Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

Idénykezdeti jelentés a Mátrából Magyarország legmagasabb hegye a Mátra, Közép-Európa legnagyobb tava a Balaton és a Duna egyik legszebb része a Dunakanyar. A Balatonnal már köaép- európai szinten foglalkoznak idegenforgalmunk vezetői. A Duna-kanyarral valóban úgy, mint legnagyobb folyónk egyik legszebb tájképével — és a Mátrával még mindig nem azon a magas szinten, mint amilyen magas ez a hegység. Hazánk három legexponál­tabb kiránduló- és üdülőhelye, mégis mintha a harmadikat — a mesében a legkisebb gye­reket a szülők világgá enged­nék, semmi nélkül. GYÓGYULÁS, VAGY PIHENÉS? Idénykezdeti kirándulásunk első állomása: Parádfürdő. Többször is megírtuk, hogy ez a nagyon szép völgy még mindig nem tudja, hogy csak gyógyítson, vagy üdültessen és kirándulókat is fogadjon. Va­lahogy a kettőt együtt nem tartják összeegyeztethetőnek. Pedig itt nem szükséges a tisz­ta profil kialakítása, mert hát a természet sem egyértelmű: gyomorbeteget is gyógyít a parádi víz, és kirándulókat is vonz ez a szűk völgykatlan. Amíg azon gondolkozunk, hogy melyiküket parancsoljuk ki ebből a tájból, addig a sza­natóriumtól néhány tíz mé­terre hatvan tehén és negyven ló békésen lakik a Cifra-istál­lóban, Magának a SZOT-nak is van egy disznóhizlaldája az egyik üdülő közelében. Köz­egészségügyi előírások megsze­gése — a paragrafusok szerint. Szerintünk a turistaszálló konyhája kicsi és elavult, ke­vés a szoba — a vezető nem is tudta hirtelen megmondani, van-e üres szobája, mert vár­nia kell Pestről a Turistahá­zakat Kezelő Vállalat értesíté­sét: hány szoba van lefoglal­va. ö ezt itt helyben déli 13 órakor nem tudta megmon­dani. Nyolcvanhárom szobája van a fizetővendég-szolgálattal. Még elég *— idénykezdet van. Nagyobb örömmel nyugtáz­tuk azt, hogy nagy útkorsze­rűsítés történt tavaly óta, uj sétányt és autóparkolót epitet- tek —■ és készen áll bent a községben a kényelmes, tágas és jó kinézésű étterem-esz­presszó kombinát, ahol zene is van Ez már a turistáknak szó -inert eddig a SZOT-üdulo és egyben a fürdőhely egye len eszpresszójában szeszes italt nem szolgálhattak ki, mert gyógyhely. A tanácstitkár szerint vi­szont kellene még a több, em­léktárgyakat árusító pavilon mellé egy sört és hűsítő ita­lokat kiszolgáló is. A strand ma nyílik. Feste­nek, takarítanak. Tulajdonkép­pen egy kis autós campinget képzelek valahová, a rétre, a patak közelébe, távol a sza­natóriumtól. Persze, mi kell egy campinghez is? Pénz, il­letve víz, víz, víz. Ami a Mát­rában eddig örök probléma volt. S még vagy három évig a Köszörű-pataki víztároló megépítéséig az is marad. ZENE NÉLKÜL A vízhiány minden üdülőhe­lyen egyformán utolért ben­nünket. Először Mátraszent- imrén, az ország legmagasabb településén, amelyet már több­ször hasonlítottunk a metsző levegőjű alpesi falvakhoz. Az ország — egyik — tete­jéről a következőket jelent­hetem: Mátraszentimrén 120 szoba és a közigazgatásilag hozzátartozó Mátraszentistvá- non 55, Mátraszentlászlón 40, Bagolyirtáson 10 és Galyate­tőn 25 szoba áll rendelkezésé­re az IBUSZ-nak, illetve a vendégeknek. Idénykezdet van, még a szobák 10 százalékában laknak csak, — de hát a Vad­virág turistaházat most reno­válják, cserélik a födémet. Máshol nemigen lehet meleg ételt enni a Vidróczkin kívül, amely Szentistvánban van. De valami kellene Szén ti ászlóba ta.... v . Zene, az sehol sincs, egyik­ben sem a három helyes kis üdülőhely közül. A tanácselnök megemlítette, hogy alapvető iparcikkeket árusító üzlet sincs, sokszor za­varok vannak a kenyér-, a hús-, a zöldség- és gyümölcs- ellátásban. Tervezik, hogy 1968-ra a mátraszentimrei- élelmiszer-árudát kibővítik. Galyatetőn, ahol az utóbbi években 30 villa és víkendház épült, csupán egy kiszuperált autóbusz ad fedelet néhány élelmiszercikknek. 67-re azon­ban már itt is lesz egy nor­mális üzlet. Üjból a vízhiány: 270 új ház­helyet határoztak meg Gályán, az érdeklődés óriási, de csak 40—50 telekre adnak ki épí­tési engedélyt. Nincs víz. A piszkéstetői csillagvizsgá­ló a közvilágítást szüneteltet­ni szeretné Szentimrén. Za­varja a fény a munkájukat. De köthetnének egy kompromisz- szumot is. Ha vizsgálják a csil­lagokat, valóban ne legyen za­varó fény, de nem figyelik azt minden este és éjjel állandóan. AZ EGYETLEN IGAZI ÜDÜLŐHELY A legmozgalmasabb élet Mátraházán fogad. Üdülhetnek az üdülők a szép üdülőkben — és a turisták, kirándulók osu- pán vendégek lehetnek itt. A Sportban — már zene szóL A tanácsi megbízott szeret­ne egy nagyobb élelmiszer­üzletet látni, a Kékes felé ve­zető úton meg egy eszpresszó­szerűséget. És fent a Kékesen? Ott még csupán a betegek ta­lálnak otthonra. Bár épül egy rendes elárusító pavilon, mert eddig csak egy buszáruda volt. Majd a víz megold min­dent. (!?) Aztán a sástói campingnél modem camping-házak fogad­nak. A sátrak eltűntek. Már telt ház van. Középiskolások tavaszi túrájának egyik ked­velt állomáshelye ez. A ven­déglő viszont csak ma nyit (a camping május elsején nyi­tott). Mátrafüreden még nagyobb a forgalom. Itt legalább van minden. Egyetlen igazi üdülő­helye a Mátrának. Az autóparkfrozó már ré­gebben elkészült, most épül egy borkóstoló és a Gyöngyösi Városi Tanács úttörőtábora. Az élelmiszergomba pincét kap, ahol hűthetik az árut. A híres park már pompá­zik és a 62 férőhelyes turista- szálló udvarán víkendházakat állítottak fel. A fizetővendég-szolgálat 60 szobáját már őszig előre lefog­lalták. A strand 28-án nyit csak. Hideg vizű. De bár minden­hol lenne ilyen hideg víz. Ak­kor aztán kiderülne, hogy va­lóban mostohagyerek-e a Mát­ra. Berkovits György A poroszlói termelőszövetkezetben dolgozik •Autók Imre bácsi, aki most 76 éves, és 64 éve foglalkozik dohánykertészettel. 1959-től tagja a termelőszö vetkezetnek, termeli a kiváló minőségű szabolcsi dohányt. Ö maga is szenvedélyes élvezője termékének: 12 éves korától nemcsak a szakmája, hanem ő maga is dohányos. (Foto: Kiss Béla) Heves megye hírnevét kitű­nő borainak is köszönheti. Az egri, a gyöngyösi, az abasári, a domoszlói borok világszerte híresek és ez a jó hírnév ^ az utóbbi esztendőkben erősö­dött. A kellemes zamatú hevesi borokat szívesen isszák a bel­földi vendégek is, akik, ha a megyébe látogatnak, a kós­tolás mellett egy kis „mintát” is visznek haza ízelítőnek. Az utóbbi időben egyes fele­lőtlen, boraink jó hírével, em­bertársaik egészségével mit sem törődő emberek kapzsisá­gukban arra vetemedtek, hogy nagy tételben hamisítottak bort és a készítményt napi áron hozták forgalomba. 236 hektó hamisított bor a gyöngyösi járásban Mindenki tudja, hogy sző­lős vidékeken nem új keletű a borhamisítás. Könnyen gazda­godni vágyók mindig akadtak, akik azonban előbb vagy utóbb ráfizettek tetteikre. Az utóbbi hónapokban a pénz­ügyőrök több nagy tételű bor- hamisítást derítettek fel. Az év első felében csupán a gyön­gyösi járásban 236 hektó bort hamisítottak meg a termelők. Ezt az Országos Borminősítő Intézet és a Borvizsgáló Szak­értő Bizottság is minden kétsé­get kizáróan megállapította. Az említett járásban az év első felében, többen követtek el kisebb borhamisítást és mintegy tizenegyen nagyobb mennyiségű bort hamisítottak. Megyei tapasztalatok igazol­ják, hogy a borhamisítók és a fitos pálinkafőzők többszpr Borhamisítók iparvidékeken, a fizikai mun­kásoknak adták el „készítmé­nyeiket” borsos áron, és a munkában megfáradt bányá­szok, a gyári munkások nem is sejtették, hogy pénzükért nem igazi hegylevét, hanem saját készítésű hamisítványt kaptak. Opel Record, fényűző lakás és cukorpálinka A vizsgálatok mutatják, hogy a borhamisítók többségükben nem szegény emberek, akiket a kényszerűség visz rá tetteik elkövetésére. Többen „nagy tételben” készítették a hami­sítványt. Így Búzás Imre aba­sári lakos is 23, ifj. Blazsek Béla gyöngyössolymosi lakos 10, Molnik János gyöngyösi lakos 15 hektó bort csinált. Cseh István gyöngyösi lakos túltett mindegyiken, mert nála 43 hektoliter műbort találtak a pénzügyőrök. A pénzügyőrök gondosan iparkodnak minden esetet fel­deríteni és amint a tények mutatják, nem is eredményte­lenül. Éberségük és a törvény ereje óvja meg a borfogyasz­tókat attól, hogy a bor- és pá­linkahamisítások tovább szapo­rodjanak. Az említett 11 na­gyobb tételben hamisítók el­len a pénzügyőrök a feljelen­tést megtették és az illetékesek borait elkobozzák. Érdemes szólni a pálinkaha­misításokról is. Van közöttük olyan, aki már szinte „nagy­üzemi” módon állít elő pálin­kát és azt hozza forgalomba. Harman György gyöngyösi la­kosnál egy pálinkafőző készü­léket és 52 liter pálinkát talál­tak, ezenkívül 659 liter cukor­cefre várt kifőzésre. Ez az ember a gyöngyösi külszíni fejtésnél dolgozik. Fényűzően berendezett lakása és Opel Re­cord személygépkocsija van. Ládi Józsefnél Gyöngyöspatán pálinkafőző készüléket, 40 li­ter pálinkát és 20 liter cukor­cefrét találtak. özv. Hadobás Istvánné mar- kazi lakos — akinél pálinka­főzőt foglaltak le, — az eljá­rás során az illető pénzügy­őröknek 1000 forintot ajánlott fel, amennyiben a további el­járástól eltekintenek. Hado- básnét a gyöngyösi bíróság nem jogerősen háromhónapi börtönre ítélte. A hamisítványok különösen ártalmasak a szervezetre Azok, akik bor- és pálinka­hamisítással foglalkoznak, há­romszoros vétket követnek el Becsapják az embereket, ront­ják márkás boraink jó hírét és készítményeikkel mások egészségének is kárt okoznak. Orvosi vélemény szerint ugyanis a házi készítmények különösen ártalmasak a szer­kezetre. A műborok gyorsan bomló szerves anyagokat tar­talmaznak, így káros hatással vannak a májra, gyomorra Nagyobb mértékű fogyasztá­suk könnyén okozhat vérhast idült gyomorhurutot. Így a „borvegyészek” jogtalan anya­gi előnyszerzése ráadásul még a közegészségügyet veszélyez­tető bűncselekmény is. Érdemes szólni néhány szól a büntetések mértékéről is Igaz, hogy a készítményeket a tulajdonosoktól elkobozzák, mégis az a véleményünk, hogy a tanácsok által kiszabott és kiszabható pénzbírságok túl alacsonyak, és nem riasztanak vissza további bűncselekmé­nyek elkövetésétől. Egy-két példát: Tóth János gyöngyösi lakosnak 10 hektó műborát ko­bozták el: 2500 forint bírságot kapott. Érdemes megemlíteni, hogy nevezettnek Gyöngyösön és Abasáron egy-egy családi háza van, háromtagú csali Í já­nak havi jövedelme meghalad­ja a 4000 forintot. Toldi István ugyancsak gyöngyösi lakost 11 hektó hamisított boráért 1000 forint bírsággal sújtották. A dolgozó emberek elítélik a borhamisítókat kapzsiságuk, lel­kiismeretlenségük miatt. Elis. mérés illeti a pénzügyőrök munkáját, akik a legtöbbször még idejében megakadályozzák a műitalok forgalomba hozata­lát. Helyes azonban, ha a la­kosság is nagyobb éberséget tanúsít, felfigyel a hamisítók­ra és ellenük bejelentést tesz. Miért számíthatnának kímélet­re azok. akik saját maguk sem kímélik embertársaik egészségét és sorozatosan be­csapják a vásárlókat? Szalay István ... hogy panaszkodó nemzet lettünk. Eleinket megismerte Európa nyilairól, sőt egy bizonyos Konrád személyesen is Us- hel kürtjéről, eleink utódait, ma élő nemzedékünket a pana­szokról. Pontosabban a panaszos levelekről. Soha ebben az or­szágban — talán még másban sem — nem írtak annyi pana­szos levelet, annyi helyre és annyiszor, bár legtöbbször ugyan­abban az ügyben, mint most és nálunk. Lám, mit jelent az, ha egy nép elhatározza, hogy száműzi az analfabetizmust, meg­tanítja apraját-nagyját a betű vetésére és a levél írására. Ezt sikerült elérni! Távol álljon tőlem, hogy most példákat hozzak: müven panaszokkal panaszkodnak a panaszkodók ott, ahol szerintük panaszt lehet tenni, mert szerintük mindenhol lehet és keU is panaszt tenni, utóvégre azért van nálunk szocialista demok­rácia. Direkt ezért találták fel! S ha már ez így fel van találva, minden becsületes, hazáját és vívmányait szerető és tisztelő magyar panaszkodó állampolgárnak kutya kötelessége, hogy éljen ezzel a vívmánnyal. El is. Nagyon sok. Nagyon-rwgyon sok. A dolog úgy történik, hogy a panaszkodónak a szomszéd­ja — lám, mégsem tudok szabadulni a példától — kijelenti, mi­szerint neki két arasznyi jár a másik kertjéből, mert a másik a kerítést rosszul építette. Éppen ezért először is ebben az ügyben panasszal fordul a községi tanácshoz, még szóban, az­tán levéllel a járási tanácshoz és a járási pártbizottsághoz, a megyei tanácshoz és a megyei pártbizottsághoz, a megyei laphoz és a Népszabadsághoz, az Okos Katához és a televízió­hoz. Van, aki egyből a Kádár-titkárságot, a Minisztertanács és az Elnöki Tanács titkárságát is felkeresi soraival. Mert mibe kerül? Néhány indigóba és néhány hatvan filléres bélyegbe... Az ám, de a szomszéd, ama másik sem hagyja magát, 6 is megírja levelét, sőt leiteleit mindazokra a helyekre és fóru­mokra, amelyeket megtisztelni kíván sérelmével. S ha tekin­tetbe vesszük, hogy ilyen és ehhez hasonló panasz levélbe fog­lalása percenkint zajlik le hazánk minden táján, — elképzel­hető, mennyi dolga akad a postának és a panasszal megtisz­telt szerveknek. Azok aztán lelkiismeretesen írnak, kiszáll­nak, vizsgálnak, véleményeznek, ítélnek — amivel természete­sen egyik fél sem ért egyet —, s emiatt sok más, fontosabb ügyre nem marad idejük, de sebaj... Amiatt is íródnak a pa­naszok! Mert panaszkodó nemzet lettünk! És megtanultunk írni, legalábbis panaszos levelet. Vajon akadna-e olyan matematikus, vállalkozna-e végre egyetlen egy kibernetikus arra, hogy gyors és pontos számítás­sal megállapítsa: mennyi idő, energia, papír, tinta, írógépsza­lag, autógumi megy feleslegesen kárba a panaszkodók legna­gyobb dicsőségére. Mert mérget mernék rá venni, hogyha mindent összeadnának, horribilis szám jönne ki, jő néhány száz lakóházat lehetne a költségből építeni. Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy a panaszko­dó knak több típusa, faja és alfaja van. Van olyan panaszos — ez a legkevesebb —, akinek jogos a panasza és mert jogos, általában könnyű gyorsan és eredményesen elintézni. Vannak olyanok, akiknek ugyan jogos a panaszuk, de a panasz mérve olyan kicsi és jelentéktelen, hogy mikroszkó­pon át sem lehetne látni, de szerencsére ott van a legjobb na­gyító: a toll és a papír. És nem utolsósorban ott vannak azok a panaszkodók, akiknek nem volt, nincs és soha nem is lesz igazuk, ezt ők is tudják —, de mit lehet tudni?! Ha egyszer sikerül, már megéri. S különben is, jól kipanaszkodni az or­szág előtt magunkat, sort sor után róni a papírra, voltaképpen olcsó és izgalmas szórakozás. Nem akarok most szót vesztegetni a névtelen rágalmazók­ra, a mocskolódó panaszkodókra, az emberiségnek ama vál­fajára, amely — és nem aki — véletlenül úgy néz ki, mint a többi, mint ahogy a mérges gomba is szemre a leggombább gomba. A különbséget evés után lehet észrevenni. Nos, ennyi fajta, ennyi típusú panaszkodó van, ezernyi, sőt százezernyi panasszal, hogy győzzék csak az arra illetékesek, s azok is, akik nem is illetékesek. De válaszolni kell, illik, törvény van rá, vizsgálni, iktatni, vitázni, mert népi államunkban legfőbb érték a panaszkodó ember. Mert ezek a panasztevő levelezők nemcsak írni tanultak meg, de megtanulták azt is, nagyon gyorsan, különösen, ha panaszkodni lehet, hogy nálunk szo­cialista demokrácia van, és a dolgozók bejelentéseit el keU intézni. Ök dolgozók, ők bejelentenek és ők intézzék! Régen tűnődöm egy dolgon. Nem is véletlenül jutott eszembe az imént: mi lenne, ha kiszámítanák, hogy egy fe­lesleges és indokolatlan, feleslegesen, valamint indokolatlanul sok helyre elküldött panasz, mennyi forintot rabol el a nép­gazdaság életéből, abból a sokat emlegetett szocializmusból és a demokráciából? Mert, ha ezt meg lehetne tenni, ki lehetne vetni adó, vagy kártérítés formájában azokra, akik irodalmi ambícióikat az össze-mssza küldött, nem igaz, vagy nagyon is lényegtelen panaszaikkal tűzdelt leveleikben élik ki, és szeret­nék továbbra is kiélni. Sajnos azonban — egyébként ez a véleményem —, hogy ezt egyelőre aligha leszünk képesek kiszámítani. Marad tehát minden a régiben? Nagyon tartok attól, hogy marad tehát minden a régiben. S ezért én ezennel és azonnal panaszt is teszek húszezer példányban: — Kevesebb ruhában még andalítóbb lenne. (L’Europeo karikatúrája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom