel-nappal szünet nélkül tombol a küzdelem. A berlini helyőrséget, SS-ezredeket, az Oderától és a Küstrin felől visszavonuló csapatokat, az Elbától visszavont egységeket mind itt gyűjtik össze és itt ve­tik harcba, hogy életre-halálra védelmezzék a „Führer kan­celláriáját.” A német csapia­tok frontja egyre rövidebb: már csak a birodalmi kancel­láriát, a fasizmus utolsó me­nedékhelyét veszi körül. Április 30-án, 11.30-kor a harcoló egységek p»arancsot kapnak: tűz az összes fegyver­fa itákból! Megszólaltak a nehézágyúk, az önjáró lövegek, a tankok ágyúi, a géppuskák és a gépi­pisztolyok. Az ágyúk, amelyek a Volgától indultak d, bogy elérjenek idáig, pusztító tüzet zúdítanak mindenre és min­denkire. Ezek már a fasizmus végvanaglásának órád. Azután elhallgat a tüzérség és a har­cosok elindulnak az utolsó ro­hamra. .. Május 1-én a S. gárdahadse­reg arcvonalszakaszán német parlamenter jelentkezik és közli; Krebs tábornok, a szá­razföldi haderők vezérkari fő­nöke kéri. adjanak lehetőséget számára, hogy tárgyalásokat kezdhessen a szovjet parancs­noksággal. Krebset Csujkov vezérezre­des elé vezetik. Ma már isme­retes a Csujkov és Krebs kö­zött lezajlott párbeszéd. Akkor azonban csak röviden értesül­tünk Krebs jövetelének céljá­ról. Krebs közölte; Hitler ha­lott és fegyverszünetet kér, hogy az új Dönitz—Göbbels­féle kormány tagjai érintkezés­be léphessenek egymással. (Göbbefa Berlinben volt, Dö­nitz pedig Flensburg mellett.) Azt javasolta, tárgyaljanak ar­ról, hogy a fegyverszünet alatt Hitler főhadiszállásának sze­mélyzete elhagyhassa a körül­zárt Berünt. Csujkov azonban megmondta neki, hogy amint azt a szövetségesek fnár kije­lentették, csak feltétel nélküli kapitulációról lehet szó. A helyzet megváltozott, de a feladat maradt a régi: fel kell kutatni Hitlert, akár élve, akár holtan. 2. A birodalmi kancellárián Hitler és szűkebb környezete a birodalmi kancellária óvóhe­lyén tartózkodott. Az óvóhely­nek több mint ötven helyisé­ge volt. tulajdonképpen kis szobácskák. Nagy teljesítmé­nyű hfradóközpxjnt és konyha csatlakozott ehhez. Élelmi­szert bőségesen tartalékoltak. Az óvóhely mellett föld alatti garázs volt. Az óvóhelyet a bi­rodalmi kancellária belső ud­varáról és az előcsarnokból le­hetett megközelíteni, ahonnan meglehetősen széles, de nem nagyon meredek lép>cső veze­tett lefelé. Rögtön a lépcső végéin egy hosszú folyosó nyüt, sok ajtóval. Ahhoz, hogy Hit­ler óvóhelyéhez jussunk, még hosszú és bonyolult utat kellett megtenni. A belső kertből köz­vetlen bejárat fa vezetett a Fü hrer- búnké rbe, ahogyan azt az óvóhely lakói nevezték. A kétemeletes Führer-bun- ker sokkal nagyobb mélység­ben helyezkedett el, mint a bi­rodalmi kancellária óvóhelye és a fölötte lévő vasbeton réteg fa jóval erősebb volt. (Rattenhuber, Hitler testőrsé­gének parancsnoka a Szovjet­unióban fogságban írt kézira­tában. így jellemzi ezeket a he­lyiségeket: „Hitler bombabiz­tos óvóhelye a legerősebb volt azok közül, amelyeket Német­országban építettek — a bun­ker mennyezete feletti vasbe­ton réteg vastagsága elérte a nyolc métert.” Neki tudnia kel­lett, mert ő volt felelős Hitler személyes biztonságáért.) A bunker bejárata mellett egy betonkeverő gép állt. Rö­viddel ezelőtt még dolgoztak itt, hogy megerősítsék Hitler óvóhelyének vasbeton fedelét — alighanem akkor, amikor már ide is becsapta!« a tüzér­ségi lövedékek. A támadó csap*atok rést ütnek a birodalmi kancelláriát védelmező utolsó zárógyűrűn és behatolnak az épületbe. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom