Népújság, 1966. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-14 / 139. szám

ismertetni — megértetni Gazdasági és politikai éle­tünk távlatait hosszú időszak­ra meghatározó, nagy jelentő­ségű ügyet tárgyalt a központi bizottság májusi ülése: a gaz­daságirányítási rendszer re­formját. A reform bizonyos tekintet­ben logikus folytatása az 1957 óta a gazdaságirányítás rend­szerében történt változásoknak. Mégis a reform nemcsak meny- nyiségi, de minőségi változást is jelent. Nemcsak arról van szó ugyanis, hogy a gazdaság- politika egyes elemei a jövőben módosulnak, hanem arról bi; hogy a marxista gazdaságtan! elmélet fontos tételei az idők során bekövetkezett változását a reform — mintegy összevon­tan — tartalmazza. Az irányítási rendszerben végrehajtandó minőségi változ­tatáshoz elengedhetetlen, hogy a reform koncepcióját megért­sük, s azt másokkal is megér­tessük. A reform megfelelő ér­vényesütéséhez elengedhetetle­nül szükséges, hogy a vezetés minden színvonalán bekövet­kezzék az a szemléletváltozás, amely lehetővé teszi, hogy a kimondott elveknek megfele­lően változtassuk — minden szinten — a gazdasági irányítás gyakorlatát. Különösen fontos a reform koncepciójának helyes megér­tése, mert mint minden újnál, itt is számolni kell félreérté­sekkel, torzításokkal. Ilyen mindenekelőtt a terv- gazdálkodás értelmezése. Hosz- szú időn át a. tervgazdálkodást azonosítottuk az utasításos, ún. részletes ..tervlebontásos” rend­szerrel. De ilyen volt a piac szerepének értelmezése és érté­kelése is a szocialista gazda­ságban. Türelmes és szakszerű érvek­kel meg lehet értetni, hogy a reform nem jelenti a tervgaz­dálkodás gyöngítését, hanem éppen annak erősítését. Azt je­lenti, hogy tervező szerveze­teink, megszabadulva az opera­tív irányítás feladatától, a jövő­ben sokkal hatékonyabban tud­nak a népgazdaság fejlődését helyesen felmérő tervek készí­tésével foglalkozni. Indokolt megmagyarázni, hogy a terv- gazdálkodás nem egyenlő a di­rekt utasításos rendszerrel, s hogy az magában foglalja az úgynevezett közgazdasági — közvetett — eszközöket is. Sőt, hogy a közvetett gazdasági esz­közök (ár, kamat stb.) döntő jelentőségűek a terv célkitűzé­sének érvényesítése szempont­jából, a társadalmi érdekeket összevontan kifejező népgaz­dasági terv megvalósításának fő eszközei lehetnek. Meg keil magyaráznunk azt is, hogy a piac szerepének, je­lentőségének növekedése nem jelenti a piaci anárchia érvé­nyesülését, hanem azt, hogy a központilag szabályozott piac közvetítésével közvetlenebbül és gyorsabban megismerhetjük a fogyasztók igényeit, szükség­leteit, s hatékonyabban tudjuk e szükségleteket kielégíteni. A szocialista piacot ugyanis a népgazdasági tervben meg­határozott gazdaságpolitikai döntések (egyes ágazatok fej­lesztésének mértéke, a felhal­mozás és fogyasztás arányának és mennyiségének meghatáro­zása stb.), valamint a vállalatok tevékenységére ható közgazda- sági szabályozó eszközök együt­tesen befolyásolják, ösztönzik az országos érdekek irányába. A termelési eszközök állami tulajdona alapján tehát a szo­cialista állam rendelkezik mindazokkal az eszközökkel, amelyek a piac megfelelő sza­bályozására alkalmasak. Az új mechanizmusban egyetlen pil­lanatra sem gyengül a szocialis­ta állam irányító szerepe, csak annak formái és módszerei vál­toznak. s ennek következtében mafia a központi irányítás is hatékonyabbá válik. Az új mechanizmus-koncep­ció megértetése azért is szüksé­ges, mert egyesek — házi hasz- nálatra — különböző „maszek” reformokat dolgoztak ki, s ezek az egyéni elképzelések — érthe­tően — nem mindig egyeznek azzal az általános és a társadal­mi vitákban is helyeselt kon­cepcióval, amelyét a központi bizottság legutóbbi ülésén elfo­gadott. A gazdasági propagandában a közeljövőben tetemesen meg­növekszik az ideológiai, az. el­vi elem. Meg kell értetnünk és el kell fogadtatnunk a legszé­lesebb rétegekkel, elsősorban nem annyira a részletkérdése­ket, mint magát a reform alap- gondolatait. Ezen tűim nőén — a jövőben — ismertetni kell a cselekvés, az elvek gyakorlati alkalmazásának módját. A propagandamunka fontos feladat a, hogy felkarol iák " re­form-koncepció megvalósultát elősegítő új kezdeményezése­ket, bátorítsa a vállalatokat, az embereket, hogy merjenek el­szakadni a megszokott, a járt úttól, a régi nehézkes, bátorta­lan gondolkodásmódtól. A re­form-határozat ismertetése le­gyen egyben serkentés a szün­telenül változó körülményekre alkalmazható jobb megoldások keresésére. Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy a gazdasági mechanizmus reformja nem varázsszer, amely minden problémának megoldá­sát automatikusan biztosítja. A reform, bár nagy mértékben csökkenti, de nem szünteti meg a népgazdasági érdek és az egyéni érdek közötti ellentéte­ket. Számolnunk kell azzal, hogy a jövőben is lesznek olya­nok, akik boldogulásukat nem jobb. hatékonyabb munkával, hanem mások munkáján élős- ködve akarják megszerezni. Az ilven tendenciák elleni harc fel­tételei viszont lényegesen ked­vezőbbek lesznek. ír' reform elvi és gyakorlati ismertetése, megértetése nehéz probléma elé állítja a propa­gandistákat. Két dolog azon­ban jelentősen meg is könnyíti munkánkat. Az egvik az, hogy a reform világosan megfogal­mazta: mit szeretnénk elérni és azt is, hogyan tudjuk céliainkat metrvalcisítani. A másik az, hogy eddig, ha gazdasági prob­lémáink voltak, ezeket általá­ban szubjektív okokkal, a hatá- rozatok végrehajtóinak nem ki­elégítő munkájával magyaráz­tuk. Még akkor is kizárólag a végrehajtásban kerestük a hi­bát, ha annak elkövetése álta­lános volt. Nos. a reform, nén- gazdasági problémáink objektív okait is feltárta, megszünteté­sük objektív módszereit is meg­jelölte. Most már valóban raj­tunk múlik, hogv mennvit és müven gyorsan v?lócí*unk meg a helyes koncepcióból —. szo­cialista g a 7Öas á «-un k fejlődósé- n°k Tnoecryomőásárq. a dot°’o- 7ÓV óicttij-örülményeinek megja­vítására. Dr. Garant József Ez a képünk akkor készült még, amikor az NDK párt- és kormányküldöttsége 1964 májusában Magyarországra látogatott. A Walter Ulbricht vezette küldöttség tagjai éppen a nádudvari termelőszövetkezet megtekintésére indulnak, hogy közelebbről is megismerkedje­nek a magyar mezőgazdaság életével. A kép egy évvel ezelőtt készült, de az a barátság, ahogy az első német békeállam vezetőit hazánkban fogadták, ma erősebb mint volt, s ennek jele többek között a magyar párt- és kormányküldöttség jelenlegi látogatása az NDK-ban. Olcsóbban, jobban, gazdaságosabban A mezőszemerei csirkegyárfoan Pótolta tartozását a cementipar Az első negyedévben mint­egy 18 000 tonna cementtel ma­radt adós az iparág, de már teljesítette. Sajnos azonban, még a terv teljesítésével sem szűnik meg a cementhiány. Az építkezéseken ugyanis a tava- szias tél végi időjárás miatt korán megkezdődött az építé­si idény, tehát jóval több ce­mentet használtak fel. mint más évek hasonló időszakában. Ezért a cementipar dolgozói most a terv túlteljesítésével akarják csökkenteni a hiány:. A terv túlteljesítéséhez nem­csak a cementgyárak, hanem a kohászok is jelentősen hozzá­járulnak, mert előirányzaton felül szállítanak alapanyagot, granulált kohósalakot. A leg­jelentősebb túlteljesítést az Óz­di Kohászati Üzem dolgozói vállalták. Az előírt 16 300 he­lyett 24 000 tonna granulált ko­hósalakot adnak a Dunai Ce­ment- és Mészműnek. A Dunai Vasmű kohászai a terven felül 2200 tonnás szállítmányt kül­denek. A cementipar gyárainak dolgozói így júniusban mint egy 10 000 tonna cementtel tel­jesíthetik túl az előirányzatot, s csökkentik a hiányt. (MTI) káposztalapú sem. Elvették a lóval, a tehénnel, meg ma- gamma® együtt. Nincs. Meg­szűntünk, odalettünk... Összeráncolta napbarnított arcát, kezét ökölbe. szorította, s olyan keserűen nézett a po­hár fenekére, mint akitől va­lóban a legféltettebb kincsét vették el. — Szóval, a tsz — próbál­tam újra szóra bírni. — Bevittem mindenemet, csak az üres ház maradt ott­hon, meg a porta. Bent va­gyunk. Este kiadják a paran­csot és egy szót se többet. Az elnök, meg a vezetőség dirigál. Tetszik, nem tetszik, csinálni kell. Kapálom a káposztát az én földemen, a káposzta mrg nem az enyém. Aratom a bú­zát az én földemen, a búza meg nem az enyém. Hát mond­ja már meg, öcsémfiam, mi­féle világ ez, kinek jó ez, miért volt erre szükség? Miért nem hagyhatták meg azt a 12 hold földet. Ártottam én azzal va­lakinek, hiszen én szenvedtem meg érte, az enyém volt. Most meg semmi. Hajtják az embert, aztán meg senkinek sincs sem­mije. Ide jutottunk öregsé­günkre, ide. Ha egy fej káposz­tára van szüksége az asszony­nak, hát menjen a boltba. Ve­gyen káposztát, adjon _ érte pénzt. Hát van isten az égben, mondja már meg, öcsémfiam, van-e? — Aztán hogy fizet a tsz, jól, rosszul? Nem számított az öreg a kérdésre, s mintha nem is szí­vesen válaszolna rá, előbb más­ra fordította a szót, de aztán csak visszatért rá. — Hát, hogy is mondjam csak, öcsémfiam, nem könnyű erre válaszolni. Mert tudja, a héti Hatar kitűnő föld. Megte­rem abban a világon minden. Paprika, paradicsom, dinnye, búza, káposzta Meg azért az elnök sem eldobni való ember, megmondom én az igazat, aho­gyan van, isten a tanúm rá, hogy igazat beszélek. Nem is arról van szó, öcsémfiam, hogy most parlagon hevernek a föl­dek, hogy nincs, aki kaszálja, kapálja, hogy nincs belőle ha­szon. Mert van abból nem is kicsi. Ügy tudnám ezt kifej­teni, hogy a héti föld azért megadja az árát. Szóval, a héti föld még a tsz... szóval no, hogyan is mondjam, hát nem utolsó tsz az a héti tsz. Nem, nem. Nem lehet ezt mondani. Ezt igazán nem mondhatnám. Mert azért 68 forintot fizetett az egy munkaegységre! 68 fo­rintot, öcsémfiam. Kereken. De nem is erről van szó, nem ezt bánom én, megélünk: mi most is, az a kis pénz meg­van, de hát a 12 hold csak odavan. Dolgozunk és nem tudjuk, hogy kié a föld, nő a káposzta és az sem biztos, hogy eszünk-e belőle. Szóval, van is, meg nincs is. Mert év közben nincs, de mikor meg osztanak, akkor meg van. No. de azt is meg kell mondani, hogy aki többet dolgozik, az többet is kap. Ez így volt ak­kor is, amikor még megvolt az a kis föld. Most legalább nem kell gondolkodni. Gondolkod­jon az elnök, övé a tsz, ő ve­zeti, mi cíTk dolgozunk, öcsém­fiam. Nem rossz gyerek az az elnök, 68 forintot azért nem mindenütt fizettek. Igazam van? A föld? Hát már úgy sincs sok hátra, a gyerekeknek meg úgysem kell, így hát nem is éremes. ezen már gondol­kodni sem. Egyszer sajnálom, máskor meg azt mondom: mindegy. Az isten se tudna ebben dönteni ... — A gyerekek merre van­nak, tsz-ben, iparban? — ve­tem közbe a szót, mert az öreg mintha mindent elmon­dott volna már bújáról-bajáról. — Két szép fiam van, két jó gyerek. Laci, meg a Matyi. Elég messze estek egymástól, az igaz, de jó testvérek. Matyi velem van a tsz-ben, traktoros. Mondtam is neki annak ide­jén, hogy minél messzebb men­jél ettől a falutól, de hát csak ott maradt. Nem hallgat­nak ezek már rám, öcsémfiam, hiába beszél nekik az ember. Szép legény, meg is nősülhet­ne már, de azt mondja, hogy még ráér. Hát ha ráér, akkor érjen rá. Nem mondom én ne­ki egyszer sem. A Laci az nagy ember lett. Tanár, vagy jobban mondva valami adjunktus Debrecenben, a Kossuth Lajos Egyetemen. Nagy iskola lehet az, ha olyan nagy ember ne­vét viseli. Most volt itthon, de sietett vissza, mert a profesz- szora Amerikába megy szét­nézni. addig meg neki kell he­lyettesítenie. Ilyen két fiam van nekem. Olyan büszkén mondta, hogy a ráncok is kisimultak az ar­cán. — Most mi járatban .ezen a vidéken, talán egy kis ká­poszta a légi ismerősöknek? Mindig jövedelmező volt a baromfitenyésztés. A mezősze- merei Dózsa Termelőszövetke­zetben is több éve foglalkoz­nak naposcsibék felnevelésé­vel. Tavaly készült el a tíz­ezer férőhelyes baromfinevelő, amely új fejezetet nyitott a baromfitenyésztésben. A me­gye egyik legjobb baromfite­nyésztő telepe létesült ezzel Mézőszemerén, vagy ahogy so. kan nevezik a községben Is, a járás vezetői közül is megala­kult a csirkegyár! Cjtí a szövetkezeti elnök Még nincs egy esztendeje, hogy az új épületet birtokuk­ba vették a szövetkezetiek. Ja­kab Gábornénak. Máté Boldi- zsárnénak — akik elvégezték a hároméves szat-minvá stnnfo!va- mot— segítségre volt szüksé­gük. Három asszonnyal egé­szült ki a gondozók létszáma. Kelemen Lajos állattenyész­tési brigádvezető kedvező ta­pasztalatokat szerzett az első esztendőben. — Tágas, napfényes épületet '’ettünk át. amelyben nagv tel­jesítményű ventillátorokkal biztosítottuk a szellőzést, ka­zánnal a fűtést, önetetők. 5n- itatók segítségével a baromfi­— Hát. maguk, városiak, igazán furcsa emberek. Ügy kikérdezett már, mint a gyón­tatópap. No. nem bánom, de aztán ne kérdezgessen engem tovább, hallja-e. Elég voit ne­kem az elnöknek, az agronó- musnak, könyvelőnek válaszol­ni, nem még magának is. Közelebb hajolt, nem akar­ta. hogy mások is meghallják. — Szóval, a Matyi fiam miatt. Az újságból olvasta, hogy valami használt autó, olyan taxiféle van itt eladó. Valamikor a vásárra is én jár­tam, engem úgysem tudnak becsapni, hát eltörekedtem megnézni. összegyűjtötte a gyerek azt a kis pénzt, olyan régen vágyott arra az autóra, hát magam is azt mondtam, hogy nem bánom. Hogy aztán megvesszük-e, vagy sem, azt még nem tudom, mert elég öreg már az a masina, öcsém­fiam. Megnéztem én töviről he­gyire. Nekem nem nagyon tetszik. Majd azt mondom Matyinak, hogy ahogyan aka­rod, édes fiam, de én, ha ne­ked lennék, már újat vennék. Az új azért mégis csak új. Azt a kis plusz pénzt meg, ami majd még kell hozzá, valahogy majd csak összespóroljuk. Eny- nyit már az én Matyi fiam igazán megérdemel. De hát majd eldönti ő, ahogyan gon­dolja. Nekem ehhez már nincs sok szavam. Akkor sem hall­gatott rám, amikor belépett, nem fog ő most sem. Azt mondta a Matyi, ha meglesz a kocsi, elvisz az asszonnyal Deb­recenbe. Hátha elvisz, mi meg i elmegyünk. Legalább könnyeb­ben fejejt az ember ... gondozók munkáját. Helyet kapott a takarmány, megköve­telhettük dolgozóinktól a kifo­gástalan rendet és tisztaságot. Ilyen körülmények között fo­gadtunk 1965-ben 32 ezer na­poscsibét és leadtunk a népgaz­daságnak 28 ezer baromfit egy kilogrammos súlyban. Az eredmény nem volt rossz. 12 hét alatt 4,2 kiló abrak fel- használásával állítottunk elő egy kiló baromfihúst. Az új épület, a korszerű berendezés, az öt asszony szaktudása még ennél is többre kínált lehető­séget. Dobó Géza, a szövetke­zet elnöke találta meg az új módszert... Azt mondják róla, hogy so­kat forgatja a szakirodalmat és ezúttal ez a szorgalmas ku­tatás kézzel fogható eredmény­re vezetett. Valamelyik könyv, ben, vagy folyóiratban olva­sott a „sötétkamrás” baromfi- ténvesztésről, addig nem is nyugodott, mig ki nem próbál­ják maguk is. Háromóránként egy óra napfény Az ablakokra fekete karto­nokat szögeitek. Egyetlen moz­dulattal nappalt, vagy éjsza­kát csinálhatnak a gondozók. A szigorú utasítás úgy szól, hogy a naposcsibéket a vilá­gos, hagyományos módszerrel tartják három hétig, majd át­terelik azokat a „sötétkamrás” terembe. Itt kezdődik az igazi hízókúra az új módszer segít­ségével. Abból az elvből kiindulva, hogy az állatok a sötétben megnyugszanak és nem „fe­csérelik” el a táplálékkal szer­zett többletsúlyukat, csak min­den harmadik órában engedik be a napfényt. Egy teljes órán keresztül működik a futósza­lag-rendszerű etető és bőséges táplálékot, az itatókon keresz­tül pedig friss vizet juttatnak a sok ezer baromfi közé. Ez az idő elég, hogy minden állat jóllakjon. Két óráig tart a pi­henés és úgy következik az újabb egyórás táplálkozás. If rekord a hizlalásban Az elnök és az állattenyész­tés irányítói számítottak arra, hogy jó eredményre vezet e? a módszer, de az már őket is meglepte, hogy az eddig 12 hét helyett az állatokat tíz hétre értékesíteni lehet. Az eredményről így szólnak a számok: tíz hét alatt, 3,7 ki­ló abrak felhasználásával 1,2 kiló baromfihús. A tavalyi eredményektől mind az idő­ben, mind az abrak felhaszná­lásában megtakarítást értek el. sőt húszdekás súlytöbbletet. Most azon törik a szövetke­zet vezetői a fejüket, hogyan lehetne az eddigitől is nagyobb nyugalmat biztosítani az álla­toknak. — Evés közben jön meg az étvágy — mondják és az eredményt fokozni akarják azzal, hogy az önetetővel szál­lítják az emésztéshez nélkülöz­hetetlen salakot is az állatok­nak. Nem szedik fel az almot és csak az etetés idején jár­ják körül az állatokat a gon­dozók. Az idén negyvenezer csibe nevelését tervezik az új mód­szerrel. Azt nem mondják a mezöszemereiek, hogy ezt csi­nálja minden szövetkezet, mert ezzel az évvel egyelőre bizo­nyítani akarnak. De azt nem tagadják, hogy a mai modern mezőgazdaságban csak nagy­üzemi színvonalon érdemes igazán baromfit tenyészteni. A Dózsa Termelőszövetkezet csir- kegyárában ennek az alapjait rakják le most. Pilisy Elemér Ötszörös túljelentkezés külföldi ösztöndíjra Több száz fiatal a baráti országok egyetemein A fiatalok az idén is nagy számban pályáznak külföldi ösztöndíjra. Illetékes helyről kapott tájékoztatás szerint öt­szörös volt a túljelentkezés: 1600 fiatal nyújtotta be kérel­mét. hogy tanulmányait a meg­hirdetett baráti országok egye­temein kívánja elvégezni. A pályázók közül ötszázan felel­tek meg a hazai egyetemi fel­vételi vizsgával egyen rangú követelményeknek. A vizsgáz­tató bizottságok véleménye sze­rint a pályázók szaktárgyi fel- készültsége, tanulmányi ered­ménye kielégítő volt. A meg nem felelteknél a nyelvisme­retet illetően hiányosságok mu­tatkoztak. A tanulság ebből az. hogy akik külföldi egyetemre pályáznak, tekintsék elsőrendű feladatuknak középiskolai ta­nulmányaik alatt a nyelvtanu­lást. Az 1966—67-es tanulmányi évben 268 fiatal kezdi meg hi­vatására való felkészülését a Szovjetunió, a Német Demok­ratikus Köztársaság, Csehszlo­vákia, Lengyelország, Bulgá­ria, és Román felsőoktatási in­tézményein. Az ösztöndíjas hallgatók e nyáron itthon, illetve külföl­dön hat—tíz hetes nyelvtanfo­lyamon vesznek részt. (MTI) Mimsün 9 1966. június 14., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom