Népújság, 1966. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-18 / 195. szám
Könyvtárak, könyvek és olvasók Hallottam egy anekdotának is beillő történetet oly családról, amelynek otthonában egyetlen könyvecske árválkodik csak — de azt az egyet különös becsben tartják! — s ez a könyvecske a KRESZ. Szerencsére, az ilyen, a szellemi igénytelenség ily alacsony fokán megrekedt családok száma mind kevesebb. Megyénk tanácsi könyvtáraiban 490 000 kötet közül válogathatnak az olvasók, s nem is kevés azoknak a száma, akik élnek az adott lehetőséggel, igénylik a könyveket, a tudást, az új ismereteket. A nyilvántartott könyvtári tagok száma — legfrissebb adat! — 48 501, amely a lakosság több mint 14 százalékát jelenti. S ha a fejlődést tekintjük, a városok jóval elmaradnak községeink mögött. Míg a városok lakosságának 10—11 százalékát mondhatjuk olvasónak, addig a községeknek 15,5 százaléka olvas rendszeresen, örvendetes az olvasó tsz-parasz- tok számának fokozatos növekedése: a gyöngyösi járásban több mint kétezer, a hevesi járásban pedig már meghaladta a másfél ezret. Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban az olvasómozgalom „stagnál”, fejlődést alig mutat. S nem másért, mint a városi könyvtárak szegényes és sivár viszonyai miatta Szaporodott a könyvtárak köteteinek száma, s ha tapasztalhatók is bosszantó körülmények, nehézségek, azt mondhatjuk, hogy a forgalom arányosan, egyenletesen emelkedik. A megye tanácsi könyvtárai az idei év első felében nem kevesebb, mint 788 762 kötetet kölcsönöztek. A járások között a gyöngyösi vezet, másodiknak következik a hevesi, — ezek jóval százezer kötet telett kölcsönöztek; a másik bárom járás könyvforgalma alatta marad a százezernek. Még a volt pétervásári járás is csak 77 943 kötet kölcsönzést ért eL A városok között a lé- lekszámban is legnagyobb megyeszékhely, Eger áll az élen, megközelítően százezer kötettel. Van adatunk arról is, mely könyvek voltak a legkapósab- bak, a legkeresettebbek. A sorrend ez: Sarkadi Imre: Gyáva, Barabás Tibor: Éjjeli őrjárat, Jankovich Ferenc: A budai napkirály és Nemes László: Szeretni nem elég. A céltudatos könyvtárosi munka eredményének köszönhető, hogy az ismeretterjesztő művek kölcsönzése is mind rangosabb helyre kerül a statisztikában. A hasznos ismeretterjesztő könyvek forgalma is egyenletes emelkedést mutat. Egerben például az összes kölcsönzés 19,2 százalékát (20 ezer kötet) tették ki az ismeretterjesztő művek, s a füzesabonyi járásban már 20,6 százalékos az arány. Vannak olyan községek, például Sziha- lom és Nagyút, ahol az ismeretterjesztő könyvek kölcsönzése eléri a 28—33 százalékot is. Az előrelépés, a könyvtári kultúra színvonalának emelése lassú ütemű volt az elmúlt félévben. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a könyvtárépítések is visszafogták időlegesen az olvasómozgalom kiszélesedését. Hogy új könyvtárakat építünk, hogy korszerűsítjük a könyvek meglevő otthonait, az jó dolog. A szépen, ízlésesen berendezett könyvtárak vonzzák az olvasókat. Remélhetőleg majd a városi könyvtárak is utolérhetik fejlődésben a községieket. A városi könyvtárak korszerűsítése, felújítása most már élet kívánta szükség, (p. d.) Még tart a meleg! A korábbi számításokkal ellentétben egyelőre nincs még vége a kánikulának, vagy legalábbis a nyárias melegnek, közölték a Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályán. A hideg levegő távolodik tőlünk: megkerülve az Alpok keleti nyúlványát. Lassan a Pó síkság és az /‘driai-ten- ger medencéje felé halad. Az árvízhelyzet szempontjából külön kedvező, hogy a hideg légtömegek csapadék-zónája is elhagyta a Duna vízgyűjtő területének nagy részét. Számottevő lehűléstől nem kell tartanunk még csütörtökön sem. A nap-besugárzás hatására azonban a meteorológusok felhőképződésre számítanak, ami az ország néhány pontján helyi jellegű záport okozhat. ÚJ napközi otthon — szépséghibákkal Vendégssűrés, vagy több ssess fogyaszt as f Arról van szó. hogy a gyöngyösi Mátra presszóban, a ■szombati és vasárnapi zenés ötórai teákra, no és természetesen egész estére, bevezették a couvert-L Ez magyarra átfordítva kötelező fogyasztást jelent, ebben az esetben 20 forint erejéig. Ez a mai napig is azt eredményezi, hogy az átutazó kirándulók népes tábora, összhangban a gyöngyösiekkel, szidja az új rendszert. Es meg kell mondani, hogy nem alap nélkül. Ám ha reálisan akarunk vizsgálódni, azt is el kell ismernünk, hogy az üzletvezetőség álláspontjában is találunk igazságot. Ebből kiindulva a pro és kontra találkozásánál szükség van a felek meghallgatására. Beszéljen tehát előbb a kezdeményező, Virág György, a Mátra Szálló és Étterem, üzemvezetője. — A convert bevezetésével kapcsolatos igazság tsz, hogy meg akarjuk szűrni a vendégeinket. Ki akarjuk zárni a néhány percre beugró, rendbontó, hangoskodó turistacsoportokat, akik csak zavarják vendégeink nyugodt szórakozását. De forgalomemelkedést is várunk! — És mit mutat a három hét mérlege? — Nincs emelkedés. A sütemény fogyasztás azonban a duplájára emelkedett a convert bevezetése óta, A saját szempontjukból igazuk van. Az is helyes, hogy védeni akarják a vendégek nyugodt szórakozását. Igen ám, de az átutazóknak csupán csekély hányadát alkotják a randalírozó turistacsoportok. De annál több az olyan autós kiránduló, aki betérne egy feketére és közben zenét hallgatna. De még többen vannak az olyan gyöngyösiek, akik híven a több éves szokáshoz, ebben az időpontban sétálnak ki egy feketére, és éppen ide vonzza őket a higiénia, a pedáns tisztaság, a gyors és udvarias kiszolgálás. Talán olyanok sem szeretnének szeszes italt fogyasztani, akiknek az erszénye megengedné. A személyenkénti 20 forintot alapfogyasztani pedig, feketére vagy hűsítő italra átszámítva, már mennyiségileg is bajos. De van még egyéb ellenvetés is. Hangoztatjuk, hogy fiataljaink szórakozzanak kulturáltan, minél kevesebb szeszfogyasztással. (Egyébként ezen a téren a világszínvonal körül mozgunk.) De mit csináljon az a fiatal, akinek nincs 20 forint a zsebében, de igényli a kulturált környezetet? De tegyük fel, hogy van pénze. Egy feketénél többet azonban nem akar fogyasztani. A fennmaradó összeggel megajándékozza a felszolgálót, vagy szeszes italt iszik a 20 forint teljes törlesztése, érdekében. így néz ki az a bizonyos pro és kontra érvelés. Egy azonban kétségtelen: a gyöngyösiek nem kedvelik a kötelező fogyasztási módszert. Valahogy olyan színezete van, mintha erőszakosan ivásra kényszerítené a szórakozókat. És ez ismét felvet egy kérdést; mi ellen harcolunk? Az alkoholfogyasztás mellett, vagy... ? Laczik János Szerződés a kultúráért A szerződő felek közül az egyik minden esetben a Városi Művelődési Ház, a másik fél viszont minden szerződésen más. Általában azok a kisebb üzemek, intézmények, szövetkezetek, amelyek nem rendelkeznek olyan feltételekkel, hogy az ott dolgozó, szocialista címért küzdő brigádoknak maradéktalanul tudnák biztosítani a kulturális vállalásaik teljesítéshez szükséges feltételek megteremtését. A szerződés célja tehát világos: segíteni a brigádokat a kulturális feladatok végrehajtásában. Ehhez nemcsak helyet ad a művelődési ház, hanem megfelelő szervezési formát is, és ha szükséges, még az előadókról is gondoskodik. Gyöngyösön most kezd a gyakorlatban megvalósulni mindez. A művelődési ház vezetői felkeresik az üzemeket, szövetkezeteket, tárgyalnak a szocialista brigádokkal, és miután egyeztették a kívánságokat a lehetőségekkel, megkötik írásban a szocialista szerződést. Lényegében tehát a művelődési, ház garanciát vállal a felajánlások teljesítéséhez szükséges feltételek megteremtésére. Ha Mohamed nem megy a hegyhez ...: idézhetnénk a régi mondást, amely most a valóságban is megtörténik. Köny- nyű a művelődési háznak az ilyenfajta segítséget felajánlania, mondhatnák néhányan. Ott vannak a szakkörök, ott vannak az ismeretterjesztő előadások, kapcsolatban áll a színházakkal. Tulajdonképpen nem csinál mást, mint a saját közönségét, szakköri tagságát biztosítja ezekkel a szocialista brigádoknak nyújtott segítséggel. Kétségtelen, a dolognak ilyen oldala is létezik. És a másik oldala? Hány brigádnak okoz gondot a kulturális vállalások végrehajtása? Hány brigádnak ad könnyebbséget ehhez a most létrejövő szerződés? Ebben a szerződéses viszonyban mindenki megtalálja a számítását, és így van ez rendjén. A brigádok — ha úgy tetszik — tálcán kapják a lehetőségeket, a művelődési ház pedig a községet, a tagságot. Kinek származik ebből hátránya? Gyöngyösön sikere van a művelődési ház kezdeményezésének. Néhány szerződésen már megszáradt a tinta, és biztosra vehető, hogy az új népművelési évben mozgalmas, élénk tevékenység zajlik majd a kultúra gyöngyösi otthonában. De hát nem ez a cél? te- molnár.) ről”, a „Moszkva irányította tervekről”, amelyeknek „célja az iskolához való beszivárgás”. A vád tanúi közül utolsónak lépett elő DeBoer. Ügy kezdte: — Nekünk valamennyiünknek, igaz amerikaiaknak tisztában kell lennünk azokkal az ördögi módszerekkel, amelyekkel a vörösök igyekeznek beférkőzni ifjúságunk leikébe... McGrath is ilyen veszedelmes vörös, Moszkva ügynöke, akinek feladata volt az ifjúság megmételyezése. Tanúsítom: McGrath a tanári szobában azt állította, hogy Hitlert sohasem vertük volna le a szovjet hadsereg részvétele nélkül. Azt is állította: az orosz közoktatás sok tekintetben előttünk jár, tehát nyilvánvalóan propagandát igyekezett kifejteni a vörösök érdekében. Elképzelhető, hogy diákjai között is ezt a szellemet terjesztette, amely összeegyeztethetetlen a közoktatási tanács által elénk állított nevelési programmal. Fiainkat és lányainkat arra kell nevelnünk, hogy civilizációnk és szabadságunk érdekében leszámoljanak a vörösökkel. Amint tanítványainktól hallottam, McGrath ezzel szemben több alkalommal úgy mesélte el a második világháború élményeit, hogy abban rokonszenvesnek tűntek fel a vörösök. Többek között ez a tanár nem átallotta elmondani diákjai előtt egy bizonyos Szemjo- nov nevű orosz repülőtiszttel való találkozását, akivel 1945- ben Berlinben ismerkedett meg és saját bevallása szerint is háromszor találkozott és hosszasan beszélgetett vele. Semmi kétség aziránt, hogy Szemjo- nov az orosz titkosszolgálat embere, különleges kiképzésben részesült. McGrath felugrott helyéről és közbekiáltott: — Tiltakozom az ellen, hogy ezt az embert rágalmazzák. Szemjonov feleségét, édesanyját és két gyermekét vesztette el a háborúban! Megölték őket a nácik! A háború első percétől harcolt, és ha jól emlékszem, 34 fasiszta gépet semmisített meg! Ha ő nem lövi le ezeket a hitleristákat, akkor ezek is más alkalommal támadhatták volna a mi gépeinket és veszélyeztették volna bajtársaim életét.... (Folytatjuk;) dagógus, aki nem elégszik meg annyival, hogy az órákon gyorsan ledarálja az anyagot, csengetéskor pedig megkönnyebbülten sóhajt fel és siet, hogy a tanítás végeztével saját ügyei után lásson. McGrat szenvedélyes pedagógus: életcéljának tekintette, hogy a gondjaira bízott gyerekeket ne csak tanítsa, hanem nevelje is. A fiúk között nagy tekintélynek örvendett. Valamennyien tudták róla, hogy 1942-ben önként jelentkezett katonának. Három gyermeke miatt nem kellett volna bevonulnia, de önszántából vállalta a szolgálatot és a legveszedelmesebb fegyvernemhez, a repülőkhöz kérte magát. Egy vadász géppuskásaként részt vett a partraszállásban — fent a levegőben halált megvető bátorsággal harcolt a náci pilótákkal, hogy partra szálló bajtársait biztosítsa. Egész sereg kitüntetést szerzett a háború folyamán. A győzelem napja után McGrath- nak felajánlották, hogy maradjon továbbra is a légierők szolgálatában, magas fizetést kínáltak neki, de ő nem fogadta el. Kérte, hogy szereljék le — élethivatása a tanári pálya, s hogy Hitler nincs többé, Németország nem fenyegeti többé a szabadságot és a demokráciát, ismét a diákjai között van a helye. A tanár ügyének nyilvános tárgyalása a közoktatási tanács üléstermében kezdődött meg. Mr. Rubin, Rosa apja elnökölt, akit a közoktatási tanács, mint köztiszteletben álló városi polgárt bízott meg az ügy kivizsgálásával. A vizsgáló bizottság előtt sorra vonultak fel a vád tanúi, Legtöbbjükről Francis semmit sem hallott. Mindenesetre furcsa alakok voltak. A tárgyalási tudósításokban az állították: „legtöbbjük valamikor tagja volt a kommunista pártnak, de aztán felismerték hibájukat, kiléptek és elhatározták, hogy életüket a kommunizmus elleni harcnak szentelik”. A tanúk közül csak ketten mondták, hogy ismerik a vád alá helyezett tanárt. De mindegyik tanú ugyanazt „vallotta’. Mint a kommunizmus „szakértői”, hajmeresztő történeteket mondtak el az amerikai demokrácia megdöntésére irányuló „vörös összeesküvéabam, amelynek szabadságát és demokráciáját őseink vérrel vívták ki. Amerika nem lehet a gengszterek földje. Az amerikai fiatalság nem lehet a züllés, hanem a jövendő, a szépség, a becsület ifjúságává kell, hogy váljék. Henry halála figyelmeztetett bennünket: nem nézhetjük ölbe tett kézzel, ami körülöttünk és napjainkban a fiatalsággal, a diáksággal történik... Két héttel a temetés után McGrath-ot felfüggesztették. Mrs. Fieldhez hasonlóan őt is azzal vádolták, hogy a „vörösök ügynöke”. Az angol tanár épp úgy megtagadta a választ a kiküldött inkvizítorok kérdéseire, mint karácsony előtt a tanítónő. McGrath azonban sokban különbözött Mrs. Field- től. A tanítónő idős asszony volt, aki félelemmel teli meglepetésében tagadta meg a választ, majd a következmények elől a halálba menekült. Az angol tanár jól tudta, hogy mit tesz, mit vállal magára, amikor nem állt szóba a főigazgató kiküldötteivel. De vállalta a harcot, mert tisztában volt jogaival. S azért is, mert úgy érezte, hogy ezzel is tartozik az amerikai ifjúság jövőjének, amelyről nemrégiben éppen egyik diákja temetésén beszélt ... Francoisban nem kisebb megdöbbenést keltett az angol tanár felfüggesztése, mint két hónappal előbb Mrs. Field ön- gyilkossága. McGrat-ot kedvenc tanáraként tisztelte. Igazi peazt az adagot, amire szükségük volt. Egy héttel a három osztálytárs letartóztatása után Henry Winston, aki állítólag a három kokainista diák nyomára vezette a rendőrséget, az egyik szünetben kiment a mellékhelyiségbe, hogy szokás szerint elszívjon egy cigarettát. Összeesett, s görcsök közepette meghalt. A rendőrorvos később megállapította, hogy mérgezett cigarettát adtak el neki. A nyomozás nem tudta megállapítani, hogy ki volt a tettes. Annyi bizonyosnak látszott, hogy a New York-i gang így állt bosszút Henryn, mert leleplezte a kokainistákat... A halott fiú temetésén Theodor McGrath, az iskola angol tanára szónokolt. Beszédében — valamennyien megkönnyezték — hosszasan szólt az amerikai fiatalság jövőjéről. Arról beszélt, hogy Henrynek azért kellett meghalnia, mert egyesek nemcsak őt, nemcsak a kábítószerrel rendszeresen élő néhány diákot, hanem az egész amerikai ifjúságot meg akarják fertőzni. — Mi, felnőttek, akikre hazánk az amerikai ifjúság jövőjét bízta, nem nézhetjük ölbe tett kézzel, miként mennek tönkre fiaink, lányaink, legszebb reménységeink — folytatta a tanár. — Mindannyian felelősek vagyunk az amerikai fiatalok jövőjéért. Ez a fiatalság szépre és jóra született. Szabad, demokratikus államban, a mi szeretett AmerikámkIV. Persze ezek a fejezetek már alaposan elavultak, amikor az ifjú Rowers olvasta őket Hiszen akkor már az iskolában is az atom-próbariadók korszakát élték. Ha semmi másból, de ezekből a gyakorlatokból Francis is megtudhatta, hogy a világon már nemcsak az Egyesült Államoknak van atombombája. De hát Francis nem volt politikus, nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy vajon miért dobják le két japán városra az atombombát, minden figyelmeztetés nélkül, néhány nappal a küszöbön álló kapituláció slőtt? Az sem érdekelte, hogy miért tulajdonítottak a szerzők könyveikben olyan nagy fontosságot annak, hogy kizárólag az Egyesült Államoknak van ilyen fegyvere? Francis nem is érdeklődött túlságosan a politika iránt. Fiatal ember, még inkább gyerek volt, akiben ott buzgott a kalandvágy és aki valami bátor tettre vágyott. Osztálytársai közül sokakat más foglalkoztatott. Alig egy hónappal Mrs. Field öngyilkossága után, rendőrök jelentek meg az iskolában és magukkal vittek két fiút és egy lányt. Az újságok szellőztették a botrányt. A három diák kokainis- fca volt. Rendszeresen fogyasztották ezt a kábítószert. Állítólag egy New York-i bandával álltait kapcsolatban — onnan kapták a kokaint, amit nemcsak maguk „élveztek”, hanem rendszeresen árulták is. A kábítószer-kereskedésen számukra az volt a business, hogy maguk megkapták főnökeiktől • Ebben a regényben a neveli költöttek, de maga a történet igaz. ________________ ut cai napközi „üröm.jei”-re is, melyek eléggé át meg átjárják az örömöt: Pár nappal a megnyitás után, fél négyzetméternyi vakolat hullott le az irodában a mennyezetről. Bár ezt gyorsan kijavították, mégsem dicséri az építőket, vagy az építőanyagot. Most újabb „eseményre” készül a napközi: a gáztűzhely behozására. Tényleg eseménynek számít, annyi zűrzavart okoz. A szűk folyosók miatt, az erkélyajtón kell behozni a tűzhelyet és meg kell bontani a falat, hogy a konyhába beférjen. A gyerekek, legalábbis azok, akik befértek a napközibe, mindezek ellenére jól érzik magukat. — Elvinnél engem is magaddal? — Hogyne, hogy elsüllyedjen a hajó. Az új ovóda nagy öröm a szülőknek és a gyerekeknek is. Kis vagy nagy hibákkal ne árnyékoljuk be ezt az örömöt. (—tó) matróz! De amíg a fényképezőgép a napközi mindennapos kis eseményeit örökíti meg, a napközi vezetője már kevésbé vidám dolgokról beszél. — A lakótelepre a tervezők ötven személyes napközit építettek. Már a jelen pillanatban, amikor több ház vár átadásra, az ötven személy helyett 33-at vettünk fel, és még a nyári üdülések ellenére most is 70 gyereket gondozunk. Az óvónő arról is beszélt, hogy az alvásnál már most, de télen még fokozódnak a problémák: ki kell majd rakni az asztalokat, hogy elférjenek a gyerekek. Hiszen még egy szám jelzi az igényeket, a napközibe 129 gyerek volt előjegyezve. A csobogó mellett természetesen ez nem probléma. — Melyik tengeren akarsz utazni? — A Földközin, mint kalóz. De illetékes helyen — ha csak a tapasztalat miatt is — fed kell figyelni a Hadnagy — Egészségetekre! — Köszönjük szépen az ebédet Ég rohannak ki a gyerekek kis motorcsónakokkal, vitorlás hajókkal az udvari csobogóhoz. — Én teszek a hajóskapitány. Az újonan átadott kilenc emeletes „felhőkarcoló” árnyékában végre megnyílt a Hadnagy utcai gyerekek napközi otthona. Elég sokat vártak rá szülők, és gyerekek, míg végül e hónap elején birtokba vehették. Tetszetős kívülről az épület, és ha a szobákban sétál az ember, azokról is csak jót mondhat A falak halvány paszteDszf- nüek. Az ebédlő, a játszótermek jól felszereltek. És az udvari csobogó már rövid idő alatt a gyermekek kedvencévé vált — Én teszek a hajóskapitány! — Én meg a kormányos! — Hadd tegyek legalább