Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-29 / 126. szám
Sei Or TI te 60 ve Bi os ix 21J; n< ei te ka ei Az olvasás öröméről WIMinjW J-TJ / J-jjlXX'XXXX'-Ti AiW»Y>V»ViV'*i*i* *■ *** aaaaaaaamMAAAAMAA^* * * nm>*irV~Um HATVAN ÉVE Heves meKye alispánja évi jelentésében arról panaszkodott a törvényhatóságnak, bogy a vármegyei könyvtár ^fvl szaporulata elmaradt még az előző évi mögött is, aminek egyszerű magyarázata különben abban nejük, bogy az országgyűlés csaknem egész éven át szünetelt, igy elmaradtak kiadványai ,H A törvény hatáságnak sajnos nem volt ereje ahhoz, hogy fejlesztését sikeresen előmozdítsa, annyit áldozhatott mindössze ezre a célra, hogy a törvények és rendeletiek gyűjteményén, s a különféle szaklapokon kívül beszerezte Kossuth Lajos örökbecsű műveinek gyűjteményes kiadását, s a Parasztház című munkát”. Elmondta a jelentés azt Is, hogy a megyei könyvtár „állaga" akkor 1463 kötet volt. Ez 78 könyvvel több, mint 1906 végén. Hatvan éve a megye művelődési tárcájából 300 kor»- na* losaaottBit könyvtári ceKBnyvMr staadatai miéi beszélnek, bogy az elmúlt ér végén 83000 könyv áUt az olvasók rendelkezésére, és egy ér alatt 8000 kötettel gyarapodott a Btoyttár. Ma Heves megyében —- Ideszámítva a ezaio- kCnyvtárak könyv- te —«* több sffiánt fél- könyv között válogathat az otvasní vágyó ember. A könyvtáraink tavaly másfél mBUA könyvet forgalmaztak. Da igy van ez más megyében k Hazánkban társadalmi Ogy- gyé vált a kultúra. Az emberek szívesen és örömmel olvasnék. Szeretettel fordulnak • tad*» forrása, a könyv felé. ★ X Ml EMBEREINK ügy beszélnek; a könyvről, mint életük egyik természetes kísérő jelenségéről A könyv a lét egyik alkotó elemévé vált; akár • rádió vagy a televízió. A dormáncü Rémén yik Zság- mond írta egy késői vallomásában (1983), hogy gaz irodalom világa csodálatos világi Ügy terül el tudatunk, értelmünk, életünk fölött, akár a kék ég, a végtelen mindenség a mély tengerek világa fölött. A teljes élet minden gyönyörűségét élvezi, áld ezzel foglalkozik, mert igazi és valóságos olvasónak, éppúgy, mint Írónak lenni: életcél, foglalkozás, már-már hivatás. Hiába fit az, aki nem merült fi a könyvekben és nem ismerte meg általuk emberi fajtánk küzdelmes, néha diadalmas, máskor csalódásokkal teli életet". Hemenyfk Seneca Leveleit, iKarcus Aurelius Vallomásait, Shakespeare-1, Thomas Mannt, Vbltaire-t és Anatole France- Ot emlegeti. És ha az ember tnai írók olvasónaplóit, könyv- röi tett vallomásait vagy a ki- adóí terveket olvassa, arra gondol, hogy milyen messzire is jutottunk. Ezek a naplók és vallomások Móricz Zsigmondiról, József Attiláról, Solo- hovról és Hemi n gwayről szólnak. Milliók hajolnak a könyv és az írás fölé, így is keresvén a kor értelmét, a tudást, vagy napjaink szépségét. Az emberek ma a könyvekből a mát olvassák. Soha nem volt ilyen nagy hál az írástudók felelőssége! Hatvan éve nem lehetett (gond a megyei könyvtár más- fia ezer könyvének sorsa, mert Ugyan ki olvasta ezeket a könyveket! Egerben voltak városnegyedek, ahol a lakosság 20—30 százaléka írástudatlan volt Ma üres élete lehet annak, aki nem ismeri az olvasás szépségét és örömét, mert az élet egyik legszebb ajándékát, a könyvet zárja ki napjaiból. ★ AZ IGAZI OLVASÖ visz- araatér a már egyszer olvasott könyvhöz, mint egy állapothoz, 'amit az olvasás idézett fel benne. A könyv egy-egy új asz- szociációs folyamatot indít el az emberben, gátlásokat mos el és új dimenziók felé viszi felvét. Az emberek olykor kere- yK ezt az új lehetőséget, mint ahogy visszakeresnek emlékezetükben egy dallamot, rímpárt, festményt, vagy kisvárosi teret, máskor menekülnek is kissé a könyvhöz. A régi nagy olvasók, mint Bajza József, Arany János, Péterfy Jenő, Gyulai Pál és Horváth János, szívesen olvastak, szeretettel, fenntartással és fojtott izgalommal. De a könyv adta élmény hatalmába ejti a mai embert is. Olykor csak egy verssor, egy felzsongó idézet visz a költőhöz, az íróhoz és az író korához. ESz az egymásra találás mindig a homályban történik. Először egy könyv válik kísérőjévé, utóbb egyre több: egy- egy kor; majd az egész Irodalom, mx írott szó hatalmas birodalma. Korunk egyik lelkesítő élménye ez, mert a megosztott világ oszthatatlanságát idézL ★ ISKOLÁNKBAN az irodalomórák racionális keretei között mindig különlegesen szép pillanat az, amikor a tanár nagy Írók vagy költők életét és munkásságát taníthatja. Ezekre az órákra tanár, tanítvány ma Is különös gonddal készül. Fehér falú tantermekben találkozik először az író és olvasó. Boldog lehet az a tanár, akinek szavai nyomán az irodalom szeretet« sarjad tanítványai szívében. A tanítás egyik értelme éppen az, hogy a fiatal olvasó megért egy sort, egy töredéket, egy hős jellemének szikráját vagy csak egy ítéletet, s ezt saját életévé fogadja. Ilyenkor kezd új életet az író és műve. Ezt az életet már nem az alkotó, hanem az olvasó formálja. ★ AH OLVASÁS magány, ugyanakkor a legteljesebb közösség is, mert a könyvet milliók olvassák. Az olvasókat a könyv lapjai, tanításai, fordulatai fűzik össze. De öröm is, mert az embereket a felfedezések izgalma, új, ismeretlen szépségek vágya vonja a könyv és a könyvtárak köré. Bs milyen nagy közösség ez! Szinte csak az rekeszti ki magát az élő irodalomból, aki analfabéta. Az olvasó azt keresi a könyvben, amit az élet még nem ké« ZAMNf» KAROLS: Reggel volt, arra emlékszik. Talán kilenc óra. Nyáron. A konyha felső ablaka nyitva állt, hűvös, rossz levegő áramlott a világítóudvarról. Alig volt fény, égetni kellett a villanyt napközben is. Józsi a vízcsapnál borotválkozott, a rézcsőből vékonyan szivárgott a víz. Józsi időnként [leöblítette a borotvát, fütyö- részett. Feri figyelte. Ferinek még sima, kisfiús volt az arpes neki átnyújtani, de amiről hiszi, hogy az élet, e teljes élet FÉNYTELENNÉ VÁLNA a szó, ha egy szépnek ígérkező ünnep, az ünnepi könyvhét előtt azt bizonygatnák, hogy nálunk már mindennapi kenyér a könyv, de az örök szkeptikusok is kénytelenek elismerni, hogy az elmúlt években annyit léptünk előre a kultúra területén, mint korábban évszázadok alatt sem. Egyre nő az olvasók sok-sok milliója, mert az emberek világosan megfogalmazott mondatokra és ítéletekre, a kora tavasz és nyár színeire, az élet szépségeire vágynak, vagy csak egy útleírásra, mely ismeretlen tájakra, élményekhez, szokásokhoz viszi el őket. Képmásukat, testvéreiket keresik a könyvben. Láthatatlan vágyak és szálak kötik össze földrészek íróit & olvasóit Igaz, vannak e találkozásnak megfogható pontjai: olykor a szerző, olykor egy korábbi olvasmányélmény, analóg költői és műfaji megoldások, a téma, az eszmei mondanivaló, a még születendőnek a megsejtése viszi a könyvhöz az olvasót. így megy ez évezredek óta, és tart még évezredekig. A könyv igaz barát és nem helyettesíthető mással. ★ ! ÉS A CSÁBlTÖ varázs elapacthatatlan. Sem a százalékok, sem a forgalmi arányok, sem az olvasók összetétele nem visz itt bizonyossághoz, de úgy tűnik, hogy azok a népek boldogok, ahol különös gonddal törődnek a könyvvel, és ahol ezrek egyengetik a könyv útját Az emberek két munkanap között, pihenő napjaikon, nyári délutánokon, opálos őszi ál- konyátokon, hosszú téli estéken veszik kezükbe a könyvet. Tanulnak a könyvből vagy csak gyönyörködnek a gondolatok és formák szépségében, tisztaságában, így is kutatván a valóság létező, de számukra még megfoghatatlan titkait Az olvasás hozzátartozik az ember nagyságához. Ebergényi Tibor ca, arról ábrándozott, hogy egyszer majd az ő szakálla is kinő. Kíváncsi volt arra az időre. A nyitott ablakon át visszhangzó beszéd szüremlett be. Nem lehetett érteni a szöveget Nem törődtek vele, Józsi füty- tye elnyomta a neszt. Bírkó- zóedzésre készülődött, és a fiúnak megígérte, hogy magával viszi. Feri már felöltözött, várt reá. A visszhangzó beszéd felerősödött. Valahonnan az emeletről hangzott, rádióból. Józsi fülelt. Abbahagyta a borotválkozást, a vízcsapot is elcsavarta. — Hallgasd csak! — szólt Ferinek. — Rádió — mondta Feri. — Várj! — szólt türelmetlenül Józsi. Letette a borotvát. — Te! Kapcsold be a mienket! A fiú odament a konyhakre- denchez, megcsavarta a készülék gombiát. A skála mögött kigyúlt a fény, a gép halkan búeni kezdett. Már csak a közlemény utolsó szavait hallották. Férfihang beszélt, azt mondta, nemsokára megismétlik az egészet. — Hol van apád? — kérdezte izgatottan Józsi; A fél arcát szappan fedte, nagyon mulatságos volt. De a fiú most mégsem nevetett. — Az udvaron. Hordót mos. Józsi kinyitotta, a konyhaajtót. Apa a kanális fölött tartotta a hordót, a víz zubogva ömlött a lefolyóba. — Lajos bácsi! Apa hátratekintett. — Lajos bácsi! — kiáltotta Józsi, és intett apának, hogy jöjjön be. Apa leeresztette a hordót, alátett egy hasábfát, hogy el > SOMLYÓ GYÖRGY: Szeptemberi dél a Duna-parton Zászlót ax év már mélybe fordít, de magasan lobog a nap, nincs édesebb s szívlghatóbb, mint őszben e nyári pillanat: mikor már minden fázni készül s a lélek téli vackot ás — e váratlan meglepetésül felszikrázó hő ragyogás. A dombon még zöldet lebegtet gyémántporán a könnyű köd, köpenyt hanyagul vállra vetnek megint, vagy vállra se, a nők. A hajó füstjén át ha nézed, elválnak szemközt a hegyek, s hátára kapja az egészet valami forró lehelet. Ha szemed lehunyva, csak érzed, hogy zuhog az arany sugár, el tudod hinni, nincs enyészet, csak nyár lesz, nyár van újra, nyár. MEZEI ANDRÁS: Zsoltár Szelíd vagy, mint a délutáni nap, fejésnyi tej, ■ a tiszta abroszon a zöldpaprika és meleg kenyér, mint most kfipült vaj, olyan szelíd vagy, mint szélcsendben a dfiutáni viz, öbőlnyi zöld s a homok-sárga part, mint langymfieg föld, széltől jószágéi, mint csecsemő arca, olyan szelíd. Levegős a te lényed, mint a táj. Jóllakattál, a mint bölcs, elégedett madár kering a horizont felett az est, szememben hús begyek karéja. Hálás is vagy, mint lank ás, gondozott hegyoldalak, s mint jólkezelt borok olyan áttetsző, fényes és nemes — és áldott az arcod és végleges; ★ A költő .Legendák születőben” cfanű könyv heti kötetéből. CSANÁDI IMRE: ÚJTELEP Idegen táj, idegen utcák, — fordul velem a föld: mi vár még? Mintha nem is szülőfalumban, mintha másik megyében Járnék. Nevelt a terpedt öregutca, két templommal kicövekelve; szoktattak szalmás gazdaporták édes—lompos hazai nyelvre. Bóklásztam az ódon Űjutcán, a Kisutcán, a Bikaközben; Főszeg zsellére ingoványbán, Burgáé fészkelt sárga löszben. Ékre, ide sosem vetődtem: intézők tiszttartók szavára béresek szántották hat ökrön, — nagybirtok volt, urak határa. Szemem láttára, ledobálva zsuppot-nádat, cseréli képét a falu, még a faluvég is, kivakaródzik a szegénység. Mohostetős volt. vaksi viskó: ablakait szélesre tárja; takarózva piros cseréppel, szomjas a ház a napsugárra. A régi már alig a régi, van mindennek változni tedfg mégis — mint itt — sehol mohóbban, múlta* sebei igy hátrauets«, Ahol soha, ház házzá ép®, új házak utcákká verődnek, új falu nőtte; növi be « tilalmast, a grófi földek Kakukkfüves «teák hatatesaS csábító, szép, nomád szabadság! kitömi, élni, sokasodni!.,. 1 Vetik a vályogot, dagasztják. Jobb volna tégla, — nt* h« mm M ügyes szegény sárból ragasztja, de rak nyájas; világos otthont, kitarkázza városiasra. Se istálló hozzá, se fészer, puszta udvar kazlat nem áhft, Mindenütt kert, kert, vetemétxyát zöldítve és csemete fait. Mint aki a jövőbe téved, különbnek tetszik, könnyedebbnek az élet innen.. t Majd kiforr hát, A csöpp fák is fölcserepednek. A költő Csülagforgő cfmű könyvhéti kötetéből. ne guruljon. A foltos köpenye volt rajta. — Dolgozom — mondta apa a konyhaajtóban. — Hadüzenet — mondta izgatottan Józsi. Apa felkapta a fejét: — Mi az ördög...?! — Az — mondta Józsi —, a rádió bemondta a közleményt — Hű, a teremtésit! — fütytyentett apa. — Az meglehet — mondta apa. — Anya a piacra ment — szólt a fiú. — Nem kellene utánaszaladni? — Na, nem... — mondta szórakozottan apa. — De hát valami baj érheti — esett kétségbe a gyerek. — Nem megy az olyan gyorsan — mondta apa. Kis ideig hallgattak. — Az — mondta Józsi. — Éppen borotválkoztam. — Akkor az újságban is benne lesz — mondta apa. — Mi? — mondta izgatotton Józsi. — Mi? Ugye, én megmondtam. — Az oroszokkal... — mondta apa. — Na? Ugye, én megmondtam — bizonygatta Józsi. — Behívnak benneteket? — kérdezte a fiú. — Lehet. — Engem biztosan behívnak — mondta aztán Józsi. — Egészen biztos. — Akkor már el se megyünk a meccsre? — A meccsre!... — legyintett apa. — Dehogy nem megyünk — nevetett Józsi. Az arcához nyúlt, habos lett az ujja. — Éppen borotválkoztam — magyarázta apának. — Befejezem. Odament a csaphoz, és kicsit újra habozta az arcát. Gyorsan huzigálta bőrén a kést. — Lesz itt muri — mondta apa. Zsebkendőjével törülgette a nyakát, meleg volt odakint az udvaron. — Az oroszok — kérdezte a fiú —, azok messze vannak, ugye? — Messze. — Most lesz egy csatatér? — Micsoda? — kérdezte apa. — Csatatér. — Ja, igen — bólintott apa. — Persze. — Megmondtam én — hajtogatta Józsi. Vizzel paskolta az arcát. Feri elképzelte a csatateret. Nagy, sík mező; magas fűben közelednek egymáshoz a katonák. Puskájukon szurony. Vacak érzés lehet Közben szólnak az ágyúk. Látott ilyen képeket a Világháborús Albumban. — Be kell mennem az Ipartestületbe — mondta apa. — Ti mikor jöttök haza? — Délre. — Majd veszek néhány újságot. A fiú elment Józsival. Amikor az Izabella téren vágtak át, az egyik házfalon Feri meglátta a mázolásokat. Már régen ott voltak: pirossal festett sarló és kalapács, meg egy felrajzolt ötágú csillag. Mellette nagy horogkereszt. A horogkereszten kívül mindent áthúztak mésszel. A mész friss volt, lecsorgott a járdára. Az emberek kikerülték. — Ki az a Stalin? — kérdezte Feri. — Jobb lesz, ha nem emlegeted. — És Hitler? —Na jó — mondta Józsi — most nézz a lábad alá, és siessíif'kAz edzés nem sokat ért. A fiuk átöltöztek ugyan a dresz- szekbe, de csak álltak a szőnyeg körül és vitatkoztak. A rádió megint bemondta a közleményt, meghallgatták az irodában. Feri kicsit unatkozott Végre Józsi elkezdett birkózni az egyik súlycsoportbelivel. Az edző idegeskedett. Csúnyán mérkőztek, odacsapták egymást, szabálytalankodtak, a többiek körülállták a szőnyeget és ordítoztak. Az edző lefújta az egészet. — Ezt hagyjátok abba! — mondta. — Mi ütött belétek? Józsinak vérzett a homloka. Kis ragtapaszt tettek a sebre. Feri nézte, hogy süt be a nap a széles, magas ablakokon. A linóleumpadlón csillogott a fény. Az edző nem bírt a fiúkkal. Józsi kijött az öltözőből, csupa víz volt a haja. Leült a fiu mellé, az alacsony tornapadra. — Na? — Már megyünk? — A fene ezt az edzést! mondta Józsi. — Kinek van ilyenkor türelme? Gyere, iszunk valahol valamit, és átnézzük az újságokat. Még egészen kisfiú volt ekkor. Ez volt az első nap. Kamaszkorában tankcsapdákat ásott az osztrák határon. Majdnem elvitték harcolni. ^Később látta a csatateret a valóságban, aztán évekig film6* ken, és rengeteget olvasott az egészről. Megnősült, és gyérig ke született, és a gyermekem3 csaknem annyi idős lett, min* ő volt a háború első napján, de még mindig emlékeznie kellett. Sokat beszéltek a háborúról naponta, otthon, társaságban és mindenütt
