Népújság, 1966. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-13 / 164. szám

Moleszfálás? I # Uj gépjavító Gyöngyösön Hányszor előfordul, hogy ut­cán, munkahelyen, üzletben, vonaton észreveszünk apróbb- nagyobb rendellenességet, vét­séget, kárt okozó cselekedetet, és indíttatva érezzük magun­kat, hogy megakadályozzuk ebben embertársainkat, vagy ha ez már nem lehetséges, el­marasztaló véleményünket hal­lassuk, vagy előmozdítsuk, hogy a vétkesek elnyerjék bün­tetésüket. És mennyiszer megkapja ilyen esetekben a közvagyon védelmezője, vagy az emberi jellemgyengeségek gyomlálója, az „ejnye, ejnye” kimondója, hogy: Mi köze hozzá? Mit mo­lesztál? De hányszor. Néhány napja is az egri Kossuth utcai parkban a virá­gok között száguldozott egy jól megtermett fiúcska, amikor rászólt a pádon üldögélő idős asszony. — Fiacskám, miért nem ha­gyod békén azokat a virágo­kat? Hisz olyan szépek. A gyerek pillanatra megállt a száguldozásban, de nem ő válaszolt, hanem a szintén pa­dom üldögélő mamája. — Mit molesztálja a gyere­kemet? — fakadt ki ingerül­ten. — Talán maga ad neki kenyeret, hogy így parancsol­gat? Különben is nem a ma­gáé a park, azt csinál benne a gyerek, amit jólesik. És a gyerkőc tényleg azt Csinálta, Felbátorodva mamá­ja szavain, a kezében levő fagylaltot belevágta a virág­ágyba, szét is rugdosta, hogy minél több kárt tehessen. Any­ja még ekkor is kemény sza­vakkal leckéztette a virágokat védő asszonyt, aki a szóözön közepette alig tudott néhány mentegetőzést kinyögni. De miért annak az idős ősz­iézonynak kellett mentegetőz­nie, aki a közösség vagyonát védelmezte, aki valamennyi embertársa számára szerette volna megőrizni a virágok szépségét? Talán benne is felmerült a tiurva szavak hallatán a gon­dolat; nem lett volna-e oko­sabb elnézően hallgatni és nézni a gyerek garázdálkodá­sát, hisz akkor sok-sok kelle­metlen percet „taikaríthatott” yolna meg. S ezt meg is kérdeztem tőle, 6 így adta magyarázatát: — Az ember behunyhatja a szemét, hogy ne lássa meg az ilyesmit, de saját lelkiismerete előtt nem lehet szemet hunyni. És különben is annyira szere­tem a virágokat, akárhová is ültették. Sajnos, ettől sokkal kemé­nyebb leckékkel is szembe ta­lálják magukat azok, akik „mo­lesztálják” a közvagyon rea­gálóit, vagy az emberek jel­lembeli hibáit. Példa rá az egyik egri vál­lalatnál történt eset. Az üzem­rész kommunista dolgozója többszöri szabálytalanságot látva vezetőjénél — amely kárt okozott a közvagyonban is — szóvá tette a rendellenességet. A vezetőt felelősségre vonták. Ezután első dolga volt behívat­ni a „feljelentőt”, s rátámad­ni: Mi baja van velem, mond­ja. mii molesztál engem örök­ké? Nem, az nem is jutott eszé­be, hogy okkal „molesztálták", csak azt látta, hogy nem hiva­talos szervek fedezték fel 1 Ci­li ágásait, hanem az szólt őel­lene, akinek úgymond „semmi köze a vezetők dolgaihoz.” S hogy teljes legyen a lecke, a panasztevő dolgozó hamarabb került alacsonyabb beosztásba, mint a hibákat elkövető veze­tője. Hogy ez nem jellemző? Sze­rencsére nem. De naívság len­ne azt hinni, hogy ezután he­lyesléssel, megértéssel fogadják minden esetben a közös va­gyon védelmében elmondott szavakat, vagy a jellemformá­lást segítő véleményeket. (Ahogy jó nélhányan még ma is felfogják: a „molesztálási”.) Mégsem lehet, hogy ezek a „visszamolesztálások” elret­tentsék az embereket attól, hogy véleményüket hallassák, mert hová jutnánk, ha min­denki elnézné a vétségeket, ha csak a hivatalos szervekre várnának a károk megakadá­lyozásánál, a vétkesek leleple­zésénél, felelősségre vonásá­nál? Felelősségünk közös abban, hogy a vétők ne csak a rendé­szettől, parkőröktől, bíróság­tól, népi ellenőrzéstől tartsa­nak, de mindenkitől, aki ta­núja káros cselekedetüknek. Mert amellett, hogy közösen fizetjük azt a számlát, ame­lyet hallgatásunkkal, elnézé­sünkkel, engedékenységünkkel állítunk össze, és amelyet a felbátorodott károkozók tetéz­nek, amellett ez elvi kérdés is. Nem lehet csupán összetiport virágok árával, a jogtalanul elvitt termékek értékével mér­ni a „nem az én asztalom” elv károsságát, hiszen a társadal­munk ügyéért érzett felelősség elhanyagolása* lebecsülése még nagyobb veszteségekhez vezet­het. Ezért ne szűnjünk meg „mo­lesztálni” a garázdákat, a jel- lemteleneket, károkozókat, a közösség ellen vétőket, még akkor sem, ha időnként kelle­metlen reagációkkal kell is szembenéznünk. Kovács Endre Gyöngyös határában, a Szur­dokpart alján, új üzem épületei magasodnak. A nagy, világos javítócsarnok, raktárépületek, géptároló placcoik, portalanított bekötő út — mind a gyöngyösi járás mezőgazdasági gépjavú tóinak új otthonát jelentik. Az építők már csak belső munká­kat végeznek, a főépület hom­lokzatán már messziről látha­tók a gépjavító címbetűi. Az eredeti tervek szerint augusztus 20. volt az átadási határidő, de az építőmunkások azt ígérik, hogy július 31-ig be­fejeznek minden munkát az üzemben. Az Ígéretnek — ahogy láttük — alapja van és minden bizonnyal teljesíteni is tudják a közeli napokban. Detkről költöztetik a gépeket A közeli határidő a Detken és Atkáron korszerűtlen körül­mények között dolgozó gépja­vítóknak nagy örömet jelent, de ugyanakkor többletmunkát is. A költözködés ugyanis így pontosan az aratás időszakára esik, amikor a szerelőműhe­lyekben egy percre sem állhat­nak le a javításokkal. Szükség van a készenlétre, hogy gyors segítséggel megelőzzék a na­gyobb hibákat a gépeknél. Antenna és esztétika A példa a háztetőn Evek óta lankadatlan erővel folyik a küzdelem Gyöngyösön a lakók és az ingatlankezelő vállalat között. A háborúsko­dás oka a tv-antenna. Az idő­szakos fegyvernyugvás nem téveszt meg senkit, mert ezt mindig még az előbbinél is ki­élezettebb összecsapás követi. Az ingatlankezelő vállalat­nak igaza van, ami az anten­nák felszerelésének módját il­leti. Csak úgy, tetszés szerint, műszaki követelmények nél­kül, a vékony kátrányszigetel ő réteg felszakításával nem le­het a tv-antennát elhelyezni a kémények mellett Hogy ennek milyen következményei van­nak, azt esős időben a legfel­ső emeleten lakók tudják élénk színekkel ecsetelni. A lakóknak Igazuk van, ami a tv-antennák használatát il­leti. Ma már a tv nem luxus­cikk, majdnem minden család életének egyik fontos és lénye­ges, sajnos, sokszor a leglénye­gesebb tartozéka: időt, ener­giát, figyelmet emészt fel — nemcsak szórakoztat és művel. Mind a két félnek igaza van a maga szempontjából. De mi legyen a tv-antennákfcal vé­gül is? Néhányan ma már az erké­lyek sarkába szerelték fel a tv-antennákat, hogy még vé­letlenül se rongálják a tojás­héj vékonyságú tetőszigetelést. Igen ám, de a városi tanács szakigazgatási osztálya a vá­rosképre, az esztétikai köve­telményekre hivatkozva tilta­kozik, még hozzá erélyesen, az újabb megoldás ellen. Mit lehet tenni ilyen hely­zetben? Az ésszerűség alapján két dolgot. Az ingatlankezelő a la­kókkal történt megegyezés alapján szereltesse fel szaksze­rűen az egyes antennákat a tetőre, úgy, hogy az esztétikai követelmények ellen se vétsen. Ha erre nincs megfelelő szak­embere a vállalatnak, kössön szerződést a ktsz-szel. Vagy csináltassanak központi tv- antennákat, minden házra egyet. Mindkét megoldás már kö­zel két éve elhangzott javas­lat formájában. Egyiket sem valósították meg. Illetve: cso­da történt. Igaz, ennek a cso­dának az a szépséghibája, hogy a honvédségi lakótelepen ment végbe, a legutóbb megépített házban. Ez az épület büszkél­kedhet az első központi tv- antennával Gyöngyösön. Ügy látszik, mégis meg lehetett oldani az évek óta vajúdó, családok és hivatalok sorát idegesítő kérdést. Rémlik, mintha a megyei ta­nács szakigazgatási szerve olyan határozatot hozott vol­na, még az antennaharc leg­forróbb szakaszában, hogy a jövőben a lakóépületeket köz­ponti tv-antennákkal szerelik fel. Kár, hogy ez a döntés csak a papírig jutott el. Pedig az említett, legújabb honvédségi épület példája azt bizonyítja, hogy a feladat megoldható. Most csakugyan csak a szom­szédba kell átmenni a jó ta­pasztalatokért Nem olyan nagy a távolság, (g. mól—) Toidi Antal főmérnök min­dennap ellátogatott eddig is az építkezésre, most pedig a mun­kaidejének legnagyobb részét itt tölti, hogy a befejező mun­káknál jelen legyen, közvetle­nül irányítsa a költözködést A festőállványok között letakart nehéz gépek ugyanis jelzik, hogy ez a munka már meg­kezdődött. — Nem számítottunk ilyen korai átadásra — mondja a fő­mérnök —, de máris módosí­tottunk a költözködés ütemter­vén. Folyamatosan szállítjuk a munkagépeket, mindig azt hozzuk el, amire jelenleg nincs szükség. Ügy végezzük a szál­lítást, hogy az aratásban ne okozzon kiesést. — A terveknek megfelelően a detki üzemet költöztetjük Gyöngyösre. Jobb körülmények között helyezhetjük el a gépe­ket, jobban törődhetünk a dol­gozók balesetvédelmével. Ha valaki látta a detki javítók el­helyezését, az tudja, hogy mi­lyen változást jelent. A dolgo­zóink különösen érzik ezt és ezért szívesen vállalják a köl­tözködéssel járó többletmunkát is. Évente 400 gépet javíthatnak Bejárjuk a 31 500 négyzetmé­teres területet, ahol 7,5 millió forintos beruházásból épült meg a háromhajós javítócsar­nok, a szervizműhely és a hoz­zátartozó raktárépületek, vala­mint az irodaépületek. — Ha főjavításokban szá­molnánk, akkor a detki üzem évi kapacitása mindössze 150 gép javítását tette lehetővé, az új helyen 400 gép főjavítását végezhetjük el egy év alatt. — A javítást sok új gép se­gíti, amelyeket a korábbi he­lyen nem helyezhettünk üzem. be, nem szerelhettünk fel. A nagy csarnokban elkészült a darupálya és így a nagy te­herbírású emelővel a nehéz al­katrészeket emberi kéz érinté­se nélkül helyezhetjük át a te. rém egyik végéből a másikba. Az üzemet behálózó portalani- tott út és géptároló placc azt is lehetővé teszi, hogy villamos targoncákat állítsunk (romlká­ba Több gondoskodás, jobb munka Elszivóberendezést kap a ko­vácsműhely, készül a javító­csarnokot körbeérő szellőző- és fűtőberendezés. Nagy világos a csarnok, ideállis hely less majd a szerelőknek. Az udva­ron fémesen csillog a hidroglo- busz. A növényvédő állomással közösen szerelték fel, hogy biz. tosítsák a folyamatos vízellá-1 tást. — Jövőre készül el a kétszáz személyes ebédlő és mosdó­öltöző épület. — Sokkal több gondoskodás történik a dolgozókról, mint eddig és így számítunk arra, hogy javul a munka minősége is. Az új üzemben meg lehet valósítani azt a technológiát* amit a termelőszövetkezetek elvárnak tőlünk. Lényeges előny az is, hogy központosabb Gyöngyös, mint eddig Atkár, vagy Detk volt. Könnyebben megközelíthető a járás vala­mennyi községéből, követle- nebb kapcsolatot tarthatunk a járás vezetőivel és nem*utolsó­sorban könnyebb az alkatrész beszerzése is. Megtudtuk azt is, hogy a já­rás mezőgazdasági gépjavítói­nak eddig nem volt raktározási lehetőségük. A szakosítás során pedig olyan feladatot kaptak- mint a megye villamosháló­zatainak felújítása, ami rafc- tárigényes. Ez a probléma meg­oldódik. A szervizműhelybea az üzembe helyezéstől kezdve meg tudják szervezni a terme­lőszövetkezetek gépkocsijainak II. szemléit. Eddig ezzel nem törődték a járásban és a gép­járművek állapota sokat rom-: lőtt. Az új üzem ezen a mun­katerületen is hoz kedvező vál. tozást. Üj gépjavító épült Gyöngyö­sön alig több mint harmincezer négyzetméteren. A gépek át­költözése után, a korszerű technológia bevezetésével ja­vulni fog a gyöngyösi járás mezőgazdasági gépeinek kar. bantartó és javító munkája. Pilisy Elemér Baranyába látogatnak a hatvaniak A hatvani városi TIT-szerve- zet országjáró kőrútokat szer­vezett, hogy a dolgozók az egész országot megismerhes­sék. így jártak már Debrecen­ben, Sárospatakon, Sopronban, Szegeden, Tiszalök vidékén és a Balaton környékén. Augusz­tus hatodikén ismét útra kel­nek a hatvani országjárók. Az út érdekes szakasza lesz a hosszú dunai hajóút és a bajai KISZ-táborban töltött éjszaka. Megtekintik Pécs város közép­kori emlékeit és ma épülő új városrészeit. Egy egész napot barangolnak a Mecsekben, ki­rándulnak Siklós várába és fü- rödnek a harkányfürdői gyógy­vízben. Végezetül ellátogatnak szocialista bányavárosunkba- Komlóra. Dr. Branyiczki László huszonkét éve orvos. Laboratóriumi és belgyógyász szakorvos. Hat éve él megyénkben. Két éven át a parádi SZOT-szanatóriumot vezette; negyedik eszten­deje fenn él a hegyen, a Kékesi Állami Gyógy­intézetet igazgatja. Gyógyító és kutató ember. Korábban a máj betegségéli, most a gyermek­kori asztma s a pajzsmirigy-megbetegedések foglalkoztatják. 1952-ben érdemes orvos lett, nemrég pedig a Kiváló orvos kitüntetést kap­ta meg. Negyvenöt éves. Végtelenül szerény, akár a született hegyi emberek: — Inkább az intézetről írjon, s rólam csak a legkevesebbet említse ... O Kékes — a Mátra magasra emelt feje. Sudár hegycsúcs — az erdők zöld tarajával az égbol­tot fodrozza. Bükkök és fenyők között áll az Állami Gyógyintézet épülete; kékesszürke gránitból emelt hatalmas, szárnyas tömb. Az asztmások zarándokhelye. Nehéz, lélegzetű emberek „Mekkája”. A természet e helyen nagy laboratóriumot rendezett be magának. Szubalpin. Egyedülálló magaslati, klimatikus gyógyhely. Remek napsütéses délelőtt. Szél fésüli a karcsú fák lombhaját. Most kezdődnek a vizi­tek, a különböző vizsgálatok, s csak azokat látni, akik mindezeken már túljutottak a mai napra. Az emeleti teraszokon napoznak, üveg­falak mögött, s nem érzik a szél meg-megújuló ostromait. Néhány beteg az intézet árnyas lige­tében sétál. Mikor ide érkeztek, fuldoklálva köhögtek, lélegeztek, „sípolt” a légcsövük. Most olyanok, mint akármelyik mátrai üdülő gondtalan vendégei. ,- A betegnek nem kell éreznie, hogy kór­házba jutott, hogy szanatóriumba került, „Ész­revétlenül” gyógyul... O Ki ide belép, egy külön, zárt világba érke­zik. S mintha varázsütés érné — egyszerre megváltozik. Leválik róla az egyéni gondolko­dás. a közömbösség — „beépül” az orvosok, ápolónők s a betegek társadalmába. Nemcsak az érdekli, hogy légzőszerveiről, pajzsmirigyé­ről, betessé0ének fokáról mit állaoít meg a la­boratóriumi vizsgálat, minden érdekli, minden kis semmiség is, ami az intézetben, a keid te­Gyógyulás háza - a hegycsúcson seken belül történik. Érdekli, hogy annak az idős vasutasnak, aki tegnap levelet írt haza, voltak-e az éjjel rohamai, hogy annak a kopa­szodó bányásznak, tisztviselőnek használ-e a gyógyszeres kúra; érdekli, hogy mi történt az új beteggel, aki tegnap délben szállt le a busz­ról, érdekli, hogy a könyvtárban megtalálha­tó-e a legújabb irodalmi csemege. A társalgó egyik asztalánál fiatalok beszél­getnek. Latin szavakkal. Egy torz gondolat bukkan fel bennem: a latint fel kellene már cserélni valamilyen más nyelvvel, talán szansz- krittal, vagy ógöröggel. Mert a betegek már kiművelődtek, és ismerik a betegségek neveit, tudják az um-mal és , tis-szel végződő latin szók jelentőségét, a laboratóriumi vizsgálatok rejtélyes számjegyeit, s még azt is, mi rejtőzik a szörnyű, a végzetes cc-betűk mögött. O A beteget furcsa kíváncsiság sarkallja, s mindent szeretne tudni. Szeretné tudni, gyó­gyítói kiféle-miféle emberek. Például az igaz­gató főorvos, Branyiczki doktor... ... Negyvennégyben szerzett orvosi diplo­mát, s mondhatni, ő volt a legutolsó, aki a Horthy-érában kapta kinevezését. Esztergom­ban kezdte a gyógyítást, de dolgozott Dorogon, Tatabányán, Szónyben s még sokfelé. Pályá­jának 22 éve során a körzeti orvostól a minisz­tériumi szintig minden állást próbált, betöltött — a megyei főorvosi tisztség kivételével. Ren­geteg tapasztalatot gyűjtött, míg Kékesre ért; s annyira odanőtt, mintha hosszú-bosszú evek gyökereztetnék e hegyi tájba, mintha életében mindig csak itt dolgozott volna, s másütt sehol. O — a végállomás Kékes. A’ végleges letelepe­dés vágya is ideköt... Három fiú apja. A nagyobbik másodéves az orvosegyetemen, a középső nemrég tért meg egyéves földközi-tengeri hajóútjáról, tenge­résznek készül, a kisebbik fiú gimnazista kor­ban van még. Felesége is itt, az intézetben dolgozik — röntgenasszisztens. O Az intézet lakói: 15 orvos, 44 egészségügyi középkáder (az összes dolgozók száma 163), s akik a legfontosabbak: 300 beteg — kétszáz­hetven felnőtt és harminc gyerek. Egy régebbi — felszabadulás előtti — adat 700 beteget említ tíz év alatt. Most évente en­nek több mint a négyszerese, 4800—5000 a ké­kesi betegforgalom. Az intézetben korszerű, modem berendezések, felszerelések állnak ren­delkezésre a légzőszervi és pajzs mirigy-megbe­tegedések kezelésére, gyógyítására. S az inté­zetnek híre. neve, elismert rangja van ország­határokon belül és határainkon kívül. Tucat­nyi külföldi gyógyintézettel tartanak kapcso­latot, s teljesen megszokott dolog ma már a szakember-csere, a külföldi tanulmányút. Évente tíz—tizenkét orvos Utazik külföldre, hogy új módszerekkel ismerkedjék, új tapasz­talatokat gyűjtsön itthoni gyógyító munkájá­hoz. Az intézet orvosai szinte állandó meghí­vottal a nemzetközi konzíliumoknak, tanács­kozásoknak, kongresszusoknak, s az ilyen ta­lálkozókon éppen az itt, Kékesen végzett kuta­tásokról, az új gyógyítási eredményekről tájé­koztatják kollégáikat. Számos nemzetközi szak­lapban publikálják tudományos dolgozataikat, s így is öregbítik intézetük hírnevét. Eredményeik értékét csak fokozza, hogy a gyógyító, tudományos kutatómunkához szük­séges optimális körülmények hiányoznak. Az intézet zsúfolt, vannak szobák, ahol öt be­teg is fekszik. A kiszolgálóhelyek, ol. az ebéd­lő, a kezelők szűkek. Az intézet 163 dolgozója mind „bentlakó”, s ezek lakáskörülményei nem a legderűsebbek, egy-egy „lakás” tömegszál­lásnak hat. A régi épületszámy — még faváz­zal épült 1933-ban — nagyon rászolgált már a „fiatalításra”, felúiftásra: uevanez mondható az intézet útjaira, villamoshálózatára. A gyógyintézet valóságos kis városnegyed, félezernyi lakossal — s a városnegyedek valóságos gondjaival. Van mozijuk, böl­csődéjük, általános iskolájuk két tanerővel, 400 kötetes könyvtár, televíziói. Színháztermük színpadán olykor fővárosi művészeket is fo­gadnak. Mik a várható változások, az új tervek? — Üj nővérszállás, s egy lakóépület is készül a harmadik ötéves tervben. Így 60 ággyal bő­vülhet az intézet, s jobb, igényesebb elhelye­zést kaphatnak a különböző szociális létesít­mények ... Papírosra rajzolt nagy tervek, orvos prof esz- szőri vágyak valósulnak meg. O 100 000 felnőtt asztmás és 10—12 000 asztmás gyerek — többszöri felmérések, vizsgálódások kikövetkeztetett adatai ezek. Korábban nem gondoskodtak e betegségek intézményes gyó­gyításáról, sok embernek rövidült így az élete. Az asztma „nehéz” betegség. Túlérzékenységi betegség. Nincsenek vírusai, nem ragályos* nem is bacilusok terjesztik. S a több mint százezer beteg közül évente csak 5 ezren jut­hatnak fél a magyar „Varázshegyre” — Ké­kesre. — örvendetesen csökken a tbc-s megbete­gedések száma, s a gyermek tbc-s intézetek már most is kihasználatlanok ... Nagyszerű lehetőség kínálkozik, hogy SB embermentés hálózata új hajlékokkal bővüljön. Branyiczki doktornak vannak ehhez kivite­lezhető s megvalósítható tervei, elképzelései. O — „Inkább az intézetről írjon, s rólam csak a legkevesebbet említse.. Az intézetről írtam, s mégis a legtöbbed említettem így a kitüntetett főorvosról is. Merd Branyiczki doktor s az intézet — elválasztha­tatlan egymástól. Nem lehet eléggé keveset, s még inkább nem lehet sokat írni egyikről, a másik ellenére. Branyiczki doktor élete, sorsa — az intézet: s a gyógyintézet élete, sorsa épp­úgy Branyiczki doktoré, mint a kékesi gyógyító kollektíva minden tagjáé is. — Az ember mindennap úgy érzi, újra kell kezdenie mindent, elölről... Minden egyes nap a megkezdett út foly­tatása — a végső eredményig ... Pataky Dezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom