Népújság, 1966. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-23 / 225. szám

„Razzia” a pultok korul A fogyasztóért vagy ellene ? ■ „Törvényen kívüli” boltok ■ A goromba üzletvezető ■ Reklamáció saját költségre a Fejszámoló pincér ■ Száz fagylaltoskanál „leszerelt” Csak egy kis szerencse... AZ ÖTSZÁZADIK LOTTÓSZÁMHÚZÁS ELŐTT „Játsszuk ast9 hogy megöllek 1" Egy chicagói egyetemista — pszichológia szakos — így magyarázta a dolgot: „Lehetőség nyílik arra, hogy szadista hajlamainkat lereagáljuk!” „A szadista hajlamok lereagálásának lehetősége” — játék. A játékot „vadászat’-nak nevezik. A játékszabályok igen egyszerűek, s könnyen érthetők: a játék irányítói „vadászok­ra” és „áldozatokra” osztják a játékosokat, minden „vadász­nak” kijelölik a maga „áldozatát”; a vadásszal közlik. az ál­dozat nevét, de az áldozatot is értesítik, hogy neve szerepel a gyilkossági listán. A vadásznak 4 napot adnak arra, hogy áldozatát felkutassa, s azt a legeredetibb módon megölje. Természetesen a megölés, a gyilkosság csak elméletben történik­Ha a gyilkosság egyszerűen, a megszokott módon törté­nik, a vadász tettét 1 ponttal jutalmazzák. Két pontot kap, ha a szokványostól elütő módszert fundál ki áldozata életének kioltására. Ha elvéti az áldozatát s tévedésből mást végez ki, vagy ha az áldozat intézi el a vadászt, ezért mínusz két pont, illetve mínusz egy pont jár. Nem őrültek vagy betegagyúak találmánya ez a játék. A játszók agyállománya, legalább is biológiai értelemben, ép. Ezt kell gondolnunk abból a tényből is, hogy a „szadista haj­lamok lereagálásának lehetősége” igen széles körű publici­tást kap: a legsikeresebb, legfantasztikusabb gyilkosságokat rendszeresen közlik a chicagói lapok. Eszembe jut egy szörnyűséges eset: július 14-én Chicagó­ban Richard Specket egy ápolónőképző iskola nyolc növen­dékét megölte. Sokan joggal megdöbbentek a bestiális gyil­kosságsorozat hírére. Pedig Specket csak az elméletet vál­totta gyakorlatra. Vagyis, pontosabban, az írás elején emlí­tett pszichológia szakos egyetemista szavaival élve: „lehető­sége nyílt arra, hogy szadista hajlamait lereagálja”. (kyét) Z & 77~~6F~*? S r^ ó Af < mm Km*K 4 Néjuüsű! 1366. szeptember 23., péntek goromba vezetője is tette, ami­kor az ellenőrök szót emeltek a 9,40 forintos csalás ellen... No és ha az üzletvezető él kifogással? — Akkor meglehet, hogy úgy jár, mint az ecsédi fmsz 5. számú élelmiszerbolt­jának vezetője, akinek telefo­non adott pótrendelésére a sütőipari művezető azt a vá­laszt adta, hogy csak az üzlet költségére hajlandó ismét szál­lítani. Romlott áru, rossz minőség, súlycsonkítás, hamis mérőesz­köz, s „vastagon fogó” ceru­za... Legény legyen a talpán, aki mindezt el akarja kerül­ni! — Mivelhogy az egyéni nyerészkedés, a különféle „rep­rezentáció” fedezése, vagy ép­pen a leltárhiánytól való féle­lem imitt-amott hallatlan „le­leményességre" nevelte az üz­letbelieket ... MELYIKET EMLÍTSÜK a jegyzetfüzetekből? Az előreál­lított mérleget, a tára nélküli mérőeszközöket, a „saccra” töl­tött edényeket, vagy az áru serpenyőbe dobását? Az eldu­gott árcédulákat, éttermi étla­pokat, presszóbeli itallapokat? A csökkentett kávéadagokat, a rosszul kalkulált nyensanyag- normákat, a figyelmen kívül hagyott árváltozásokat, vagy esetleg azt a módszert, amivel az a siroki pincér dolgozik, alti. csupán akkor veszi elő a blokkot, amikor már fejben nem boldogul a számokkal? — Esetleg az egri 27. számú áru­ház eladójának „ügyes sakkfhú- zását”, amivel az áruról lelki- ismeretfurdalás nélkül levágta a piros hibajelet, hogy többet számolhasson ? No, de ne marasztaljuk él ilyen egyértelműen az üzletek személyzetét, hiszen többsé­gükben becsületes, kedves, fi­gyelmes emberek, s nem csak rajtuk múlik, ha a vendég oly­kor mégis haragra gerjed ... Tehetnek erről az áru készítői, csomagolói, szállítói is, no és természetesen a vállalat veze­tősége, amely néha hajlamos megfeledkezni egy-egy üzleté­ről! Nem gondoskodik megfe­lelő mennyiségű és minőségű áruról, pontatlan mérőeszkö­zöket hagy a kiszolgálóknál. Nos éppen ez utóbbi miatt kel­lett például a MátravidéHi Vendéglátóipari Vállalat nem kevesebb mint 100 fagylatada- goló kanalát „leszereltetni”, kivonni a további munkából. Vajon mennyi ideig károsítot­ták a fagyira éhes vásárlókat? Mindezt összevetve joggal követelhető, hogy a jövőben tegyék megyeszerte rendszere­sebbé a vállalati és a társadal­mi ellenőrzést, s a vezetők oly­f BUNT MAR KORÁBBI lap­számunkban is hírül adtuk: az SZMT munkásellátási bizottsá­gának, az Állami Kereskedelmi Felügyelőségnek, továbbá a já­rási és városi tanácsoknak a képviselői, valamint a társadal­mi ellenőrök, a NEB és a BM helyi szerveinek támogatásá­val két hónapig tartó vizsgá­latot folytattak megyénk 383 üzletében. Az állami és szö­vetkezeti kereskedelem áruel­látását vették szemügyre, s a fogyasztói érdekvédelemről gyűjtötték tapasztalatokat. A pultok körüli „razziában” (észt vevő ellenőrök megálla­pították, hogy megyeszerte {jelentős a fejlődés. Általában (magasabb lett a vállalati ve­retes színvonala, több helyütt dicséretes törekvések mutat­koznak, gondot fordítanak a (Vásárlók igényének megfele­lőbb kielégítésére. Ám ez az Igyekezet még mindig kávés­nak bizonyult ahhoz, hogy az üzletekről általánosságban is Ö6 véleményt alkothassanak! Súlyhiányosak a csomagolt Brak, több helyütt megfeled­keznek az osztályozásról, nél­külözik a kereskedelmi érzé­ket. Egyes húskonzervekből nagy tartalékok halmzódnak fel mig másokból — például e ’ leesés készítményekből, májkrémből, különféle import árukból, paradicsomos konzerv- ből, löncsből — pedig időn­ként hiány van. S ellátási za­varok mutatkoznak olykor a rúdvaniliánál, étolajnál, mar­garinnál, fűszerpaprikánál, sza­licilnál, vagy éppenséggel az olyan új cikkeknél, mint a bé­biétel és a narancsital, ame­lyeket hiába keres a vásárló. —Csakúgy, mint a vegyesbol­tokban az ereszcsatornát, gáz­tűzhelyet, fürdőszoba-kályhát, olajkályhát, drótfonatot, csa­varárut, egyes zománcedénye­ket ... KIRÍVÓ ESETKÉNT került jegyzetfüzetbe a kápolnai fmsz boltjában a 10—10 kilogamm és félfehér kenyérnél tapasztalt 60—60 dekagrammos súlyhi­ány, valamint 10 darab kifli összesen 10 dekaerammos „fo­sa”! S a sok észrevétel kö­zül feltétlenül említést érdemel a mátraházi Sport Étterem 38 százalékos, — csaknem 7 fo­rintnyi — konyakdrágítása, nemkülönben az egri Dobos cukrászda 4,64 forintos, illetve a 24. számú presszó 4,28-as túl- számolása ugyancsak e nemes itat egyetlen decijénél! S vajh’ mi történik olyan­kor, amikor reklamál a vásár­ló? — Esetleg dörgő hangon ^kioktatják”, miként azt a 3117. számú petőfibányai bolt kor nyúljanak a felelősségre vonás szigorúbb eszközeihez is! Törődjenek jobban az üzle­tekkel, gondoskodjanak a meg­felelő készletről, választékról, a hibátlan felszerelésről, a ki­szolgálók oktatásáról, s a kia­dott rendeletek mindenkori betartásáról. S ne feledkezze­nek meg az egészségügyi köve­telmények végrehajtásáról sem! Ne hunyjanak szemet a hiányzó orvosi leletek felett, ne nézzék el a vizsgálatok elmu­lasztását, ne engedjék, hogy például egyes italboltokban, presszókban és éttermekben megfeledkezzenek a poharak előírásszerű mosásáról, vagy a húsüzleteket cuz fmsz kiskörei árudájának rossz példáját kö­vessék! Szocialista kereskedelmünk Heves megyében is észrevehe­tő, jelentős fejlődést mutat —, de még mindig sokat kell ten­ni azért, hogy a fogyasztók elé­gedetten távozzanak az üzle­tekből. A SZÚRÓPRÓBASZERŰEN ellenőrzött 383 kereskedelmi egység tapasztalatai legalábbis így mutatják... Győni Gyula A statisztikai adatok szerint valószínűnek látszik, hogy az 1966-os év a lottó történetében rekordokban bővelkedő eszten­dő lesz, feltéve persze, ha For­tuna továbbra is így akarja. A legutóbbi, 34. játékhéten elért telitalálattal — elérője egy nyugdíjazás előtt álló bu­dapesti nagymama volt — az idei öttalálatos szelvények száma tízre emelkedett. Ez maga is rekord. Ez az ötös egyúttal a lottó történetének öt- venhetedik ilyen szelvénye volt: 1965-ben kilenc, 1964-ben négy, 1963-ban nyolc. 1962-ben három, 1961-ben négy, 1960- ban nyolc, 1959-ben hét, 1958- ban egy, míg a csonkának szá­mító 1957-es esztendőben há­rom lottózónak sikerült meg- kömyékeznie Fortuna isten- aszonyt. Az idei tizedik ötta­lálatos szelvény érdekessége — éppen úgy, mint elődjének, a három szőnyi lottózónak — hogy ikerszelvényen sikerült eltalálnia a bűvös öt számot. Míg tavaly a kilencedik öt- találatosnak csupán november közepén sikerült kitöltenie szelvényét, az idén már au­gusztusban megszületett a ti­zedik. Majd húszmillió nyereség az idén A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság adatai szerint — beleértve a szeptember 7-én kifizetett szelvényt is — as idei öttalálatosok tulajdono­sainak kifizetett nyereményösz- szeg — a nyereményilleték le­vonása után — 19 253 552 fo­rintra emelkedett. A nyere­ményösszegek növekedését a: is bizonyítja, hogy a lottó tör­ténetének első öttalálatosa özv. Ring Sándorné 1957. ápri­lisában még „csak” 684 07Í forintot kapott kézhez, nap­jaink telitalálatos szelvényei­nek értéke pedig kétmillió fo­rint körül van. Ráérő statiszti­kusok kiszámították, hogy egy- egy ilyen kétmilliós lottófőnye­remény súlya — ropogós száz­forintosokból összerakott köte- gekből — éppen huszonkét ki­logrammot nyom. 880 kiló százforintos Az utóbbi esztendőkben egy­re több telitalálatos szelvénj érkezett vidékről. A telitalá­latos szelvények tulajdonosai­ról a lottóigazgatóságon veze­tett nyilvántartás szerint a: idén a tíz nyertes közül hé1 volt vidéki. Hadd említsük meg most a legszerencséseb­bek lakóhelyeit: Veszprémben kezdődött, folytatódott Gyu­lán, Pitvaroson, Szőregen, Ma­kón, ezután ismét Veszprémbe látogatott a szerencsés három ottani vasutashoz, majd Szörny­ben ér véget a nyertesek sora. Kilenc év alatt az öttalála­tosokia kifizetett nycraméiiyw ; összeg — a nyereményilleték levonása után — 80 millió 105 ezer forint volt, s a lottófőnye­- remények tulajdonosai éppen nyolcszáznyolcvan kilogramm százforintost vihettek haza* Vezet: a 37-es/ Sokáig tartana, ha valameny-J : nyi szerencseszám sorsát meg­■ vizsgálnánk az ötvenhét öttalá­latos szelvényen. A telitalála­■ tos szelvényeken a 37-es vál­■ tozatlanul tartja a rekordot (nyolcszor szerepelt a telitalá­• latos szelvényeken), míg a 36­- os a második helyre csúszott ■ vissza. Érdekes azonban, hogy • más számok előbbre rukkol­tak, mégpedig a 13-as, a 42-es, és a 66-os. Valamennyi hét-hét alkalommal szerepelt öttalála­tos szelvényen. A Fortuna ál­■ tál legkevésbé „kedvelt” szá­' mok között változatlanul meg­maradtak a 25-ös, a 72-es, a 78- as, és a 82-es, ezekkel egyetlen egy alkalommal sem találkoz­• tünk telitalálatos szelvényen! ■ Viszont a 41-es „megemberel­te” magát, a makói Szabó De­■ zsőné ikszelte át először az idei 24. játékhéten, s a 26.-on a veszprémi vasutasok S7<dvé­• nyón is szerepelt. Mit bi< >yíí < ez? Nem kevesebbet, hogy minden szám egyformán nyer­tes szám lehet, „csak” egy kis szerencse kell eltalálásához. Sz. I! I Egy nyelvei A kik beszélgetnek: olaszok és magyarok, egyiken sem ismerik a másik anyanyel­vét, csak a tolmács közbejötté­vel tudják a szavak értelmét felfogni. Mégis egy nyelven be­szélnek. Az olaszok a gyöngyösi Vá­rosi Művelődési Ház és a kör­zeti földművesszövetkezet ven­dégei, a felső-olaszországi Friüli tartomány szülöttei. An­nak is két kis községéből va­lók az énék-, zene- és tánc- együttes tagjai Foglalkozásúk­ra nézve zömmel parasztok, a kisebbik hányaduk munkás, és összesen három olyan tagja van a műkedvelő együttesnek, akik az íróasztal mellett vég­zik napi teendőiket. A közel száztagú együttes a szó igazi értelmében műkedve­lők csoportosulásában él és működik, minden rendszeres anyagi támogatás nélkül, saját erejükre hagyatkozva, de a lelkesedésük, a tertnivágyásuk eddig még minden akadályon átsegítette őket. így jutottak el hozzánk, Gyöngyösre és a vá­ros környéki községekbe, hogy bemutassák az olasz népi éne­kek, táncok, dallamok egy ré­szét, hogy üzenetet hozzanak az Isonzó mellől. Tőlünk idegen és mégis ismerős, tartalmában annyira rokon népművészeti termékek, művek közvetítik az üzenetet. És anélkül, hogy a szöveget szó szerint értenénk, a szavak ruhájába öltöztetett érzések, gondolatok tolmács nélkül is megértő fülekre ta­lálnak. Az életsors. ami meg­szülte ezeket a népi műveket, a mi múltunkra emlékeztet. Innen a közös nyelv, innen az értés és együttérzés. A kerek-asztal mellett foly­Megkezdtél szakközépisl (Juhász Ferenc tudósitó) Űj-Hatvanban, a Bajcsy- Zsillinszky úton a MÁV-lakóte- lep és a IV-es számú általá­nos iskola közötti, eddig kerté­szetként használt területen szeptember elején hozzáfogtak a 12 tantermes szakközépiskola három főépületének kitűzési és alapozási munkáihoz. Még ebben az évben egymillió 890 ezer forintot építenek be, az összes építkezési költség meg­haladja a kilencmillió forintot. A költségekhez a városi tanács a községfejlesztési alapból 350 ezer íoewttai járul hozzá, az i beszélünk tatott eszmecsere is azt bízó nyitja, hogy közös a nyelvünk: az Isonzó melletti paraszt és munkás éppen úgy gondolko­dik, éppen azok a vágyaik, a2 indulataik, mint nekünk. A politikai fogalmak egybeesnek. Nincs ezen csodálkoznivaló, de annál nagyobb a felelősség ami ránk hárul ebből a közös nyelvből. Nekünk kell e példa­képnek lennünk, nekünk kell a bizonyítéknak lennünk, hogy otthon elmondhassák: az olasz kétkezi dolgozók szándéka, vá­gya, akarata helyes, a Duna- közi munkástestvérek mai éle­te adja a tanúbizonyságát. Milyen könnyű ezt kimonda­ni, és müyen terheket ró ez ránk. De mennyi örömet is kelt. Jó tudni, hogy a társadalmi rend különbözősége ellenére is egy nyelvet beszélünk, hogy létünkkel, életformánkkal, szándékainkkal és eredmé- nyeimkkel, de talán még bot­lásainkkal is megerősítjük az ő elhatározásaikat. Mert ezt ki is mondták, félreérthetetlenül így fogalmazták meg. Elsősor­ban a friuli tartomány egyik kommunista vezetője, aki el­kísérte a csoportot a szocialis­ta építést folytató Magyaror­szágra. És milyen jó. hogy egy olasz kommunista vezető mondhatja ezt nekünk. Az olasz munkások, parasztok ne­vében szólhat az ő sorsuk, jö­vőjük alakulásának összefüg­gésében a mi felelősségünkről is. Értjük őket, mert egy nyel­ven beszélünk. A gyöngyösi találkozás is ezt, a határokon át is érvényesülő közösséget erősítette meg. (g. molnár) c a hatvani tola építését építkezés kivitelezője az BM. Heves megyei Állami Építő­ipari Vállalat. A új szakközépiskola három darab két- és háromszintes épületből áll, s az épületeket üvegezett folyosók kapcsolják össze. A szakoktatáshoz mű­helytermek lesznek. Az épü­letben helyezik el a 240 négyzet- méter alapterületű tornater­met öltözőkkel, fürdőkkel, szer­tárral, a 300 személyes ebédlő egészíti ki az építkezést. Az új szakközépiskola felépítésével csökken a jelenlegi középisko­la zsúfoltsága. rád Felkeltette gyanúnkat, amelytől nem tudunk szaba­dulni Hiába ismételgetjük ma­gunkban, hogy nem lehet iga­za. Ez mindig így van. Persze, a hölgy nem cselekszik rossz- akaratból. Csupa jóindulat, de ez a hiéna jósága. Legjobb szándékkal döf belénk. Azok­hoz az emberekhez tartozik, akik csupa felebaráti szeré­téiből így szólnak másokhoz együttérzéstől remegő hangon: „Hogy lefogyott és milyen rosszul néz ki. Mondja, nin­csen gyomorfekélye?” Ha azok, akik így beszél­nek, sejtenék, mit tesznek! Az ilyen „jó emberek” néha bor­zalmasak. Mark Twain mondja valahol: „sok „jó ember” él vagy a helytelen együttérzés­ről, ezt nyilván sértésnek ve­szi. A legjobb, ha visszavágok. De hogyan? Na, majd társal­gók egy kicsit a kutyámmal. „Kedves Tom”, kezdtem elég hangosan, hogy a hölgy is meghallja, „látod, most lelep>- leztek. Az idegen néni is tud­ja, hogy szopornyicád van és így nem szabad a többi kisku­tyával játszanod”. A hölgy sóbálvánnyá válto­zott. Tágra nyílt szemével, úgy festett, mint egy filmdíva premier plánban. Fagyos te­kintettel végigmért és azt kér­dezte: „Játszott ez a szopor- nyicás kutya más helybeli ku­tyákkal?” „Igen, persze”. „Az én kis skótommal is?” „Hogyan asszonyom? Skót űtitársa van?” „Ostobaság, azt kérdeztem, hogy ez a beteg kutya ját- szott-e az én skót-terrierem­mel?” „Vagy úgy, azzal a kis feke­tével? Igen, egész délután együtt voltak Tómmal. Az volt a legmulatságosabb amikor Tóm végignyalta a pofikáját.” A hölgy szó nélkül sarkon fordult és felsietett a szállo­dába. Csomagolt és kutyájá­val együtt még aznap haza­utazott. Tom, meg én újból ott ülünk a napon és élvezzük a békés csendet. Felhőtlen az ég és az utakon sem sétálnak idegen „jóemberek”. Boldog Balázs fordítás* közöttünk, de akadnak, akik­nek még ennél is nagyobb hi­bájuk van”. Ez megnyugtató, noha vigasznak elég sovány. „Mit válaszoljak ennek a hölgynek?” — elmélkedtem magamban. Ha beszélek a rosszul alkalmazott jóságról, Hm, gondolom, itt ülünk a napon Tom, meg én, jól érez­zük magunkat, s akkor jön egy vadidegen nő, és kellemet­lenségeket vág a fejünkhöz. Bár mind a ketten tudjuk, hogy nincsen igaza, szavának fullánkja mégis bennünk ma­„Ön állatorvosnő, asszo­nyom?” kérdeztem. „Nem, de tudom, hogy szo­pornyicája van. Látszik a hátsó lábán. Az én kutyámnak is ilyenek voltak a lábai. Három hét alatt elpusztult. Pedig olyan aranyosak. amikor ki­csinyek!” Csendes, szép reggel. A köl­tők szerint ilyenkor rezdül halkan a lomb és a kelő nap sugara játszik a függönyön. Tom és én naplózunk. Tom hat és fél hónapxis, egyenes lá­ba van és nagyon szép feje. Ősszel részt vesz a kiállításon. Ezzel tartozunk neki, bár igen terhes dolognak tartjuk az ilyen kiállításokat. Éppien erről csevegtünk, amikor a reggel békés nyugalmát megzavarta egy sétáló hölgy. A szálloda felől jött és meg­állt Tom előtt. Fürkésző szem­mel vizsgálta körülbelül úgy, mint ahogy az egyik hölgy mustrálja a másik kifakult ru­háját. majd ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette: „Énnek a kutyának szopornyi­cája van!” „Nincsen”, mondtam, mert tudtam, hogy Tom nem szo- pomyicás. Orvosa közölte ve­lem a múltkor, amikor valami hurut miatt elhívtam .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom