Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-28 / 203. szám
Televízió és tömegkultúra Népművelés a statisztika tükrében ■JVerai ts olyan régen ete- 1' ven vita folyt a sajtóban a televíziónak a színjátszásra, • általában a kulturális életre gyakorolt hatásáról. Akkoriban voltak, akik azt hangoztatták, hogy a televízió elvonja az emberek ügyeimét a színháztól, a könyvtől, s a kultúra egyéb területeitőL Ezzel a véleménnyel sokan vitába szálltak, de elegendő bizonyíték egyik fél kezében sem volt, a ezért mindenki azt hangsúlyozta; a végső ítélettel várni kell, amíg a vevőkészülékek tömegméretekben elterjeditek. Nos, e tekintetben az utóbbi években óriásit léptünk előre, • nem érdektelen megnézni* hogy napjainkban milyen hatást gyakorol a televízió a különböző Irányú kulturális érdeklődésre. A népművelés legfrissebb, 1965-őa statisztikai összesítése szerint 1965. december 31-én 831182 televízió volt az országban. A tömegméretű elterjedés tulajdonképpen 1961-ben kezdődött meg, ekkor lépték túl az előfizetők a 200 ezret — tehát körülbelül innen kéül figyelemmel kísérnünk a népművelés különböző területeinek az adatait is. Kezdjük talán a sokat emlegetett színházlátogatással és a könyvolvasással. 1961-ben 6 millió 157 ezer néző előtt Játszottak színházaink. Ezután a színházlátogatók 1958-ban kezdődött lassú csökkenése még két évig folytatódott, s 1963- b»m 5 millió 881 ezer nézővel élért egy ^mélypointot”, majd ismét Javult a helyzet, s 1965- ben csaknem 5 millió 912 ezer látogatót számláltak 1961-hez viszonyítva tehát 245 ezer nézővel kevesebb volt tavaly. De ehhez tegyük hozzá azonnal, hogy Budapesten és a vidéki városokban — tehát a nagy színházakban — mintegy 560 előadással kevesebbet tartottak A ml pedig a könyvek sse- n retetét illeti: a televí- SK elterjedésévéi párhuzamosan nem csupán nem csökkent, hanem rohamosan növekedett A tanácsi könyvtárak és könyvkölcsönzőknek 1961-ben 1 millió 80 ezer beiratkozott olvasójuk volt, 1965-ben 1 millió 551 ezer, tehát a növekedés csaknem 50 százalékos. Ugyanebben az időben a kölcsönzött kötetek száma 24 és fél millióról 40 millió 200 ezerre emelkedett A könyvvásárlásban pedig különösen rácáfoltak a tények azokra, akik a televíziótól féltek, hiszen a kiskereskedelmi könyvforgalom 168 millió forinttal növekedett 1961 óta. Akkor 610 millióért vásároltak könyvet az emberek, 1965-ben pedig 778 millió forintért És mind többen kiváncsiak a múzeumokra és a kiállításokra is. 1961-ben az előző évekhez mérten rekordmagasságot ért el a múzeumlátogatók száma — csaknem 4 millió volt —, s ezt is több mint másfél millióival túlszárnyalták 1965-re. Ami pedig a kiállítási intézmények és a Műcsarnok kiállításait Illeti: 1965-ben csak 6 ezerrel volt több látogató, mint 1961- ben, s mégis az érdeklődés lényeges növekedéséről lehet beszélni, hiszen tavaly 215 kiállítást rendeztek* 1961-ben pedig 305-et Tehát egy kiállítást átlagosan 1900 látogató tekintett meg 1961-ben, de 1965-ben már 28001 i Érdekes wtt Ismeretterjesztő előadások számának és látogatottságának alakulása is. A tarácsi és a szakszervezeti rendezésben tartott ismeretterjesztő előadások száma ugyanis 135 ezerről 88 ezerre, a látogatóké pedig 7 millió 720 ezerről 4 millió 278 ezerre csökkent De ugyanebben az időben a TIT előadásainak száma 68 ezerről 85 ezerre, a hallgatók száma pedig 3 millió 983 ezerről 4 millió 416 ezerre emelkedett A tanácsi és a szakszervezeti ismeretterjesztő előadások csökkenése tehát nem hozható közvetlen összefüggésbe a televízió elterjedésével, illetve az érdeklődés lanyhulásával. , 17 gyedül a mozflátogatók l j számának csökkenéséből lehet egyértelműen a televízió hatására következtetni. Itt ugyanis az állandó és folyamatos emelkedés után éppen 1960-ban és 1961-ben törik meg a grafikon, ettől kezdve csökken a látogatók száma, mégpedig eléggé rohamosan. 1960- ban még 140, 1961-ben pedig 135 millió mozinéző volt, de 1965-ben már csak 106 millió. És ez a csökkenés Budapesten éppúgy kimutatható, mint a vidéki városokban és községekben. Sőt, a községekben annak ellenére, hogy időközben csaknem 100 mozival gyarapodott a hálózat, 12 millióval volt kevesebb néző. Az évbeli egybeesés a televízió elterjedésének kezdete és a mozinézők számának csökkenése között nyilvánvaló összefüggéseket mutat Érdekes azonban, hogy ez sem olyan magától értetődő folyamat. Az ezer lakosra jutó televízió-előfizetők tekintetében például Komárom megye községei az, első helyen állnak a megyék községi listáin, városai pedig a városok rangsorában a másodikon. Ennek ellenére az ugyancsak ezer lakosra jutó mozilátogatók nagyságrendjében Komárom megye községei a negyedik helyen, városai pedig a hatodik helyen vannak. Vagy: Békés megye községei a televízióval való ellátottság tekintetében a megyék községek szerinti sorrendjében az előkelő harmadik helyet foglalják el, s mégis első helyen állnak a mozilátogatás listáján. 171 lehet tehát mondani, hogy a televízió tömeges elterjedése nem csupán nem ártott a népművelés egyéb ágazatainak, hanem kifejezetten kedvet csinált az olvasáshoz, a művelődéshez, az ismeretek gyűjtéséhez. A mozilátogatók számának csökkenése is viszonylagos, hiszen ha a képernyőn bemutatott filmeket is számítjuk — márpedig kulturális hatásuk miatt igenis számításba kell venni ezeket is! — akkor összehasonlíthatatlanul megnőtt a ,.mozinézők” tábora, a filmművészet hatóköre. A televízió tehát örvendetesen kiegészíti a lakosság kulturális ellátását, sokoldalúbbá, sőt színvonalasabbá teszi azt, növeli a népművelés iránti igényt és az igényességet is. Ezért most már a televízió, kontra népművelés vitázgatás helyett mindinkább a jobb együttműködés űtjain-módjain ajánlatos gondolkodni. Tóth László DARÁZS ENDUE: Hajnal a Duna-parton Egy csillag Int még, a sereghajtó. Biztatón int, hogy mind visszatérnek — Különben már minden kék és arany, Mert nappal ez És felette felhők márványkarzata és azon Óriási, láthatatlan kórusok. Csak egy gally-intés kellene És feizendülne máris az ünnepi zene. Valami mindig közbejön. Most mély búgás. Gabonaszállító hajók vonulnak a Dunán, Csupán Szelíd, kék árnyak, egymás nyomán. Odaát az Országház Szélesvállú tömbje. Akár egy szónok a mellvédre, A rakpartra támaszkodik S hallgatása súlyos, Ám máris beszélni kezd, Ha elmegy feje — kupolája — fölií Az a harsogva kerengő kis gép. Valami mindig közbejön. ülök a parti csendben. De kórusok harsognak bennem És egymást váltják megfontolt beszédek. Arról, Hogy a mi korunk írja le A bejárható mindenség alkotmányának Kezdőszavait. _ BERTOLT BRECHT: A kommunizmus dicsérete Mert ésszerű, mindenki érti. Könnyű is. Hiszen te nem vagy kizsákmányoló, megértheted. És jó neked, nézz utána alaposan. A tökfejnek tökíejűség, és mocskosok számára mocskos. Ellenfele mocsoknak és butaságnak. Igen, gazság a kizsákmányolok szemében. Ámde mi tudjuk: Minden gazság végét jelenti Nem ostobaságnak. És nem is a rejtvény, De a megoldás. Egyszerű dolog, de nehéz Nyélbeütni. v (Görgey Gábor fordítása) TÉNAGV SÁNDOR: OTTHONOM A nyers-nehéz, néha kibírhatatlan köznapokban megnyugvást ml adhat? Az ismétlődő szürke forgatagban perceim — Jaj — sorra szétriadnak. Elér a délután, a csöndes este; de nincs megállás, munka vár megint. Hogy békéjét az ember megteremtse: él békétlenül, egy-törvény szerint Már otthonom e folyton-mozgó élet már furcsa lenne másként Jó ez így. A kényszerítő, termő férfi-évek már gyűjtik sorsom szép esélyeit. KATONA JUDIT: LcLk é n cq tj eA Veri a csönd szorgos keze holt csipkéit a régi éren, Kőhidak alatt, fehéren torlódik össze a nincs nesze. De hirtelen felrúg a gép • ledől a házsor. Fel az égig új házak nőnek fel, Kitépik, gesztenyéssoroen gyökerét Utcákra hűl a bitumen széthull a téglás, régi járda nem mászok többé almaágra. Hatalmas vastraverzeken _ I l kő műves izzad, Igazit habarcsra téglát Százra százat Itt laktunk, Épp itt Helye vázlat s dőlt kerítések léceit yAm. a szél Mind tört rakás, megleshetném egy résre dűlve anyát ki fest és sir a fűre szemében tüzet rak a láz és minden könnye gömbölyít nagy, színes labda száll repesve de útja vész, ha itt az estei Kőrakáson együgyű éhség vihog és mutogat nyelvet fityiszt a csúf, az átnok: kísérhetsz s tűnhetsz — kiáltok mert itt már más élet fakad. SASS ERVIN: Üveggyöngyöm régi kedves üveggyöngyöm elvesztettem mégis őrzöm napsugárban szikrákat hány benne zárva ott az a lány akiinek már neve sincsen akinek már szíve sincsen i behálózták rezgő évek vad pirosak hideg kékek velük fonódik a tájra kötóződik a világra üveggyöngyöm mesze gurulj kedvesemnek ölébe hullj csillagot vess a szemében simulj meg a tenyerében HAJNAL GÁBOR: Nyárvég Tejfehér víz tejfehér ég egymásra dőlnek párába bútt a parti hegy vacogva vár a nádas a reggeli táj csupa vágy várakozás feszültség. Ontsd fényedet már rá te Nap szívemen oldd a görcsöt. Nyárvégi áhitat lebeg a párás fényű reggelen helyemet seholso lelem, hívnak az őszfejfi hegyek, bonisszemű hegyitavak felhőket ringatnak a mélyben, fenyőmai száll észrevétlen áimomba s dallal hívogat. Mintha csak egy karnyújtásnyira lenne a határ. Pedig éppen kétszáz méterre volt tőle. Bozótos, lápos ez a vidék. Facsoportok tarkítják a zsom- békos rétek egyhangúságát. A sötétzöld bokrok olyanok, mintha óriási gombakalapok lennének. Szemre szép a táj. De alattomos, mert az üde fű süp- pedékes, lucskos talajt fed. Ott lapult a bokorban, fegyverét lövésre készen tartva. Idegesen dobogott a szíve, a hátán apró verejték-patakocskák csurogtak végig. Feszülten figyelt, moccan-e valami a túlsó oldalon. Percek óta hasalt a bokor tövében, de a percek órákká tágultak emlékezetében. A nap még csak most kapaszkodott az égbolt tetejére, de sugarai máris égettek. A bokor alig nyújtott valami védelmet. Szerencsére a fény a háta mögül jött, nem vakította. Sapkájának ellenzőjét így is mélyen a szemébe húzta. Érezte, a sós Izzadság a szeme sarkában összegyűlt, és ahogy óvatosan G. MOLNÁR FERENC : SlÖKÉS /I eltörölte a keze fejével, ejy kevés a szemébe is jutott belőle. Csípett kegyetlenül. Jó lenne kimosni az izzadságot a szeméből, a vízzel telt kulacs ott volt az oldalán, de nem mert hozzányúlni. A határnál minden felesleges mozdulatot kerülni kell, jól tudta. A mozdulatlan táj csak látszólag kihalt. Hátha a túlsó oldalról máris egy táv- "ső kutatja énpen annak a bokornak a környékét, amelyben ott lapul. A mozgás elárulhatja a jelenlétét Az izzadság sós marását tehát tűrnie kell. Megpróbálhatja még, hogy pislogással kipréselje az égő cseppeket a szeméből. Talán sikerül. Legjobb, ha egyáltalán nem gondol rá. Csak a határral törődik, azzal a kétszáz méternyi sávval, ami közte és a határ között húzódik. Még egy fél órát kell itt feküdnie mozdulatlanul. Ez volt az első komoly feladat, amit rábíztak a bevonulás óta. Végre letelt az újoncidő. a kiskatonából komoly határőr lett. Kovács József, a varasdi Szabadság Tsz traktorosa mindig erre vágyott, amikor a katonai szolgálatra gondolt. Sok, izgalmas filmet látott a határőrökre!1, sok, érdekes, kalandos történetet olvasott róluk még civil korában, kedvet kapott hát a határőrszolgálathoz. A vágya beteljesedett. De azt nem gondolta volna soha. hogy ez a szolgálat sok, kemény tanulást követel, fárasztó kiképzéssel jár, és az izgalmas események sem nőnek ki naponta a határjelzések tövéből. Mégis, ez a mai nap más, mint amilyen sok-sok elődje volt. Ez első önálló szolgálati napja. Járőrtársa jobbra tőle ötven méterre feküdt a homokos szelén. Ót biztosította. Ugyan mire gondolhat most? Hiszen annyi^ minden felvillan ilyenkor az ember előtt, hiába összpontosítja figyelmét arra a terepszakaszra, amely megfigyelési területe. Néha mintha másodperceken át dia-filmet vetítenének előtte: egy kép a tegnap estéről: ahogy a büfében összekoccan a két pohár a nagyfröccsel; egy kép a vasárnap délutáni táncból, ahogy Vali kék szeme rávil- lant; egy kép az anyjáról, ahogy szégyenlősen mondja — vigyázz magadra, kisfiam és így tovább. Ezeket a képeket úgy kell elparancsolnia emlékezete vetítővásznáról. Csak a területsávra összpontosíthat, tudja jól. Nem történik semmi. A táj moccanatlan. Ugyan mennyi idő télt már el itt, a figyelőállásban? Valami mozdult odaát. A napfény megcsillant valami ismeretlen, tükröző tárgyon. Ha csak egy cserép darab lett volna, ami visszaverte a fényt, még mindig reflektorozna. Ott valaminek, vagy valakinek mozognia kellett. Az osztrák járőrök lennének? Az lehetetlen. Semmi tükröző felületű tárgy nem lehet náluk. Esetleg a távcsövük lencséje villant volna meg egy pillanatra? A figyelmét nem terelheti el a könnyebb megoldás feltételezésével. Óvatosan arra fordult, amerre járőrtársa feküdt. Csö- pi, aki éppen hosszú, vékony alakja miatt kapta ezt a nevet, bólintott a fejével: ő is látta. A kutya, Igric is jelzett. A gyomrában mintha ólomgombóc lenne, és azt is érezte, ahogy a vére sebesen iramodik az erek csatornáin a homloka irányába. Tíz másodperccel később már a bokrok ágai is mozogtak odaát. Valaki óvatosan kúszott a határ felé. Egyenletes, erőteljes mozgással közeledett. Még tíz méter, és eléri a határt Kovács József tenyere vizesen megmerevedett, a széna- pillája sem moccant. Nagyon lassan, elnyújtott lélegzéssel szívta be a forró levegőt a tüdejébe, mintha attól kellene tartania, hogy az, aki odaát a határ felé kúszik, meghallaná. Nem értett valamit. Maga 8 tény, hogy valaki át akar jutni a határon, nem lepte meg, csak izgatottá tette. A határsértés önmagában nem volt rendkívüli dolog. A körülmények azonban nagyon is azok voltak. Különös véletlen, hogy a határsértő éppen most, éppen ezen a szakaszon, éppen első önálló feladatának idején kísérli meg az átjutást. Mintha csak valaki vagy valakik megrendezték volna. Külön az ő kedvéért. A legfeltűnőbb az volt az egészben, hogy a délelőtti órákban eddig még nem történt ilyen esemény, hasonlóról még senkitől sem hallott. Vajon mi késztette arra a határsértőt, hogy tettét erre az időpontra tervezze? A távcső egészen közel hozta a túlsó oldali környezetet. Az illetőnek az arcát nem láthatta jól, mert a magas fű eltakarta. Ügy vette ki, hogy fiatal férfi, öltözéke olyan* mintha csak sétálni indult volna. Egyszerű szürke ruha, kihajtott ing. Jobb kezével maga után húzott valamit. Egy táskát. Egy sima bőrtáskát, olyat, amire azt szokták mondani, diplomatatáska. A táskát jól megtömhette, súlyos lehetett, mert csak vonsznlrv tudta a teste mellett. Mi lehel abban a táskában? Talán robbanóanyag, oda akarja tenni
